Heves Megyei Népújság, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-30 / 255. szám

Jó műnk ólának jutalma: kitüntetés

Másfél évtizede a TIT gyöngyösi elnöke

Nem udvarias formula, tény: Gyöngyösön, de a járásiján is nagyon sokan ismerik és tisztelik. Hivatásának, tanári munkájának is része van ebben, de személyes tulajdonságai a döntőek. Nyílt, őszinte, fáradhatatlan, mindig van figyelemre méltó véleménye és szeret dolgozni.

Gábor Katalin, a gyöngyösi Bérze Nagy János Gimnázium tanára a TIT V. kongresszusa alkalmával kapta meg a Parlamentben a Munka Érdemrend bronz fokozatai.

, Mi van a kitüntetés mögött erőfeszítésben és eredményben?

Az alkalomhoz illően is a rrjásfél évtizedes TIT-elnöki tisztséget kell említeni. Amióta Gyöngyösön megalakult az ismeretterjesztő társaság helyi szervezete, azóta ő az elnöke. A német nyelvet tanuló tanfolyamisták az ő segítségével ismerkedtek meg kezdő és haladó fokon ezzel á nyelvvel. Ki tudná megmondani, hány helyen és hányszor tartott előadást?

És rögtön hozzáteszi, ma már a TIT-nek is szakítania kell a megmerevedett for- énákkal, komplex előadásokra kell törekednie, el kellene futnia mindenhová és minél több fiatalt kellene bevonnia áz előadók táborába. Ezeknek a céloknak a megvalósításá- han felmutathatnak sikereket is a gyöngyösiek, de inkább inspirativ jelleggel, mintsem a befejezettség megnyugvásával. Van tehát tennivaló elegendő.

Gábor Katalin 1937-ben szerzett tanári diplomát. A felszabadulás előtt ő is végigjárta az. állástalan értelmiség Kálváriáját, összesen négy évet töltött távol Gyöngyöstől, amikor az első kinevezé- '! negkapta, aztán vissza- városába. A felszabadultán a kereskedőtanulók cását is szívesen vállalta, •!v.,d a gyors- és gépíróisko- \-.r..n is tanított. A mai na- is lelkesen tesz eleget nek a kötelezettségei- is.

atalok százait tanította, nevelte az iskolákban, de a f.-.nőttek százainak is segített . ereteik, világképük széle- -í té 'ében. Hivatástudatból, őrségből.

(g. molnár)

részesíti...

Az Egerfarmosd Községi Tanács végrehajtó bizottsága olyan határozatot hozott, hogy dicséretben részesíti a Heves megyei Tanács Tervező Irodája mélyépítési csoportja Ságvári Endre szocialista brigádjának tagjait. Kó- ta Imre, Zvc.ro, Gábor, Bíró Ervin, Balázs Magdolna, Végső Veronika és Szabolcsi Erzsébet tervezők társadalmi munkában készítették el a község részére az orvosi rendelő tervdokumentációját. A szocialista brigád tagjai a Népújságból értesültek az Egerfarmosi Községi Tanács nagy gondjáról, arról.

Felajánlották, hogy az orvosi rendelő tervét társadalmi munkában készítik el, és így 42 ezer forintot takarítottak meg a tanácsnak. (Veres Gábomé)

...dicséretben

Hz ízzé kész vo?l segíteni

Igaz, az Egyesült Izzó gyöngyösi gyáregységének segítőkészségét nem vette igénybe a Betonútépítő Vállalat, de a szándék mindenképpen megérdemli, hogy nyilvánosságot kapjon.

Olyan célzattal is, hátha a későbbiek során még kérhetik az Izzót szándéka megvalósítására.

Annak idején megírtuk, hogy a 3-as számú út rekonstrukcióját akadályozta a transzformátor beszerzése körüli nehézség. A gyöngyösi aluljáró ezért nem készülhetett el a tervezett időre. Ezért késik ennek az útszakasznak a megépítése most már heteket.

Az Izzó gyöngyösi gyárában olvasták ezt az újságcikket. és elhatározták, hogy felajánlják a segítségüket.

Ök gyártanak transzformátorokat, és ha a 3-as út rekonstrukciója egy transzformátoron áll vagy bukik, akár még soron kívül is leszállítják azt.

Mire segítő szándékukról tudomást szereztek az útépítők, már csak köszönetét tudtak mondani, nem vehették igénybe, mivel korábban Ígéretet kaptak máshonnan a transzformátor leszállítására. Az útépítők már hozzá is fogtak a betonalap megépítéséhez ekkor.

Az elkésett segítő szándék mégis dicséretet érdemel. Nemcsak azt mutatja, hogy a gyöngyösiek törődnek mindennel, ami városukra vonatkozik hanem azt is, hogy az Izzóban a dolgozók készek segíteni is, ha erre van szükség.

(—ár)

Szezonnyitás — telt házzal

Gábor Katalin, a Munka Érdemrend bronz fokozatának tulajdonosa. (Foto: Szendrővári Gy.)

Az Országos Filharmónia idei egri hangversenysorozatát hétfőn este a Belügyminisztérium Szimfonikus Zenekara nyitotta meg.

Az évad programja és az előkészítés jó munkája ez alkalommal telt házat biztosított. Mindez igazolása annak, hogy az egri zenebarátok szívesen hallgatják a rádió és a tévé ellenére is az élő muzsikát.

A műsor összeállítása — és ez a megállapítás nagyjából — egészéből érvényes az

Egy titohssatosmagyar feltaláló

1828-ban Rumy Károly György, a jogtudomány professzora, író, népdalgyűjtő, közgazdász, aki nagy hozzáértéssel írt köteteket latinul és németül a lóetetésről, a horvátországi flóráról, a magyar nyelvtanról és irodalmunk történetéről, levelet írt londoni barátjának, John Bowringnak, a magyar költészet első angol nyelvű antológiája kiadójának. Bow- ring gazdag, befolyásos bankár volt és Rumy nagyszabású üzleti szerv támogatására akarta megnyerni.

A feltalálóról csak annyit írt Rumy, hogy az jó barátja, Müller, de küldött rajzokat,

számításokat, amelyeknek kidolgozásában maga is részt vett. Már csak a prototípust kellett volna megépíteni, de ahhoz sem Müllernek, sem Rumynak nem volt pénze. A pénzt Bowringnak kellett volna előteremteni.

Az angol bankár — ahogy ma mondanák — nem „harapott” a tervbe. Miután szakértőkkel megvitatta a magyar ajánlatot. közölte Rumyval, hogy hasonló tervek hiú kísérleteknek bizonyultak. A milánói Bonnel- lenek, aki már felépítette a léggömbjét, 5000 fontot ajánlottak, ha azzal Londonba

repül, de már az indulásnál kudarcot vallott. Egy heidel- bergi professzor sem járt jobban. „A levegő nem nyújt elegendő ellenállást, ami lehetővé tenné a léggömb irányítását, — írta Bowring, és hozzátette, togy ,.az angol tudósok szerint a kormányozható léghajó ötlete megvalósíthatatlan’!.

Az angol tudósok rosszul jósoltak: fél évszázaddal később Santos Dumontnak sikerült megvalósítani a kormányozható léghajót. A titokzatos magyar feltaláló Müllernek pedig még neve is ismeretlen maradt

egész évadra — igényes, igyekszik eltérni a megszokottól, a sablonostól és feltételezi, hogy egy vidéki város zeneközönsége is lépést tart a zenei áramlatokkal és szívesen veszi a ritkábban hallott számokat, vagy az újabban divatba jött szerzők műveit.

Csajkovszkij most elhangzott Rómeó és Júlia nyitányfantáziája nem a legjellemzőbb alkotása a nagy orosz mesternek. Itt a líra helyébe néha erőteljes drámai mozzanatok lépnek, s mintha csak arról árulkodnának ezek a harmóniák, hogy ezekben a drámai kitörésekben ki is írta magából a témát a zeneszerző. Nem folytatódott operává a lenyűgöző gondolatsor arról a szerelemről, amely Shakespeare nyomán már elérhetetlen mítosszá emelkedett.

Az est másik romantikus szerzője a francia C. Franck, akinek Szimfonikus variációk című művét, a francia romantikának ezt a mozgalmas, szertelen, hangulatában csapongó darabját Katona Ágnes zongoraművésznő szólaltatta meg. A művésznő teljes érzelmi feloldásban játszott, a mű apró szertelenségeit színesen és olykor játékosan fogalmazta meg, megismertetve a közönséggel a francia romantika egy számunkra eddig távoli mesterét.

A műsor második részében Beethoven V. szimfóniája hangzott el. A közönség nagy várakozással tekintett a produkció elé, mert ez az alkotás mindig művészi vallomástételnek tűnik, revelációnak, amellyel Beethoven a mindennapi embert meggyőzi arról, hogy ez az egész küzdelmes élet minden bukása ellenére is diadalmas lehet — még a halállal együtt is. Ezt a revelációt most szeplőkkel tarkítottan kapta az egri közönség, mert Vavrinecz Béla karmester teljes összpontosítása is kevés volt ahhoz, hogy bántó pontatlanságok ne csússzanak be a szólamok játékába. A telt ház hosszan tapsolt a Sors-szimfónia után, mert a zeneszerszámok itt-ott megjelenő hibái ellenére is Beethoven fennkölt világa előtt nem maradt érzéketlen a hallgató.

A zenetörténeti bevezetőt Rácz György mondotta el. Beszámolónkat még egy kritikai megjegyzéssel egészítenénk ki. Es ez a rendezőknek szól! Sokszor leírtuk már, hogy a szimfonikus .zenében a hátsó alakzatok —■ a’fúvósok, ütőhangszerek — csak akkor érvényesülnek igazán, ha pódiummal kiemeljük őket. Így hangtömbjeik az adott pillanatban erőteljesebben, másképp hatnak.

(farkas)

MÁTÉ GYÖRGY:

TOTÚ

Régi igazság, hogy aki két totószelvénnyel játszik, annak kétszer annyi a nyerési esélye, mint az egyszelvényesnek. Liliom Antal igazgató is erre az álláspontra helyezkedett, amikor kialakította világnézetét. Nála békésen megjárt egymás mellett az idealizmus és a materializmus. Filozófiai szemináriumot vezetett az üzemben, amelynek során a dialektika igazságait magyarázta nagy hévvel diákjainak. Ugyanakkor minden fontos cselekedetét előzetesen nemcsak az illetékes szervekkel, de az illetékes szentekkel is megtárgyalta. Csak ha biztatást kapott tőlük, akkor vágott bele szabályokkal ellenkező, de az égnek tetsző dologba. így aztán magáénak vallhatta a leg felvilágosultabb tant is, de holtbiztosán közeledő holta utánra biztosította magának az örök fényességet is.

És az idő őt igazolta. Amikor egy részletes feljelentés nyomán a különféle szabálytalanságok miatt alapos vizsgálat indult a gyári ügyvitelt illetően, mindenekelőtt elszaladt az iparigazgatóhoz, Högyészi Ambrushoz.

— Emlékszik — kiáltotta — tavaly februárban előre megmondtam magának, hogy némi ajándékot adok az anyag- kiutalást intéző személyek családjának, ellenkező esetben nem tudom a tervet hozni. Maga ezt hallgatólagosan tudomásul vette. Most meg azzal vádolnak, hogy feketén, korrupcióval dolgozom. Védjen meg, kérem!

— Régen is volt — mondta az iparigazgató kedvetlenül —, nem is emlékszem az esetre. Elég bajom van így is, hagyjon békén az efféle sötét dolgokkal.

Amikor a tanács építési osztályának helyettes vezetője ti letagadta, hogy tudott volna a gyári ebédlő építésének fekete beruházásairól és arról a kijelentéséről, hogy behunyja a szemét, betelt a pohár. Liliom Antal hő imát rebegett, kérte, fogadják be a mennyországba bűnös lelkét, azután annak rendje és módja szerint főbe lőtte magát.

Halála kellemes meglepetést okozott a szakmában. Trösz- tosités előtt álltak, és a feljelentéssel eleve az volt az ismeretlen személyek célja, hogy a valamely vezető állásra esélyes Liliomot kilőjék. Ez így a szó szoros értelmében sikerrel járt.

De kellemesen lepődött meg Liliom is. Ahogy elszállt belőle a lélek, kiderült, hogy a túlvilágról alkotott elképzelései, az egyházak idevonatkozó tanításai pontosan megfelelnek a tényeknek. Csak a porhüvelye feküdt vérbe fagyva a forró'"testre borulva, élettelenül. Lelke, mint a május elite jér gedett luftballon, ficánkolva tört a magasságos

ttenny Eleinte némi kárörömmel pislogott a magasból

t

gyái i.'ü ába. Pillanatra kedve lett volna kísértet alakjáét meg egyszer odamenni és meghallgatni, mit beszélnek

róla. De aztán rájött, hogy a földi dolgok iránt tulajdonképpen teljesen közömbös már. Felfelé tekintett, az örök Boldogság Honára, ahová minden bizonnyal szívesen beengedik. Hiszen régi kapcsolat fűzi a szentek egyikéhez-másikához, és köztudomású, hogy az égben is minden ilyesmi a szocialista összeköttetésen múlik. Gondolataiba merülve lebegett el egészen az Eg Kapujáig. Meghúzta az aranycsengö aranyfogantyúját és várt. Szent Péter kisvártatva szélesre is tárta azt előtte.

— Üdvözlöm, Péter bátyám — szólt. — Bizonyára emlékszik rám. Én szoktam magát imáimmal felkeresni politikai gazdaságiam szeminárium előtt, nehogy esetleg szórakozottságból összekeverjem a misztériumot a minisztériummal, a képtelent a káptalannal, az álhozatot a kárhozattal, mert odalent most rossznéven veszik, ha az embernek többféle világnézete van. Ugye, megismer?

— Nem — szólt egyszerűen a kőszikla szilárdságú öreg. — Annyi ilyenféle kérést kapok, hogy nem tudom mindet fejben tartani. Itt sem fiatalodik a magamfajta szent, meg aztán az én fejem sem káptalan. De lássuk, milyen érdemek alapján akarsz ide bejutni, fiam?

Lihoai ■mim.'tiU elmondott töviről hegyire. Szent Péter megvakarta üstökét.

— Biz ez, fiam, kuruchistória — szólt. — Ennyi szabálytalanság, póthitel, virman, inkurrencia, fekete beruházás, forintkiajánlás, késedelmesen beküldött kimutatás! Ennyi disz- nósággal nem juthatsz az égbe. Jól jársz, ha százezer évig tisztítótűzben vezekelsz értük. Aztán meglátjuk.

— De én a köz érdekében ...

— Megette a radai rosseb a közt — így vágott vissza a morcos öreg. — Vannak szabályok, amelyeket be kell tartani, a többi engem nem érdekel. Aki igazolni tudja tetteit, az nálam üdvözül. Aki nem, azt tűzben eszí a fene.

Liliom eredetileg nem akarta kedves védöszentjeit bemáftajú tg üggyel kapcsolatban, da most nem tehetett mást,

hiszen a tisztítótűzben, jól tudta, nincs prémium és a nyugdíjalap is alacsonyabb. Kirukkolt hát:

— Kérem, Péter bátyám, én azt a fekete ebédlőépítést előzetesen megbeszéltem Lellisi Szent Kamillái, és ő akkor nem emelt kifogást...

Szent Péter elgondolkozott, majd házitelefonon felhívta Szent Kamiit. Vázolta előtte a tényállást.

— Ja, igen — mondta az a vonal túlsó végén — emlékszem egy ilyen nevű emberre. Elég gyakran fordult hozzám.

— És ezt az ebédlőügyet valóban tudomásul vetted?

— Szó sincs róla — mondta a megalkuvó szent. — Ilyesmivel nem is fordult hozzám. Jó a memóriám, biztos vagyok benne. Ha megteszi, lebeszéltem volna róla. Hiszen a torkosság, az étel-ital élvezetében való mértéktelenség a fő bűnök egyike.

És letette a kagylót.

— De kérem szépen — mondta az elhunyt igazgató lelke

Péternek —, ha egyszer meg tetszett volna kóstolni nálunk az üzemi kasztot, tetszene tudni, hogy mi nem a mértéktelen- ségre, inkább önmegtartóztatásra neveltük ott a dolgozókat.

— Mindegy — szólt az agg szent. — Kamii nem tudott a dologról. A cselekedet így a tervtörvénybe ütközik. És a zenegép, amelyet az anyagkiutaló családja kapott?

— Ócska tragacs volt — mondta Liliom lelke. — Egyébként is, elküldés előtt megtárgyaltam ezt nemcsak az iparigazgatóval, de Clairvaux-i Szent Bernáttal is. Tudott róla.

Szent Péter lehívatta a szent életű ciszter atya lelkét a portára. De Clairvaux-i Szent Bernét sem akart tudni a dologról.

— Itt valamiféle félreértés less — szólt —, hozzám a betegápolási és az ideológiai kérdések tartoznak, anyagkiutalással nem foglalkozom. Talán Páviai Bernét intézte?

Nepomuki Szent János, aki fényárban úszott éppen a habokon, ugyancsak megtagadta Liliom lelkét. Nem emlékezett arra, hogy az autóval történt feketefuvarokat megbeszélte volna vele Liliom.

— Sajnos — szólt Szent Péter, amikor kettesben maradt az igazgató leikével —, a tisztítótűz tele van ilyen cserbenhagyott szabálysértő igazgatókkal. A tervteljesítés és a dolgozók szociális kérdéseinek megoldása érdekében kihágnak, és ezek a hitvány jankólc itt (és itt a Fényességben Tündöklő Szentek Szentélye felé bökött ujjával) letagadják, hogy tudtak róla.

— Hiába — mondta Liliom lelke lehangoltan — már a földön is beszélnek arról, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze.

— De a te helyzeted e percben különösen rossz, pajtás — mondta Szent Péter. — Talán nem árulok el titkot azzal, ha közlöm, hogy felsőbb határozat alapján a mennyország, a pokol és a tisztítótűz összevonás előtt áll. És a szentek most óvakodnak attól, hogy új embereket engedjenek az égbe. Az új trösztben a szentek minden vezető posztra a saját, megbízható szeráfjaikat és angyalaikat akarják elhelyezni. Próbálj lebegni, fiam, még egy darabig az űrben, várd ki al összevonást, akkor szemrebbenés nélkül beengednek.