Heves Megyei Népújság, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-03 / 259. szám

Tsz-vezetfik a Ifi gazdálkodás szellemi feltételelrfil Kiszabadítani a palackba zárt óriást Felsőfokú te lapáttal - csá A termelőszövetkezetek zö­mében ma már megfelelő géppark van. Munkáskezek­ben sincs hiány. A földekre egyre több műtrágya jut és az öntözés is újabb perspek­tívákat tár fel. Mindez azon­ban hiába lenne szellemi energia, szellemi magasfe- szültség nélkül. Erről beszél­gettünk szövetkezeti vezetők­kel. Antal Illés, a szihalmi Ri­mamente Tsz elnöke: — Elsősorban azt említe­ném, hogy a kulcspozíciókba magasan képzett szakembe­rek szükségesek. A jól kép­zett vezetők képesek csupán arra, hogy szellemileg kidol­gozzák a gazdálkodás irány­vonalát. Manapság már nem lehet úgy gazdálkodni, mint harminc vagy akár tíz évvel ezelőtt. Nem lehet kockáztat­ni a közösség vagyonát, csak biztos dolgokhoz lehet kezde­ni. A döntéseket alapos, elemző munkának kell meg­előznie. Elsősorban tehát azt tartom fontosnak, hogy jól képzett szakemberek megha­tározzák a gazdálkodás irány­vonalát és megfelelő döntése­ket hozzanak. — A második lépcső az, hogy ezeket a döntéseket megértsék, elemezzék a kö­zépvezetők: a brigáaoK, mun­kacsapatok vezetői. És végül — a szakmunkásokkal végre­hajtassák. — Mi szükséges ehhez? — Szerintem az, hogy a brigádvezetők jobb szellemi, elméleti felkészültséggel ren­delkezzenek, mint manapság. Sok az olyan brigádvezető, amelyik csupán szakmai gya­korlattal rendelkezik. Az ilyen emberek nehezen barát­koznak meg az újjal s még nehezebben tudják a szövet­kezeti gazdáknak megmagya­rázni, hogy egy módszer mi­ért jó vagy rossz. Ehhez a témakörhöz tartozik még az “4s, hogy most ’V de különösen á jövőben nem - rasztokra, hanem mezőgazdasági szak­munkásokra lesz szükség. Olyan szakmunkásra, ame­lyik a munkafolyamatok el­méletével és gyakorlatával egyaránt tisztában van. Te­hát képzett és amellett sok­oldalú szakmunkásra. A je­lenlegi szakmunkásképzés szerintem túlzottan speciális, általánosabbnak kellene len­nie. Hogy ne csupán baromfi- tenyésztő legyen valaki, ha­nem a szarvasmarhákhoz vagy a júhokhoz is értsen. Összefoglalva: képzett ve­zetőkre, középvezetőkre és szakmunkásokra van szük­ség? — Igen. Csak az igazán fel­készült emberek tudják mun­kájukat a gazdálkodás szel­lemi vezérfonalához igazíta­ni. — Mit tart még emellett fontosnak? — Sok mindent, de egyet említenék. Azt, hogy nem elég a vezetőknek csupán ki­dolgozniuk a terveket, meg­felelő döntéseket hozni. Az embereket érzelmileg az el­képzelések mellé szükséges állítani. Hogy ne „favágás­nak” érezzék a munkát, ha­nem szeressék, lelkesedjenek érte. Sepeghy Pál, a káli Már­cius 15 Tsz főmezőgazdásza: — Először egy példával kezdeném. Év végén azt mondják az egyik termelőszö­vetkezetben, hogy náluk ér­demes paprikát termeszteni, mert 16 ezer forintot hozott holdanként. A mák már jó­f Az apci nőtanács szerve­zésében és a község vezetői­nek messzemenő támogatá­sával. megalakult a nők klubja Apcon. A klub mű­ködése iránt nagy az érdek­lődés a község lányainak, asszonyainak körében és ezt a tagnak jelentkezők nagy száma is bizómyítja. A közel­múltban alakult klubnak máris 60 tagja van, akik a Üteégi kultűrházban kaptak val kevésbé sikerült, az csak ötezret hozott. Ezt mondják s én mégsem mernék meges­küdni arra, hogy valóban ér­demesebb paprikát termesz­teni. Mert jelenleg hiányoz­nak a kellő, megalapozott számítások a szövetkezetek­ben. S elképzelhető, hogy a paprika csupán négyszáz, a mák viszont ezerötszáz forint tiszta hasznot hozott holdan­ként. Mert azt mérjük, hogy mennyi a bevétel, de azt már kevésbé, hogy mennyi a rá­fordítás. — Hogyan lehetne ezen változtatni? — Nézze, én esténként la­pozgatom a külföldi szakiro­dalmat. Sok érdekes dologra bukkan az ember. Vélemé­nyem szerint üzemgazdászok­ra lenne szükség, akik kidol­gozzák a gazdálkodási profilt, elemző számításokat végez­nek, vagy üzemszervezési problémák megoldásában se­gítenek. — Néhány szövetkezetben már van üzemgazdász. — Ez igaz, de mégsem tel­jesen. Vannak fiatal üzem­gazdászok, akiknek nincs kel­lő tapasztalatuk s így komo­lyabb segítséget nem is tud­nak nyújtani. Másrészt nem üzemgazdász^ hanem statisz- tikusi vagy más munkát vé­geznek. — Véleménye szerint mi lenne a jobb? — Ha a tsz területi szövet­ségek hoznának létre üzem­gazdászi csoportokat. Ezek­ben a csoportokban gyakor­lott üzemgazdászok dolgozná­nak és megrendelésre, termé­szetesen pénzért, elvégeznék egy-egy üzemág, kultúra, vagy a szövetkezet gazdálko­dásának elemző munkáit. így aztán megszűnne az a sötét­ségben való tapogatózás, mely szerintem majdnem min­den szövetkezetei jellemez. Mert nem tudjuk, csak érez­zük, hogy talán ezzel kellene foglalkozni. Tehát az elemző munkát tartja a gazdálkodás egyik legfontosabb szellemi felté­telének? — F el tétlen ül^JSzeri n tem az elemző munka'olyan szelle­mi energia felszabadítását jelentené, amelyik a mi szö­vetkezetünkben is legalább tíz forint pluszt hozna min­den munkaegység után. Holló József, az egri Nagy József Tsz főkönyvelője: — Nagyon fontosnak tar­tom, hogy a szövetkezet el­nöke, főmezőgazdásza és fő­könyvelője harmonikus kap­csolatban legyen egymással. A legfontosabb feladatokat beszéljék meg, elemezzék s ne döntsenek egymás nélkül. Az összhang jó hatással van a szövetkezeti gazdákra, az ellentétek széthúzást eredmé­nyeznek. Ugyanakkor a veze­tő hármas állandóan töpreng­jen, gondolkozzék kis túlzás­sal: még álmukban is terve­ket kovácsoljanak. — Tartsanak lépést a technikai fejlődéssel, igye­kezzenek a legkorszerűbb módszereket bevezetni a kö­zös gazdaságban. Használják fel a tudomány vívmányait. Ehhez azonban az szükséges, hogy egy pillanatra se lan­kadjanak, képezzék tovább magukat. A felhalmozott is­meretanyag bizonyos idő után elévül, pótlásáról állan­dóan gondoskodni kell. Az új gazdasági reform lehetővé tette, hogy a szövetkezetek különböző vállalkozásokba kezdjenek. Ezekkel a lehető­ségekkel élni kell, töprenge­ni, gondolkozni azon, hogy helyet, hogy a programnak megfelelően, hasznosan tölt­sék el szabad idejüket. A klub programja szerint aktuális bel. és külpolitikai, egészségügyi, jogi és nevelé­si kérdésekről beszélgetnek, szakemberek bevonásával Megalakították a kézimunka szakkört. A szakköri foglal­kozáson többek között meg­ismerkednek majd a divatos­sá vált subaszőnyeg készíté­sének műhelytitkaival. mit lehetne megvalósítani. Fontos azonban, hogy a veze­tőkkel nehogy „elszaladjon a ló”, legyen kellő kritikai ér­zékük. — Hiába azonban a szép terv, ha a vezetők nem tud­ják megfelelő szinten végre­hajtani a munkát. Rendkívül sok lehetőség van még a munkaszervezésben, ezeket a lehetőségeket távolról sem használják még ki a szövet­kezetek. Nagyon nehéz a fel­adatokat „levinni”, megérte­ni, magyarázni. Pedig enélkül elképzelhetetlen a jó munka. Sok kiváló szellemi képes­séggel rendelkező vezető van, aki nem tud az emberekkel bánni. Fontos pedig a kellő hangot megtalálni, az embe­rek apró-cseprő bajaival fog­lalkozni. Nem szabad a szö­vetkezeti gazdákban csak munkaerőt látni, fel kell fe­dezni bennük a gondolkozó, érző embert is. — Nem tartom jónak azt sem, hogy még ma is, a veze­tők túl sok munkát vállalnak magukra. A jó vezető irányít­son, mozgassa a „gépezetet”, így jut ideje a gondolkodás­ra. A szövetkezetekben több bizottság működik, munká­juk tehermentesíti, de még jobban tehermentesíthetné a vezetőket. — Végezetül pedig azt sze­retném elmondani, hogy a szellemi erőfeszítés ne ön­célú legyen, hanem a szövet­kezet fejlődését, gazdasági erősödését szolgálja. Vélemények a szellemi fel­tételekről, a szellemi energiá­ról. Egy közös vonásuk: ez az energia még távolról sincs hasznosítva. Rendkívül sok lehetőség van még s a lehető­ségek forintokat kamatozhat­nak. A NAPOKBAN ülést tar­tott a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnök­sége. Ez alkalommal három olyan kérdést vitatott meg az elnökség, amelynek az egész termelőszövetkezeti gazdál­kodás továbbfejlődése szem­pontjából nagy jelentősége van. Napirenden volt a tsz-ek tevékenységi körének bővíté­se, illetve a tsz-ek gazdasági együttműködése, továbbá a termelőszövetkezeti tagok szociális ellátottságának helyzete, valamint a terme­lőszövetkezeti építőipari te­vékenység vizsgálata. Ala­pos előkészítő munka után bőséges anyagot állított ösz- sze a TOT titkársága a tsz- ek tevékenységi körének bő­vüléséről. Megállapították, hogy a legutóbbi két év alatt nagymértékben fejlődött a tsz-ek feldolgozó, értékesí­tő, szolgáltató és beszerző tevékenysége, a fejlődés azonban nem áll arányban a lehetőségekkel. Időszerű, hogy a mezőgazdasági üze­mek, az eddiginél nagyobb mértékben, saját maguk dol­gozzák fel, tárolják és érté­kesítsék terményeiket. A további előrehaladás érdeké­ben szükséges, hogy az ille­tékes állami szervek az eddi­ginél jobban vegyék figye­lembe a termelőszövetkezeti feldolgozó és kiegészítő tevé­kenység indokolt fejlesztési igényeit. Hátráltatja az egészséges fejlődést, hogy a termelőszö­vetkezetek nem rendelkeznek a szükséges gépekkel, beren­dezésekkel, illetve jóval több­re lenne szükség, mint amennyi van. A mezőgazdasági termelés­ben nem teljesen foglalkoz­tatható munkaerő hasznosítá­sa érdekében szélesebb kör­ben kellene megvalósítani a tsz-ek együttműködését kü­lön f«41® vállalatokkal AZ ELŐTERJESZTÉS meg­vitatása után úgy határozott 1 a TOT elnöksége; hogy ezek­Egy hatalmas gödör, mel­lette sok kisebb-nagyobb gö­dör. Ennyit lehet most látni az egészből. Elég határozott képzelőerő kell ahhoz, hogy ide valaki behelyettesítse azt a hatalmas épülettömböt, amit úgy hívnak majd: fel­sőfokú mezőgazdasági techni­kum. 1970-ben itt kezdik már a tanévet a fiatalok, de ad­dig...! Addig még néhány év és pillanatnyilag a társa­dalmi munka. Kubikolás. Gödörásás, mészoltás, földlapátolás. A csákányok. Lapátok vé­gén egy-egy felsőfokú tech­nikus növendék. Lányok, fiúk vegyesen. Akár a segédmunkások. Valamennyien úgy öltözve: farmernadrág és tréningruha váltja egymást. A lányok kis kendőt kötöttek a nyakukba kel a kérdésekkel tovább kell foglalkozni, bevonva a ter- melőszövelkezetek területi szövetségeit is, s miután majd az egységes állásfogla­lást kialakítják, előrelátha­tóan a jövő ev elején, a Ter- melőszövetkezeteK Országos Tanácsának ülése elé terjesz­tik az elnökség ezzel kapcso­latos javaslatát. A második napirendi pont vitája után leszögezte az el­nökség, hogy a tsz-tagok szo­ciális ellátottságában, élet- és munkakörülményeiben számottevő fejlődés ment végbe. Ezt a fejlődést a ter­melőszövetkezetek nagyra ér­tékelik és megelégedéssel fo­gadták. Az elért eredmények mellett azonban szükséges a tsz-tagság szociális és társa­dalombiztosítási helyzetének további javítása. Az elnökség úgy határozott, hogy a tsz- tagság intézményes üdülteté­sének kialakítására pályáza­tot hirdet a TOT. Felkérte a területi tsz-szö vets égeket, hogy adjanak még nagyobb segítséget a tsz-tagságot érintő szociális és társada­lombiztosítási jogszabályok részletes, alapos megismeré­séhez. Ahol indokolt, kezde­ményezzék és javasolják az alapszabály, illetve a belső szabályzatok megfelelő ki­egészítését, módosítását. Szorgalmazzák azt is, hogy az arra rászoruló nyugdíjas, já­radékos és munkaképtelen szövetkezeti tagokat, vala­mint a többgyermekes és egyedülálló anyákat részesít­sék kedvezményekben, segé­lyekben. Igen nagy jelentősé­ge van annak, hogy minden termelőszövetkezetben töre­kedjenek jó munkakörülmé­nyek megteremtésére, s amennyire anyagi erejük le­hetővé teszi, védőruhák, munkaruhák juttatására, a tagok munkahelyre való szál­lításának rendszeressé tételé­re. az üzemi étkeztetés heve­Ma már mintegy 2000 ter­— dísznek. De nem finnyá­sak. Egyik sem félti a tenye­rét, nem fanyalognak a víz­hólyagok miatt. — Eddig meszet oltottunk — mondja Bálint Julianna. — Akkor a por csípte a sze­münket. köhögtünk, prüsz­költünk, amíg meg nem szok­tuk. Most lapátolunk. Kész. Reggel hétkor kezdenek. Név­sorolvasás, aztán az építés- vezető beosztja őket: ki mit csináljon. A lányok órabért kapnak, a fiúk teljesítmény­ben dolgoztak. Mi a normájuk? Az igazi kubikosok telje­sítményének hetven százalé­kát szabták ki rájuk. De ál­talában 10—15 százalékkal tú’teljesítik a tervet. Erre külön büszkék. Mi lesz a tanulással? A beszámolókor senkitől sem melőszövetkezetben van épí­tőipari tevékenység, amely- | nek termelési értéke tavaly i meghaladta a 2 milliárd lo- rintot. Ebből szövetkezeti be­ruházásokra kereken 1,3, he- j lyi és más szükségletek ki- j elégításére 0,8 milliárd forint } jutott. Örvendetes, hogy a tsz-ek, saját üzemi szükségle­teik kielégítésén kívül, részt vesznek a szövetkezeti tagok, a lakosság lakóházainak épí­tésében. a kommunális épít­kezésekben, a fogyasztási szövetkezetek hálózatfejlesz­tésével összefüggő beruházá­sok megvalósításában is. Egy­értelmű tapasztalat, hogy a tsz-ek építőipari tevékenysé­ge jelentékenyen segíti a nagyüzemi társasgazdálkodás feltételeinek javítását, hoz­zájárul a foglalkoztatottsági gondok megszüntetéséhez. Annak érdekében, hogy a tsz-ek építiőpari szervezetei még jobban dolgozhassanak, szükség van egyebek között álló- és forgóeszköz-ellátott­ságuk javítására. Állandó gondot jelent az anyaghiány. Sem a gyártóművek, sem az anyagellátó nagykereskedel­mi vállalatok nem elégítik ki megfelelően a tsz-ek ilyen igényeit. Megoldatlan a tsz- építőipari szervezetek alap­gépesítése, szakember- és szakmunkás-ellátottsága, jól­lehet, mindkettő nélkülözhe­tetlen a további fejlődéshez. MINTHOGY ÉVENTE kö­rülbelül 3 milliárd forint ér­tékű termelőszövetkezeti be­ruházást és rekonstrukciót kell megvalósítani, az állami építőipari vállalatok viszont mind kevesebb ilyen felada­tot vállalnak magukra, fel­tétlenül szükséges a tsz-ek építőipari tevékenységének fejlesztése. Ezért a TÓT el­nöksége felkéri az illetékes állami szerveket, hogy mesz- szeménően támogassák a tsz-ek éDítőbrínádiainak. épí­tőipari kö”>öc vállalkozásai­nak munkáját, G. P. fogják kérdezni, mennyit dol­gozott az építkezésen! — Eltolták a beszámolók időpontját — magyarázza Szőcs István. — Néhány hét csúszás lesz, de maid behoz­zuk Már a múlt héten rá­került volna a sor az első beszámolóra. így aztán elma­radt. Aztán szakszerűen magya­rázza tovább: mi az ötöd- és a negyedosztályú talaj, me­lyikből mennyi a norma. Az elsősök a korábbi turnusban a könnyebbik munkát kap­ták. A másodévesek csáká­nya már gyakran visszapat­tan a görgeteges talajról, amiben rengeteg a simára csi­szolt. fej nagyságú kő. — Mintha áramütés érne, úgy rándul a karom, ha a a csákány hegye követ fog. Van ebben a megjegyzés­ben eev kis büszkeség is. An­nak bizonyítására, hogy ke­mény munkát végeznek. A lányok szálából köny- nven kibuggyan a nevetés lapátolás közben is. Kriehen- mayer Erika a szállítószalag­ra hajigália a földet Nédas- kúti Márta társaságában. — Most éppen arról beszél­gettünk — közli El i ka némi vonakodás után —. hogy mi­lyen jó lenne egv üveg sör. Azt szívesen megisszuk más­kor is. Ha van. A habot nem szeretem. De a tanulás is szóba ke­rül: hiába van a társadalmi munka, a tanulást nem lehet elbliccelni. A kereset egy része az osztálypénztárt gyarapítja majd, a másik részét min­denki kézhez kapja. Egyelőre így van. Bálint Julianna a várható 300 forintot félrete­szi karácsonyra. Ebből veszi meg az ajándékokat. Nyáron is itt dolgoztak a felsőfokú technikusok: saját építőtáborukat itt szervez­ték meg. Irigykednek az első­sökre, akik még élvezhetik maid az új intézet előnyeit. Vetélkedés is folyik a bri­gádok között. Az első évfo­lyamosoknál az I. csoport ér­te el a legjobb eredményt 111 százalékkal. A másodévesek ezt szeretnék túlszárnyalni. Közöttük is az I. csoport áll a legjobban. A hivatalos átadás idő­pontját 1970. december 3l-ben jelölték meg. Akkorra lesz kész teljesen a több részből álló épülettömb.. De 70 őszén már itt nyitják meg a tanévet. Négy tanterem, három la­boratórium. az összes tanszé­kek egy épületben kapnak helyet. A négyszintes másik épület lesz a 360 személyes kollégium. A tornaterem alapterülete 600. a tanpince alapterülete pedig 900 négy­zetmétert ér maid el. A modern épületcsoport magára vonja maid mindenki figyelmét ott. a Mátrába ve­zető út mentén. G. Molnár Ferenc Mmüitii3 Mag I 1968. november 3.; vasárnap Nők klubja Apcon Kapóst Levente A szállítószalagot itt hárman etetik: Kovács Ildikó, Bálint Julianna és Juhász Mónika, (Foto: Szendrővári Gy.) Hcarom fonfSas icardas «a IST ©lőtt

Next

/
Thumbnails
Contents