Heves Megyei Népújság, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-05 / 234. szám
INFARKTUS Megini maßhalt egy ember. Tegnap egy közeli ismerőst temettek, azelőtt barátot, majd egy neves politikust. Egyik sem öreg, akit ha meghal, csendes kegyelettel — „nyugodjék békén” — szoktunk sírba tenni. Mind élete delén volt. Tele nagyszerű szándékkal, kioltható tlan, folyton lobogó energiával és — mindnyájan azt hittük az utolsó pillanatig — egészséggel is. Miért? Miért!! Aral a halál. Tizedeli, századolja a legjobbakat és a sajtó mindennap új híreket közöl a „kor betegségéről”. Ha a halállal humorizálni lehetne, azt mondhatnánk; divat az infarktus. — Szép halál — mondta a minap valaki. Borzadva válaszoltam: — Igen. Nyolcvan éves korban. Sajnos, ennek a betegségnek megvan a maga korosztálya. A negyvenesek, az ötvenesek, akik tizen- vagy huszonévesek voltak a második világháború végén, azok, akikre a negyvenes években az országépítés felejthetetlenül szép, de oly nehéz, annyi izgalommal teli feladata hárult. Ezek az emberek nem tudnak nyugodni. A pártszervezők, a földosztók, a falujárók, a tsz-szervezők, az országépítők derékhadáról van szó. Azokról, akik nem figyelik az órát, hogy mikor jár le a munkaidő, azokról, akik legtöbbször alvás helyett dologgal töltik 32 éjszakát És itt talán álljunk meg egy gondolatnyi időre. — Vigyázz, gondol-e ezekre az emberekre valaki, ha már önmagukra ügyelni nem tudnak? Ellenörzi-e valaki a tudós, a politikus, az orvos, a funkcionárius életrendjét? A legjobbak, a munkában határt nem ismerők pulzusán rajta tartja-e valaki az ujját? Van rendelkezés, van határozat. Csak kevesen tudják és még kevesebben alkalmazzák. Előírás például, hogy vezető beosztásban levők évente ellenőrző orvosi vizsgálaton essenek át. Ehelyett betegen sem lehet őket orvoshoz kényszeríteni. Fittyet hánynak a fejfájásra, arra, ha hónapokon át aludni nem tudnak, ha fáj a gyomruk, ha szúr a mellkas. Tragédiájuk legfeljebb csak másokat figyelmeztet, esetleg döbbent meg egy időre. Aztán újra megy minden tovább ... Sokféle ember él a világon. Egyiket noszogatni kell a munkára, a másik megdolgozik a fizetésért, de egy perccel sem többet. Akikről most szó van, a halálba kergetik önmagukat. A lusták szem előtt vannak. Ismerjük, számon tartjuk őket, aztán elöbb-utóbb dolgos, rendes ember válik többségükből. Mindennap hallják: iparkodj, többet, rendesebben dolgozz! De a munkában határt nem ismerőknek vajon kijár-e mindig a vezetői figyelmeztetés: — Tarts mértéket, pihenj, aludj, étkezz rendesen! A mi társadalmunk a legemberségesebb társadalom. Az orvos, a kórház, a patika, az üdülés, a pihenés sehol a világon nem olyan olcsó, mint nálunk. És mégsem vigyázunk eléggé, bár törvényeink erre köteleznek minket. Az újabb és újabb tragikus esetek szolgáljanak intel- mül: Még többet kell törődnünk az emberekkel. Abba kell hagyatni az önhajszolást, mert a szocializmus elveivel áll ellentétben az olyan munka, amelynek következményeként a legszebb korban törik derékba az élet... Szalay István ________________________________________________^ Ecséden, a táguló „gödörben” Meg több in elkelne a munkáskénből ÜJ NYOMON HALAD az szítésnél,. a szerelésnél adunk országút, más mederben ío- nekik munkát. lyik a rózsái patak, napról napra tágul az ecsédi széngödör, amelynek „partjaira’’ jókora dombokat raktak a hatalmas gépek. Aki ritkán jár errefelé, ugyancsak csodálkozhat a megváltozott képen ..! — Sokat haladtunk 1965 óta — magyarázza Rósz Pál, a külfejtés főmérnöke. — A „lefedési szintem” a múlt hónap közepén már elértük a legnagyobb szélességet, ahonnan a továbbiakban majd az altáró-párhuzamoe felé tartunk ..: Szerencsére talán túl vagyunk a nehezén: leszedtünk 6,3 millió köbméternyi földet s alóla jó Ideje a lignitet is adjuk. Az „új” szenet. — Milyen a nyugati mező „kincse”? — kérdezzük a főmérnököt, ahogy köznapi dolgaikról, munkájukról beszélgetünk. — Sajnos gyengébb minőségű, mint amilyent a befejezett keleti mezőn fejtettünk, de nem annyira rossz, hogy az erőműnek, vagy éppen a lakosságnak ne kellene. 30—30 vagon úgyszólván mindennap elmegy a kisfogy osztókhoz; — Es a Mátravidéki Hőerőmű mennyit kér,, ? — kíváncsiskodunk. — A lőrinciek megrendelése nagyon változó. VÍam eset arra, hogy mindössze 300 vagonnal kérnek, máskor pedig 600—620 vagonnyit is elvisznek. Fogyasztásukat ugyanis az országos energiaigény szabályozza ... Nem mondhatnám, hogy ez különösebben jó nekünk, hiszen gyakran megállásra kényszerít bennünket. Nagyobb zavart azért természetesen nem okoz, mert az emberek foglalkozna tás ára mindig módot találunk. A karbantartásnál, az előkéKÜZBEN ELŐKERÜL Kálomista Imre üzemvezető is s kiderül, hogy Ecséd határában ez a mostani már — az utolsó „roham”. — Persze, korántsem „krónikánk” utolsó fejezete — helyesbít az üzemvezető. — Mert jóllehet, befejeztük beruházásainkat s most már megtérüléseikért dolgozunk, a munkánk még sokáig tart. Szükség van a lignitünkre. Több más mellett ezt igazolja az is, hogy a 13. számú peremfejtést, az utolsó mátrai lignittámát sem zárjuk be az év végén, mint korábban akartuk. hanem — egyelőre — március utóljáig termelünk benne... Természetesen továbbra is „tapogatózunk” másfelé is, berendezéseinkkel igyekszünk a leggazdaságosabban „sáfárkodni”. Józan számítgatás jellemző mostanában — s már jó idő óta — az ecsédi külfej- téses bányaüzem dolgozóira. A jelen feladatai mellett a jövőt mérlegelik s ki-ki úgy próbálja sorsát alakítani; hogy később se érje csalódás Mert igaz ugyan, hogy jelenleg még szükség van itt valamennyi emberre, sőt jó darabig még több is elkelne a munkáskézből — de tudni kell: a vájár szakma, a lignit évei szinte meg vannak számlálva. Éppen ezért az előrelátóbbak már korábban más mesterséget is tanultak vagy éppenséggel hozzákezdtek a másutt is hasznosítható ismeretek elsajátításához. Gépkezelők, kotrómesterek, hegesztők, lakatosok, villanyszerelők, máris — vagy azok lesznek. Ha nem a 13. számú peremfejtésen — a búcsúzkodó mélyművelésű bányában — akkor a külfejtésen, Ecséden, Visontán, vagy máshol ahol munkát keresnek. A GÖDÖRREL EGYÜTT a horizont is tágul, a szakmai érdeklődés is növekszik mostanában Ecséden. Gy. Gy. Tanácskoztak az egri járás termelőszövetkezeti elnökei Pénteken délelőtt tanácskozást tartottak Egerben az egri járás termelőszövetkezeteinek elnökei. A tanácskozást — amelyen megjelent Gubán Dezső, a járási párt- bizottság első titkára, Kovács Bertalan, a járási tanács vb- elnökhelyettese nyitotta meg, majd Farkasát Gyula, a tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetője tartott tájékoztatót Elsőként a népgazdasági tervek alakulásáról számolt be és ismertette a járás eredményeit is. Elmondotta, hogy az aszályos időjárás ellenére búzából 10,11 mázsás, őszi árpából 12,3 mázsás eredményt értek el a járás közös gazdaságai. A szövetkezetek kenyérgabonából 549 vagonnal értékesítettek. A kilátásokról szólva elmondta, hogy szemes kukoricából 10—11 mázsás, szőlőből 25—28 mázsás holdankénti átlagtermésre számitAnak a szövetkezetek. Burgonyából az átlagtermés valószínűleg kevesebb lesz a tervezettnél, a cukorrépa pedig hozza a tervezett mennyiséget. Az állattenyésztés helyzetét elemezve kifejtette, hogy szarvas- marhából a járás szövekéze- tei az idén 500 darabbal többet értékesítettek, mint az elmúlt év első hat hónapjában. Ugyanakkor a közös állomány s ezen belül a tehénlétszám is növekedett. A sertéseknél az összlétszám és az anyakocák száma is bizonyos mértékig csökkent, ezt viszont indokolják a járás földrajzi, közgazdasági, termőhelyi adottságai. Ezután a soron kővetkező feladatokról tájékoztatta a közös gazdaságok elnökeit. Elmondotta, hogy a járásban a vetőszántások 64 százalékát, az őszi mélyszántások 30 százalékát végezték el október elsejéig a Következetek. A számok azt bizonyítják, hogy a munkák ütemét növelni szükséges. A vetések és a betakarítás ütemére szintén ezt lehet elmondani. Reggeli körkép a reggeliről f Október 1-én életbe lépett a belkereskedelmi miniszter rendeleite: eszpresszók, cukrászdák kötelesek reggeliről gondoskodni. Megkérdeztük az illetékes felügyeleti szerveket, hogy ml a helyzet a rendelettel kapcsolatban, majd végigjártunk néhány presszót Egerben. Megyei tanács kereskedelmi osztálya: — Tudunk a rendeletről, bár azt még írásos formában nem kaptuk meg Egri Vendéglátóipari Vállalat áruforgalmi osztálya: — IBUSZ-vendégeink számára előzetes rendelés alapján biztosítjuk a reggeliztetést. Nefelejcs Presszó: — Teát tudunk adni. — Péksütemény van hozzá? — Az sajnos nincs, de fiatom cukrászsüteményeink vannak. Dobos Presszó: — Nem foglalkozunk reggeliztetéssel. Cukrászsüteményünk van, különben Itt van nem meszsze a tejivó. Pettyes Cukrászda: — Teát tudunk adni, cukrászsüteménnyel. Ibolya Presszó: — Nincs reggeli, nem kifizetődő. Tíz liter tejnél kevesebbet nem szállít a tejipar, annyi meg nem fogy el. Ha turistacsoport érkezik, és előre rendelnek, akkor tudunk reggelit adni. Dobó Presszó: — Nálunk nincs reggeli, tessék a Bisztróba menni, ott van. — és szívélyesen megmutatják, merre menjek. Reggeli sétánk eredménye: rendelet van, de reggeli nincs. Vajon mikor lesz? (a. &J A tájékoztató után felszólalásokra, vitára kerül sor. M. SVANDRLIK: Az Üristen kopogtatott be hozzám és rezignált hangon kért tanácsot tőlem: — Hát most mondjad, teremtményem, mit csináljak? Egész nyáron azon panaszkodtak, hogy szárazság, aszály, de kellene az eső. Szidtak, mint a bokrot! Most meg az a baj, hogy van eső. Hogy sok eső van. Hát ezen már én sem tudok eligazodni. — Az a baj, kedves Üristen úr, hogy nem tudományos alapon csinálod az időjárást... — Tudományos alapon? — hördült fel az Üristen hogy ősz szakálla beleremegett a felháborodásba ... — Mit gondolsz, mi vagyok én, materialista? Pont én, te, buta teremtmény! — kiáltotta és őszi mennydörgés közepette távozott. ★ Megérjük még, hogy a frontátvonulás, szerte a világon, csak az idegeket tegye tönkre, s ne az országokat? Ha ezt elérnénk, megnyílna a módja, hogy megvédjük az idegeket is. (-6) Zdettek nyara! 'Megmaradtam szilárd elhatározásom mellett. — A fiú úttörőtáborba megy, és punktum! — szögeztem le. Egyébként ez nem is fiú, hanem egy kis nyim- nyám alak. Az ő korában én öt kilométert futottam egy moziig, ö pedig még mindig a „Tente baba, tentét” hallgatná. En ilyenkor már rárágyújtottam, ő pedig még mindig édes süteményeket kunyerál. Aztán segítettem a tűzoltóknak elfojtani a tüzet, bezzeg 6 zivatar idején az ágy alá bújik! És mindez azért van, mert állandóan az anyja és a nagyanyja szoknyáján ül. Hadd menjen csak el a táborba, ott legalább mérésre tanítjákl A táborvezető Polodonát — jó ismerősöm — majd felvilágosítom, hogy szedje ráncba kissé az úrflt. Feleségem sirva-szipogva bizonygatta, hogy Zdenek nagyon érzékeny gyermek, és nem bírja elviselni a táborral járó megpróbáltatásokat, mert — úgymond — ő nem ellenzi ugyan a spártai nevelést, de az a tábor egy pokol. S aztán ott van a nagymama. Ha. megtudja, hogy elengedtük a gyereket, többé tudomást sem akar majd venni rólunk, az bizonyos. Zdenek bőgött, és azt kiabálta, hogy nem akar tudni semmiféle Polodonátról. s hogij még a táborba való érkezés előtt megszökik. Mindezek ellenére én egy jottányit sem engedtem álláspontomból. Ezután lekentem a nyafogó Zdeneknek egy nvaklevest és kijelentettem: — Szót fogadsz Polodonátnak. ő majd kirívó- gyit akut önáVótlanságodból Megértetted? Es eszedbe n* fusson szivet tévő levelek** írni! Nekünk csak jókedvű, sallangmentes levelet küldj! A bánatodat magadban tarthatod. S jegyezd meg, ha csak egyetlen szóval is panaszkodni mersz, úgy eltángállak, hogy a hátsó feled olyan kék lesz, mint a júniusi ég! A gyerek elutazása után feleségem valeriana-cseppeket hordott magánál állandóan, én azonban szentül hittem Polodonát táborvezető pedagógiai művészetében, s abban, hogy Zdenek nem fogja megszegni tilalmaimat. Nemsokára megjött a levele. „Drága Szüleim7 Mindenekelőtt szeretettel üdvözöllek benneteket és hálás szívvel gondolok rátok. Kimondhatatlanul örülök is jól érzem magam, mert any- nylt fürödhetünk, amennyit csak akarunk, s különben is tegnap két fiú a vízbe fulladt. Itt rengeteg a vipera is, amit puszta kézzel megfoghatunk, nem számítva azt sem, hogy a legközelebbi orvos 8 km-re van hozzánk. Persze, nincs ebben semmi különös, az a fontos, hogy meg ne marjon, mert attól meg is lehet halni. Gyakran kimegyünk a kőbányához, ahol hatalmas kövek hullanak. alá a magasból. Nagyszerű látványt nyújtanak az óriási robajjal lezuhanó óriások. Tegnapelőtt egy ilyen kő. darab agyonsújtotta az egyik gyereket, de nem halálosan. Tegnap pedig elcsentünk a kőbányászoktól egy pár kocka dlnamitot, majd szombaton beledobjuk a tábortűzbe. Hadd legyen egy kis látványosság. nem igaz? No igen, és van itt egy forgalmas vasúti átjáró is. tele van lódarázsfészekkel a környéke. Tehát egyáltalán ne nyugtalankodjatok miattam, drága szüleim, én nagyon jól érzem magam.. Csókol benneteket fiatok: Zdenek”, E levél elolvasása után nejem ájultan esett össze, s még csak nem is a heverön, ahol általában máskor, hanem a földön. Adtam neki egy pohár ásványvizet, mire felnyitotta a szemét. Lefektettem a heverőre, majd megnéztem a naptárt. Pénteket mutatott. Tehát a dinamitot holnap fogják a tábortűzbe dobni, s így még idejében odaérkezhetem, feltéve, ha Zdenek addig a vízbe nem fullad, meg nem marja egy vipera, vagy el nem üti a vonat. A lódarazsak kevésbé érdekeltek... Rí SZMT napirendién Heves me^ye áruellátása Tanácsülést tartott az SZMT pénteken az egri Szak- szervezeti Székházban, ahol ez alkalomból megjelent Hazai Béla, a megveí pártbizottság titkára, Fehér István, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Berecz István, a megyei tanács vb-elnökhe- lyettese és Fórís József, a SZOT káderszervezési osztályának munkatársa. Heves megye instruktora. A legutóbbi ülés óta végzett elnökségi munkáról Mudriczki János, az SZMT vezető titkára adott jelentést. Ezt követően Kiss József, beszámolt a kollektiv szerződésének területi tapasztalatairól, Rozgonyi Józsefné tájékoztatást adott a csökkent munkaképességűek helyzetének rendezéséről szóló határozat végrehajtásáról, majd Szacsuri István, a KPVDSZ megyei bizottságának titkára a megye áruellátását és az áruk minőségének alakulását ismertette. Ez utóbbi beszámolóból — egyebek mellett — kitűnt, hogy három városunkban és általában az ipari területeken a közelmúltban végzett vizsgálat szerint a fogyasztási cikkek forgalma növekedett, a választék bővült, a lakosság keresletét általában valamennyi fontosabb áruból ki tudták elégíteni. Hús- és húskészítményből 31 százalékkal emelkedett a forgalom, hiba azonban, hogy nem mindenütt tudták biztosítani folyamatosan a tőkehúst. Összességében javult a tejjel és tejtermékekkel való ellátás is — ám ugyanekkor, például Egerben nem tudtak állandóan megfelelő mennyiségű palackos tejet adni. A városi „zöldségpiacokon” a termelőszövetkezeti standok lényegesen javították a kínálatot s a korábbinál olcsóbbá: tették az árakat. Vegyes iparcikkéknél a leszállított árak növelték szembetűnően a forgalmat, ruházati termékeknél a kereskedelem első alkalcnn- rrtal tudta megközelítően kielégíteni az igényeket férfi nyloningből, orkánkabátból s más hasonlóan keresett áruféleségekből. Mosolyogva köszöntött a kávébarnára sült Polodonát. Nyomban szemrehányásokkal illettem, aggódva gyermekem életéért, s bizonyítékul elővettem Zdenek levelét. Polodonát a levelet olvasva felnevetett, és kijelentette, hogy itt van ugyan a folyócska, de abba csak egy katicabogár lódarázs pedig még a múlt tudna belefulladni, az is pi- tyókás állapotban. Kígyót nagyítóval sem lehet találni, a század végén kipusztult. Ami pedig a kőbányát és a vasúti átjárót illeti — ezekről sohasem hallottak errefelé. Nem kis időbe telt amíg lehiggadtam. Nézzenek odal Hát igy bolonddá tudja tenni az embert ez az alamuszi kölyök?! Aztán nyugodtan hazautaztam és válaszoltam Zdeneknek: „Drága gyermekem! Anyukáddal együtt nagyon örvendünk, hogy ennyire megtetszett neked a tábori élet. Reméljük, hogy később is bátran bele mersz menni a folyóba és nem félsz a vizbe- fúlástól. A viperát, amit megfogsz, jobb, ha először meglóbálod néhányszor a fejed fölött és úgy dobod a levegőbe Ez roppant szórakoztató, majd meglátod. A dinamitot illetően pedig azt ajánlom, hogy csak úgy egyszerűen ■ ne dobjátok a tábortűzbe. hanem inkább dugjátok a ló- darázsfészekbe, s gyújtsátok meg. Ne féljetek, semmi bajotok nem történik. Fentieken kívül melegen ajánlom a kőbánya további látogatását, mert a hulló kövek elől való elugrás nagyon fejleszti az ügyességet. Igazán boldog vagyok, hogy az én Zdenek fiam ilyen bátor, és kívánom, hogy a vakáció végéig még nagyon sok hasonló élményben legyen részed. Csókol szerető Apád”. (Baraté Rozália fordítása) Mfinnje fir 3 1968. október 5„ szombat
