Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-22 / 300. szám

A csehszlovák nemzetgyűlés jelenlegi formájában — utolsó ülése ! Szombat délelőtt került sor a prágai várban a Csehszlo­vák Nemzetgyűlés — jelenle­gi formájában — utolsó ülé­sére, amelyen részt vett Lud- vik Svoboda köztársasági el­nök is. Mint ismeretes, a fö­derációs törvény alapján az eddigi nemzetgyűlés I960, ja­nuár 1. után szövetségi gyű­lésként fog működni. A szombat délelőtti ülés napirendjén az idén megkö­tött csehszlovák—bolgár, csehszlovák—magyar és cseh­szlovák—román barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződések jó­váhagyása szerepelt. Vaclav Pleskot megbízott külügyminiszter e szerződé­sek jelentőségéről szólva a többi között hangoztatta, hogy a háború után, a szoci­alista országok között aláírt szerződések fontos szerepet játszottak a baráti kapcsola­tok és nemzetközi együttmű­ködés fejlesztésében. Húsz év múltán azért volt szükség a szerződés módosítására, mert közben változott a nemzetkö­zi helyzet: „egyebek között létrejött a Varsói Szerződés cs megalakult a két önálló né­met állam”. Az újonnan alá­írt szerződések — mondotta Pleskot — további lehetősé­get teremtenek a kapcsolatok kiszélesítésére ^ három or­szággal. Ez az együttműködés a szocialista internacionaliz­mus, az államok egyenjogú­ságának és szuverenitásának, valamint a belügyekbe való be nem avatkozásnak az el­veiből indul ki. E szerződé­sek alapján, a felek a Varsói Szerződés keretében, minden nélkülözhetetlen intézkedést megtesznek az imperialista erők támadásaival szemben. A szerződések érvénytelen­nek nyilvánítják a müncheni diktátumot. E szerződések ratifikálásá­val Csehszlovó.kia folytatja azt a külpolitikai vonalat, amelynek fő jellemvonása a szocialista közösség országai­val való barátság és együtt­működés. Ez egyben azt is bizonyítja, hogy Csehszlová­kia kész teljesíteni kötele­zettségeit, osztatlan része a szocialista közösségnek a Varsói Szerződésnek és a KGST-nek — hangsúlyozta végül Pleskot. A nemzetgyűlés beható vi­ta után elfogadta mindhárom szerződést. A csehszlovák— bolgár és a csehszlovák— magyar szerződés elfogadása­kor néhány képviselő tartóz­kodott a szavazástól. Ezt követően Lubomir Dohnál, a nemzetgyűlés alel- nöke felkérte Josef Smrkovs- ky elnököt, hogy zárja be a nemzetgyűlés jelenlegi for­mában való tevékenységét. Smrkovsky záróbeszédében elmondotta, hogy jelenlegi összetételében a nemzetgyű­lés a következő választásokig átalakul népi gyűléssé. A mostani parlament legna­gyobb érdeme, hogy betartot­ta a jogrendet, s hogy az or­szág külpolitikai orientáció­ját sohasem sértette meg, sőt, többször megerősítette. A kormány a parlamentben komoly partnerére talált. A nemzetgyűlés legna­gyobb művének Smrkovsky az országos federációs elren­dezésére vonatkozó törvény megalkotását nevezte, majd befejezésül sok sikert kívánt a federációs parlament mun­kájához. (MTI) Az amerikai dokkmunkás sztrájk NEW YORK: Szombaton reggel magyar idő szerint hat órakor sztrájkba lépett az Egyesült Államok keleti partvidéké­nek mintegy hetvenötezer dokkmunkása. A sztrájkot a rakodómunkások szakszerve­zete eredetileg október 1-től hirdette meg, de a munkás­ellenes Taft-Hartlev törvény szerint a sztrájk bejelentését követő 80 napos „lehiggadá- si” időszakban a dolgozók­nak folytatni kellett a mun­kát. miközben szakszerveze­ti vezetők tárgyaltak