Heves Megyei Népújság, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-09 / 237. szám

Demokrácia és pártszerűség A párton belüli demok- " rácia sokrétű, szerte­ágazó törvénye pártéletünk­nek, pártszervezeteink tevé­kenységének. Magába foglal­ja: a pártszervek demokra­tikus megválasztásának rend­szerét és a választott párt­szervek lényeges irányító sze­repét; a párttagság politikai aktivitását és a fontosabb kérdések pártszerű, vita út­ján történő eldöntését; a vá­lasztott pártszervek beszá­molási kötelezettségét vá­lasztóinak; a helyi pártszier- vek hatáskörének, önállósá­gának, öntevékenységének fokozását; a párttagság jo­gainak és kötelességeinek maradéktalan érvényesítését a szervezeti szabályzatban lefektetett elvek alapján. Nem az Illendőség, hanem az igazság kedvéért kell megállapítani: pártszerveze­teinkben nincs különösebb probléma a demokráciával. Általában az a jellemző, hogy az utóbbi években nö­vekedett pártunk demokra­tizmusa és helyesen érvénye­sülnek azok az elvek, szabá­lyok. amelyeket pártunk IXi kongresszusa, az ott elfoga­dott szervezeti szabályzat ezzel kapcsolatban meghatá­roz. Az általános, kedvező helyzet viszont nem mond ellent annak, hogy egyes he» lyeken, főleg konkrét kérdé­sek kapcsán felbukkannak helytelen nézetek, hibás módszerek, újjáélednek el­avult gyakorlatok, olyanok, amelyek negatívan hatnak Ipárhszervezeteink fejlődésé­re. Találkozni még mindig a pártdemokrácia helytelen, felszínes értelmezésével. Elő­fordul, hogy egyes helyeken a demokráciának csak az egyik oldalát hangsúlyoz­zák, azt gondolván, hogy a pártdemokrácia egyenlő a vitával, a birálat szabadsá­gával, a jogok gyakorlásá­val. Iglaz ugyan, hogy a fel­soroltak fontos és nélkülöz­hetetlen vonásai a pártde- mokráciáak, de legalább úgy hozzátartozik ahhoz a párttagság aktivitása, önte- 'iSiVékenysége, tevékeny részvé­tele a közösen kialakított te­endők végrehajtásában.- A párton belüli demokrácia te­hát a két fontos alkotó elem­nek szerves egysége: egy­részt a kérdés széles körű megvitatása, pártszerű el­döntése, a jogok biztosítása, másrészt a feladatok végre­hajtása, a párttagság nagy­fokú aktivitása, önkéntes, te­vékeny részvétele a határo­zatok teljestésében. Mint a pártélet minden szabálya, a demokrácia fejlesztése is a párt egységét, szervezettsé­gét tevékenységének haté­konyságát hivatott erősíteni és csakis ebből a nézőpont­ból lehet jelentőségét tény­legesen megérteni és értékel­ni. Ezzel függ össze egy *“ másik kedvezőtlen je­lenség is. amely végső soron szintén a pártdemokrácia fejlődését gátolja. Ez pedig a formalitások, a külsőségek túlbecsülése, az érdemi, a lé­nyegi, a tartalmi dolgok ro­vására. Az utóbbi időben több fontos központi intéz­kedés történt, amely a párt- deimokrácia formális voná­sainak felszámolását segíti. Ilyen volt mindenekelőtt a vezetőségválasztó taggyűlé­seknél a jelölő bizottságok előzetes megválasztása, il­letve annak a feltételnek a biztosítása, hogy a jelölés va­lóban a tagság véleményét fejezze ki. További lépés volt ebben az irányban, hogy a most sorra kerülő be­számoló taggyűlésekre már a választó taggyűlés elnökét és szavazatszedő bizottság., t is előzetesen megválasztják. Ezzel persze nem állíthat­juk azt, hogy most már mindenfajta formalizmus megszűnt. Vannak még más ilyen jelenségek és a harcot sohasem szabad megszüntet­ni ellenük. Egyes helyeken például a taggyűlést egysze­rűén csak gyülekezetnek, vi­tafórumnak, tanácskozó tes­tületnek, tájékoztatási for­mának tekintik. Háttérbe szorítják, elhanyagolják a taggyűlés legfontosabb hiva­tását, azt hogy ez egyúttal az alapszervezet legmaga­sabb vezető testületé is. A taggyűlés vezető testület amelynek joga és kötelessé­ge, hogy az alapszervezeti vezetőség munkáját rendsze­resen ellenőrizze, döntéseit felülbírálja, esetleg megvál­toztassa. Meglehetősen gya­kori, hogy a taggyűlésnek e fontos hivatása csak az újjá- választás Idejére vonatkozik és nem pedig az egész beszá­molási Időszakra. A taggyű­lés elé kerülő beszámolók és javaslatok Is sokszor olya­nok, amelyek már eleve nem tesznek lehetővé komolyabb vitát, változásokat, hanem in­kább ^jóváhagyás” céljából készülnek. Elképzelhető len­ne például az is. hogy a tag­gyűlés elé készülő beszámo­lók eleve a vitatott kérdése­ket tárnák fel, alternatív javaslatokat tartalmaznának és a döntést a taggyűlésre bíznák.- A taggyűlés helyes szerepének érvényesítése végső soron két dolgon mú­lik: az egyik az alapszerve­zeti vezetőség felismerésén, annak tudatosításán, hogy számukra, a közvetlen felső pártszerv a taggyűlés. A másik: a párttagság öntuda­tán, annak a jogos igényén, hogy a taggyűlésnek nemcsak az a feladata, hogy megvá lassza a pártvezetőséget, ha­nem az Is, hogy ellenőrizze, irányítsa, segítse, módosítsa annak munkáját A taggyűlésnek mint ve- “ zető testületnek a sze­repét ezért is fontos hangsú­lyozni, mert ez utóbbi évek­ben, különösen pártunk IX. kongresszusa óta jelentősen megnőtt az alapszervezetek felelőssége. Adódik ez rész­ben abból, hogy a szervezeti szabályzat módosításával va­lamennyi alapszervezet jog­körét, hatáskörét felemelte az üzemi alapszervezetek színvonalára. Ezzel különösen a hivatali és intézményi pártszervezetek feladata ki­szélesedett, megnövekedett. Másrészt következik ez a gazdaságirányítás reformjá­nak bevezetéséből is, amely­nek nyomán a helyi gazdasá­gi szervek önállósága lénye­gesen kiszélesedett és ez a helyi pártszervezetek mun­kájának, felelősségét is meg­növelte. A pártdemokrácia érvé­nyesülésének fontos, szinte nélkülözhetetlen ismérve a kommunista bírálat és önbí­rálat állandó alkalmazása. Hallani még olyan esetek­ről. amikor a kritikát megto­rolják, a bírálót üldözik és csak valamelyik felsőbb pártszerv közbeavatkozásá­ra változik meg ez az áldat­lan helyzet. Szerencsére az ilyen durva, eléggé el nem ítélhető módszerek egyre rit­kábban fordulnak elő. Az viszont már gyakoribb, hogy Őszi lehaltlszás — 30000 holdon A halgazdaságokban meg­kezdődött az őszi lehalászás szezonja, amely a brigádok­nak november közepéig ad munkát, összesen 30 000 hol­das területről gyűjtik össze a „termést” és arra számíta­nak, hogy több mint 1500 va- gonnyi tógazdasági hal lesz az őszi lehalászás zsákmánya Az üzletekbe az idén 380 vagon hal kerül, mintegy 700 vagont pedig jövőre tartalé­kolnak. Több mint 400 va- i'ionny! halat tenyészanyag- tént vesznek nyilvántartás­ié, ezeket újra kihelyezik a A halászat idei nagy sze­zonmunkája egész sor érde­kességet hozott. Először ke­rülnek tömegesen a hálókba a növényevő halak, amelye­ket évek óta fokozatosan ho­nosítanak meg az állami hal- gazdasági egyesüléshez tarto­zó üzemek. Idén mér 3500 mázsát kínálnak a fogyasz­tóknak ebből a kiváló, fehér­húsú, kis zsírtartalmú fajtá­ból. Az 5—6 kilósra megnövő halakat a szakemberek sze­rint hamarosan megkedvelik • Ütei asszonyos. nem azonnal és nyíltan lép­nek fel a bírálóval szemben, hanem kivárják az alkalmat, megvárják a bíráló első té­vedését, és akkoT „törlesz- tenek”. Ez ellen az a legha­tásosabb védekezési módszer, ha az egyes munkahelyeken és pártszervezetekben olyan elvtársi légkört alakítanak ki, amely eleve kudarcra ítél mindenfajta közvetett meg­torlást, amely eleve elret­tent mindenkit attól, hogy az őt ért bírálatért bármilyen formában megfizessen. A kommunista bírálat és önbírálat elmélyítésének van azonban még egy akadálya. „A párton belüli demokrácia fejlődését — állapította meg pártunk IX. kongresszusa — különösen a hiányosságok kiküszöbölésére irányuló építő bírálat kifejtését sok­szor fékezi a párttagok vagy funkcionáriusok egzisztenciá­lis függése. Meg kell terem­teni annak a biztosítékait, hogy a kritikai fellépés, a munkával kapcsolatos nézet- eltérés, egyes kérdések más­fajta megítélése miatt ne le- hesen senkit hátrányos hely­zetbe hozni”. A biztosíték csakis és elsősorban politi­kai jellegű lehet. Annak tu­datosítása, hogy az egyes vá­lasztott szervekben, vagy még inkább taggyűléseken minden párttag egyforma, egyenlő jogokkal és köteles­ségekkel rendelkezik és a pártéletben nem szabad meg­tűrni semmiféle hivatali, szolgálati függőséget. A helyi vezetőkkel meg kell értetni: a pártrendezvények erejét, a taggyűlések jelentőségét ép­pen az biztosítja, hogy ott mindenki mindenféle belső szorongás nélkül el meri mondani véleményét. Aki ezt nem érti, vagy nem akarja tudomásul venni, pártunk demokratikus szabályait alap­jaiban sérti. A pártszerve­zetek vezetőségének, a tag­gyűlésnek, sőt minden egyes kommunistának vissza kell utasítania minden olyan próbálkozást, amikor a hiva­tali vezető a pártélet során is érvényesíteni próbálja. A párton belüli demok­” rácia elmélyítése, a pártélet ezen lenini normái- nek betartása a párt szilárd elvi, politikai egységének alapfeltétele, s a pártszerve­zetek eredményes munkáját, hatékony tevékenységét hi­vatott szolgálni. Jelentősége azonban túlnő a párt kere­tein. Kiinduló pontja, ösz­tönzője az állami, gazdasá­gi, társadalmi élet demokra­tizmusának, alapja a széles néptömegek alkotó tevékeny­sége kibontakozásának, vég­ső soron a szocializmust építő társadalmunk fejlődése meggyorsításának. V. I. A Bezosztája dicsérete tpalun jártam a napokban és ismerőseim A figyelmeztettek: itt igén jó kenyeret sütnék, igazi kisipari kemencében, ragadjam meg az alkalmat. Vettem is egy gyönyörű, barnapiros magyar cipót. Odahaza óriási volt a sikerem. Még a szomszédok is átjártak ke­nyeret enni és nem fukarkodtak az elisme­réssel. „Hiába, ez a jó falusi kenyér és ez az igazi jó magyar búza, ebből lehet jóízűt fa­latozni”. Hallgattam, nem szóltam. Nem mondtam el — egyébként korántsem dicsérő — véle­ményemet a városi sütőiparról, de a búzáról se. Mosolyomat azonban alig-alig tudtam lep­lezni. Éppen mostanában foglalkoztam ezzel a kérdéssel, így pontosan tudom, hogy a ma­ga idejében kiváló szolgálatokat tett, nagy nevét szerzett magyar Bánkút! búza ma már legfeljebb hírmondónak, itt-ott található földjeinken. Ahol magyar fajtát termeszte­nek, ott a közelmúltban nemesített, fél-in ten- zív, nem követelőző, de hálás Fertődivel fog­lalkoznak. Ez sem több azonban, mint a ve­tésterület egynegyede. A falu pedig, ahol a kenyeret vettem, híres tsz-szel büszkélkedő, jó földű, belterjes vidék. Abban a határban külföldi búzát termesztenek. Engedjék meg tehát, hogy a szomszédok sok dícséretét most közvetítsem. Továbbad­jam a Bezosztájának. Annak a külföldi in­tenzív fajtának, amelyet ma már hazánk bú­zaföldjeinek több mint a kétharmadán ter­melünk. Nem is olyan régen, 1957-ben kezdődött. Szinte állandósultak akkor kenyérgabona­gondjaink. Mivel a régi, magas vetésterülete­ket nem állíthattuk vissza, a hozamokat kel­lett növelnünk. A szélesebi) vizsgálódás érde­kében kísérletek kezdődtek külföldi búzafaj­tákkal. A próbaképpen vetett cseh és német fajtákról hamar kiderült, hogy tenyészidejűk a mi viszonyainkhoz képest túlságosan hosz­szú. Az olasz fajták sokat ígértek, de lisztjük minősége gyenge, gyökérzetük a keményebb teleket nem állja. Évről évre több kiválóság­ról tett azonban bizonyságot a szovjet Be­zosztája. Hozama magas, az intenzív körül­ményeket különösen meghálálja. Lisztje ki­tűnő, szára erős, nem dől meg. Kalásza nem rozsdásodik, magja nem pereg és hazánkban majd mindenütt termeszthető. Amikor 1960-ban a külföldi fajták közter­mesztésbe kerültek, a Bezosztájának már előkelő, de még nem döntő szerep jutott. Két év múlva is csupán a külföldi maggal vetett területek felét foglalta el. De előnyei a nagy méretű termesztésben mindinkább kibonta­koztak, úgyhogy az idén már az egyetlen ko­moly méretekben termesztett külföldi fajta volt hazánkban, aránya pedig elérte a 70 szá­zalékot. A fennmaradó terület túlnyomó ré­szén Fertődi termett. A búza terméshozama sok tényező függvé­nye. Való igaz, hogy nálunk az elmúlt évek­ben sokat javult a szakértelem, az érdekelt­ség, a vegyszerezés, a műtrágyázás. Ha azon­ban az idén minden kedvezőtlen körülmé­nyek ellenére 14 és fél mázsa búzát termel­tünk holdanként, ezért feltétlenül dicséret illeti a Bezosztáját Is. És reméljük, erre a di­cséretre a következő években fokozódó mér­tékben szolgál még rá. Kísérletezünk más hazai és külföldi fajtákkal is, de ezekben a hetekben a vetőgépek magládáit a legtöbb helyen Bezosztájával töltik meg, hiszen a faj­ta igazolt „teljesítőképessége” 25—28 mázsa holdankint! Kenyérgabona-gondunkat tehát megoldot­tuk és ebben nagy része volt annak, hogy 7—8 év alatt gyakorlatilag teljesen felváltot­tuk a termesztett fajtákat. Érdemes lenne gondolkodni, nem kellene-e hasonló bátor lépéseket tenni más területeken is. A magyar mezőgazdaságnak ugyanis nem csupán a ke­nyérgabona-gondot kell megoldania! (F. B.) Heves megye borvidékein befejezéshez közeledik a szü­ret. Az egri Dobó István Ter­melőszövetkezet 1-es számú pincéjében 1500 hektoliter mustot töltöttek a hordókba. Soós Sándor, a pince vezetője elégedett a must minőségével, csak éppen a mennyiség ke­vés. Jelentős jégverés volt a szövetkezetben, ami elvitte a termés felét. Jövőre termőre fordulnak az új telepítések is, üzembe helyezik -az új feldol­gozót és ha az időjárás is kedvezőbb lesz, megtelnek a hordók a kiváló borokkal. Képünkön Soós Sándor pincevezető, Horváth Mihály és Mezei Gyula pincemunká­sok fokolják a mustot. (Foto: Kiss Béla) A pirula — Nagyszerű dolog a tudomány — lelke­sedett Csermely Ti­hamér és én ebből rögtön tudtam, hogy megint hasznot húz valamiből. Csermely Tihamérnak a tudo­mány minden új fel­fedezése személyes hasznot hozott, még a haszonhúzás tudo­mányából is gyara­podott háztája. Az inkvizíció idején ő gyűjtötte össze a máglyák hamuját, mert a tudomány megállapította, hogy a fahamu a legjobb a lúgkészítéshez, Ame­rika felfedezése után rögtön gebint nyitott ahová csak úgy gyűl­tek a konkvisztáto- rok, mint méhek az aranyra, s amikor fel­találták a meteoroló­giát, azonnal esőkö­penyeket kezdett gyártani... Ezek után érthető, ha jogos kíváncsiság­gal érdeklődtem, mi­ért ez a nagy és tisz­teletteljes öröm. — A pirulák, kér­lek... Ez ifjan. Kolosz- szális. Amíg a pápa i nem szólt ebben az ügyben, addig gyana- kodtan, hogy azt egész csak, smafu. Ha elma­rad a gyermekáldás, akkor ugye, milyen jó a pirula, ha nem ma­még ráérünk a gye­rekkel, legyen meg mindene, mire meg­születik. Legyen meg az az Opel, a kis vi- tyilkó a Balatonon vi­rad el, akkor rosszul szedte a kedves gyén- gédebb nem... Isme­rem én már az ilyes­mit. De most, hogy a pápa megtiltotta a katolikusoknak, most már tudom, hogy a tudomány új diadalá­val állok szemben. Es a legjobbkor állok szemben. Fiatal háza­sok vagyunk, kérlek. lorléssal, meg még né- hány apróság... Aztán jöhet. Addig várjon. Így döntöttünk Eleo­nórával.., — lelken­dezett és elrohant a kezében kincsként szorongatott recepttel a közeli gyógyszertár irányába. Csermely Tihamért ezután hosszú hóna­pokig nem láttam, már el is felejtettem lelkesedését a tudo­mány vívmányai iránt, amikor egy al­kalommal véletlenül összefutottam vele és családjával. Az ikrek tele torokkal üvöltöz­tek a babakocsiban, Csermely három csör­gőt is rágott a kezé­ben, miközben neje, Csermely Tihamérné született Lelkes Eleo­nóra úgy rángatta a babakocsit, hogy néz­ni is tengeri betegsé­get jelentett. — Gratulálok — mondtam. — Köszönöm — mondta fanyarul Csermely. — Te... és a tudo­mány diadala... a pi­rulák? — kérdeztem diszkréten félrevon­va Tihamért. — A tudomány — sóhajtott — azzal nincs baj. Csak Eleo­nóra egy buta nő... Képzeld, Andaxint szedett nekem. Micso­da különbség — tette hozzá rezignálton és csörgőt rázva elloholt az iker babakocsi után. (*fifri) Hét hónap Venezuelában Bolgár Lajos, a Néprajzi Múzeum kutatója és Halmos István, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia népzenekuta­tó csoportjának a tagja hét hónapot töltött Venezuelá­ban, hogy a piaroa-indiánok életét és kultúráját tanulmá­nyozza. Tanulmányújukról Bolgár Lajos kedden a Nép­rajzi Múzeumban tájékoztat­ta a sajtó munkatársait. Az Orinoco és mellékfolyói kör­nyékén 13 indián települést látogattak meg. Intenzív kap­csolatot létesítettek az ősla­kókkal. Útjuk eredménye­ként a Néprajzi Múzeum csaknem 400 tárggyal gazda­godott. Ezt négyezer méter keskenyfilm, kétezer fény- képfelvétel és több órányi hangfelvétel egészíti ki. A tárgykollekció kiállitását, a filmek bemutatását 1969-re tervezi a Néprajzi Múzeum. Mmm 1968. október 9.. szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents