Heves Megyei Népújság, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-02 / 258. szám
Dr. STAGY JÓZSEF: MÉRLEG A MÉRLEGEN — A Hódmezővásárhelyi Mérleg gyárban, az ország egyetlen mérlegeket és mérőberendezéseket készítő üzemében 160 fél e berendezést gyártanak. Az üzemből kikerülő mérlegeket kiszállítás előtt gondosan ellenőrzik. Képünkön: centigrammos labormérleg pontosságát vizsgálják. (MTI-foto — Búd György felvétele) flz őszi csúcsforgalomról jelentjük Nem használják ki a hét végét □ Panasz az AKÖV-re □ Felnémettől tanulhatnának ! □ Ha Salgótarján késlekedik . < Az ősz — kipróbált, régi szakemberek mondják — mindig csúcsforgalmat hoz a szállításokban. Az egri körzet vasútjain. Hort-Csánytól Gyöngyösig, Füzesabonyig, Vámosgyörkig Szászberekig és Kál-Kápolnától Mátrano- vákig például összesen kereken ezer vasúti kocsival több gurul mint tavasszal. A megnövekedett árumeny- nyiség továbbítása nagy feladatot jelent az acélpárokon, az állomásokon. Annál is inkább. mivel a fuvarigények általában hullámszerűen érkeznek, jobbára a hét elején kezdődnek, közepén tornyosulnak s gyakorlatilag péntekig csillapulnak. Egyenletes szállítás esetén — ha mindennap fuvaroznának — eloszlanának a terhek: a gondok, lényegesen köny- nyebben, gyorsabban haladhatnának a munkával. Éppen ezért igyekszenek éppen a csúcsforgalomban ösztönözni a megrendelőket a rendelkezésre álló kocsikapacitás kihasználására, különösen pedig a szombati, vasárnapi rakodásra. A többféle kedvezményből — csupán eggyel próbáltunk összefüggést keresni. Nevezetesen affelől érdeklődtünk. hogy a vállalatok élnek-e például azzal a lehetőséggel, miszerint szombat déltől hétő reggel hat óráig úgynevezett kocsiálláspénz — kötbér — nélkül rakodhatnak. Egerben meglehetősen lehangoló választ adtak. A szabad szombatok miatt — mondták — sokszor már pénteken elkezdődik a „lazítás”, de a szombat más esetben is általában csak délig tart. Délután, főként pedig este. éjszaka s kiváltképpen vasárnap úgyszólván alig van példa a rakodásra. Inkább fizetnek.. j A tapasztalatok szerint nemcsak a feladás, hanem a kirakás is gyakran szünetel. Példa erre az elmúlt hét vége. Szombat éjfélkor az egri körzet állomásain 98 teli kocsi — közülük 44 már jócskán túl az engedélyezett állásidőn — vasárnap hasonló időpontban pedig 172 — közülük 107 késett kocsi — várakozott. S jellemző, hogy a szombati mennyiségből 16. a vasárnapiból pedig mindösa- sze hat vagon kirakását végezték az ellenőrzés során. Egyfelől a becsukott ka- pujú vállalatok nem fogadják az árut. másrészt viszont az AKÖV dolgozói nem vállalják a hét végi szállításokat az állomásról. Panaszkodnak ezért a 4. számú AKÖV-re egri Tihamér állomásról, Kálból, Ver- pelétről és Recskről. Az autóközlekedési vállalatot csupán Hatvanban dicsérik egyértelműen. Itt az a vélemény, hogy a gépkocsik rendszeresen jelentkeznek a továbbítandó áruért, különösebben nem tesznek különbséget a hétköznapok és a vasárnap között. S ha szükséges, akár éjszaka is dolgoznak. Elmarasztalják viszont az északi vonalon Salgótarjánt, amiért a vasötvözetgyár — immár évek óta — csigalassúsággal szabadítja fel s küldi vissza üresen a vasúti kocsikat. Csütörtök délben például 8 olyan kocsit vártak hiába, amelyek mindegyike túl volt már a 134 órás késésen! Mellettük persze még öt 82 órás. két 45 órás és öt 20 órás késésű kocsi is volt — amikre természetesen szükség lett volna másutt. Am sajnos, nemcsak Salgótarjánra lehet panaszkodni, hanem a közelebbi, pe- tőfibányai ERDÉRT-re, sőt olyankor a selypi csőszerelő üzemre is. Az előbbi telepei) ugyanis például az elmúlt hét végén — és ez majdnem rendszeres — 20 kirakatlan kocsi vesztegelt, míg az utóbbi üzemet azért okolj ák, mert a részére időnként érkező egy-két vasúti kocsi kirakásával is késlekedve birkózik meg. Az elmondottak után valóban csak dicséret hangján lehet említeni Felnémetet, ahol a mészüzem — vállalása szerint — minden vasárnap két irányvonatot pakol meg küldeményével. vagy a kis fűrészüzemet, amelv további öt kocsival toldja meg a szerelvényt minden esetben. Valahogy úgy kellene megszervezni a szállításokat mint a hatvani vagy a felnémeti vasútállomáson: az őszi fuvargondok bizonyára lényegesen csökkennének..; Gy. Gy.- ,, 31-én a kora Oktober reggeli órában József főherceg magához kérette Károlyit és közölte vele, hogy a király kinevezte miniszterelnökké. Károlyi a megbízást elfogadta és nem tiltakoztak az ellen a vele együtt levő Jászi és Kunfi sem. Jászi a már említett könyvében leírja, hogy azt gondolták, a Károlyi-kormány kinevezésével a király tekintélye helyre lesz állítva. Jellemző, hogy még a Szociáldemokrata Párt sem utasította vissza a király kezéből jövő kormányhatalmat. A dolgozó tömegek azonban visszautasították. Tisztában voltak azzal, hogy a Károlyi-kormány egyedül a népnek köszönheti uralomra jutását, de ennek megfelelően követeléseik is voltak vele szemben, elvárták, hogy a kormány a nép érdekeit képviselje. Ebben a pillanatban a nép még bízott a Nemzeti Tanácsban és a még csak alakulóban levő Károlyi-kormányban, de ez a bizalom csak időleges és feltételezett volt s bármikor visszavonhatták. Ugyanakkor a Nemzeti Tanácsnak is tisztában kellett azzal lennie, hogy hatalmát csak a '.dig tudja megtartani, amíg a dolgozók bizalmát többé-kevésbé élvezi. A forradalmi tömegek tüntetésének hatására a kormány november 1-én kénytelen volt a királynak letett esküt visz- szavonni. , . demokrati- A polgári kus forradalom győzelme után pillanatnyilag egyensúlyi helyzet következett be az országban. A dolgozó nép széles tömegei, ha állandóan hajtották is előre a kormányt újabb forradalmi eredmények megvalósításért egyelőre még bíztak benne és hajlandók voltak követni. A forradalmi kormányban —, mert az mindenki előtt világos volt, hogy az új kormányt a forradalom hozta létre — látszólag, a szociáldemokrata vezetőkön keresztül a munkásság képviselői is ott ültek s egyelőre még nem dőlt el a kérdés, hogy a forradalom milyen irányban fog tovább fejlődni, átnő-e szocialista forradalommá, vagy megmarad bur- zsoá keretek között. Csakhamar kiderült azonban, hogy a kormány igyekszik lezárni a forradalom menetét, meg akarja menteni a polgári társadalmi rendet, és esze ágában sincs a munkásság követeléseit valóra váltani. A Szociáldemokrata Pártnak az lett volna a kötelessége, hogy mint a munkásság Magyar október — az ellentmondások forradalma pártja, harcoljon a forradalom továbbviteléért, a szocialista forradalom győzelméért, a szociáldemokrata vezetők azonban m gelégedtek a miniszteri bársonyszékekkel és a ..népkormány” többi tagjához hasonlóan a forradalom megállításán fáradoztak. Kunfi Zsigmond, a Szociáldemokrata Párt égvil: vezető ideológusa, a forradalom győzelme után azt tanácsolta a munkásságnak, hogv hat hétre függesszék fel az osztályharcot. hogy a forradalom addig elért eredményeit meg lehessen szilárdítani. Ilyen körülmények között a munkástanácsokra és általában a népi tanácsokra várt az a feladat, hogy a forradalom eredményeit biztosítsák és lehetőleg minél több engedményt csikarjanak ki a birtokos osztályoktól. A forradalom napjaiban országszerte megalakultak a nép hatalmi szervei: a tanácsok. A munkások, katonák és parasztok tanácsai a forradalom végrehajtó szerveinek tekintették magukat és sok helyen kezükbe vették a hatalmat, ahol pedig ez nem történt meg, ott is ellenőrzést gyakoroltak a további munka menete felett. . , i súlyát nöA tanaCSOkvelte, hogy az egyedüli választott, nép akaratából létrejött szervek voltak. Az országgyűlés lemondott, a királyság pedig a nép szemében már a köztársaság kikiáltása előtt megszűnt. Bár a kormány arra törekedett, hogy a tanácsok működését egyre szűkebb körre korlátozza, lényegében kénytelen volt elismerni, hogy a tanácsoknak joguk van ellenőrzést gyakorolni a végrehajtó szervek munkája felett. Ez különösen vidéken, ahol az államhatalom sokkal gyengébb volt, általában be is következett. Már 1918 novemberében különböző tanácsok jöttek létre. A forradalom menetére legnagyobb hatást a munkás- tanácsok gyakorolták. Bár régebben már láttuk, hogy a szociáldemokrata vezetőség nagy része nem rokonszenvezett a tanácsok alakításával, de a munkásság részéről olyan elemi erővel tört fel ennek követelése, hogy nem tudtak kitérni előle. A pártvezetőség ezért október 30-án maga igyekszik ke-'é' venni a munkástanácsok megalakítását, hogy ezáltal egy olyan szervezetet hozzanak létre, amely a pártvezetőséggel szemben alárendelt szerepet játszik. Ezért a pártvezetóség Öregek napja Gyöngyösön A Gyöngyösi Járási Szakmaközi Bizottság nyugdíjasklubja és az építők nyugdíjascsoportja november 3-án, vasárnap, délután 3 órai kezdettel rendezi meg az AKÖV kultúrtermében az öregek lapját. . _, „ . Az V. számú Általános Iskola úttörői köszöntik az öregeket verssel, és dallal, majd a fehér asztal mellett vendégelik meg a munkában elfáradt nyugdíjasokat. Ekkor tartják meg a klub vezetőségének újraválasztását is. Technikai műveltség a földeken A gépek tízezreinek a megjelenése a szocialista átszervezés óta forradalmasította a mezőgazdasági munkát. Ezek az újfajta munkaeszközök teljesítményüket, formájukat, lényegüket tekintve élesen különböznek elődeiktől, a kapától, a kaszától, a lóvontatta ekétől, a csépha- darótól. de a cséplőgéptől is. A tegnapi egyéni paraszt a gépek megjelenését eleinte nem fogadta lelkesedéssel. Szakmáját, szaktudása fölöslegessé válását féltette tőle. Tudta, hiába tanult meg kapálni, kaszálni és gyakorolta ezt a mesterséget gyerekkorától, ezzel a tapasztalattal nem ülhet fel a bonyolult gépekre, nem tudja azokat megjavítani. Még annak is, aki felismerte a gép forradalmasító, embe ...mélő hatását és nagy lehetőségeit a termelékenység növelésében — megfordult a fejében hasonló gondolat. Bizonytalanság jelei mutatkoztak az egyszerű kapásoknál, kaszásoknál, meg is fogalmazták ezt a maguk módján. „Mi lesz most velünk, mi csak kapálni, kaszálni tudunk, lehet, hogy nem is kellünk?’’ De szükség van rájuk, nélkülük, kezük munkája nélkül nem jutott volna el a jelenlegi szintre a mezőgazdaság. Csakhogy az ellentmondás az egyre nagyobb „tudású” gépek és az ő kézi munkájuk között a mai napig is fennáll. A mozgékonyabbak és a fiatalabbak felkerekedtek, sutba vágták a kapát, tanfolyamokra, iskolába mentek és ráültek a gépekre. Jól számítottak, megtalálták a helyüket anyagilag is, társadalmi megbecsülés tekintetében sem panaszkodhatnak. Szilárdan ülnek a nyeregben, nélkülük ma már egyre kevésbé boldogulnának a gazdaságok. Csakhogy ők a kisebbség és ők a fiatalabbak, a bátrabbak. Az öregek és a bátortalanabbak, a bizonytalankodók megmaradtak a kapánál, a villánál. S mi tagadás, elégedetlenkednek. „Elfut mellettünk a világ a maga gyors gépein.” Ha már nem is ülnek a nyeregben, bár felülhetnének, szeretnének ők is a motorokba tekinteni, szívesen megismernék hogyan, miért tud olyan szépen mozogni ez vagy az a gép. Pedig ezek a „titkok” feltárulhatnának előttük, a hosszú téli estékben technikaismerkedési tanfolyamokat lehetne a számukra rendezni. Befektetés és neves előadók sem kellenek hozzá. Ehhez minden gazdaságban van gép és megfelelő ember. Alapjuk az ismerkedésre már van, hiszen lassan egy évtizede a gépek mellett dolgoznak, kisegítik azokat anélkül, hogy ismernék a „lelkűket”. Kielégítetlen kíváncsiságuk elvinné őket ezekre a találkozókra, ahol a kiadós beszélgetések tárgya ezúttal nem a népszerű komikus, író vagy költő lenne, hanem az ismeretlen két- vagy hathengeres Diesel-motor. Ha az ember ismeri, érti az egész évben körülötte zakatoló masinákat belülről is, amelyektől kenyere, élete, jövője függ, akkor nagyobb lesz önbizalma és olthatatla- nabb a vágya, hogy tovább kíváncsiskodjék a gépek világa titkai orcán. A. F. által összeállított szervezeti szabályzat kimondja, hogy a munkástanácsok alá vannak rendelve a pártvezetőségnek és a pártkongresszusnak. Tanácskongresszus összehívását még csak tervbe sem vette ez a szervezeti szabályzat. Az üzemi és helyi, vidéki munkástanácsokban közvetlenebbül érvényesült a munkásság akarata mint a Budapesti Munkástanácsban. Ezek a közvetlenül a munkások által választott szervek valóban a munkásság akaratát tükrözték vissza. A vidéki munkás- tanácsok akaratukat annál inkább érvényre tudták juttatni, mert a vidéki közigazgatás szervei lényegében megszűntek, a valódi hatalmat elsősorban a tanácsok képviselték. A régi közigazgatási szervek amennyiben megmaradtak és nem kergette el őket a népharag, csupán a helyi tanácsi szervek, tehát a forradalmi nép akaratának a végrehajtói voltak. « .....tanácsok tehát A Vidéki annak ellenére, hogy a kisipari formával álltak kapcsolatban, a forradalomnak ezen a szakaszán jót»- ban tudták érvényesíteni a dolgozó nép érdekét, mint a Budapesti Munkástanács, mely ugyan a fővárosi munkásságot képviselte, de nagymértékben a szociáldemokrata vezetőség befolyása alatt állt. A vidéki tanácsok beleszóltak a közigazgatás munkájába, lefoglalták és kényszerárfolyamon kiárusították a feketéző kereskedők áruit, a munkaviszony megjavítására kényszerítették a munkaadókat. Vidéki viszonylatban tehát számos helyen olyan állapot jött létre, amelyben a hatalom gyakorlása megoszlott a régi köz- igazgatási szervek és a külön-, bozo, tanácsok között. A forradalom győzelmét követő napokban a hatalom túlnyomó része a tanácsok kezébe került. A kormány megkísérelte kezébe venni a hatalmat, s ezt olyan módon hajtotta végre, hogy működését a Nemzeti Tanács irányelveinek megfelelően igyekezett végezni. Magának a Nemzeti Tanácsnak, de különösen a Munkás- és Katonatanácsnak az ellenőrzése azonban igen terhes volt a kormánynak, és Igyekeztek visszaszorítani működésüket. A honvédelmi miniszter már november első napjaiban megkísérelte feloszlatni a Katonatanácsot, de ez olyan hatalmas felzúdulást eredményezett a katonák között, hogy újabb forradalmi megmozdulástól tartva, kénytelen volt lemondani tervéről. Azt mindenesetre igyekezett keresztülvinni a ko-mány, hogy a tanácsok lehetőleg minél kevésbé szóljanak bele az ügyek vitel;be, csupán ellenőrző és tanácsadó jogukat ismerte el. Végeredményben megállapíthatjuk, hogy a magyar októberi forradalom után olyan sajátos állapot következett be, amikor sem a burzsoázia, sem a dolgozó osztályok nem gyakorolták teljesen a hatalmat. A burzsoázia és régi állami, községi vezetés kezéből már kicsúszott a hatalom, a dolgozó tömegek viszont nem voltak még elég erősek ahhoz, hogy a hatalmat kezükbe vegyék. Ennek eléréséhez a forradalom továbbié’ ödésére, a szocialista forradalom győzelmére volt szükség. Hwrnii 1968. november 2., szombat
