Heves Megyei Népújság, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-06 / 235. szám
Egy nap — egy esstemlő • • • Akármelyik Utcán elindulhatsz, amint megfogynak a házak, ritkulni kezdenek a fák — kitárulkozik előtted a láthatár. Jól láthatók a táblá- sított szántóföld kockái. Festő számára talán csak színvázlat lenne az egész, a szakembernek azonban többet mondanak. A kiterjedt vörösesbarna folt: érik a heremag. A nagy barnászöld folt, ami egyre fogyatkozik: szedik a burgonyát. S az a barnásszürke folt, ami szemlátomást növekszik — az a talaj színe. Távolban apró játékszerek keregetik egymást, felettük olykor áttetsző szürke füstfelleg illan — traktorok szántanak ott. Mérnök barátomra nagy nehezen a központi major gépműhelye előtt akadok. Nagy a felfordulás, csattogás, zugás, kiabálás. Járművek forognak, traktorok pöfögnek, lánctalpasok zörögnek, csikorognak, s ő a gépek között úgy integet, mintha közlekedési rendőr lenne. Mikor észrevesz, hozzám siet, kitörő örövmel üdvözöl, szorongatja a kezem. „Százezer éve nem láttalak...!” Jókedve kényszeredett, látni rajta, hogy valami rettentő bosszúság forralja. — .. .Most hallom, hogy a reggeli hajtáskor a hibrid kukoricát tönkretették a tehenek. Nekiestek és lefalták a csöveket. Hogy az a magas- ságos Ararát...! A kertészeti parcellák mellé ültettünk egy sornyit, hogy ne kereszteződhessen más kukoricával. És tessék, most kereszteződött a marhákkal. Pár lépésnyire állunk az üzemanyag-tároló drótkerítése mellett. Ott a figyelmeztető tábla is: „Nyílt láng használata életveszelyes es tilos!” Nem figyel semmire, idegesen cigarettára gyújt. — Vigyázz, te... Az idegességed miatt még felröppenünk á galaktikába! Odébb megyünk, tisztes távolba. — És ha felröppenünk?! — néz rám ravaszkásan. — Egy agrármérnökre, gondolom, ott is csak szükség lehet. Csupa mezőgazdaság még az égboltozat is. Először is ott van a Tejút, a Kos, a Bika, az Ököchajcsár, a Kis-Kutya, a Nagy-Kutya; és mint állat- tenyésztési részleg — a Fias- tyúk. — Mit ér az egész növény- termesztés nélkül? — veszem át a tréfa fonalát én is. — No, no! Az is képviselve van ott fenn. Gondolj a Kalászra meg a Kaszásra. Aszályos időben nagy hasznát lehat venni a Vízöntőnek. Bizony, komám. Most már jóízűen nevet, s még akkor sem fogy belőle a bugyborékoló kedv, amikor egymás melleit a friss vetőszántás rögeit tapossuk. — Hogyan élsz? — Mindennap egyformán. Hol örülök valaminek, hol dühöngök valamiért. Hidegvízkúra, melegvízkúra. Tisztára szanatórium az iegész élet. Friss levegővel és kevés szélcsenddel. Hullámhegy után hullámvölgy. Itt is lehet ám tengeribetegséget kapni... „Tengeribetegség,<. Tehát megint a hibrid kukorica. — Feleslegesen szerzel magadnak bosszúságokat, nem gondolod? A kísérleti állomások, kutatóintézeten, előállítják az új növényfajtákat, kipróbálják a behozott fajtákat. Szóval, kikaparják helyetted a gesztenyét, készen átadják és pász. „Használati utasítást” is adnak: tessék, termeld tovább! — Sokan megelégednek ennyivel, de én nem. Minden gazdaság más és más termelési adottságokkal rendelkezik. Más a talaj, a domborzat, a mikroklíma és a többi, és a többi. Mondok egy példát: a Bezosztaja búzafajta nálunk remekül sikerült, a szomszéd szövetkezetben, pár kilométerrel arrébb már nem vált be. Az új növényfajtákat mindenütt ki kell próbálni előbb. Mert nem hólyag ez, hogy csak felfújjuk... Évekkel előbbértékes pap i Vákafajtát szerzett Külön Kefe tette el a magját, melegágyba, s a gondozóknak meghagyta, hogy különös gondossággal ápolják, kezeljék. Aztán mikor kiülteíésre került a sor, a palántákat minden szívfájdalom nélkül ösz- szevegyítették. Alig tudta kikeresni a féltett