Heves Megyei Népújság, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-27 / 253. szám
Apu, a kisautón elromlott a lámpa, tengelye is eltört, nincs, ki megcsinálja, apu, nagy a csönd most, lemezt sose forgat senki a lakásban — hol a dal s te hol vagy? Apu, o focisták összefolyó foltok, mi a nevük? Honnan tudjam, ha nem mondod? Apu, hogyha bőgök, anya megpírongat, és ő minden éjjel BARANYI FERENC: Az elhagyott kisfiú dala sirhat és szipoghat? Apu, tegnap este eljött nagyapám és nyakába vett folyton: „Gyere, te kis lángész'.’’ Am jobb, amikor te térden lovagoltatsz, nem fütyül más senki olyan indulókat! Legutóbb — emlékszel? messze vitt a vágta: karamell-köveken koppant a ló lába, csokoládé-hegylánc fogott körül minket, drazsé hullt a fákról. megtömted az inged, anyunak is hoztunk mókás volt a képe, kacajától folyt a könny az édességbe, úgy ette a cukrot, könnye-keseredetten, fintor volt szép arcán olyan jőt nevettem1 Ma reggel kiságyam léceire néztem, mint a hárfahúrok sorakoztak szépen, jaj, közé bük csaptam s dallam kelt a fából, csokoládé-hegylánc visszhangozta távol, jajgatott a léc-húr: apu, gyere vissza! Apu, gyere vissza, apu, gyere vissza... (Részlet a „Túl az éjszakán" című ciklusból) /*AWA\W S A I KOR- I ZÓN r Anyja pislogva, gyanakodva figyelte, hogyan fényesíti a cipőjét. Még alig múlt kilenc óra és már ünneplőben, fehér nyloningben sétált a tornácon, ki-kinézett az utcára, hogy mennek-e már a piacra, aztán amikor látta, hogy a cipője ismét poros lett. egy bársonydarabkával dörzsöl gette. — Menni akarsz? — kérdezte as anyja. — Elmegyek a korzóra — mondta Sanyi és a clpőfénye- sítőt összehajtotta. — Minek mennél te odaT Elmehetnél egyszer inkább a nagymisére* — Elmegyek egyszer — egyezett bele Sanyi, mert félt. hogy nehezen szabadul az anyjától, ha most elkezdi a mondókéi áh —Mindig csak ezt mondod: majd egyszer! Sanyi felvette a zakóját, megieazgatta. meghúzogatta magán, s indult — Ebédre sietek haza. Anyja bosszúsan legyintett. Ilyen, amióta Pestre jár dolgozni: kéthetenként hazajön, kialussza magát, megy kor- zózni, délután meg rohan haza. összecsomagol és már utazik is vissza. Nem a szülőanyja. hanem a Gyenes- lány miatt jár haza, gondolta az öregasszony, és ez bosz- szantotta a legjobban. Ki az a Gyepes lány? Jó, jó. csinos is, helyes ia de mi volt nekik a pendelyükön kívül? Semmi. Csak az a rossz viskó, amiben tízen laktak. Az ő fiának viszont volt, és van ia nyolc hold földje, amit bevitt a téeszbe, meg a nagy ház. Gyenesék csak most vakaróztak ki valahogy, amióta négyen is dolgoznak a családban. Gangos házat építettek, az asszony pedig. Gyenes Mártonné, úgy öltözködik. már, hogy azt sem tudja mit aggasson magára Meg olyan édesmázasok, mint a légyfogó. A fia. a bolond. majd akkor veszi észre, ha fennakad. Mert azok azt akarják; Sanyi közben már messze járt Lassan, sétálva ment a Fő utcán, köszöngetett az Ismerősöknek, de senkivel se állt le beszélgetni. Szüntelenül az iskola felé lesett ahonnan Gyenes Terinek kellett jönnie. Egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy nem jön, mert tegnap este elszaladt hozzá és megbeszélték. hogy ma a korzón talál- koznak.Harmadszor fordult már vissza, amikor végre megpillantotta Terikét a Simon lánnyal, a barátnőiével. Szinte andalogva ment hogy a két lány előtte érjen ki a Fő utcára, a korzóra, akkor aztán gyorsan utánuk lépkedett — Szervusztok. A két lány elengedte egymás karját Sanyi így közöttük lépegethetett — Szervusz — köszöntek a lányok. — Régien volt ilyen szép Idő; — Régen — mondta mosolyogva Tériké, mert arra gondolt hogy milyen balgaságot beszél ez a Sanyi, hiszen mindenki tudja, hogy szép idő van, és azt is. hogy régen volt ilyen szép idő. — Gyakran jársz mostanában haza — jegyezte meg Simon Marika. — Elenged a kislány? Sanyi összehúzta a szemöldökét csapdát szimatolt — Milyen kislány? — Ö, ne tetesd már magad, van ott sok lány: szép is, csinos is. — Van, de még mennyire hogy van — nevetett Sanyi; — Az ember megy az utcán, rákacsint a szembejövőre, ha szemrevaló, aztán megállítja megkérdezi: hova hova szép lány? Mellészegődik az ember és kész. — Furcsa lányok lehetnek. — Dolgozik az mind, — mondta magabiztosan Sanyi. — Talán te Is leszólítod őket az utcán? — kuncogott Simon Marika Sanyi cigarettát kotort elő zsebéből, rágyújtott mert hirtelen nem jutott eszébe semmi, hogy visszavágjon a nyelves Marinak. Terikére lesett, akinek komoly maradt az arca, s egyenesen előrenézett töprengve. Kifújta a füstöt — Tudjátok úgy van az, hogy az ember ott él a munkásszálláson, ahonnan bármikor ki lehet jönni. A szoba lakói, négyen, öten összeBÖSZ JENŐ: HIROSIMA Gyerekek, valami menedék kéne, — iszapba bújnak a csigák. Reszket a békanyál is, meglapul a parton, mocskos habok közt trágya nő. — Halak száradnak boldogan, nem akarnak már megmaradni, — gyerekek, menedék kéne, lefelé túr a vakond is! Iszapba bújnak a csigák. —-------------------------------------------------------------------------------------I verődünk, kimegyünk meginni egy fröccsöt vagy egy korsó sört aztán útközben bolondozunk. — Leszólítjátok a lányokat? — örülnek, ha szóba áll velük az ember, meg elviszi őket táncolni, moziba, meg presszóba; — Ti is örültök? — Hát. ha szemrevaló — nevetett Sanyi. — Különben, bolond az a férfi, amelyik nem örül, ha szép a lány. Visszafordultak a korzón. Már sokain voltak. A lányok kettesével, hármasával sétáltak, a legények meg csaerről szólni, amíg le nem teszem a vizsgát, de ha már kiszedted belőlem a szót... Tériké megtorpant, visz- szafordult. — Akkor meg miért mondtad, hogy cicáztok ott a lányokkal? — Miért? — kuncogott Sanyi. — Hát csak azért, hogy ne gondolja az a Simon lány, a barátnőd, hogy olyan nyim- nyám alak vagyok, aki még egy lányt se mer leszólitani az utcán! — Ó, te bolondos — kacagott fel Tériké megköny- nyebbültem. — Én meg azt hittem... — Mit gondolsz, akkor hazajönnék majdnem minden vasárnap, hogy találkozzam veled? Simon Marika váratlanul termett mellettük. — De jó kedvetek van. Mi történt? — Semmi, semmi — nevetett Tériké. — Sanyi olyan jókat mond... — Csendesebben, te — intette le Marika. — Már így is idenéznek. Még azt hiszik, hogy bolondgombát ettéL Besodródtak a korzón sétálók SZOKOLAY KAROLY versei: AZ lAttA Napjaim mint az inga, lengenek, reggel meglódítanak, mikor hazulról elmegyek. Nagy ívben messzire visznek az órák, ritmusuk éltet, új erőt ád, s bár néha lerogynék holtfáradtan, száll az inga már lassan, lassan, megáll egy ponton — jó, hogy haza értem, de aztán indul vissza az éjben. Néha éberen hallom suhogását, félálomban lelassulását, s megállítanám félnapokra, de már érzem, hogy indul újra, bekapcsolódik a fény és csillog rajta. Fáradtan, de lendül az inga. Tizenkét sor Tű-magány. Mint amit nem találnak: az elveszett tűt, olyan vagyok. Kutya-magány. Az utcák rengetegében elveszett ő is. Zárka-magány. összkomfortos cella csönd-bogarai hangtalan másznak. Mindenség magánya. De rossz lehet neked, Világegyetem! TÉNAGY SÁNDOR: FütySréfiive Fütyörészve ballag a kedvem, meghajlik előtte a táj, térdre borul egy kis bokor ia az átjáróhid lábainál. patostól. Simon Marfka egy tanyán lakó unokatestvérével találkozott. — Menjetek csak előre — mondta Terikének. — Utána- tok sietek, vagy találkozunk, ha visszafelé jöttök. Sanyi hetykén lépegetett Tériké mellett — Csinos ez a ruhád. — Talán hasonlít valamelyik pesti leányismerősödé- re? — Nem igen. Különben is ott most rövidebb a divat Tériké lassított, majdnem megállt — Te, Sanyi, én csak azt nem értem, ha annyira tetszenek neked, akkor miért jársz haza olyan gyakran, és miért nem vetted már feleségül valamelyiket? — Nem értesz te ehhez. — Ugyan már, miért ne értenék? Sanyi hátra lesett, nem látta Simon Marikát Megkönnyebbült, hogy így legalább nyugodtan beszélhet A sor már fordult vissza a korzón, ők egy kicsit tovább lépegettek. — Nézd. ez olyan dolog, hogy ott, ha el is megyünk táncolni, meg bolondozni egy kicsit azokkal a lányokkal, az még nem jelent semmit — Hogyhogy nem jelent semmit? — Táncolni mégcsak... de feleségnek? Az igazat szólva, nincs nekem arra időm. Vasárnap itthon vagyok, hétköznap meg olyan fáradt az ember, hogy örül, ha lefek- het. Nekem meg különösen nehéz most, mert vizsgára is tömegébe. Sanyi néha, néha megfogta Tériké kezét Tériké kétszer, háromszor is elkapta, aztán már engedte. A korzón hömpölygött a tömeg, senki sem törődött velük. Csak Tériké hitte, most mindenki őt nézi, meg Sanyit, hogy kézenfogva sétálnak le meg fel a korzón a tűző napsütésben. Néznek a gömbölyű lányok, tekintetük hulló almaszirom, kikacagnak még i gyors ragyogással átlibbennek napjaimon. Nem baj, velem jön a nyári Csikó ugrál lobogó ingem alatt! Szelíden s mindent követelve rohamoznak villámló darazsak. Móricz Virág: Y énasszonyok nyara Olyan egészséges vagyok, művésznő kérem, mint a makk. Nekem tíz év óta, nyolc év óta, mikor az uram meghalt, még náthám sem volt. Nem mondom, jól élek, mindent megadok magamnak, amire csak vágyakoztam hosszú életemben. Hatvanhárom, művésznő kérem, de én tizenkét éves korom óta mindig dolgozom. Pedig az anyám váltig Ígérte, hogy taníttatni fog,- Tanítónő szerettem volna, de szegény szolgálatba adott, mert kellett az a pár krajcár is, amit kerestem. De én nem maradtam Egerben. Ha szolgálnom kell, hát kell, de ott, ahol a barátnéim iskolába járnak? Feljöttem Pestre, a nénémhez, aki aztán csúnyán készülök, szakmunkás leszek,^ kibabrált velem. Kulcsárné esztergályos. Nem akartam? volt grófi házban, egész nap maga helyett dolgoztatott és érjem be azzal, hogy itt jómodort tanulhatok, fizetést nem adott, nem is kért részemre, vagy ki tudja, hogy volt. Megszöktem tőle a Lukács fürdőbe, mármint a kórházba. Néném megtalált, hiszen tudta, honnan fúj a szél, de a műtősnő nem adott ki neki. azt mondta, kitaníta- nak ápolónővérnek. Előbb soká takarítólány voltam, később igazán tanultam, csakhogy férjhez mentem sajna, és a felszabadulásig nem voltam állásban. Nem panaszkodom, két derék szép fiam van, azok helyettem is tanultak eleget. Az uram is meghalt nyolc éve, bizony magatehetetlen nyomorék volt valami öt évig. Akkor az idősebbik fiam felesége azt mondta, költözzünk össze, fi két lakásért cseréljünk kertes házat Megmondtam neki, már ne is haragudj, de én se cselédje, se terhe nem leszek többé senkinek. A menyem belátta, jobb így külön- külön. Nagyon szeretem az unokáimat, de nem vállalok belőlük kötelezettséget, csak vendégséget Én is felneveltem a gyerekeimet, ők is felnevelik a magukéit Útjukban nem vagyok, soha egy fillérjükbe nem kerülök, halálomat u várják, mert én olyan nagyma. vagyok, aki könyökével nyitja ki az ajtót. Mert az én két kezem mindig úgy teli van csomagokkal, mikor a fiatalokhoz benyitok. Kivált a picik, az ikrek, csoda édesek! Hogy gügyögnek már és hogy nézik egymást! Tudják, tessék elhinni, már tudják, hogy ők testvérek. Elmondhatatlanul szépek és kedvesek. — Nem, sokat nem vagyok velük, m' -t kint laknak Mátyásföldön, a menyem szüleinél, mert a városban nem férnek, csak garszonjuk van, még konyhájuk sincsen. Ott kint jó volna, nagy ház, kéri*
