Heves Megyei Népújság, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-20 / 272. szám

mi megyénk szülötte" A peremkerület is új ABC áruházat kapott Egerben A fővárosi csárdában földiekkel találkoztam véletlenül. Lehettek vagy tí­zen. Országos értekezletre utaztak fel, és a jól végzett nap után öblögették a torku­kat A népzenész szinte az asztalukhoz telepedett Virá­gos, rózsás volt a hangulat — a mottója pedig az, hogy nem lehet a .... megyeikkel kukoricázni. A beszédtémák is akörül forogtak, begy ilyen általuk véghezvitt bra­vúrra. mint a mai. más me­gyeiek képtelenek lettek vol­na. ők szerezték meg a többi előtt a híres gyár fiókját és azt a tudóst, amelyikből csak egy van az országban, sőt. ta­lán az egész világon sincs hozzámérhető koponya. „No, érthető — jegyezte meg va­laki — ő is a mi megyénk szülötte.” Imponáló volna ez a me­gyeszeretet. megyei soviniz­mus. ha valódi értékeket va­lós mércével mérne. Tetszik ez a megyei büszkeség, ha az emberi helytállás, a becsülei mezeién elért sikerek láttán fakad. A megyéből kikerült híres ember, politikus vagy tudós, művész neve, fénye visszahat a megyére. Érde­mes is. szabad is vele büsz­kélkedni. Példaképpen állhat, j,idézhető” az iskolákban, hasznos segítő lehet a neve­lésben. De, ha hivalkodnak* kérkednék vele, megmaka­csolja magát: a jó igazság-* érzékűak felismerik, „ahá. Itt ezt túldicsérik”, s ez mái gyanús. Mi tagadás, a me«ve szü­lötteinek ez a számon tartá­sa, a velük való dicsekvés egyáltalán nem öncélú — egyre inkább terjedő — szo­kás. Aki sok híres embert dí­csér ... Te is a mienk. Ö is a mienk, Ezt is jól ismerem. Az is jó cimborám volt, ha erre jár mindig benéz”, az már egy kicsit maga is kü­lönbségi. híresség! jogot elő­legez önmaga számára hall­gatói körében. És kap is. Hivatkozni lehet tehát a hires ember — sokszor bi­zony nem is létező — barát­ságára. Ebből következik, hogy ki is használható ez a hivatkozás a NÉV-re, NE- VEK-re. Gyakran anélkül, hogy a NÉV, a NEVEK tud­nák, hogy őket emlegették, mint legfőbb biztosítékát a sikernek, ., ha ő szól, az ügy el lesz intézve”. Az igazak álmát alusszák éppen, esetleg csak nyugtalanul megfor­dulnak ágyukban, nem is sej­tik: tudatátviteli kísérlet tör­tént. C zerencsére sikertelen kí­sérlet. Hiszen sok em­ber megelégszik a hivatko­zással. hisz a hivatkozónak, bizalmába fogadja anélkül, hogy sor kerülne a Protektor beavatkozására. Legtöbbször az ügy elintéződik a maga normális útján. Nemegyszer azonban tény­leg megpróbálják a megye nagy szülöttei segítségét igénybe venni volt barátai, ismerősei. Egy-egy közép­vagy nagyobb vezetőnek a heti munkaidejéből tekinté­lyes részt elvesznek szülőfa­luja, szülővárosa, szülőjárása szülőmegyéje, magán- vagy közküldöttei. Van Leningrádban a Szmolnijbaiu Lenin dolgozó- szobájában egy kép, ahol Le­nin három szibériai paraszt­tal beszélget. A kép címe „Kijárók”. Nos, az akkori ki­járók jó ügy érdekében jöt­tek nagy földijükhöz — a helyi forradalom gondjában, bajában osztoztak és kértek segítséget. Természetesen, ezt „soron kívül” meg is kap­ták. Az Ilyenfajta kijárás előtt szívesen szemet huny min­denki. Ez nem megy mást* rovására, csak a haladás ja­vát szolgálja, megyére való tekintet nélkül. Tó tehát, ha számon ” tartjuk kisebb-na- gyobto kiváláságainkat, de ne feledjük, más megyének Is éppen olyan, vagy hasonló kiválóságai vannak, mint a miénknek. Akik saját megye ide, saját megye oda. váll­vetve dolgoznak minden me­gye, az egész nép ügyéért Ez lehet mindnyájunk büszkesé­gének az alapja* A. P. Már nyitás előtt hosszú sorban