Heves Megyei Népújság, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-20 / 247. szám
Földobta a ref on CLETRAJZA néhány mondatba belefér. Neve; Szabó Pál. Huszonöt éves, kunsági, parasztszülök gyermeke. Pesten végezte az egyetemet, a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalattól hirdetés útján került jelenlegi munkahelyére, a Mátra vidéki Fémművekbe, ahol terv- és statisztikai csoportvezető közgazdászként dolgozik... — Azt azért én még beleírnám: nem azért jöttem él Debrecenből, mert nem becsültek meg. Olvastam a hirdetést, gondoltam, ez a gyár mégiscsak egy komoly termelőüzem, biztosan nagyobb perspektíva, lehetőség áll egy 25 éves közgazdász előtt. — Ami a perspektívát és a lehetőségeket illeti: kétszobás lakás a gyártól, havi háromezer forintos jövedelemmel járó csoportvezetői beosztás. Nem tudom, van-e még a gyárban ehhez hasonló karrier. Vagy úgy is mondhatjuk, ahogyan mostanában a közgazdászoknál sokan megjegyzik: földobta a reform... — Mindkét megfogalmazásban van némi igazság. De szavamra mondom: számomra nem ez az elégedettség. Sokkal fontosabb ezeknél, hogy a mechanizmus megváltoztatott egy szemléletet. Egy olyan szemléletet, amely szerintem óriási károkat okozott az országnak, arról nem is beszélve, hogy embereket — közgazdászokra gondolok — sértett, értéktelenné tett. Példáért nem kell messzire nyúlni a múltba Még tavaly is így „fogták” a közgazdász diplomásokat: ez biztosan tud számolni, összeadni, kivonni, rábízhatjuk a pénztárt, tud könyvelni, levelezni, tehát jöhet. És aztán ez a gyakorlatban is így ment. Végre rájöttünk: egy közgazdász nem számológép, nem pénztáros, nem könyvelő, hanem gazdasági szakember. Eredményesebbé teheti a kollektíva munkáját, gazdálkodik, tervez. Nem azzal az elvvel, hogy lesz, ami lasz, hanem a realitás alapján. Az igények, a kereslet, a gazdaságosság figyelembevételével, s ugyanezeket számokkal alátámasztva, spekulál. Azért, hogy jobb legyen, hogy több jusson a pénztárcákba, s abba a kasszába is, amely országunk életszínvonalát is méri, mutatja. Ez számomra többet ér egy kétszobás lakáséi. háromezer forintos fizetésnél Többről van itt szót Nem véletlen, hegy ez Így történt. — Bizonyítja, hogy keresik is a közgazdászokat. De a lehetőségekkel szinkronban emelkedett a felelősségük is. — Szó szerint így van. Kinyitották a kapukat előttünk, de korántsem felelősség nélSiroki kö*ga»dáb%. oki a tv-ben is véleményt mond kül. Most aztán nyugodtan mondhatják, kérdezhetik tölünk: mi a véleményünk, ötletünk, javaslatunk. A válaszoknál — ha szabad így mondanom — nagyon észnél kell lenni. Nemcsak a mát. a holnapot is figyelembe kell venni. Mert ami ma jó, gazdaságos. azt lehet, hegy két év múlva elviszi a nyereség- részesedést. Tönkreteheti az egész gyárat. Nemcsak a jelenért, a jövőért is vállalni kell a felelősséget. Ügy dönteni, tervezni, hogy ma, holnap , és holnapután is jó, eredményes, gazdaságos legyen. Nagyon meg kell gondolni, hegy melyik „billentyűt” nyomja le az ember a „közgazdász zongorán”. Okoskodása egy szigorlattal is felér. A közeljövőben lehet, hogy hasznát is veszi. Ugyanis Szabó Pál rövidesen a televízió képernyőjén „randevúzik” a mechanizmussal™ — Beneveztem a KISZ központi bizottság, a MTESZ, és a Magyar Rádió és Televízió által meghirdetett 30 éven aluli közgazdászok országos versenyébe. Az egri megyei döntőn már „átugrottam *a lécen”, az országos elődöntőm is továbbjutottam. Bár nagyon nehéz volt Nem Is a továbbjutás, inkább a versflny. — Milyen feladatokat kellett megoldania az elődöntőn? — Ezen a versenyen a megyei győztesek vettek részt, ha jól tudom, ötvenhármán. A verseny négy részből állt. Az első föladat 16 kérdés írásbeli megválaszolása volt. Egy éra állt rendelkezésünkre. Hivatalosan nem tudom, de a szünetben úgy hallottam, hogy én kaptam a legtöbb pontot A verseny második része ötletadásokból állt Neves közgazdászok és az Autóközlekedési Tröszt vezetői ültek velünk szemben, s arra kértek ötleteket tőlünk: a szombati, vasárnapi, s a munkaszüneti napokon hogyan lehetne gazdaságosabban kihasználni a tröszt személyszállító járműveit? — Mi volt az ötlete, javaslata? — A példát Heves megyéből vettem. Egerbe, Gyöngyösre, Hatvanba, s a környékbeli községekbe az utolsó menetrend szerinti járatok már a kora esti órákban megérkeznek, illetve a kora esti órákban elmennek. Ha az AKÖV felmérné az igényeket az ilyen napokon és ez idő tájt, szerintem nagyon sok különjáratot tudna gazdaságosan üzemeltetni. Az AKÖV is jól járna és mi is bemehetnénk például Egerbe színházba, moziba, mert viszsza is tudnánk jönni. De lehetne a menetrend szerinti járatok számát is növelni, különösen az éjszakai órákban. Mivel elfogadták a javaslatomat, gondoltam, egyet is értettek velem. Ezután még két „szűrés” volt: egy csoportos beszélgetés a magyar ipar jelenlegi színvonaláról és hogyan lehetne a termelékenységet emelni. Ezen a beszélgetésen a szakmai ismereteken kívül a beszéd- és vitakészséget is osztályozta a zsűri. Az utolsó feladatként Fock elvtársnak a MTESZ közgyűlésén elmondott beszéde fölött kellet vitatkoznunk. Szabad, kötetlen beszélgetés volt. Természetesen csak az egyéni véleményeket, az ötleteket pontozták. — Hányán jutottak a döntőbe? — Tízen. Heves megyét egyedül képviselem. A döntő már a televízióban lesz, novemberben. öt héten keresztül a Ki mit tud? formájában. — Hogyan készül a döntőre? — Mivel a kérdéseket az új gazdasági mechanizmus elméleti és gyakorlati részeiből állították össze, ezért különösképpen készülni nem lehet, mivel alig-alig van még irodalma. Meg különben is, a versenyen nem a betanult szövegekkel, elméleti ismeretekkel lehet majd nyerni, vagy veszíteni, hanem az egyéni ötletekkel, elképzelésekkel. Nem félek, de azért kicsit izgulok. Bár én azt tartom és ezzel az elvvel jelentkezem a versenyre is: itt nem veszthetek, csak nyerhetek. Ha díj nem is lenne — bár a győztesek komoly jutalomban részesülnek, az első díj 15 ezer forint —, de egészen biztosan tanulok majd belőle. Mint ahogyan már eddig is. Az egiész versenyt úgy tekintem, mint egy baráti, szakmai beszélgetést a kollégákkal A többit majd meglátjuk ... IGAZ, HOGY FÖLDOBTA a reform, de terveit, elképzelései l s tudását megismerve egészen biztosan: ő is feldobja majd a reformot Koós József Az iparban, a kereskedelemben és a mezőgazdaságban egyaránt nélkülözhetetlen polietilén alapanyagát hosszú évek óta drága valutáért importálta a magyar ipar. Az egyre nagyobb igény, s a gazdaságosság szükségessé tette a hazai polietilén alapgyártás bázisának a megteremtését. A Tiszai Vegyi Kombinátban már épül is az új üzem, amelyben korszerű szovjet és angol gépek, berendezések végzik majd a termelést. A leendő polietilén gyár mind a minőség, mind a mennyiség tekintetében a teljes hazai igényeket kielégíti. Képünkön a gyár épülő recirku- lációs vízmüve. (MTI-foto — Mező Sándor felvétele) Baráti együtt működés A leningrádi gépgyár készíti a- harmadik turbinát a visontai erőműhöz. Az erőmű fiataljai már régóta tervezték: hasznos lenne felkeresni a leningrádi gépgyárat, megismerkedni a turbina gyártásával, szakmai tapasztalatokat szerezni működtetéséhez, és barátságot kötni a gyár ifjú kommunistáival Az elképzelésből valóság lett: a visontai fiatalok a napokban érkeztek vissza Leninigrádból Megismerkedtek a turbina készítőivel, több üzemelő turbina működésével, és kicserélték tapasztalatikat a leningrádi fiatalokkal is, akik még ez évben viszonozzák a látogatást Visontáru A vezetőségi tag: Azon a gyűlésen én határozottan nemmel válaszoltam. Képtelen lettem volna igent mondani. Összeszorult a szí- vem a gondolatra, hogy kivágjuk azt az öt hold szőlőt. Ott járok el mindennap a dűlőűton, láttam, amikor a hosszú tél után előbújtak a világoszöld levélkék, fürödtek az éltető napfényben. Ennek a szőlőnek egy részét még az apám ültette. Olyan gonddal metszette, ápolta a tőkéket, mint amilyen gonddal a jó szülő neveli a gyerekét. Reggelenként elment otthonról sokszor már hajnalban s nem is jött haza késő estig. Még télen is kijárt a szőlőbe, megnézte, hogy a fagyok nem tettek-e kárt a növényekben. Nem mondom, mindez meg is látszott azon a szőlőn. A környékbeliek a csodájára jártak, gyönyörködtek a hatalmas fürtökben. Nekem is a szívemhez nőtt ez a földdarab. Megszoktam, megszerettem. Később ugyanolyan gonddal dolgoztam benne, mint az apám. Igaz, hogy elöregedtek a tőkék. Azt is tudom, hogy az élet törvénye a réginek az újjal való felváltása. Mégsem tudtam igent mondani. Ha látta volna, hogy az öreg tőkék micsoda fürtöket érleltek. Hamvasak, illatosak, zamatosak voltak a szemek, mintha tiszta napsugárból lettek volna. Az esők hatalmasra duzzasztották őket, az éltető sugarak pedig simogatták, cukrosra érlelték. Mikor délutánonként hazafelé mentem, mindig megálltam. gyönyörködtem a termésben. Nem tudtam betelni a természet csodájával, hogy az öreg tőkék ilyen fürtöket neveltek. Egyik nap mondták bent az irodában, hogy még a szüret előtt ki kell vágni ezt az öt holdat. Muszáj, mert újat kell helyettük telepíteni Én az életben sok mindent megtanultam. Azt is, hogy néha a legszebb dolgokról is le kell mondani, áldozatot kell hozni. Mégsem tudtam igent mondani. Valami belülről azt mondta, hogy nem tehetem. Én is azt mondtam, amit még sokan a vezetőségből: meg kell várni a szüretet. Csak azután lehet kivágni azt az fit hold szőlők Ot hold szőlő A mezörazdász: Még mindig megkeseredik a szám, ha arra a gyűlésre gondolok. Egymás után szívtam a cigarettát s ordítani szerettem volna a méregtől. Mezőgazdász vagyok, szeretem a természetet. De nem oktalanul. A föld arra jó, hogy az embert a boldoguláshoz segítse. Tudja, kivénült, elöregedett tőkék azok. Testvérek között is félszáz évesek. Legjobb esetben sem adnak tíz-tizen- két mázsánál többet holdanként. Az új telepítések ennek három-négyszeresét megtermik. És mégsem tudták sokan megérteni. Mindig csak azt hangoztatták, hogy majd a szüret után kivághatjuk a tőkéket. Nem is tudom, hányszor mondtuk el, hogy az már késő. Nem lehet addig várni. Hatalmas munka az új telepítések előtt a tereprendezés, az az öt hold termése nem éri meg a várakozást. Nyerünk néhány ezer forintot s elvesztünk százezereket. Hiába volt minden, azon a gyűlésen az értelem csődet mondott. Tudja, milyen nehéz ilyen esetben vereséget szenvedni? Amikor az ember érvel, a terveket számokkal támasztja alá s napnál világosabb az új telepítés előnye? A többiek meg konokul azt hangoztatják, hogy annak a termésnek nem szabad vesznie. A gyűlés végén az elnökkel leforrázva kullogtunk kifelé. Szótlanul bandukoltunk s úgy éreztük, hogy nem érdemes küszködni. Arra gondoltam, hogy ezek az emberek gondolatban még mindig a faekénél tartanak. Jó volt az ükapjuknak, nekik is megteszi. Napokig nem is csináltunk semmit. De aztán az emberben felülkerekedik a kötelességtudat, újból munkához lát. Mintha mi sem történt volna. Jönnek a gazdák, ezt is, azt is el kell intézni. Hogy mi történt végül az öt holddal? Most vágtuk ki a tőkéket a közelmúltban. Már a helyük sem látszik, a gépek felszántották, elegyengették a talajt. Űj tőkék kerülnek majd a földbe. Modem, nagyüzemi telepítés lesz ezen a helyen. Tudja, sokat gondolok arra, hogy néhány évtized múlva talán éppenúgy küzdeni kell valakinek, hogy ezeket a tőkéket is kivágják, helyet adjanak az újnak. Biztos nagy harc lesz akkor is. De az újat csak ideig-óráig lehet feltartóztatni. (kaposi) Hortobágyi juhász - a csányi homokot A CSANYI Búzakalász Tsz irodájából Sándor bácsinak szólítják s amint beljebb térül, közénk telepszik, hirtelenjében meg sem lep a tréfás „titulus”, mert a széles karimájú, darutollas kalap alatt a nagy bajuszú, pirospozsgás juhászt magam is idősebbnek vélem... 29 évesnél. Cifrán varrott a viselő nad- rája, ezüstpitykés a hétköznapi mellénye is, mert odahaza — beszéli — lenn a Hortobágyon ilyen a módi ősidők óta. No, persze — teszi hozzá büszkélkedve — van ettől jobb öltözéke is. Kék posztóból a ruha s hozzá az elmaradhatatlan szűr, amit jobbára csak ünnepnapokon vesz magára, meg akkor, ha egy évben egyszer bemegy a híres hídi vásárba vagy éppenséggel felruccan Pestre, a mezőgazdasági kiállításra. Ohat-pusztakócsi Kerekes Sándor, az új csányi juhászgazda, olyan családból való, ahol még a dédapa is a birkákat, bárányokat terelgette a nagy pusztán. Talán itt legeltetnének ma is, ha arra a fűre nem lennének olyan sokan. Nehezen fértek már a szűkülő pusztán, no, meg aztán igaz ami igaz, az ember az önállóságot keresi. Így vette nyakába a világot az öreg Kerekes is meg a négy fia: Sándor Egerbocson próbálkozott, a többiek pedig Ceglédre mentek. Sándor aztán később több fantáziát látott a csányiak ajánlatában, kezébe vette a munkakönyvét s ide szegődött a Búzakalász Tsz-hez. Félezernél több juh mellé a bojtárjával, a negyvenhárom éves nagytarcsai emberrel, akit még a hortobágyi idők óta hord magával. ÜGY MONDJA, hogy j szerződött: 3200 forintos fiz tést kap minden hónapba hozzá prémiumot és egy darab háztáji földet is. bojtárjával együtt 100—1 ezer forintos évi jövedeler re számítanak. S ez bízói szép summa! Darutollas kalapjábi hetykének, ezüstpitykés vis lő mellényében is módosn; látszik a 29 éves juhász. Sz badszálláson és Debrecenbe varrat — érdekességgé meséli, hogy a 4700 forint cifraszűre, az utolsó elől azokból, amiket a messzi fö dön híres szabó asszony, Dai kovszki Lórándné készített ■ s már csak a tanya köri vagy néha a határban j; szamárháton. Mert autój Trabantja is van neki' Változik a pusztához a Patkós, a Kapari, a Lát kép csárdák vidékéhez szokott ember élete is, ír gyarázza mosolyogva. Jóm ga is tranzisztoros ládióv járja már a határt, zsebébt hordja a kis dobozkát, od haza tv-készüléke van és 1 mezjétszója. Így mondja, hogy odahaz Pár hete van Csányon .. i Csakugyan az otthonán, érzi? — kérdem tőle. Kom iyan bólint és hozzáfűzi: magafajta juhászembern« még mindig ott van a „ház ja”, ahol legeltet Ezt írat a személyi igazolványába : egészen addig amíg megöre szik. Csak akkor vesz ma; saját telket házat valahol megszeretett puszta szélé ha végleg elköszön a bárkái tói. bárányoktól. MERT AZ OSOK emlék a család, az ismerősök • csak odakötilc Nem felejti Hortobágyon a csányi hom< kon sem.;. (gyón!)
