Heves Megyei Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-17 / 218. szám

Gondolkodásra serkentő elemzések Három füzet jelent meg a napokban a Hazafias Nép- ? front Országos Tanácsa és a *V Kossuth Könyvkiadó kiadá- ■ sában. A szocialista nemzeti egység politikájának főbb ^kérdései közül azt a három ; témát tartalmazza, amelyet . megtárgyalt és elfogadott' a I népfront IV. kongresszusa. Az egyik a társadalmi szer- i fejezet és a szocialista hazafi- iság; a másik az ifjúság es a «•társadalom kapcsolatát és a .{harmadik az új gazdálkodási 'rendszer társadalmi, politikai ... hatásainak kérdéseit taglalja. Közös vonása a háromféle kongresszusi elemzésnek, hogy több kérdésben megfo­galmazza a népfront tevé­kenységének fontosabb el­veit. Úgy elemzi társadal­munk helyzetének és fejlő­désének főbb vonásait, hogy ezzel egyúttal munkaprogra­mot ad a népfrontbizottsá­goknak, az egész népfront- mozgalomnak. E program meghatározó vonása: n nép- frontmozgalom egyik legfon­tosabb történelmi hivatása, hogy reálisan elemezze az adott korra jellemző társa­dalmi helyzetet, és az embe­rek sokaságának mozgósításá­val betöltse szerepét a társa­dalmi gondok, feladatok meg­oldásában.- Ezért fogalmazza meg az egyik kongresszusi dokumen­tum azt a felismerést, hogy A mi korunk egyik izgató kér­dése, társadalmunk szerkeze- tének^változása és a szocialis­ta hazafiság kialakulása, erő­södése. Hivatásunkat csak akkor teljesíthetjük, ha ha­zánk korszerűen „fejlett szoci­alista országgá és népünk ön­tudatos. egységes szocialista nemzetté válik. Azt is erőtel­jesen megfogalmazza a nép­front kongresszusának állás­foglalása, hogy a most élő ge­nerációnak mily sok nehéz­séggel kell megküzdenie, a szocialista nemzeti egység ki­bontakozásának hosszú folya­matában. Helyesen értékelni nemzeti történelmünk haladó hagyományait; kellő érzékkel leválasztani ■ róla mindazt, ami hazug, önáltató, vagy visszahúzóan nacionalista. Szívósan küzdeni azért, hogy megszabadítsuk önmagunkat és honfitársainkat a vissza­húzó és káros szemléletektől. Helyesen értékelni a régeb­ben kialakult erkölcsi normá­kat, kiválasztani közülük a ma is érvényeseket. Mindezek olyan tennivalók, amelyek el­végzésében szerepe van tár­sadalmunk minden rétegének és csoportjának. Ez a felismerés vezeti a népfrontmozgalmat akkor, amikor külön témaként keze­li az ifjúság és a társadalom kapcsolatának sokféle gond­ját. A mai fiatalok nevelése és nevelődése, a világról al­kotott . felfogásuk, kapcsoló­dásuk egymáshoz és a társa­dalom más korosztályaihoz — mindezek mindannyiunkat érdeklő és érintő kérdések. Társadalmunk fejlődésének gondjait sokrétű összefüggés­ben vizsgálják a népfront- kongresszus dokumentumai. Ezért az új gazdasági mecha­nizmus kérdéseit elsősorban nem a gazdálkodás, hanem sokkal inkább a politikai, tár­sadalmi hatás oldaláról szem­léli. Azt elemzi, hogy milyen szerepe van gazdasági éle­tünkben az új közgondolko­dás kialakulásának. Gondolkodásra késztetik olvasóikat ezek a népfront- kiadványok. Nemzeti önisme­retre, jelenlegi helyzetünk és további tennivalóink elmé­lyült elemzésére ösztönözlek. De évekre szólóan tar­talmas feladatot adnak a népfrontbizottságoknak is. Mindenekelőtt oly módon, hogy e bizottságokat is vitára késztetik. Arra bíz­tatják a népfrontmozgalom­ban politizáló embereket, hogy értékeljék környezetük jelenségeit és célratörően ha­tározzák meg a népfrontmoz­galom helyi feladatait. A há­rom füzet állásfoglalásának