Heves Megyei Népújság, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-13 / 241. szám

' -wfKMtttt*».

Hit hiányolnak az iskolák?

Ez a hiányérzet

áltálános iskolákban éppen úgy. mint a középiskolákban. Arról van szó, hogy egy városon belül is nagy a távolság a különböző iskolatípusok között. Erről a furcsa tényről elég sok szó esett a gyöngyösi általános iskolai pártalapszervezet legutóbbi taggyűlésén.

Nem mai keletű dolog, hogy az egymásra épülő nevelési és oktatási intézmények nem ismerik, vagy nem kellően ismerik egymás munkáját, azokat a követelményeket, amelyeket a miniszteri rendeletek állítanak elérendő célként az intézmények nevelői elé. Az általános iskolások elmarasztalják az óvodát: nem készítették elő a gyerekeket az iskolai munkára; a középiskolák bírálják az általános iskolát, hogy nem biztosították az alapokat a magasabb értékű ismeretekhez. De még az sem ritka, hogy egy iskolán belül az alsó és a felső tagozat nevelői elégedetlenkednek egymás munkájával.

Furcsa dolog, nehezen érthető. Mintha valami zárt és áthághatatlan kört alkotnának az iskolák. Függetlenül egymástól, függetlenül a környezettől. Önmagukba fordulva.

Mi ennek a hátránya? Semmivel sem több vagy kevesebb, mint az, hogy a tanulókat törés éri az egyes váltásoknál. Olyan anyagot kémek tőlük számon, amivel az alacsonyabb szintű oktatási intézményben nem is foglalkoztak. A szinteket most a tudásmennyiség mértékére értjük, nem a nevelői munka eredményére. A gyerek tehát ott áll zavartan és mé£ az is eszébe jut: vajon korábbi nevelője nem volt-e lelkiismeretlen, nem hanyagolta-e el a kötelességét? Pedig nem erről van szó.

Pennán arról, hogy a különböző

wlljldll szintek nem ismerik a kapcsolódó tagozatok tantervi — oktatási és nevelési — követelményeit. Nem tévedésből emlegetjük ebben a sorban az óvodákat sem, hiszen nekik is van feladatuk mind az ismeretek mennyiségének, mind a nevelési céloknak megközelítésében. Az óvodák már régóta nem csupán gyermek- megőrző helyek.

Az általános iskolai kommunista nevelők keresték a megoldás módozatait is. Hogyan lehetne kijutni ebből az áldatlan állapotból, ami még a tanítók és a tanárok között is okoz félreértést, alaptalan következtetésekhez vezet, zavart kelt a tanulók és a szülők körében.

Rendszeres gyakorlat már, hogy a nagy- csoportos óvónők meglátogatják az általános iskolák első osztályait és az itt tanító nevelők is eljárnak az óvodai foglalkozásokra. Előfordul hasonló tapasztalatcsere az alsó és a felső tagozat között is. Egyetlen példát említettek arra. hogy a gimnáziumban idegen nyelv tanításában szerveztek az általános iskolai orosztanárok részére látogatást, amit megbeszélés követett. Nem ritka az olyan gimnáziumi tanár sem, aki saját elhatározásából keresi fel általános iskolai kollégáját, hogy tőle tájékoztatást kérjen: akár egyes gyerekekre, akár a tananyagra.

De ezek még nem általánosan elterjedt módszerek. Szervezett formájuk nincs. Mi lenne tehát — tették fel a kérdést a taggyűlésen —, ha a szakszervezet válna a jó ügy gazdájává? Az ötlet, a javaslat nagyon jól hangzott. A szakszervezet titkára azonnal el is fogadta.

Ü

nzz a vitában részt

~y ,U,,I,CPvevők felfújtak egy olyan kérdést, amely szinte tizedrangú problémát takar. Pedig nem. Nagyon is a lényegre tapintottak.

Ha csak azt vesszük, hogy a nevelés — folyamat, aminek egységbe olvadó szakaszai vannak, hogy az oktatás az óvodás korban kezdődik el és viszonylagos teljességét csak az egyetem adja meg — ebben a folyamatban az egyes iskolatípusoknak meghatározott szerepük van. A folyamat csak akkor lehet egyenletes, ha részei szervesen kapcsolódnak egymáshoz. Ehhez pedig mindenkinek ismernie kell az előzményt is, de a következő szakaszt is.

