Heves Megyei Népújság, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-03 / 259. szám
í . Az egyszeri ember, kilépni szándékozván ajtaján, megfogta a kilincset. s már vihette is magával. A kilincset. Amely letört Nem a rán- gatástól, nem a fejszecsapásoktól, nem durva beavatkozástól, hanem attól az egyszerű ténytől, hogy szabályos és határozott mozdulattal a célnak megfelelően használni akarta. Nagy dolog egy kilincs? A kilincs? A kilincs egyáltalán nem nagy dolog, bár szerencsétlenebb esetben lakatost is kell hívni, hogy be-. vagy kijöhessünk a lakásból. Nagy dolog például az a szerkezet, amivel az olimpián mérték az időket s amely hiba nélkül működött mindvégig. A kilincset és azt a szerkezetet egyaránt mi gyártottuk. Az egyszeri ember kilépett a lakásból, nem maradt kezében a kilincs, ám mégsem tudta bezárni az ajtót, mert miután semmi sem tart örökké, elromlott a zár. Sebaj, mondta az egyszeri ember és gyorsan elrohant a zárak boltjába, zárat venni természetesen. Természetesen nem kapott. Zárat nem kapott. Mert. ha az egyszeri ember sugárhajtóművet nem kap egy, boltban, megértjük, vagy nem kap osztrigát, avagy atomtengeralattjárót. azt is megértjük. Ezek a cikkek nem túlságosan keresettek, hogy úgy mondjam, nálunk nem mindennapiak, így aztán érthető, hogy nem lehet kapni. De a zár mindennapis dolog. pontosabban mindenajtós dolog, a zár és az ajtó. úgy összetartozik, mint a sajt és a lyuk. De nem leket kapni. Nagy do7*rz4a. Kilincs és komputer log a zár? Egyáltalán nem nagy dolog mondjuk az a modern vonalú Ikarus autóbusz, amit az osztrákokkal gyártunk közösen. Igaz a zárat egyedül gyártjuk, illetői«: egyedül nem gyártjuk. És nem nagy dolog a gyermekcipő sem. Lényegében az is cipő. csak kisebb. formásabb, puhább, nem olyan merev a talpa, de cipő az is. És a mi cipőiparunk állítólag még mindig világhírű. Természetesen nem a gyerekcipőben. A mi cipőiparunk, úgy látszik, a gyerekcipő-gyártásban gyerekcipőben jár. Pedig, mint mondtam és tudjuk, a gyerekcipő nem nagy dolog, mindennap kell, százezer pár számra kell. nem úgy mint a magyar komputer, amit miután magyar, természetesen ugyancsak mi gyártunk és jól gyártunk. Komputert tudunk gyártani, gyerekcipőt nem. Illetőleg: ki hiszi azt el, hogy nem tudunk gyerekcipőt gyártani? Ki hiszi el. hogy nem tudunk elég zárat és — pardon — egészségügyi papírt gyártani és csak könnyen törő kilincs előállítására vagyunk képesek. Ha ezt elhinnénk, akkor nem tudnánk elhinni sem a komputert, sem az Ikarus-buszt, sem a villany t ■ ^vs<w«vvvwvvvvyvwvwwwwwwvwir«vwvMwwwwvw Vélemény a reformról órákat, hogy csak néhányat említsek a világszínvonalú, vagy az azt jelentő magyar ipar és tudomány termékeiből. Melyiknek higgyek. melyiknek higgyünk? Marad tehát a logikus következtetés. hogyha tudunk légpárnás köszörűkövet, tranzisztoros húsdarálót, vagy komolyra fordítva az elkalandozott gondolatokat, mondjuk korszerű motorkerékpárt gyártani, nyilván nem lehet gond se a gyer- rekcipő. se a zár. Innen már akkor csak egyetlen lépés a helyes konzekvencia levonásához: nem az ipar képességében, hanem az ipar enves ágainak a tudatában van baj. Nincsenek ugyanis