Heves Megyei Népújság, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-27 / 278. szám

Szakállas

seprű

Az elmúlt vasárnap délután indult Slágerkupa c. műsorban — mint annyian ■ láthattuk — a kamerák elé hívták a televízió egyik népszerű viccmondóját, aki készséggel vállalkozott arra, hogy előadja a hét legfrissebb humoros sztoriját. S. utána — hallhattuk azt a bizonyos „boszorkány-történetei”, amelyben a seprűk között sokáig válogató hölgytől végül is türelmetlenül megkérdi az eladó: becsomagoljam, vagy azonnal rá tetszik ülni?

Kétségkívül szellemes „adoma”, ám — rajta már jóval korábban kinevettük magunkat, Először augusztus 27-én, amikor a NÉP- SZAV Á-ban olvastuk,. utána pedig szeptember 4-én, a Magyar Hírlap böngészése közben. Persze, jócskán vannak olyanok is, akik arra esküsznek, hogy már sokkal regebben ismerték a sztorit...

PIPACSENDELET

A Baranya megyei Ibafa község művelődési házában megnyílt az ország első pipamúzeuma. Képünkön: faragott és sima tajtékpipák a híres gyűjteményből.

(MTI-foto — Jár&i Rudolf felvétele)

Egyszóval: szakállas viccet idéztek a hét legfrissebb terméséből — így sokan, legfeljebb már csak mosolyogni tudtunk rajta... s még inkább az előadóján, meg a műsor vezetőjén, szerkesztőin.

Vajon hogyan kerülhetett ez a régi vicc a vasárnapi műsorba7 Csak nem a jól ismert mottó alapján, miszerint: nincsenek régi

viccek, csak új emberek...?

Mert ha így áll a dolog, akkor nem szóljuk meg. legfeljebb— a mottó kihagyása miatt neheztelünk egy kissé. ~

(—ni)

Majakorszkij az egri színházban

Vlagyimir Majakovszkij most lenne hetvenötéves. De ki veszi észre egy költő korát, életrajzi adatait, amikor verseit halljuk dübörögni, harsogni azt a hangot, amely a legtisztábban, mert legőszintébben tudta és akarta kifejezni a forradalmat, 1917-et.

Ha van történelmi pillanat, amely születésével egyidőben Majakovszkijjal már kész hangot kapott, akkor az 1917. Nemcsak a XX. század nagy pillanata ez, hanem az eraFIGYELMES KISZOLGÁLÁS

— ...és még est is

tessék felpróbálni!

(Zsoldos Sándor rajza)

beriségé is. Olyan, hogy csak egy ilyen testre is óriás, tüdőre is ilyen tágas, hangszínre is ilyen egyedi, fantáziára is ilyen rendkívüli ember volt képes kifejezni szertelenségét, újság-voltát, lendületét, vívódását, szándékait. A szónak program- szerű értelmében futurista, harsogó plakát-költő, aki az utca emberének, gyakran az utcáról vett hanggal, köznapi szavakkal fejezte ki azt az új emberi méltóságot és hivatást, amit érzett és vallott

Igaza volt bevezetőjében Békés István író-műfordítónak, aki azt állította, hogy Majakovszkij a világból számára fontos jelenségeket újra átélte, átszűrte önmagán, s mire az így kettőzött élmény poémává vált, „öblöshangú” lépcsőiben máris szavalta, vitte a tömegeknek.

Nem szégyellte, hogy hatni akart Minden írástudó hivatása ez, még inkább az agitátoré, akiben a meggyőződés akkor igazi, ha hat is és eléri mások meggyőzését Hitvallásában is ezt az agitátori tüzet gyújtja fel s minden versének, poémájának ez a vallomástevés és hit a gyújtópontja.

Az egri Megyei Színpad keresve sem talált volna jobb szerzőt a hazai ötvenedik évforduló megünneplésére Majakovszkijnál. Az a lelkesedés, amely dinamikus verssoraiból, híres lépcsőiből árad, figyelmeztet az izzó lelkűiét és a jó ügybe vetett hit fontosságára. Szatírái ma is

eleven hatásúak, s mintha arra figyelmeztetnének, hogy sokáig a jó ügy sem bírja el a túlburjánzó „könyökvédősök” hadát. Harcolni kell a ködevők ellen, de még kell vallani az intim, a tiszta szerelmet is, mert a társadalom haladása, előbbre jutása az egyes emberek összetartó, de külön-külön jelenlevő tüzéből táplálkozik.

