Heves Megyei Népújság, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-24 / 276. szám
Lakatok TÖRTÉNT AZ ÖTVENES évek elején, hogy egy világtalan fiatalember a télre hajló éjszakán lefeszítette a lakatot az egykori leventeotthonból hirtelenében átpofozott „kultúrház” ajtaján, hogy hallgathassa az egyetlen közcélú ütött-kopott régi rádiót. Akkoriban sokan helytelenítették ezt a cselekedetet, s joggal, mert a művelődésnek nem ez a legjárhatóbb útja. Bár az is elgondolkoztathatta volna az embereket, hogy nem abból a célból vették-e ezt a rádiót, hogy ... hallgatni lehessen? Abban az időben ugyanis még kevés helyen működött rádió, mivelhogy villany sem volt a községben. De ... leverni a lakatot a művelődési házról? Majd két évtized múltán nemrég jutott eszembe, ez az epizód, éppen a bükkszéki taggyűlésen, ahol arról panaszkodtak, hogy a falu fiatalságának „nincs helye a nap alatt". Nincs művelődési otthona a községnek, s emiatt a szórakozás, tanulás, a társadalmi élet nehézkesen megy a fiataloknál. Nem egyedüli a bükkszé- kiek igénye a művelődési otthonra, és ne értsék félre későbbi javaslataimat, véleményemet a teremhiánnyal kapcsolatban, 4a mégis vitatko»- Bék néhány nézetükkel. Már akkor segítségemre volt Gubán Dezsőnek, az egri járási pártbizottság első titkárának felszólalása, aki szintén egyetértett abban, hogy Bükkszéknek fejlődő idegenforgalmához, de a falu igényeihez is méltó lenne a művelődési ház, hiszen már a mozi sem működik. De ami leginkább megfogta a hallgatóságot, az a mondata volt, hogy addig is „ki kell nyitni nz ajtót a fiatalok előtt". BÜKKSZÉKEN SINCS művelődési otthon. De a párthelyiséget alig-alig használják, az ott lévő televíziót szintén. Némi élelmességgel, a falusi kisvendéglő kihasználatlan „belső szobájának” birtokba vételével, esetleg az elegáns fémből kényelemből bányászüdülővel kooperálva, vagy más helyi lehetőségeket felhasználva, csak lehetne ta- találni a fiataloknak, addig is, amíg a művelődési otthon elkészül. S ez a lehetőség máshol is kínálkozik. A községekben sorra épülnek bisztrók, kisvendéglők. Ezek különtermei, az este nem használt irodák, tanácstermek, pártházak, vagy a termelőszövetkezeteknél nélkülözhető egy-két szoba, mind megannyi lehetőségként kínálkozik arra, hogy a fiatalok ott összejöhessenek; kulturális, társadalmi életet élhessenek, szórakozhassanak. Igaz, ebben az ügyben is jó néhány „lakatot” kell még leverni. Nemcsak olyan fémből készülteket, — amelyek azokon a termeken, művelődési házakon lógnak, ahol a hideg, barátságtalan helyiségeiket csak egy-egy gyűlés alkalmából nyitják meg — hanem a maradiság, a kényelmesség, a készrevárás „lakatját” is. Ezek ugyanis sokkalta súlyosabbak és nehezebben nyithatók, mint az Elzett- gyárban készültek. E „lakatok őrzői” szívesen hivatkoznak arra: „jó, jó, beengedjük a fiatalokat, de mi lesz akkor, ha szétrombolják s berendezést, tönkreteszik a rádiót, televíziót, felkarcolják a padlót és kitörik az ablakokat?“ VALÓ IGAZ, ILYEN eseteket már jegyzett fel a történelem. De... Van-e olyan község a megyében, ahol ne akadna olyan ifjú kommunista, pedogógus, nyugdíjas, vezető, vagy más, aki az ifjúság nevelésének ügyét szívén viseli, s jelenlétével ne tudná elejét venni a garázdálkodásnak? Csatár István, a bükkszéki kommunisták egyike így vélekedett e vitában: azon múlik minden, hogy a pártszervezet es a KISZ milyenné neveli a fiatalokat. Hozzátehetjük: elsősorban azon múlik, hogy a szavakon és az ifjúságot elmarasztaló bírálatokon túl készek-e a falvak, termelőszövetkezeforradalmi falak A furcsa kifejezés mögött emberi cselekvések, erőfeszítések sora húzódik meg. Méghozzá a fiataloké, az úttörőké. Hetekkel ezelőtt kezdődött. Az 50. jubileumi évforduló adta az ötletet. Készítsenek az úttörőrajok az osztályokban olyan dekorációt, amely a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának történelmi eseményét idézi, fejezi ki, emlékeztetve a múltra, eszmélteivé a forradalmi hagyományok folytatásának kötelezettségére. És megkezdődött a munka, hogy minél szebb, minél tartalmasabb rajfalak