vártak az egri kana­dai környék lakói, hogy meg­nézhessék a tegnap felava­tott új vegyes élelmiszer­iparcikk boltjukat A több mint másfél millió forintos költséggel épült új áruházat Berecz István, a megyei ta­nács vb-elnökhelyettese adta át. Az ünnepségen megjelent Barta Alajos, a megyei párt- bizottság osztályvezetője, dr. Bénával Vilmos, a városi ta­nács vb-elnöke és Csépány Ferenc, a Heves megyei Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalat igazgatója. Az új üzlet 800 ezer forin­tos árukészlettel indult, s ér­dekessége, hogy tőkehús Is kapható, amely nagy segít­séget és időmegtakarítást je­lent a környékbeli lakosok­nak. Ez az első alkalom Eger­ben, hogy állami vállalat nem a belvárosban nyitott új üzletházat. A kivitelezésben és árubőségben egyaránt gaz­dag áruház már az első órák­ban nagy forgalmat bonyolí­tott le, örömmel vásároltak mindazok, akik még néhány nappal ezelőtt a szükséges napi és tartós fogyasztási cikkeket a belvárosban vet­ték meg (Foto: Kiss Béla) Az új Kossuth-adó próbája Az Elektromechanikai Vál­lalát elkészítette és felszerel­te a Kossuth-rádió két új egyenként 150 kilo wattos adó- berendezését, amely próba­képpen kedden hajnali 3 óra 08 perckor jelentkezett elő­ször és sugározta első műso­rát, a Kállai-kettőst A 300 kilowatt összteljesítményű adók átadási ideje december 31, s annak ellenére, hogy a gyártás és a szerelés igen sok akadályba ütközött, s több hónapos elmaradást kellett pótolni, ma már majdnem biztosra vehető, hogy az év utolsó napján a jelenlegi 135 kilowattos régi adót a na­gyobb teljesítményű beren­dezésekkel válthatják fel. A keddi próbának a mele­gítés ellenőrzése volt a célja — a tapasztalatokat most ér­tékelik. A végleges üzembe helyezés előtt, a KMP 50. év­A parancs szigorúan titkos... Magyarok! Tisztek! Katonák! Ez a háború nem a miénk! Minden csepp vér értelmetlen, tragé­dia! Ezt a háborút el­vesztettük! Ne harcolja­tok tovább! Tegyétek le a fegyvert! Álljatok át a szovjetekhez, akik a mi szabadságunkat is visszaadják! Álljatok át! Várunk benneteket! Kelt, 1944. Kárpátok. Aláírás: Illés Béla, Gerő Ernőné, Győr Bíró Fe­renc hadnagy, Vass Zol­tán... — Jól emlékszem a napra: 1944. július 24-e volt. Szem­ben, hátul, amerre csak néz­tem, orosz katonák. Elővet­tem a fehér zsebkendőt, rá­szúrtam a szuronyra. Egy őrnagy hallgatott ki. Magya­rul beszélt. Illés Béla volt... Illés Béla Honfoglalás cí­mű könyvéből, s a filmből már jól ismert a kép. A lak­tanyaudvaron fiatal magyar tisztek sorakoznak, ötvennél, száznál is többen vannak. Feszesen állnak, tekintetüket a szovjet csapatokhoz átállt Dálnoki Miklós Bélára, a hor­thysta 1. hadsereg volt pa­rancsnokára szegezik. Dálno­ki röviden, pattogósán be­szélt ... — Tisztek! Azok, akik ön­ként vállalkoznak, hogy a to­vábbi átállásra felszólító szi­gorúan titkos parancsot el­viszik a még át nem állt ma­gyar hadsereg vezérkari tiszt­jéhez, lépjenek ki... — Ha jól emlékszem, az ötödiknek léptem ki. Pár perccel az indulás előtt vet­tem át a borítékot Dálnoki- tól... — ön Ágya Papp Zoltán­nál, az 5. hadsereg parancs­nokánál jelentkezik. Ne fe­ledje: a parancs szigorúan titkos. tíz perckor — Tizenhat óra indultunk el... Tomboló viharokon, akna­mezőkön át, vad, járatlan erdődzsungeleken keresztül fogytak a kilométerek. Kúsz­va, szaladva, izzadva, éhesen, fáradtan* Napokon, heteken keresztül, az ismeretlenség­ben, egyedül a sötét éjszaká­ban, a harcmezőkön. Élete minden percben céltábla volt. Aknák robbantak mellette, géppuskák ontották feje fö­lött a golyót. De ment... — Elhagyva a