módjából az is kitűnik: a népfrontbizottságok hivatásu­kat akkor tölthetik be, ha nemcsak önmaguk körében politizálnak, hanem a viták­ba, a tennivalók elvégzésébe a lakosság minél szélesebb rétegét vonják be. Ezek a ki­adványok jó alapjai a nép- frontbizottságok hatékonyabb tevékenységének. H. L. Szeretem a pontosságot. A pontatlanság öl, butit és félrevezet. Míg a pontosság felüdit. biztonságot ad, hogy az ember megingatha­tatlan nyugalommal tekinthet mindenre, ami elé kerül. Például egy szépségkirályn&re is. Ha — mondom — nem vezeti félre az em­bert a pontatlanság. Amint hogy ebben az ügyben félrevezet. Hallom, odaítélték a Miss Amerika címet, amelynek nyertese Jidith An­ne Ford. Ez eddig pontos. Azt is tudom a híradásokból, hogy 18 éves, szőke, egyetemi hallgató. 170 centi magas és 56,6 kilogramm. Keresem azonban, hogy milyen a mellbő­sége? Nem közlik. Nem tudom, milyen és mennyi a csípője, nem beszélve arról, hogy fogalmam sincs, milyen a vérhöfoka? Mit kezdjek ezek után egy szépségkirálynövel? Fogadjunk, hogy dominózni sem tud! (-ó) játBv Jr j* a Csaknem egy iz^lmas riport hatása alá kerülünk, amikor az Egy nap című nyugatnémet tévé-filmet nézzük. Annyi érdekes, pátoszos és mellver­deső háborús visszaemléke­zés után is — minden hábo­rús film egyéni élményeket tágít ki általános érvényű igazsággá — van mozzanat, van felfedezés, amiért érde­mes ezt a témát újra meg újra elővenni. Egon Monk nyugatnémet rendező alkotá­sából az a legdöbbenetesebb tanulság, hogy a koncentrá­ciós tábor drótiai között az egyenruhás félistenek, a tá­bor korlátlan urai is embe­rek, mert önmagukról, csa­ládjukról. s azokról, akiket általában az emberek meg­szokásból is szeretni szoktak, embermódon gondolkoznak, s amíg rájuk gondolnak, velük foglalkoznak, akárcsak gon­dolatban is. emberszabásúak, a köznyelv pedantériájával szólva normálisak! De meit vari egy, a gyülölöttel ötvö­zött, az egyban előre elkészí­tett. „előre gyártott” gondol­kodási elem. kényszer, ami­kor az egyenruha átvált, ak­f iséijék egészséggel! A2k^J:,e’ napokban tartott együttes árubemutatóján a férfifehérnemű­ket — a változatosság kedvéért — női manekenek mutatták be. Lehetséges, hogy a titkos divattervekben ezek az 1969-es férfiing-modellek — mini szoknyaként is szerepelnek? (MT-foto — Friedmann Endre felvétele) Bodrogi Sándor kémregénye 18. Jana faképnél hagyta a „vőlegényét” és a házmester- né nyomában a kis lakásba lépett. Azonnal a konyha felé vette útját, fölemelte a fedő­ket, beleszimatolt a lába­sokba és azután egy fakanál­lal két borsószemet halászott ki a fazékból. A házmesterné olyan ag­gódó tekintettel várta a véle­ményét, mint a kisdiák a vizsgabizottság döntését. _ Ezt meg kell kóstolnod, sz ivem — kiáltott ki Rudolf­nak. A férfi is a konyhába ment, közben Jana a fakanál­ra újább két szem borsót vett. és most Rudolfon volt a sor, dicsérni a házmesterné szakácsművészetét. — Csodálatos — mondta Schirmbaum áhítattal. Köz­ben arra gondolt, ilyen vaca­kot még életében nem evett. Nehezen elbúcsúztak a bő­beszédű asszonytól, aki egé­szen a buszmegállóig kísérte * f emm§ őket és megesküdtette Janát, hogy este beszalad hozzá és megkóstolja a garnírungot, amikor elkészül. — Ezen is túl vagyunk — mondta Jana az autóbuszon. — Nem árt, ha a házfelügye­lőhöz akkor megy be az em­ber, amikor akar. Nagyon kezdő lehetsz, szivi, ha éppen vele nem építetted ki a ba­rátságot. Az üzletben ámuldozva fogadták a főnök „menyasz- szonyát”. A legidősebb segéd feltűnés nélkül kiszaladt a boltból és néhány szál vi­rággal tért vissza. Jana — miközben nagyon vigyázott arra, nehogy az ajkára kent rúzst elmázolja — puszit adott az idős alkalmazott­nak. Ezzel aztán mindenkit levett a lábáról. De igazi népszerűségre akkor tett szert, amikor ebédszünetben maga köré gyűjtötte a bolt alkalmazottait — Ne haragudjanak, uraim — mondta —, hogy így betö­rök az önök és békés birodal­mába. De hát a szerelem — e szónál szendén lesütötte a szemét — nagyon nagy úr és a lányok az én koromban boldogan engedelmeskednek neki. Nagyon szeretem az én páromat és alig várom, hogy ma délután négykor kimond­jam az igent az anyakönyv­vezető előtt. Talán furcsa, de én azt szeretném, ha meg­ajándékozhatnám önöket va­lamivel, hogy részük legyen abban a nagy boldogságban, amit az élettől kaptam. A pá­rom úgy döntött, hogy egy havi fizetésüket záráskor a kasszánál felvehetik. Schirmbaum kezdte magát furcsán érezni. — Ezenkívül elhatároztam, hogy mindannyiukat megfia­talítom. Kérem, vegyék tudo­másul, hogy egy férfi életkora a nyakkendőjére van írva, Jöjjenek velem ide a nyak­kendőrészleghez és engedjék meg, hogy ízlésem szerint ki­válasszak mindannyioknak egy-egy szép és értékes dara­bot. ■Valóban szép nyakkendő­ket választott Jana és gondja volt arra, nehogy a féleségek otthon leszólhassák őket, tisz­taselyem és terilén árut osz­tott szét az emberek között. Ezután Schirmbaumba ka­rolt és magával vonta. A rak­tárba mentek. Ott is töltötték az időt. A segédek lábujjhe­gyen járkáltak, nehogy meg­zavarják a szerelmeseket, és jó néhány vevőt elküldték mert nem akartak a raktárba lépni. Az „ifjú pár” délután el­indult az anyakönywezetö- höz. Jana az üzletajtóban egy pillanatra megállt és hátra­fordult. — Kívánom, uraim, hogy mindannyian olyan boldogok legyenek, mint amilyen én. — Most hová megyünk? — kérdezte Schirmbaum. — Haza. — És az esküvő? Jana szívből felkacagott. — Hogy te milyen naív vagy... — megállt, retikü!- jéből egy iratot halászott elő. E&aerint ők ketten a mai na­pon házasságot kötöttek. — De hiszen ez hamis — mondta Schirmbaum. — És a házasságunk? Az talán valódi? Hazamentek. Jana bekap­csolta a televíziót és kényel­mesen elhelyezkedett. Schirmbaum idegesen és fel­dúltam járkált fel és alá. Kétségbeesve vette észre: egy nap is elegendő volt ah­hoz, hogy beleszeressen Jani­ba. Az asszony később a fürdő­szobába ment és tussolt. Ru­dolf karosszékéban ült és hallgatta, hogyan csattog a víz Jana testén... .. .Gyorsan futottak a na­pok és ' Rudolf Schirmbaum egyre várta, hogy talán hol­nap közelebb kerülhet a „fe­leségéhez”. Bízott abban, hogy együttélésük idővel meghozza a szerelmet is. Nem tudta, hogy rövidesen a sze­relemnél sokkal súlyosabb gondjai lesznek. Kéthetes „házasok” voltak már, amikor egy délelőtt sie­tő férfi lépett az üzletbe. Egyenesen Schirmbaumhoz ment és egy ausztráliai cipő­fűzőt kért tőle. Schirmbaum a kért árut kiszolgálta. A férfi egy tizschillingessel fi­zetett és ezt a pénzdarabot hat részből ragasztották ösz- sze. Rudolf Schirmbaum úgy meredt a bankjegyre, mint aki kísérteiét lát. Azután a „vevő arcára függesztette a te­kintetét és látta, hogy annak remeg a szája széle. Odaadta a visszajáró pénzt, azután első segédjéhez lépett — A raktár­ban. .. hátul... a második pol­con egy sötét dobozban gyön­gyöket talál. Rakja szét a ki­rakatban. Meg­próbáljuk, hát­ha keresni fog­ják. Hazame­gyek, amíg vissza nem