készüljenek. Majd a szigorú zsűri végigjárta az iskolákat, értékelte a pajtások erőfeszítéseit és megállapította a legjobbak serrendjét. Az eredményt pedig a szombati emlékünnepségen hirdetik ki, az úttörőnapon. Így történt ez Gyöngyösön, mint ahogy történt máshol is, szerte az országban. Igaz, a rajfalak elkészítésébe bekapcsolódták a szülők is. Feliratokat rajzól- gattak otthon esténként, a forradalmi lángot jelképező ügyes, világító szerkezeteket barkácsoltak, fényképeket. írásos emlékeket kutattak fel a fél évszázados Némsaa m- november 24., vasárnap múltból, bent az iskolában szögeitek, kalapácsoltak, mint egy kisdiák. A gyerekekkel, a gyermekükkel együtt. Közben válaszoltak az érdeklődő kérdésekre: mi volt akkor... hogyan volt akkor... kik csinálták... miért csinálták...? Mint valami hatalmas méretű történelemóra, olyan volt az előkészület jó néhány napja. Méghozzá olyan szemléltetési fokkal, ami elképzelhetetlen más körülmények között. És ennek a rajfal-készí- tésnek a legfőbb haszna itt lelhető meg. Ebben az áttételes történelemórában, amit a szülőkkel együtt tartottak meg az évfordulóra készülő pajtások. Álljon hát itt a gyöngyösi legjobbak sora. Az iskolák közül az V. sz., az 1. sz. és a VI. sz.: a helyezések sorrendjében, míg a rajok között az V. sz. iskola VI/A osztálya lett az első, a második helyre került holtversenyben az V. sz. iskola VI/B és VIII/A osztálya, az I. sz. iskola VII/A osztálya, a harmadik helyen ismét holtverseny alakult ki: TV. sz. iskola VIII/A, II. sz. iskola TV/B és a VI. sz. iskola III/B és VII/B osztálya. Mivel a verseny a vártnál eredményesebb, tartaln\a- sabb volt, még további tizenkét raj kapott jutalmat. A fiatalok fáradozása tehát többféle haszonnal járt. (gmf) tek vezetői, a pártszervezetek tagjai, a pedagógusok komolyan megismerni a helybeli fiatalság gondjait, kívánságait, törekvését? Es tenni azért, hogy kulturált módon szórakozzanak, tanúljanak, éljenek társadalmi életet Most, amikor különösen nagy lehetőségei vannak a népművelésnek, az őszi, téli hónapokban. Nem arról van szó, hogy a termelőszövetkezet, a tanács, a párt, vagy a művelődési otthon, netán a cukrászda, vagy kisvendéglő helyiségeibe „beengedett” fiatalok mellé szigorú csőszöket állítsunk. mert ennek csak rossz hatása lenne. De ha a rend biztosításával, a jó ötletek megvalósításával, a fiatalok nevelésével olyan embereket, ifivezetőket, kommunistákat bíznak meg, akik megértő barátként, okos nevelőként, jó vitapartnerként, ha kell mókamesterként vesznek részt a fiúk—lányok összejövetelein, úgy bármilyen szerény külsejű és belsejű szobában, vagy teremben is jól érzik magukat a fiatalok. S ha még ezek a szerény terembeli lehetőségek sem állnak fenn, még az sem szolgálhat mentségül a tétlenségre. Megint régebbi példához nyúlva: hosszú évtizedeken át oldották meg a fiatalok az összejövetel, a szórakozás lehetőségét azzal, hogy egy- egy szobát, vagy lakást kibéreltek. A fűtést, a petróleumot közös kasszából fizették, s bár akkor sem voltak szentek, — ami a magatartást Illeti, — de nagyon-nagyon ritkán lépték túl a megengedett határokat. A renitenske- dőket akkor is kivetették maguk közül. TERMÉSZETESEN NEM azt ajánljuk, hogy most is ezt a módszert kövessék, de ez a megoldás mégis tanulságként szolgálhat: alkalmazkodtak a való helyzethez és keresték ... megtalálták a lehetőségét annak, hogy neonfényes, központi fűtését művelődési házak nélkül is hasznosan, szórakoztatóan töltsék el estéiket. Most, hogy itt a „szezonja” a művelődésnek, tanulásnak, a hosszú esték hasznos eltöltésének, jó lenne széjjelnézni minden faluban: hol van szükség a fiatalokat kirekesztő, fémből készült, vagy ma- radiságból, kényelmességből, készre párásból, tehetetlenségből álló lakatok leverésére. Kovács Endre Megjelent a Delta legújabb száma A látás visszaadása A az altató szemüveg, az agykutatás. az orvostudomány és a technikai együttműködésének két új törekvéset amelyekről a Delta új száma részletes cikket közöl. Egyik még csak kísérlet: angol kutatók a menthetetlen szem helyett közvetlenül az agykéreg látómezejére helyezett protézis elektródjaival egyelőre fénylátást és egyszerűbb betűformák felismerését érték el. Az altató szemüveg már az orvosi gyakorlatban is megállja helyét s az ébrenlét és az alvás ^'rr'Ti központjainak „edzésével” újra megtanít a természetes alvásra. ■ „Befagyasztott" villamossággal készült, gyakorlatilag szinte az örökkévalóságnak szánt telpfon membránról is ír a Delta, továbbá a vegyi energiából közvetlenül villamos energiát előállító tü- zelőanvag-elemekröl. az uránon túli elemek kutatásáról, az építőiparban felhasznált műanyagokról és a gép-pékekkel működő robotsütő- dékről. Szép, színes felvételek örökítik me® a madárvilág titkait is a Delta új számában, amely ezúttal is száznál több fotót sok színes felvételt közöL sok hírrel, értesüléssel, Delta lexikonnal, humorral, tudománytörténeti érdekességgel (—ks—) Ám meri Brédy wund Az apáca November 23-tól 27-ig mutatja be Az apáca című magyarul beszélő, színes francia filmet az egri Bródy Filmszínház. A film Diderot világhírű regénye nyomán készült, s a francia cenzúra egy éven át nem engedélyezte a bemutatását. A halhatatlan mű alapján —, amely ma te vihart kavart — Jean Gruaúlt és Jacques Kivette írt forgatókönyvet. Főszereplők: Anna Karina és Liselotte PuL e Kedvet és megható hirdetés kószOntött a Magyar Nemzetben. Finom művű gyászkeretben közli az Állami Biztosító, hogy minden valamire való feleség dolga: gondoljon özvegységére is, köttessen a férjével életbiztosítást. Természetesen ebből az Is nyilvánvaló, hogy egy önmagát valamire is tartó férj, még halála előtt gondol majdani özvegyére, s életbiztosítást köt saját életére. Tudomásul veszem, hogy e reklám az reklám. Tudomásul veszem, hogy az életbiztosítás az valóban szükséges, vagy legalábbis hasznos az életben maradott számára. Mindenesetre azonban én eldugtam azt az újságot a feleségem elól, önző vagyok: nem szeretem, ha csak öt biztatják az özvegység lehetőségével. Követelem az Állami Biztosítótól a férfiak egyenjogúsítását — legalább békeidőben, te legalább a biztosításban. Hiába, manapság már nincsenek Igaz szerelmek, ahol együtt él és hal a két szerelmes. Manapság szerelmek a kötvénnyel köttetnek és végződnek ... e-é> Európai turnéra érkezett Mickey Mouse Ahol Széchenyi István házasságot kötött Buda egyik szép és nevezetes műemlékét a krisztinavárosi plébániatemplomot, amelyet Havas boldogasaszonyról neveztek el. állványerdő veszi körül: a renoválásán dolgoznak. A barokk szerkezetű, neoklasszikus díszítésű templom a második világháborúban sokat - szenvedett Falait több ezer puska- és géppuskagolyó sebezte meg. s tönkrement as a vörös márványtábla te. amely hirdette: „Ezen templomban esküdött örök hűséget Széchenyi István, a legnagyobb magyar, nejének Seilern Crescenciának, 1836. február 4-én.” A szép templom százhet- venötödik évéhez közeledik. A krisztinavárosi templomot Heikisch Kristóf budai kőművesmester tervei szerint és irányításával 1795 április 16-án kezdték építeni, s 1797 augusztus 6-án tárta ki először kapuit. A második világháború után már korán megkezdték rendbe hozását, 1947-ben kifestették. 1949-ben a toronysisakot és az orgonát hozták rendbe. 1956-ban a külső vakolására került sor. A homlokzat és a toronvláb rendbe hozása után most újra szükségessé vált a^tülső vakolás felfrissítése. egysser Európai turnéra érkezett a híres, amerikai Disneyland-gyermekváros házi színháza. Londonban egy népszerű beat-énekesnő, Lulu köszönti a Walt Disney-filmek „sztárjait” jelképező Jaq-oi, Gust s Mickey Mouse-t. (Telefoto — AP—MTI—KS) Még a kirakatról,•. Az elmúlt vasárnapi számunkban bíráltuk az egri főutcai Édességbolt kirakatát. A kis írás „A hölgy és a mikulás” címmel jelent meg, s mint utóbb kiderült, a megbírált kirakat két figurája — a kirakat- rendező mutatta meg azt a mesekönyvet, mely az ötletet adta — a Hófehérke, és a hét törpe közül az egyik ... Ezért a tárgyi tévedésért elnézést kérünk a gyerekektől, remélve, hogy ők felismerték kedvenceiket. Ettől függetlenül a kirakat — erről szólt a cikk te — még most sem tetszik.,; (kátai)
