Heves Megyei Népújság, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-27 / 253. szám
Hézsff Ferenc: HALÁSZIT (Szebellédy Géza felvétele) ■ZTYEPAPÍ SCSIPACSOV versel! Az asszony és a tenger Mosolygott e tengerre nézve, s fáradt, forró kezét vizébe ejtette 6..: A hullám bokáját Slelte, majd a térdét csapkodta, verte, aztán.., aztán combjához simult... tgy játszott volna vele tovább de villantva kacér mosolyát, az asszony tárt karral előre habok alá bukott előle.;; A kalász Vihar száguldott majd hőség dőlt a júniusi tájra, arannyá ért a búzamező és meghajolt súlyos érckalásza. Majd búcsút intett a napnak, a fúvó nyári szeleknek minden kis szeme a magnak, s a zsákok keményre teltek! (Fordította: Kovács Sándor) LLLKES MIKLÓS: Ősz a mosolyoddal sokáig időztem vörös bundás, hízelgő róka-őszben a nap korongja átégett a fákon s Jött egy madár, hogy szívemig kiáltson sürgető madár! siet már vissza — látod? itt előttünk az utolsó virágok fehér csillagot hevít fel az emlék nincs az arcodnál éd_esebb kerekség de a napkorong átégett a fákon s hol a madár, mely szívedig kiáltson a kristályszínek lassan párolognak s a pitypangerdőt elfújó manóknak nevetését túl hegyen, szöcske-réten búcsúzás előtt újra elkísérem..• SIMOXYI IMRE: Címszavak, bővítéssel a szívverésed tegnap óta tegnap óta a szívverésed a szívverés a színkeverés a színben való heverés a tegnapi Jégverés óta tegnap óta a jégverés a Jégverés a jéggel történt szivenverés a szívben való eljegesedés Az ifjúság és a film B ilmművészetünk fokozódó érdeklődéssel fordul az ifjúság felé. Az idei pécsi filmszemle két versenyfilmje is a serdülő- és felnőttkor határán álló fiatalok közé visz (Sándor Pál: Bohóc a falon, Mészáros Márta: Eltávozott nap), de általánosságban is megszaporodtak azok a filmek, amelyek közvetve vagy közvetlenül a „nemzedékváltás” problémáját feszegetik, s különleges érzékenységgel ábrázolják azt a küzdelmet, amit a fiataloknak kell folytatniuk jellemük, eszményeik kialakításáért, a világban való helyük meghatározásáért. Elég itt a tavalyi moszkvai fesztivál díjnyertes filmjére. Szabó István Apa című alkotására utalnunk, mely mindeddig a legmélyebben, igen összetetten és magas gondolati igénynyel ábrázolta a nemzedéki útkeresést. Mondhatni, filmjeinknek kulcsfigurája lett az „életbe kilépő” fiatalember. Ez a figyelem részben annak tulajdonítható, hogy a filmstúdiókba is „betört” az új nemzedék. A legyártott filmek készítői közt növekvő számban találunk az ötvenes évek fordulóján vagy azután szakmába került fiatalokat s a művelődéspolitika is törekszik arra, hogy a szűk gyártási kapacitás ellenére is — évente 20—22 film — helyet szorítson az „elsőfilmeseknek’j elképzeléseik kifejtésére. így érthető, hogy a fiatalokról szóló filmek jórésze önvallomás jellegű. Igen gyakran a művész személyes tapasztalatait, önéletrajzának eseményeit fedezhetjük föl bennük. A Bohóc a falon finom iróniával hirdeti is a maga önéletrajzi eredetét. Látszólag magától értetődő jelenség ez, valóban új vonás filmművészetünk történetében. A szakmába került Ifjúságnak azelőtt — a mai negyvenesekre célzunk — jó ideig sem témában, sem szemléletben nem volt alkalma a maga önálló útját járni. Innen, hogy például Jancsó Miklós, vagy Kovács András művészi pályája viszonylag csak későn, szinte a náluk tíz—tizenöt évvel fiatalab- bakkal egy időben bontakozott ki. Jancsá első jelentékeny játékfilmje, az Oldás és kötés mindössze egy évvel előzte meg Gaál István Sodrásban-ját (1963) s a Nehéz emberek, melyben Kovács András magára talált, 1964- ben készült. Mindez világossá teszi, hogy a fiatal nemzedék térfoglalása összefügg a jobb alkotói föltételek biztosításával, s egy mai „elsőfilmes” már csak azért Is szerencsésebbnek mondható, mert művészi bemutatkozásában a maga útját járhatja. E filmeket gondolatban űjravetftve, sajátos kép bontakozik ki belőlük Ifjúságunkról. A társadalmi életbe bekapcsolódó minden korosztálynak megvan a maga különleges gondja, A mai ifjúságra az életformaváltás ezer terhe szakad, súlyosbítva még e tudományos és technikai forradalom során támadt, megnövekedett követelményekkel. Egy faluról városba került szakmunkás vagy egyetemi diák útja például a kétlépcsős rakétához hasonlítható: nemcsak gyökeresen más viszonyokhoz kell alkalmazkodnia, de a gyorsuló változással is lépést tartania. E problémák korábban nem jelentkeztek ilyen élesen s főleg nem ilyen tömegméretekben. Egyebek mellett ez teszi az Ú1 nemzedék sorsát drámailag rendkívül érdekessé. Filmjeink jő része magányosnak, már- már elhagyatottnak ábrázolja az ifjúságot Mondhatni elzárják őket a felnőttek világától, általában a szelesebb társadalomtól. Ezt némelykor indokolja a művészi módszer, mint a Bohóc a faionban, ahol a rendező a serdülőkor jellegzetes lelkiállapotának belső rajzára, mintegy kivetítésére törekszik. De már e film „lezártságában” is rejlenek bizonyos veszélyek. Hőseink képzelete gazdag, figyelme és kritikai érzéke éber, de szembetűnően szegényes a gondolatviláguk. Valamilyen „nemzedéki beltenyészetben" élnek, s nem is nagyon akarnak kiszakadni a maguk köré varázsolt világból. Egyelőre még az álmodozásban vannak otthon. S a rendező Mészáros Márta Eltávozott napjában a fiatal lány elhagyatottsága szó szerint is teljessé válik. Szülei cserbenhagyták. Helyzet, alig-alig ütközteti az álmokat a valósággal, melynek változataival sokszor találkozunk az életben. A lány önmagára utaltságában azonban az elsőíiimes rendezőnő az ifjúság valamiféle általános magára hagyatottságára következtet. Hősnője, divatos szóval élve, „elidegenült”, amint társai s alkalmi szerelmei is azok. A felnőtt világban a gyávaság, s megalkuvás ismétlődő illusztrációi látszanak. Hogy a nemzedéki ellentétek e felfogása mennyire terjedőben van, bizonyítja — más oldalról — Zolnay Pál lelkiismeretfur- dalástól áthatott Próféta voltál, szívem című filmjének csattanója: „Ne engedjétek hozzánk a gyermekeinket!” Arra, hogy a nemzedékek közt a folytonosság megszakadása, a fiatal és felnőtt korosztályok közötti szakadék éppen a fiatalok erkölcsi megingásához és az önpusztítás kalandjaihoz vezethet, bizonyság Bacsó Péter Fejlövés cimű filmje. A probléma tehát, hogy a magyar filmművészet milyen módon tudja az ifjúság különleges problémáit a társadalmi élet egész szövetébe beleépíteni, meg tudja-e s milyen hűséggel a nemzedékek közötti kapcsolat jellemző szálait ragadni? Filmjeink egy részében ilyen kapcsolat nincs, még összeütközés formájában sem, illetve maga az összeütközés is a lelki kapcsolat hiányát tárja föl. Ez kétségkívül létező probléma, de semmiképp sem általánosítható az ifjúság egészére — a társadalom átalakulásában pedig nem a nemzedéki harc az alapvető tényező. Ifjúságunkról azok a filmek vallottak hűségesen, amelyek tudatosan vállalták az előző nemzedékek értékes örökségét, s a fiatal hős jellemét a kölcsönhatások bonyolult szövedékében építette fel a művész. Elég itt Kósa Ferenc Tízezer napjára, vagy az Apára utalni; az előbbi fiatal hőse József Attila szavaival tesz hitet apái küzdelme mellett: „százezer éve nézem, amit meglátok hirtelen”. Az utóbbi félárva fiatalember leszámol azokkal a legendákkal, amelyeket a halott apa köré álmodott, de az fl jövőjét is a tevékeny élet megszenvedett erkölcse határozza meg. B röpke áttekintésben természetesen nem a filmek művészi értékét vizsgáltuk, hanem az ifjúság problémájára adott eltérő válaszokon tartottunk szemlét A magyar ifjúságnak az a része, amely az életkor természetes kalandéhségén túl művészi élményért jár moziba, bizonyosan nem osztja a „nemzedéki harc” elméletét Lelkes híve a filmszemlélet forradalmának, legyen az alkotó bármilyen életkorú s a film témája bármely korból való. Az egyetemi filmvetítések, a filmklubok vitái elég meggyőzően bizonyítják, ami különben is magától értetődő. Amit ez az ifjúság nem bír kiállni, az az ósdi ízlés, a szirupos érzelmesség, a kő- korszakbeli játékmodor, a giccs ezer fajtája. De ebben az előttük járók Is „ifjak”, amint a modern filmművészet minden nagy úttörője, Adyhoz hasonlóan, „Ifjú szívekben él s mindig tovább”. B. lfagy Und '**SWV-VVVW\s-kA/VWVVV\/V\/\^v/VVVv/VV!/-\/WWVi->/VOA-VWWV\A^ de ott meg az a baj, hogy a menyem kényes kisasszony, minisztériumi titkárnő és nem smakkol neki a falusi élet Vizet húzni, állatot etetni? Mert az apja rögtön csirkét malacot vett, amint a kis családot befogadta, az ő felesége még fiatal, nincs nyugdíjban, iskolás gyerekei vannak — hát az óriás háztartást mind erre az én menyecskémre pakolták, majd megszakad szegény bele. Mondtam neki, látod fiam, milyen nehéz az élet, pedig neked legalább annyi gondod nincs, se nem részeges az urad, mégis akad símivalód — hát még én mennyit zokogtam hosszú búbánatos életemben! Hát nem, most aztán többé nem sírok. Megvan mindenem, ami kell. Jó kis lakás szépen felszerelve. Tévé, villany jégszekrény, azt fél éve vettem. Bánom, fejemet verem a falba, amért nem vettem már legalább öt éve. Micsoda jó dolog, művésznő kérem! Múlt csütörtökön vettem egy pompás négykilós háztáji tvúkot. Azt megtisztítottam, betettem a frigiderbe, csak hétfőn került rá sor, mert volt egyéb ételem. Egy hétig van belőle hús, akkor iß, ha egyszer-kétszer beállít fiiaki a gyerekeim közül vacsorára. Tegnap az Ikrek apjával ettünk a tyúkmellből készített jó borsos tokányt Szeretek enni, megmondom, ahogy van, vércse természettel születtem, nekem a hús a legfontosabb. Dehogy is lesz érelmeszesedésem, eszem hozzá gyümölcsöt eleget Az unokáimat is arra szoktatom, kilenc forintot adtam ma is három szem őszibarackért, elmúlt már ideje. Hogyis mondjam, reggel korán kelek, azt az egyet nem másítom, egész életemben korán keltem, most is jólesik. Tessék hozzá szólni, valami két éve kivétel nélkül minden reggel tornázom. Az az öreg professzor tanácsolta, aki tanársegéd volt, amikor én kislány koromban beállottam a kórházba, — istenem, mennyire rajongtam érte! Szerelem? talán, bár nem tudom, akkoriban annyian kapkodtak utánam, nem volt szükségem a sóvárgásra, mikor pedig férjhez mentem, gondolni se szerettem az úgynevezett szerelemre... Hisz mondom, művésznő, a felszabadulás után újra egészségügyi dolgozó lettem és különben is, ismeretségben maradtunk a professzor úrral, ö tanácsolta nekem most, hogy ő már majdnem nyolcvanéves, de minden tam és nagyon Jólesik. Azóta, ha a tévében táncolást, olyan balettfélét látok, mindig fireggel tornázik pár percet, próbáljam meg. Megpróbál-; gyelek, mert nagyon jó mozdulatokat lehet tanulni. A tornát? világos, meztelenül. Hát persze, ha ezt valaki látná, ne tessék nevetni, mert fáj a derekam tőle. Néha olyan jót nevetek, mikor tükröződik a szekrény politúros ajtajában az alakom. Nem vagyok kövér, hetvenhat kiló vagyok már valami hat éve. Az én magas termetemhez nem sok, különben se fontos. Tetszik tudni, nagyon szép asszonytól hallottam én, hogy negyven után dönteni kell, pofa, vagy termet. Hát nekem már nagyon mindegy, egyikkel se kívánok már hódítani. Tessék elgondolni, múltkor azt álmodtam, nem jár nekem nyugdíj, mert idő előtt abbahagytam a munkát. Milyen igaz és milyen jó, hogy felébredtem és hangosan nevethettem. Mert az igaz, se öreg, se rokkant nem vagyok. Megkeresem az ötszázat, amennyit a nyugdíjasoknak engedélyeznek és — ne tudjon róla más, annál jóval többet. Mire költőm? Csakis az unokáimra. Magamra? nem sokat Hát például: minden szerdán korán délelőtt már végzek, tizenkettőkor elmegyek a Rác-fürdőbe. Jól megáztatom, aztán megmasszí- roztatom magam. ötkor elmegyek b nagyobbik fiamhoz, ott laknak a fürdő közelében. Akkor jönnek haza a gyerekek, óvodából, iskolából — menyem, szegény, legalább azon az egy napon kicsit kifújhatja magát, én főzök vacsorát. Gondolja csak el, művésznő kérem, három gyerekkel súlyosbodott második műszak! Nagyon sajnálom szegénykét, bizony neki is nehéz a sorsa. Mindig ideges, tudja művésznő, azt hiszem, nemcsak én, ő is örül, amikor becsukja mögöttem az ajtót Mindig van nálam olvasnivaló, észre se veszem, visz a villamos. Otthon aztán üldögélek még egy kicsit a televíziós képernyő előtt, azután lefekszem a tiszta fehér, habos ágyamba. Férjhez? újra? én? hát ha a szputnyikon jönne egy arkangyal elém, akkor se kéne. Nem hiányzik nekem cseppet sem, van nekem anélkül is éppen elég gondom. Dehogy panaszkodom! Míg könyökkel nyitom ki a gyerekek ajtaját, nem érdemelném meg az őszi napsugarat» ha panaszkodnám.