a bér- követelésekről. A 80 nap le­teltével. szombat reggel meg­kezdődött a sztrájk, mivel sem a bér és nyugdí j kérdés­ben sem pedig a konténeres szállítás kérdéseiben nem si­került megegyezni. (A kon­téneres szállítás a kikötő dokkmunkás létszámának csökkentésére, s így munka- nélküliségre vezet.) v A sztráik kezdete előtt egy órával Johnson elnök felhí­vást intézett a szakszervezeti vezetőkhöz, illetve a kikötő­munkások munkáltatóihoz. Emlékeztette őket, hogv az 1964. évi ötvenöt napos sztrájk az amerikai export­ban közel egvmilliárd dollá­ros kárt okozott. „Ezt az árat nem fizethetjük meg ismét” — mondotta az elnök, hozzá­fűzve. hogy a tárgyalófelek viselik a felelősséget ha megfelelő megegyezés hiá­nyában megkezdődik a sztrájk s az ország ismét el­szenvedi annak összes követ­kezményét. A lengyel szejm ülése VARSÓ: A lengyel szejm ülésén I. Lopaczynski képviselő tar­tott beszámolót az ország gazdasági helyzetéről. A be­£0v hét a világpolitikában A brazil puccsisták Párizsban ? — Sai új k tlandja - Milyen legyen az asztal ront esn óriások — IMixon külpolitikai nyilatkozata A héten a közfigyelmet két esemény is Latin-Amerikára fordította. Az egyik a brazíliai „belső puccs”, amelynek előzmé­nyei még a kora őszre nyúl­nak vissza. Moréira Alves képviselő szeptember 4-én a parlementben éles kiroha­nást intézett a hadseregnek az egyetemista mozgalom el­fojtásában betöltött brutális szerepe ellen. Az esemény annyira felbőszítette a szélső­jobboldalt, hogy Moreira mentelmi jogának felfüggesz­tését követelte, s a „hadse­reg rágalmazása” címén bí­róság elé akarta állítani. Á mentelmi bizottság . azonban elvetette a ki­adási Javaslatot. Ekkor a tábornoki klikk kierősza­kolta a mentelmi bizott­ság tagjainak kicserélé- sét. Az új bizottság a kiadatás mellett döntött, de a képvi­selőház leszavazta az indít­ványt. A katonai vezetők ek­kor kierőszakolták, hogy a kormány ruházza fel teljhata­lommal Costa e Silva elnö­köt, a parlamentet pedig meghatározatlan időre osz­lassa fel. A Moreira incidens tulaj­donképpen csupán ürügy volt ahhoz, hogy a hadsereg leg- reakciósabb csoportjai, ame­lyek 1964-ben megdöntötték Goulart demokratikus kor­mányát, újabb súlyos csapást mérjenek az ország demok­ratikus és haladó előire. 1964- ben ezek az elemek juttat­ták az elnöki székbe Costa e Silva marsallt, s formálisan helyreállt a polgári kor­mányzat. A legfőbb hatalom azon­ban lényegében az 1964-es puccs értelmi szerzőinek kezében maradt. Az utóbbi időben a sajtóban, a televízióban ismét elszapo­rodott a iobboldal bírálata, s az egyetemisták mozgalmai is fellendülőben voltak. A növekvő infláció miatt fo­kozódott a munkások bér- követelése. Sajátos módon a nagytőke és a nagybirtok is elégedetlenkedett a táborno­kok rendszerével. A nemzeti burzsoázia nem tudott bele­törődni a külföldi tőkének juttatott nagyobb előnybe. A földbirtokosok az exportá­rak leszorítása miatt bírál­ták a kormányt. Még a fiata­labb tisztekre is átterjedt az elégedetlenség: november elején a tiszti továbbképző f ? (f «** gf SSM. december 22« vasán»*» intézet hallgatói petícióban tárták fel a hadseregben ta­pasztalható botrányos álla­potokat. Ilyen körülmények között „a parlament megrend- szabályozása” címén a szélsőjobboldali tábor­noki klikk Silva teljha­talmával tulajdonképpen az 1987 óta kibontako­zott demoUratikos jelen­ségeket akarja visszavet­ni. A december 14-ével kez­dődött féktelen terrorhullám-. ban tucatjával tartóztatják le az ellenzéki politikusokat, szakszervezeti vezetőket és valóságos hajtóvadászat in­dult az újságírók elten. A rendkívüli állapotot kimondó dekrétum értelmében Silva elnök letartóztatási parancs nélkül is őrizetbe vetethet állampolgárokat és semmibe j veheti a legfelsőbb bíróság t döntéseit. A külföldi követségek r tömve vannak menedék- ■£ jogot kérő személyekkel X Egyetlen lap sincs, amelynek g szerkesztőjét vagy kiadóját » ne hurcolták volna börtönbe. J. A lapok csak célzásokat mer- r nek tenni a szörnyű helyzet- f re, a Jornal do Brazil pél­dául időjárás jelentésbe .£ burkolja véleményét: $ „borús idő. heves szélro- hamok söpörnek végig Brazílián, rekkenő a hő­ség, fojtogató a levegő...” Változatlanul a nemzetközi £ érdeklődés előterében áll a Y vietnami kérdés. Párizsban f mindeddig nincs megegyezés % arról, milyen alakú legyen az asztal, amely körül majd he- £ lyet foglal a VDK, a DNFF, f az Egyesült Államok és a | saigoni adminisztráció kül- r döttsége,hogy érdemben tár- j- gyaljon a vietnami kérdés < politikai rendezéséről. A huzavona hátterében az áll. hogy a saigoni küldöttség nem akarja önálló tárgyaló tényező­ként elismerni a felsza­badítás! frontot; négyes tárgyalás helyett ket­tős tárgyalást szeretne, úgy, hogy az egyik fél lenne „a< szövetségesek” (értsd: a saigo-] niak és az amerikaiak), a má­sik fél pedig „a kommunis- ták”s ebben a küldöttségben < tulajdonképpen a VDK vinné í a szót. Washingtoni körök meg-; oszlanak annak megítélésé-; ben. hogy a saigoniak által j rendezett párizsi huzavona azé Egyesült Államok számára % jó-e, vagy kellemetlen. Bőm-; baként hatott Cliffordnak,« Johnson hadügyminiszteré­nek az a kijelentése, hogy az; Egyesült Államok esetleg békeszerződés megkötése S előtt hozzálát haderőinek ki­vonásához Dél-Vietnamból. (Ky alelnököt már a múlt hé­ten is feldühítette Cliffordnak egy korábbi nyilatkozata, amely szerint az USA és a VDK még a washingtoni kor­mányváltozás előtt tárgyalá­sokat kezd a csapatok kivo­násáról. Kyék arra számítanak, hogy Nixon hivatalba lé­pése után megváltozik Washington magatartása. Ezért különösen súlyosan érintik őket Kissingernek, Nixon most kinevezett kül­politikai tanácsadójának té­zisei. amelyeket a Foreign Affairs szerdán megjelent számában fejtett ki, s ame­lyek gyakorlatilag megegyez­nek Clifford álláspontjával. Kissinger szerint „Clifford a szélesebb értelemben vett amerikai érdekekből indul ki.” Valószínűleg komoly csa­lódást kelthetett Saigonban az elnökké választott N'xon első átfogóbb külpolitikai nyilatkozata is, amelyet egy kanadai lapnak adott. Nixon szerint ,.a* Egye­sült Államok segíthet egyes országokat, ame­lyek katonai védelmet, vagy gazdasági támoga­tást követelnek, de nem folytathat háborút egy népért — a szóbanforgó né» helyett”. Nixon azt is hozzáfűzte, hogy „el kell kerülnünk az új .Vietnamokat”. A leendő el­nök a NATO erősítése mellett szállt, síkra, a szavaiból arra lehet következtetni, hogy hi­vatalba lépése után kísérle­teket tesz majd a közel-keleti válság likvidálására. Scran­ton után immár Nixon is — bár burkolt formában — be­ismerte az Egyesült Államok eddig követett közel-keleti taktikájának eredménytelen­ségét. számoló szerint az ipari össztermelés az elmúlt évi­hez képest az idén 8.9 szá­zalékkal növekszik, tehát jó­val gyorsabb a tervezettnél. 1969-ben a gazdaság lénye­gében az ideivel azonos ütemben fejlődik. Az acél­termelés 11,2 millió, a kő­széntermelés pedi2 133 millió tonna lesz. A külkereskedel­mi forgalom 10,3 százalékkal növekszik. A munka termelékenysé­gét az iparban 4,9. az építő­iparban pedig 5,3 százalék­kal növelik. Az 1969. évi költségvetés kiadásainak összege 8,7 száza­lékkal, bevételeinek összege pedig 8.2 százalékkal haladja meg az ideit. Lopaczynski beszámolóját vita követte. A szejm ülés­szaka folytatja munkáját. Gromiko Kairóba érkezeit KAIRO: Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter szombaton Kairóba érkezett, t ogv meg­beszéléseket folytasson Mah­mud Riad egyiptomi kül­ügyminiszterrel. A szovjet ál­lamférfit Riad üdvözölte a kairói repülőtéren LUSAKA: Kenneth Kaunda, az újra megválasztott zambiai elnök szombaton letette hivatali es­küjét. Az általános választá­sokon pártja, az egységes nemzeti függetlenségi párt többséget szerzett a nemzet- gyűlésben: a nem végleges adatok szerint a 75 mandá­tum közül már 45-öt magá­énak mondhat. TOKIÓ: Mintegy hétszáz roham- rendőr szombaton eltávolitot- ta az egyik tokiói egyetem épületekből az egyetemet több napja megszállva tartó diákokat, Ötvenkettőt közü­lük őrizetbe vettek. ROMA: Az olasz képviselőházban szombaton reggel megkezdő­dött a vita az új középbal­kormány program-nyilatko­zata felett. A Rumor kor­mány a szenátusban már bi­zalmat kapott. BELGRAD: A jugoszláv kormány vitát indít a szövetségi parlament­ben a jugoszláv mezőgazda­ság helyezetéról. Dr. Borivoje Jelics gazdosági minisz­ter szerint a kormány elengedhetetlennek látja, hogy módosítsák a mezőgaz­dasági termelés ösztönzését szolgáló politikát. A többi között olyan intézkedéseket terveznek, amelyek érdekelté teszik a bankokat abban, hogy hiteleket nyújtsanak a mezőgazdaság fejlesztéséhez. BECS: Karintiában, az osztrák- olasz—jugoszláv határvidé­ken hónapok óta kutatnak uránérc után — -jelenti a bé­csi Volksblatt. A lap szerint Raibl környékén, a Königs- bergen, titokban folyik átku­tatás. amelyről most a bányá­szok révén szivárogtak ki hí­rek. Ilid ®s Antal i Grófi ajándék H z első világháborúban történt. Jött a hír: egy gróf­•* nő látogatja meg a tomszki hadifogoly-tábort. Grófnő Magyarországról. Előző nap a tiszti barakkokat járta. Novákék legény­ségi barakkjába a fürge Horváth Pista hozta a hirt: mit kapnak a tisztek: cipőt, ruhát, fehérneműt — ingyen; pénzt — száz, kétszáz, ötszáz rubelt. — Mi is kapunk valamit? — kérdezte a lerongyolódott baka, Bojtár Imre komoran. — Hát persze!— mondta Horváth Pista. — Hiszen olyan az, mint a Hófehérke. Megy előtte egy kozák ezre­des. Mellette egy tábornok, utána egy osztrák ezredes, meg egy magyar vezérkari kapitány, meg a fene tudja ki, aki fölírja: kinek mi kell? — Szép? , — Hogy szép-e? — Horváth Pista elgondolkodott. — Mint tavaszi szántáskor a pacsirta madár. Az ember föl­néz rá és — elfelejti. Mi mást csinálhatna vele? Valaki felnevetett. Magányosan, indokolatlanul hang­zott a nevetés, a homályos, agyonzsúfolt legénységi ba­rakkban. — Azt mondta, jövő héten a tiszt urak már meg is kapják a ruhaneműt. A pénzt egy hónap múlva. — És a legénység mit kap? — kérdezte Csordás Gábor: — Nem tudom. Ha az a. hogy mondjam, grófnőúr- hölgy csinál értünk valamit — isten hírével jött, isten hí­rével menjen, ahová akar, a grófjaihoz... De ha nem tesz értünk semmit. .. Három katona lépett a barakkba a tábori őrségből, elől egy őrmesterrel. Parancs: kitakarítani a barakkot, megtisztítani az ablakokat, szellőztetni. Üjabb katonák jöttek, matracokat cipeltek. Szétosztot­ták. Akkor két szánon tüzelőfa érkezett, ledobták a ba­rakk elé. A foglyok, mint szalmaszálakat bolyba a han­gyák, gyorsan a barakkba vitték a hasábfákat. Alaposan befütöttek a kályhába. A kályha piros szemei óriásivá tá­gultak, izzottak a belső izgalomtól. A foglyok friss sárga homokot szórtak el a földön. Az őrség mindenkit a helyé­re parancsolt. Vezényszó. A foglyok leugráltak a prices mindhárom „emeletéről”, és egymás mögött álltak föl. Üjra vezényszó. Újra föl és újra le. Minden rendben ment. Jöhetett a grófnő. Novák oroszul jelentette: ß tomszki fogolytábor tizennyolcas számú legény­ségi barakkja, kétszázkilencvenhal ember! — Jól van! — mondta az őrség parancsnoka. — Jól van.! — körülnézett, és néhány tül rongyos embert a ba­rakk végére irányított; a betegeket pedig föl a „harma­dik emeletre”, szigorúan meghagyva nekik: csöndben le­gyenek. Másnap viszonylag rendes reggelit kaptak. Hat kocka­cukrot, a „csájá”-nak keresztelt forró vízhez; egy félkiló fehér kenyeret, jó szagút, és egy deka harmatos vajat. Senki sem tudott ellenállni: egyszerre ettek meg mindent. A fehér kenyértől, vajtól, de főleg a cukortól melegük lett. Kipirultak. Újra reménykedtek, ernyedten, mosolyogva: Grófnő... Kicsapódott az ajtó. Megjelent a kozák ezredes. Mö­götte lépegetett, derékhoz tapadó bundában a grófnő. For­más, helyes, szépasszony, vagy talán még leány. Mellette udvariasan, ősz bajuszát simogatva az orosz tábornok és még egy ember, civil, nehéz, földig érő fekete kabátban; mögöttük a fogoly osztrák ezredes és még néhány előkelő fogoly tiszt, a tábor „belső” parancsnoksága. — Szmimo! — kiáltott az őrség előrefutó parancsnoka. A grófnő szemérmesen mosolygott. Tiltakozott, hogy őt, a finomra szabott, szinte légies nőnemű lényt ilyen vezénylési dörgéssel vezessék be. — Vigyázz! Sorakozó! — küldte Novák visszhangként, de magyarul a parancsot. Ropogás. Dübörgés. Néhány másodperc múlva két­százkilencvenhat fogoly állt egymással szemben, két ol­dalon, a priccsek előtt, bejárattól egészen a barakk végéig. A betegek is leugráltak. B rengeteg sárga, kimerült arcú ember, rongyos ru­ha azt az érzést keltette a grófnőben és kíséreté­ben, hogy az a kétszázkilencvenhat valaki, aki itt áll. nem teljes értékű ember; nem érdemes, nem is lehet úgy bán­ni vele, mint teljes értékűvel. Olyan csönd támadt, hogy a grófnő csilingelő hangja, „Jó reggelt kívánok!” — sértetlenül elért a barakk végé­re is, oda, ahol a gyöngélkedők lepedői fehérlettek. A barakk ajtaja — mintha ez is a szertartáshoz tarto­zott volna — becsukódott. Félhomály támadt. Világított a robbanásig megrakott kályha. — Meleg van — mondta a tábornoknak franciául a grófnő. — Igen ... grófnő ... A tüzelővel nem takarékosko­iunk. A grófnő elfintorította az orrát, mint mindenkor, ha /alami nem tetszett neki, vagy nagyon is tetszett. — Rossz szag van — mondta halkan franciául a grófnő. A tábornok egy pillanat alatt elgondolta: ha a barakk előtt állíttatja föl a fogoly-közlegényeket, siralmas lát- ány lesz. Ragyogó havas térségen — rongytömeg. Ű^' tett, mintha nem hallotta volna a grófnő halk megjegi SoBCtl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents