Heves Megyei Népújság, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-13 / 241. szám
TF,-^U____ Játssz, _ Mit csinálsz? — kérdem a gyerektől. — Nem látja apu? Apu látja is. meg nem is. Látja, hogy drótokból, szegekből pévécé- ből, madzagokból és még az ég tudja mi mindenből, szuszogós elmen rültséggel C'e koron' tudnám megmondani, hogy milyen túl leven már 3 mindent képzettársítás folytán, egy újsághír aimkor a gyermeki, tehát mindent jut eszembe; Mt a második világháborúból visszamaradt gránát. Két gyerek megtalálta .., hazavitte.. 4 csakhogy ez nem a vadász lőtte nyúl. itt a pusztítás ette meg a két gyereket. Ki tudná megszámolni már, hogy a hányadikat. Játszottak. Komolyan vették a játékot és önmagukat. Szakértősdit játszottak és rOlne milyen büszkék és boldogok ! & hJjdídufik lennénk. n —r—^ megértő fantáziát felváltja a bölcs, tehát sok mindent nem értő felnőtti ész kategorizáló precízsége, — nem látja, hogy mi is lehet mindebből. Apu tehát visszaül az íróasztala mögé. hogy folytassa felnőtt játékát amit munkának, pénzkeresés- _______ ___________ ___„„v_ w ne k, alkotásinak, vagy nyűglődésnek egyben kíváncsi tudóst, aki be akar lehet nevezni; csinálja, mert kell, sokszor nemcsak hogy nem a maga, de a más gyönyörűségére sem. Fél szemem azért időnkint a gyereken. aki elmerültem dolgozik, önként vállalt munkáját végzi önmagából és önmagától el. — és kizárva a világot. Lényegtelen, hogy mi lesz belőle. Nem az a fontos, hogy indiántőrhöz egy mindennél 'csodá- szer tízszer, százszor és a gyermelatosabb tok, vagy soha nem szóló villanycsengő, avagy éppen a csodálatos perpetuum mobile. Itt és most még nem a cél, hanem a hozzá vezető út a lénjieges, a cél annyiban, hogy tudja, miért játszik. _ Me rt már tudatosan játszik. Ez a játék már átmenet a semmit nem teremtő szöszmötölés és az alkotó munka között. Csend van. Dolgozunk. És ekkor hirtelen, magam sem őirjöngő anya. a roskadt apa sem egy tanulságos bábjátékban. Aztán újabb újságcikk, intő, vastagbetűs címmel és további értelme® szülők, további értelmes magyarázása gyermekeinek. Olyan bűvös kör ez, amelyből nem lehet kitömi? Látszólag igein. Látszólag hiába beszélünk. Látszólag beszélünk hiába! Mert az újságok csak a tragédiát írják meg, azt nem, vagy csak nagyon elvétve, hogy gyerekek lőszert találtak és nem játszottak vele, hanem azt játszották, hogy szóltak a felnőtt néniknek, vagy a bácsiknak. És, ha ilyesmit meg is írnak az újságok, az értelmes szülők erről már nem nagyon beszélnek a gyerekeiknek. A vérről igen, az értelemről nem. A tragédiából kék kerekre nyílt szemű döbbenet- akarnak és tudnak levonni tanulsáhatolni az explózió titkaiba. S az ilyen ,, behatolás” legegy szer ű bb eszköze a véső, a kalapács, a fűrész. A szerszám. Amitől emberré lett az ember és halottá lehet az emberke, mielőtt emberré lehetne Minden értelmes szülő elmondta és elmondja gyermekének egytel fogadkoznak is, Őszintén fo- gadkoznak. Aztán találnak egy gyutacsot, egy kézigránátot, egy repeszgránátot és az értelmes szülők fogadkozó gyermeke mindent elfelejt. Játszani, kutatni akar, mert az izgalom is játék a számára mert még csak a veszély tárolására. s nem feldolgozására alkalmas komputerként működik az ágya; És a temetés már nem játék. Az got a gyermekek számára, az értelmes magatartásból már kevésbé. — Mit csinálsz? — kérdem váratlanul. magam sem tudom, hogy miért, a gyerektől. Felnéz, rám néz, aztán büszkén mutatja azt az izét, amit összeeszkábált. Nagyon fontos, számára a világ legfontosabb dolgát végezte most el és. hogyne lenne büszke az ember, ha sikerült elintéznie a világ legfontosabb dolgát. Ha nekünk felnőtteknek sikelennénk. Hány gyerek halt meg. aki ha a legfontosabbat talán nem is, de a világ fontos dolgaiból néhányat elintézhetett volna, mint felnőtt. De játszott. Komolyan, elmerültem izgatottan, kutatva játszott az életé- búskómorságba vei és el is játszotta azt. A hábo- marionettfigura rú szörnyű dolog: még a békében is képes ölni. De hát, ha képesek vagyunk elzárni a fegyverek útját a háborúhoz, ne lennénk képesek elzárni útjukat a béke idején az emberhez? ! Nézzük, mit játszik a gyerek! Tudjuk, hogy mivel és hol játszik! Mondjuk és ezerszer is mondjuk a példákat, a tanulságokat: én a te gyermekednek is, te az enyémnek is, mi mind valamennyien valamennyi gyermeknek mondjuk és mondjuk és újra mondjuk. Ne azért az ostoba és már idegesítő fecsegésért, hogy egy jövendőbeli Einstein halt meg, egy jövendőbeli Paganinit ölt meg a gránát, hanem azért, hogy egy emberkét ölt meg, akiből esztergályos, vagy bányász, mérnök, vagy tanár: élő, érző. teremtő, szeretni tudó, családot alapító ember lehetett volna. — Mit csinálsz, kisfiam? — Játszom, apu ... Játssz csak, kisfiam, játsszatok csak, kisfiúk, mi majd figyelünk játékaitok felett. r. OAZDACi FALU Aligha van még egy falu a Zagyva mentén, amely any- nyiszor cserélt volna gazdát, s oly könnyen adtak-vettek, adományoztak el, mint Ap- cot Az 1300-as években Opuz nembeli Detre fia Gergely, búzáért vette meg a falut, a Szántaiaknak a Cserői család fizette ki a falu árát. 1723- ban III. Károly király gróf Starhemberg Tamásnak ajándékozta. Tőle Grassalkovich Antal vette meg, aztán báró Simon bankár következett, tőle egy tagban Kiss Miklós váltotta meg... Amikor a közel félmillió forintos költséggel, az idén készült tanácsház bőrfoteljében a nemes ősök névsorának végéhez értem, Pete Pál, a községi tanács vb-elnöke jókedvűen, hangosan felnevetett. .. — Rég volt ez már. Nagyon rég. Azóta sok víz lefolyt a Zagyván... — ... és közben Apcból, ahogyan errefelé mondják gazdag falu lett. Ahogyan mondják, ahogyan hallottam. .. — Így igaz. De ha már szó- bahozta a nemes neveket, akkor nem ártana megemlíteni a tőlük kapott örökséget sem. Így aztán lehet majd össze- hasonlítgatni, összemérni a hajdani és a mai falu erejét, embereit, akár még az árát is. Lapozzunk hát bele a múltba, a falu krónikájába, amely nem éppen hiteles, megbízható, de mindenképpen közel áll az igazsághoz. „1930-ban 2946 lélek római katolikus anyaszentegyházat alkotva lakja a falut. A lakóházak téglaalappal vályogból, részint teljes vályogból épültek. A közoktatást egy római katolikus öt tanerős iskola szolgálja. A lakosság foglalkozási ág szerinti megoszlása: 400 őstermelő, 70 bányász, 60 kisiparos, 70 házicseléd, 200 segédszemélyzet, 224 sum- más, napszámos, 209 mező- gazdasági cseléd, a többi egyéb foglalkozású.” — Ön kérte az összehasonlítást, a hajdani és a mai falu „összemérését”, tehát halljuk, tessék... — A falu múltjának adatai valóban nem megbízhatóak, de a jelené igen. Én ezekről beszélek. — Jelenleg három és fél ezer ember él Apcon. A foglalkozási ágak szerinti megoszlás „kissé” megváltozott: a lakosság 70 százaléka iparban, 10 százaléka a mező- gazdaságban, 3—4 százaléka a kereskedelemben keresi meg kenyere árát. Ami a vályogházakat illeti? Nem szeretik itt már a vályogot: úgy mondják, hogy túl olcsó, és sáros. Pedig sokan építkeznek. 1958-ban például 110 család épített új házat. 19 tanerős iskolánk van, az alsó tagozatban tanítók, a felsők4 P C ben szaktanárok tanítanak. Azt hiszem, ha csak az elmondottakkal védem is a mai Apcot, a Starhembergékkel szemben, már akkor is én nyertem. — Éppen ezért hagyjuk Is az örökséget, inkább a mai, a gazdag Ápcról beszéljen. — Miért mondják a falunkra, hogy gazdag? Mert mindenünk van. Ütjainkat járdák szegélyezik, a kereskedelmi hálózatunkat több falu irigy- li. Van egy háztartási, három vegyesruházati, egy hús-, egy zöldség-, egy kenyérboltunk, egy vas-műszaki üzletünk. Építettünk bisztrót, cukrászdát és 14 szakiparos biztosítja a lakossági szolgáltatást. Azt hiszem, valamennyien büszkélkedhetünk vele: Apc- nak gyára is van. Olyan gyára, amelyet a közeljövőben milliós beruházásokkal bőyí- tenek. — Jó a falu egészségügyi ellátottsága is. Három orvos óvja, védi egészségünket. Tavaly építettünk egy fogászati rendelőt 130 ezer forintos költséggel. Húsz férőhelyes bölcsődénk, ötven férőhelyes óvodánk van. És nem csak szebb egészségesebb, kultu-i ráltabb, hanem okosabb isi lett a falu népe. A tizennyolc tantermes iskolában közel félezer gyermek tanul. Több mint száz fiatal jár a faluból különböző középiskolákba, 25—30-an pedig az egyetemet, főiskolát végzik. Széles-1| vásznú mozija van a falunak, | művelődési háza, amelyre nem kevesebb mint félmillió forintot költöttünk. 690 napilapot, több mint 100 képes, tudományos folyóiratot kézbesít naponta, hetente a postás. 840 rádió, 536 televízió tanítja, szórakoztatja az apcia- kat. Az országos átlagnál ezek a számok is lényegesen!; magasabbak. — Azt hiszem nem lenne helyes s igazságos, ha a falu gazdagságát csak számokkal bizonyítanánk... — Valóban nem. A fejekben, a szívekben is változás történt. Más lett az ember értéke, a becsület, a dicsőség mércéje. Nincs úr és nincs szegény Apcon. Nincs pompa,» vakító fény, de sötétség sincs.? Egyszerű emberek élnek itt. ( Szeretik a munkát, a békés- £ séget, a nyugalmat, a neve- \, tést. Szépen jól élnek. Jut? presszóra, ruhára, mozira. Ésj ismét csak számot kell mondanom: 34 apóinak van már személygépkocsija, 76-nak motorkerékpárja. — Félmiliót költöttek csak a művelődési házra, rendbe hozták az iskolát, új üzleteket, járdát, útat, orvosi rendelőt építették. Övodát, bölcsődét tartanak fenn, s közel félmillióba került a tanácsház is. Miből futja, hogyan csinálják? — Először is szeretni kell a falut. Másodszor minden fillért oda kell tenni, ahova valóban kell, ahol valóban szükség van rá. Nincs nekünk nagy anyagi lehetőségünk. A lakosság évente 140 ezer, az állam 235 ezer forinttal járul hozzá a község fejlesztéséhez. Ez minden, ennyi a vagyonunk. Nem nagy összeg ez, de lelkiismeretesen, megfontolva, azért lehet eredményesen gazdálkodni belőle. — Gazdag falu. ön ezt szó szerint elfogadta. Gondjuk, bajuk, kérésük talán nincsenek is az apciaknak, a község vezetőinek? — De igen. Az élet nem áll meg, ami ma elég, az holnap már kevés, kicsi. Bővíteni kell és fogjuk is az óvodát, a bölcsődét. Most folynak a tárgyalások a vízhálózat kiépítésére. A szőrme ktsz üzemmé alakítja át a volt malmot, ahol majd közel 200 nő jut kereseti lehetőséghez. Ezt is szeretnénk mielőbb megvalósítani. Igaz, mindegyikhez pénz, anyagi áldozat szükséges, de ha akarjuk, majd csak sikerül egyszer. Mi pedig na- gyan akarjuk. Koós József Há'üban a pisztráng Több mint tíz éve létesítették a Szalaj- kában a pisztrángtelepet. A sebes és a szivárványos pisztrángoknak nagy a keletje az országhatáron túl is. Az apró ivadékok két év alatt fejlődnek „piacképessé”, 20—22 dekások- ká. Évente 70—S0 mázsát adnak el, amely több mint félmillió forintos bevételt jelent a gazdaságnak. Képünkön Simon Károly, a pisztrángtelep vezetője egy vacsorára való adagot fog ki. (Foto: Kiss Béla) Osszesenben. (Az ösaxes szó megterheléséről) Előre kell bocsátanunk, hogy nem az összes szó használata ellen szólunk. Ma már nem gondól senki arra. hogy e nyelvújítási „terméket” kiiktassuk nyelvhasználatunkból. Eldőlt az a vita is, hogy egyes vagy többes számot használjunk a vele alkotott szerkezetekben. Ha az összes szavunk egész értelemben szerepel jelzőként, az egyes számot használjuk, tehát: összes jövedelem, összes lakosság stb. Ha pedig a jelentése valamennyi, minden, akkor élhetünk mindkét számmal, tehát: összes barátai, összes barátja stb. Vannak, akik a minden, valamennyi értelemben használt összes után is inkább a többes szám használatát tartják helyesnek, logikusnak: ösz- szes versei, összes rokonai stb. Rövid közleményünk célja elsősorban az, hogy felhívjuk a figyelmet az összes szó felesleges megterhelésére. Sokan ugyanis a gondolkodási renyheség szülte kényelemből akkor is e szóval élnek, amikor az árnyaltabb fogalmazás és a világosabb közlés érdekében hasznosabb lenne az egész, a teljes, a minden, a mindenik, a mindegyik és a minden egyes szók, kifejezések használata. Tehát az összes ember halandó, az is- kola összes tanulója nyelvi képletek helyett helyesebb a minden ember, valamennyi tanulója szerkezetek használata. Ha a felsorakoztatott szavak rovására terjed az összes szó, emeljünk ellene gátat. Különösen útját kell állnunk a címben jelzett furcsa osszesenben szóalaknak. Egyelőre még csak szóbeli közlésekben jelentkezik, ilyen összefüggésekben: „ösz- szesenben még azt szeretném mondani” — „Osszesenben még annyit...” stb., stb. Igen falánknak bizonyul, mert egyesek felszólalásaiban kényelemből, gondolkodási renyheségből, tunyaságból csak ez a szóalak jelentkezik, és visszaszorulnak a következő helyesebb nyelvi formák: végül, végezetül, ösz- szefoglalva, összegezve, ösz- szefogva, summázva ... Bármelyiket használhatjuk a rostára tett furcsa