Heves Megyei Népújság, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-06 / 235. szám
7T.-^u ____" Jo g tudó nép lettünk — Nekem ehhez jogom van, kérem. Nekem ezt a jogot az alkotmány biztosítja — mondja magabiztos fölénnyel és úgy néz körül, mint legyőzhetetlen hadvezér a legyőzött ellen seregei felett. — A Munka Törvénykönyvében benne van, hogy... — és gondosan, precízen felsorolja, mi is van a Munka Törvénykönyvében, úgy idéz paragrafusokat, alpontokat, hogy bármely vizsgáztató bizottság saját csekélyke felkészültségének szemérmes tudatában zavartan adná meg a jelest a számára, csak hogy már menjen, csak hogy már ne kelljen hallgatni őt. aki még a vizsgabizottságnál is többet tud a jogból. Megtanultuk a jogot. Megtanultuk a jogainkat. És vigyázunk is ezekre a jogokra, jobban, mint a szemünk fényére és jaj annak, aki e jogokhoz tudva, vagy tudatlanul hozzányúlni merészel, mert nemcsak a jogot tudjuk mi, de azt is, hogy jogorvoslatért melyik szervhez kell és hányszor lehet fordulni. És fordulunk is. Hivatali panaszirodák, tanácsi funkcionáriusok, egyeztető bizottságok, bíróságok, szerkesztőségek tudják a legjobban, hogy én, te és mi mind valamennyien milyen éberen vigyázzuk és vigyáz- tatjuk jogainkat. Valamikor a jogászok országa volt hazánk, most a jogértőké, a jogvédőké lett. És ha figyelembe vesszük, hogy ebben az országban éppen a jog volt az, amelyből a legtöbb embert kizártak, ha figyelembe vesszük, hogy ebben az országban éppen a jog — az emberséghez, a munkához, a szabadsághoz való jog — volt az, amely végérvényesen szélesre nyitotta kapuit a milliók előtt, igazán nincs mit csodálkozni, hogy a jog birtokosai, tulajdonosai és védői is lettünk egyszerre. Joga van a munkásnak a munkához. Joga a bírálathoz. A felmondáshoz. A fizetett szabadsághoz. Joga tiltakozni, ha ok nélkül áthelyezik, ha szó nélkül a normáját megemelik, joga, ha... De mit soroljam, hogy mi .mindenhez van joga: tudja azt, jobban is mint én. Ügy fújja, úgy fújjuk a jogokat, mint kisiskolások a gyermekversikét, s dehogyis tévesztenénk el, ha rólunk van szó, ha a jogainkról van szó: Ez jó, ez helyes, ez nagyszerű! Jártamban-keltemben, emberekkel beszélgetvén azonban már sokkal ritkábban, ritkábban mint a fehér holló, hallottam csak, hogy valaki kiejtette volna ezt a varázsigét is: — Kötelességem, hogy ... Valami sajátos, pirulós szemérem, valami mértéktartó és fecsegéstől mentes elegancia jellemzi dolgozó népem fiait, lányait, ha azokról a kötelességekről lenne szó, amelyekre ezek a jogok épülhetnek. A joghoz joga van az embernek, ez nyilvánvaló, ez kétszerkettő, de a kötelességről, mint jogról már sokkal szerényebben nyilatkoznak azok, akik oldalszámra tudják, mi van a Munka Törvénykönyvében. Nálunk a kötelességről nem illik beszélni, a legnagyobbfokú tapintatlanság és ízléstelenség ilyesmit tenni, ami csak arra lenne alkalmas, hogy a társaság jobbérzésű tagjai tartózkodó felháborodással hagynának faképnél. Fiatal lányoknak szemrebbenés nélkül elmondhatsz hovatovább egy már nem is pikáns, mint inkább triviális viccet, de marcona bányászok, kohászok, napégette szövetkezeti parasztok, vagy tolitól bütykös ujjú értelmiségiek körében a jogokkal szemben álló kötelességekről beszélni — na nem, az amolyan 52-es agitáció lenne. S azon ugye már túl vagyunk. Az a világ már elmúlt. Olyat mondani meg, hogy a munkához való jog lehetőségét, csak a munka, a kötelességtudóan és alkotóan végzett és önmagát megszapo- rítóan újrateremtő munka révén lehetséges — nos, ilyet mondani meg közhely, s egy ilyen közhelytől minden önmaga szellemi képességre valamit is adó dolgozó elhatárolja magát. Kevésszer hallottam olyasmiről, hogy valaki azért tiltakozna, mert kevés, vagy semmi munkáért kap bért; vagy olyasmiről, hogy valaki nyíltan elismerje, jogosan kapott fegyelmit, mert selejtet gyártott, mert lógott a munkából, mert nem tartotta be az előírásokat, vagy mert egyszerűen fütyült a kapott utasításokra. A kötelességről nem kell beszélni, azt én adom, te adod; a jog az más, azzal én élek, azt te kapod, az nekünk jár. Vajon, ha kiadnánk a Kötelességek Kézikönyvét, országosan is csak ezer példányban, mennyi maradna meg belőle? Vagy szokás szerint eltúlzom a dolgot? Boldog lennék, ha nem lenne igazam, ami még egymagában nem sokat mond, de boldogabb lenne az egész ország is. ami már mégiscsak többet mond és többet is adna, adhatna — jogban is. De bizony kötelességekben is! : i * éj KHOÚtvMk Október (A név eredete és magyar megfelelői) A naptári év tizedik hónapjának a neve latin eredetű. A latin octo (nyolc) számnév tovább képzett alakja töltött be nyelvi szerepet a mensis October, (nyolcadik hó) jelzős szerkezetben. A számbeli eltolódás magyarázó oka: a régi rómaiak Julius Caesarig márciustól kezdve számították a hónapok sorát. A régi magyar naptárakban olvashatjuk, s a nép nyelvében még ma is hallhatjuk a következő magyar elnevezéseket: Mindszent hava, Ösz- hó, Tizedhó, s mivel „a Nap a Scorpió jegyébe lép”, az égi jegyről Skorpió havának is nevezték ezt a hónapot. A nyelvújító, magyarító buzgalom is ki akarta iktatni a latin október hangsort, s ilyen neveket ajánlottak helyette: Borvetö hó, Mustos hó, Mus- tonos, Ködös hó. A német Nagyüzemi jó barátság — spontánul és szervezve Rövid időn belül két olyan beszélgetésnek lehettem fül- tanúja, amelyet megyénk szövetkezetének elnökei, vezetői folytattak jászsági, Tisza menti kollégáikkal. A beszélgetés nemcsak baráti, de forintokban is lemérhetően hasznos volt Rövid időn belül megegyeztek ugyanis abban, hogy a másik közös gazdaságnál hiányzó szakember helyett pótlást küldenek, míg viszonzásul várják az eszt- tergapadot a javítóműhely számára. Más alkalommal a víztároló építéséhez ajánlott segítséget a jó száz kilométerre lévő termelőszövetkezet. hogy aztán őket húzzák ki a csávából, ha a tavaszi vetés idején nagyon összetorlódik a munka. Atkári. fel- sőtárkányi, egerszóláti közös gazdaságok sok gondjuktól szabadulnak meg azáltal, hogy más megyebeli partnerekkel tartanak rendszeres kapcsolatot, s kölcsönösen kisegítik egymást géopel, takarmánnyal, zöldséggel, faáruval, vetőmaggal, s nem utolsósorban sok hasznos tapasztalattal. Eoyre inkább jellemző A termelőszövetkezetek közötti kapcsolat eddig sem volt ismeretlen, hiszen a szomszédos közös gazdaságok rendszeresen kisegítik egymást, de az együttműködés főleg a megyén belül történt. Most viszont egyre inkább jellemző, hogy spontánul. vagy a felsőbb szervek segítségével sok-sok termelőszövetkezet épít ki jó kapcsolatokat a szomszédos és távoli megyékben dolgozó társaival, felvásárló, értékesítő vállalatokkal vagy üzemekkel. Alle Pál, a TÁSZI (Termelőszövetkezetek Áruértékesítési Szervezési Irodája) igazgatója, aki munkatársaival együtt rengeteget fárad azért, hogy a más-más megyében dolgozó szövetkezetek egymásra találjanak és segíthessék a mezőgazdasági áruk értékesítését. kedvezően nyilatkozott megyénk közös gazdaságairól. — Tizennyolc tagszövetkezetünk van Hevesben, de 24 közös gazdasággal