Heves Megyei Népújság, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-04 / 233. szám
Megszerették a pénzt a szélátiak □ IVorma és darabbér a földeken □ Havi fixes szövetkezeli tag-ok □ Könnyen kiszámítható a kereset 4 ((KOIIVaL1 Másfél évvel ezelőtt hozták létre VerpelSKÍVIlfB ten a Fénycsővilágítás-technikai és Villamossági Ktsz verpeléti üzemét. Az új üzemben csak asszonyok dolgoznak, ahol különböző világítótesteket a hazai megrendelőkön kívül a Szovjetunió részére is készítenek. Néhány hónappal ezelőtt egy új gépcsarnokkal bővült az üzem, s így a létszám is harminc fővel emelhető. Ez nagy segítséget jelent a verpeléti asszonyoknak, mert munkát kaphatnak. Képünkön: szerelik a neon világítótesteket a szalagon. (Kiss Béla felvétele) Biztató eredmények, sokat ígérő tárgyalások a petőfibányai gépüzemben f Megszerették a pénzt az egerszólátiak .. ? Nem lehetett nekik nehéz — mondhatná kajánkodva bárki. Sajnos még manapság is bizonyításra szorul a termelőszövetkezeteknél, hogy hatékonyabb, alkalmasabb a készpénzfizetéses módszer, — amely jellegében már megközelíti az ipari bérezést, — mint a hagyományos munkaegység alapján történő elszámolás. ahol sok esetben a természetbeni juttatások viszik a prímet, Sok közös gazdaságban zátonyra futott az a törekvés, hogy alkalmazzák ezt a módszert, miszerint a havi teljesítmény értékének 80 százalékát év közben is kifizessék. Egerszóláton jól vizsgázott ez a jövedelemelosztási forrna. — Mi, ötödik éve minden hónapban készpénzzel fizetjük ki a ledolgozott munka ellenértékét.:; pontosabban annak nyolcvan százalékát. A fennmaradó részt pedig év végén, zárszámadáskor. — Ezzel kezdi tájékoztatóját Juhász János, az egerszóláti Béke Termelőszövetkezet főkönyvelője, aki egyik kezdeményezője és híve ennek a fizetési rendszernek. — Tehát a szóláti földeken normában dolgoznak. — Igen, — válaszolja a főkönyvelő s hozzáteszi: — pontosabban darabbérben, vagy órabérben, már amilyen a munka természete. De szép számmal vannak havi fixes szövetkezeti tagjaink is. — Milyen módon szabják meg ezeket a normákat? — A minisztérium alapelvei és a helyi tapasztalatok alapján. — Került már erre sor? — Többször is. A régi norma például olyan libákat vett figyelembe, amelyek csak 10—12-őt tojnak. A mieink ennek három-négyszeresét adják. Ezért tehát módosítani kellett a követelményeket. A pétisó szórásánál pedig nem vették eléggé figyelembe az itteni hegyes terepet s nagyon keveset kereshettek volna a szövetkezeti tagok. Ez esetben felfelé kellett kerekíteni. — Kik „kerekítenek”? — A normabizottság. — Ég ki hagyja jóvá? — A vezetőség... és a tagság. Ugyanis addig nem írják alá a szerződést egy-egy munkára, amíg nincs egyet- értés. — Nézzük például Nagy K. Gézáné munkacsapatának szerződését, — vesz elő Dér József elnök egy nyomtatványt a sok közül. —* Ök több mint öt hold szőlő művelését vállalták. Könnyű kiszámítani, mennyit keresnek. hiszen a szerződésben rögzítettük, hogy 3215,08 forint jár egy hold szőlő megműveléséért. Tudják, ha ezen a területen elvégzik a metszést, azért 661 forintot kapnak. Az első kapálásért 475 forintot, de a többi munkát is szinte fillérre kidolgoztuk, nehogy valaki károsodjon. — Ahogy a követelményeket nézzük. legtöbbje a mennyiségre vonatkozik. Miként tudják biztosítani, hogy a szövetkezeti tagok ne csak elvégezzék, hanem jól végezzék el e forintra kimunkált metszést, kapálást, liba tömést stb.? — Az ellenőrzés rendszeres, — nyugtat meg az elnök; — Azonkívül legfőbb biztosíték a munkacsapatok szorgalma, becsületessége. Az aszonyok sokszor még a háztájit is elhanyagolják, ha közös munkára szólítjuk őket Mert itt biztos pénzt kapnak. — Biztos pénz... Miként tudja ezt a szövetkezet