paprikákat a többi közül, s azokat is csak akkor, miután gyümölcsöt hoztak. S aztán itt van a paradicsom-história. összeoltott két fajtát, maga gondozta és ültette ki a palántát is az irodaház előtti virágágyasba. Gyönyörűen növekedett a növény, mindennap figyelgette, öntözte. Szeme előtt formálódtak a gyümölcsök. Két remek példány. Büszke volt rájuk, reggelenként szinte élvezettel nézegette, mint rezegnek a harmatcseppek megpirosodott, gömbölyű hasukon. Egy nap délig járta a határt, s mikor visszajött, hiába kereste a gyümölcsöket a zöld levelek között, nem találta. Talált viszont egy embert az irodájában, vígan falatozott, s bicskája hegyén a paradicsom utolsó szeletét billentette a szájába. Végtelen haragra gerjedt, szentségeit, káromkodott, s hiába mondta az idegen ijedten, hogy a tanácstól jött, ez és ez az ellenőr, kilódította az ajtón, még elcsomagolni sem érkezett. Ha akkor hideg ülőfürdőt vesz. bizonyára felforrott volna körülötte a víz. Az ellenőr később visszamerészkedett, kérte tőle a bocsánatot. „Nem haragszom, jó ember — mondta teljesen higgadtan. — Semmi különösebb nem történt. Azzal a két paradicsommal egy esztendőt evett meg az életemből.. Vele történt az is, hogy hiába gyűjtetett fűmagokat a kaszálókról, fajták szerint és vettette el az egyik tábla szélén: egy őszi napon, mikor be kellett utaznia a járási székhelyre, egy traktorista beszántotta az egészet. — Gyakran az az érzésem, hogy egyszerre vagyok Da- naosz lánya, Sziszifusz meg Tantalusz is. Töltögetem a lyukas hordót és nem telik, görgetem hegynek a követ és visszahull, nyúlok a gyümölcsökkel megrakott ág után s a gyümölcsök elhúzódnak előlem. Lépkedünk a rögökön, a sietéstől csak úgy porzik a föld, s az ügetéstől nekem már a bokám is sajog. Végre elérjük a kertészeti parcellákat. A kukoricaszárak kitördelve, letaposva hevernek szanaszét. Ezeket már nem kell felszecskázni, aprítani, besilózni, a tehenek alapos munkát végeztek. De azért mégsem. Felemel a földről egy teljesen beérett kukoricacsövet. S aztán még egyet, és még egyet. Van amelyikbe alaposan belemart az irgalmatlan állkapocs, de azért jócskán akadnak ép, értékes szemek az ilyen csőmaradványokon is. — Mindig irigyeltem az orvosokat, a kísérletező vegyészeket — mondja őszinte, gondterhelt arccal. — Hát nem könnyebb nekik? Képletek, vegyületek, lombikok között? Előbb számolgatnak, aztán főznek, vegyítenek, hű- tenek, lepárolnak, sűrítenek, préselnek, fagyasztanak, etcetera, cetera. És kész a csodálatos új szintetikus anyag. Ha nem válik be harisnyának, jó lesz fogkefének. Ha nem állja meg a próbát, mint ruhaanyag, még lehet belőle kitűnő lábasmosogató. És nem kell attól tartani, hogy valaki felrúgja a lombikokat. Ha mégis megtörténik, ott a képlet, kezdhetik az egészet élőiről... Az orvosoknak ott a patkány, a fehéregérsereg, olyan szövetátültetést végezhetnek rajtuk, hogy attól kódúinak. Ha nem bírják ki és megdöglenek, akkor más hipotézissel próbálkoznak újabb patkányokon és újabb egereken. Annyi kísérletet végezhetnek, amennyit és ahányszor kedvük tartja. Annak nem árt a villám, mennydörgés, korai fagy, késői fagy, árvíz, jégeső, aszály. És mit tehet a mezőgazdász? Felhúz za a gumicsizmát, számít, kévét; keresztez; vet, ültet. Elfogynak a detkiek ? akkor jön a természeti csapás és fuccs mindennek. A járási ellenőr megfalja a paradicsomot, a traktorista beszántja a válogatott magokból nevelt fűszőnyeget, vagy jön a Riska és minőségi ellenőrzést tart. A mezőgazdász mit tehet? Szépen betelel, és várja, várja, amíg felvirrad a napja, mikor újra kezdheti az egészet. Egyszer egy esztendőben. .. Előttünk szelíd domboldal. I Katonás rendben sorakoznak j a gyümölcsfák, követik a lejtők kanyargását, felmásznak a tetőre. A domboldalt betelt) a szüretelők zaja. Csinos fiatal lányok szedik az illatos almát. Reng a csípőjük, amint a teli kosarakat viszik. A fák tetején is csinos fiatal lányok; billegnek, hajladoznak az ágakon, a létrákon. Huncutok, pajkosak, mint az a dal, amit jókedvűen énekelnek: „Felmegy a leány a fára, az alma-meggyfa teleiére; Alááll a legény, tnajd megvakul szegény, mind a két szemére.. Az egyik idős fogatos ott ballag a fák között. Megkockáztatja a fél szemét, de nincs benne örörn, almák koppannak a fején, hátán, s menekülnie kell. Jóízű nevetés gurgulázik utána. A nevetés minket is sokáig kisér, a gyümölccsel rakott szekerek nyomában. — Szóval, megbántad, hogy mezőgazdász lettél? — kérdezem, utalva az előbbi nekibu- sult monológra. — Dehogy bántam meg — tiltakozik. — Egy mezőgazdásznak már panaszkodnia sem szabad?! — Elhallgat, s csak később szólal meg újra: — Dolgoznia mindenütt kell az embernek, de semmit se ér az ember élete, ha ezt szenvedély, megszállottság nélkül teszi, kényszeredetten. Ne hidd, hogy bölcselkedni akarok, őszintén hiszem is, amit mondok. Az ember annyit él, amennyit dolgozik. Nem a mindennapi munkát értem, hanem azt, amivel az ember valami újat akar. És az újat akkor is akarni kell, ha esztendőnként csak egy nap van arra, hogy újat cselekedjünk. .. Patak? Dezső Kénytelen vagyak számokkal kezdeni. Detken öt év alatt több mint száz fővel lett kevesebb a község lakóinak száma. 1965-ben húsz élve született gyermek látott napvilágot. rá egy évre már csak nyolc. Tavaly összesen négy ifjú pár házasságkötését rendezték meg a tanácsházán. Ennyi adat talán elég ahhoz, hogy feltegyük az aggódó kérdést: mi lesz Detkkel? Elfogynak a község lakói? A választ igyekeztünk megtalálni. 1. A tanácsházán Mi jellemzi ma a község lakóinak életét? Hogyan élnek? Milyen gondokkal küszködnek? Elsőnek azt hallottuk, hogy a detikiek nagyon jól élnek. Magas a jövedelem a tsz- ben, de ezenkívül majdnem minden családban van valaki, aki az iparban dolgozik. Két helyről kapják a pénzt a detkiek. Mi következik ebből? Nagyon szép házat építenek. Fürdőszobát is a házba, mert a községben több száz méter hosszú vízvezeték is működik. A tanács nem tudott minden igénylőnek vizet biztosítani a fürdőszobához mert a kút nem ad annyit. Az utóbbi három évben közel húszán vásároltak autót. A motorkerékpárok számát meg sem lehet mondani. A lakásokban modern bútorok, háztartási gépek szolgálják a kényeimet. Az öltözködés? Párizsi! így mondta a község egyik vezetője. Nylon- és selyemfel- hőkben járnak a lányok, a fiatal asszonyok. A gyerekek? Minden jóval ellátják őket, még szinte versengenek is a szülők. Szeretnek világot látni a detkiek. Nyáron a Balaton, a különböző fürdőhelyeik vonzzák őket. Ehhez a lehetőségük is megvan, hiszen az autó és a motorkerékpár ott áll a fészer alatt. A fiatal házasoknál az első két évben beköszönt a gyéréit. Ha a lakás már hiánytalanul felszerelt, Aztán ...? 2. Az iskolában Tavaly még hét tanulócsoport volt az idén már csak öt van, jövőre pedig négy lesz. Az elmúlt tanévben tizennégy gyerek tanult az első osztályban, az idén már csak tíz iratkozott be. A nyolcadikat húszán végezték el júliusban. Közülük tizenheten Gyöngyösön tanulnak tovább. Az otthon maradt háromból egy anyagi nehézségek miatt, egy betegsége következtében nem ment felsőbb iskolába, egy pedig azért, mert a szülei nem akarták, hogy tovább tanuljon. Szorgalmasak-e a detki gyerekek? Igen, hangzik a válasz. Szüleik is állandóan a tanulásra biztatják őket. — Nem akarom, hogy az a sors jusson neked is, ami nekem, hogy a tsz-ben kelljen dolgoznod — ez a legfőbb