Heves Megyei Népújság, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-24 / 276. szám
A tudomány kockázata — a kockázat tudománya (Drmaafc, »Mt » Urtd» temefc: a tudomány kockázata. ÜJ út amit elkészülte után «««"»< fel kell bontani: a kockázat tudománya. Kutató mérnök, aki szorgos és elmélyült e nem is kevés pénzbe kerülő munkája nyomán hibás kő» 1 vetkeztetésre Jut emiatt kezdheti ä élőiről: a tudomány kockázata. 0], modern épület amely fűthetetlen: a kockázat tudománya Izotóp kutatás tás, amely veszéllyel jár az ember. a kutató egészségére: a tudomány kockázata. Hibás, felületes piackutatás, amely nem Jár veszéllyel az ember egészségére, csak a népgazdaság zsebére: a kockázat tudománya; Így már érthetőt Minden bizonnyal. A tudományos kutatást a kísérletezés kockázattal jár, nem vezet mindig eredményre, tévútra lehet kerülni a legjobb szándék mellett is. Egy társadalomnak, egy államnak a tudomány támogatására szánt mind több forintjába bele kell kalkulálnia az effajta „kidobott" pénzeket ist amelyek végtére nem is mindig azok: azért fizettünk, hogy megtudjuk, egy valamely út járhatatlan. más utat kell hát keresni AM. vagy akik nem merik, nem tudják vállalni a kockázatot, azok számára a kísérlet csak kísértet, testetlen, megfoghatatlan eredményt aligha hozó munka lesz. Az effajta sikertelenség bukásában la elismerésre méltó, tiszteletet érdem)' ha sajnáljuk la a kárba veszt rUntjainkat megértjük és -tudjv' iiciy miután az ember ember, tévedhet, vagy tudása még nem ér el odáig, hogy már most meghozza sikerét a tudományos kutatás. Sajnáljuk a kudarcot a pénzt la, de saját magunk — én. te. mi mind valamennyien — serkentjük új kutatásokra, biztatjuk a tudóst és új összegeket szavazunk meg munkája •ikeréhez, a mi hasznunkra. Efc ügy van jól, így a természetes. A tudománynak van kockázata. De a kockázatnak is van ám tudománya. Különösen, ha tért adunk e tudomány gyakorlásának, ha szemet hunyunk az olyasfajta tudományos tudománytalanságnak, hogyan lehet értelem nélkül, feleslegesen és felelőtlenül kockáztatni: a mi zsebünkre. Nem hiszem, hogy akadna ember, aki ne tudna akár a példák tucatjaival Is felfegyverkezve számot adni szőkébb, vagy tágabb környezetének effajta „tudományáról"’. Mert úgy látszik, ez is tudományi Ügy kárt okozni úgy kockáztatni, hogy abból éppen annak ne legyen semmi baja. aki fölényes nemtörődömséggel tette kockára és vesztette is el az én. a te: a mi pénzünket Természetesen: építkezni sem lehet hibátlanul, vagy legalább is. nagyon nehéz dolog. De az olyan szemlélet amely már eleve béka) kulálja a kockázat veszteségét a tervezésbe, vagy amely a tervek elgondolások megfogalmazásánál már eleve úgy indul: ha nem jó majd lesz újabb pénz rá. fcogy kijavítsuk. — nos. az ilyen szemlélet már tudományszámba megy. a kockáztatni tudás tudományának számít * Nem h^velkedünk olyan példákban. hogy anyagilag is felelősségre vontak volna embereket mert nem tudták, hogy — a lobb kezük mit csinál? Hibás talajtani vizsgálat megsüllyed az új ház? — van pénze az államnak — tehát: nekem, neked —. majd megcsináljuk; Háromszor egymás után bontani az utat? — nem baj. van pénze az államnak, majd negyedszerre megcsináljuk ... Hiánycikk a piacon, mert rossz volt a piackutatás, vagy mert nem is volt nem baj, van pénze az államnak. gyorsan hozunk be külföldről egy keveset Oktalan túltermelés a piacra, hogy jelentős árukészletek halmozódnak fel. amelyben már eleve lekötött javak testesülnek meg. s aztán még leértékelésre is sort k^ll keríteni, — nem baj. van pénze az ánawnzfc. Hrfe Mármint tv mm te. mind valamennyien bírjuk* mert eltűrjük, hogy tudomány szintjére emelkedjék a kockázat tudománya. A világért sem gondolok én mórt valami «utódaiéra, hogy minden tervező, építő görcsbe görbedt agy- gyaL készei dolgozzék, félve-íólve, hogy minden kisebb vagy nagyobb hibáért fejét, vagy legalábbis zsebét veszik. Szó sincs róla. Ez éppen olyan túlzás lenne, mint amilyen túlzott a helyzet most, az ellenkezőjét tekintve. Az állam, az adófizető polgár itt is, ilyenben is kész. — mert kell!. — bizonyos és normális kockázatot vállalni. Bizonyos és normális kockázatért és veszteségért ugyanennyi értékű plusz forintot. De nem hebehurgya felelőtlenségért, nem. semmiképpen sem a más zsebére kockáztatást tudományos szintre emelők helyett és kedvére. Fizessenek a vétkesek. Ne én, ne te, ne mi fizessünk, ne az állam, hanem a vétkes. Ha én vagyok, én. ka te vagy a vétkes, akkor te. Nem nagyanyó piros bugyellárisa az állam kasszája és nem kedélyes snúrozásra való az adófizetők pénze. Azt hiszem, igazam van. Vagy hogy legyek szerényebb: van igazam. Nemde? <Vjtíünk h nyiLaünk „Mit akar Itt ez a sok pacák...?” (Az argó vagy jassznyely térhódításáról) Nem szellemes, inkább csak szellemeskedő „átköltés” nyomán született meg a címben idézett kérdő mondat Az ismert gyermekjáték szövegében ez a mondat ilyen formát ölt: „Mit akar itt ez a sok ember?" Nem vidámí- tott, inkább elszomorított az a merész vállalkozás is, aminek Petőfi egyik verse esett áldozatul. Az „argóra vagy jassznyelvre áttett” versben ilyen sorok jelentkeztek: „Ha muksó vagy, légy muksó .. .J“ A költő versében ez a mondat így hangzik: „Ha férfi vagy, légy férfi... f’ Valóban, az ember és a férfi magyar szavak gyakran esnek áldozatul azoknak az argóból, a tolvajnyelvből, a „vagányok dumájából” átvett szavaknak, amelyeknek részben a divat a tréfálkozó kedv, a vagánykodás, de nagyobb részt inkább a nyegleség, a tiszteletlenség, az ízléstelenség könnyíti meg az utat a köznyelvbe, a mindennapi élet nyelvhasználatába. Á Xll-es akna újrafelosztása KAEV itt, KAEV ott Az országban az első és a második Abból élnek, hogy pakolnak Mit hoz a jövő? A nyáron bezárták a bányát Gyöngyösön. Az annyi dicsőséget és izgalmat megért XII-es aknára rátették a lakatot Befalazták az altá- rót 2700 méterre a bejárattól, és ami e mögé a fal mögé esik, azt mind átadták az enyészetnek. Meghalt egy bánya. Ez így romantikusan hangzik, de a XII- es akna volt bányászai mind így érezték. Sokan azt is megkérdezték: mi lesz ezzel a területtel, az épületekkel, a széhbunkerral, a vasúti sínekkel, a betonidomokból níegépített altáróval? Mi is arra voltunk kíváncsiak, haszonnal élünk-e a XII-es akna hagyatékával. A legfőbb örökös a KAEV. De ez sem olyan egyszerű. Ugyanis itt a KAEV-nek két, önálló üzeme is működik, bár az egyik ma még az egri 10-es gyár telepe — önállóság nélkül —, de a másik, a II-es vastelep már a saját lábán áll. A KAEV alkatrészeket gyárt Például csöveket a szovjet exportra készülő hűtőházakhoz, de légkondicionáló berendezésekhez és belső, épületszellőző berendezésekhez is, azonkívül kerekeket belső anyagmozgató kocsikhoz, vállalnak még forgácsolási munkákat is a gyöngyösi üzemeknek és a társgyáraknak. Kezdték a működésüket úgy, hogy néhány hónappal ezelőtt átvettek a bányától 55 dolgozót, aztán hozzáfogtak az épületek átalakításához, berendezéséhez. Ma mar 260 fős a létszámuk és még szakmunkásokat mindig tudnának felvenni. Fejlődtek létesítményekben is. Elkészült a kis csarnok, javában épül a n csarnok, az egykori szénbu.i- ker és az osztályozó pedig raktár lett. Mindezzel együtt a lehetőségeik legelején tartanak. Egyelőre azonban úgy vannak, m: ’t a sziámi ikrek: össze 2 az egri gyárral. Amíg a .el tételek el nem készülnek az önállóságukra. A-másik KAEV, a II-es yastelep már éli a maga életét: készletez és szétoszt. Mit csinálnak az al táróval? Itt gombát termesztenék. Méghozzá a hatvani Lenin Tsz. Heltay Imre főmérnök, alti szellemi szülője és egyben legfőbb irányítója is ennek a gombaüzemnek, éppen •tt Járt a látogatásunkkor, fiifie kaptunk felvilágosítást. Mivel is dicsekedhet ex a gombaüzem? Egy országos első és egy második helyezés- seL Első országosan abban, hogy itt alkalmazták mindenkit megelőzve a szalmából készített komposztot, éppen Heltay Imre újítása alapján. Második pedig az üzem alapterületét Illetően, csak a fővárosban van ennél nagyobb. Naponta most 5—600 kiló gombát szednek, de ez még ezer kiló fölé is növekszik majd. Az első szakasz, ami október 9-én fordult termőre, 37 nap alatt megadta azt a mennyiséget, amit kilencven napra terveztek. Mégis nagyon óvatos Heltay főmérnök, amikor a várható összteljesítmény felől kérdezgetjük, tartózkodóan csak any- nyít mond: „Egyelőre minden bíztató”. Azt megtudjuk még, hogy most a hagyományos módszerekkel folyik a gombatermesztés, de szeretnének áttérni a korszerűbb megoldásra, amikor a természetes körülményeket berendezések segítségével a célnak megfelelően tudnák változtatni. Hogy ez mitől függ? Sok mindentől. Többek között az altáróba beszivárgó széndioxid menyiségétől. Albérlők itt. Még az irodaépület sem az övék, az is a KAEV tulajdona. Panaszkodnak? Nem, csak tárgyilagosan megállapítják a tényeket. A vasúti sínek mentén haladva tovább, újabb üzemekre bukkanunk. Ide települt az általános fogyasztási szövetkezet betonüzeme. Benézünk a szűk épületbe is: irodák és öltözők zsúfolódnak itt össze. Nagyon ideiglenes jellegű itt minden, t sjgallva a szemlélődőnek, hogy lesz még ez jobb is. Néhány tíz méterrel árrébb az egri Közúti Építő Vállalat gyöngyösi 2-es építésvezetősége ugyanolyan állapotban van szinte, mint a fogyasztási szövetkezet, ök is költözködnek még, de már áll a betonkeverő, hatalmas prizmában láthatjuk a sódert, távolabb cementeszsákok, kábelépítéshez használt kerámia csövek, jelzőtáblák, csíkozott korlátok. Innen szállítják majd a mátrai 24-es út korszerűsítéséhez a betont, de ide állítják fel az aszfaltkeverőt is, ami most még a város szélén,' a patak partján található. Ide telepszik ki a Deák Ferenc trtcáből az építésvezetőség. Itt együtt lesz minden, a vasút sem hiányzik, tehát kényelmesebb lesz. Csak át kell menni a síneken, hogy a Mátrai Erdőgazdaság bányatelepi rakodójához jussunk. Február óta élnek itt, fogadják a szovjet import fűrészelt fenyőárut, kiválogatják azokat a magyar szabványok szerint, aztán megint berakják a vagonokba és ezzel kész is a feladatuk. Bérmunkát végeznek. Megforgatják a fenyőárut, minőség* szerint osztályozzák: ebből élnek. Az idei tervük húszezer köbméter. Aztán majd ide telepítik át a fagyártmánytermelő üzemet és a MÁV-rakodót a vasútállomás mellől, létesül itt több erdőgazdaság közös vállalkozásában egy parketta- gyártó üzem is. De mindez majd csak később. Idáig tartanak a tények. A XII-es aknából tehát a vágatokon kívül sikerült mindent megmenteni, hasznosítani, sőt olyan lehetőségeket biztosítani az idetelepült társbérlő üzemednek, amik a távlati fejlesztésükre is alkalmat nyújtanak. G. Molnár Ferenc Finnország: EJFÉLI NAP (MTI Külföldi Képszolgálat) Az ember és a férfi szavak helyett és helyén kapnak nyelvi szerepet a pasas, a pasi, a pacák, a muksó, a hapsi, a pók, az ürge, a tag, a fej, a pali, a muki, a szivar, az ipse, a manusz és a krapek hangsorok. Sokszor a hozzájuk társított s a humor jegyében született jelzők is Inkább a tiszteletlenség és a cinizmus meghökkentő példáit szolgáltatják: Az öreg muksó, a rövid szivar (alacsony, kis ember), a süket pali, a nyomott fej, az esett mókus, a marha tag, a bugy- gyantott hülye krapek, stb., stb. E szavak között sok az idegen szerzemény is. Az Ipse (ne ejtsük a tudálékos latin ipsze ejtéssel!) a latinból, a pasas, a németből (a régi pesti omnibuszok pasasérokat, azaz utasokat szállítottak Budáról Pestre), a manusz pedig a cigányból került a jassz- nyelvbe. A felsorakoztatott gazdag példatár nem bővítést, gazdagodást jelent, hanem sze- gényítést, szürkítést, mert ezekkel a szavakkal nemcsak a nyelvi ízléstelenségnek engedünk zöld utat, hanem két jó magyar szónak a lassú ki- halványodását is elősegítjük. Dr. Bakos József. a nyelvtudományok kandidátusa És szólt a holló Nem, aki nem tud lelkesedni egy gusztusos, egy szép és egy fiatal nőért, akiben ilyenkor nem buzog fel a vadászösztön, aki ilyenkor nem érzi magát választékos költőnek és Robin Hood- nak, nos, az ilyet csak sajnálni lehet, mint a fog nélküli embert, aki pattogatott kukoricát szeretne ropogtatni. Én tudok. Lelkesedni. Ott ül a sarokban, előtte egy bájos kis fekete csésze, karcsú, remegő ujjai között a kis cigaretta, a valódi, a finom, minden feszes rajta, csak a haja ont lágy hullámokat a vállára. Népi árul zsákbamacskát, miniszoknyában van és'engem néz. Ami egyébként természetes. Kit nézhetne itt, ha nem engem? S kit nézhetnék én, ha nem Nem kacér. Nem felkínálkozó. Nem! Ha odanézek, zavartan kapja el a fejét, látni, hogy djsztingvált, lelkiekben pyilván gazdag, nemének ama ritka példánya, akiben örök harcban áll a test buja, szépsége, a lélek gazdag finomságával. S a harc csak időszakonként pihen meg. Akkor, amikor ugye ... Megint rám néz. Elvégre mégis nő, g nem jöhet ide, nem bo- rulhat a nyakamba, mondván: „Te férfias, te magas homlokú, te izgalmasan szép ismeretlen, engedd, hogy a tied legyek ,..” ö csak finoman, választékosán néz. Az ősi jelrendszerrel közli velem, hogy párjának tekint, ha akarom, de menjek én oda hozzá és ... Jó, menjek, de mit mondjak? Nem olyan nő ez. innen is látni, akit hülye aszfaltbetyár dumával, huligán fecsegéssel, vagy hippi életuntság- gal le lehet venni a lábáról. Ide... azazhogy oda férfias megjelenés, könnyed, magabiztosság, de az iránta érzett érzelem visszafojtott tüze is kelletik. „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok ..." — Mr», ez marhaság. Nem lehet odaállni egy nő elé és minden bevezetés nélkül a Szeptember véintegettessek vele, mintha a hét-húszassal jöttem voluna. Meg az már valahogy nem is divat manapság, hogy. aztmondja: nem tudtam ellenállni. Ezt mondja a nő, és ne én! „Nem szoktam ismegét citálni. Különben is november van, meg minek az ostoba célzás a fejemre, meg a dérütésre. „Ne vegye tolakodásnak ... egy intés is elég és már itt sem vagyok, de nem tudtam ellenállni...” — ez is blöd dolog. Nem bakter ez t nő, hogy retlenekkel...” — nem szoktam, nem szoktam, ha az ember szók, akkor először is már nem ismeretlen, meg amúgy is rá van írva az arcomra, megjelenésemre, hogy semmi sem áll távolabb tőlem, mint a kapcabe- tyárkodás... Most elmosolyodott. Gyönyörű. Igen, látja a kínlódásom, s ezzel a tiszta, szép mosollyal hiv, hogy menjek, csak menjek, lélekben már az enyém. Ö, versek, ó, muzsikák, 6, festmények, ó, minden művészet, de nagyon jó kis nő is ez a kis nő, és milyen tisztességes, szerény, de öntudatos is egyben. Ritkaság az ilyen manapság. Kész. Felállók, odamegyek, meghajolok, aztán majd csak lesz valahogy. Érett férfi vagyok, választékos, kulturált nővel talán csak túl tudok esni az első pillanatok elfogódottságán?! Felállók. Odarpegyek. Megállók. A tündér rám néz, int, és korallpiros ajkai közül már bugyognak is a várt szavak: — Nyomja már le magát... Gyáva egy ürge maga. hallja ... Már egy órája tipródik, mint a tojógalamb ... Konyakot iszom, de felet. .. Snaci vagyok, a barátaimnak — néz rám, aki hajdan büszke vár mohos romjaként motyogom magamban a költő szavát: „Es szólt a holló, soha már...” <««c9 i
