Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-19 / 297. szám

kell a gyöngyösi tor ony házhoz ? Furcsának tűnhet a kérdés: mi kelhet egyáltalán egy épü­let felhúzásához, elkészítésé­hez? Ha most valami szok­vány, nagyon sokszor látott lakóházról, irodaépületről lenne szó, csakugyan fölösle­ges fontoskodásnak kellene felfognunk a kérdést. De a gyöngyösi toronyház lesz a megye első magasépülete. Több mint húsz szintjével felkiáltójelként fog kiemel­kedni környezetéből a déli városrészben, ott, ahol a 3-as út betorkollik a városba. önmagában az épület ma­gassága sem lenne rendkívüli, bár mi csak a kilencemeletes házakat szokhattuk meg sző­kébb pátriánkban. Ennek a toronyháznak a legfontosabb jellemzője az a technológia, építési mód, amivel a Heves megyei Állami Építőipari Válllalat meg akarja valósíta­ni — a csúszózsaluzás. Röviden, nagyon leegysze­rűsítve ennek a lényegét, azt mondhatjuk: olyan állvány­rendszert használnak fel hoz­zá, amit emelőszerkezetek se­gítségével vezérelnek megha­tározott sebességgel fölfelé. Ezen az állványon dolgoznak az építők, az állvány egyben zsalu is, amibe beleöntik a betont, megszabott formákba és méretekbe. Így készül el az épület min­den fala, mondhatnánk azt is, a héja, amit azonban a meg­határozott szintek még nem „szeletelnek fel”. A szintek beépítése már az építkezés következő fázisa. Először is az ilyen, több mint ötven méter magas épü­let elkészítése azért nehéz, mert a vezető vasrúdak a ma­gasság növekedésével köny- nyen eltérhetnek az iránytól, valamiféle pisai ferdetorony- formát hozva létre. Az irány állandó helyesbítése tehát ön­magában is nagy gond. Mi történjék a külső falfe­lülettel, hogyan lehessen ezt a leggyorsabban és a legegy­szerűbben “bevonni habarcs­csal? Ha a csúszózsaluzással elkészült az épület, állvá­nyozzák be az egészet, hogy be lehessen vakolni? Ez így túlságosan furcsa lenne. Ész­szerű, ha a csúszózsaluról végzik a küső vakolást. De — hogyan? Erre is van már elképzelés. Szó van arról, hogy a falfe­lületet rovátkálják a csúszás­nál. Gondolkoznak a mű- anyag-habarcsos módszeren is, aminek nagy előnye, hogy nedves felületen is alkalmaz­ható. De ezt még kísérletek­kel kell előbb bizonyítani, il­letve a technológiáját kidol­gozni. Említettük a szintek ekészí- tését is. Eddik a vállalat azt csinálta, hogy a szinteket alulról felfelé haladva építet­te be. Most olyan rácsos tartó- szerkezetet akarnak alkal­mazni, ami a csúszás idején vázszerkezetként is működ­ne, majd a meghatározott ma­gasság elérése után ennek se­gítségével, most már fentről lefelé haladva biztosítaná a födémek, a szintek zsaluzását. Ennek a rácsos takarónak az értéke lóval meghaladja az egymillió forintot. Nem olcsó dolog. Igaz. hogy így viszont jelentős mennyiségű faanyagot lehet megtakaríta­ni a zsaluzásnál. Mi kell még ehhez a tech­nológiához? Egy kúszó, for­gó daru. amely kiszolgálja a munkásokat azaz: mindent a helyükbe visz. Ilyen gép azonban csak egyetlenegy van az országban. És ez nem lesz szabad a gyöngyösi épít­kezés ideiére. Mivel lehetne ezt a kúszó, forgó darut ha­tékonyan helyettesíteni? Er­re a kérdésre keresi a felele­tet. a megoldást az Építőipa­ri Gépesítő Vállalat is. kész­ségesen a lehető legtöbb se­gítségadásra. Ha már az együttműködésnél tartunk, említsük meg hogy ennek a munkának az előkészítésé­ben az érdekeltek, a beruhá­zó és a tervezők is konstruk­tív módon vesznek részt, mindig a legiobb megoldást keresve. Még egy kérdést kell fel­tennünk. Vajon a Heves me­gyei építők meg tudnak-e fe­lelni arra. hogy silókat nem­csak a megyénkben, de az ország más részein is építet­tek már ezzel a csúszózsalu- zásos módszerrel. A Gyánti- ós az Udvari-brigád elegendő tapasztalatot szerzett már az ilyen munkákban. Az ácsok és a vasbetonszerelők tehát gyakorlott szakembereknek számítanak. Igaz. ennek a toronvházmak a munkája más. mint a korábbi gazda­sági épületeké. Itt azt kell elérni, hogy mindenki, min­dig ugyanazokat a munkafá­zisokat csinálja. Szinte sza­lagszerű gyártási móddal. Ennek feltétele, hogy a csú­szási sebesség egy szintnví magasság mértékében legyen meghatái ózva. méghozzá na­pi ismétlődéssel. Elképzelhető. hoev az ilyen, szinte percre megsza­bott munkához milyen nagy­mértékű szervezettség szük­séges. Nemcsak a munkások­nak kell szinte behunyt szemmel is tudniuk, mi az. amit csinálniuk kell. hanem az anyagok előkészítése, munkahelyre való szállítása sem késhet akár perceket sem. Amikor készen lesz az épület, következik maid a szerelés. Ezt is programozni kell. Előfeltételként itt is a szabvány elemek elöregyár- tását jelölhetjük meg hogy a különböző szakipari dolgozók ne gátolják egymást a mun­kában. legyen elegendő he­lyük és idei ük a feladatuk elvégzéséhez. Végső soron tehát, nem­csak egy új. bonyolult mód­szert kell valósággal a töké­letességig fejlesztve alkal­mazniuk a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozóinak hanem fegyelme­zetten tartaniuk magukat az építkezés részletes program­iához. nehogy zavar kelet­kezzék az egymást követő műn kaiol v ama tok ban. A feladat tehát valóban bonyolult. Azt is tudják az építők, hogy a közvélemény élénk figyelemmel fogia kí­sérni a munkájukat. Szinte vizsgáznak majd. Mégis biza­kodóak. mert lelkiismerete­sen felkészülnek. mindent megtesznek a sikerért. Az alapozási munkákat még az idén megkezdik, a csúszást 1969 első felében végzik el. a toronvház át­adásának határideje pedig 1970. december 31. G. Molnár Ferenc Reméljük, az üzletekben Is fcaphat# majd Sztár a Tamara, lijdoiiság az Éden5 a Thália és a Heves Búíorbemulató as egri Platán Étteremben Az egri Platán Étteremben rendezett kiállításon régebbi és legújabb bútorgarnitúráit mutatja be a Heves megyei Bútoripari Vállalat. A kiál­lítást elsősorban az ipar és a kereskedelem vezetői részére rendezte a vállalat, ezért a bútorokat már csak ma te­kinthetik meg az érdeklődők. A kiállítás sztárja a Ta­mara garnitúra. Nemcsak azért, mert a közelmúltban egy Varsóban rendezett kiál­lításon is nagy sikert aratott, és a lengyel kereskedelem máris 500 garnitúrára köl­tött szerződést. (a magyar még egyre sem), de a több­színű műbőr huzattal készült, fekvőhellyé is átalakítható kanapé és a garnitúra többi darabia is valóban szép. íz­léses s praktikus. Üjdonsága a Tamara csa­ládnak a kétszemélyes kana­péból. a két fotelból, egy asz­talból és egv puffból álló Ta­mara—I. garnitúra, amely­nek a műbőrből lényegesen jobb minőségű grabolux mű­anyagból készül a színes hu­zata. Nagy sikere van az Éden garnitúrának is. — színes huzat, fehér báránybőr csí­kokkal — amely kanapéból, két fotelból, bárszekrényből, dohányzóasztalból és két ülőkéből áll. A legfiatalabb a Thália garnitúra: fehér, rózsaszín, kék műszőr huzatával az elit bútorok közé tartozik. Látható a kiállításon a cseresznyefúrnérból készült variálható Heves szekrénysor is. és a különböző barokk, neobarokk stílbútorokat is bemutatták. Az már biztos; a kiállított bútorok elnyerték a látogatók Képünkön ízléses. tetszését, de az. hogy mikor s mennyi kerül majd az üzle­tekbe. az csak ma dől el. A kereskedelem és a bútorérté- Ikesítő vállalat vezetői ma te­kényelmes Éden garnitúra, (Foto: Kiss Béla) kintik meg a kiállítást, s utána kerül sor az üzletkö­tésre. Reméljük, a kiállított bútorokkal mielőbb az üzle­tekben is találkozhatunk. B téli szünet előtti ntolsti tanítási nap 21.-e Jcmuár 8-ig tart a diák „szabadság4 er Az idei oktatási év első feléből már csak néhány nap van hátra. Az általános és a középiskolákban szom­baton, december 21-én lesz a téli szünet előtti utolsó tanítási nap. A tanintézetekben összeállított programból kitűnik, hogy a diákok változatos, gazdag programmal töltik „szabadságukat” amely 1969 január 7-én ér véget. A második félév január 8-án kezdődik. A poroszlói- utca, jaj, de sáros i. .végigmenni rajta nem tanácsos. Sem tavasszal, sem ősszel. Árok mélységű nyo­mok éktelenkednek minden­felé, olyan látvány, mint a felforgatott, szántott tenger­fenék. Lőcsig lesüpped a ke­rék, szánalom nézni is, mint kínlódik-küszködik a hámos jószág a kásás, fekete ragacs­ban. Nem ritka, hogy súlyo­sabb teherrel eg.v vontatót három gép vonszol, különben menthetetlenül leragadna. Csak forintért i Gondterhelten rót­tam a nagy nyugat­európai főváros utcáit. Azon töprengtem, ho­gyan költhetném el pénzemet a legelőnyö­sebben. Hirtelen ál- mélkodva torpantam meg egy fényes üzlet előtt. A cégtáblán ez állt: „MAGYARTU­RISZT". A kirakatban elhelyezett feliratokból kitudódott, hogy az üz­letben csak forintért árusítanak, sőt, a hely­beliek oda még a lábu­kat sem tehetik be. A csodálkozást büszkeség váltotta fel honfiúi keblemben. Benyitot­tam a boltba. Bűbájos és udvarias elárusítók sereglettek körém. Izekre tört ma­gyarsággal, diszkréten érdeklődtek: nem té­vedés-e? Igazán ma­gyar forintom van? Fö­lényesen igent intet­tem és körülnéztem a boltban. Elvégre jól meg kell nézni, hová teszi az ember a valu­tát. Az egyik pulton pa­ke kok sorakoztak. Ol­vastam a címkét: Galgamácsai pscse- jmahor*. Az egyiX mo? solygós elárusílónöhóz fordultam: „Bitte sehr, megmondaná, Made­moiselle — kérdeztem kifogástalan angol­sággal” —, mi a vicc abban, hogy én a fo­rintomért Galgamácsai pecsenyebort vegyek maguktól? — Nézze, Mem sahib, erre rá van írva: „M AGY ARTU RISZT”. Mindössze háromany- nyiba kerül, mint ott­hon magúknál. — Es ezek? Bambi, Narancsital, Birslé ... — Pompás üdítő ita­lok, Mister,behozhatat­lan előnyben vannak például a Coca-colával, a Pepsi-colával vagy az Afri-colával szemben. Ez utóbbiak ugyanis csak jégbe hűtve fo­gyaszthatok. míg a ma­gyar üdítő italokat akár langyosan is (hat­ja. — Jé, maguk sertés- húst is árusítanak? — Voila, signor, ha ebből vásárol, mondha­tom, nem akármire költi a valutáját! Ezek ugyanis abszolúte ma­gyaros sertések: nincs májuk. — — Aha. — Máj nélküli serlés, szenyor, gondolja meg, ilyen nincs másutt a inlágon! Valamit ke­res, uram? — Igen. cigaret­tát... de elfogyott. Ad­hatna egy doboz Mari­bor ot? — Marlborot? Hová gondol, uram? Ne szór­ja a pénzét! Nálunk a valódi forintjáért Fecs­— Na, de Fr dalén, ez nálunk otthon csak 4.40! — Persze, vámmen­tesen. — Hát ezek? Ezek magyar zsilettpengék. — Ügy van. Sir, ugyancsak magyar 'kü­lönlegességek. Emlé­kezzék, a mi hazai pengéink éleit megszá­mozzák, 1-től 8-ig, két is kaphat. Paran­csoljon. Ez különleges­ség: hogy szeleit m, rendkívüli szívóhatást kell rá gyakorolni, mi­által az ön drága tüde­je olyan erős lesz, akár egy kovácsfújtató. Mindössze húsa forint egy doboz. vagyis előírják a vevő­nek, hogy melyik elét használja. A magyar zsiletten egy fia szá­mozás sincs, azt hasz­nálja a kedves vevő, amelyiket óhajtja. — Ni csak, még ci­pópasztát is... — Rámutatnék, My­lord, m-T-nvagyat cipó­paszta előnyeire. A mai hazai cipöpasztás dobo­zaink csak egy kal- lantyú elf ordításával nyithatók, viszont a kiváló magyar cipő­paszta dobozát akár szekercével is felnyit­hatja, ha óhajtja. — Várjon csak, ked­vesem, ezek az apró ajándéktárgyak