Heves Megyei Népújság, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-09 / 237. szám

omell szintű tanuléképzés Maga az élűt vetette fel ennek az emelt szintű tanuló- képzésnek az igényéi. Ugyanis arról van szó, hogy azokat a fiatalokat, akik érettségi után szeretnének az iparban és a kereskedelemben elhelyezkedni, vonnák be ebbe az emelt szintű képzésűé. Márpedig egyre több olyan fiatal no és férfi található manapság nálunk, aki felsőbb isko­lába. nem jut el. Hinnék a szóban forgó tanulóképzésnek már van gya- ■.korlatéi is. Főként az ipari szakmákban találhatunk érett­ségizett tanulókat. A kereskedelmi szakmák még csak fog­lalkoznak a gondolattal. Vonatkozik ez főként Gyöngyösre. Itt a városi tanács ülésén merült fel a kérdés: milyen feltétélek szükségesek ahhoz, hogy érettségizett fiatalok juthassanak kereskedői szakmunkás oklevélhez? Ennek az oktatási formának a személyi feltételeit — az előadókat — már nem kellene felkutatni. Nehezebb kérdés a tárgyi feltételek biztosítása. Mindenekelőtt a tanterem gondja merül fel. A megoldást az adhatná, ha —: mondjuk — kétéven­ként esői:'telítenék a szakmák számát, és az ekkor kiha­gyott szakma helyére vennék fel az érettségizett kereske­dő-jelölteket. Akár az iparcikk, akár az élelmiszer ágaza­tára. Igaz, az érdekelt vállalatok sem túlságosan szorgal­mazzák ezt az oktatási formát, mivel az együtt járna az­zal is, hogy, a tanulok az eddigi heti két alkalom helyett háromszor mennének iskolába. Egy nap kiesne a munká­ból. A vállalatok pedig a tanulókat mint dolgozókat is számon tartják. . Kérdés: végső soron nem a kereskedelemnek az ér­deke-e, hogy a megnövekedett eladói igényeket kielégítse? Nem a vállalatnak származik-e abból haszna,, ha üzletei­ben kulturáltabb, képzettebb eladók szolgálják ki a vevő­ket? Nem várható-e ennek következtében még a forga­lom növekedése is? Vagyis mindenki jól járna: a kereskedelem, a vásár­ló és az érdekelt fiatalok népes tábora is, ha az emelt szintű, tanulóképzés mielőbb megvalósulhatna Gyöngyö­sön is a kereskedelmi szakmákban. Szerintünk csak a szándékon múlik ez. ________________(gmf)_____ Ma gyar kartográfusok — amerikai világatlasz Magyar térképészeti szak­emberek is bekapcsolódtak az amerikai Rand McNelly- cég által kiadásra kerülő vi­lágatlasz szerkesztési munká­jába. Több éves előkészítő munka után a közelmúltban készültek el a nagyszabású munkával és angol, svéd, ja­pán, nyugatnémet cégekkel együttműködve a világatlasz 34 oldalát önállóan szerkesz­tették. A Szovjetunió, Kína és a tá.vol-keleti országok po­litikai, hegy- és vízrajzi, va­lamint várostérképeit dolgoz­ták ki. Olyan adatokat is rendel­kezésre bocsátottak, amelyek nemcsak a térkép összeállítá­sánál, hanem más ettől füg­getlen kiadványban is helyet kaphatnak. A nagyarányú munka min­den részletét egyeztették a szerkesztés folyamán a kül földi szakemberek által ké szített térképekkel és a jó­váhagyás után folytatták to vább a térképrészietek meg­alkotását. A chicagói cég tel­jes megelégedését fejezte ki a magyar Kartográfiai Válla­lat munkájával kapcsolatban a világatlasz jelentős részé nek szerkesztéséért. Villa Olimpica ^pé esik (Dines mesdkál leoele A vé«zdes datum Szendrey Júlia életében Száz esztendeje, 1863. szep­tember 6-án halt meg Szend­rey Júlia, a „feleségek fele­sége”, mármint Horváth Ár­pád egyetemi tanár felesége, akihez — „eldobva az özvegyi fátyolt”, tíz nappal a gyász­év letelte előtt férjhez ment. 1868. szeptember 8-án temet­ték el, s ez a dátum, szeptem­ber nyolcadika, végzetes sze­repet játszott Szendrey Júlia életében. 1846. szeptember 8-án, Nagykárolyban ismerkedett meg Petőfivel, s egy évvel később, pontosan az évforduló napján, 1847. szeptember 8-án kötött házasságot Pesten a költő és az erdődi tiszttartó leánya. És szeptember 8-án temették el, 1868-ban, negy­venéves korában. Turisstika — Nyugodtan ülj le és várj; ez az úr meghívott egy ét­terembe. (A Wellwoche karikatúrája) Első mexikói kétkapus ed­zésünkre készültünk az olasz válogatott ellen. A két edző csak efféle „sapka nélküli” találkozóban állapodott meg, mégis, amikor az új olimpiai űszócsamokban vízbe száll­tunk — hétezer néző foglalt helyet a lelátón! Az olimpiai rendező bizottság megneszel- te az edzőmérkőzést és ügyes húzással főpróbát csinált be­lőle. Edzőmérkőzés 7000 néző előtt A nagyszámú nézőt nem érte csalódás, mert szép já­tékot és 5:4-es magyar- győ­zelmet láthatott. A magyar csapat teljesítménye ugyan nem volt teljesen zökkenő- mentes, reméljük azonban, hogy a torna megkezdésére elérjük legjobb formánkat. Egyébként a legnagyobb ér­deklődés az „öt nagy”, a szovjet, a jugoszláv, az olasz, az NDK-beli és a ma­gyar vízilabda-csapatot kísé­ri, de egyre többet beszélnek az amerikai válogatottról is, amelyben nem kevesebb mint öt olyan játékos szerepel, aki 100 méteren 56 másod­percet úszik! Az amerikaiak pólósapkája nem hasonlít az általunk is viselt hagyomá­nyoshoz. Az új formájú sap­ka ugyanis fülvédőkkel van ellátva, az embernek olyan érzése támad, amikor meg­látja őket, mintha rögbijáté kosok estek volna a vízbe! Persze, a mai játékstílus mellett lehet, hogy nekik van Igazuk..; Vasárnap vendégségbe vol­tak hivatalosak a magyar vívók. Egy régóta Mexicóban élő magyar orvos hívta meg őket, s hazai ízekkel, hangu­lattal kedveskedett vendégei­nek. Nagy sikere volt az íz­letes töltött káposztának, majd a budapesti Royal Szálló Mexicóban lévő népi zenekara rögtönzött hangver­senyének. A zenekar egyéb­ként nem más, mint az Eger­ben is jól ismert, népszerű Suha-zenekar. Játékukkal az olimpiai falu lakói is megis­merkedhetnek majd! Tolikorona, Tomahawk... Esőisten „napi áldása” a menetrendszerű eső továbbra is naponta megkeres ben­meglepetéssel tapasztalták, hogy a szobrot marcona kül­sejű felfegyverzett rézbőrűek sokasága veszi körül. Üvöl­töztek. fenyegetőztek, végül a sokaságból kivált egy in­dián harci díszbe öltözött, tolikoronával és tomahaw- kokkal felszerelt küldöttség, s határozott hangon közölte a mérnökökkel: nem enge­dik istenüket elvinni, mert A 43 emeletes „Toppe Latinamericano” épülete a fővá- ros üzleti negyedében. nünket. Bizony, nem a leg­barátságosabban nézünk Tla- loc — esöisten ősindián ne­ve — 168 tonnás szobrára. Idegenvezetőnktől tudtuk meg, hogy erre a monumen­tális, felbecsülhetetlen éi té- kű műkincsre egy azték ol­tár feltárásakor akadtak rá; A város elöljárói és a muzeo­lógusok úgy döntöttek, hogy a szobrot elmozdítják erede­ti helyéről és az antropoló­giai múzeum előtt helyezik el. Nem számoltak azonban az őslakosság fanatizmusá­val. A szállításhoz kivonult munkások és mérnökök nagy MM Bodrogi Sándor kémregénye 37. Beugrottak a gépkocsiba, 'Gömöry ráadta a gyújtást. 