Heves Megyei Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-14 / 216. szám
Megnyílt a csehszlovák nemzetgyűlés ülése PRÁGA: Péntek reggel a Prágai Vár Spanyól-termében Josef Smrkövskynak, a nemzetgyűlés elnökének megnyitó szavaival megkezdte tanácskozását a Csehszlovák Nemzetgyűlés ülésszaka, amelyen 25b képviselő van jelen. Az ülésszak munkájában részt vesz Ludvik Svoboda köztársasági elnök, Alexander Dubcek, a CSKP KB első titkára, Old- rich Cernik miniszterelnök is. A jóváhagyott napirend szerint a nemzetgyűlés megvitatja a kormány nyilatkozatát, amelyet Oldrich Cernik miniszterelnök terjeszt elő. Ezt követően törvényjavaslatokat vitatnak meg és fogadnak el. Ezek között szerepel a közrend megszilárdításáról, a sajtóról, a Nemzeti Frontról és az egyés bíróságok mellett létesítendő külön tanácsokról szóló törvényjavaslat. Az ülésen végül interpellációkra kerül sor. A napirend elfogadása után Oldrich Cernik miniszterelnök megkezdte beszédét Cernik miniszterelnök beszéde bevezető részében áttekintést nyújtott a január óta eltelt időszakról, a párt áprilisi programjának kidolgozásáról, az új államjogi elrendezés kialakításáról. A január utáni helyzet főbb vonásai közül kiemelte a sajtó és más hírközlő szervek megélénkült tevékenységét, a rehabilitáció kérdésének előtérbe kerülését, megemlítette különféle öncélú szervek, csoportok és egyesületek megalakulását, amelyek úgy tüntették fel tevékenységüket, mintha a megújulás folyamtát szolgálnák, valójában azonban bonyolították a kormány munkáját. A szocialístaellétiés erők megkísérelték e szervezetek működését saját céljaik szolgálatába állítani. A párt központi bizottságának májusi ülése után kialakult helyzetről a miniszterelnök elmondotta: Erőfeszítéseket tették a szélsőséges befolyások hatástalanítására, a bonyolult helyzetben azonban az intézkedések kiegyensúlyozatlanok maradtak. „Nem voltunk képesek időben elemezni azokat az irányzatokat, amelyek egyrészt az ország belpolitikai elrendeződésének változataira vonatkoztak, másrészt ezeknek hatását nemzetközi helyzetünkre. A keletkezett politikai konfliktusokat azonban politikai eszközökkel oldottuk meg, vagy szándékoztunk megoldani”. A miniszterelnök a következő kérdéseket sorolta fel, amelyekre a nép választ vár a kormánytól: — Mit kell most tennünk? — Milyen lesz a szocialista fejlődés? — Visszatérünk-e a január előtti helyzetre, vagy lehetőség nyílik-e arra, hogy lassabban ugyan, de a megkezdett úton háláljunk? — Képesek leszünk-e megőrizni és továbbfejleszteni forradalmi szocialista vívmányainkat? — Tovább haladunk-e a gazdasági reformok útján? — Milyen lesz külpolitikai orientációnk? Cernik ezután összefoglalta a kérdésekre a választ: — Országunk folytatja a január után megkezdett utat, ahogyan azt a CSKP, társadalmunk vezető ereje határozataiban leszögezte. Az új helyzet megköveteli a kormány által kitűzött feladatok bizonyos módosítását. — Továbbra is a szocialista országok közösségének része vagyunk. A szocialista országokkal közös érdekek és célok kötnek össze bennünket. Elhatározásunk, hogy kölcsönös kapcsolatainkat nemzeteink érdekében tovább fejlesztjük és erősítjük. — A moszkvai tárgyalások után az egész nép feladata, hogy a moszkvai egyezményekét becsülettel és következetesen teljesítse. Értelmetlen lenne arra gondolni, hogy elegendő ez.eknek az egyezményeknek a formális végrehajtása is. Tisztességes, becsületes és értelmes politikával meg kell teremteni a biztosítékokat, hogy a további szocialista fejlődés konszolidált feltételek között mehessen végbe; hogy a CSKP