Heves Megyei Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-17 / 218. szám
Pártcsoportok - eleven sejtek Tapaaatalatoh a gyöngyösi járásból A Lejtő utcától az új telepig Építkezik, bővül a MCOYEl'lLL Ma már minden alapszer- vezelben működik legalább két pártcsoport a gyöngyösi járás területén. Ebben a tényközlő, tehát objektív megállapításban két olyan fogalom van, amit érdemes közelebbről megvizsgálni. Az egyik: pártcsoport, a másik: működik. Ennek a két fogalomnak együttes használata esetén viszont már a korábbi évekhez képest olyan minőségi változást kell feltételeznünk, ami kiváltja érdeklődésünket. Tulajdonképpen a IX. kongresszus határozata indította el a pártcsoportok elevenné válását így kezdődött a gyöngyösi járásban is. Az élet realitása követelte meg a termelőszövetkezetekben és az ipari üzemekben is a pártcsoportok tevékenységének pezsgővé tételét. Egy adott gazdasági egység párttagjait fogja össze a pártcsopoort, tehát azonos körülmények, gondok, lehetőségék között élő, dolgozó emberek szervezeti formáját adja meg. A vezetőség választások előkészítésének mostani időszakában tehát a pártcsoportok tevékenysége áll az érdeklődés középpontjában, az itt megtartott gyűlések tapasztalatait lehet és kell majd felhasználni később, a választáskor. A gyöngyösi járásban a pártcsoportok többsége már összehívta a tagjait erre a tanácskozásra, vitára. Most niár kialakult égy általános érvényűnek elfogadható kép arról, hogyan vélekednek a kommunisták a párt eddigi munkájáról, milyen feladatokat látnak maguk előtt a jövőre nézve, milyen igényeket támasztanak az alapszervezet további munkájára. Minden pártcsoport-gyűlé- een értékelték személy szerint a párttagok eddigi munkáját. Ugyanakkor kikérték az ottani kommunisták véleményét is az alapszerv vezetőségének tevékenységéről. Ez a. módszer szinte késztette a csoport tagjait arra, hogy szót kérjenek, és éppen olyan őszintén mondják el a gondolataikat, mint ahogy az alapszervezet vezetőségének köztük megjelent tagja is tette ezt velük kapcsolatban. Miről esett szó általában is ezeken a gyűléseken eddig? Arról például, hogy a párt vezető szerepét nem szabad leszűkítve értelmezni, mert a párt vezető szerepe nem egyenlő azzal, hogy minden párttag vezetésre termett. A kommunisták felelősségét is hangsúlyozni kell — a példaadást, mint a környezetük formálásának egyik fontos eszközét. Sokan elmondták, hogy a mi pártunk kellő gondot fordít a nemzetközi munkásmozgalom eseményeire, de saját, belső gondjainkról sem feledkezhetünk meg. így például a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaságban, Nagyrédén és Karácson dón is kifejezték igényüket a kommunisták arra, hogy közvetlen és állandó kapcsolat legyen a pártvezetőség és a párttagság között. Valahogy úgy, hogy ne csak a taggyűléseken találkozzanak a kommunisták a vezetőséggel. A vezetőségi tag ne csak a taggyűlésen érezze választott tisztségének felelősségét, hanem a szürke hétköznapom kon is. Mindig, mindenkor úgy éljen, dolgozzon, -úgy érintkezzen környezetével, ahogy azt a vezetőségi tagtól elvárják — még a pártonkí- vüliek is. Szilárd és határo-1 zott legyen politikai és világnézeti kérdésekben, magya- rázza a párt politikáját, állásfoglalását akár még ebédszünetben is, ha vitára kerül sor. És törődjön a körülötte élő emberek apró-cseprő ügyeivel, ha ilyennel hozzá fordulnak. Kicsit szabadabban fogalmazva: ő legyen az érintkező, csatlakozó a pártszervezet és az emberek között. Elvárják azt is a párttagok, hogy munkájukat igényelje az alapszervezet. A határozatok végrehajtásából kapják meg a rájuk jutó részt, de ellenőrizze is a vezetőség annak teljesítését. Minden kommunista érezni akarja, hogy rá számít a párt, az ő munkájára is szükség van. Nincs okunk elhallgatni, hogy a párttagok között is akad néhány „örök ellenzéki”. ök