állunk rendszeres kapcsolatban. Ezenkívül sok alkalmi megbízást kapunk áruértékesítésre, vagy éppen vásárlásra. — Ez az iroda Budapesten működik. Nem okoz gondot a kapcsolat fenntartása megyénk szövetkezeteivel? — Nem, mert gyakoriak a ftelálközások, rendszeresen járnak hozzánk Hevesről, Kagyrédéről. Verpelé+ről, Egerből. Kaiból. Visontáról, •aonkívül Rabecz Lajos, a > ÉBtvaní Lenin Tsz elnöke igazgatósági tagunk is. — Halas ügyfelek megyénk szövetkezetei? — Őszintén szólva, nagyon kelendők. Egyrészt inert nincsenek túl messze Budapesthez, másrészt — és ez a legfontosabb, — változatos, jó árukkal jelentkeznek; a diny- nyétől a borig, a paradicsomtól a csomagol óeszk özi g. Az idén már jó tíz millió forintos forgalmat bonyolítottunk le a Heves megyei közös gazdaságokkal, de háromszor ennyi áru is elment volna. Könnyű vevőt találni Az új gazdasági mechanizmus szülöttével, a TÁSZI- val tehát jó a kapcsolat, ök gondoskodnak többek között arról, hogy a fővárosi szövetkezeti árudáinkba elegendő zöldség, gyümölcs legyen és javuljon Űzd, Salgótarján, Miskolc áruellátása a Heves megyei zöldséggel. De ez az együttműködés másképpen is hasznot hoz a megye közös gazdaságainak. — Szívesen összehozzuk a Heves megyei tsz-eket távoli vállalatokkal, szövetkezetekkel is. Amikor a szegedi vendéglátóipari vállalat hozzánk fordult, hogy tájjellegű borokra lenne szüksége, össze-, hoztuk őket a gyöngyösi Dimitrov Tsz-szel. De az egri közös gazdaságoknak is köny- nyű volt vevőt találniuk jó boraikra, más esetben zöldségre, de még ipari termékekre is. — Ez utóbbit szívesen gyártják, adják el megyénk szövetkezetei? Az igazgató nem túlságosan elégedett ez ügyben, mert mint mondotta, a lehetőségeknek csak kis töredékét használják ki Heves megyében. Igaz. a nagyrédeiek az iskolabútor-gyártásra, a gyöngyösorosziak az exportcsomagolásra, s még egy-két tsz-nek van számottevő „ipara”. De mennyi lehetne.. j Valóban, mennyi is? Nagyon sok. Az ipari üzemek nagy része „beszorult” a főváros házrengetegébe, szívesen adja vidékre gépeit, szakembereit. Ezzel élve a termelőszövetkezetek köny- nyíthetnének anyagi és elhelyezkedési gondjaikon. Különösen a falusi nőknek tudnának sok munkaalkalmat biztosítani, ha élnének ezekkel a lehetőségekkel. „Nagyüzemi rolíooság” Mennyi és mennyi .millió forint veszik így el a szövetkezetek számára, hogy nem keresik mé& alaposabban ezeknek a gyümölcsöző kapcsolatoknak a lehetőségeit. Pedig mennyien segítenek abban, hogy ne csak atkal- i mi találkozások, spontán is-' meretségek szabják meg az j együttműködést. Az Eger— j Gyönyös vidéki Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége például abban segített, hogy a kecskeméti Petőfi Tsz miskolci árudáit láthassa el zöldséggel a gyöngyösi Mátragyöngye Tsz, vagy hogy a halmajugrai szövetkezeti termékek Nyíregyháza környékén biztos piacra találjanak. Dn ide sorolhatnánk az általuk létrehozott jó kapcsolatot a makiári Lenin Tsz és a kazincbarcikai MÉK-árudák között', vagy a domoszlóiak és nagygombo- siak hasznot hozó együttműködését. Miközben ezek az áru értékesítési, vásárlási, szakember- és gépcsere-kapcsolatok bővülnek, mindinkább kibontakozik ennek az együttműködésnek emberi oldala is. A közös Gazdaságok vezetői, taffiai ' jobban megismerik egymást, közös kirándulásokat szerveznek, kicserélik tapasztalataikat, valóságos .nagyüzemi rokonságba” kerülnek effvmással a szó nemes értelmében. F-zért lehet üdvözölni minden úiabb kapcsolatot. amelv a közeli vám' távoli termelőszövetkezetek IrJvrntt alakul ki akár spontánul, akár szervezve, mert a tapasztalatok azt bizonyítják; mindenképpen hasznos ez. Kovács Endre ^)iváqot tenék... (Foto: Kiss Béla) Weinmond, Pressmond elnevezések tükörszavaként ritkábban találkozhatunk a régi magyarok leveleinek keltezésében a Borhó és a Sotolnos nevekkel is. Ez utóbbi hangsor a szőlő sajtolására, tájszólással sotulására utal. Különben ez a hónap a magyar szőlősgazdák számára is igen jelentős időszak volt. Az 1800-as években kiadott kalendáriumok külön is közlik, hogy „egész októberben szüreti juristitiumot (törvényszünetet) rendeltek el”. A legtöbb szőlőtermelő vidéken október 28. volt a szüret kezdetének határ napja. Erre vonatkozik ez a régi szólás is: „Akár haszon, akár kár, Simon Juda a határ”. Azt tartották, hogy a Simon Ju- dás napja (október 28.) előtt szűrt mustból erőtlen, zagyváit, cankós és csavicka bor lesz. Az egri nép ajkáról lejegyzett, s októberre vonatkozó rigmus sem véletlenül a szürettel van kapcsolatban: Hogyha hold-újságkor tiszta időnk vagyon Biztos lehetsz róla, szép szüret lesz nagyon. Simon Judás napja „előhozza a hideget” is, a nép! tapasztalat szerint. Erre figyelmeztet példamutató tömörséggel ez a régi szólásunk: Itt van immár Simon Judás — Jaj teneked pőregatyás! Dr. Bakos József, a nyelvtudományok kandidátusa MtHmÜRŐK Ö* A FILOZÓFUS — Tudnál egy kicsit szeretni? — Tudnálak, bizony ... — Feleségül is tudnál venni? — Akkor nem tudnálak egy kicsit se szeretni. EGY HÓNAP UTÁN ÚJ LAKÁSBAN — És akkor, Szívem, oda, a sarokba tesszük a televíziót, ide jön a vitrin, oda, balra, az asztal és a fotelek ... — De az ágy, az ágy az hol lesz? — Te kis csacsi, hát mindenütt ____ TÍ Z ÉV UTÁN ÚJ LAKÁSBAN — Lajos, a televíziót tedd a sarokba ... Mozogj már, nem vagy te lajhár... Ügy... Oda megy az asztal és a fotel ... Nem, nem oda, hanem oda ... Ügy. Most toldd emide a vitrint... Na ... . — De Anyukám, az ágy... az ággyal mi lesz? — Kibírhatatlan vagy ... Hogy te mindig csak az alvásra gondolsz... ASSZONYI ÍTÉLET — Mit bámulod azt ■ nőt annyira? Kiesel a férfi tudsajál szemeden! — Fiacskám, vagyok, ha nem nád... — Bah! Te, férfi... Amíg bámulni kell... FÉRJI ÍTÉLET — Mit szólsz, apukám, hogy áll az új frizurám., — Hol van? LOGIKA — Mégiscsak borzasztó, nincs egy rongyom, amit felvegyek ... — Hála isten,.. — Mi az, te ennek örülsz? — Hát hogyne örülnék, fia nines egy gyod sem, csak divatos holmid? Hogy ezt végre megérhettem... FELELŐSSÉGRE VONÁS — Jenő, lehelj rám... — Ja, szivem, ha te alkoholista vagy és már a szesz szagát is szereted __Parancsolj. Hű k... PEDAGÓGIA — A fiad megkérdezte, igaz-e, hogy a gólya hozza a gyereket... — És te mit mondtál neki? — Hogy kérdezze meg tőled. Nekem kínos. — Kérdezze meg tőlem. Mert neked kínos. Miért, talán én hozom azt a gyereket? — Na de mégis, most már mondanod k°ll valamit. Pedagógiailag helytelen, ha válasz ■”A'kül hagyjuk a kérdést. Mit mondasz me?jé ? _ — Hogy mit? Megvan. Menjen a nagyanyjához, kérdezze meg tőle... MEGNYUGTATÓ — Képzeld, a Sári, a lányod, dohányzik ... — Mit csinál a tak- nyos? Dohányzik? Na majd adok én neki... És honnan van neki cigarettája? — Tőlem lopja. — Tőled? Már kezdtem megijedni, hogy tőlem. Különben adjál neki, és akkor nem lop... GÚNY — A lányságomat adtam neked, érted, a lányságomat.. — Csak bérbe, fiam, csak bérbe és nem megőrzésre... VESZEKEDÉS — Azt mondod, fiacskám, hogy önző, kibírhatatlan és ocsmány fráter vagyok. Akkoi miért élsz velem? — Mert szeretlek, te hülye! (egri)
