Heves Megyei Népújság, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-13 / 241. szám

Hogyan pusztult el Eger vára? Eger vára 1687 decemberé­ben nem pusztító ostrom, ha­nem több hónapig tartó ki­éheztető körülzárás után ke­rült a felszabadító seregek birtokába. Ám, a visszaszer­zett vár mégsem volt a leg­jobb állapotban. A törökök a 91 évig tartó megszállás alatt alig építettek vaiamti a XVI. század végén kialakult hatal­mas erődítményhez, de úgy látszik, a gondozással is el­maradtak. A kellő karbantar­tás hiányában azután az idő kikezdte a falakat és az épü­leteket: a XVII. század utolsó évtizedében, a visszafoglalás után hol az egyik bástya, hol a másik falszakasz leomlásá­ról számolnak be az egykorú írások. Jellemző a vár állapo­tára Butler várparancsnok egyik jelentése, amelyben megírta, hogy helyreállítás hiányában a vár hamarosan elpusztul... A nagyobbméretű pusztu­lást azonban mégsem az el­hanyagolás vagy pénztelenség okozta. 1702-ben ugyanis a bécsi Udvari Kamara — fél­ve a „rebellis” magyaroktól — elrendelte 18 magyaror­szági vár, közöttük Eger vá­ra lerombolását. Ebben az időben még megvolt a mai „Sánc” városnegyed helyén állott „Külső vár”, elsősorban ennek a megsemmisítését vé­geztette el Dumont francia származású hadmérnök 70 aknával, 1702 tavaszán. A to­vábbi pusztítást ezután — egv időre — megakasztotta Rákóczi fejedelem szabadság- harca, és így a belső vár le­rombolására már nem kerül­hetett sor. A XVIII. század következő évtizedeiben — bár akkorra megszűnt Eger hadászati je­lentősége — a vár kincstári kezelésben maradt. Ha nem is következett be ekkor olyan olyan szervezett pusztítás, mint amilyen a Külső várnál történt, az erődítés fokozato­san romlott. A kincstárnak pénze sem volt a hatalmas építmények fenntartására, le­omlottak a „Szépbástya” fa­lai, földdel tömték tele a romladozó Tömlöcbástya és Földbástya belsejét. A régi épületek még állottak úgy- ahogy, így például”... A’ Né­met Commendánsok igazga­tása alatt még fenn gHott a’ várbeli Gothus Templom...” írja nehány évvel később Go- rové László egy Egerről szó­ló könyvében. Hanem azután még rosz- szabb körülmények közé ke rült az egri vár. 1783-ban Eszterházy püspök 10778 pen­gő forintért megvette a teljes létesítményt a császártól... „Azonban a’ Püspöknek sok építései miatt kövekre lévén szüksége, azokat az által vett várból hordatta... sőt a’ la­kosok is hordattak házaik fel építésére köveket onnan, így naponként inkább inkább el­pusztultak a’ Várbeli épüle­tek, és három sorban állott bástyázatok...” emlékezett meg a szomorú eseményekről ismét egy kortárs. A vár történetében a mély­pont a fentiek után a XIX. század első éveiben követke­zett be. 1801-ben az amúgy is megrongált vár déli falának egyik része leomlott, és a mai Dobó utcában több em­bert és házat temetett el. 1805-ben még állott a régi pompás székesegyháznak — az egykori Dobó-palotának —, a „provisori laknak” stb., elég sok részlete, azonban csakhamar „.. .még a várban felmaradott kevés épületek is... végképen elrontottak... a’ fedél fákat kotyavetyé út- tyán, a köveket pedig ölbe rakva eladatván...” Így hevert azután a hősi múltú egri vár sok éven át pusztán, elhagyottan, csupán az ott elhelyezett rabok, az azokra felügyelő börtönőr és nehány hajdú által „lakva”’.. ★ A szomorú idők után az el­ső biztató jelek 1830-as évek­ben mutatkoztak: végre meg­szűntek a pusztítások, sőt igyekeztek valamennyire kul- túráltabbá is tenni a vár te­rületét. A megbecsülés jeléül ekkor került a várba a hős Dobó István síremléke, a gó­tikus székesegyház egyik pil­lérére István király szobra. 1862-ben már komoly ásatá­sok folytok a szinte feledés­be merült múlt felderítésére, 1925 után pedig két lelkes eg­ri tanár végzett a várban érté­kes tudományos munkálato­kat. Az igazi jó előhaladás azonban csak a mostani években következett be a vár rekonstrukciójával kapcsolat­ban. Természetesen most sem újraépítésről van szó. de az emlékek megóvásáról, hogy ezek emlékeztessenek a régi időkre, a hősi múltra! Hevesy Sándor Céltáblák. r? Munkatársaink külföldön Az egri Tűzoltó téri híd előtt nemrégiben még azt hirdette ez a közlekedési tábla, hogy vége a főútvonalnak. Ma már nem hirdet semmit. Esetleg azt, hogy aki célbavette egy kővel, és összetörte, most nyugodtan ül­dögél otthon, mert nem kapta rajta senki, hőstettéért leg­alábbis nem pofozta föl sen­ki. Együgyű szórakozás, nyo­mai másütt is találhatók. An­nak idején Örömmel üdvözöl­tük az újonnan felszerelt sze­méttárolókat, s a cikk írója, ismerve az aranyifjúság érdek­lődési körét, megjegyezte, hogy változatosabbá tettük ismét a szabadidő alapos kihasználá­sában eddig eljutott emberkék­nek a pusztítani való kínála­tot. Pesszimista jóslatunk be­vált, de eddig nem tudunk ar­ról, hogy rajtakaptak-e vala­kit. Reménykedünk. S ha lesz ilyen be is mutatjuk olvasóink­nak? A céltáblák köre változatos. A parkokat védeni, jelezni szán­dékozó új korlátok városszerte töredezettek, nyomorékok, csú­nyák — bizonyítványai egyfajta furcsa szegénységnek... Céltáb­laként ismeretes a vár melletti feljáró két lámpája is. Ezen az úton járnak haza kollégiumuk­ba a főiskolás lányok. Érthe­tő, hogy egyesek jobban szere­tik a sötétséget, és kiverik az égőket. Megelőzés? Sokat be­szélünk róla.De kinek jutott eszé­be eddig, hogy az égőket olyan védőbúrával lássa el, ami ha­tástalanná teszi a „céilövészek’* igyekezetét? Hogy borúlátóan jósoljunk, esetleg csak azután, hogy valami visszavonhatatlan történik, amiről nem szívesen írunk... Jó lenne, ha a megelőzés el­méletéből átfogó praktikus gya­korlat válnék. k. g. Irány a tenger! Legszebb élményeink közé tartozik a tengerparti kirán­dulás, amelyre a sikeres olsz- tyni vendégszereplés után ke­rült sor. A gyöngyösi Vidrócz- ki Együttes lengyelországi vendégszereplése idején rend­kívül kellemes volt az időjá­rás. A hőmérő higanyszála tartósan a 25 Celsius fok fö­lött volt és nem esett az eső. Ilyen idő a vendéglátóink sze­rint csak nagyon ritkán for­dul elő. Jól ki is használtuk a ter­mészet bőkezűségét. Az elő­adások és próbák közti szüne­tekben autóbusz-kiránduláso­kat tettünk a Mazuri tóvidék nevezetesebb helyeire. Egy délelőttöt töltöttünk a szabad­téri entnográfiai múzeum­ban. A több hektárnyi terüle­ten felbecsülhetetlen értékű fatemplomot, sok évszázados lakóházakat láthattunk és a múzeális értékű berendezési tárgyak között mosolyogva fe­deztük föl a mosógép ősét, fából faragott mosóalkalma- tosságot. Olsztyntől délnyu­gatra fekszik Grunwald, ahova ugyancsak eljutot­tunk. A lenevel—litván— orosz seregek Wladyslaw Ja­gelló király vezetésével itt mértek 1410-ben megsem­misítő csapást a keresztesek lovagrendjére. Ma a hajdani harcmezőn hatalmas emlék­mű és mauzóleum áll, amelyet a lengyel nép a Lengyelország történetében sorsdöntő grunwaldi győze­lem 550. évfordulóján emelt. Egész napra volt szükség, hogy autóbusszal a Baltí- tengler partjához kirándul­junk. Fromborgban hajóra szálltunk és a tengerötoölt át­szelve értünk Krynica Morst kába, a lengyelek Riviérájá­ra. Kiránduló cserkészekkel ültünk a fedélzeten és iz>* galmas játékot folytattunk a hajónkat kísérő sirályokkal. Keksz- és kiflidarabkákat dobáltunk közéjük, amit akrobatikus mutatványokkal háláltak meg. Néhány ügye­KsltözkSdés ősszel Harry H. Moldent Arizona egy távoli vi­dékére helyezték át. Űj munkahelyére repülő­géppel sietett. Felesége és gyermekei gépkocsi­KRÓNIKA kilencven van. Ezek után újságírókat, ke­reskedőket, orvosokat, állatorvosokat, pilótá­kat és tiszteket talá­lunk az olasz képvise­lők soraiban. Ül azon­ban a parlamentben egy protest-song szerző és énekes is, bizonyos Amadio, aki a szocia­i val követték, amellyel egy utánfutó-istállót is vontattak, benne a csa­lád hátaslovával. Ép­pen egy lakatlan vidé­ken jártak, amikor vá­ratlanul kiürült az au­tó benzintartálya. A feleség nem. jött zavar­ba, a kéznél levő ló hátára pattant, és el­vágtatott benzinkutat keresni. A benzinkút kezelője majd guta­ütést kapott a megle­petéstől, amikor a ló­háton odaérkező asz- szony kérését meghal­lotta: — Hello, öregem, ki­fogyott a benzinem, gyorsan ide egy kanná­val! ... Gitáros képviselő Olaszország parla­mentjében a hatszáz­harminc képviselő kö­zül százötvennégy fog­lalkozására nézve ügy­véd. A második népes foglalkozási csoport a tanároké: belőlük nem kevesebb, mint kerek listák proletár egység­pártjának a listáján in­dult Torinóban és meg is választották. Most mint képviselő hallat­hatja hangját, ezúttal azonban — gitár nél­kül. Ember a ranglétrán Néha a sírkő felira­táról is leolvasható egy ember pályafutásának története. Az orleans-i temetőben hosszú idein ez a feliratú síremlék állt egy sírhant fölött: Itt nyugszik Juliette Legrand, Monsieur Legrand bérelszámo­ló felesége. A felirat nemrégiben így módosult: Itt nyugszik Juliette Legrand, Monsieur Legrand aligazgató felesége Tiszteletre méltó állatvédelem Rio de Janeiro brazil államban a munkaidő­re új, szigorú rendele­tet adtak ki, mely sze­rint a lovakat, öszvére­ket és szamarakat nem szabad napi nyolc órá­nál többet dolgoztatni, vagyis munkahetük 48 óra lehet. A négylá­búak részére is — a rendelet szerint — a vasárnap ünnepnap és pihenőnap. Hasonló rendelet ez ideig nem jelent meg itt a mun­kások munkaidejéről. fl ra<z titka A Londoni Királyi Művészeti Akadémia most ünnepelte meg­alapításának kétszáza- dik évfordulóját, és eb­ből az alkalomból ju­bileumi kiállítást ren­deztek. Ezen nagy fel­tűnést és tetszést ara­tott egy ceruzarajz. amely egy új olasz építkezési típust ábrá­zolt és a katalógusban Boyd Auger szerepelt alkotójaként. Egy fi­gyelmes látogató azon­ban sajátos jelet vett észre, amelyből a szak­értők megállapították, hogy rajz „szerzője” valójában egy Elliot— 4120-as típusú elektro­nikus gép. Heti krimik A napokban Nigel Cubes, kereskedelmi utazó bekopogtatott Sydney ben Angela Waudy ajtaján, hogy Az utazó ekkor ma­gához tért és amint za­kóján vérfoltokat lá­tott, halálra váltan menekülni próbált. Ugyanabban a pillanat­ban érkezett meg az asszony az orvossal, s a férj a rendőrökkel. Mindannyian üldöző­be vették az utazót. Fél óra múlva találták meg az út mentén, a kime­rültségtől összerogy­va ... Mit mond a jósnő ? Az lei Paris című hetilap megállapította, hogy a legszebb fran­cia jósnő, Michele Mal- lay kisasszony ez év második felére Sophia Lorennek gyermeket porszívót kínáljon fel eladásra. Az asszony otthagyta a konyha- asztalon az éppen fel­darabolt csirkét, és aj­tót nyitott. Az utazó a véres kezek láttán el­ájult. Angela asszony be- ráncigálta a hálószobá­ba, ágyba fektette és elszaladt orvosért. Idő­közben hazaérkezet* férje. A véres öltönyr ismeretlent ágyába- megpillantva megré mült és habozás nélkül a rendőrségre rohant. jósolt, De Gaulle-nak betegséget, VI. Pál pá­pának pedig azt, hogy kimerültsége miatt le­mond a pápai tiaráról. A csinos jósnő szorgal­mas tehetség: nappal " jövőbe néz, este. pe- ><7 sztriptíz-táncosnő a