szóalak helyett, ezért az osszesenben kerülendő, sőt irtsuk, mert egyáltalában nincs rá szükségünk. Dr. Bakos József, a nyelvtudományok kandidátusa Világvárosi Csermely Tihamér a leikesültségtől felborzolt arccal rohant el hozzám, hogy elújságolja, miszerint világvárosi attrakciót látott egy bárban, ahol egy nő... — Tudom... tudom. Sztriptíz — legyintettem, jelezve, hogyha hozam be nem is jön, de a könyökömön már kijön a vetkőző nő. Valamikor, igen, valamikor nem mondom, volt még benne valami pikantéria, izgalom, emlékszem, egyszer a feleségem is megjegyezte izgatottan egy ilyen vétkezést látva, hogy nézd Jenő de cuki fekete melltartó, vajon hol vehette... — De nem... ne szakíts félbe... éppen nem erről vám szó — Jó, férfiak vetkőznek... Azt meg a törvény bünteti. Nálunk nincs férfiegyenjogúság. Vetkezni csak a nőnek szabad... s— Halgass már el, az szőr leveszi ezt, aztán azt is leveszi... De végül meguntam, öregem. Egyhangú, unalmas, ásításra ingerlő volt már az egész. istenérti Ide figyelj — nem is kellemetlen lát- nyomott le egy székre vány egy nő, amint elö- Csermely Tihamér és T 1 * * az átélt élmény hatása alatt még mindig remegő újjakkal cigarettára gyújtott. Megsajnáltam. Ekkora izgalom és nem beszélheti ki magából, még megüit a sztript-guta. — Beszélj, hallgatlak — intettem fen- sőbbségesen, hogy néhány perc múlva már én is hasonló izgatottsággal loholjak ama gém, tegnap... nem igaz... még most is tik- kadt a szám. Szóval, bejött a pódiumra, pikáns vörös fényben egy meztelen nő. Egy teljesen meztelen, normális nő, ahogy az lenni szokott, mindene a helyén... Egyszóval unalom. Már ásítani kezdtem és morogni is, hogy hogy nem vagyok fából, szeretem a nőket, és őszinte örömmel fogadtam társadalmi rendünk fejlődésének újabb és jelentős állomását, hogy végre nálunk is van sztriptíz, így van ez jól. Lássuk és a látottak alapján ítéljük el a mrugati miág play bogait. Nem lehet a levegőbe harcolni ellenük. Meg Fejből tudtam, hogy mikor mi következik, ha a harisnyát húzza utána a meztelen lábát láthatom, ha a keztyű- jét, akkor a meztelen kezét, ha a nadrágját, akkor a meztelen... szóval mint valami MÁV- menetrend.^. Es öremi van itt, már cuccok húzogatására is lusták, amikor... most figyelj... amikor a nő oldalt lépett és egy székről felvett egy pikáns kis fekete áttetsző női nadrágot... Felhúzta, hogy ott már nem volt meztelen... Aztán egy melltartót vett elő... Ekkor már kezdtünk valamit gyanítani, éreztük, hogy nagy dolgok, valami világvárosi szenzáció van a levegőben... A zene ütemére bekapcsolta a melltartót, aztán lágy mozdulatokkal... még most is remegek, ha rágondolok... húzni kezdte a kombinéját... harisnya- tartó... harisnya... És végül, amikor már szinte kidülledt a szemünk, s úgy dobolt a vér a halántékunkon, mint tamtam a dzsungelban, felvette a ruháját, bokáját simogató nagy estélyijét, amely alól úgy villant ki pici lába, mint gyöngyös fogsor a húsos szájból... Nem bírtam tovább, felhördültem és lefordultam a székről — li- hegte el élményét Csermely Tihamér és már szaladt is utánam, hogy újra és még egyszer megnézhesse ezt a világvárosi szenzációt. Csodálatos volt! öt töző női (egri)
