Heves Megyei Népújság, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-16 / 269. szám

Londonban Penelope Plummer 18 éves ausztráliai lányt vá­lasztották meg a „Világ szépének”. Jobbra tőle Kathleen Winstanley (Nagy-Britannia) a második, balra: Mirey Za­mir (Izrael) a harmadik helyezett. (Teleíoto — AP—MTI—KS) t • , • 1 —”n11" " ......... 24 úm a li II1 p o íi il i k a is a eb NOHA EGYMÄST CÁFOLÓ jelentések érkeznek Dél- Vietnamból, mégis — sőt, a többi között éppen emiatt is — úgy tűnik, hogy a saigoni rendszer válságba jutott. Mindinkább nehezülő lélegzetvétellel kapkod jobbra-bal- ra, egyelőre nem tudván megemészteni a VDK elleni bom­bázások megszüntetésének tényét, amely kétségkívül bi­zonyos fordulatot jelent Washington vietnami politikájá­ban. Az amerikai AP hírügynökség saigoni tudósítója azt táviratozta, hogy. Tran Van Huong miniszterelnök benyúj­totta lemondását NguyeN)Van Thieu államelnöknek. Né­hány órával később az angol Reuter iroda saigoni képvi­selője már Tran Van Huong miniszterelnök szóvivőjének határozott cáfolatát közölte a lemondással kapcsolatban. Azt viszont egybehangzóan jelentik a hírügynökségek, hogy ismét állandó tanácskozások folynak Bunker, az USA saigoni nagykövete és Thieu elnök között. A NATO BRÜSSZELBEN most lezajlott közgyűlésé­nek egyik-másik felszólalásánál is élesebb, hidegháborús hangot ütött meg a nyugatnémet Bundesrat új elnöke, Herbert Weichmann professzor. Székfoglaló beszédében puszta illúziónak nevezte a kelet—nyugati közeledés gon­dolatát, s elérkezettnek tartotta az időt „a békés egymás mellett élés által szavatolt status quo hiú ábrándjának , eltemetésére”! ________________ Megválasztottá a világszépét A CSKP KB ülése PRÁGA: A CSKP KB ülésének má­sodik nap ján Jan Pillér az el­nökség tagja vezette a tanács­kozást. Folytatódott a vita A. Dubcek beszámolója „A párt feladatai a jelenlegi időszak­ban” felett. Eddig a kb 140 tagja jelent­kezett felszólalásra. Az első napon 16-an fejtették ki véle­ményüket. Pénteken az elsők között E. Erban a nemzeti front elnöke, továbbá Ivan Malek, Otakar Rytir, Josef Prybil és Josef Krosnar kb tagok kaptak szót. Ma a CSKP KB ülése foly­tatja munkáját. A VDK sajtóértekezlete PÁRIZS: Péntek délelőtt Párizsban sajtóértekezletet tartott az előkészítő megbeszéléseken részt vevő VDK küldöttség szóvivője. Nguyen Thanh Le cáfolta a Katzenbach külügy­miniszter-helyettes legutóbbi nyilatkozatában elhangzott vádat, amely szerint az ame­rikai bombázások beszünteté­se óta a VDK a demilitari- zált övezetből katonai akció­kat hajtott végre, s ezzel „veszélyeztette a párizsi bé­ketárgyalásokat”. Az észak­vietnami szóvivő kijelentette, hogy az amerikaiak e vádas­kodással el akarják terelni a figyelmet dél-vietnami ag­resszív háborújukról és áz amerikai felderítő gépek il­legális észak-vietnami bere­püléseiről. A szóvivő hangsú­lyozta: az Egyesült Államok feltétel nélkül szüntette be Észak-Vietnam bombázás*'., ennél fogva nincs joga „szem­rehányást tenni a demilitari- zált övezetből intézett állító­lagos bombatámadások mi­att”. A továbbiakban a szóvivő foglalkozott a kibővített tár­gyalások elhalasztásával, hangsúlyozva, hogy a ku­darcért egyedül az Egyesült Államok a felelős. M ár a forradalom első hete megmutatta, hogy a nép nem nyugszik be­le a királyságnak semmilyen formában való átmentésébe. Ezért a kormány, amikor visszavette a királynak tett esküjét, úgy határozott, hogy hat héten belül nemzetgyű­lési választásokat kell tartani és majd az összeült alkotmá- nyozó nemzetgyűlés döntse el, hogy királyságot akar-e, vagy köztársaságot. Bár nem kétséges, hogy az adott vi­szonyok között a nemzet- gyűlés is a köztársaság mel­lett döntött volna, ez a for­radalmi lépéstől való félelem újra megmutatta, hogy a „forradalmi” kormány nem állt igazán forradalmi tala­jon. Éppen, amikor határo­zottan, forradalmin