érv a tanulás mellett. A gyerekek pedig szót fogadnak. Most már össze kellett vonni a tanulócsoportokat, csak a hetedik és a nyolcadik osztály maradt külön. Az elsősök a harmadikosokkal, a másodikosok pedig a negyedikesekkel ülnek együtt a teremben. Az egyik osztály tehát csendben, önmagában foglalkozik a tananyaggal, fin's a nevelő a másik osztályt tanítja, A tantestület véleménye megoszlik: van, aki az összevonást jónak tartja, mert a gyakorlásra több lehetőséget ad; van. aki rossznak, éppen azért, mert kevesebb időt nyújt a tanulóikkal való közvetlen foglalkozásra. — Ha így megy tovább, néhány év múlva kiírhatjuk az iskola kapujára: gyerekhiáhy miatt zárva — mondják keserűen. 3. Az orvosnál Tiszták, rendesek a detkiek, summázza a tapasztalatait a község fiatal orvosa, aki már nyolc éve él itt. Nem nehéz körzet, túlzottan nagy terhet nem ró az egészségügyiekre. Az orvos munkáját védőnő és házi betegápoló is segíti. Óvoda működik a községben. Jól tápláltak, egészséges emberek a detkiek. Szegény? Alig van. Az is vágj' iszákos, vagy csökkent munka- képességű. Olyan család, ahol kettőnél több gyerek van? Gondolkozik a fiatal orvos, aztán válaszként mosolyogva A csend Z ajlik, dübörög, rohan az élet. A földön járművek csöngetnek, dudálnak, fütyülnek, a levegőben sivítva húz a szuperszonikus. A munkában elfárad az ember, rakoncáttankodnak az idegek. — Hová mész hét végén'! — A Balatonhoz, a Bükk, a Mátra szórakozóhelyeire. De mi lesz azokkal, akik a csöndre, a nyugalomra, a teljes pihenésre vágynak? Nekik bizony nehéz a helyzetük. A magnó, a táskarádió, a dzsessz elhódította már a turistaházakat is. Bizony, valljuk be, hogy kevés meghitt, csöndes hely van az országban. Pontosabban: a hagyományosan csöndes helyek is zajosakká válnak. Az emberek jelentős része csak csöndben, zajtól mentesen tud igazán pihenni, kikapcsolódni. És egyre nehezebb a helyzetük. — Úgy szeretnék egy kicsit egyedül maradni. Harsogó zene nélkül sétálgatni, aludni, gondolkodni... De lehet-e ezt tenni, amikor már az isten háta mögötti kis turistaszálló, vagy italbolt vezetője sem nyugszik addig, amíg legalább orw*zer egy héten le nem szerződtet egy zenekart? Az ember gondolatai a csöndben rendeződnek. önmagunk mérlegeléséhez, kontrolljához is nyugalomra, csöndre lenne szükségünk. Egyszer kinevettek egy igazgatót, mert két óra hosszán át senkit sem engedett be magához. Azt mondta:- Ne zavarjanak. Gondolkodom. Igen. Bizonyos munka is csöndet igényel. Átgondolni bírálni eldönteni nem lehet okosan és megbízhatóan csönd, nyugalom nélkül. Nálunk a csönd hiánycikk. A munkahelyen éppen úgy. mint otthon a lakásban, vagy: Igaza van annak az írónak, aki egyik lapunkban így kiáltott föl: mentsük meg a csendéit Igen. Mentsük meg, mert nagy szükségünk Az első E z a vasárnap más volt, mint a többi. Hűvös, mondhatnám hideg volt a reggel. Dér csípte meg a tájat és mire kiértünk a határba, leereszkedett a köd is. Talán tízen lehettünk — régi vadászcimborák —. akik velem együtt, mint a gyerek a vakációt, úgy várták már a szezon kezdetét. Tokjukból előkerüllek a puskák, a töltény- övékben fényesen csillogtak a patronok. A vizslák idegesen tépték a pórázt és vadra éhes szájuk szélén nyál csordult. Felálltunk a kukoricásban, és mire elindultunk, a reggeli nap áttörte a ködfüggönyt. — Szép napunk lesz — szólt a vadőr, és ő tette meg az első lépéseket. Először fogolycsapat rebbent nagy robajjal, de mint mondani szokás, nagyobb volt a füstje, mint a lángja, mert bizony a nagy lövöldözésben még csak egy sem esett. — Hiába, rég volt a kezemben puska — mentegetődzött a szomszédom és restellkedvc, kicsit irigykedve bámészkodott felém, mivel én nem hamarkodtam el a lövést. — Kakast vagy nyulat lövök — gondoltam. E két kedvenc vadra adom le az első lövést. Hörcsög futott előttem, aztán mintha a föld nyelte volna el, eltűnt a száraz töklevelek alatt. Elgondolkodva baktattam, amikor hirtelen nagy hanggal röppen ki előlem egy színes tollú fácánkakas. Puskámat arcomhoz kaptam, aztán a dörrenés után meredeken vágott be a tábla közepébe. Amikor odaértem, már nem élt, csak egy parányi vércsepp a csőre szélén árulkodott, hogy biztosan talált a lövés. Déltájra megvolt a két nyúl is. És vadászat végén úgy ültünk ott az árokparton — olyan fáradtan, de mégis felfrissülve — mintha most érkeztünk volna a világ végéről... rázza meg a fejét. Sokan élnek a művi vetélés lehetőségével? A fiatal házasok közül szinte senki. Inkább azok az asszonyok, akik már egy vagy két gyereket szültek. A felvilágosító munka eredményeként ma már a terhesség megelőzésére fordítanak gondot a nők. Hogy miért nincs több gyerek a faluban? Talán azért, mert az emberek, a fiatalok „élni” akarnak. És. igényeiknek megfelelő életkörülményeket csak akkor tudnak biztosítani maguknak, ha egy, legfeljebb két gyereket nevelnek fel. Az igények ...! Segített a családi pótlék és a gyermeknevelési szabadság rendezése: azóta már néhány családban megszületett a második gyerek is. De harmadik ...! 4. A Szabadságban Negyvenhat forintot ért egy munkaegység 1960-ban a tsz- ben. most a tervezett: hetven forint. A napi kereseti átlag 105 forint. A gépesítettségre egyetlen páldát. Az idén húsz ember végezte el az aratás munkáját, amit korábban ezren. És az idén szinte észre sem vették, hogy aratás van. Hallok egy másik példát is. A napokban hazalátogatott egy fiatalember, aki korábban traktoros volt a községben. Most ipari vállalatnál dolgozik. Itthon háromezret elért a kari jövedelme, ott másfél ezret csak. — Nem jönnék én vissza — mondta. — Negyvennégy órát dolgozom egy héten, a munka is jóval kevesebb, és estén. ként oda megyek szórakozni ahová akarok. A tsz-ben a nők átlagélet- kora 45 év, a férfiaké 60. Néhányan visszajöttek az iparból, több feleség is kérte az utóbbi időben a felvételét. A mezőgazdasági iskolákban viszont egyetlen detki sem tanul. — Most még nincs vészes helyzetünk, mert elegendő gépünk van. De hogy mi lesz néhány év múlva...! Tudjuk-e majd a gépesítést úgy fokozni, hogy ne érezzük meg az emberi kéz hiányát, erre ma még nincs felelet. 5. Van megoldás ? Általános emelkedés helyett maradjunk a detki körülmények . között. Azt fogadjuk el természetes törekvésnek, hogy ma a fiatalabbak igyekeznek minden földi jóhoz hozzájutni. Eleget hallották az idősebbektől: milyen sanyarú sorsuk volt nekik hajdanában. Gk már nem akarnak erejükön felül áldozatot hozni a mindennapi életben. Azt is gondolják: a harmincéves korukban is ráérnek .„megkomolyodni”, addig szórakozni akarnak. Élni. Nem lehet ezt más szóval kifejezni. És mit találnak Detken? Van egy italboltnak nevezett kocsma, egy művelődési ház, amely ugyan nemrég épült, de szinte kong az ürességtől. És semmi több. Mi vonzza őket Detkhez? Ezeken a körülményeken kell gyökeresen változtatni. G. Molnár Ferenc Villanyszerelő-ipari Vállalat felvesz villanyszerelőket melléjük betanított és segédmunkásokul, kubikosokat Egyműszakos. heti 44 órás ötnapos munkahét. Teljesítménybérezés, idénypót lék, különélési pótlék.. Kedvezményes utazás és étkezés. Természetbeni szállás, vagy szállásköltség. Négyéves szakmai gyakorlat után szakmunkás-képesítés megszerezhető. Egyhavi munkaviszony után a felvétel érdekében felmerült utazási költséget megtérítjük. Jelentkezés: Villanyszerelő-ipari Vállalat, I. sz. szerelő- ipari üzem, Bpest, VI „ Mozsár h. 16.
