Heves Megyei Népújság, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-27 / 278. szám

A falu gazdái Már két évtizeddel ezelőtt Ismételgettük:, a kommuniz­musban eltűnik a falu és a város közötti különbség. Nos. akkor még ennek alig volt kézzel fogható eredménye. In­kább hittük, bíztunk benne, hogy így lesz. Eleinte még úgy gondol­tuk, hogy a különbség eltű­nése a divatban, a tájszólás elpestiesedésében, modern bútorok, emeletes házak, csil­logó kirakatok létrejöttében mutatkozik majd meg. Van­nak ennek is szép és izgalmas jelei, bizonyítékai. Mégis, ez már inkább következménye egy merőben korszerű, szokat­lanul nagyméretű falusi „re­konstrukciónak”. A fentiek megvalósulásá­hoz anyagi-technikai bázist kellett létrehozni falun. A sort az állami gazdaságok létrehozása és a mezőgazda­ság szocialista útra való indí­tása nyitotta meg, amelynek nélkülözhetetlen bázisai vol­tak a gépállomások. Aztán jöttek a különböző egyesülé­sek, ktsz-ek, a földműves­szövetkezetek kiterjedt érté­kesítő és ipari ágazatai. S végül, ami már napjainkban van megvalósulóban, s holnap várható: a tömeges áttörés, az ipari üzemek invázóiója. A falu szerkezetének gyö­keres megváltoztatására ez teszi fel a koronát. A helyi és a telepítő vezetők tárgyalá­sai legtöbb helyen jó üzemek, korszerű berendezések „ex­portálását” eredményezik fa­lura. Legalábbis ez látszik célszerűnek, hiszen az új be­rendezésű, korszerű elvek sze­rint létesített üzem helye a versenyben a kezdeti indulá­si nehézségek után gyorsan javul. Nincs provinciális íze a vidékre telepített üzemek­nek, s termékeikre sem lehet ráütni a vidéki bélyegzőt. Ezek minőségét nem az dönti el, hogy hol gyártották, ha­nem milyen színvonalú és mi­nőségű a termék. A falu gazdája a fenti vál­tozások ellenére — ahogy azt sokan még ma is hiszik, első­sorban a városon — még min­dég a parasztember, a ma már tsz-ben dolgozó földmű­velő. Ez azonban már csak annyiban igaz, hogy a falu, városodási programjában, a közteher viselésében jelenleg még leginkább a tsz-tagság gazdasági bázisára számít, tá­maszkodik a közvélemény. A többi jelentős anyagi forrá­sokkal rendelkező özem, szövetkezet, fiókvállalat egy kicsit még mindig nyaral fa­lun, vendégeskedik. Vagyis csak ímmel-ámmal vesz részt a község fejlesztésében. Pe­dig, ha figyelembe vesszük azt, hogy egy-egy iparosított falu lakosságának alig a fele, sokszor még kisebb rés^e földművelő, a többi pedig már alkalmazott, vállalati, illetve gyári munkás, tehát tipikus „városlakó”, akkor ez se­hogy sem méltányos dolog. Nem beszélünk arról sem, hogy a nagyüzemekkel ren­delkező városok, — Győr, Miskolc — környékén a hely­zet még rosszabb. Hiszen a nagyvállalatok munkásainak majd a felét falvakból hord­ják be. Ezek az emberek fa­lun élnek, alszanak és töltik szabad idejüket. De egy ki­csit már ők is előkelő idegen­ként szemlélik falujuk hely­zetét, hiszen nem a falujuk­ból élnek, gyáruk pedig egy­általán nem. vagy alig törő­dik otthoni életkörülményeik­kel. Kifizeti a bérüket, szer­vezi be- és hazautazásukat, és ezzel kész. Ezek ugyanis nem, vagy alig veszik igény­be a nagy gyár köré telepített városi kulturális, szociális berendezéseket, azok előnyeit, Megy a vonatjuk, rohannak haza. Kézenfekvő lenne tehát a tényleges „gazdák” összefo­gása, közös asztalhoz kész­tetése és a közös anyagiakkal megvalósítandó városi prog­ram kialakítása. Egyetlen vál­lalatnak sem lehet ugyanis ma már közömbös munkásai­nak, dolgozóinak az életkörül­ményei a kapun kívül sem. A. E. Bedolgozók, és bedolgoztatok Gyöngyösön és a járásban Számukat tekintve való­ban nem játszanak jelentős szerepet azok a nők, akik va­lamelyik ipari szövetkezet­nek dolgoznak otthon. Nin­csenek százan sem a gyön­gyösi járás területéről, a vá­rosban lakók száma is ha­sonló. De tegyük hozzá: ahány bedolgozó, annyi csa­lád. Méghozzá olyan család, amelyben az anya valami­lyen oknál fogva nem tud ál­lást vállalni, naponta azon­ban tud szakítani magának néhány órát kereső munkára. Igaz az is, hogy a bedol­gozó rendszerben a jövede­lem általában csak néhány száz forintot érhet el, de ezeknek az érintett családok­nak erre az aránylag kisebb összegre is nagy szükségük van a megélhetéshez. A munkáltató szemével Ilyen oldalról közelítve a bedolgozók helyzetét, már sokkal fontosabbnak kell te­kintenünk kapcsolatukat ^ a kisipari szövetkezettel, mint ahogy azt az első pillanatok­ban gondoltuk volna. Miről is van szó? Először a munkáltató sze­mével nézzük ezt a sajátos munkaviszonyt. Jó ez a mun­káltatónak? Sok szempont­ból az. Nem kell gépet, föl­szerelést biztosítania, nem kell műhelyt építenie, nincs kiadása sem világításra, sem fűtésre, sem takarításra, az adott' létszámnak megfelelő szociális létesítmények gond­ját sem kell vállalnia. Tehát sok előnye van a bedolgozó rendszernek. Nem beszélve arról, hogy a bedolgozóknak is megadott határidőre keli a munkát elvégezniük. — ál­talában. Mindezek alapján a költsé­gek is csökkennek, tehát a haszon mértéke ennek meg­felelően növekszik. A Mátra Fehérnemű-készí­tő Ktsz még szerződést sem köt általában a bedolgozók­kal. így tehát semmi kötele­zettséget nem vállal magára. Ha van sürgős munkája, an­nak egy részét kiadja a be­dolgozóknak. Lényegében a bedolgozókat mindig kéznél lövő belső tartaléknak tekin­ti. Tény. hogy a bedolgozók egy részének felajánlotta a ktsz, hogy váltsanak részje­gyet. így a szövetkezet ren des tagjaivá válhatnak, ami nek következtében a jogaik megnóvekednek. A részjegy azonban elég magas összeg­be kerül, ezért a bedolgozók — éppen havi kevés kerese­tük miatt — ezt a kötelezett­séget nem tudták magukra vállalni. Az is rendszeresen meg­történik, hogy a ktsz meghív­ja a termelési tanácskozásra a bedolgozókat, jutalomban is részesíti közülük azokat, akik kimagasló teljesítményt érnek el. Mégis többségük csak esetenként kap munkát, állandó jövedelemre nem szá­míthatnak, tehát nem is ra­gaszkodnak a fehérnemű-ké­szítő ktsz-hez. Szabadság, nyugdíj Más a helyzetük a Házi­ipari Szövetkezetnél. A fo­lyamatos munka itt biztosí­tott, sőt: inkább az fordul elő, hogy a vállalt munkát nem mindig készítik el a megadott időre, mert otthoni teendőik gátolják ebben. Ennél a szövetkezetnél a bedolgozók még szabadságot is kapnak, ha keresetük meg­haladja a havi hatszáz fo­rintot. Érdekes még megemlíteni Adácsot. Ebből a községből többen egy péceli szövetke­zetnek dolgoznak. Ha havon­ta legkevesebb 250 forintot megkeresnek, akkor nyugdíj- jogosultságuk is biztosított. Ez pedig jelentős dolog! Kihasználatlan tartalék Három szövetkezetét emlí­tettünk. Mind a három más- más módon bánik a bedolgo­zókkal. Ennek megfelelően más-más vélemény alakult ki a dolgozók körében is a munkáltatójukról. Érthető, ha a bedolgozók azt szeret­nék elérni, hogy folyamato­san kapjanak munkát, SZTK- és nyugdíjjogosultságuk meg­legyen, úgy bánjanak velük, mint a ktsz bármely más tagjával, hiszen velük a szö­vetkezet nem jár ‘ rosszul, sőt! Ezt azok a szövetkezetek tudják a legjobban, amelyek építenek a bedolgozóikra. Egyelőre azonban a bedol­gozókkal, mint előnyös lehe­tőséggel, nem minden szövet­kezet él megfelelő mérték­ben. Így aztán kihasználatla­nul marad ez a komoly tar­talék. (g. molnár) Hajrában Ez a hajrá fél tizenkettőtől két óráig tart a kiskörei kisven­déglőben. Ugyanis ebben az időszakban közel 500 vendég for­dul meg itt. Valamennyien a Tisza 11. vízlépcső építésén dolgoznak és bizony akad munka bőven a vendéglő 17 főből álló személyzetének. Mindezek ellenére naponta mégis 15—20 ételféleséget készítenek a konyhán. (Foto: Kiss Béla) Tiidoinánvos kutatások — héE* *mifiiikahan Huss kutatási szerződést kötőit magyar intézményekkel a Nemzetközi Atomenergia