biztosítani? — Eddig még csak egyszer késtünk néhány napot a szokásos havi fizetéssel. A pénz mindig összejött; bankkölcsönből, a megyei tanács alapjából, saját erőből, tartalékból. — Azt azért ajánlanám, a készpénzfizetést ezután megkezdő szövetkezeteknek; már a tervezésnél gondoljanak arra, hogy a pénzszegény első félévben legyen eladható jószág, bor. vagy más termény. Ugyanis az első hónapokban legnehezebb a rendszeres fizetéshez a pénzt biztosítani. Ezt a figyelmeztetést fél évtizedes tapasztalat után adja a szóláti elnök, ugyanis ők már régóta ennek alapján tudják a rendszeres „havi fizetést” biztosítani. Ez pedig nem kis pénz. — Az első fél évben 800 ezer forintot fizettünk ki és úgy véljük, a tervezett mun- kanoaroánként ki tudjuk fizetni a 36 forintot. — Idéz újabb számokat a főkönyvelő. — De ez nem egyenlő a napi keresettel? — Dehogy .:.! — Tiltakozik egyszerre az elnök és a főkönyvelő. — Van, aki két- három egységet is teljesít tíz óra alatt A liba tömésnél 120 forintot is megkeresnek az asszonyok, de sok szőlőmunkánál is felül jár a napi bér a száz forinton. Különben nézzük meg az augusztusi előlegeket, — ajánlja a főkönyvelő és a bérjegyzékből idéz. — Fülöp János állat- j gondozó 1885 forint, Göröm- böly János fogatos 1744 forint. Hódosi Miklós borjúgondozó 4767 forint. — Tedd hózzá, hogy kétszer annyi jószágot gondoz, mint korábban — szól közbe az elnök. — Az asszonyok sem járnak rosszabbul: Ki vés Já- nosné fejős 1778, Prokai Frigy esné 2600. özv. Pető 1,51- vánné 2051 forinttal szerepei az előleg-listán. — Gondolom, elégedettek ezzel a keresettel és ezzel a fizetési rendszerrel? — Kérdezzük meg őket — ajánlja Dér József elnök és elindulunk, körbejárjuk a szóláti határt hogy képet alkothassunk arról, miként vált be ez a jövedelemelosztási rendszer. Felföldi Andrásné a libafarmon mondott véleményt arról „miként szerették mgg a készpénzt” itt Szólátan, — Én a múlt hónapban 1650 forintot kaptam kézhez és könnyű kiszámítani, hogy ebben a hónapban mennyit keresek. Egy liba gondozásáért kettő forint hetven fillér jár, ezt beszorozzuk a ránk bízott jószágok számával és tudjuk, mennyi a bér. Egyszerű, világos, érthető ez a norma. — Mi van akkor, ha nem stimmel az elszámolás? Ezt özv. Prokai Jánosné kérdezte vissza, aki éppen azt tette szóvá az elnöknek, hogy 150 forint hiányzik a pénzéből. — Akkor vagy gyorsan mibe hozzák a hibát vagy- pedig fizet a brigádvezető. — Ugyanis... fűzi hozzá az elnök — ha a vezetők hibájából rövidül meg valaki, akkor az fizeti ki a bért, aki a hibát elkövette. Egyébként is a vezetők ugyanúgy vállalják a rizikót mint a szövetkezeti tagok, mert csak 80 százalékát veszik fel havonta fizetésüknek. S ha jól sikerül az év? Akkor a többit is, úgy ahogy a tagság, megtetézve prémiummal, jutalommal. Mindezek után érthető volt, hogy „miért szerették me* a pénzt” Egerszóláton, bár az már nehezebben érthető, hogy miért terjed mégis olyan lassan megyénk szövetkezeteiben ez az életrevaló; igazságos jövedelemelosztási forma; Kovács Endre A Kommunisták Magyar- országi Pártja megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére indított munkaverseny a Mátraalji Szénbányák gép- üzemében is élénkítette az idei közös igyekezetét. A megszokott feladatok mellett sikeresen teljesítették az idegen megrendelők, az újabb partnerek kéréseit is. Elismerést szereztek a peitőfibányai- ak Szőnyben, Kispesten és másutt — ugyanekkor nagy léptekkel jutottak közelebb saját elképzeléseik megvalósításához is. 4,8 millió forintra tervezett üzemi eredményük már 5,5-nél tart: Gál Béla főmérnök és Götnöri István üzemvezető tájékoztatása szerint, ha most fizetnék a nyereségrészesedést, átlagosan húsz napnak megfelelő munkabért oszthatnának. Mindezek mellett természetesen október elején másról is számot adhattak. Az év végére ígért jubileumi vállalásaikat messze tálteljesítették. Haszonanyagból hatvannyolc helyett közel kétszázezer forintot takarítottak meg, hulladékanyag hasznosításával kétszer ' annyit „spóroltak”, mint ígérték, a hatvannéggyel szemben kilencvenöt újítást adtak be, s az ötezernél valamivel kevesebb társadalmi munkaórából háromezernyolcszáznál többet végeztek eddig. Hasonló eredményekről aligha számolhattak be eddig a petőfibányai gépüzemben kilenc hónap utáni S talán az is új itt, hogy egyidejűleg azt is elmondhatták: már ismerik a következő év első felének feladatait, június végéig tudják, mit kell tenniük... Jövő évi megrendeléssel jelentkezett — az áthúzódó vi- sontai megbízatás mellett — a Jászberényi Aprítógépgyár, az ÉVM Gép- és Felvonószerelő Válllalat s ami érdekesebb: a petőfibányaiaktól kérték a Pakson épülő első magyar atomerőműhöz tartozó 35 kilovoltos távvezeték elkészítését is. S kilátásban van egy „nemzetközi” vállalkozás is. — Érdeklődik a Hajtómű- és Felvonógyár s a Felvonójavító Vállalat is — mondta Gömöri üzemvezető —, a vasszerkezetek készítésére úgyszólván korlátlan lehetőségeink lennének. Ha... S ennél a „ha”-nál nem is annyira az oly gyakran hallható anyagellátási gondokról beszélt, hiszen ez náluk szerencsére nem okoz különösen nagy problémát. Jó érzékkel, ügyes „szimattal” felkutatják, megszerzik majd mindig a szükséges anyagot úgy, hogy nincs zavar a termelésben ... Petőfibányán inkább a munkakörülményeken kellene javítani. Meglehetősen nagy már a zsúfoltság az üzemben, nehezen férnek, többen kiszorulnak a tető alá. Valamiféle új csarnok kellene, ahol kényelmesen dolgozhatnának, jobban haladnának, könnyebben teljesíthetnék a megrendeléseket. „Ha lenne még egy csarnok ..Ez a beszédtéma már régóta az üzemben, s keresik is a megoldás lehetőségeit. Vállalati segítséggel minden bizonnyal közelebb kerülnének a célhoz. Valószínű, hogy előbb vagy utóbb módot találnak erre is — s a gépüzemiek vállalkozó kedve előtt nem lesz akadály... ______________ Gy. Gy. Ga zdaságos vág? nem gazdaságos? Az utóbbi időben a termelőszövetkezetekben rendkívüli módon megnőtt a pénzügyi munka tekintélye. Egyre kevesebbet hangzik már el a kérdés, hogy van-e szükség könyvelőkre. Nemcsak a vezetők, de a szövetkezeti gazdák is világosan látják, hogy az elemző számítások nélkül ma már nem lehet tervezni, dolgozni. Éppen ezért furcsa, hogy egy-két szövetkezet! vezető mégsem tulajdonít elég fontosságot a számításoknak. sőt ezen túlmenően a gazdaságosságnak. Néhány melléküzemágnál ugyanis hiányoznak az alapvető kimutatások. A vezetők egy része pusztán formai ügynek tekinti a kimutatásokat, s felesleges tehernek érzi az adminisztrációt. Érthetetlen és megmagyarázhatatlan ez a magatartás. S ugyanakkor káros is, mert mi történik akkor, ha csak jó néhány hónap vagy egy év után derül ki, hogy az annak idején hasznosnak Ítélt melléküzemág több százezer forintos deficitet okozott a közös gazdaságnak. Az új gazdaságirányítási rendszerben a termelőszövetkezetek tevékenysége megélénkült, sokrétűbbé vált. Nagyobb az önállóság, de nagyobb a felelősség is. Természetesen ez nemcsak a gazdasági, de a pénzügyi munkára is vonatkozik. Érdemes eszerint cselekedni, a ráfizetéses gazdálkodás megelőzése és a visszaélések elkerülése miatt. A szövetkezetek toTaídonét óvni eevéüként erkölcsi kötelesség Is. hiszen a vezetők a közössög minden forintjáért felelnek. (kaposi) 1968. október 4., péntel Újságcikkek, újságtémák, újságcímek Fecsks- ügyben: Van Fecske1 Nincs Fecske. Lesz Fecske? Nem lesz Fecske. Van Fecskét Lesz Fecske. Nincs Fecske? Tegnap volt és holnap lesz, de ma már nincs Fecske. Itt a Fecske, hol a Fecske? Sehol sincs a Fecske. De sebaj. Ha fel tudjuk építeni a szocializmust, akkor igazán lesz erőnk ahhoz is, hogy Fecskénk is legyen. Vagy annyi erő ehhez kevés erő? ★ Azt mondják, hogy nem tudunk csomagolni. Ezt külföldön mondják. Hiszem, ha akarom. Sok rosz- szat mondtak már rólunk külföldön, miért ne mondanák éppen azt, hogy nem tudunk csomagolni. Tegnap bementem egy boltba, kértem tíz deka parizert, két zsömlét és öt deka sajtot. Három csomag. Három vékony papírban. Még a kezembe se vettem, már gurult a zsömle. Igazuk van azoknak a külföldieknek: nem tudunk csomagolni. l£s nem is tudunk addig külföldre csomagolni, amíg tiz deka parizert nem tudunk a szomszéd utcába becsomagolni. cAz. átlcuj-ember Burbulya az átlagemberek kevés számú, de érdekes •speciesei közé tartozik. Nem az átlagemberek, hanem az „átlag-emberek" közé! S nem stilisztikai bravúrkodás, nem szófacsarásos játék teszi, hogy Burbulya gondolatjellel „átlagember". Különben átlagember ő is, nincs különösebb tehetsége, csak szorgalma, nincsenek különösebb tervei, csak vágyai. nincsenek különösebb szerelmei, csak felesége van. Hogy Burbulya hogyan lett átlagemberből „átlag-ember”, arra nézve hallgassuk meg öt. — összevesztem a főnökömmel és fel- mondtam. Sürgősen állás után kellett néznem, s a kapott hírnek megfelelően elmentem a Gombkere- kítö Vállalathoz felvételre jelentkezni. A felvételin megkérdezték, hogy mennyi volt a fizetésem a régi munkahelyemen, de nem kérdezték meg a nevemet, megkérdezték, hogy mennyiért jönnék el dolgozni, de nem kérdezték meg, hogy miért jötterp el a régi munkahelyemről. Amikoi megmondtam azt az ösz- szeget, amelyért munkát vállalnék a gomb. kerekítés hazai fellendítésére, azonnal kétszázzal kevesebbet mondtak, de megígérték, hogy a kü- lönbözetet megkapom jutalomként minden hónapban. — Gyanús volt nekem a dolog, de sürgős is a munka, így hát ráálltam erre a furcsa szerződésre. Nem csaptak be. Csupán néhány hónap múlva tudtam meg. amikor megkérdeztem végül is, hogy mit kellene csinálnom az egyébként nem sok fizetésért, mert eddig még semmit sem csináltam. Azt mondták, hogy ezután sem kell az égvilágon semmit sem csinálnom, csak vegyem fel a fizetésem, még labdába se kell rúgnom. Gyanús volt nekem a dolog, de felvettem a fizetésem. Nos, ekkor tudtam meg, hogy nem én kellettem a gombkerekítéshez, hanem az alacsony bérem, az átlagbérhez ... Érted? Így lettem én a Gombkerekítőnél „átlag-ember”. — Néhány hónap múlva egy szomszédos vállalat kétszáz forinttal magasabb bérért áthívott, hogy javítsam az átlagbérüket, amit én szíves-örömest elvállaltam plusz kétszáz forint jutalomért, mert ennek a vállalatnak magasabb volt az át- lagbér szint-lehetősége, mint a Gombke- rekitőé volt... Aztán vérszemet kaptam, nyomozni, szaglászni kezdtem, s összeállítottam magamnak egy növekvő összegű listát azokról a vállalatokról, ahol rendre magasabb és magasabb a megengedett átlagbér szint, és sorra-rendre jelentkeztem, mint átlagbérszint-javító szakmunkás. Bizonyítványom ugyan nincs a szakmáról, de eléggé normálisan megélek az átlagbér- szint-javításból, valamint a mellékesen juttatott jutalmakból. Hát így lettem én az átlagember, „átlagember” — fejezte be Burbulya rövid, de tanulságos történetét. A napokban azonban hallottam, hogy a Fűzfasíp Exportáló Vállalattól kirúgták, mert úgy rontotta az átlagbérszintet, az átlagbérszint-rontás során annyira az átlag fölé emelkedett a bérével, hogy azért már valamiféle átlagos munkát is kellett volna végeznie. Burbulya azonban makacs ember, hű a szakmájához, ő átlag- bérszini-javító szakmunkás — inkább hamita magát kirúgni. Most kezdi elölről1 Nem elveszett ember. (egri)