S ha most azt mondjuk, hogy a Megyei Színpad hosz- szú idő óta nem adott ennyit és így közönségének, akkor magasra értékeljük az amatőr-együttes teljesítményét. A műsort szerkesztő H. Lovas Tünde jellemző részleteket sorakoztatott fel Majakovszkij emlékezetére, Dobrik István zenei megoldásai stílszerűek- nek mutatkoztak, Szívós József néhány rendezői fogása a versek feszességét feloldó mozgást biztosított. De a legkellemesebb meglepetés a mai, teenagerektől hemzsegő világban éppen az, hogy ezek a mai fiatalok — Petrán Katalin, Mezei Mária, Gyar- mathy Magda, Ráduly Margit, Virágh Tibor, Juhász Csaba, Juhász Ákos, Jónás Zoltán, Puskás László, Hor- nyák István és Bállner Károly — bírták tüdővel és lelkesedéssel azt áz iramot, amit Majakqvszkij versei megkívánnak. Mert ezeket a gondolatokat, verssorokat vagy az agitátor elszántságával lehet előadni, vagy sehogy.

Ezért teljes most az egri Megyei Színpad sikere.

(farkas)

SZ. LUKACS IMRE:

Számoltam az estéket

AZ EMBERKEL OLYAN

sok buta história megtörtént. Mint például a piros kis csizmáké. Kirakták a kirakatokba. a mikulás elvitte, szét- hordta a gyerekeknek. Sok cipőt megtisztítottak ilyenkor. fogadalmakat mondtak, mert hát a csizmának is van ára.

— Anyu, vegyél, nekem piros csizmát — mondtam.

— Piros csizmát? — csodálkozott. — Miből?

— Pistának van, abban jár az iskolába.

— Ha neki se lenne, kinek lenne?

— Csizmát akarok — rángattam anyám kezét

A malmosék Pistája büszkéik -dett. Mutogatta fűnek,

— Ide nézzetek. Nektek sohase lesz ilyen.

—. Nekem lesz, még jobb is — mondtam.

— Nekem is, nekem is — kiabálták a többiek.

— Ha látom, elhiszem.

Délután megkömyékeztük,

felkínáltam a zsebemben levő két diót ha csak egy percig ideadja. Szerettünk volna abban a csizmában lépkedni néhányat. Hiába kínáltuk s szentjánoskenyeret, ceruza

Tmíímís

0M. november S3* szer da

végeket, csak a fejét rázta. Nem hajlott a szóra.

— Úgyse adom.

— Elhozom neked a Fekete Pétert

Nemet intett,

Közeledett a szombat. Apám akkor járt haza. Megírtuk neki, hogy csizma kellene. Elkopott már a bakancs, piros csizmát várok.

ESTÉNKÉNT ODASIMULTAM anyámhoz, s csodálatos meséket hallgattam a télapóról, a kimeríthetetlen nagy puttonyról, meg a szépen szóló csengetyűről. Igyekeztem az iskolába. Feleléskor megdicsért a tanító néni és az első' padba ültetett. Hát ha, majd az ajándék is meglesz. Az új csizma. Kinyújtom a lábamat a pad alatt. A dobogóról éppen oda látni.

Számoltam az estéket. Aztán vaskóval megtisztítottam ázott bakancsomat, morzsolt csutkával megdörzsöltem.

Vártam. Hetenként egyszer érkezett apám, messziről, fáradtan. Mosakodott, evett és -'ekidűlt az ágynak. Néha kövecseit. Hétfőn hajnalban már ment. Sötét reggeleken indult és mindig megcsókolt. — Majd írok — mondta

Am sohase hozott tőle levelet a postás.

Akkor este vártam. Elfújta anyám a lámpát Hideg szelek rázták meg ablakunkat.

— Hó lesz — szólt anyám.

— Én szeretem a havat

— Hideg lesz.

— Kimegyek az új csizmában. Jó?

Nem szólt. Magunkra húztuk a dunyhát. Megérkezett apám. Előszedegette az ajándékokat, az asztalra tette. Lecsuktam a szemem. Azt hitték, alszom. De figyeltem, miket raknak ki a tarisznyából. Néhány szem cukrot és szentjánoskenyeret

— Alszik?

— Várt nagyon. Elaludhatott

Dehogy aludtam. Sírni szerettem Volna. Nem láttam sehol a piros csizmát.

— Nagyon várta — mond anyám.

— Csizmára nem futott; Sehogyan sem futotta.

Ismét sötét lett a szobába A szomorúság feküdt mellér Hétfőn iskolába mentem. Ül tem a padban, s lábam önkéntelenül magam alá húztam. A malmosék Pistája meglökött.

— Kaptál csizmát?

— Kaptam. Szebb a tiednél.

— Az enyémnél?

— Annál.

— Hazudsz. Nincs csizmád, csak rossz bakancsod ...

A TANÍTÓ NÉNI BETŰKET rajzolt a táblára. A sarokban hatalmas kályha ontotta a meleget. Az ablakok n.egremegtek néha, kint erősödött a szél. Az első hó elolvadt az éjszaka.

Lassan, bátortalanul nyílt az ajtó. Odanéztünk. Mezítlábas Berci lopakodott a terembe. Halkan, ' félve köszönt. Aztán megállt az ajtónál.

— Hát te? — kérdezte a tanító néni. — Hol csavarogtál?

— Otthon. Nem engedtek előbb.

— Miért?

— Azt mondták, most mar ne jöjjek. Mjijd tavasszal.

— Tavasszal?

— Persze. Ha jó idő lesz.

A tanító néni most figyelte

csak meg jobban Berc’t. Ott állt a kályha közelében mezítláb. Semmi újdonság nem volt rajta.

A rossz sityak, szakadozott Aabát, mind a régi.

— Te még mezítláb járj»'

A népművelés-oktatás szerves része a * tanárképzésnek

Országos tan cskozós Egerben — egri tapasztalatok a'apján

A Művelődésügyi Minisztérium pedagógusképző osztálya mellett működő népmü velő—könyvtáros szakbizottság kedden Egerben plenáris ülést tartott. A minisztérium, a Népművelési Intézet, a tanárképző főiskolák, és a tanítóképzők képviselőiből álló szakbizottság dr. Nagy Andornak, az Egri Tanárképző Főiskola adjunktusának referátuma, valamint Dienes Tibornak, a megyei tanács népművelési csoportja veze- tőjénék és Nemes Péternek, a KISZ Heves megyei Bizottsága kulturális osztálya vezetőjének korreferátuma alapján — amelyek az Egri Tanárképző Főiskolán folyó népművelés—oktatás helyze-' téről adtak számot — megvitatta a tanárképző főiskolán folyó népművelés—oktatás eredményeit és gondjait.

Az, hogy a népművelés— oktatás szükséges, s immár szerves része a tanárképzésnek, kicsendül .úgy Szűcs László, -az Egri Tanárképző Főiskola igazgatója megnyitó szavaiból, mint valamennyi előadásból és hozzászólásból.

Az előadásokból azt is megtudtuk, hogy Égerben jó az együttműködés a főiskola, valamint a városi és megyei népművelési szervek és intézmények között. Ez főbbek között abban nyilvánul meg, hogy a főiskola szervesen bekapcsolódott a város és a megye kulturális életébe, s ugyanakkor a megye, illetve Eger kulturális életének vezetői, népművelői — óraadóként — közreműködnek a főiskolai népművelés—oktatásban. Ez a kölcsönösség mind az oktatás, mind a megye és

a város kulturális Hete szempontjából igen jelentős. Vitathatatlan : a népművelés— oktatás csak Így nyújthat a tanárjelöltek számára korszerű népművelés-politikai szemléletet. Ugyanakkor felmerült egy olyan igény is: ne csak a neveléstudományi tanszékek, hanem a társ-tanszékek is ismertessék az egyes szaktárgyak felnöttpeOagcgi- ai vonatkozásait, ogy ezáltal is összetettebb, átfogóbb legyen a tanárjelöltek népművelési szemlélete.

Az elméleti, s az ’ egyes szakkörökben es művészeti csoportúkban végzett módszertani oktatás mellett szóba került a hallgatók gyakorlati képzésének körültekintőbb megszervezése is. Többször és szervezettebben ismerkedjenek a hallgatók a falusi népművelés gyakorlatával, hogy elméleti ismereteik jobban kötődjenek’ a valóság lényeihez.

A szakbizottság, megállapítottá,- ho'gy a tanárképző főiskolák ez évben módosított népművelés—oktatási programja alkalmas a tanárjelöltek népművelés iránti érdeklődésének, hivatástudatának felkeltésére, a tisztelet- díjas művelődési otthon igazgatói munkakörének ellátásához szükséges ismeretek elsajátítására, a korszerű művelődéspolitikai szemlélet kialakítására, valamint jól előkészíti a hallgatókat az ismeretterjesztés aktív végzésért.

E program megvalósításához legsürgősebben egységes jegyzetekre, illetve tankönyvekre van szükség.

(faludi)

A túl sok alvás okozhat-e szívrohamot?

Ha valaki éjszakánként lé órát, vagy még többet alszik, ez könnyen vezethez szívrohamra. vagy agyvérzésre — állapította meg az amerikai rákvizsgáló szövetség egyik orvoscsoportja, 800 ezer férfi és nő hat évig tartó tanulmányozása után. A tanulmány szerint 352 416 férfit és 440 106 nőt vizsgáltak meg a legkülönbözőbb korcsoportból és megállapították, hogy akik 10 órát, vagy hosszabb időt töltenek alvással éjszakánként, azok 1,14—3,86-szor gyakrabban kaptak szívrohamot,

— Én mindig mezítláb járok — mondta halkan.

Szünetben a kályha köré gyűltünk. Tenyerünkkel fogtuk fel a melegét. Berci közénk fur3kodott. Melegítette a lábát Pirosra csípte a hideg, a megkeményedett bőr lángolt, mint malmos Pistának a csizmája.

— Fázol — kérdeztem.

— Itt nem fázok.

A malmosék Pistája is odajött. Nevetett, csúíolódott.

— Te már új csizmát kaptál Berci, pirosabb az enyémnél.

Berci nem szólt Visszahúzódott az i’trlsó padba.

Egyedül ült ott, amióta iskolába jártunk. Nem jeleskedett a tanulásban. Mindent eltűrt. De clykor-olykor oda- lcktünk neki megmaradt tízórainkat

Tanítás után vál’amra akasztottam a táskát, fülemre húztam a nagy kucsmát. Sorban mentünk. Berci a leghátulján. Amikor elhagytuk a Kocsis-boltot, előre futott. Szaladt hazáig.

— Ennyire süt a csizmád? — nevetett a malmosék Pistája.

BERCI ATTÓL KEZDTE

kimaradt az iskolából. Eleinte fel se lűnt senkinek. Csak .műkor a megmaradt tízórait kínáltuk volna, nem jelentkezett senki.

Nem tudtam nevetni. És

azon az estén megkértem

anyámat, ne vegyenek nekéir _/ircő csizri'ái. Soha többé. I

vagy agyvérzést, mint azok az emberek, akik éjszakánként csak 7 órát aludtak.

A tanulmány eredményeit a napokban közölte dr. E. Cuyler Hammónd a szövet-, ség járványügyi és statisztikai osztályának vezetője. A szívbajokkal foglalkozó egyik szemináriumon számolt be dr. Hammond a tanulmány eredményeiről.

Még nem sikerült világosan kideríteni, hogy milyen mértékben, vagy miért van ily furcsa összefüggés a sok alvás és a szívrohamok és agyvérzések között — mondotta dr. Hammond. Lehet, hogy a sok alvás a betegségnek csak egyik szimplomája, de okozója is lehet. „Egy dolog kétségtelen — tette hozzá — az asszonyoknak vasárnaponként rá kellene venniük a férjüket, hogy minél előbb keljenek fel és menjenek úszni egyet”.

A tanulmány részleteire rátérve dr. Hammond elmondotta, hogy az 50—59 éves férfiak csoportjában azoknál, akik 10 órát, vagy még többet aludtak éjszakánként, 3,86-szor valószínűbb volt az agyvérzés, illetve szívroham, mint azoknál, akik csak 7 órát aludtak. A 60—69 éves férficsoportnál ez az arány 1,91-szer magasabb a hétalvóknál, a 70—79 éves férfi- csoportnál pedig 1,94 szeres. A tanulmány szerint a mozgás hiánya és a túl sok alvás erősen növelte az előbbi bántalmak okozta halálozások számát. A fiatalabbak csoportjánál, pontosabban a 40—49 éveseknél az alvásnál nagyobb veszélyt jelent a dohányzás és az elhízás — fejtegette dr. Hammond.

Ugyanebben a korcsoportban azok a férfiak, akik naponta 40, vagy több cigarettát szívtak, 5 és félszer oly gyakran kaptak szívrohamot, mint a nem dohányzó férfiak. A húsz, vagy több eig^ rettát szíve férfiak közn kétszer annyian haltak agyvérzésben, mint a nem dohányzók közül.

*