Heves Megyei Népújság, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-03 / 259. szám
A lőcsei fehér asszony Jókaí-bemutató az egri Gárdonyi Géza Színházban „Hogyan lehet az, hogy ■égy nö, a hí egy csókért odadob egy országot, másszor megint azért az országért odadobja saját ifjú szép fejét...!” — regényének bevezető soraiban így meditál Jókai. A kérdés persze csak kérdi, marad, feleletet maga Jókai sem ad, pedig közel 600 oldalon meséli el a csinos Korponayné életét, Lőcse varas árulásának történetei. Őszintén szólva cseppet Sem hiányzik a válaszadás. hiszen olvasás közben Jókai, a nagy mesélő nem hagy időt töprengésre. Elbűvöl. magával ragad színes ló n táziá j á val, meghökken t váratlan fordulataival, miközben nem kutatjuk az események realitását. Hallgatunk Jókaira, mert olyan szépen mesél, s oly igaznak tűnik minden. , Ez a regény, helyesebben ez Jókai. v A színház természetesen más. Jókai Mór regényét nem először — s bizonyára nem is utoljára — ültették át színpadra. Ezúttal Bozó László vállalkozott erre a nem könnyű feladatra és a Gárdonyi Színház kérésére megírta a regény színpadi változatát. Mégpedig sikeresen összefogva a szerteágazó cselekményt. tömörítve a regény fővonalát, s így a gyakran változó színpadon mindig a döntések pillanataiban követhettük figyelemmel a a- dráma hősiéit. Lehet, hogy modernebb előadást kapunk, ha egy olyan lélektani drámát játszanak el a színpadon, amely azt kutatja: hogyan lesz a. lőcsei árulóból a nemzeti szabadság mártírja? Igen, ez modernebb lett volna, de már nem Jókai. Az átdolgozó és Jurka László, a rendező szerencsére nem vállalkozott arra, hogy olyan kérdést feszegessen, amelyre maga Jókai sem adott választ terejedelmes regényében. A bonyolult, lélektani problémákat megkerüli az előadás, s a nagy kérdések helyett megmarad a romantikánál, s így jó szórakozást nyújt a közönségnek. És a pergő előadás, a helyenként. izgalmas, fordulatos jelenetek a közönségnek som hagynak időt arra, hogy kutassa a lélektani miérteket így volt ez jó, könnyed, romantikus hangvétel, három órán keresztüL Ehhez igazodott a rendezés és a színészek játéka is, akik nem élték, hanem játszották a drámát, ezzel is mintegy jelezve, a mesét. A címszerepet Kovács Mária, Jászai-díjas alakította, nem mondanám, hogy rászabták ezt a szerepet, de tehetséggel és becsülettel eljátszotta. Ezt. tették a többiek is: a kapitány szerepében Paláncz Ferenc, a főbíró alakítója, Somló Ferenc Já- szai-díjas, a generálist alakító Füzessy Ottó és a kancellár Farkas Endre. Kisebb szerepekben: Péva Ibolya, Gonda György, Gyarmathy Ferenc, Dariday Róbert és Kulcsár Imre nyújtott jó alakítást. A francia lovag szerepében Pákozdy János, a társulat új tagja hívta fel magára a figyelmet. A jókais hangulat megterem lésében nagy része van Kalmár Katalin forgóra állított hatásos színpadképeinek. Herédy Éva kísérőzenéje jói egészítette ki az előadást. Végül is mi maradt meg ezen a szűk színpadon Jókaiból? Visszakaptunk valamit a regény hangulatából, pátoszából, egy keveset a történetből, az ízes dialógusokból és éreztük az író hazaszeretetét, szabadságvágyát. És ez így együtt nem is kevés. A lőcsei fehér asszony nem forró színházi este, nem kimagasló produkció, de megérdemelt siker. A közönség bizonyára halasabb lesz ezért a bemutatóért, mint a krónikás. Márkusz László Hatvanezer kézzel festett virág Nagyon értékes tudomány- történeti dokumentum látványával örvendeztette meg a régi könyvek kedvelőit az idei múzeumi hónap. A Természettudományi Múzeum Növénytárának „botanikusok arcképcsarnoka” jeligével a Vajdahunyadvárban rendezett kiállításán az egyik vitrin dísze egy