na­gyon érdekelnek. — Ezek remek dol­gok, mein Herr, ajánl­hatom például ezt a magyar bicskát. Tes­sék. A gyerek még ki­csi és elvágja vele a kezét? Ezzel ugyan nem. uram, ez, mint mondottam. magyar bicska, pengéje olvasz­tott lavórból készül. De tessék talán egy nagy­szerű gyermekiét ékot. Csak forintért! Külön­leges minőség, sokszo­ros öröm. — Hogyan érti ezt, szenyorita? — Kérem, bármelyi­ket választja. agv'k sem tart másfél óránál tovább, ezért ön kény­telen újabb játékkal meglepni szeretett kis­dedeit. Hát van na­gyobb öröm egy új já­tékszernél? U~3. Az út és a víz igen nagy gondot okoz a több mint négy­ezer lelkes faluban, s ezek­ről a gondokról nem szívesen beszél Mag József tanácsel­nök. Nem szívesen, mert egyebek híján jósolni sem tudja, mikor következik a jobbulás. — A vízgondunk lassan megoldódik. Vízmüvet épí­tünk, terve kész. a munkák költsége belekerül 13 millió­ba. Az első lépcsőben elké­szül a vízmű és hozzá 3 km- es fővezeték, a második foko­zatban lefektetjük a vezeté­keket az utcákban is, szétága- zóan, s a befejező, harmadik szakaszban kerül sor arra, hogy a lakóházakat is bekös­sük a hálózatba. A község­fejlesztési alapból évente 400 ezer forintot fordítunk ezekre a munkákra, a lobbit kölcsön­nel pótoljuk. Az utóbbi években sok minden megváltozott Porosz­lón. Járda van minden utcá­ban, s ez itt, az érzékeltetett útviszonyok mellett, igen nagy dolog. Pár évvel ezelőtt még 12 km-nyi vezeték is hi­ányzott a villany-hálózatból, most már jut a villanyfény­ből mindenhová. A Mórinca- patak, amely alul-felül keríti a falut, korábban sokat ra- koncátlankodott, árvíz idején kiöntött. A patakot megszelí­dítették, szabáyozták a víz út­ját, a medrét kiburkolták. Ezeket a változásokat szá­mon tartják a poroszlóialc, de nem tudják feledtetni velük a kérdést: mikor száműzik útjaikról a sarat? — Az utak addig is rosszak voltak, amíg a szövetkezetek gépei nem járták, de azóta különösen leromlott az álla­potuk. Földútjaink közül a Petőfi és az Ady Endre utca a legforgalmasabb, sajnos, megjavításukra a községi ta­nácsnak nincs pénze. Pedig a legprimitívebb, a legkeske- nyebh. cgvsze-ő öves úf ir óriási változási jelentene itt. — S még erre sincs semmi remény? — A Tisza II. víztárolója négyszerese lesz a Velencei­tónak. Jelentős idegenforga­lomra számítunk, s ez sokat lendíthet fejlődésünk ütemén. A vízlépcső tavának kikép­zése során új Tisza-gátat emelnek, amely 500 méter­nyire húzódik a mostani gát mellett. A gátak közötti részt feltöltik, s e területen alakít­ják ki az üdülőtelepet — 300 házas víkendteleppel, s 300 főt befogadó kempinggel. Épül bisztró, csónakház, ki­kötő a hajójáratnak, horgász­tanya, 800 fős kabinöltöző és különböző sportpályák. Nem kevesebb, mint 1100 ember üdülésére, pihenésére bizto­sítanak lehetőséget. — Mennyire érezhető a vál­tozások előszele? — Két dolgot Is említhe­tek. Az egyik: korábban me­nekülő falu volt Poroszló, ro­hamosan fogyott a lélekszám. Öt év alatt 670 ember hagyta itt a községet. Három éve nincs nagy mozgás, menekülő elvándorlás. Tartjuk a szin­tet. A másik dolog: márts 30-an vannak, akik üdülőte­lepünkre bejelentették +elek- igényüket. A területek kisajá­títása folyik, 7200 katasztrális holdból parcellázhatunk majd. Erre azonban még vár­ni kell. Legalább négy esz­tendőt. A Petőfi utcán szalmával megrakott vontatót vonszol imbolyogva a kék színű Dut- ra. Keservesen nyög a motor, a kerekek tengelycsavarig merülnek a mély sárban. Ta­lán Ford Taunus is súhan majd erre? Nem vagyok ál­modozó. De fekete sárkolonc- cal a cipőmön ezt is el tudom elképzelni... (pataky) 1968. december 19., csütörtök \

Next

/
Thumbnails
Contents