Kárpátokat, beértem a magyar harcállás­hoz. Ott a katonák még nem tudták, hogy Dálnoki átállt Megszólítottam egy tisztet: szigorúan titkos parancsot viszek Dálnokitól. Segítsen átjutni. Lehetetlen, pajtás — válaszolta. A németek elfog­lalták Magyarországot, nem tudsz továbbme- ai. ök min­dent tudnak és kinyírnak té­ged. — Nekem át kell jutnom — feleltem. — Értsd meg, parancsot viszek. — Segített. Beosztott őrszolgálatba s úgy jutottam át a vonalon... Nyolc-tíz kilométer gya­loglás volt már a háta mö­gött, amikor SS-katonák zár- • ták el az utat előtte. — Az egyik nekem beszél­te: a szovjetek átdobtak ti­zennégy magyar katonatisz­tet, átállásra szólító paran­csot visznek, letartóztatni, vagy agyonlőni őket. Azt hittem, nem bírok áll­va maradni, de azért ki- mondtam: értettem... Átjutott az első harcvona­lon. Indult tovább. Tiszteket szállító teherautóra kérdez- kedett fel. Az első percben gyanús volt. Kommunistának, szökevénynek nézték. Várat­lanul más irányba fordult az autó. Megértette, mit jelent. Leugrott, s neki az erdőnek. Heteken keresztül rótta, az ismeretlenséget *,. ______ Ho ltfá- radtan, le­gyengülve ér­tem be a pa­rancsnokság­ra. Bejelen­tettek, aztán bementem a szobába. Át­nyújtottam a borítékot a méltóságos úr­nak. ő elsá­padt és resz­ketni kezdett Vegye csak át nyugodtan — szólalt meg a bőrfotelban egy vezérőr­nagy, aki ép­pen azért volt ott, hogy meg­akadályozza a további átál­lást. Megkér­dezték, hogy hívnak? Elő­vettek egy pa­pírt, amely nem más volt, mint az álta­lam is aláírt átállásra felszó­lító memorandum. Aláhúz­ták a nevemet és letartóz­tattak. A bírósági tárgyalásra nem jutott idő. A szovjet csapatok elől felriasztott vadként menekült az egység. — Komáromból a gráci erdőbe vittek. Munkaszol­gálatos zsidók közé osztottak. Néhány sorstárssal együtt elhatároztuk: megszökünk. A németektől loptunk fegyvert s az egyik éjszaka kimen­tünk a táborból. Egy hegyol-* dalon jártunk, mikor észre­vettük, hogy németek köze­lednek felénk. Az utolsó go­lyónkat is kilőttük, megsem­misítettük őket. A tűzharc­ban segítséget is kaptunk, orosz katonák voltak. Kezet ráztunk és azt mondták: menjetek haza, felszabadítot­tuk hazátokat. _____ Há ború volt, és a sorsa Is kegyetlenkedett: Celldömölk alatt szovjet katonákkal ta­lálkozott és hiába minden: bevagonírozták és irány a brianszki erdő. Szikim Sán­dor és Illés Béla intézte el hazatérését... — 1947-ben jöttem haza. Azóta itt élek Gyöngyösön. Elégedett vagyok, megbecsül­nek. Nem vágytam többre és nem is tettem többet... A Mátra alján ezrek ismerik Győr Biró Fe­rencet, a Gyöngyösi Já­rási Tanács pénzügyi osz­tályvezetőjét. Becsülik munkáját, tisztelik em­berségét, szerénységét. De az ezrek mit sem tud­nak a futártiszt életéről. Ő maga akarta, hogy így legyen. Szerénysége, kőfal­ként zárja körül a kato­na életét, tetteit... K. J. fordulója tiszteletére novem­ber 24-től megkezdik a rend­szeres kísérleti adást. A ter­vek szerint 24-én és az azt követő napokban is naponta 17 órától műsorzárásig az új adón sugározzák a Kossuth- rádió műsorát. E kísérleti adásokon főleg a térerőssé­get, vagyis az adás vételi le­hetőségeit mérik. Pécsről már a keddi próbaadás idején je­lentették, hogy lényegesen javult a vétel. Valószínűleg az ország más vidékein, pél­dául Miskolc környékén is, jelentősen javul a Kossuth- rádió vétele. Ha a kísérletek a tervnek megfelelően sikerülnek, az új adóberendezéseket december 31-én végleg üzembe helye­zik, és már a szilveszteri mű­sort is a 300 kilowattos adón sugározzák. Verenv *■ yé és versenyszellem . már aligha szükséges r ícu tani, hogy a mező­si • uaságban is milyen nagy szerepe van a különböző versenymozgalmaknak. Az élet bebizonyította, hogy a szocialista brigádok nem­csak a gyárakban, hanem a mezőgazdasági üzemekben is igen komoly lendítőerő­nek bizonyulnak. De nem­csak a szocialista brigádok versengése, hanem a terme­lőszövetkezetek egymás kö­zötti munkaversenye, vagy éppenséggel a legjobb trak­torosok, kombájnosok vetél­kedése is hasznos, gyorsabb, jobb minőségű munkára serkent mindenkit. Az utóbbi időben azon­ban nincs minden rendben a különböző versenyek kö­rül. Előfordultak olyan ese­tek, hogy a feltételeket nem dolgozták ki alaposan, a versenyfelhívás megszöve­gezése félreértésre adott al­kalmat. Gyakori az is, hogy a versengésben részt vevők nem tudják előre, hogy az egyes helyezések elnyerése esetén kapnak-e egyáltalán valami jutalmat, s ha igen. akkor mit. Mindenki tisztában van azzal, hogy a versenyzők elsősorban nem a különfé­le díjakért küzdenek, a ver­senynek nem ez az elsődle­ges célja. Annyi azonban biztos, hogy a megérdemelt jutalom ösztönzően hat mindenkire. Még kirívóbb eset azonban az, ha a ver­seny végén nem értékelik az eredményeket és senki sem tudja, hogy hányadik lett. Sajnos, az elmúlt évek­ben többször is előfordult, hogy a szocialista brigádok munkájának értékelésére csak hosszú idő múlva, vagy egyáltalán nem került sor. Mindezek hozzájárultak, hogy a részvevők előtt a verseny értéke kétessé vált, megingott a bizalmuk. S legközelebb egy újabb ver­senyre már be sem nevez­tek. Aligha vitatható tény. hogy a versenymozgalom csak akkor lehet eredmé­nyes, ha célja, értelme van és nem utolsósorban tekin­télye. A szervezési hibák1 azonban a versenyszellem csökkenéséhez, sőt megszű­néséhez vezetnek, vagy ve­zethetnek. (k. l.J A baj...? Várjon holnapig! A termelőszövetkezet iro­dájában teljes a csönd, az írógépek, asztalok, szekré­nyek között semmi sem za­varja a nyugalmat. Hiába a hangos köszönés. a zajos léptek, nem válaszol senki. De a leghátsó irodában mintha életjelt adna magá­ról valaki. Benyitunk, és ott a párnás széken hátra­dőlve egy ember szalonná- zik. Gondosan metszi ki bicskájával a késői zöldpap­rika romlandó foltjait. — Az elnököt keresnénk — adjuk elő jövetelünk cél­ját. — Az elnököt? Akkor hiába fáradtak — mondja a békésen ebédelő ember. Az elnök éppen Budapesten tartózkodik. — Akkor az elnökhelyet­test ... ha lehetne. — Az elnökhelyettest? Nehéz ...! Iskolán van már két hónapja. — Jó... akkor talán a főmezőgazdász is tudna vá­laszt adni kérdéseinkre. — Tudna... — teszi hoz­zá a tovább falatozó em­ber —, ha itthon lenne. De ő meg a járásnál értekezik. — Talán a főkönyvelő, ha... — Ne is mondja — int le gyorsan. — A főkönyvelő szabadságon van. — A párttitkár? — Tapasztalatcserére ment. — Agronómusok? — Az egyik katona, a má­sik meg... kézilabdás, va­lami versenyre készülnek. — Brigádvezetök? ' — Holnap ők is bent lesz­nek ... Ha igaz! Most a ha­tárban vannak... vagy a tanyán, vagy ... — És mi történik ilyen­kor, ha rendkívüli eset akad, ha valami baj történik a gépekkel, jószágokkal. vagy egyáltalán, ha valamiben intézkedni kell. —Ha baj történik? — kérdez vissza emberünk, akiről később kiderült, hogy nappali őre és egyet­len kérdezhető embere a szövetkezeti központnak, (Az irodisták is épp hosz- szú ebédszünetüket tartot­ták). — Nem történhet itt baj! — De ha mégis? — A baj is várhat holna­pig! Akkorra már biztos lesz bent majd valaki a fe­jesek közül K. E. Menüim 3 1968. november 20., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents