Heves Megyei Népújság, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-30 / 255. szám

Emlékezés a polgári demokratikus forradalomra (Foto: Kiss Béla) . . Tanács párt­A Nemzeti jai és veze­tői, amikor látták, hogy a forradalom elkerülhetetlen és a néptömegek nélkülük, vagy akár ellenük is kezükbe ra­gadják a hatalmat, november 4-re kitűzték a forradalom időpontját. Ügy számítottak, hogy erre az időpontra fel- fegyverzik a munkásságot és teljesen a forradalom oldalá­ra állítják a Pesten tartóz­kodó katonaságot. A forrada­lom azonban nem várt és nem engedte magát beüte­mezni, s így a Nemzeti Ta­nács terve dugába dőlt. Október 30-án, az esős, nyirkos, őszi idő ellenére láz­ban égett Budapest népe. Már a kora reggeli órákban csoportok járták be az utcá­kat és éltették a forradalmat, A polgári demokratikus forradalom fél évszázados ju­bileuma tiszteletére kedden délelőtt emlékülést rendezett a Szakszervezetek Heves me­gyei Tanácsa közösen a Haza­fias Népfront Heves megyei Bizottságával. Az ünnepség színhelye az új SZMT-szék- ház tanácskozóterme volt. Az emlékülésen részt vett dr. Földi Pál, a megyei pártbi­zottság osztályvezetője is. Póti Jenő., a Hazafias Nép­front Heves megyei Bizott­ságának titkára nyitotta meg az ünnepséget, majd Mud- ricki János, a Szakszerveze­tek Heves megyei Tanácsá­nak vezető titkára mondott ünnepi beszédet, megemlé­kezve a polgári demokrati­kus forradalom eseményei­ről, melyek nagy szerepet játszottak a későbbi tanács- köztársaság megteremtésé­ben. Mudriczki János ünnepi beszéde után a Magyar— Szovjet Baráti Társaság aranykoszorús jelvényével, és a kiváló együttes címmel ki­tüntetett Egri Megyei szín­pad adott az ünnep jellegé­nek és hangulatának megfe­lelő műsort. Az irodalmi al­kotások tükrében elevenítet­ték fel a színpad tehetséges, fiatal szavalói — nagy köl­tőinket tolmácsolva — a pro­letariátus helyzetét, harcát, diadalát, s felcsillantották a jelen szép képeit is. A nagy sikerű műsor után Póti Jenő zárszavával ért véget a rendezvény. Az 50. évforduló jegyében került sor kedden délelőtt az Egri Járási Tanács és a Ha­zafias Népfront egri járási bizottságának közösen meg­rendezett emlékülésére is, amelyen megjelent többek között Gubán Dezső, az MSZMP Egri Járási Bizott­ságának első titkára és Fo­dor Istvánné országgyűlési képviselő is. Az ülést dr. Kerekes Lajos, a járási népfrontbizottság el­nöke nyitotta meg, majd Hegyi János, az Egri Járási Tanács vb-elnöke (képünkön) mon­dott ünnepi beszédet a pol­gári demokratikus forrada­lom jubileuma alkalmából. Használják a háztáji Az idei szélsőséges időjá­rású esztendő utolsó negye­dében vagyunk, a nyár ele­ién mutatkozó rendkívüli aszályos időjárás, az állattar­tók, különösen a szarvas­marhatartók körében sok aggodalomra adott okot A rétek-legelők hozama, a pil­langósok és egyéb takar­mánynövények első és máso­dik kaszálása lényegesen alatta maradt a vártnál. So­kan indokolatlanul is a szarvasmarha-állomány csök­kentésével akarják a gondo­kat elhárítani. Ez megnyil­vánul a fedeztetések számá­nak csökkentésében, a borjú- kivágások lényeges növeke­désében és a nagymérvű hí­zóalapanyag felkínálásában. Lényegesen nem javult a helyzet az év második felé­ben sem, pedig a nyár végi, őszi csapadékos időjárás elő­segítette a másodvetések, ré­tek, legelők, pillangósok ho­zamának növekedését, ezen­kívül a kormány nagyarányú abrakvásárlási akcióval sie­tett az állattartók segítségé­re. A gazdaságok és az állam erőfeszítései együttesen lehe­tővé teszik a szarvasmarha­állományban beállt kedvezőt­len helyzet megváltoztatását; Itt az állattartók — kü­lönösen a háztáji és egyéni fe! a takarmányakciót és egyéni tehéntartók gazdaságok — megértésére van most szükség, mert a te­hénállomány közel fele az ő tulajdonukban van. A la­kosság élelmezése és az ex­port szempontjából ennek az állománynak a termelése is nélkülözhetetlen. A közös gazdaságok zöme figyelemre méltóan támogat­ta az állam célkitűzéseit a háztáji állattartásban. Ki­sebb mértékben ugyan, de találkoztunk olyan jelen­ségekkel is, hogy kihasznál­ták a pillanatnyi helyzetet és áron alul megvásárolták az eladásra felkínált szarvas- marhákat. Ebben az a ve­szély, hogy az nőivarú álla­tokat is meghizlalják. Sok tenyésztésre alkalmas üsző kerül levágásra, ami veszé­lyezteti a tehénlétszám to­vábbi alakulását A háztáji és egyéni gazda­ságok tehéntartóinak nagy segítséget jelent a tehenek leelletéséhez az állam által nyújtott hárommázsás ab­rakvásárlási lehetőség. Eb­ből két mázsát akkor vehet­nek igénybe, amikor a te­hén vemhes lesz, egy mázsát pedig a borjú megszületése­kor. Ezzel lényegesen köny- nyíthetnek abrakellátási gondjaikon. Az importabrak rendelkezésre bocsátásával az állam nagy terhet vállalt magára. A tehéntartók pe­dig — eddigi tapasztalataink alapján — nem élnek eléggé ezzel a lehetőséggel. A szarvasmarhák áttelel- tetése kevésbé értékes tö- megtakarmáriy okkal is meg­valósítható, ha megfelelő ab­rakkiegészítést kapnak. Felkérjük a szarvasmarha­tartókat, vegyék igénybe az állam által nyújtott kedvez­ményeket, s járuljanak hoz­zá ahhoz, hogy n_e csökken­jen sem a szarvasmarha-ál­lomány, sem az árutermelés. Dr. Magas László a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Termelésfejlesztési F őosztályának vezetőhelyettese s a Nemzeti Tanácsot. Már ekkor megkezdték a katonák és tisztek sapkarózsáinak a letépését, amelyen a K. betű jelezte a király nevét, A sap­karózsa helyébe a katonák őszirózsát tűztek és csatlakoz­tak a tüntető tömeghez. Kü­lönösen zajos volt az Astoria szálloda környéke. A Nemze­ti Tanács ugyanis az Astoria szállóban ütötte fel tanyáját és egyik küldöttség a másik után érkezett és jelentette be csatlakozását a Nemzeti Ta­nácshoz. Délután négy órakor mint­egy 400 rendőr gyűlt össze a rendőr-főkapitányságon, majd egy közeli étterembe vonul­va megalakítják a rendőrök szabad szervezetét és megfo­gadják, hogy nem lőnek a népre. Utána pedig tüntetést tartanak, s a független Ma­gyarországot, s a Nemzeti Ta­nácsot éltetik. Közben röp- iratok járnak kézről kézre az utcán és a kávéházakban. A Nemzeti Tanács kinyomatta és terjeszti Várnai Zseni „Ka­tona fiamhoz” című versét, amelynek refrénje így hang­zik: „Ne lőj, fiam, mert én is ott leszek!” . ,órákban a Nemze­A déli ti Tanács kiált­ványt intéz a katonasághoz, melyben tudatja, hogy Zágrábban és Prágában az ol­tani katonák, köztük a ma­gyarok is, a Nemzeti Tanács rendelkezésére bocsátották magukat és felszólítja a pesti katonaságot, hogy cseleked­jék hasonlóképpen. „Kato­nák, ne lőjetek testvéreitek­re, anyátokra, ne ontsatok Budapest utcáin magyar vért!” „Legyetek a magyar Nemzeti Tanács katonái!” A kora délutáni óráktól kezdve fiatal tisztek és kato­nák járták a várost és utcán, üzletekben, szórakozóhelye­Román gépek azecsédi és visonfai külfejtésen (Tóth Lajos tudósítótól): A Mátraalji Szénbányászati Tröszt az NDK-n kívül a Ro­mán Népköztársasággal is tart fenn kereskedelmi kap­csolatot. Az idén a visontai és az ecsédi külfejtésekhez 4 darab E—04 típusú baggert szállítottak le, közel kétmil­lió forint értékben. A Thorez Külfejtéses Bányaüzemhez szintén leszállítottak egy FA ’ —i 2 típusú fúróberendezést, a gépet október második •lében helyeztek üzembe. Az összeszereléshez két ro­mán szakmunkás érkezett a gyártó üzemből, s ők tanítják be a magyar gépkezelőket a fúróberendezés kezelésére. A jövő év első negyedében még egy ilyen fúróberendezés ér­kezik. Az új berendezésekre azért van szükség, mert a vi­sontai külfejtésen már nem alkalmazhatók a 100 méter mély teljesítményű fúróbe­rendezések. Az új román gé­pekkel 200 méter mélységre Iahet íúrai. Értem. Az újsághír világos. Gorzsás Sán­dor összeveszett a vendégével, Zeke Lajossal. A vitának ütés, pontosabban leütés lett a vé­ge. A leütött Zeke Lajos lábszárát a házigaz­da borotvával felhasította és utána sóval be­szórta. Gorzsást az enyhítő körülmények figyelembevételével a bíróság öthónapi sza­badságvesztésre ítélte. Értem: enyhítő körülmények. Utóvégre meg is paprikázhatta volna. Folyik a vita: vajon miért „léphetett le” Varga, a magyar olimpiai labdarúgó-csapat tagja. A vita folyik, így hát én is elmondom az álláspontomat. Meglepő dologra jöttem rá: Varga Zoltán pénzért lévett le. S nem tisztességért. __________ i=ái Dr . Wagy József: #1 forrosdcslom áÉf®3C8ÍSÖ|}Ci ken felszólították a lakossá­got, hogy csatlakozzanak hoz­zájuk. Különösen viharos tüntetések voltak a Rákóczi úton, a Margit körúton, a Mária Terézia laktanya előtt és a város számos pontján. A munkásokkal és polgárokkal egyre jobban feltöltődő tömeg már nemcsak a forradalmat, hanem a köztársaságot is él­tette. A tüntetők élén 600 matróz haladt, akik 30-án hajnalban érkeztek haza Pó- lából. A tüntetők az esti órákban az Astoria elé értek és itt a katonák felesküdtek a Nemzeti Tanácsra és meg­fogadták, hogy életük árán is megvédelmezik a függet­len, demokratikus Magyaror­szágot. Ugyanekkor jelentet­te Lovászy Márton, hogy a Conti utcai katonai fegyház őrszemélyzete csatlakozott a Nemzeti Tanácshoz és sza­badon bocsátotta a fogságba esett katonákat Ebben a hangúlatban vala­ki elkiáltotta magát, hogy a Keleti pályaudvarról most akarnak a harctérre vinni több menetszázadot. A tömeg azonnal megindult a katonák kiszabadítására. Az esti órák­ban mintegy 5000 ember ro­hanta meg a pályaudvart, ahol az állomásparancsnok­ság katonái csatlakoztak a tüntetőkhöz, akik az útra kész katonákat kihozták a vasúti kocsikból és fegyvere­sen, géppuskákkal felszerelve kitódultak velük a pályaud­varról. Ez az esemény már túlnőtt a tüntetés határán, ez már magát a forradalmat je­lentette. A Katonatanács a megalakulásától eltelt né­hány nap alatt derekas mun­kát végzett. A mintegy 70— —80 000 főből álló budapesti helyőrség legénységének nagy része, a tisztikarnak pedig mintegy 40—50 százaléka a forradalom mellett volt. 30- án este a Katonatanács tag­jai bejelentették, hogy 80 karhatalmi alakulatot tudnak azonnal felállítani. Ekkor már a hadseregen belül is teljesen nyíltan ment az agi­táció. Az első honvéd gyalog­ezred kaszárnyájába például a késő esti órákban beállí­tott a Katonatanács több tagja és csatlakozásra szólí­totta fel a tiszteket és a le­génységet. Éjfél után örökösen szitáló esőben már forradalmi ala­kulatok cirkáltak a városban és megszállták a város min­den fontosabb pontját. Elő­ször elfoglalták a térparancs­nokságot és az Astoriába szállították Várkonyi Albert tábornokot, a térparancsno­kot. A térparancsnokság el­foglalása után megszállták a főpostát, a nemzeti bankot, a telefonközpontokat és más fontosabb középületeket. A forradalom szempontjából fontos intézmények és köz­épületek megszállása annyi­ra tervszerűen és tudatosan történt, hogy lehetetlen nem észrevennünk benne az orosz példa követésére irányuló tö­rekvést. Mindezen események lefo­lyása alatt pedig nézzük meg, mit tett a forradalom „ve­zérkara”, a Nemzeti Tanács? Hogyan irányította a forra­dalmat, mit tett a forrada­lom győzelme érdekében? — A szó legszorosabb értelmé­ben semmit. A Nemzeti Ta­nács vezetői még az október 30-i forradalmi megmozdu­láskor sem hitték el, hogy forradalom van, még mindig a november 4-i terminushoz tartották magukat és egyál­talán nem bíztak a forrada­lom közeli és gyors győzel­mében. ... , , . másnál job­Mindenkl ban jellem­zi a Nemzeti Tanács állapotát Jászi Oszkár Magyar kálvá­ria, magyar föltámadás című könyvében.- „Mikor tehát meghallottuk, nogy a forra­dalom mégis explodált, hogy néhány lelkes és fiatal tiszt a saját szakállára akcióba fo­gott, s a helyőrségi laktanyát és több más középületet el­foglalt: ránk ez a hír inkább levei'őleg hatott. Tudtuk, hogy szervezett csapatok nem állnak a forradalom rendel-' kezésére, hogy legfeljebb né­hány század áz, amire számít­hatunk. Vártuk tehát egész éjszaka, mikor fog Lukachic a királyhű csapatokkal meg­jelenni és bennünket elfogat­ni. A forradalom igazi tábor­kara nehéz éjszakát töltött akkor az Astoria szállodában. A Nemzeti Tanács tagjai kö­zül ekkor csak a szocialisták, a radikálisok és Károlyi ma­radtak helyükön. A többiek­nek hírét-hamvát sem láttuk ezen a válságos éjszakán. Reggelre valószínűleg lógni fogunk!... — mondottam Kunfinak, aki mellettem szintén álmatlanul hevert a szőnyegen. — Én is azt hiszem... — válaszolta ő ... — A kis tisz­tek elszeleburdiskodták a dolgot. Még két-három napig várni kellett volna, amíg a propaganda kimélyül és a munkásságot is felfegyverez­hettük volna... heves gép- KOZDen fegyverkatto­gás hallatszik a szálloda ab­lakai előtt. Majd ágyúropo­gás. .. (Ugyanis az elfogott Várkonyi tábornok távoli ágyúzásnak minősítette a vendéglői ajtók csapkodását. Nem vitakozhattunk vele, hisz ő volt a szakértő). Né­hány tiszt rekedt kiabálása a telefonba ... Mindenünnen erősítéseket kértek tőlünk.. 1 De honnan, mindössze pár száz emberünk volt... Mind­untalan riasztó hírek érkez- tekk Egy bosnyák ezred vo­nul fel ellenünk ... Maga Lu­kachic vezeti... Tehát itt a vég... Ezt ugyan alaposéin elrontották a zöld fiatalok .. A forradalmi tisztikar ismer­tebb vezetői nincsenek se­hol ... Nekük sem volt fogal­muk arról, hogy még ma éj­jel túlbuzgó elemek kirob­bantják a forradalmat. Cser­nyák kapitány —, akinek eb-i ben az időben talán legna­gyobb befolyása volt a tiszti mozgalmakra — valahol az igazak álmát aludta... Ä szájas Friedrichnek, aki már napokkal előbb lövetni akar­ta József főherceg palotáját, nyoma sincs.. De Lukachic még mindig nem jött... Ügy látszik, túlbecsüli erőinket és egyszerre több ezreddel akar felvonulni! ö, bárcsak kés­ne... Ha hajnalig vár: akkor mentve vagyunk, mert addig fölvonul a csepeli gyár és a környező üzemek összes mun­kássága és akkor tarthatjuk magunkat.’' valóban Lukachic nem tá­madott. Nem jóindulatán múlt ugyan a támadás, ha­nem azon, hogy egyáltalán nem volt olyan csapata, amellyel támadhatott volna. A forradalom hatása a Pes­ten levő bosnyák ezredekre is kitrjedt és megtagadták az engedelmességet. Október 31- én a virradat már hatalmas, felfegyverzett munkás- és katonatömegeket talált az ut­cán. Vörös és nemzetiszínű lobogók alatt vonultak az As­toria felé, forradalmi lelke­sedés izzott a szemekben, s fe­hér őszirózsa virított a kato­nasapkákon és a gomblyu­kakban. 31-én reggelre győ­zött a forradalom. _____ 3 }£ §&, október 30«. ssetft

Next

/
Thumbnails
Contents