ios Bergére-ben ... Krónikás: Révész Tibor Gyöngyösi táncosok — Tóth Emma és Hengler Irén — a len­gyel Riviérán, Krynicza Morskában. sebb madár mindig az aján­dékozók feje fölött keringett és amikor meglendült egy kar, már „rástartolt” és biztosan megkaparintotta a kiszemelt zsákmányt. Nem maradahatott titokban az, hogy honnan jöttünk, s a felfedezés mágnesként von­zotta körénk a sok gyereket. Szótáraink segítségével, no meg a tolmácsnőnk maximá­lis igénybevételével folytat­tuk beszélgetéseinket. Meglepődtünk, hogy mi­lyen sokat tudnak hazánk­ról. „Betéve” ismerik a leg­jobb labdarúgó-csapataink összeállítását, kardvívóinkat, öklözőinket és íróinkról, ze­neszerzőkről, idegenforgal­mi nevezetességeinkről be­széltek kitűnő tájékozottság­gal. Sok mindent magyar út­törők leveleiből ismertek meg, de szívesen búvárkod­nak a lexikonok, idegenfor­galmi kiadványok között is. Amikor kifogytunk a jelvé­nyekből, azzal a kéréssel for­dultak hozzánk, hogy nyak­kendőikre írjunk emlékezte­tő sorokat. így őrizték meg ennek a kedves találkozónak az emlékét. A forgalmas földnyelv túl­só oldalán épült ki a für- dőzők paradi csórna. Süppe­dő homokban jártunk, ami­kor kitárult előttünk teljes nagyságban a Balti-tenger. Ameddig a szem ellátott, sok ezren tanyáznak a for­ró homokon. Mamák csöpp­ségekkel családok, vidám, labdázó és napozó fiatalok. Élénk színek és zajos so­kaság. A magasba csapó hullámok hátán fehér csóna­kos matróz ügyelt arra. hogy a virtuskodó fürdőzők ne té­vedjenek tilosba. A forró ho­mokom sétáló gyengébb nem csinos képviselői alkalmi di­vatbemutatót rendeztek, s ha mi. férfiak, a fürdőruhák anyagához különösebben nem ikonyítottunk, azt megálla­pítottuk, hogv a hazai stran­dokon egy-két fazon csak évek múltán jöhetne divat­ba. Nemcsak nézelődni men­tünk. Beleszaladtunk a víz­be, s azonnal a hazai meleg vizefea kellett gondolnunk. mert a hideg vízben egy pil­lanatra „elállt a lélegze­tünk”. Egy tiszteletkört még­is úsztunk a piros bólyák kö­rül, azután a többiekhez ha­sonlóan a meleg homokba ágyaztuk magunkat. Fel sem tűnt a napozás és lubickolás közben, hogy a nap a tükrö­ződéstől erősebben süt, s mohóságunkért fájdalmas árat fizettünk, pirosra égett a bőrünk. Egyedül a vastag krém-pakolás segített Az esti órákban már hű­vös szél korbácsolta a ten­gert Erősen hullámzott a víz az öbölben is, ahol több mint egy óráig tartott vissza­felé. Fromborg'ba a hajóút Ebben a kis városban van az a hatszáz éves katedrá- lis, amelyben kanonokként élt Kopernikusz, a híres csil­lagász. A gótikus építészet messze földön híres remekét azért nemcsak szépsége miatt keresik fel, hanem Ko­pernikusz emlékének is adóz­nak a látogatók. A katedrá- lis egykori kanonokát való­színűleg itt temették el. A 400 éves temetkezési helyen végeztek ugyan ásatásokat, de ez még nem vezetett eredményre. A 100 méter hosszú és 22 méter széles templomiban vendéglátóink gondoskodtok arról is, hogy az ötmanuálos orgonát, ame­lyet 1200-ban építettek és nagy költséggel felújítottak — megszólaltassák tisztele­tünkre. Először Schubert Ave Máriáját, majd J. Bach H-mol miséjét tolmácsolta a szerzetes orgonaművész. Utolsó előadásunk napján — amelyet Wegorzewoban tartott a gyöngyösi együt­tes — Kielcébe látogattunk, Hitler egykori főhadiszállá­sára. A hatalmas betonbun­kereket maguk a fasiszták robbantották fel, amikor visszavonultak. Még ma sem tudtak minden aknát ártal­matlanítom. amit a partizá­nok ellen rp'<-to!r le p hatal­mas kiterjedésű erdőkben. Ezért mindenütt ott áll a tábla, „Robbanásveszély!” Ebben a szép országban még ma is kísért a háború emlé­ke ... Pillsy Elemér

Next

/
Thumbnails
Contents