Ügynöksé Magyarország az atomtech­nika több ágazatában nem­zetközileg is jelentős eredmé­nyeket produkált. Így pél­dául fejlett nukleáris műszer­ipart hívott létre, s izotóp­termelésben nemzetközileg is élen jár. A magyar eredmé­nyek nagy elismerését tanú­sítja az a tény, hogy a Nem­zetközi Atomenergia Ügynök­ség eddig húsz kutatási szer­ződést kötött a magyar intéz­ményekkel különböző témák vizsgálatára. A szerződések számát tekintve Magyaror­szág a világ első tíz országa között foglal helyet. Szerződést kötött az ügy­nökség több magyar kutató- intézettel gyógyszerek, gyógy­szer-alapanyagok és gyó­gyászati berendezések sugár- sterilizálásával kapcsolatos kísérleteinek elvégzésére is. A trópusi országokban ugyanis különösen nagy problémát okoz a gyógy­szerek sterilen tartása. A magyar szakértők olyan mód­szert dolgoztak ki, amely le- ’ hetővé teszi, hogy a gyógy­szereket és gyógyászati esz­közöket gőzsterilizálás nél­kül is sterilen tarthassák. A magyar intézetek többféle gyógyszer hatásmechanizmu­sát is vizsgálják, s ezzel je­lentősen segítséget nyújtanak különböző népbetegségek, így például a malária és a tóc-elleni küzdelemhez. Üjabban az Országos Vérel­látó Szolgálattal kötött szer­ződést két kutatási témára az ügynökség: magyar kutatók a gammaglobulin gyógyszer- és sugárérzékenységét vizs­gálják. Több tudományos intéze­tünk — az ügynökség megbí­zásából — a rádióaktív hulla­dékok leggazdaságosabb te­metési módszereinek kidolgo­zásával foglalkozik. A vesz­prémi Ásványolaj Kutató In­tézetben kidolgozott új mód­szer máris nemzetközi elis­merést aratott; a rádióakti­vitással szennyezett anyago­kat speciális bitumen csoma­golásban temetik el; ez arány­lag kis költséget igényló, ugyanakkor nagy biztonsá­got nyújtó módszer. Magyar szakértők kapták a megbí­zást annak vizsgálatára is, hogy az alumíniumiparban milyen eredménnyel alkal­mazhatók a hőtermelő reak­torok. Tekintettel arra. hogy hazánk jelentős alumínium- iparral rendelkezik, így a szerződés eredményei a ma­gyar népgazdaság számára is számottevőek. Az ügynökség Magyarorszá­got mint úgynevezett célor­szágot bízta meg a folyók medrének izotóp-technikai vizsgálatával. Az az elkéoze- lés, hogy a Duna, mint az egyik legnemzetközibb folyó, modellül szolgál majd külön­böző nemzetközi együttmű­ködések kialakítására. Most az izotópos módszerekkel magyar kutatók vizsgálják a Duna medrének változását, a hordalékképződést és nem utolsósorban a víz szennyező­dését. Szakértőink módszerei alapján a következőkben más folyókon is alkalmazhatják majd a komjJlett izotópos folyamvizsgálatokat, méré­seket. A Nemzetközi Ügynökség legújabban a debreceni Kos­suth Lajos Tudományegye­temmel kötött szerződést a neutronok keresztmetszeté­nek vizsgálatára. A Központi Fizikai Kutató Intézet pedig a vízhűtésű reaktorok szeny- nyeződésének vizsgálatát vál­lalta, N. L. Szakmák, emberek Negyven ugyanazon éve vasutas az állomáson Tízéves a szocialista munkaverseny DERES FEJŰ vasutas a selypi állomáson. Már nyug­díjba mehetne, ha nem ra­gaszkodna egy sajátos búcsú­hoz — a cukorszezonhoz, amely annak idején egyben pályája kezdetét is jelentet­te. Meg akarja várni most a kampány végét, amíg a szom­szédos gyárban az utolsó ré­pát is feldolgozzák. Azt mondja, hogy csakis így lesz. teljes a „sor”, így lesz kerek egész a negyven esztendő, amelynek egyébként igazi fordulóját október 29-én kö­• szönthette volna. Munkája szinte ugyanúgy kötődött a cukorrépához, mint a sínekhez, mert felada­tának jelentős részét a selypi gyár adta. Nagy szállítmá­nyokat várt. fogadott és to­vábbított, úgy izgult, örült egy-egy szézbnban, mintha ő is az „édesüzemek” valame­lyikéből kapná a fizetését. Emlékei, között egyformán kavarognak az iparmágnás Schlossberger birtokának és a ihostaninal felényivel ki­sebb vasútállomás érdeke­sebb eseményei. Ezért várja meg az „utolsó” cukorkam­pány végét. Fehér István igazából azért csak vasutasnak érzi magái meg nem tagadná az egyen rúhát — mert régi „dinasz tiája” tradíciói kötelezik er re. Az acélpárokon szolgál ugyanis az édesapja is, aki­nek a szakmáját később ö testvérével örökölte. Az édes­apja már elment, nyugdíjba' van a két idősebb testvér i — s most hatu£ közül nvnd össze hárman vigyáznak a> ..örökségre”. MIÓTA CSAK Selypre ke­rült forgalmi gyakornoknak, becsülettel őrizte a „hagya­tékot” Huszonhét filléres órabérért is úgy dolgozott, mintha sokkal többel viszo­noznák az igyekezetét. Aztán i forgalmi szolgálaltevőké'nt, raktárnokként bizonyított s . 195'4-től kocsiintézőként tel­jesíti mindennapi feladatát, amely meglehetősen szerte­ágazó és nehéz. Életét, munkáját negyven j év sok-sok kedves, vagy ér- i dekes emléke aranyozza be : Büszke arra. .hogy nyolc—tíz ! főnököt „túlélt” a selypi ál- j lomáson s gyakorlati tapasz- alataiból, szakmája szeme­iéből tizenhárom gyakorno­kot részeltetett — többükből ; ..valódi vasutast” nevelve, j Olyanokat, akik a legnehe- j •■ebb „posztokon” is becsület- \ al megállják a helyüket AZT, HOGY arany jel vényt váró szocialista brigád tagja i és kétszeresen kitüntetett ki­váló dolgozó a búcsúzkodni készülő idős vasutas — má­soktól hallom, amint elköszö­nök .., (-ni) Jubilál a szocialista mun­kaverseny. Idén tölti be ti­zedik életévét. Nincs szük­ség a bizonygatásra, az el­telt évtized alatt társadal­mi életünk elválaszthatat­lan részevé vált. Nincs még egy mozgalom, amely any- nyl új közösséget formált, alakított ki, s annyi mil­liókkal mért forintokat ta­karított meg, mint a szo­cialista, az ifjúsági, a mun­kabrigádok versenye. Az évtized példatárában száz-, ezerféle epizód, ígé­ret, tett, munka, eredménye áll. A nagyobbak, a neme­sebbek felsorolása is olda­lakba telne. Gondoljunk csak a brigádok, a verseny által elindított, szervezett munkaakciókra. 1 Mi ma­gunk is hányszor leírtuk: munkával készülnek kö­szönteni pártunk IX. kong­resszusát, a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom, a Kommunisták Magyaror­szági Pártja, a KIMSZ meg­alakulásának 50. évfordu­lóját. A szolidaritási ak­ciókra. a testvéri vietnami népnek elküldött milliós tételű forintjaikra. . És ha öt—hat évvel ez­előtt még nem is, ha nem is mindenütt, de ma már nemcsak hogy számon tart­ják, számolnak a verseny­nyel. hanem nagyon komo­lyan, alapoznak is rá. A gyárak, az üzemek falain belül a mindennapos mun­ka, a kiszabott, az előírt feladatok maradéktalan teljesítésének legbiztosabb garanciája lett. Nincs ma már olyan tizem, vállalat, ahol ne úgy tartanák szá­mon, mint a munká ját értő, szerető kollektíva erejét, lelkesedését, közösségét. De hamis és igazságtalan lenne, ha csak a munkával, a megtakarított milliókkal példálóznánk. A verseny jelszava is többet követel ennél: szocialista módon élni, s tanulni. Egyik sem kisebb rangú, egyik sem kisebb követelmény a szo­cialista módon dolgozni jel­szónál. Számát sem tudni, há­nyán szerették meg a köny­vet. a politikát, tanultak szakmát, mesterséget, új ismereteket, ismerték meg az országot, a világot a mozgalomban. És ki tudja már, hány példa bizonyít­ja a közösség összefogását, humanitását, segítő kéz­nyújtását. A szociális ott­honok. a gyermekváros la­kóinak felkarolását, egy­más segítését, tiszteletét. A gyáron belül f az üzemen kívül. Külön öröm, jóleső érzés, hogy megyénkben is az el­sők között gyökerezett mélyre a verseny. Azóta több brigád országos hírű­vé vált. s nem egynek az ország határain kívül is is­merik, tisztelik nevét. Fiatal évforduló az egy évtized, de megannyi tett, érdem, munka, eredmény ékesít? létét, tartalmát, ér­tékét. Reméljük, a követ­kező évtized is így, s ezt bizonyítja majd. —k— 1968. november 87., szerda i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents