Heves Megyei Népújság, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-11 / 239. szám

A párirexetőség-válaazló taggyűlésekről jelen* 'fik: Munkatársaink külföldön A Vidrócki Együttes tagjai Olsztynban megkoszorúzták a hősi emlékművet. Rövid lesz — mondogat­ták az emberek a gyűlés megkezdése előtt. Az idő azonban alaposan rácáfolt erre a véleményre, több mint négy órán át tartott az erdő­telki Üj Élet Termelőszövet­kezet párt-alapszervezetének vezetőségválasztó taggyűlé­se. S nem is a szavazással telt el sok idő, a részvevők egyaránt bizalmat szavaztak Szigili József párttitkárnak és a vezetőség többi tagié­nak. A beszámoló sem volt ter- ■jedelmes, röviden, tömören tartalmazta az elmúlt két év munkájának főbb tanulsá­gait, problémáit. A beszámo­lót követő vitában azonban nem fukarkodtak a felszóla­lók az idővel, alaposan, nyíltan kifejtették vélemé­nyüket a párt tagságát érin­tő kérdésekről. Különösen a szövetkezet őszi munkája került a viták kereszttüzébe. Kilencszáz holdon szükséges az ősszel elvégezni a vetést s ebből idáig csak háromszáz hold van meg A felszólalók el­mondták, hogy a munka megszervezése nem kielégí­tő. hosszadalmas a traktorok és munkagépek javítása, ke­vés a szerelő a gépműhely­ben. Felvetették, hogy a pártvezetőségnek és a párt­tagoknak feltétlenül segíte­niük kell, hogy a munka gyorsabbá váljék. Hiszen a gazdasági munkát nem lehet elválasztani a politikai mun­kától — mondták — s nagy gondot szükséges ráfordíta­ni. A taggyűlés nyílt légköré­re jellemző, hogy a „kényes” kérdések is napirendre ke­rültek. Több felszólalás hangsúlyozta, hogy néhány párttag, a tagságára való hi­vatkozással, jogtalan előnyö­ket akar szerezni. Ez rend­kívül helytelen, károsan hat “i' ' az alapsz&rvezet. de a szövet­kezet éleiét-e is. A párttagok — hangsúlyozták a felszóla­lók — jó munkái ukkaL em­ki helyüket a szövetkezet életében. Ha így cselekednek — a páftonkívüliek példa­képnek tekintik őket. Szóba került az is, hogy néhány párttag gyermeke hittanoktatásra jár. Vita után a taggyűlés leszögezte, hogy ez helytelen, ellentétes a marxista—leninista elvekkel, világnézettel, s különösen káros a gyermekre, akinek a kétféle tanítás megzavarja gondolkodását. Többen felvetették azt is, hogy az alapszervezet az rí­mül t időben nem foglalkozott eléggé a szövetkezeti fiata­lokkal. Pedig érdemes velük foglalkozni, hiszen a munká­A jól végzett termelői munka nyugodt légkörében tartották meg a Gyöngyös— domoszlói Állami Gazdaság pártszervezetének vezetőség­választó taggyűlését, amelyen a megyei pártbizottságot Né­meth Tibor, a járási pártbi­zottságot pedig Hevesi Sán­dor képviselte. A vezetőség beszámolóját Csépány György párttitkár ismertette. Hangsúlyozta azo­kat a gazdasági eredménye­ket, amiknek elérésében az üzem kommunistái is sike- sesen tevékenykedtek. A gazdaság már hétszer nyerte el az él üzem címet. Tervét szinte rendszeresen túltelje­síti néhány millió forinttal. Nagy gondot fordítanak ar­ra, hogy fokozzák a terme­lékenységet. Ezt a könyvelé­si adatok is bizonyítják, hi­szen az egy dolgozóra jutó termelési érték egyetlen év alatt mintegy 15 százalékkal ban jól megállják a helyü­ket. Többen közülük alkal­masak arra, hogy az alap­szervezet tagjai lehessenek. A Vita végső tanulsága az volt, hogy a felszólalók azért vetették fel nyíltan a prob­lémákat, hogy ezzel is segít­sék az alapszervezet, a veze­tőség. és a termelőszövetke­zet munkáját. A taggyűlés ünnepélyes pillanata volt, amikor Bar kos József pénztárosnak, ki­váló mozgalmi munkájáért, valamint azért, hogy tíz éve tölt be választott vezetői tisztséget az alapszervezet- ben — átnyújtották a me­gyei pártbizottság díszokle­velét és emlékplakettjét. tervüket is túlteljesítették és fokozták az export mennyi­ségét. A pártcsoportok az adott üzemegység gazdáiként te­vékenykednek, megállapítá­saikat, következtetéseiket ja­vaslatként terjesztik a tag­gyűlés elé. így született meg többek között most ol.yan határozat, amely a korszerű gazdálkodási módszerek fej­lesztését szorgalmazza. Ezen a taggyűlésen vette át Csépány György és Vin- cze Dezső a megyei pártbi­zottság díszoklevelét és em­lékplakettjét tízéves pártve­zetői tevékenységük elisme­réseként. A Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság pártszer­vezetének titkárává ismét Csépány Györgyöt választot­ták meg. Masuria és Warmia „fővárosa99 A legkülönfélébb nagysá­gú, szeszélyes formájú tavak alkotják Lengyelország egyik legszebb területét, a Mazuri tóvidéket, vagy ahogy ezen a vidéken nem kis büsz­keséggel mondják, a „sok ezer tó országát.” Kevés hí­ján kétezer kisebb-nagyobb tavat lehet öszeszámolni. Ennek a csodálatos vidék­nek Olsztyn a kulturális és gazdasági központja. Warmia és Mazuria „fővárosában” majdnem százezren laknak és a tóvidék szépségeivel vetekszenek azok a műkin­csek, amelyek itt láthatók. Marian Gotoviéc, a megyei tanács elnöke és Jozef Muc­ha elnökhelyettes szívesen beszélték erről a vidékről azon a fogadáson, amelyet az együttes vezetői tiszteletére adták Olsztyban. Két színháza van a vá­rosnak és a fiatalok 52 kü­lönböző klubban tölthetik szabad idejüket. Vidéken in­kább a klubkávéház vált be. Meglátogattuk a székesegy­ház szomszédságában műkö­dő könyvtárklubot. Épp kiál­lításra készültek. Csorba Ti­bor magyar származású kép­zőművész akvarelljeiből. A szobákban nagy forgalom volt, nyugdíjasok és kisdiá­kok kerestek pihenést és szó­rakozást a könyvek között. A polcokon sok ezer kötet könyv sorakozott, ki-ki azt választotta, ami életkorának és hangulatának éppen meg­felelt. A kiállítások mellett felolvasóesték, író—olvasó találkozók, könyvismertetők: szerepeltek a heti program­ban. Külön helyiségben köl­csönzik és árusítják az újsá­gokat. Köztük sok idegen nyelvű napilapot, igy a Népszabadságot is, ami egy­két napi késéssel érkezik ugyan Olsztynba, de még egyetlen alkalommal sem maradt délnél tovább a ki­rakatban. Az együttesünkkel utazó népművelők a RUCH ven­dégeiként körutazást tettek a járásban. Ez a vállalat szá­munkra új volt, másfél év­tizede működik és eleinte csak könyvek és folyóiratok terjesztésével foglalkozott, de öt éve nagy fejlődésnek indult. Nincs olyan kis he­lyiség, ahol ne lenne megbí­zottja. Klubokban szórakoz­tató, ismeretterjesztő elő­adásokat szervez, ajándék- tárgyakat, képeslapokat gyárt és árusít. A falvakban a kulturális élet irányítója és szervezője. Munkájában sajátos módon ötvöződnek a kereskedelmi és népművelői érdekek. Sokat lehetne ta­nulni tőlük. Már az első napokban megismertük a várost, ahol tíz napon keresztül laktunk.- Utcáin hamar eligazodtunk, kivéve néhány esetet. Egyik táncosunk önálló kiránduló­A kommunisták járjanak elől a munkában Taggyűlés az erdőtelki Uj Élet termelőszövetkezetben béri magatartásukkal vívják A korszerű gazdálkodási módszerek továbbfejlesztését szorgalmazzák a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság kommunistái növekedett. Áruértékesítési | :;.A még rendelkezésére | álló időt Jana pihenéssel töl- 1 tötte. Amikor pedig elérke­zett a pillanat, és indulnia kellett, két kocsi kanyarodott ki a laktanyából. A fehér j Mercedes vadul vágtatott, ám a nyomában tartó Volks- ! wagen sem maradt el tőle túlságosan. Így jutottak el ahhoz a ponthoz, ahol Schirmbaum az akció kezde­tén a teherautót elhagyta. ! A kocsi a padkára futott és teljes sötétségbe burkolód- . zott. í A két utas — vagyis az el­hárító szolgálat két munka­társa — eközben felkészült arra, hogy ha a teherautó majd megérkezik, elfoglalja helyét a rakodótér kiképzett fülkéjében. Tulajdonképpen három ko­csi tartott abban a pillanat­ban Bécs, illetve Magyaror­szág nyugati határai felé. A harmadik egy nyerges vonta­tó volt és ennek pótkocsiján hatalmas vörös betűk hirdet­ték a szállítmányozó cég, Jjagyis a kocsitulajdonos ne­A gépkocsivezetők egymást váltva munkálkodtak, négy­et óra alvást ugyanannyi ve- pttés követett A sofőrök ele­mükben voltak, éjszaka mindketten szívesen vezet­tek, ilyenkor kisebb volt a forgalom, hűvösebb az idő, ember is, gép is jobban sze­reti ezeket az órákat. Mint mindenütt, itt is volt egy felelős szállítmányvezető aki mindenről pontosan tu­dott és aki azzal is tisztában volt, hogy az éjszakai határ- átkelés nem éppen veszélyte­len feladatot jelent. Két nap­ja, amikor a magyar határon begördültek, társa előtt is fel­fedte a helyzetet. Elmondta, hogy régi és megszokott fel­adatnál most sokkal veszélye­sebb munka vár rájuk. Az or­szágba behozni valakit sok­kal könyebb feladat, mint innen kiszöktetni a bujkáló- kat. Egyikük sem volt kezdő a szakmában, a cég ugyanis csak egykori frontkatonákat alkalmazott. A teherautó ve­zetőfülkéje is inkább hasonlí­tott egy háborús járőrszolgá­latot teljesítő gépkocsi utas­terére, mint alumínium töm­böket szállító, békés sofőrök munkahelyére. Erről persze a két gépkocsi- vezető nem tehetett. Valaha mindketten SS-tisztiiskolát végeztek és azóta egyfolytá­ban katonai fegyelem alatt élnek, a különbség most mindösze annyi, hogy a tán­cosnők és énekesek lapból ki­vágott fényképei nem a lak­tanyai körlet helyiségeit, és szekrényeit, hanem a gépko­csi vezetőfülkéjét díszítik. Ezt a vezetőfülkét igen ügyesen kiképezték. Az ülőhelyek mögött sza­bályos szobácska helyezke­dett el, fekvőhelyül bőrbur­kolatú heverő szolgált, kis felcsapható asztallap pedig a menet közben való olvasást, írást is lehetővé tette. Az asztallap fémcső lábakkal volt rögzíthető. Ha viszont ezeket a lábakat kiemelték és összeillesztették, és a belse­jükbe rejtett teleszkópokat kihúzták, nagy hatósugarú rádióantennára tettek szert. Ez az antenna a kocsiból kinyújtva és innenső végével a heverőbe rejtett rádióké­szülékhez csatlakoztatva a legnagyobb távolságokról is lehetővé tette, hogy münche­ni főnökeikkel a sofőrök ér­tekezhessenek. Ez az értekezés persze igen egyoldalú volt. A rádiókészü­lék ugyanis csak a vétel cél­jára volt alkalmas és mind­össze egy hullámhosszon dol­gozott. Az adott sávon reg­geltől estig zenei műsort su­gárzott egy „amatőr”. A gép­kocsivezetők eligazítása arra is kiterjedt, pontosan hány órakor kell a berendezésüket üzembe helyezni. Azt is tud­ták, ha a parancs nem válto­zik, milyen dalt sugároz majd az a távoli rádióadó. Abban az esetben, ha a gramofontű „megbotlik”, vagy a zene­szám közvetítését bármilyen zavar nehezíti, az eredeti pa­rancsot nem szabad végrehaj­taniuk. Most is, nem sokkal a ma­gyar főváros elhagyása után a kéttagú csoport vezetője készenlétre helyezte vevőbe­rendezését. A nagy teljesít­ményű készülék csendes zümmögéssel dolgozni kez­dett, és néhány másodperc múltán a '„varázsszem” zöld fénye is ragyogni kezdett. A vevőberendezés csak fül­hallgatóval működött, olyan aprócska alkatrésszel, ame­lyet úgy lehetett a fülbe il­leszteni, hogy a rohanó gép­kocsiba belátó gyalogosok, vagy akár rendőrök, sem ve­hettek észre semmit. A müncheni adó a megbe­szélt zeneszámot sugározta. A gépkocsivezető alaposan megfigyelte a muzsikát, majd kikapcsolta a rádiót, szétsze­relte az antennát és a társa mellé ült. — A feladat nem változott —- közölte lakonikus rövid­séggel. A gépkocsi mintha vesztett volna sebességéből. Mindket­ten az utat figyelték. Tudták, hogy néhány száz méter után egy parkoló kocsi hátsó hely­zet jelző lámpáinak kell elő­villanniuk. .. .. .A „Páter” aggódott... Sokan gyanúsították azzal, hogy egyfajta jóstehetség rej­tőzik benne, sok mindent elő­re megérea és főleg a nem várt megpróbáltatásokat jel­zi érzékeny idegrendszere. Mint máskor, ilyen eset­ben, most is motorikus nyug­talanság vett erőt rajta. Leg­szívesebben kettéosztotta vol­na önmagát, hogy egyik fele Eberlingnél Münchenben, másik fele pedig a határon, az átkelőhely közelében le­gyen. A hír, hogy Wocheck ellen merényletet kíséreltek meg, és a két merénylőt elfogták, nem is érte őt váratlanul. Szokásához híven, a nagy bajban is a kevés biztató kö­rülményt mérlegelte legin­kább. Schirmbaum és Gem- ner fogoly, — gondolta —, de Jana szabad és bízott abban, hogy az asszony a parancsnak megfelelően „lezárja” -’’a Wocheck-ügyet. Minthogy hí­reket akart kapni, és erre Becsben nem volt lehetősége hosszú szágul­dás árán Eber- linghez utazott Nagyon meg­lepte őt, hogy főnöke hivatali vonalán nem tudott a pa­rancsnokkal beszélni. Noha Eberling koráb­ban határozot­tan megtiltotta neki, hogy a la­kásán keresse, most mégis a kis villához au­tózott. Ez a nap a meglepetések napja volt: Eberling ottho­na előtt nem állt őr. Amikor becsengetett, a megszokott inas nyitott ugyan ajtót — ezt a férfit pincér ruhában Eberling gyakran vitte magával a Ko­pasz Oroszlán-beli megbeszé­lésekre —, de a férfi most le­tört volt, csaknem szomorú. __ (Folytatjuk) sa azzal végződött, hogy el­tévedt, Rendőrhöz fordult segítségért és riadó-autóval jutott a szállodánkhoz. Ez az eset azután néhányszor meg­ismétlődött. Molnár Gusztit és társait már messziről meg­ismerték a szolgálatos rend­őrök és ha a szálló felé vitt az útjuk, készségesen, kérés nélkül magukkal vitték őket. Más alkalommal egy hivatal vezetőivel és dolgozóival kö­töttek ismeretséget, sőt hasz­nos segítséget nyújtottak a nyelvtanuláshoz. A Selyp! Ceineutgyár új szociális létesítményekkel gazdagszik A napokban új, három- szintes épület alapozásához kezdtek a Selypi Cement­gyárban. Mint Török András igazgató tájékoztatta lapunk munkatársát. 3,3 millió fo­rintos beruházással korszerű irodaházat és művelődési ott­hont építenek a vállalatfej­lesztési alapból. Jelentős értékű társadalmi munkával segítik a tervek valóra váltását — így még az idén elkészülnek az épü­let első szintjével. Az egyébként gyári kivitelezés­sel is készülő ház további munkáit a következő évben végzik el. A beruházás befejezésé­vel — az átköltözés után — a jelenlegi irodák helyén klubszobákat rendeznek be a dolgozóknak, a műszaki osztály helyiségeiből tDedig — az ipartelep más pontján — fürdőt alakítanak ki. Hmússi 3 läS3, október 11., pénteK

Next

/
Thumbnails
Contents