azok, akik minden intézkedéssel elégedetlenek. Ha a párt vezető szerepének jelentősége kerül szóba, rögtön azt kérdezik: mi lett belőlük személy szerint? De hasonlóan vélekednek a párt ellenőrző feladatairól is: ha észrevételeiket közük, senki sem figyel oda, ezt mondják. Mi van emögött a szubjektív állásfoglalás mögött, mint az egész jelenségnek oka? Ideológiai, politikai és — nyugodtan mondhatjuk — álKözelebb egymáshoz összejött a gyöngy ösha- lászi tsz kertészeti brigúd- ja. Leültek a terített asztal mellé, és azt is számba vették, eljöttek-e a meghívottak: a szövetkezet vezetői valamennyien. Mert nagyon bántotta volna őket, ha a szíves meghívást bárki visz- szaütasította volna. Aztán ízletes étel és zamatos ital is került az asztalra. Egyre oldottabb lett a hangulat, egyre többen kezdtek el beszélgetni szomszédjaikkal, de a távolabb ülőkhöz is odafordultak egy-egy mondat erejéig. Szinte észrevétlenül alakult ki a vita, az érvelés. a vélemény-nyilvánítás. Valóságos termelési tanácskozás lett az összejövetelből. amikor valaki megkérdezte: Nótát már nem tud senki? Tulajdonképpen mi történt? Megtartottak egy brigádgyűlést, ünnepélyes keretek és külsőségek között. Mindenki felvette a legjobb ruháját, mintha búcsúba, lagziba ment volna. Fontos napnak tekintették ezt a mait. A költségeket a brigád hatvan tágja fedezte, az összejövetel helyéül pedig a kertészet üzemházát választották ki — az alkalomhoz illően. Miért kell hát egy ilyen, látszólag szokványos eseményről bővebben megemlékezni? Jó, vegyük számításba azt is. boor nem minden szövetkezetben szoktak „ünnepélyes” brigád-gyűlést tartani — önköltségi áron. És...? Most talán a „fehér asztalt” akarjuk dicsérni, példának állítani a többiek elé? Szó sincs róla! Sokkal inkább az összejövetel célját, szándékát hangsúlyoznánk. Azt a törekvést, hogy a brigád és a vezetők kapcsolatát mélyítsék, alkalmat adjanak a személyes érintkezésre a mindennapi munka feszített keretein túl is, hogy ne csak a vezető és a beosztott talál ia szemben magát a másikkal, hanem az ember az emberrel. És még valamit! A Győzelem Tsz-ben hónapokkal ezelőtt éles viták hangzottak fel, bizonyos ellentétek alakultak ki. Akadt néhány ember, aki még segített is a tűz szításában. Ez a mostani brigád-gyűlés azt is bizonyította tehát, hogy helyrebillent az egyensúly, lecsendesedett a légkör, közelebb kerültek egymáshoz az emberek. Szót értenek egymással. Ezért a céltudatos törekvésért, az egyre mélyülő emberi kapcsolatok kialakításának szándékáért említettük meg a gyöngyöshalá- szl Győzelem Tsz kertészeti brigádjának jól sikerült összejövetelét. Hátha követi ezt a többi is — hasonló céllal. tál á nos műveltségben megreked tség is. Mintha bennük megállt volna az idő tíz, tizenöt évvel ezelőtt. Sajnos, ennek a csekély hányadnak a magatartása nem használ a pártnak. Túlzott nézeteiket ugyanis mindenütt hangoztatják, és felfogásuk helytelenségéről sem lehet meggyőzni őket. Ezek azok a jellemző vonások, amelyek alapján értékelhetjük a pártcsoportok munkáját a választások előkészítésének mostani szakaszában — a gyöngyösi járásban. Elégedettséggel állapíthatjuk meg, hogy ezek az eleven sejtek megfeleltek és megfelelne]!: azoknak a céloknak, amiket a IX. kongresszus jelölt ki eléjük. A mostani gyűléseik légköre, aktivitása azt is mutatja, hogy a jövőben még tovább fejlődnek majd, politikai jelentőségük megnövekszik. (gmf) EGERBEN, a Zalár utcai 1-es számú épület kapuia felett, a vakolat hullatta falon fekete táblán ezt olvashatjuk: Heves megyei Tanácsi Villanyszerelő Vállalat. Röviden és közismerten. Me- gyevill. Bent az udvarban furcsa kép fogadja a látogatót. A vasrudak. a félig kész munkadarabok, a vasszek- rények, az értékes műszerek kuszasága önmagáért beszél, — Akárhogy ügyeskedünk, nem tudunk rendet csinálni — mondja Deli István, igazgató. Bemegyünk az előkészítő műhelybe, bábeli zűrzavar a berendezések mögött. Lépten- nyomon arra ügyelünk, nehogy felakadjunk egy-egy vasdarabon. Munka közben állandóan égnek a lámpák, csak így lehet dolgozni. Megnézzük az öltözőt, ami csak a szerényekből áll, mert a többi helyett kábelek, színes műanyagba bújtatott vezetékek foglalják el. Az utcai ruhák, az ingek ott lógnak a falba vert szögeken. A Lejtő utcában már meszsziről halljuk a munkazajt. köszörű sivít. a vaskalapács nagyokat csattan, a lakatosműhely kapujában egy traktor pöfög. Hasonló látvány fogad bennünket, mint a Zalár utcában, csak itt még valamivel zsúfoltabb a munkahely. Csömör Lajos művezető kalauzol bennünket és panaszkodik: — Mielőtt ideköltöztünk volna, a műhely istálló, a pici iroda disznóól, az ebédlő kamra volt. Raktárnak már csak a szabad ég alatt jutott hely. A helyiségek nagy részét már évekkel ezelőtt munkára alkalmatlannak nyilvánította a szakszervezet munkavédelmi csoportja. De hát hová mentünk volna innen? — fakadt ki belőle a kérdés. A BARKÖCZY utcában találjuk a villanyszerelők raktárát. A kerítésen kívül egy Vippont javítanak a szerelők. A kerítésen belül anyagok tömkelegé. A Szőlészeti Kutató Intézet mögötti szabad területen Ifjúsági gyakorlóbolt Egerben A fiatalok az első napokban még csak a bolttal ismerkednek és az áruk csomagolását végzik. Nagy Sándor, a MÉSZÖV oktatási előadója sokat foglalkozik a fiatalok problémáival. A szövetkezeti kereskedelmi hálózat fejlesztése, a lakosság igényeinek jobb kielégítése szakmailag jól képzett, hivatást szerető fiatal kereskedelmi dolgozókat igényel. A MÉSZÖV minden évben igen sok kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkás tanulót szerződtet, de segítséget nyújt a fiatalok elméleti és gyakorlati ismereteinek elsajátításához is. A végzett fiatal szakembereket a megye szövetkezeti kereskedelmi hálózatában alkalmazzák. A fiatalok szeretik munkahelyeiket és rövid idő alatt bekapcsolódnak a szövetkezetek életébe, szocialista brigádokat hoznak létre és így végzik napi munkájukat. A KISZ megyebizottsága és a MÉSZÖV között létrejött együttműködési megállapodás alapján ez évben tovább bővítik a fiatalok szakmai képzését. Az együttműködés keretében Egerben, a korszerű szövetkezeti ABC-áruház- ban ifjúsági gyakorló boltot létesítettek. A szövetkezeti kereskedelmi tanulók mellett a Szilágyi Erzsébet Szakgimnázium 4+2 és 5+1 tagozatából 37 diáklány sajátítja el a kereskedelmi szakmát. Az áruház egymillió forintos árukészlettel rendelkezik és napi forgalma meghaladja a 45 ezer forintot. A fiatalok az élelmiszerszakma mellett megismerkednek a háztartási gépek és más műszaki áruk kereskedelmével. A politechnikai és a szövetkezeti tanulóképzésben jelentős állomás az egri ifjúsági gyakorlóbolt. Szabó Lajos Tahi László: Olykor, ha estefelé elcsendesedik a környék és azt hallom valakitől, hogy csak a vidéki kolbász igazán jó, gúnyos kacagásom messze el- hallik. Az a nézetem ugyanis, hogy a kolbász mineműsége korántsem függ annyira a készítő lakhelyétől, mint attól, hogy mit tesz bele az illető. Városi ember vagyok, de szeretem a vidéket; ha utazom, már Kelendföldnél kinézek az ablakon, legelésző gulyát keresgélve. De mélységesen megvetek minden előítéletet, így azt is, amely szerint Boriska néni Kisházán sokkal jobb kolbászt tud csinálni, mint a fővárosi — immár évtizedek óta államosított — húsipar. Mariska néném például éppen nemrégiben kapott három kiló kolbászt Mezőso- ponyáról. — Ez aztán a kolbász! — mondta a férje, Zsiga, miközben a csomagot bontogatta — ebben aztán lesz minden, ami belevaló! És könny szökött a szemébe, sav szökött a gyomrába. Hanem aztán, amikor napfényre került a kolbász! Vastag volt, mint a hurka, olyan apróra darálva a belseje, mint a fűrészpor. Ez még semmi. De úgy meg