Heves Megyei Népújság, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-17 / 270. szám
Igen. Azok. Idegesek. Akkor is, ha nem vagyunk idegesek, mert idegesnek lenni elegencia. mert az idegesség olyan, mint a legmodernebb miniszoknya: jól kilátszik alóla az egyéniségünk. .Gondoljuk legalábbis. De idegesek vagyunk akkor is, amikor valóban van ok az idegességre, s ne is áltassuk magunkat: van elég ok az idegességre. Felesleges megjátszani is az idegességet. „Korunk rohanó tempója”. „A napról napra növekedő feladatok”. „A gép. a technika, a városiasodás problémái” — közhelyek, igaz megállapítások. agyoncsépelt érvek és mégis igaz tények, azok is, amit felsoroltam és ezernyi többi társuk, amiket nem említettem, jelzik, hogy való igaz: korántsem a középkori ember nyugalmával ügyködjük végig életünket. Azt persze, aligha tudjuk, hogy mint vélekedne erről a középkori ember. Kissé ideges, egymás szavába vágó vita keretében idegszálaztuk e szellemi takarmányt egv szűkebb társaságban korunk felfelé ívelő neuraszténia-görbéiéről, amikor valaki megjegyezte: — Idegesség ... jó...-: elismerem, -magam is tudom. De mindig csak lefelé?... ;.. és az eladdig meglehetősen általánosságban megfogalmazott gondolatok a mai negyvenévesekről és ötvenesekből, a kamaszokról és a gyógyszerekről, a félelemről és a •nyugalomról, egyszerre a földre Idegesek vagyunk? huppantak és nevekhez, üzemrészekhez, emberekhez, beosztottakhoz és beos/tokhoz kezdtek fűződni. Valóban: miért van az. hogy az ideges művezető, aki képes modorával. hisztijével. nyelvezetének aligha választékosnak nevezhető stílusával megkeseríteni a hozzá tartozó munkások életét, nos. hogy ez az ideges művezető mennyire nem ideges, ha a főművezetővel és hogy de mennyire nem ideges, ha az igazgatóval beszél? Miért van az, hogy a kedves ügyfél szédelegve tántorog ki az irodából a minősíthetetlenül pökhendi hang miatt, s ha ebben az ügyben mer panaszt tenni, akkor idegességgel védekezik az iroda eme képviselője? Miért? Hiszen egyetlen pillanat múlva a belépő osztályve- zettlvel szemben az imént még végletéig „kiborult” tisztviselő végietekig udvarias, korrekt és mosolygós. * Miért van az, hogy a pénztáros fél szájjal rád formed, mert ő is ideges. hogy miért nincs apród, s egyáltalán az. ilyen, emberek megérnék, hogy a szeméttelepre járjanak bevásárolni, de ennek a pénztárosnak a másik fél szája mosolyog, mert észrevette, hogy a központból állt mellé valaki? Lenni, vagy nem lenni, kérdezte a nagy Hamlet. Idegesnek lenni, vagy Iftem lenni — kérdezi nap mint nap a nagy Neuraszténia. De vajon úgy kérdezi-e. hogy Idegesnek lenni „lefelé”, de a kedvesnek, nyu- godtnak. természetesen emberinek lenni „felfelé”? Legalábbis nem valószínű ez. íliszen ki tagadhatná, hogy egy dolgozó ország dolgozó fiai igenis lehetnek idegesek, okkal, vagy ok nélkül, túlozva avagy uralkodva az idegrendszeren? Senki. A munka, még a legszebb is, idegmunka is. Közösségben élünk, s egy közösség szellemi arculata száznyi. vagy ezernyi mozaikkocka egyéni színéből keveredik. Óhatatlan, hogy ki- sebb-nagyobb súrlódások ne történjenek, hogy a jobbért, szebbért való tevékenység ne okozzon néha bizony serp nem szép. sem nem ió viszonyt ember és ember között. Nagy és kis gondok, pénz. család, betegség, valóságos túlterheltség a munkában, jó szándékú, de káros türelmetlenség, avagy kimondottan rossz szándékú indulat. — mindez együtt is. külön- külön is elképzelhető. Mit csináljunk, ha az anyagi világ fejlődése során bennünket, embereket ért az a szerencse és megtiszteltetés. hogy a legfejlettebb legyen a ml idegrendszerünk? De az ■ valóban és mégis elgondolkodtató. hogy nem is kevesen, csak lefelé idegesek! Vagy azért, mart nein is idegesek, hanem csak fontoskodó kiskirályok, akik tudják, hogy ezzel a közismert fegyverrel élni és visszaélni is lehet; vagy azért, mert ugyan idegesek, de annyira van önuralmuk, hogy a világért se feljebbvalójukkal legyenek idegesek. Csajt a beosztottakkal szemben. Neurasiztania beosztottisz. Nem hiszem, hogy pontos, illetőleg nem hiszem, hogy orvosi diagnózis ez a „konyhalatin”, de hogy helytálló mégis, arra ayugtatót merek venni. — ... és. ha társadalmilag, csak ezt az idegességet gyógyítani tudnánk. esküszöm, hogy máris sokkal kevesebb lenne a valóban ideges ember — fejezte be a közbevetett mondatot vitatkozó társaságunk egyik tagja. Hogy ez is közhely? Lehet. De igaz! 'A Mennyi pénzre lenne szüksége? Előbb egy teknő, majd egy palota, aztán egy királyság . .. Nem az aranybal- mesét játszottuk el. Nem a Balaton megváltására, a mesebeli üveghegy Dárius kincsének megvételére, a tenger vizének arannyá változtatására gondoltunk, araikor választ kértünk a látszólag banálisnak tűnő kérdésre. Komolyan játszottunk: ami még hiányzik, amire még szükség lenne. Hogy jobban, szebben éljenek. Ami még csak terv, vágy. Ami ma, holnap, vagy holnapután úgyis valósággá válik. Vagy ami örökké csak vágy, terv marad. Ezekre gondoltunk, amikor három gyári munkástól megkérdeztük: menynyi pénzre lenne szüksége... A „sorsolást” Nyeste Anna nyerte, ö húzta ki az első képzeletbeli párizeszsák kulcsát. Húsz éves, Kápolnán lakik. Négy éve gépmunkás. Átlagos havi keresete 1400 forint... — Előbb számol, vagy máris nyúl a zsákért, vagy a zsákba? — Számolok. Bútorra húszezer forint. Színes , bútort vennék. Talán pipacsvörös huzattal. A lakás kifestésére háromezer. Televízióra hat, mosógépre, porszívóra, lemezjátszóra 12 ezer. Bár nem tudom, ennyi elég len- ne-e? — A zsákban még bőven van pénz, vásárolhat... — Strafírungra nem kell, azt már megvettem, öt-hat öltöny ruhát vennék. Egyszerűt, de csinosát, elegánsát. Kosztümmel együtt erre elég lenne négyezer forint. Néhány pár cipőt, meg egy pár csizmát is vennék. Utazásra háromezret költenék. Bejárnám a Dunántúlt, a Balaton környékét. — Még lakásra, kocsira is telik a zsákból. — Köszönöm, de nem veszek lakást. Ha férjhez megyek is, szüleimmel akarok együtt lakni. Édesanyám beteg, nem hagyom egyedül, csak olyan fiúhoz megyek, aki idejön hozzánk lakni, kocsit sem veszek. Ékszerekre sem adok pénzt. Nem az a típus vagyok. Még mindig van pénz a zsákban? — Igen. — Akkor tízezret takarékba tennék. Jó lenne az esküvőre. Köszönöm szép többre nincs szükségem. — Most már mindene „megvan". Holnap is ideáll a gép mellé? — Természetesen. — Mit go Jól: a pénzeszsák nélkü' likőr a valósulnak meg rt.véi? — Tíz év múlva biztosan. Ha nem 1 . semmi baj... — Százezer forint kocsira. — Ha nem ilyen könnyen jutna hozzá a százezer forinthoz, akkor is meglenne a koCSi ? — Meg is veszem. Van már betétkönyvem is. Lassan majd összegyűlik. Van idő. — Tessék tovább, a zsákban még több millió van. — Tízezsf forjnt utazásra. A Szovjetuniót szeretném megismerni. Ez is régi vágyam. Nem tudom, kifutná-e: tízezer forint a nászútra. A bolgár tengerpartra mennék. Több nem kell. Komolyan nem kell. Ennyi elég. Nem rosszul keresek, kijövök belőle. Különösen, ha majd áe asszony is dolgozik. ' ’ r — Semmi több, százhúszezer forint. — Igen. A mexikói világ- bajnokságra azért lehet, hogy elmennék. ^Szeretem a focit, sokáig játszottam ... Molnár Istvánná kilenc éve dolgozik a Mátravidéki Fémművekben. Festőként. A múlt hónapban 142S forint volt a keresete... — Én nem szégyellem kimondani : szegényen élünk. Nekem nagyon sok pénzre lenne szükségem. Ráférne a családomra. — Tessék akkor költekezni. A pénzeszsák tele van... — Még ma vennék egy házat. Barlanglakásban élünk, ötödmagammal. De szép is lenne! Egy egészséges, bútorozott lakás. Aztán a család. A férjem évek óta beteg. Négy gyerek van, egy lenne már kereső közülük, de ő meg katona. így az én fizetésemből élünk. Sajnos, nem jut mindenre. Hogy is jutna? Szerencsére a kisebbik fiamat felvették ide a gyárba, hatórásnak. Valamit ez is segít... -fűt — A zsák miég nem üres, van még mit kivenni belőle... — Berendeznél]! a lakást, vennék tévét, rádiót, Ruhát a gyerekeknek. * Kistafírun- goznám a kislányomat. A férjemet elvinném Moszkvába, Svájcba, : vagy Budapestre, Híres orvosokkal vizsgáltatnám meg. Hátha tudnának segíteni. Nem sajnálnám tőlük a pénzt. István meg Andrást taníttatnám, nem kívánom én, hogy nagy emberek legyenek. Jó szak- méval is megelégszem. A kisebbik fiamnak vennék egy szép kabátot. Tegnap is azt mondta, hogy ő már nem veszi fel a bőrkabátját, mert senki sem hord olyat. Hízónk sincs, azt is vennék. Nem is vágytak többre. Dehogy vágynék Álmondni se tudnék szebblt. De hát mikor lesz nekem ennyi pénzem? Talán soha. A gyerekeknek még lehet... Pipacsszínű bútor. Autó, tengepart. Lakás, hízó, új ruha. Vágyak, tervek, óhajok — sorsok. Nagy úr a pénz. Ha nem is mindig, de a legtöbbször boldogít, ha van ... Koós József j „Kimondottan egri bor..." (?!) A címben idézett nyelvi formával azt akarták közölni, hogy valódi egri bort, kétségtelenül az egri hegyeken termett bort árulnak. A német ausgesprochen tükörszava, a kimondottan szóalak sokszor és feleslegesen vállal nyelvi szerepet szóban és -írásban egyaránt. •A társalgási nyelvben, a hivatalos közleményekben, de különösen a hirdetések nyelvében a leggyakrabban ezekkel a formákkal találkozunk: kimondottan olcsó áru, kimondottan igényes utas, kimondottan tehetséges tanuló, kimondottan szép nő stb., stb. A házassági hirdetésekben még ezt a furcsa nyelvi képletet is olvashattuk: „Kimondottan szépnek mondott (?) elvált asszony élettársat keres...” A rostára tett szóalak rövidült formájával is találkozunk a kimondott szépség jelzős szerkezetben. A felsorakoztatott példákban jelentkező germaniz- must, németességet elsősorban azért kell kerülnünk, mert sok jó magyar szó, kifejezés halványul ki miatta nyelvhasználatunkból. A nyelvszegényesítést és -szürkítést kerüljük el tehát, ha bátran élünk a hibáztatott szóalak helyett' és helyén a következő nyamosító, erősítő értelmű szavakkal, nyelvi formákkal: nagyon, határozottan, valóban, igazán, kétségtelenül, kétségkívül, okvetlenül, biztosan, tagadhatatlanul, nyilvánvalóan, stb., stb. Természetesen a kiejt, kifejez, feltár, közöl, megállapít jelentéstartalmakat is kifejező kimond igének és alakváltozatainak használatára vonatkozólag nem érvényes az előbb vázolt hibáz- tatás. A bátran kimond, kimondja az igazságot, rendeletben is kimondták nyelvi képletek jó magyar nyelvi formák, éljünk velük bátran és fenntartás nélkül. Dr. Bakos József, a nyelvtudományok kandidátusa Betoncsövek A KISZ-védnökséggel épülő Beton- és Vasbetonipari Müvek szolnoki gyárában hat hónappal a tervezett határidő előtt megkezdődött a betoncsőgyártás. Jól halad a mozaiklapgyártó-üzem építése is, amelyben előreláthatóan — a tervezettnél két hónappal korábban — még ez év végén megindul a próba- gyártás. (MTI-foto — Mező Sándor felvétele) Újságolvasók Évkönyve 1969 A Kossuth Könyvkidó hagyományosan közkedvelt évkönyve ez évi kötetével sem okoz csalódást. A sokrétűség, a tematikai gazdagság, a feldolgozás tömör, könnyen áttekinthető módja egyaránt részese a sikernek. Ahogy az Mi vau Csemcsegivel ? — Lénárt György. 23 éves. Feldebrön lakik, foglalkozása géplalaktos. Havi keresete 2300 forint. Egyedüli gyerek, szülei dolgoznak. Az átK iosnál soklzal jobb anyagi rülmények között él. Ez persze nem azt jelenti, hogy a pénzeszsákba nem nyúl bele... — Mi van Csemcse- givel? — kérdezte két pletyus közt tovaloholva Brahovác, éppen tőlem. — Miért, mi lenne? ... Mit tudom én. Es miért fontos neked, hogy mi van Csemcse- givel? — kérdeztem vissza azonmód, mert voyan már évek óta-embe jutott, hogy mi van, sőt az se, hogy mi lehet ezzel a Csemcsegivel, de ha már így kérdezi Brahovác, akkor lehel, hogy van valami ezzel a Csemcsegivel. — Nekem nem fontos, hogy mi van a Csemcsegivel, én csak azért kérdeztem tőled, hogy mi van Csemcsegivel mert éppen az imént kérdezték éntő- lem is, ho<J$ mi van a Csemcsegivel. De ha te nem tudod, ugye ... — intett Brahovác fu- migálóan és már rohant is tovább. Én meg *ott maradtam .az utca közepén a nagy kérdéssel, hogy mi van ezzel a Csemcsegivel? Mert valaminek lennie kell vele. Mert csak úgy, egyik ember a másiktól, s a másik tőlem nem kérdezi, minden ok nélkül, hogy mi van a Csemcsegivel. Múltkor például Furmint Elén kérdezte tőlem, 'hogy mi van a szép Ctengő - dinével?. És az lett, hogy a szép Csengődi-|§ né megszökött a férjé- ’i-' tői, aki numizmatikus, *. egy bélyeggyűjtővel, aki emellett gitáros is egy beat-zenekarban.^ Vagy például nem isw olyan régen kérdezték meg tőlem, hogy mi van Petymeg Szilárddal, a kiváló gyertyaöntővel és néhány napra rá már hallottam is, hogy Petymeg úr egy nagyobb sztea- rinszállítmányt vett át két anyagbeszerzőtől megőrzésre és most őt őrzik ezért a két anyag, beszerző társaságában. dezi meg minden ok nélkül, hogy például mi van ezzel a Csemcsegivel. Különösen Brahovác nem az a fajta, aki ok nélküí értMC5E0'- ! ? t Mert csak úgy, egyik *deklödne embertársai ember a másiktól, s a .iránt, ka Brahovác ér- másik tőlem nem kér- deklődik valaki után, akkor az a valaki már veheti is a kötelet, vagy a munkakönyvét, legjobb esetben már nyugodtan verheti a feleségét, vagy jólnevelt lányát. Mert valami van, ha Brahovác megkérdezi: mi van a Csemcsegivel? Nem nehéz ezek után kitalálni, hogy ezzel a Csemcsegivel van valami. De mi lehet? Töröm a fejem, s nem tudok rájönni. Még mindig itt állok az út közepén, már többen néznek, sőt figyelnek is, hogy miért állok itt, pont az út közepén, de a sokak szemének kereszttüzében sem tudok rájönni, hogy mi van Csemcsegivel. Megőrülök. Nyugalom: gondoljuk végig logikusan, tervszerűen, elemezve a dolgot, s ha így teszek, minden bizonynyal megtudom majd a végén, hogy mi van Csemcsegivel. Kezdjük hát az elején! Először is: ki az a Csemcsaai? „ ___ (egri) új ságok, úgy az évkönyv is szinte minden létezhető témát érint, tárgyal, természetesen — és érthetően — rövid terjedelemben. Csak ízelítőként; politikai merényletek; űrkutatási eredmények; filmfesztiválok; Európa- és világbajnokságok; a főbb tőkésországok gazdasága; mit kell tudni az új Munka Törvénykönyvről; az 1969-ben esedékes évfordulók. A böngészgető, az összehasonlító adatokat kedvelő, az események áttekinthető sorrendjét kívánó olvasó egyaránt megtalálhatja az őt érdeklő anyagokat az évkönyvben. Ismét csak ízelítőként néhány kiragadott részlet: a böngészgető megtudhatja például, hogy az ENSZ-köz- gyűlés 2345 sz. határozata intézkedik — s micsoda frappáns bizonyítéka a technikai fejlődésnek, hogy ilyesmiről már határozatot kell hozni! — az űhajósok mentéséről, az idegen országban leszálló űrhajósok státusáról, az űrhajók visszaszolgáltatásáról. Az összehasonlító adatok kedvelője megismerheti a tizeze- lakosra jutó orvosok számát a világ országaiban,-a gépkocsitermelés adatait, az export és import alakulását, a búza- és kukoricatermesztés mennyiségi eredményeit, so: más, s ugyancsak érdekeadat, táblázat mellett, <m) J 1968, november 17., vasárnap f