hatalmas, háromkötetes növénytani munka égjük kötete. A mű címe „Descriptiones et icones Plan- tarum rariarum Hungáriáé”, szabad fordításban: Magyar- ország ritka növényei írásban és képben. Szerzői gróf Waldstein Ferenc és Kitaibel Pál. Valójában természetesen a jó gróf csak a mecénás tiszteletreméltó szerepét töltötte be, az igazi alkotó Kitaibel volt. A három kötet az 1799 évet követő esztendőkben folyamatosan jelent meg. Egy-egy kötet körülbelül 100 szövegoldalt és ugyanany- nyi színes táblát tartalmaz, az utóbbiak mindegyikén egy- egy olyan növény kézzel festett képe, amely akkor csak a Nai^'alföldön tenyészett, másutt sehol a világon. Minthogy a mű hozzávetőleg 200 példányban jelent meg, megközelítőleg 60 000 táblát kellett kézzel megfesteni. S a színek most is úgy „élnek”, mintha csak tegnap kerültek volna ki a művész ecsetje alól. Az 1953/54-es nemzetközi botanikai antikvár-katalógus 3169 mű címét sorolja fel, de mind között ezt értékeli a legmagasabbra. S ez indokolt is. Olyan különleges növényfajokat ír le és mutat be, mint például az egész világon csupán Monor környékén élő, lila-piros virágú tartós szegfű, a Pannónia „bennszülött” vad szegfű, a homoki kikerics, a Waldstein-pimpó stb. Már annak idején is nagyra értékelték. Fejedelmi ajándék is lett belőle. A mű első részét ugyanis Waldstein gróf miniatűr változatban veim papíron kinyomatta, illetve megfestette, és bőrbe kötve, díszes szekrénykébe zárva, Naoóleon feleségének küldte ajándékul. A gáláns gesztus folytatásának lehetőségét aztán a történelem elvágta. .. De a között az 1015 növény között, amelynek Kitaibel adott nevet, több száznak a tudományos megnevezésében még ma is ott szerepel a „W. et K” jelz' az utalás a mecénásra és a valóságos névadóra. Határidők Világos és egyértelmű ént az összetett szónak a jelentése: egy meghatározott időn belül, a meghatározott időpont végére kész lesz, befejeződik valami. Am az is világos és egyértelmű, hogy ennek a szónak a köznyelvi hangulatából óhatatlanul szatirizáló élt érzünk, ki. A „határidő” alatt manapság és gyakran határtalan időt értünk egy vállalat munkájának azt az idejét, amelyet éppen azzal hogy „határ” jelzővel cieojnáztak fel, szinte határtalanná tettek. így van ez? Van ez így. Mert határidőre, sőt azt megelőzve adtunk át gyarakat, utakat, sőt lakásokat szerte a megyében, az országban is; mert tudtunk és tudunk dolgozni magas fokú szervezettséggel, szinte két tized esnyi pontossággal. De tudunk — mennyire tudunk! — úgy is dolgozni hogy még jómagunk sem vesszük komolyan azt a határidőt, amit kitűztünk a munka elvégzése végső időpontjául. Egy-egy be nem tartott- határidőnek kétségkívül lehetnek objektiv okai is, de az kizárt, hogy ha valahol és valamikor nem tartanak be egy határidőt, azért mindig csak mások, az objektív körülmények a felelősek. Ezért aztán gyakran nincs is hitelük a határidőknek. Nem hiszünk sem azoknak, akik a határidőt vállalták és megjelölték, s nem hiszünk maguknak a határidőknek sem. Még azoknak sem, amiket pedig szép számmal be- és megtartanak. Adjuk vissza csületét! határidők be- (-6) Szovjet vendégekkel Kékestetőn, Gyöngyösön és Detken A hazánkban tartózkodó szovjet nőküldötíség, látogatása második napján a megyével, a megye dolgozóinak képviselőivel ismerkedett. Az őszi Mátra festői tájain keresztül érkeztek fel Kékestetőre, ahol az Állami Gj'ógy- intézet vezetői és dolgozói nevében dr. Branyiczki László üdvözölte őket, s beszámolt az intézetben folyó gyógyító- és kutatómunka eredményeiről. A következő állomás az Egyesült Izzó gyöngyösi gyáregysége volt, ahol a dióda- gyártást nézték meg a vendégek, majd találkoztak a gyári nőbizottság vezetőivel és a szocialista brigádok képviselőivel. A beszélgetést megelőzően emléksorokat írtak Önkéntes rendőrok Számuk alig több mint másfél ezer, mégis szinte mindenütt találkozhatunk velük. Karjukon széles kék szalag, fehér betűkkel: ÖNKÉNTES RENDŐR”. Felügyeleti, őr- és ’árőrszolgálatot, bűnügyi portyaszolgálatot teljesítenek, ellenőrzik és szükség esetén irányítják a közúti forgalmat, jelzik a bűntetteket, szabálysértéseket, segítséget nyújtanak a hivatásos bűnüldözők munkájához, s igen gyakran tevékenyen közreműködnek körözött személyek, veszélyes bűnözők elfogásában is. Elsődleges feladatuk: megelőzni a bűncselekmények elkövetését, őrködni az állampolgárok nyugalma felett. Kattan a bilincs A nagy fügédi országúton égy GAZ gépkocsi közeledett. Jóval előtte egy férfi haladt — női kerékpáron. Teljes erővel, veszettül nyomkodta a pedálokat. A GAZ könnyen beérte és előzött. A „pilóta” megszokottan tekintett ki a gépkocsi ablakán, gyorsan a fékre taposott, s a jármű pár méteren belül megállt az országút szélén. A kerékpáros, a fékező gépkocsi láttán, kerékpárját _ is hagyva, menekülni próbált. A gépkocsivezető gyorsabb volt, pár ugrással előtte termett, s elállta az útját, „önkéntes rendőr vagyok. Igazolja magát!” Az ismeretlen, gyanús külsejű férfi zavartan kereste elő oaDÍriait. Nem sokkal később a GAZ már a nagyfüIMS. november 3„ vasárnap gedi tanáeshóza előtt fékezett. A gyanús külsejű férfit a gépkocsivezető az egyik helyiségbe kísérte. s míg mások őrizték, ő a Gyöngyösi Járási Rendőrkapitányságra telefonált „Elfogtam Nagy Ferenc szigetszentmiklósi lakost. Nagyon gyanúsan viselkedik. A tanácsházára előállítottam ...” A kapitányságról annyit mondtak: „Gratulálunk ... Nagyon vigyázMi mozog a bokorban.. Falusi kocsma. Bor és pálinka gyomrot összerántó, keveredett szaga. Vágni lehet a düstöt Pohárcsörgés. Durva szitkok, káromkodások. Két alak feltápászkodik az egyik asztaltól. „Mit mondtál nekem te __” Az ütésre leniü lt kezet lefogia hátulról ,'alaki. „Mit avatkozol a dolgomba?!” „Önkéntes rendzon a bűnözőre. Sietünk ...” A többszörösen büntetett, veszedelmes bűnöző ott ült a tanácsház egyik szobájában. Az önkéntes rendőr minden mozdulatát figyelte. Már a gépkocsiban megpróbálta, hogy megsemmisítse a bűnjeleket, s azt is sikerült megakadályozni. Oka volt rá, hogy szabaduljon a bűnjelektől. Nemrég szabadult a börtönből, s azóta bűncselekmények egész sorozatát követte el, vádorolva megyéről megyére. A gyöngyösi járásba Szolnok megyéből érkezett — lopott női kerékpáron. Nagyfügeden gázszerelőnek adta ki magát, s különböző összegeket csalt ki azoktól, akik a gázbekötésre vártak. A pompás üzletnek egy önkéntes rendőr vetett véget. Hamarosan befutott a tanácsház elé a rendőrség kék színű, fehér galléros URH-s gépkocsija, s a bűnöző kezén kattant a bilincs. zöld leveles őr vagyok?” Részeg dado gás: „Tu-tudom...” A fiatalember hangja határozott. „Sokat ittak ... Menjenek szépen haza ...” „Én már éppen indulni akartam ...” mondja a másik részeg és kiballag csendesen a kocsmából. Aztán megy a kezét emelgető is. A kocsmában csend támad. Kiszellőztetik a termet Lassan semmi sem emlékeztet az előbbi „mozgalmas” jelenetre .: s Heréd. Elnyújtózó sík földek, itt-ott pár bokor teszi változatossá a határt. Az önkéntes rendőr szeme az ismert tájat pásztázza. Szél sem mozdul. A közeli bokorban megreccsen egy ág. a megmozdul az egész bokor. Mi a csoda lehet a bokor alatt? Az önkéntes rendőr figyel: két ember hasal az ágak alatt. Nem sokkal később a körzeti megbízottal együtt áll a bokor előtt. A felszólításra előmászik a bokorból a két ember. Idegenek. Csehszlovák állampolgárok. Illegálisan lépték át a határt.-.; A nyomozás gépezetében Az önkéntes rendőrök magatartásukkal, határozott fellépésükkel sok helyen tekintélyt, rangot vívtak ki önmaguk számára. Nem művelnek látványos dolgokat. Csak szétválasztják a verekedőket, nem engedik motorra ülni az ittas vezetőt, figyelmeztetik az italboltvezetőt ne szolgálja ki a részegeket, a fiatalkorúakat, figyelik a gyanús személyeket, s lefülelik azokat, akik a közös vagyont dézsmálják. Apróbb bűncselekmények- ban maguk nyomoznak, de a nagyobb bűnügyek felderítésében is kikérik véleményüket, hasznosítják ötletüket. Sokan emlékeznek még ar- a borzalmas rablógyilkosságra, amely Balaton községben történt. Az italboltvezetőt ölték meg, ötezer forintért. A nyomozás holtpontról indult, s egy hónap leforgása alatt rendőrkézre kerültek a tettesek. A nyomozáshoz sok adatot szolgáltattak a község önkéntes rendőrei. S ők biztosították, egyenruhás társaikkal közösen a helyszínt, amikor a tettesek borzalmas cselekményük részleteit ,.lejátszották”. Nagyrészt nekik is köszönhető, hogy a felháborodott emberek a bűncselekmény rekonstruálásában a nyomozást nem zavarták, hogy a helyszíni szemle során semmi rendbontás a lakosság részéről nem történt. Oldalakon ét sorolhatnánk tetteiket, azt a segítséget, amelyet közrendünk és közbiztonságunk szilárdításához nyújtanak az önkéntes rendőrök, őrt állnak utainkon, portyaszolgálatra indulnak, helytállnak szabott posztjaikon éjjel és nappal önként és minden fizetség nélkül fáradoznak mindnyájunkért Tiszteletet és elismerést érdemelnek. Nyugodt éjszakáinkat nekik is meg kell köszönnünk. a szocialista brigádok naplóiban, s külön is köszöntötték a meó Tyereskova-brigádját, amely azon a napon alakult, amikor a világ első űrhajós- nője a kozmoszba szállt, s azon a napon vették fel nevét is. Az üzem igazgatója, Skultéti János beszámolt a gyár eredményeiről, — a nődolgozók helj'zetéről, s válaszolt a küldöttség kérdéseire. Természetes, hogy a küldöttség tagjait elsősorban a sok nőt foglalkoztató üzem sajátos, nőkkel kapcsolatos problémái érdekelték. Az üzem asszonyainak kérésére vázlatosan beszámoltak a szovjet nőszövetség munkájáról is. Gyöngyösön a járási és városi pártbizottságok első titkárai és a nőtanács járási és városi titkára köszöntöte a küldöttséget. A délutáni órákban a detki szövetkezet vezetői és a nőbizottság tagjai köszöntötték őket, majd megmutatták az I-es és Il-es üzemegységeket, beszámoltak a szövetkezet gazdasági eredményeiről. Még arra is szakítottak időt, hogy megnézzék a tanács épületét, melyről elismerően nyilatkozott a Leningrad megyei szovjet elnöknője. Ütközben Tóth Jó- zsefné hívta meg a vendégeket, nézzék meg, hogyan élnek a detkiek. Itt a házigazda egészségére ürítették poharaikat, még közös ismerőst is próbáltak keresni, mert Tóth József apósa több esztendőt töltött egy Rosztov környéki kolhozban. A nyelvi nehézségek sem okoztak gondot, a házigazdáék szere- tete, a vendégek kedvessége egy-kettőre feloldotta a légkört. Este a szövetkezet székházában, a nőbizottság vacsorával vendégelte meg a küldötteket. Az asztalra saját termésű ételek kerültek, a falusi ünnepek elmaradhatatlan csigalevese, sültek és rétes. A detki szövetkezet bora alkalmat adott a pohárköszöntőkre, valamenyien, a vendégek is a vendéglátók is a magyar és szovjet nép barátságára ürítették poharaikat Hogy a vendégek és vendéglátók között igazi barátság szövődött, arra biztosíték, hogy a l-ningrádi szovjet elnöknője igé’-te, testvér községet keres megyéjében a det- kieknek. A küldöttség tagjai a késő esti órákban vettek búcsút t vendégszerető detkiekt®.