kellene cselekedni, ingadozik, bele­értve a szociáldemokrata mi­nisztereket is. A „forradalmi szocialis­ták”, akik Korvin Ottó és Saliai Imre körül tömörül­tek, igen sokat tettek a köz­társaság kikiáltása érdeké­ben. November 5-én tömeg­gyűlést rendeztek a Tisza Kálmán téren, ahol tízezres munkástömeg követelte a köztársaság kikiáltását. A munkások világos állásfogla­lásra igyekeztek kényszeríte­ni a pártvezetőséget is, ezért a népgyűlés után hatalmas tüntetést szerveztek a Nép­szava szerkesztősége és a pártközpont előtt. Lengyel József Visegrádi utca című könyvében leírja, hogy so­káig álltak ott, mig végül kiállt, „az ablakba Garbai, a nagy mélák ember, és szidta BOGOTA: Véres összecsapás zajlott le a kolumbiai Tulua városának főiskoláján, melyet sztrájkoló diákok szálltak meg a rektor leváltását követelve. A rend­őrség rohammal foglalta el az épületet és az összecsapás során egy rendőr életét vesz­tette, huszonhármán — köz­tük kilenc rendőr — megse­besültek. Hetvennyolc diákot őrizetbe vettek. ★ KARACHI:. Legújabb jelentések sze­rint tíz újabb ellenzéki poli­tikust tartóztattak le csütör.ö- kön Pakisztánban. Hivatalos források szerint a .letartózta­tott Bhuttoval együtt vala­mennyien okolhatók a nyu­gat-pakisztáni zavargásokért. ★ BREMERHAVEN: Az első világháborúban elsüllyesztett német tenger­alattjárót emeltek ki a Jade folyó torkolatában nyugat­német tengerészek. Az „U— 51’'-ben egv még „élő” torpe­dót találtak, amelynek lesze­relése és eltávolítása után ha­toltak be a hajóteslbe. ahol tizenhét csontvázat találtak. IX. évfolyam IStt IfciéjfHWü SEOMBÄT mvtmbzt lé. 2é94kmám nniwíuim ‘dfefonfiti &mmú 'ti A Ws)» >4« Tirtiof e&Mefö ,,, ,Á Rostái*» rte * «• 1 ' VWMä* itik RÍ \~í- %m r « ti Hu rtnso firirtr í&i». « «*>>»•«**> >{***»*•*•*>«. tim«*#*«* *xó*W>í.< > í i ■>> femrtu#!.;: «*<«* w*»#***». aSptfc «***>'<. a «&>*>: t .Se -1 a „V, A m „ t IDŐS. november 16^ wswik«! Dr. NAGY JÓZSEF: Éljen a köztársaság! a Habsburg monarchiát, mint a bokrot. De egyetlen szóval sem mondta, hogy a szociál­demokraták köztársaságot akarnak. Szidta a Habsbur­gokat, de ezt nem mondta. A tömeg tiszta és világos jel­szava a „szociális köztársa­ság” volt. Lehurrogták Gar- bait. mint még soha. Mert megértették.” A tömegmozgalom hatásá­ra azonban a Népszava is kénytelen már az első napok vihara után felvetni a köz­társaság kérdését. A Nép­szava hangja azonban elhal a tömeg hangos követelése mellett. Nemcsak a budapes­ti nagyüzemi munkásság, ha­nem a vidéki dolgozók és a parasztság hatalmas tömegei is köztársaságot követeltek. De a nemzetközi forradalmi helyzet is a köztársaság ki­kiáltását követelte. A kör­nyező országokban a forra­dalom hatására már minde­nütt megdöntötték a mo­narchiát, az osztrák és né­met munkások már a szocia­lista köztársaságért mentek harcba. November 11-én Ká­roly lemondott osztrák csá­szári trónjáról és 12-én ki­kiáltották a köztársaságot. Ilyen körülmények között a magyar kormány sem várha­tott a majd esetleg hat hét múlva összeülő nemzetgyű­lésre, mert addig a népha­rag az egész kormányt elsö­pörte volna. (Ez a nemzet- gyűlés egyáltalán össze sem ült.) így a kormány novem­ber 16-ára kitűzte a köztársa­ság kikiáltását. M aga a detrcvnizáció és a köztársaság kikiál­tása is kissé felemásan tör­tént meg. A köztársaság ki­kiáltása előtt ugyanis négy magyar mágnás felkereste a kormány tudtával és bele­egyezésével IV, Károlyt, és hogy a „detronizáció szégyené­től” megmentsék, felkérték, hogy maga mondjon le. Ká­roly ennek eleget is tett, de a lemondó nyilatkozat két­értelműen volt megfogalmaz­va. Károly ugyanis nem a trónról mondott le, hanem ..minden részvételről az ál­lamügyek vitelében”. Bár ez a köztársaság kikiáltása szempontjából lényegtelen volt, az ellenforradalom ide­jén az exkirály éppen erre hivatkozva igyekezett trónját visszaszerezni. November 16-án formáli­son is megtörtént a köztár­saság kikiáltása. A reggeli órákban összeült néhány parlamenti képviselő és ki­mondotta a képviselőház fel­oszlását, majd a főrendi ház ülése ült össze, ahol a gyű­lés elnöke az ülésezést „be­rekesztette”. Ezután követke­zett a Nemzeti Tanács ülése, ahöl Hock János, a Nemzeti Tanács elnöke mondott be­szédet, és beszéde végén ja­vasolta a köztársaság kikiál­tását. amit a jelenlevők óriá­si lelkesedés közepette elfo­gadtak. A néptömegek nyo­mása látszik meg az elfoga­dott ..néphatározat” első pontján, amely kimondja, hogy „Magyarország minden más országtól független és önálló népköztársaság”. A nép nagy része ekkor már szocialista köztársaságot kö­vetelt, s a kormány azért fogalmazta meg így az állam­formát, hogy ezzel a töme­gek szocialista köztársaságot követelő mozgalmát leszerel­je. A forradalmi mozgalom azonban Ismét előbbre lépett ét Samuiét^ a isarmAayt Az Országház előtti téren hatalmas tömeg várakozott a köztársaság kikiáltására, szá­muk mintegy kétszázezerre tehető. Nemzetiszínű és vö­rös zászló lengett mindenfe­le. Honvéd- és katonazene­karok játszottak és minden­honnan a Himnusz és a Mar­seillaise hangjai csendültek fel. A munkásság a forrada­lom újabb győzelmét, a bur­zsoázia a forradalom lezáru­lását ünnepelte. S ekkor az ünneplő tömeg fölött repülő­gépek jelentek meg és röp­lapot szórtak a nép közé. A röplapot a forradalmi szo­cialisták terjesztették és Le­nin és Szverdlov üdvözletét tartalmazta. N ovember 3-án Lenin és Szverdlov elvtársak táviratot intéztek a magyar kormányhoz, amelyben üd­vözölték a magyar forradal­mat és felhívták a magyar kormányt a világköztársaság megalakítására. Egyúttal ar; ra is figyelmeztették a ma­gyar forradalmi erőket, hogy ne hagyják magukat félreve­zetni a burzsoázia látszólagos forradalmiságától és felhív­ták a figyelmet, hogy a for­radalom csak akkor lesz eredményes, ha a dolgozó nép uralmával végződik. A kor­mány ezt a táviratot elhall­gatta a dolgozók előtt, és a szociáldemokrata pártvezető­ségnek sem volt szándéká­ban nyilvánosságra hozni. A forradalmi .szocialisták a táviróközpontban levő meg­bízottjuk útjárTazonnal érte­sültek a táviratról és már november 16-át megelőzően röplapokon követelték annak nyilvánosságra hozatalát. Ez azonban nem történt meg. A forradalmi szocialisták ekkor százezer példányban kinyom­tatták a távirat szövegét és szocialista érzelmű pilóták segítségével szétszórták az ünneplő tömeg között. A forradalomnak ez a sza­kasza tehát lezárult. A pol­gári demokratikus forrada­lom eredményeképpen a mo­narchia megbukott és a nép­tömeg forradalmi aktivitása következtében megalakult a köztársaság. Bár a köztársa­ság elnöki tisztségét egyelő­re nem töltötték be — Ká­rolyi Mihály csak 1919. ja­nuárjában lett köztársasági elnök — a forradalom pol­gári demokratikus szakasza, ahol a néptömegek akarata még többé-kevésbé találko­zott a liberális burzsoázia érdekével, lezárult. A polgár­ság arra törekedett, hogy a forradalmat megállítsa ezen a fokon, s amint már előzők­ben láttuk, ebben aktív tá­mogatókra talált a szociálde­mokrata vezetőkben is. R néptömegek azonban másfajta köztársaság­ról álmodtak. Előttük az orosz forradalom 'volt, a pél­dakép és „orosz módra” akarták megoldani a magyar forradalmi helyzetet is. Már a november 16-i ünnepi gyű­lésen nagy munkáscsoportok jelentek meg vörös zászlói; alatt, s a köztársaság általá­nos követelése mellett gyak­ran felhangzott a szocialista köztársaság követelése is. A szocialista köztársaságért ví­vott harc vezetésére azonban új, forradalmi munkáspárt - ra volt szükség, amely meg­alkuvás nélkül vezette a munkások és szegény parasz­tok harcát, most már a búr zsoárla és minden kizsákmá* Kyoió SÜSE, A „Világ”, címoldala 1915. november 16-áru

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents