Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-20 / 298. szám
Élni az adottságfo^kal Egerfarmoson megteremtették a jó gazdálkodás alapját r Az idén méltán váltotta ki a szakemberek elismerését is az egeríarmosi Aranykalász Termelőszövetkezet gazdálkodása. Az asszályos időjárás ellenére kiemelkedő termésátlagokat értek el, a kenyérgabonából pedig egyenesen tizenhét és fél mázsát takarítottak be holdanként. A szövetkezet történetében ez egyedülálló rekord. S amíg jó néhány közös gazdaságban jelentős kieséseket okozott az időjárás, addig az Aranykalász Termelőszövetkezetben másfél millió forinttal többet hozott a növénytermesztés a tervezettnél. Új módszerek Az eredmények titka után nem kell különösebben keresgélni, Kerek Kálmán főmezőgazdász egyből sorolja őket. — A talajmunka, a vetés minősége egyaránt jó volt, nagy gondot fordítottunk a íejtrágyázásra, a növényvédelemre, a növényápolására. Több újítást is bevezettünk, persze hozzá kell tennem, hogy ez csupán szövetkezetünkben újítás, máshol már alkalmazzák őket. Az egyik hogy az idén először repülőgépek végezték a növényvédelmet. Ez olcsóbb is, gyorsabb is. A másik az, hogy 58 holdon termeltünk lucerna- magot. Korszerűbb módszerekkel: a növényvédelmet egyszeri tarlóvédekezéssel oldottuk meg. az aratás pedig egy menetben történt, mert elölte lombtalanitást végeztünk. A gazdák először idegenkedtek, de a jó eredmény eloszlatta a bizalmatlanságot. Újdonság volt nálunk az öntözés Is. gyaadagokat még tovább növeljük. A korszerű gazdálkodással, öntözéssel, műtrágyázással még nagy mértékben növelhetjük a hozamokat. MiDOseoi állattenyésztés A szövetkezetben nemcsak a növénytermesztés, de az állattenyésztés is hasznosnak, jövedelmezőnek bizonyul. A tervet itt is túlteljesítették, hatszázezer forinttal több lesz a bevétel a tervezettnél. A fómezőgazdász szavaiból mégis elégedetlenség csendül ki, az állattenyésztésben sokkal nagyobb lehetőség van, mint amennyi most realizálódik. — Az idén mór megtermeltük a szükséges abrak- és szálas takarmányt, mégis a jövőben még nagyobb gondot kell arra fordítanunk, hogy több szálas takarmányt termeljünk. Kidolgoztunk egy hároméves tervet, amelynek az a lényege, hogy három éven belül az állattenyésztés adja a szövetkezet jövedelmének hatvan százalékát. Hogy miért jó ez? Azért, mert ha ezt elérjük, akkor már kevésbé vagyunk kitéve az időjárás viszontagságainak. Az állattenyésztés kevesebb rizi- •kóval jár, biztosabb jövedelmet jelent. A kezdő lépéseket mór meg is tették a szövetkezeti vezetők. Javult a szarvasmarhaállomány minősége, az egyik istállóban bevezették a gépi fejest, a másikban pedig rövidesen bevezetik. Építettek egy 80 férőhelyes, korszerű borjúnevelőt és egy 360 férőhelyes modern hizlaldát. Jövőre növekszik a kocaállomány s ezzel arányban az eladandó hízósertések száma. A jövedelmet kiegészíti még a baromfitenyésztés, évente 14 ezer húscsirkét és 3 ezer pecsenyelibát adnak el. Gazdaságos az 1500 tojópulyka tartása is. A takarmányalap növelésére már az idén is megtették a szükséges lépéseket, a kukoricaszár nélkül is mintegy 170 vagon nedvdüs takarmányt tartalékoltak a télre. Növekszik a fa»ok jövedelme A gazdasági eredmények természetesen elsősorban a tagok jövedelmének növekedését célozzák. Bár pontos adatokat még korai lenne számonkérni, annyi máris bizonyos, hogy az elmúlt évhez képest mintegy 15 százalékkal növekszik a tagság munkaegységből eredő részesedése. Az ossz jövedelem növekedése még ennél is magasabb, mert a tagok részesben művelik a szántóföldi növényeket és a terméshozamok magasabbak lettek a tervezettnél. A jövedelem növekedése tehát kedvező, ez meg is látszik a szövetkezeti gazdák hangulatán, munkakedvén. A vezetőség arra is gondol, hogy a növekedés üteme a jövőben se csökkenjen. Éppen ezért az idén is rendkívül nagy gondot fordítottak arra. hogy megfelelő összeget tartalékoljanak a következő évre. Ezzel biztosítják a megalapozott gazdálkodóst és azt. hogy jövőre nehogy kellemetlen csalódás érje a gazdákat. A zárszámadás előtt tehát kedvező a hangulat az eger- farmosi szövetkezetben. Kedvező, mert jól zárják ezt az évet, s minden remény megvan arra, hogy a következők még sikeresebbnek bizonyulnak. Kaposl Levente 4 DNFF születésnapján Fordulópont volt 1960. december 20-a, a vietnami szabadságharc történetében. Ezen a napon alakult meg a Dél-vietnami Nemzeti Felszabaditási Front és meghirdette a szervezett, felszabadító háborút Ngo Diem Amerika-barát, diktatórikus rendszere ellen. Féktelen gyűlöletkampány kísérte Diem rendszerének kibontakozását. A franciák elleni felszabadító háború idején kiharcolt demokratikus vívmányokat egyszerre megsemmisítették, még a kezdetleges, jórészt szemfényvesztő földreformot is. Ismét megjelentek a falvakban a rendőröktől és katonáktól kísért adószedők és bérletdíj-behaj- tók, a termés 45—50 százalékát vitték el a parazita réteg gazdagítására. Egyszersmind háborút kezdtek a nagy befolyású vallási szekták, a buddhista Binh Xuyen, a Cao Dai is a Hoa Hao ellen, s így a híveket fegyveres ellenállásra kényszerítették. Leghamarabb a parasztság ocsúdott fel a csapásokból. Mindenekelőtt önvédelmét szervezte meg a kis községekben az adószedők, a bérletdíj-behajtók és fegyveres kíséretük ellen — a maguk kezdetleges, de hatásos eszközeivel. Fokozatosan sikerült megnyerniük az ügynek a már-már beletörődésre hajló vallási szektákat és az addigra szétvert Saigon Cholani Békebizottság értelmiségi vezető rétegét. A felszabaditási front tényleges születésnapját tulajdonképpen nem lehet egyetlen dátumra rögzíteni, hiszen az ellenállás részvevői már kezdettől fogva kialakították politikai-katonai szervezetük hármas rétege- ződésétt'az önvédelmi partizán osztagokat (a községek parasztjaiból, akik nappal földjeiken dolgoznak, éjszaka fegyvert ragadnak); a regionális partizán osztagokat (amelyek járásokat és nagyobb földrajzi egységeket fognak át, szervezetten károkat okoznak az ellenségnek, rendszeresen foglalkoznak fegyverzsákmányolással, s a zsákmányt a felszabadító hadseregnek adják át); a reguláris alakulatokat (amelyek már nemcsak védekeznek, hanem támadnak is, sőt elfoglalják az ellenség őrállásait, majd később területek megtartására is alkalmasakká válnak). Azért lett mégis 1960. december 20-a a Dél-vietnami Nemzeti Felszabaditási Front születésnapja, mert ekkor rögzítették véglegesen a politikai programot és a szervezeti szabályzatot. A felszabaditási front célja valamivel kevesebb, mint amennyit a genfi egyezmény ígért valamennyi vietnaminak. Véget akarnak vetni a dél-vietnami Háborúnak, meg akarják szüntetni az amerikai katonai intervenciót, demokratikus módon választott kormányt szeretnének hatalomra juttatni, amely a legszigorúbban megtartaná mindazt, amit a nyugatiak által megfogalmazott genfi egyezmény előír. Azt a függetlenséget és semlegességet akarják kiharcolni, amelyet az összes nagyhatalom biztosított Vietnam számára. Lényegében ezeket a követeléseket foglalta össze tízpontos programjában a DNFF 1960. december 20-án véget ért alakuló kongresszusa, amelyen húsznál több polgári, ka. tonai és vallási szervezet, közte hárpm nagy politikai párt (a Radikális Szocialista Párt, a Demokratikus Párt és a Vietnami Népi Forradalmi Párt) egyezett meg abban, hogy közös szervezetben, közös vezetés alatt vívja ! meg a küzdelmet a haza szabadságáért és függetlenségéért. Mennyi mindennek kelleti történnie, hogy Johnson elnök —. afei kifejlesztette a viet- ! nami eszkalációt, s mérhetetlen történelmi i felelősségei visel a sok éves vérontásért — I éppen az elnökválasztások előtt, a vereség j beismerésével felérő lépést tegyen: ellenszol- ' gáltatás nélkül megszüntesse Eszak-Vietnam ! bombázását és elfogadja tárgyalópartnernek I a rettegett „Viet Congot”, a Dél-vietnami 1 Nemzeti Felszabaditási Frontot! Mi lehetne biztatóbb a DNFF születés- i napján, mint az, hogy a felszabaditási front áldozatos küzdelme immár nem egy. hanem két csatatéren folyhat; nemcsak a harcmezön, de a párizsi tárgyalóasztalnál is. Ma. közelebb van ennek a nagyszerű, hősi harcnak a végső győzelme, mint valaha. Dél- Vietnam népe most is, mint eddig, maga mellett érezheti a világ haladó erőit, élvezi támogatásukat, a miénket, a magyar társadalomét is, amely a hosszú küzdelem minden periódusában, erkölcsileg és erejéhez mérten anyagilag is megtette és meg fogja tenni a magáét. Sz. L. f. 42 uj lakas 56 családon segített Tanácsvezetők értekezlete a Könnyűipari Minisztériumban — Az öntözés? ...... — Igep, Régebben itt nem nagyon öntöztek. Az idén viszont rendszeresen locsoltuk a cukorrépát, a kertészetet és : a legelőből 62 holdat. Hogy ; mit jelent a víz, arra csupán egy példát említenék. Az ön- tözetlen legelő 3.8 mázsa szénatermést ad holdanként, az öntözéssel viszont 16,3 mázsát értünk el. Persze, ha rendszeresen tudtunk volna vizet biztosítani, akkor a 30 mázsát is elértük volna, de sajnos a feljebb levő szövetkezetek elveszik előlünk a vizet, nekünk alig jut mór valami. Pedig az öntözés nálunk is létkérdés. — Növelhetők-e még tovább a terméshozamok? — Talán még azt említeném előbb, hogy az idén majdnem a dupláját költöttük műtrágyára, mint tavaly. A tervünk az, hogy a műtráCsütörtökön a Könnyűipari Minisztériumban Földi Lászlónak, a könnyűipari miniszter első helyettesének megnyitója utón dr. Móré András főoeztólyvezető tájékoztatta a megyei tanácsok végrehajtó bizottságainak elnökeit, elnökhelyetteseit és az ipari osztályok vezetőit a könnyűipar ágazati feladatairól, az új gazdasági mechanizmus első évének tapasztalatairól. Bevezetőben szólt a minisztérium és a szakigazgatási szervek kapcsolatáról, majd a helyi ipar legfőbb feladatával, a szolgáltató-javító munka alakulásának kérdéseivel foglalkozott. A többi között megállapították, hogy 1968-ban a tanácsi ipar termelése előreláthatólag 10 százalékkal haladja meg a múlt évit. A foglalkoztatottak száma csaknem 6 százalékkal emelkedett, s ez is jelzi, hogy a termelékenység nem alakult kedvezően. Mindössze két tanácsi vállalat és három kisipari szövetkezet veszteséges, s a részesedési alap általában magas. A tanácskozáson, amelyen részt vett a Minisztertanács tanácsszervek osztálya és a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetének képviselője is, behatóan elemezték a tanácsok iparirányító tevékenységét. A napokban 42 új állami lakás került átadásra Eger városban Az indokolt és szükséges minőségi cserékkel azonban nem 42, hanem 56 család lakásgondjain tudott segíteni a városi tanács. A lakások odaítélése kellemes, de mégis nagy gondot okoz a városi tanács illetékes szerveinek. A városrendezési tervek végrehajtásával ösz- szefüggő szanálási és egyéb közérdekű lakásproblémák egy részének megoldása mellett az igazgatási osztályon nyilvántartott mintegy 2600 igénylő közül kellett kiválasztani azokat a családokat, akiknek a lakáshelyzete a legrosszabbak közé tartozik. Az elosztásnál az illetékes szervek a lakás állapotán kívül alapvetően azt vették figyelembe. hogy milyen a csalód létszáma, anyagi, szociális és egészségügyi helyzete. Ma szakitok Gizivel. Két éve járunk együtt. Szép szerelem volt, de kihűlt, céltalan lenne tovább kínlódni. Délután négyre hívtam a megszokott presszóba. Jeleztem, hogy nagyon fontosat akarok neki mondani. Gondosan megfogalmaztam magamban mondandómat: — Nézd, Gizi, én nagyon szerettelek, de vege. Szép szerelmünkhöz nem érzem méltónak a hazudozást. Váljunk el most, amikor még nem keseredett meg minden... Igen, így jó lesz. Gizi nyilván rendez egy kisebb jelenetet, egy ideig sirdogál, aztán majd megvigasztalódik. Kívánom neki, hogy így legyen. Mindenesetre könyörtelen leszek és könnyei nem tántorítanak el eredeti Uándékomtól. Gizi ezúttal pontot volt, pedig látszott rajta, hogy egyenesen a fodrásztól jön. Kinos! — Nagyon jó, hogy felhívtál. És is szereltem volna neked valami fontosat mondani, — kezdi. — Tessék, mondd, — intek hidegen. — Te szóltál előbb, — udvariaskodik. — Mégis, te vagy a nő, — mondom. — Nézd, Pista, én nagyon szerettelek, de vége. Szép szerelmünk- hőt nem erezné» méltónak a hazudozást... Gizi az én szövegemet mondja! Lila köd ereszkedik az agyamra. Ez nem lehet igaz! Kiadja az utamat. Nekem, aki úgy szerettem. aki sosem bántottam és mindig hűséges voltam hozzá. — Ugye, nem haragszol, — néz rám és megsimogatja a kezem. — Nem haragszom... Csak... — Csak? _ — m Magvonfi fi — Talán azt akarod mondani, hogy szeretsz? — Igenis, szeretlek, — hallom a saját hangom és egyetértek vele. Nem szabad elengedni Gizit. Nem teheti meg, hogy dobjon. Itt csak én szakíthatok. — Szeretsz? — kérdezni újra és nevet. — Nem tudok nélküled élni. — Én ostoba, — mondja. — Én is sze- rttték, de egg Idó óta úgy érzem, hogy te már nem vagy a régi, hogy rám úntál. Azért akartam én szakítani, mert tudom, hogy olyan jó vagy és inkább kínlódnál velem, minthogy megbánts. Egész délután, míg készültem hozzád, úgy éreztem, éppen ma akarod ezt megmondani... — Képzelődsz! — Akkor mit akartál mondani. Mi az a fontos? — Szóval... Majd megmondom... — Most mondd meg. Vagy megbántottalak? — Nem... Dehogy! — Akkor mondd! Ha szeretsz, megmondod... — Hát... Meg akarom kérni a kezed! — Te drága, — sikolt és már a nyakamban van. — Örökké együtt fogunk élni! Visszaszereztem Gizit. Győztem. Csak tudnám, miért nem tudok örülni... ősz Ferenc Ilyen elbírálási elvek alapján kapott most megfelelő lakást többek között Magyari Jó- zsefné segédmunkás 6 tagú, Kecskés József rokkant nyugdíjas 5 tagú, Besenyei József gépkocsivezető 7 tagú, Ditt- már Roland fűtő 5 tagú, Olajos Jánosné munkás 5 tagú, Erős Gábor fűtő 5 tagú, Molnár István rokkant nyugdíjas 5 tagú Oláh István és Tibor segédmunkás 13 tagú, Czipó Ferenc 4 tagú, Várkonyi József munkás 5 tagú, Miké Antal se- munkás 13 tagú, Czipó Ferenc 4 tagú, Várkonyi József munkás 4 tagú, Mikó Antal segédmunkás 4 tagú családja és még sokan mások. Talán e néhány adat is szemlélteti, hogy valóban a legjobban rászorult igénylők közül is a legnagyobb családlétszámmal rendelkező dolgozók lakáshelyzetén igyekeztünk elsősorban segíteni, az igen korlátozott számban rendelkezésre álló lakások elosztásával. A most lakáshoz jutott dolgozók nagy része hosszú évekig lakás céljára alkalmatlan, düledező, egészségtelen helyiségekben lakott, és a család egészségügyi állapotának megrontásán kívül életüket is közvetlen veszélyeztette, mert a több helyen aládúcolt nedves falak nem bírták tovább és összeomlottak. Szerencsére az összedüit lakások emberi életet nem követeltek. Ügy gondolom, kevés családnak lesz olyan boldog karácsonya Egerben, mint azoknak, akik most élvezhetik először szocialista államunk egyik legnagyobb ajándékát, a megfelelő lakást. Jól tudjuk, hogy nagyon sokan vannak még oWan családok, akiknek lakáshelyzete semmivel sem jobb azoké- nál, akik most lakást kaptak. Együttérzünk ezekkel a családokkal, azonban az '-losztható lakások alacsony száma miatt igényüket nem tudtuk kielégíteni. A lakás a legalapvetőbb emberi életszükségletek egyike. Érthető tehát, hogy minden ember saját maga. és családja számára elsősorban a megtelelő lakást igyekszik biztosítani. A népgazdaság anyagi erőforrása azonban nem teszi azt lehetővé, hogy az igen nagyszámú igényt ingyenes állami, vagy szövetkezeti lakással belátható időn belül ki tudja elégíteni Különösen nem, ha számba vesszük, hogy az igénylők száma napról napra szaporo* dik, mégpedig nagyobb ütemben. mint a felépült lakások száma. Kormányunk, amikor elkészítette a tizenöt éves lakás- építési tervet és meghirdette, hogy a terv végrehajtásának eredményeként minden önálló család lakáshoz juthat, az állami erőfonás mellett jelentős mértékben számolt a dolgozók anyagi erőfeszítéseivel is. Éppen ezért sokfajta lehetőséget biztosított. hogy megkönnyítse a dolgozók saját erőből történő lakásépítését. Kedvező feltételek mellett hitelt biztosít a családi, OTP- és társasház építéséhez, az emelet- ráépítési akcióhoz. Mindezeken túlmenően az utóbbi időben lehetőséget kaptak a vállalatok is arra, hogy erejükhöz mérten anyagiakkal is segítsék saját dolgozójuk lakásépítési törekvéseit. A városi tanács is fontos feladatának tartja a különböző lakásépítési akciók elterjesztését. Ezt többek között azzal segíti elő, hogy területet biztosít az OTP-, a társas- és KISZ-lakások építéséhez. Arra kérjük a lakással nem rendelkező, vagy rossz lakásban lakó állampolgárokat, hogy erejükhöz mérten elsősorban ezen akciók keretén belül igyekezzenek lakáshelyzetüket megoldani. A város súlyos lakásgondjain csak úgy tudunk valamit enyhíteni, ha az állam anyagi erőforrásait mindjobban kiegészítik az egyéni erőforrások is. Dobi Antal, az igazgatási osztály vezetője 1968. december 29-, péntek