volt füstölve, hogy füstszag borította el az egész házat, s a házmester — kéménytüzet gyanítva — már a tűzoltókat akarta hívni. Mariska néni levágott egy darabot, és megkóstolta. — Nem mezei kolbász ez, te Zsiga — mondta és kiköpte a falatot. A néni azonnal felhívta telefonon Mihályékat, az uno- kaöccsét .................................. — Mi sikém — mondta — kaptam kolbászt Mezősopo- nyáról, de nekem sok. Ha akarod, egy részét átadnám neked. Misi szeme felragyogott. Vidéki kolbász! Tűzről pattant, tősgyökeres, kisüstön főtt „gyesznókolbász”! Hálálkodott is. — Mennyit kaphatok belőle? — kérdezte reszkető hangon, mert már az emésztőnedvei máris dörömböltek a gyomorfalán. — Két kiló kilencven deka az egyik része, azt neked adom, hatvan forint kilója. Este már MihálynáI volt a kolbász. Jutka, a felesége megkóstolta, aztán telefonált Te-.csinek, az unokahúgának. — Tercsikém, kolbászt kaptam Mezősoponyáról. Sikítás. Mennyit kaphatnék? Két kiló nyolcvanat. már épül a Megy évül dől* gozóinak ui munkahelye. Május végén kezdtek hozzá a munkához az egri Nagy József Tsz építői. A szerelő- csarnok már áll. Ezekben a napokban a belső munkát végzik, betonoznak, vakolnak. festenek. A telephely 200 méter hosszú és 40 méter széles. A főépület 78x18 méteres. A műhelyek minden tekintetben megfelelnek a követelményeknek, s valószínű, a beköltözés után minden dolgozónak teljesül a régi vágya, végre rendezett körülmények között dolgozhatnak. A látogatások után Deli István igazgatóval szobájá- - ban beszélgettünk. — Amikor idekerültem a* egyik nagy vállalattól, a főnököm ezt mondta: „Pista, olyan vállalathoz mész. amelyik egy-két éven belül megszűnik.” Amint látható, nem oszlott fel. sőt most kezdünk csak igazán „feljönni”. Embéreink kitűnően dolgoznak, mert tudják, csak így vehetik fel a versenyt a nagyobb cégekkel. Jó munkánknak megvan az eredménye. Egyre több igénylést kapunk. Például ebben az évben több milliós értékű szerelést ném vállalhattunk el. Egyszerűen nincsenek meg a kellő feltételeink. eszközeink javarészt elavultak. Az úi telepen soVr mindent megvalósítunk maid., modernizáljuk gépeinket, berendezéseinket. (P. *.) í Szeptember 19--20i Belföldi szállítmányozási napok E&erben A Közlekedéstudományi Egyesület nagyszabású tanácskozást és nemzetközi tapasztalatcserét rendez szeptember 19—20-án Egerben. A belföldi szállítmányozás helyzetét és fejlesztési irányait vitatják meg. A Gárdonyi Géza Színházban rendezendő konferencián részt vesz és felszólal egy nagy osztrák közlekedési vállalat igazgatója, egy lengyel, egyetemi tanár, a drezdai közlekedési főiskola doeenséí a KPM miniszterhelyettese.- a megyei tanács elnökhelyettese, az autóközlekedési vál- - lalatok, a MÁV, a Hungaro- camion, a MASPED, a SZŐ- • VOSZ, az Agrotröszt vezetője, illetőleg szakemberei. Szakmai körökben nagy érdeklődés előzi meg a tanácskozást és ezenkívül Egér város jelentős eseményének ígérkezik a kétnapos találkozó. Azonnal futárt küldök érte, százhatvannyolc forinttal. Negyednapra. amikor a kolbász Károly bácsiékhóz került, már csak nyolcvan deka volt. A többit apránként lekóstolták róla az átutazó-állomásokon. Károly bácsinak már csak negyven- nyolc forintja úszott benne, egy fene — mondta, amikor megkóstolta és kiköpte — nem érdemes tovább üzérkedni vele. Befejezhetném a történetet úgy, hogy Károly bácsi odaajándékozta a kolbászt Mariska néninek. Igazságos volna a dolog, de nem volna igaz.' A hetven deka mezősopo- nyai ugyanis ott száradt el Károlyék kamrájában, a rúdon, kél szál remek KöZERT- kolbász vigasztalta jobbról- balról szomorú hervadtadban Mindebből pedig nem ez a tanulság, hogy a vidéki kolbász nem jó. A tanulság az, hogy nem az a fontos, honnan jön valaki, hanem az, hogy mi van benne Még akkor is, ha csak kolbász az illető. Mwtie 3 1968. szeptember 17., kedd