jö­vök, maga ve­zesse az üzle­tet. A felesé­gem telefonált... rosszul érzi magát. Félek, hogy... beteg. — Ezek a fia­talasszonyok. Talán már út­ban is van a kis trónörökös? — kedélyeskedett a segéd. Schirmbaum nem vála­szolt, zavarodottan hagyta el a2 üzletet, taxit rendelt, ha­zarohant. A lakásban szédítő felfor­dulás fogadta. Jana kisírt szemmel, egy bőröndbe ra­kodott. •folytatjuk) Pszichológiai drámák, beat és Tersánszky kor mindannak az ellenke­zőjét teszik, amiért élni érdé- mes és ami emberi. Talán a komoly és itt-ott komor hangulatú visszaemlé­kezéseket kívánja feloldani a tévé műsorszerkesztése oly­kor-olykor, és ezért nagyban adagolja a könnyű műfajt. Ezen a héten is a Show-hi- vatal keretében szerdán, a táncdalfesztiválból, maid pénteken a Shadows-együt- tes műsorából kaptunk ízelí­tőt. hogy szombaton délután húszperces dzsessziskolában érezzük magunkat, mert utá­na az esti híradó előtt még egyszer kaptunk húsz percet magyar és külföldi táncda­lokból. Tudjuk, hogy a tízen- és huszonévesek igénylik ezt a műfajt, de nem hinnénk, hogv a magyar televízió kö­zönsége ilyen arányban kéri ezeket „a hosszú hajú legé­nyeket”. Még akkor sem, ha „szerelésükkel” és zenéjük­kel együtt ennyire divatba is jöttek. S ha már az ellentéteknél tartunk, a tévé ezen a héten is igyekezett irodalmi port­rét adni. Most „az örökvidám és kamaszlelkű” Tersánszky Józsi Jenővel találkozott a kamera. Ez a találkozás egy óra tíz percen át hosszúnak tűnt mert az ünnepelt szerző írásai -— bár Bárány Tamás közreműködése sok ötletet tartalmazott — a televízió képernyőjén nagyrészt el­vesztették azt a fanyar vi­dámságukat. humorukat, amely az ízesen soriázó Tersánszky-monda tokban „bennfoglaltatik”. Ingmar Bergman, a világ­hírű svéd rendező megkísé­relte a lehetetlent: Strindber- get. ezt a nagy északi iro­dalmi egyéniséget közelebb hozni hozzánk az Álom játék című filmmel. Nem sikerül­hetett ez a vállalkozás, mert az a szellemi idegbaj, amely annyira jellemzi a filozófiá­val és az emberi lélek tévely­géseivel otthonosan barátko­zó svéd írót. ma már távo­linak és idegennek tűnik. S mintha csak ezt az állapotot és gondolatmenetet követte volna ez olasz neorealista film, a Komplexusok vasár­nap este. Még szerencse, hogy Ugo Tognazzi és Alber­to Sordi az írói leleménye­ket kitűnő játékkal javít­gatták. Vagy azt is mondhat­nánk: mennyire tünékeny a divat és milyen hamar el­szürkülnek a hirtelen nőtt áramlatok, hullámok — még a film világában is. Vagy ott leginkább! (farkas) Megjelent a Nemzetközi Szemle új száma A Kossuth Könyvkiadó megjelentette a Nemzetközi Szemle új számát. A Külpolitika és ideológiai harc a jelenlegi szakaszban című írás hangsúlyozza: „A szocialista közösség fejlődé­sének történelmi tapasztala­tai meggyőzően mutatják azt, hogy a szocialista országok egysége nemcsak a szocialis­ta világrendszer erejét növe­li, hanem az egyes országok­ban is megszilárdítja a szo­cializmus pozícióit és vívmá­nyait. Az egység olyan le­küzdhetetlen akadály, amelyen meghiúsul a külső és a belső ellenforradalmi erők minden kísérlete a szocializmus alap­jainak megrendítésére. Az egyes szocialista országok nemzetközi pozíciói szem­pontjából az egység a leg­jobb garanciája nemzeti biz­tonságunknak”. A Mao Ce-tung külpoliti­kájának ideológiai alapjaival foglalkozó tanulmány ismer­teti a kínai külpolitika ala* kulását. a maoista ideológjf jellegzetességeit fi&S, szeptember 1?„ kedd

Next

/
Thumbnails
Contents