Heves Megyei Népújság, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-28 / 279. szám
Sz őszi csúcsforgalomról jelentjük (2.) lfällalafti „sorompók” a szállítások előtt ♦ Kevesebb panasz az AKÖV-re ♦ Egri Locsibirság — devizában ♦ Egyezség a sínekre és utakra A hónap elején közölt tudósításunk után — újabb ri- portkörútra indultunk, hogy tájékozódjunk, frissebb tapasztalatokat szerezzünk az őszi csúcsforgalom további szakaszáról. Múltkori bírálatunk — bár kissé nehezére esett a 4. számú Autóközlekedési Vállalatnak — általában egyetértéssel találkozott. Az ÁKÖV egri központjában is elismerik, hogy a beszámolóban emlegetett hét vége valóban „fe • kete lapokat fűzött” a vállalat krónikájába. Ám erről — mint magyarázták — nemcsak az autóközlekedésiek tehetnek, hanem például a különféle építőanyagokat dömpingszerűen küldő gyárak is, amelyeknek váratlanul feltornyosult küldeményeivel a sofőrök, rakodómunkások egyszerűen képtelenek voltak teljes sikerrel megbirkózni. S egyidejűleg hozzáfűzték még azt, hogy az eset nem jellemző a 4. számú AKŰV-re, mivel lehetőségeik szerint igyekeznek az áruk le- -s felrakásával, továbbításával, amit egyebek mellett a tröszti átlagos 32 forinttal szembeni 10,48 forintos, vasúti kocsibírság is bizonyít. A jobb eredmények érdekében szívesen vállalják az éjszakai, a szombati és vasárnapi munkát is... A hét végi tapasztalatok alapján kedvezően nyilatkoztak az AKÖV-ről s a többi fuvarozóról a recski és a gyöngyösi vasútállomások ügyeletesei — viszont kevésEllenségeskedés — ok nélkül Több Kiskörén dolgozó munkás mondta el véleményét a napokban. Kivételesen nem a tiszai vízilépcsőről beszéltek, bár számukra ez jelenti a legérdekesebb, legizgalmasabb témát. Ezúttal a falu lakosairól nyilvánítottak véleményt, pontosabban az építők és a falusiak között meglévő ellentétekről számoltak be. Igaz, hogy ez az ellentét egyoldalú, hiszen a munkásoknak semmi kifogásuk nincs a falu lakói ellen. A falusiaknak, legalábbis egy részüknek, azonban annál bé voltak elégedettek a kál- kápolnai gócponton. Telefonon jelentették, hogy a szombat este kilenc órára „kiállított” kilenc, kaviccsal megrakott vasúti kocsit az AKÖV emberei csupán hétfőn délután kettő órára szabadították meg terhűktől s ugyanekkorra végeztek a szombaton éjfélkor átadott két kocsi szén elszállításával is. A meglehetősen kicsi rakodókapacitással — gép nélkül — nagyon lassan haladtak a munkával s hasonló „erőbedobás” mellett a jövőben is aligha várható lényeges javulás. Szóba került több helyütt isi hogy — noha létszámhiányra különösebben nem panaszkodhat az AKÖV — a hét végén szinte ismétlődően csupán „fél gőzzel” dolgozik. Ezt egyrészt a szabad szombatokat ma még nélkülöző autóközlekedési emberek pihentetésével, másrészt pedig a csupán nagyobb munkához — nagyobb kereseti lehetőségekhez — kedvet érző teljesítménybéres rakodók egyéni hangulatával magyarázták. Végső soron részben mindkét álláspont érthető, de további aggódásra adhat okot. Csakúgy mint a rakodógépek, daruk ma még sokfelé érezhető hiánya. A panaszokat azonban — korántsem lehet egyedül az AKÖV-nek címezni! Van éppen elég belőlük más vállalatok rovásán is! Ezek között emlegetik az egri csomóponti vasútállomáson például, hogy a közelmúltban a Finomsze- relvénygyár csupán kedden váltotta ki a részére szombaton érkezett osztrák kocsit — amelyért természetesen meglehetősen sok bírságot kellett fizetni... devizában. Egész sor vállalat nem fogad éjszakai szállítmányokat és — főleg szabad szombatjai miatt — a hét végén minden küldemény előtt lezárja a „sorompót”. Mások pedig azért foglalják indokolatlanul sokáig a vasúti kocsikat, azért fizetik a bírságot, mert nincs szerződésük a 4. számú AKÖV-vel s így a szállító csupán akkor vállalja a fuvart, ha egyéb, kötelező megbízásainak eleget tett. Mindezek miatt hétfő reggelre, egyedül a szükebb egri körzetben — a városban és a putnoki vonalon fel, egészen Királdig — 65 kirakatlan kocsi maradt! S nehézkessé teszi persze az is a szállításokat, hogy — a MÁV sem képes minden esetben valamennyi megrendelőjének biztosítani az igényelt kocsimennyiséget: nemcsak a kirakás hanem a berakás is akadályokba ütközik. Javulást várnak a 4. számú AKÖV és a Miskolci Vasút- igazgatóság között a napokban kötött megállapodástól, miszerint ha az autóközlekedésiek december végéig több állomáson éjszakai, ünnepi munkával kötbér nélkül ürítik ki, rakják a síneken érkezett kocsik 80 százalékát, viszonzásul janáur elsejétől március közepéig jelentős Politikai könyvek kiállítása Pécsett időkedvezményt kapnak MÁV-tól, a rakodáshoz. A mindkét felet kétségkívül ösztönző szerződés megvalósításához azonban megfelelő feltételek is kellenek. Gyónl Gyula A Kossuth Könyvkiadó Pécsett rendezett könyvkiállításán — országosan is — megnyílt az idei politikai könyvhónap; útjára indult a könyv, ankétokból. író—olvasó találkozókból, ünnepi műsorokból álló rendezvénysorozat, melynek zároaktusára ugyancsak Pécsett kerül sor december 20-án. , A reprezentatív kiállítás világos és tanulságos keresztmetszetét adja a Kossuth Könyvkiadó' 12 esztendős tevékenységének; s ezen keresztül politikai könyvkiadásunk legújabb fejlődés- történetének. A mintegy 700 kiállított könyv tematikai csoportosításban sorakozik az állványokon — a legfontosabb szakcsoportok: a marxizmus— leninizmus klasszikusai, a marxista-leninista világnézet, a magyar és nemzetközi munkásmozgalom története, közgazdaság—világgazdaság, a szocializmus építése hazánkban, nemzetközi kérdések, szépirodalom. Kiemelt helyen mutatják be a jubileumi forradalmi évfordulók alkalmával megjelent kiadványokat: Hajdú Tibor nagyszabású tudományos összefoglalását az 1918- as magyarországi polgári demokratikus forradalom történetéről, a „Rengj csak Föld” című dokumentum- gyűjteményt, Remete Lászlónak, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tudományos munkatársának összeállításában a „Legyőzhetetlen erő” című tanulmánygyűjteményt, amely a magyar kommunista mozgalom szervezeti fejlődésének 50 esztendejét foglalja össze. Itt kapott helyet Lengyel Józsefnek, a Kommunisták Magyarországi Pártja egyik alapító tagjának nevezetes történelmi riportja, a „Visegrádi utca” is, amely 36 észténSzerencsés hajózást! inkább. Nap mint nap olyan vélemények hangzanak cl a munkásokról, amelyek egyáltalán nem mélyítik el a barátságot. Ha például nem lehet egy-két napig szalonnát vagy mást kapni a boltokban, úgy vélekednek, hogy ez az építők miatt van, a munkások cleszik a falusiak elől az ennivalót. Ha véletlenül nincs hely a kisvendéglőben, egyből arra panaszkodnak, hogy már nem is ők a falu igazi gazdái, hanem az építők. Apró kis ügyek ezek, de a felszín alatt komolyabb dolgok húzódnak meg. Az ellenségeskedés — ami teljesen alaptalan és indokolatlan — káros az építőkre és a falusiakra egyaránt. Hiszen mennyivel jobb lenne egymás munkáját értékelve, békésen élni a formálódó, iparosodó faluban. Az ellenségeskedés egy kicsit arra is fényt vet, hogy az emberek tájékoztatása még mindig nem megfelelő. A falusiak közül sokan nem értik még az erőmű, a vízlépcső jelentőségét, nem ismerik az ottani munkát. Hiszen, ha tisztán látnák a helyzetet, a munkásokat nem ellenfélnek, hanem barátnak tekintenék s azt is tudnák, (hogy a nagy építkezés nem ellenükre, hanem éppen az ő érdekükben is történik. (kapóst) — Hogyan lehet csaknem 1650 kilométer távolságra a tengertől tengerjáró hajókat építeni? Gyakran teszik fel a kérdést külföldi szakkörök- . ben, amikor a magyar hajó- iparról beszélnek. Az összekötő utat a Feketetengerhez a Duna biztosítja. Az új hajókon a fedélzeti felépítményeket leszerelve biztosítják zavartalan áthaladásukat a hidak alatt. így jutottak el a tengerhez a Magyar Hajó- és Darugyárban még a második világháború alatt épült legnagyobb, 4000 tonnás tengerjárók is. Az európai hajógyárakkal szemben sok vonatkozásban jelent hátrányt az a tény, hogy nem rendelkezik tengerparttal a magyar hajóipar, ennek ellenére, több mint 130 éves múltra tekinthet visz- sza. Gyártmányait világszerte a „Ganz” jelzéssel ismerik, a hajók egyszersmind a magyar ipar reprezentatív úszó kiállításának is tekinthetők, mert kevés kivétellel valamennyi iparág termékeit felhasználják a hajók, úszóművek, portáldaruk . és más gyártmányok építéséhez. Négy regiszteri társaság: a Szovjet Tengerészeti Regiszter, a British Lloyd, a Germanischer Lloyd, Buretau Veritas előírásai alapján készülnek az életvédelmi berendezések, a mentőeszközök pedig az 1960. évi Londoni Konvenció követelményeinek megfelelően kerülnek felszerelésre. A klasszifikáló társaságok között a szovjet regiszteri szabályok bizonyultak a legszigorúbbnak. A szovjet kereskedelmi flotta számára épülő és a jégosztályba sorolt tengeri árúszállító hajók vastagabb lemezekből készülnek, mint például a Germanischer Lloyd előírásai szerint épülő hajók. Sűrűbbek a bordái és mindkét végén külön jégálló megerősítésekről gondoskodnak. Különleges számítások alapján tesznek eleget a szovjet regiszterek elsüllyedhe- tetlenségi előírásainak is. Ezek a feltételek a klasszifikáló társaságok kívánalmai szerint változnak. A három raktártérrel épülő szovjet kereskedelmi hajókat úgy alakítják ki, hogy az esetben, ha bármelyik raktártér megtelik vízzel, a hajónak mindig lesz olyan ép területe, amely biztosítja az egész hajó el- süllyedhetetlenségét. Az utóbbi évtizedekben a szovjet flotta számára 106 db, 1100 tonnás, 88 db 1200 tonnás teherhajó indult el a Magyar Hajó- és Darugyárból szovjet vizekre, az utóbbi sorozat utolsó tagja ez év végéig hagyja el az angyalföldi sólyateret. A Magyar Hajó- és Daru- gyár Duna-parti üzemeiben jelenleg is „nemzetközi igény”-re épülnek a hajók. A part mentén mind az óbudai, mind az angyalföldi öbölben ő-iásdaruk segítségével történik felszerelésük. A sólyatéren tengeri hajók bordái emelkednek és a közelükben a Dunán a már vízre bocsátott, de még szerelés alatt álló hajókon dolgoznak. A jelentős szovjet rendeléseken felül norvég, svéd cégek számára is épülnek fehérhajók, különböző rendeltetéssel. S amikor már az utolsó „csavar” is a helyére került, pró- baútra indulnak a Feketetengerre. Itt vizsgáztatják a berendezések működését az építő szakemberek és itt történik ünnepélyes átadásuk is, a magyar lobogó helyére felhúzzák az árbocra a megrendelő ország zászlaját és a magyar szakemberek „szerencsés hajózást” kívánva búcsúznak alkotásuktól. (E. M.) politikai könyvek legszebb példányai láthatók Pécsett, & Kossuth Könyvkiadó reprezentatív kiállításán. (MTI-foto — Kovács E. Sándor felvétele) dővel ezelőtt a Szovjetunióban jelent meg először — Kun Béla előszavával. A Kossuth Könyvkiadó kiállításán viszontlátjuk a könyvkereskedések kirakataiból jól ismert népszerű, nagy példányszámú sorozatokat — teljes összeállításban. Az Univerzum könyvtár, az Esztétikai kiskönyvtár, a Gazdasági életünk kiskönyvtára, a Tsz-tagok kiskönyvtára, a Miniatűr könyvek, a Tarka könyvek, az Egy ország — egy könyv és az Ország—Világ sorozat színes egyedei vonzzák a tekintetet körös-körül. S ha már itt tartunk: a Kossuth Kiadó adja ki . folyamatosan Marx—Engels műveinek nagyszabású sorozatát, az 55 kötetesre tervezett Lenin összes műveit, a Nemzetközi Almanachot, továbbá az Újságolvasók évkönyvét, a kiadó gondozásában jelenik meg havonta a Nemzetközi Szemle, a 3éke és Szocializmus, a Pártélet és a társadalmi Szemle. A pécsi könyvkiáilítás december 4-ig tart nyitva. A látogatók a legjobban tetsző — és még kapható kiadványokat a helyszínen meg is vásárolhatják. (KS) Kimentették az eesétli kotrógépet Miért dolgoztak szabad szombaton? Lapunkban beszámoltunk arról, hogy október 23-án az ecsédi külfejtés 360 tonna súlyú kotrógépe megcsúszott, a vágányokkal és talpfákkal együtt mintegy két méterre a rézsűbe süllyedt és először nyolc dózerrel sem sikerült kihúzatni. Most viszont arról kaptunk hírt, hogy az előző szombat szabad lett volna, de sokan dolgoztak. — Még mindig baj van a kotrógéppel? Vagy az üzemhiba miatt olyan nagy a lemaradás, hogy azt akarják behozni és ezért kellett szabad szombaton is dolgozni? Ezekre a kérdésekre Kálomista Imre üzemvezetőtől és Ferencz Ferdinándtól, a párt- csúcsvezetőség titkárától, egyben a tmk vezetőjétől kértünk választ. A kotrógép már rendben dolgozik, a kellemetlen nap óta már több mint 200 ezer köbméter földet takarított le. A főgépész, a javítóműhely, a dózerosok és segédmunkások, tehát az egész kollektíva összefogásával a sérüléseket öt nap alatt kijavították. Hidraulikával megemelték a — Lehelj rám! — adta ki vészjósló hdn- gon az utasítást Csö- römpöly Ede felesége, született Smukk Amália, amikor feltűnt ne. ki, hogy a férje feltűnt az ajtóban, s az is feltűnt neki, hogy szeretett férje a tartós súlytalanság állapotában van. — Miért leheljek én rád, drága Katicatuba- bogaram? — tette fel a teljesen jogos kérdést Csörömpöly Ede, mert külön lehelés nélkül is látni és érezni lehetett, hogy nem karlsbadi gyógykúrán vett részt. — Azt mondtam, le/Lehelj helj rám! — makacsko- dott Amália asszony, aztán undorodva jegyezte meg — Szeszszag. Te ittál, Edb? — Ördögöd van, drága katicabogaram, de miből gondolod? — vigyorgott Ede. mint egy hasisba őrült maláj gyöngyhalász. — Dől belőled a szesz... — Nem vagy logikus, Amália, szivem ... Nem vagy logikus, pedig én ittam. És ha én ittam, akkor te nagyon 360 tonna súlyú gépet, a dónyos kis feleségére teljes megelégedettséggel Csörömpöly Ede és ott, a jól végzett önfeláldozás biztos tudatában, ott az ajtó között egy helyben elaludt. Állva. Csörömpöly Ede nagyon tudott állva aludni, ha volt miért lehelnie az ő aranyos kati- catubabogarára. Csak tiszta lelkű, filozofikus elmék és jellemek tudnak így elaludni. Sajnos, Smukk Amália ezt nem becsülte benne. Ilyen a meg nem értett férjek sorsa két lehelés között. (egri) jól tudod, hogy nem orgonavizet iszom, nem húszezer-tizennyolcat, vagy mennyit, hanem kisüstit, de ötven fokost. Márpedig, ha én kisüstit iszom, akkor az természetszerűleg megérezhető egyébként üde leheletemen. De most képzeld el, szívem — folytatta tovább saját okfejtését Csörömpöly Ede —, most képzeld el, ha nem iszom, s te csak engem leheltetsz, lehel- tetsz az utolsó leheletig. Na, akkor mi van? Várj, tubicakataboga- ram... Akkor az lett volna, hogy te szimatolsz, teljesen feleslegesen, én lehelgetek rád, még teljesebben feleslegesül ... Én tudtam, hogy ha hazajövök, akkor te engem leheltetni fogsz. Én azért, ittam, Amália, bogara az ő kedves férjének, hogy ne kelljen neked feleslegesen szimatolni, nekem üres járatba lehelni.., Világos? — nézett ri arazérók vonóerejét egy csigasor segítségével többszörösére növelték és a kotrógépet a rézsün helyére vontatták. Sem a megcsúszáskor, sem vontatás közben senki sem sérült meg. Az anyagi kár nem nagy, mert minden hibát az üzem dolgozói maguk javítottak. Az esetből milyen tanulságot vontak le, hogyan kerülik el a hasonló gépcsúszásokat? Az ecsédi talaj rendkívül kevert, csúszós márgával vegyített. Ezért ilyen kedvezőtlen geológiai adottságok mellett a VM—1-es kotróval ugyanazon a szakaszon nem lehet kétszer végighaladni, azokat a szegélyeket, amelyeket a kotró elhagy, dózerokkal tolják fel a rézsűre. Ez hosszadalmasabb munka, de a nagy géppel nem lehet az újabb megcsúszás kockázatát vállalni. — Miért dolgoztak a legutóbbi szabad szombaton? — Nem üzemhiba és nem a lemaradás miatt. November 23-án a lőrinci erőmű nagyobb mennyiségű szenet kért. Kivételnek számító igényről volt szó és ezt a kérést teljesíteni kellett, hogy az erőmű üzemeltetésében és az energiaszolgáltatásban fennakadás ne legyen. Nem az üzemhiba miatt kértük munkára a dolgozókat és nem szűnik meg nálunk a szabad szombat, hanem kivételes esetről volt szó. Szombaton csak a szeneié üzem dolgozott, a műhelyek és a lefedési részleg pihenhetett. Iparkodtunk úgy szervezni munkánkat, hogy a pihenőnapokat valóban pihenésre használják és a családdal együtt tölthessék a dolgozók — mondták az ecsédi külfejtés vezetői. Xémsüi 3 1 1968. november 28., csütörtök