tudatában, hogy mi kell, hogy milyen kell és mennyi kell. Vagy, ha tudatában is vannak, valamiféle monopolhelyzetben is vannak, mely szerint kimondhatják — szóban, vagy áruban — ..eszik, nem eszik nem kap mást’’..; sőt ...............nem kap zárt...” Mo ndtam: nem nagy dolgok ezek. De hát az emberek életét mégsem a nagy dolgok kísérik végig, szeren- cséré, hanem az élet mindennapos apróságai. Ezekből ítél. ezektől örül, vagy bosszankodik, s nagyon nagy ám a különbség egy bosszús, vagy örömteli ember között Ég egyáltalán nem hasznos egy társadalom számára, ha sok ilyen „egyszerű ember” jár-kel morogva, boltról boltra, végtére oktalan apróságokért, olyan árukért, amelyek ilyen vagy olyan formában évszázadok, vagy, ha úgy tetszik, évezredek óta kísérői az emberi életnek. • Azt már csak a kajánság kedvéért: és. ha az „egyszeri ember”, aki zárat keres, éppen a cipőgyár illetékese; és ha az „egyszeri ember”, aki éppen cipőt keres, az meg a zárgyár felelőse? Jó lenne megrendezni egyszer a hiánycikkek gyártóinak, azazhogy nem gyártóinak kerekasztal-konfe- renciáját. ahol kölcsönösen kiszidhatnák magukat a másikra és kimagyarázhatnák magukat a másik előtt. De ez csak amolyan fantáziajáték. A lényeg az optimizmus, a bizalom, hogy a magyar ipar, amely már annyi mindenre volt és még lesz képes, képes lesz arra is. hogy zárat és kilincset, elemet és egészségügyi papírt, gombostűt és még sok miegymást is megfelelő minőségben gyártson. a mennyiségről nem is szólva. És az lesz ám majd a nagy dolog, ha ezek sem lesznek már nagy dolgok. Megérjük? Bízom benne. /eV. „A kezdet szerintem sikerült” PÄDÄR LÁSZLÓ, a Mát- ravidéki Fémművek szerszámüzemének esztergályosa, egy évvel ezelőtt még azok közé tartozott, akik nem valami nagy optimizmussal fogadták az új gazdasagiranyi- tási rendszer bevezetését. A termelés nagy volumenű emelése, a nyereségelosztás kategorizálása,, az .árvaltoz^. sok, a . gazdaságvpzetoknek adott nagyobb jogkör ébresz-, tett benne is kételyeket. Mindent egybevetve, egy evvel ezelőtt így fogalmazta meg véleményét: „Az biztos, hogy a gazdaságvezetőknek jobb lesz, de vajon nem lesz-e rosszabb a munkásoknál. Egy év múlva majd meglátjuk..." Nos, az első beszélgetésünk óta eltelt az esztendő, s vajon Pádár László ma melyik „táborba” tartozik? Jogban aggódott-e egy évvel ezelőtt. Milyen tapasztalatokkal gazdagodott azóta? Ezekre a kérdésekre .kértünk tőle választ, amikor ismét „napirendre tűztük” a mechanizmust... — Határozottan optimistább vagyok. „Indokaim” a következők: az új mechanizmust fizetésemeléssel kezdtem. Most 11,50 forint az órabérem. Természetesen kellemesen érintett. Eloszlott egy másik aggódásom is. Mi tagadás: féltem az árváltozásoktól. A végrehajtott árváltozások azonban az én családomat nem, hogy hátrányosan, hanem kedvezően érintettem. A családi pénztárcán is észrevettük, hogy olcsóbb lett a zsír, a cukor, a szalonna. Hogy ezzel párhuzamosan emelték a luxuscikkek árát? Engem ez különösképpen nem izgat, s nem érint. Sót: igazságosnak tartom. Az állam is egy család, az egyikből vesz, a másikhoz ad. De az már nem mindegy, hogy mit ad olcsóbban, s mit ad drágábban. Az már nem ugyanaz, ha egy kocsi ár csökkentik, vagy olcsóbb lehet venni zsírt, lisztet. Elvégre a közszüks 'g'.-'-i cikkekre mindennao szükség van. Befejezve tehát ezt a téíriát: én jobban jártam, es természetese1 a családom is. De van ami- n változatlanul vitatkozom. Hangsúlyozom: lehet, hogv nem jól latom, hogy nincs teljesen igazam. __ Tessék, mondja el. _ Azok a bizonyos nyereségkategóriák. Ha nem is az alapjaiban, de van azért h ne egy kis túlzás, akar úgy fs mondhatnám: aránytalangg* — Konkrétan kimondva: az *ső és a második kategónátartozók, tenát a vezetők légyott) arányban részesülnek majd a nyereségekből, mint önök, a kétkezi munka- sok... , _ Pontosan így van. Egy percig sem vonom kétségbe: nagyon sok múlik a vezetőkön, a termelés, piac, a holnap, a holnapután, de tudásukért, beosztásukért meg is kapják a méltó anyagi elismerést. És a nyereségből is többet kapnák. Én egy fülért sem sajnálok tőlük, csak én is többet kapnék. — Tételezzük fel: az év végén veszteséggel zár majd a gyár. Mit gondol: az ön fizetését érinti ez a veszteség? — Tudom, hogy nem? — És akik az első és a második kategóriába tartoznak? — Azokét igen. — Nem nagyobb felelősséget, kockázatot vállalnak ezek a dolgozók, mint ön, vagy társai? — Ezt én egy pillanatig sem vonom kétségbe. Még egyszer hangsúlyozom: nem tőlük sajnálom én a pénzt, csak az enyém is több legyen.-.. — Máris .több, hiszen fizetésemeléssel kezdte az évet. — Az biztos, hogy így van. _ Egy évvel ezelőtt a vezetőknek adott nagyobb jogkör is foglalkoztatta önt. — Igen. Ilyen nagy, egy egész országot érintő döntés sokféleképpen csapódik le az emberekben. Sokfajta mederben folynak a vélemények. Egyik tisztább mint a másik, egyik erősebb mint a másik. Mi is így voltunk. Az egyik azt mondta: most már azt rúgnak ki, akit akarnak. A. másik: aki ezentúl kinyitja aj száját, az máris mehet. Szó sincs róla, hogy így történt. Sőt: szerintem a vezetők közelebb kerültek a munkásokhoz és megmaradt a humanitásuk is. Ahol kell, s amikor kell, persze az asztalra „csapnak”. De mi lenne rend és fegyelem nélkül egy gyár_ Ön és társai is hangot ad tak annak a véleményük nek: a gyár technikai adott ságaival vajon lehet-e majd növelni a termelést?Az eredmények azt bizonyítják, hogy igen. Pedig lényegében ugyanaz a technika termel a gyárban, ugyanaz a kollekti va dolgozik, mint a korábbi években. _ Ez egy érdekes dolog. Ta valy, tavalyelőtt s a korábbi években is büszkék voltunk eredményeinkre, s mindig azt mondtuk: erőnkhöz, lehetőségeinkhez mérten mindent elkövetünk, s most ugyanazokkal a gépekkel, ugyanazzal a kollektívával többet és jobban termelünk Pedig most sem szakadunk bele a munkába. Ezek után felvetődhet: akkor a korábbi években mégsem tettünk meg mindent? Nem lenne helyes így válaszolni a kérdésre. Inkább az az igazság: az adott lehetőségekkel most jobban gazdálkodtunk, okosabban, eredményesebben. S hogy ez így van, hogy ezt lehet, az az új gazdasági rendszer egyik nagy pozitívuma. Én az első perctől elfogadtam az új gazdaságirányítási rendszert, tudtam, hogy a jobbért, a többért lesz. Mint ahogyan így is van. Ma is tartom: azok az embereit, akik kidolgozták, bevezették