'Zavartalanul elérték az or- •zágutat. A Mercedes akkor {felkapott a betonra és elállta a forgalmat. A Volkswagen i teljes gázzal robogott. Jana a Mercedesben ült és : az utat kémlelte. Amikor Gö- ' möryék gépkocsijának hu­nyort piros lámpái eltűntek a méssziségben, ő is begyül- totta\a motort, gázt adott és fütyörészve nekivágott az éj­szakának. .. .A kocsi vezetését Schirmbaum vette át, mert a professzor éledezni kezdett és ■ Gömörv az értékes teher el- I némítását a világért sem bíz­ta volna másra. Egyszerre feloldódott bennük minőén addigi feszültség, hallatlanul vidámnak érezték magukat — Látja — mondta az or- vos Janára terelve a szót — ez az új generáció. Ahogy ezek élni tudnak, amilyen •hozzáértő módon eligazodnak a legbonyolultabb összefüg­Mwmigj az valóságos október 3., szerda gésekben is, csoda. — A feleségem •— mondta Schirmbaum csendesen és halkan, csak magának. Az or­vos megrökönyödve meredt utitársára. — Ezt eddig nem is mond­ta. — Titok — suttogta Schirmbaum. — Bécsben úgyis megtudta volna. Az orvos felnevetett. — A hülyéknek van szeren­cséjük — mondta mély meg­győződéssel —, már ha sze­rencsének lehet nevezni, ha valaki egy észkombájn pus­kaporos hordót vesz felesé­gül. A hetvenes kilométerkőnél némi vegyszert löttyintett még a kötözőanyagra és né­hány másodpercig újra a pro­fesszor arcához szorította. Ezután Schirmbaum és az or­vos behajoltak a kocsiba és kiemelték az alvó Woche- cket. Ebben a másodpercben — mintha csak egy filmrendező felvételt vezényelt volna, ha­talmas jupiterlámpák fénye villant meg. A környező ko­csikból egyenruhás és civil férfiak ugrottak elő és gép­pisztolyt szegeztek rájuk. — Nem érdemes ellenáll­niuk — harsogta egy hang. — Menekülni nem tudnak, en­gedjék el a professzor testét, ameljék a fejük fölé a kezü­ket és álljanak sorba. A parancsot késedelem nél­kül végrehajtották. Schirm­baum nyöszörgött, mint a kutya, amely korbácsot lát. Három személyautó gördült oda Schirmbaumékhoz. Gö- möry és a volt SÍS-legény lát­ta, ahogy megragadták Janát és a kocsi mélyébe tuszkol­ták. Azután Gömöry, végül Schirmbaum került sorra. A kocsik elé motorkerékpáros rendőr száguldott, mögé pe­dig egy zöldszínű katonai te­repjáró kocsi sorolt be. Így folytatták útjukat a főváros irányába. Jó ideje mentek már. ami­kor lekanyarodtak az útról és egy laktanyaszerű épületbe gördültek a kocsik. Schirm­baum egy pillanatra még lát­ta Jana vakítóan szőke haját, és azt, hogy két egyenruhás asszony egy távoli rácsos ab­laké helyiségbe kísért. Aztán Gömöryt is látta, a szájában cigaretta füstölgőit, és észrevette, hogy a ház ab­lakán, ahová kísérik, nincse­nek rácsok. Nem volt módja hosszasan nézelődni. Már mennie kel­lett a harmadik irányba, oda, . egy bunkerszerű épület felé. Senki nem szólt hozzá, kis cellába vezették be. Az aszta­lon kenyér volt, tálkában gő­zölgő leves, pohár víz. Három cigaretta. Ebből látta, hogy bizony nem váratlan vendégek ők ebben a házban... .. .Gömöry—Gemner cellá­jának berendezése sem volt gazdagabb Schirmbauménál. Öt is vacsora várta, víz, há­rom cigaretta. Az őrei egy szót sem szóltak hozzá, be­vezették a helyiségbe és azután távoztak. Amikor ar­ra gondolt, hogy azelőtt egy a aajái utazott, ott állt meg, ahol akart, azt evett-ivott, amire gusztusa támadt — sírni sze­retett volna. Határtalan fáradtság ro­hanta meg. Hanyatt vetette magát, a priccsén és lehunyta a szemét. Ekkor az ajtó . rá­csain keresztül egy kéz nyúlt a szobába és lekattintotta a belső villanyt. Gömöry doktor erről már mit sem tudott. Aludt, mint akit leütöttek. Amidőn Janát a rácsos ab- lakü épületbe bevezették, az asszony retiküljéből cigaret­tát, vett elő és. rágyújtott. Lépcsőkön haladtak előre, egyre feljebb, és. feljebb. Egy előszobába érkeztek, ahol Ja­nát megpillantva, az addig helyet foglaló százados fel­ugrott. és sapkájához emel­te a kezét. — Alezredes elv társnő. Pálífy százados jelentem, a tábornak elvtárs már várja Jana letette retiküljét és kibújt köpenyéből. Kopogott, majd belépett a szobába. A szoba sarkában egy ha­talmas íróasztal állott. A szo­ba közepén világos színre pácolt és fényezett tanácsko­zóasztal karosszékei ásítoz- tak. A szoba másik sarkában egy dohányzógarnitura állt. Az ablakot vastag, velúr füg­göny takarta. A függöny mö­gül idősebb, szürke ruhás ”ér- fi lépett elő. Jana szorosra zárta boká­ját és mosolyogva megszólalt: — Tábornok elvtárs, Jana Witkowszky, a lengyel felde­rítő szolgálat alezredese, je­lentkezem. A tábornok kezét nyújtva közeledett az asszony felé; — Látja, ké­rem, ez nagyon jó munka volt. — Nem volt nehéz, tábornok elvtárs. — Maguk mindig azt mondják, ha él­ve megúsznak valamit: „Nem volt nehéz.. De azért azt hi­szem, könnyű sem volt. — Négy éve dolgozom az ODESSZÁNÁL, de mindeddig csak futó, és kis jelentőségű fel­adatokat kap­tam. Ez volt az első komolyabb munkám. — Mestermunka volt, al­ezredes elvtársnő. Foglaljon helyet, Mivel , kínálhatom meg? Wodka wyborovával, vagy Tokajival, vagy tán in­kább egy kis pilseni sört in­na? — Éhes vagyok, tábornok elvtárs. (Folytatjuk) az nagy szerencsétlenséget jelentene számukra. A szállí­tók a harcias magatartás és a túlerő láttán nem tehettek mást, elvonultak a színhely­ről. „Szentségtörés* katonai segítséggel Néhány nappal" később azonban három század kato­na kísérete mellett újra meg­jelentek és elkövették a „szentségtörést”, amit az in­dián lakosság a mai napig sem bocsátott meg a mexikói hatóságoknak! A 6,5 milliós világváros tengernyi látnivalóját, mű­emlékeit, nevezetességeit fel­sorolni szinte lehetetlenség. A múzeumokban eltöltött órákról is hetekig lehetne beszélni, ezért csak a leg­érdekesebb múzeumi tárgy­ról, az úgynevezett azték naptárról — eredeti nevén a Nap Köve — szeretnék rövid ismertetést adni. Ez a naptár huszonöt tonna súlyú, 3,5 méter átmérőjű szikladarab. Közepén a Napisten, Tona- tinh képe. Négy oldalán a teremtés négy ciklusa \ an ábrázolva, s körülöttük kon­centrikus övezetek. Az első hieroglifák jelzik az azték hónap húsz napiát — a többi övezeteken a négy elem, a tűz, a víz, a levegő és a Föld, továbbá az azték hónapok és az istenek szimbólumai lát­hatók. A kői története rendkívül érdekes. A spanyol hódítás idején az aztékok elásták, s csak a XVI. század végén ta­lálták újra meg. A spanyol püspök azonban félt a po­gány szokások felújításától, újra elásatta és csak kétszáz évvel később került végleg felszínre. Mexico City, Villa Olim- pica, szeptember 30. Építőipari nagyvállalat azonnali belépéssel alkal­maz a visonlai hőerőmű- építkezésre géplakatost, vasesztergályos. kovács szakmunkást Jelentkezés: 23. sz. ÁÉV főépitésvez, j gépészeti részleg, Tasnádi János, területi

Next

/
Thumbnails
Contents