Lehetne most arról is beszélnünk, hogy nevelési és oktatási munkánkban miért tapasztalhatók érthetetlennek tűnő sikertelenségek éppen az előbbi zárt körök és befelé fordulások miatt. De talán az elmondottak is világossá teszik, hogy az általános iskolai pártalapszervezet tagjai a vitában nagyon lényeges kérdést boncolgattak, méghozzá a megoldás megtalálásának igényével, a segítés szándékával, kommunistákhoz méltó készséggel, példamutatással. És felelősséggel.

tehát abban, hogy kezde- V S.Mell Útin ményezésük eleinte talán csak Gyöngyösön, később pedig szélesebb körben is eredményesen szolgálja majd gyermekeink lelki és értelmi gyarapodásának mindannyiunkat érintő ügyét. A pedagógusok szakszervezete pedig mielőbb megteremti a pártszervezetek segítségével a megvalósítás legmegfelelőbb formáját is.

G. Molnár F.

Bodrogi Sándor kémregénye

41.

Gömöry kis szünetet tartott, majd folytatta az „előadását”:

— Azután, kérem, az a második akció. Berenden... Tudom én, kérem, hogy a professzor, mármint az igazi, nem Berenden dolgozik, majd éppen őt helyezik le oda az isten háta mögé, abba a porfészekbe, ahol egy j óravaló vacsorát sem lehet kapni... És éppen Wocheck az, aki lemegy oda. Ilyen hibát vétettek önök, uraim. Már azon voltam, hogy bejelentem önöknek Schirmbaum újabb terveit, amikor befutott az a Jana, ez a bécsi ügynök, ez a másik kezdő, aki egyszerre két pisztolyt szegez az embernek, mint egy vadnyugati cowboy, és figyelmezteti, hogyha nem engedelmeskedik, azonnal lő. Én, kérem, orvos vagyok, sebész, van fogalmuk önöknek, milyen idegfeszültségben él egy sebészorvos? Akinek a kezében a kés, életeket menthet, vagy olthat ki egyetlen mozdulattal? Én, kérem, a zene rabja vagyok, és akkor jön egy ilyen bécsi, arogáns és megfontolatlan kis nő a

4jwmm

1068. október 13., vasárnap

két pisztolyával, hát persze, hogy megrettentem tőle és féltem jelentkezni.

A kihallgatást vezető tiszt félrétolta jegyzeteit.

— Ide hallgasson, Gömöry úr! A Wocheck ügyet most tegyük félre. Arról beszéljen, miképpen lett a Gemner nevű SS-orvos alezredesből — Gömöry nevű pesti sebész.

— A mi korunk emberei hajlamosak arra, hogy minden SS-katonát már eleve gonosztevőnek és bűnözőnek képzeljenek el. Én, kérem, soha senkinek fájdalmat nem okoztam. Az én lelkivilágom nem a háború, nem a front, nem a támadás, a visszavonulás, nem a frontkórház, hanem a gyógyítás, az életmentés. Ki tudná ma már bebizonyítani, hogy erőszakkal soroztak az SS-be, és hogy soha nem szerettem a „villámokat” a galléromon. Volt egy nagyon jó barátom, aki a lelkét a karjaim közt lehelte ki, és életének utolsó szavai azok voltak: „Élj tovább az irataimmal”. És amikor eljött a fegyverletétel, úgy éreztem, tartozom neki annyival...

A kihallgatás vezető tiszt felállt.

— A nyári hónapokat Magyarországon uborkaszezonnak szokták nevezni. Ezekben a napokban szüretelik a földeken a sárgarépát, a petrezselymet, a fehér répát, a zellert. Zöldségből tehát ilye»;

• ®

Ötszáz éves

evőeszközünk: a villa

A művelődéstörténet furesasd-t

gainak búvárai sokszor -felemlítették már, hogy evőeszközeink közül a villát az 1480-as években, a budai udvarban használták először. Az itáliai eredetű evőeszköznek szinte születésnapját is ismerni vélték, az 1486-os esztendőből. Eszerint Eleonóra, ferrarai fejedelemasszony volt az, aki nővérének, Beatrixnek Ferrarából villákat küldött, hálából azért, hogy Beatrix keresztülvitte Eleonóra kisfiának, a hétéves Estei Hyppolitnak esztergomi prímás-érsekké való emelését. Régebbi íróink úgy mondják: villával enni Mátyás is megtanult, bár jobban kedvelte a hagyományos — kézzel-késsel — evést. (Galeotto ki is emeli: a kézzel való evés során sosem pecsételte le ruháját!) Most Balogh Jolán, a hazai reneszánsz művelt ség kiváló kutatója sorol fel néhány adatot, amely korábbra teszi a fenti dátumnál a villa első hazai használatát, de még a királyi udvar által használt effajta evőeszköz formája felől is tájékoztat. Eszerint már 1470 körül Várdai Miklós özvegye, amikor átveszi sógorának, Várdai István bíborosnak hagyatékát, abban tizenkét kanálon kívül már két villát (furcella) felsorol.

Eszerint — a vendéglátóipar múzeumával együtt — hamarosan megülhetik e legifjabb evőeszközünknek félezeréves születésnapját mindazok, akik szeretnek nagyobb kanállal s nagyobb villával enni.

kor — Gömöry úr — mint tudja, kielégítő az ellátottság. Ha télen produkálná ezeket a dolgokat, amikor a szervezet vitaminhiányban szenved, még élvezném is. Így azonban nem tudom megemészteni. Nem pazarolhatunk órákat a maga hazugságaira. Tíz perc szünetet kap, és ezalatt felkészül a válasszal néhány kérdésünkre. Az első: hogyan ölte meg doktor Gömöryt 1944-ben. A második: hol és kivel intézte el a Gömöiy- család likvidálását. A harmadik: hogyan szerzett személyi igazolványt Schirmbaum számára.

A kihallgatást vezető tiszt Intézkedett és két fegyveres katona elvezette az orvost...

.. .A nyerges vontató néhány lépésnyire az út szélén várakozó gépkocsitól végre megállt. A megbeszélés szerint ebben a pillanatban két alak sötét tömege vált el a személyautótól és bújt a nyerges vontató alá. Halk zúgás hallatszott és megnyílt a kocsi padlózata. Az egyik férfi magasba emelte a társát, majd ő maga is a kocsiba kapaszkodott. Felhúzta a lábát és a padozat halk zümmögéssel a helyére csúszott A vontató két utasa elhelyezkedett. Egyikük egy gyufadoboznál alig nagyobb készüléket vett elő és a padlózat vaslemezére helyezte. Néhány kilométerrel távolabb négy terepjáró katonai személygépkocsi rádióvevőjében ugyanabban a pillanatban együgyü, kis csiripelés hallatszott.

A teherautó gépkocsivezetője pedig felgyújtotta a lámpáit, indított és a kocsi mozgásba lendült. Nem sokkal később egy fehér Mercedes előzte a vontatót. A kocsi hátsó stoplámpái rövid idő alatt háromszor egymás után felizzottak.

— Minden rendben — mondta a nyerges vontató vezetője a társának. Az emberek a helyükön vannak és három óra múlva feltépjük a dohányt.

Jó kedvük kerekedett Fü- työrésztek, énekeltek.

Ünnepi filmhét

Déliül

hajnalig

„Korszerű hazafiság” egri konferenciája alkalmával rendezett ünnepi filmhét programja Rényi Tamás Déltől hajnalig című filmjével folytatódik. A tanácsköztársaság utolsó napjait felelevenítő filmet október 13—14-én tűzi műsorára az egri Bródy Filmszínház.

Képünkön Szegedi Erika és Bujtor István az egyik jelenetben.

Győrön ismét akadálytalanul átjutottak és mind több nyugati rendszámú személy- gépkocsival találkoztak az úton.

Az útjelző táblák már a határ közelségére utaltak, amikor egyszerre négy katonai gépkocsi előzte meg a vontatót.

— Ez nem tetszik nekem — mondta a gépkocsivezető, — erre nem szoktak katonák cirkálni.

A műszerfal alá nyúlt és egy kis kallantyút elforgatott. Ezzel egy időben a kocsi orrán, közvetlenül a fényszóró alatt két nyílás vált szabaddá. A gépkocsivezető most

„Gyógyítani” kell a hatvani kórházat is

— A nővérek Jönnek, mennek

— Megfelelő szállást sürgetnek az ápolók

A betegellátás jobb is lehetne ... Ezt állapítják meg a szakemberek és gyakran ezt érzik a betegek is. Hogyan? Hiszen több mint százmillió forintos költséggel épült a hatvani kórház, a szükséges orvosok rendelkezésre állnak. Mi hiányzik, mi a baj?

a kézifék mellett lévő fogantyút ragadta meg és óvatosan előretolta. Ha a reflektorok nem égnek, bárki megláthatná, hogy a gépkocsivezető mozdulatára két fémnyúlvány keletkezett a fényszórók alatt. E fémnyúlványok ügyesen elrejtett és beépített géppuskacsövek voltak, amelyeket bizonyos szűk határok között mozgatni is lehetett

— Megfelelő lakás, illetve szállás hiányában nem maradnak, Hatvanban jönnek- memnek a nővérek. Nincs elegendő szakképzett főnővér, ápolónő, szülésznő, laboA két férfi gyakorlott módon menet közben cserélt helyet. A kocsi egy darabig a kézigáz hatása alatt állt, és egyenletes, változatlan tempóban száguldott előre. A férfi, aki korábban a gépkocsi - vezető helyén ült, a szerelvényfal alá bukott, lecsatolta nadrágszíját és a szíj végét egy szerkezetbe illesztette. Ennek következtében kiderült, hogy a szíj tulajdonképpen két egymásra dolgozott bőrrétegből áll, amelyek között apró méretű, de különlegesen hatékony lövedékek sorakoztak.

— Befűztem — mondta a férfi a társának.

Idegesség vett erőt rajtuk és nem is any- nyira az úttestet, mint in kább az út mentén elterülő bokros, fás, sötét tájat vizsgálták. Amikor meggyőződtek arról, hogy sem előttük, sem

mögöttük járművek nem

láthatók, a gépkocsivezető egy mozdulattal a kipufogó dobot lekapcsolta. Dübörgéssel telt meg a levegő, mert a zaj tompítás megszűnt és a motor teljes zaja szabadon, és akadálytalanul bőgött elő a

motorból.

A gépkocsivezető röpke és könnyed érintéssel nyomást gyakorolt a duda billentyűjére.

Az úton a kocsi előtt három-négy vakító fénnyel röppenő „darázs” tűnt fel és néhány száz méter után bukott le a porba.

— A próbatűzelés sikerült — közölte a társával.

(Folytatjuk)

ráns, műtősnő, asszisztens és műtősegéd — válaszolják a kórház vezetői.

— Az eredeti tervekben szerepelt a nővérszállás építése. mi sürgettük, hogy a kórt ázzál együtt valósuljon meg. De a főépület a előirányzottnál többe került, a nővérszállásra nem maradt pénz. A volt szülőotthonban és a szakrendelőben rendezti nk be ideiglenes nővérszállást, de a szobák túlzsúfoltak, hét. nyolc, sőt kilenc nővér lakik együtt; A háromműszakos kórházi dől-: gozók nem tudnak pihenni, jogos szállásigényeiket megközelítően sem tudjuk kielégíteni. Ezért az asszisztensek és nővérek közül sokan elmennek Hatvanból, a gyakori változás és a rossz életkörülmények miatt a betegellátást nem tudják kielégítően megoldani — mondta dr. Dobos Imre, a kórház igazgatója.

Dr. Novak Pálné. ország- gyűlési képviselő, a városi tanács egészségügyi osztályának vezetője elmondta, hogy a hatvani kórházban az orvosok mellett 178 egészségügyi dolgozóra van szükség. Hatvanból és közvetlen környékéből nem kapnak elegendő szakképzett ápolónőt. Országos tapasztalatok is igazolják, hogy a vidéki kórházak mellett feltétlenül szükség van nővérszállásra, másrészt az ideiglenes szállások felszabadításéval a hatvani rendelőintézet túlzsú- folságát szeretnék csökkenteni, urológiai, ideggondozói, alkoholelvonó szakrendelőt akarnak létesíteni.

A hatvani nővérszállás építésének ügyében felkerestük dr. Szabó Ferencet és dr. Hortobágyi Istvánt, a megyei tanács egészségügyi, illetve tervosztályának vezetőjét. Egybehangzóan azt válaszolták, hoev Hatvanban az új nővérszállásra szükség van, ez szerepel is a harmadik ötéves terv létesítmény- jegyzéKében. De a hatvani kórház sokkal többe került, mint amennyire korábban számítottaké A gyöngyösi kórház tatarozása, javítása rendkívül sürgős, és ez is sok millió forintos kiadást jelent. A megyei tanács vezetői most vizsgálják, hogy az 1963-as új termelői árak figyelembevételével a harmadik ötéves terv során anyagi erőnkből mire futja. A vizsgálat eredményétől és a rendelkezésire álló forintoktól függ, hogy 1969—70-ben, vagy esetleg csak a későbbi évek során épülhet új nővérszállás Hatvanban;

(F. LJ