ezt a gazdaságirányítást, azok figyelik a gyakorlatát, a végrehajtását is, és ami rossz, ami ésszerűtlen benne, azt majd kijavítják, illetve majd kijavítjuk. Változatlanul tartom szükségszerűségét, észszerűségét. És most nagyobb optimizmussal, mint egy évvel ezelőtt. A kezdet szerintem sikerült, jó „rajtot vett”, és az elkövetkezendő években úgy kell majd „bánni vele”, hogy nője ki hibáit, és az eredményei is felfelé ívelő pályát mutassanak. Remélem, így lesz. Bízom is benne. .. Koós József A tervek szerint a jövő év februárjában kerül sor az első géplánc párhuzamos kapcsolására Visontán, s a hónap utolsó napján már áramot ad a Gagarin Hőerőmű. A napokban újabb szakaszához érkezett az erőmű szerelése. A Láng Gépgyár szakemberei megkezdték a 800 megawattos erőmű első egységének szerelését. Jelenleg a középnyomású turbinarész összeszerelését végzik. (MTI-foto — Bakos Ágnes felvétele) | NOVEMBER A naptári év tizenegyedik hónapjának nevében a latin novem (kilenc) számnév tovább képzett alakja rejlik. A latin mensis Nevemben (kilencedik hónap) jelzős szerke. zet meghatározó tagja szolgál minden európai nyelvben a tizenegyedik hónap megnevezésére. A számbeli eltolódást itt is az magyarázza, hogy a rómaiaknál a november valóban a kilencedik volt a hónapok sorában. A régi magyar kalendáriumokban a latin eredetű november megnevezés mellett szerepelnek még a következő nevek: Sz. András hava, őszutó, öszmás hó, Télelő, s „mivel a Nap a Nyilas jegyébe, a Nyilasba mégyen bé”, nevezték havunkat Nyilas hónak is. A nyelvújítók a november hangsort a következő nevekkel próbálták kiiktatni: Ködhó, Makkhó (Valamikor a sertések táplálására is szolgáló makkszedés, gyűjtés ideje ez a hónap volt.). Dú- doros, Gémber hó. (A viharos szelek, a beálló fagyok hava!) stb. Régi írásainkban találkozhatunk a Borlátogató hó, rövidebben a Borlátó hó, elnevezésekkel is. E két utóbbi névhez alapul szolgált az, hogy az új bor megkósto- lásának kezdő ideje ez a hónap, közelebbről a november hó legfontosabb jeles napja, a Márton nap volt. A borok minőségét is ezen a napon kezdték megvizsgálni a borlátók, a borbírók, s csak a hites borlátók, borkóstolók véleménye alapján volt szabad a bormérést, a borok eladását megkezdeni. A Márton nap különben feltűnő gyakran szerepel a magyar közmondásokban is. A legismertebbek: Eljött Márton szürke lovon. (Havazik: ez a nap a téli évnegyed kezdő napjai) — Kövér, mint a Márton lúdja. Népünk a november hó regulás, jeles napjai között különösen becsben tartotta Katalin napját. A leányok a férjjósló katalinágat e napon tették vízbe. Igen ismert jeles nap e hónapban András napja is. amit az ugyancsak férj jósló, férjszerző andráso- lás tett elsősorban nevezetessé. .A november hó regulás napjaihoz több népi tapasztalati időjóslás is társult. Vidékünkön a legismertebb a következő: Ha Katalin kopog, karácsony locsog. A régi naptárak ezzel a hónappal kapcsolatban is sok értékes néprajzi, népnyelvi forrásanyagot nyújthatnak, ezért kérjük tisztelettel azokat, akiknek birtokában még vannak ilyen régi kalendáriumok, juttassák el címűnkre. Dr. Bakos József a nyelvtud. kandidátusa Nem tudom, ki hogy van vele, de én, ha lefekszem tanulni, azonnal elalszom. Kezemben a könyv, amiből tanulni akarok, friss vagyok, fürge, úgy érzem, hogy tíz adag altatótól is hajnalig tudnék táncolni, aztán kezemben ugyanazzal a könyvvel, amit az imént elvettem az íróasztalról, ledűlök tanulni, Azonnal elalszom. Nem értem, mi van velem. Megpróbáltam már, hogy ne hanyatt fekve tanulják a könyvből, hanem oldalra dőlten véssem a sorok mondandóját az agyamba — elaludtam. Aztán megpróbáltam hason fekve — elaludtam. Nagyon kínos. Képzeljenek el engem, aki már megfontolt ember hírében áll, aki sokat ad arra, hogy dolgait ne hebehurgyán intézze el, aki soha nem volt hajlandó Kínos ügy hűbelebalázs módjára aludni, nos, ez az ember kezébe veszi a könyvet, amiből tanulni akar, ledől a heve- rőre és már alszik is. Nagyon kellemetlen. Gondoltam arra, hogy orvoshoz kellene mennem. Valami sajátos, eddig még nem, vagy alig ismert kór áldozata lehetek, hallottam is vaiahol róla, úgy hívják —, ha jól emlékszem —, hogy Liberi* heveriensis és a Szuszuk A vírus a terjesztője — úgy hiszem. De végtére is az ember nem mehet el egy SZTK-orvos agyonzsúfolt rendelőjébe ilyen szamársággal, hogy: — Doktor úr kérem, amint egy könyvvel a kezemben, amiből tanulni szeretnék, ledőlök. rögtön elalszom... Kérem, írjon fel valamit, vagy írjon ki táppénzre ... Vagy kirúg, vagy kinevet. Vagy tényleg betegnek talál engem, aki egyébként makk- egészségesnek hitte addig magát. S ez már rosszabb lenne. Nagyon kényelmetlen az ügy. Lehet, hogy valami , kóros elváltozás van a hippotalamuszomban s ez az elváltozás csak akkor változik el elal- vás formájában, ha leallergiás vagyok a tanulásra? Szamárság és nem is igaz. Szeretek tanulni. Vagy a fekvéstől lenne velem az az izé, ezzel az allergiás álommal? Ostobaság, sohasem hallottam még, hogy valaki attól lett beteg, mert lefeküdt, csak azt hallottam, hogy valaki mert beteg lett, attól feküdt le. A felelősséget is szeretem. Soha ki nem vontam volna magam bármilyen felelősség fekszem, s a fejemet a párna, a kezemet a könyv, a telkemet a felelősség nyomja? Bármelyik is hiányozna a három közül, akkor nem változik el a kóros elváltozás? Lehet. Olyasmi ez akkor, W**é S2 Tehát alól, amiért én vagyok, vagy lehettem volna a felelős. S így. van ez a tanulással is. Szó sem lehet nálam felelősség- allergiáról. Am, a helyzet mégis az, hogyha kezembe veszem a könyvet, hogy ledötyf tanuljak, azounal elalszom. Es nem tudok erre semmiféle magyarázatot találni. Nagyon kínos. Végül is elpanaszoltam bajomat az egyik barátomnak, de az ember a barátjától bölcs dolgot úgysem kaphat, csak hülye tanácsokat. — öregem — mondtam neki — képzeld el, milyen kínos helyzetbe kerültem. Ha tanulni akarok és könyvet veszek a kezembe, amint ledülök, rögtön elalszom. — Hát ne feküdj le, hanem ülve tanulj — mondta és úgy nézett rám, mint aki megtalálta a bölcsek kövét és azt önzetlen jószívűséggel nyújtja át az arra rászorulónak. Most mondjam neki. hogy én ülve egyszerűen képtelen vagyok tanulni? Hogy én csak fekve tudok tanulni? Minek. Ostoba fráter, úgysem értené meg. Nem is tudom, mi lesz velem. Nagyon kínos az ügy. (egri)