vezető szerepe továbbra is biztosítva legyen; és hogy szocialista rendszerünk, a szocialista építés teljes mértékben biztosított legyén. A miniszterelnök a továbbiakban részletesen beszámolt arról a tevékenységről, amit a kormány és különböző szakbizottságok végeztek az új államjógi elrendezés, a föderáció létrehozásáért. „A kormány mindent elkövet azért, hogy október 28-ig, egyetértésben a Cseh és a Szlovák Nemzeti Tanács nyilatkozatával, meg tudja tárgyalni és jóvá tudja hagyni az államjogi elrendezésről szóló törvényt” — mondotta. A szónok felszólította az állami szerveket, a Nemzeti Front szerveit, tegyenek határozott lépéseket az élet normalizálására, a CSKP vezető szerepének a Nemzeti Fronton belüli növelésére, a jobboldali és más szélsőséges erők befolyásának csökkentésére, a szocialista társadalom megszilárdítására és a világimperialízmus gyengítésére. Oldrich Cernik miniszter- elnök előadói beszéde után a nemzetgyűlés megkezdte a kormánynyilatkozat megvitatását. Elsőnek Ludvik Svoboda köztársasági elnök, majd Josef Smrkovsky, a nemzet- gyűlés elnöke szólalt fel. Tűzpárbaj a Jordán folyó partján Pénteken újabb tűzpárbaj volt izraeli csapatok és három szomszédos arab ország fegyveres erői között. Egyelőre nincsenek jelentések személyi és anyagi veszteségekről, A délelőtti órákban 45 percen keresztül tüzeltek izraeliek és jordániaiak a Jordán folyó eevik partjáról a másikra. A Szuezi csatorna térségében, a vasárnapi súlyos harcok színhelyén a szembenálló egyiptomi és izraeli egységek két ízben váltottak tüzet könnyűfegyverekből. Egyiptomi jelentések szerint pénteken két izraeli felderítő repülőgép megpróbált behatolni a csatornán keresztül az EAK fegyveres erőinek állásai fölé. de az egyiptomi légvédelem mindkettőt menekülésre kényszerítette. Véget ért az UDR képviselőinek tanácskozása PÁRIZS: A gaulle-ista rendszer eddigi három miniszterelnökének beszédével csütörtökön véget ért az UDR, a gaulle-ista párt parlamenti képviselőinek háromnapos tanácskozása az A fcia.n t i - óceán par ti előkelő üdülőhely, Le Baule kaszinójában, Michel Debré külügyminiszter a kormány külpolitikájának változatlanságáról beszélt. Hangoztatta, hogy sem a májusi események, sem a csehszlovákiai fejlemények nem késztetik a francia kormányt külpolitikájának megváltoztatására. Nyugat-Euró- pa építésében az alap továbbra is a nemzetek Európája és a német—francia együttműködés marad, folytatják az együttműködést a harmadik világgal s továbbra is segítik a harmadik világot, elsősorban a francia nyelvterületéhez tartozó országokat. végül pedig olyan enyhülést akarnak, amely túlmegy a szemben álló tömbök békés együttélésén. Franciaország ezután is olyan gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatokat akar kialakítani a Szovjetunióval s a többi kelet-európai országgal, amely lehetővé teszi a feszültség csökkentését, az egyetértést és együttműködést. Couve de Murvílle miniszterelnök azt hangoztatta, hogy a kormányzat célja belpolitikai tekintetben a rend fenntartása és az ország „megújítása”. A tanácskozás utolsó napján Georges Pompidou volt miniszterelnök szólalt fel. Beszéde és az a fogadtatás, amelyben a képviselik részesítették, megerősítette, hogy a volt miniszterelnök, a gaulle-ista párt parlamenti csoportjának tulajdonképpeni vezetője, aki — ha nem is mondta ki — jelöltnek tekinti magát az elnök utódlásáért folytatott küzdelemben. 11 külpolitikai hírekben szerepelnek A Varsói Szerződés A Szovjetunió és a többi európai szocialista ország közöt védelmi szervezete 1955 májusában jött létre, azok után, hogy az imperialista hatalmak az ENSZ alapokmányát megsértve 1949-ben támadó jellegű katonai szervezetei alakítottak, az Észak-atlanti Szövetséget, a NATO-t, s ebbe 1954-ben felvették az újra felfegyverzett Nyugat-Németországot. Varsói Szerződés néven vonult be a történelembe a lengyel fővárosban aláírt fontos okmány. Célja a béke védelme, a szocialista országok biztonságának megszilárdítása, a szocialista országok együttes kötelezettség-vállalása alapján. A védekezés hatásosabbá tételére a Varsói Szerződés országai megalakították fegyveres erőik egyesített parancsnokságát. A szerződés végrehajtásával kapcsolatos politikai kérdések megvizsgálása céljából politikai tanácskozó testületet hoztak létre, amelyben minden ország egyenlően képviselteti magát. A Varsói Szerződés védelmi jellegét kétségtelenné teszi, hogy a szerződést úgynevezett nyílt szerződésnek jelentették ki, amelyhez „társadalmi rendszerükre való tekintet nélkül csatlakozhatnak olyan más államok is, amelyek hajlandók elősegíteni a békeszerető államok erőfeszítéseinek egyesítését a békének és a népek biztonságának érdekében”. A szerződést húsz évre kötötték, de a 11. cikkely kimondja, hogy ha sikerül olyan európai kollektív biztonsági rendszert megteremteni, amelyben valamennyi európai állam részt vesz, akkor a Varsói Szerződés érvényéi veszti. Ilyen cikkelyt hiába keresnénk a NATO alapokmányában! Köztudomású, hogy a szocialista országok vezetői külön- külön is, a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének bukaresti, 1966 júliusi ülésén együttesen is leszögezték: ha a NATO feloszlik, azzal egyidőben megszüntetik a Varsót Szerződést. A Varsói Szerződésben annak idején leszögezték, hogy a Német Demokratikus Köztársaság megszűnik a Varsói Szerződés tagja lenni, mihelyt megalakul az egységes, demokratikus Németország. Ilyen kitételnek nyoma sincs az Észak-atlanti Szerződésben; ellenkezőleg, a NATO azzal, hogy az NSZK-t ismeri el az egyetlen német államnak, egyfelől tápot ad a nyugatnémet revansizmusnak, a bonni hódító államoknak, másfelől örökössé kívánja tenni Németország megosztottságát. Fennállásának tizenhárom esztendeje alatt a Varsói Szerződés igazolta azokat a reményeket, amelyeket a békére vágyó szocialista népek fűztek működéséhez. A Varsói Szerződés politikai működése az európai problémák megoldásának keresésére irányult, katonai téren pedig olyan erővé fejlődött, amelyen megtört az imperializmus minden támadó szándéka. A demokratikus Berlintől Budapestig, Varsótól Szófiáig a szocializmust építő emberek milliói tudják, hogy békés építő munkájukat, de ezen túlmenően egész Európa biztonságát a Varsói Szerződés biztosítja. A Magyar Népköztársaság szilárd tagja a Varsói Szerződésnek. Néphadseregünk mindenkor a legnagyobb felelősséggel, híven teljesíti a szerződésből rá háruló kötelezettségeket. K. S. Nixon választási körúton INDIANAPOLIS: Richard Nixon, a republikánusok elnökjelöltje a középnyugati Indiana államiba érkezett. Választási beszédében élesen támadta a John- son-kormányzatot, hangoztatva, hogy a jelenlegi politika következtében az Egyesült Államok tekintélye „elérte a mélypontot”. Kijelentette, hogy elnökké választása esetén „az erős diplomácia” vonalát kívánja követni. Humphrey alelnök Delaware államban egy híd felavatása alkalmából fejtegette politikai nézeteit. A többi között „a megértés és a türelem hídjának” szükségességéről beszélt és állást foglalt az atomsorompó-egyezmény mielőbbi ratifikálása mellett. WASHINGTON: Az amerikai képviselőház 72,7 millió dollárt szavazott meg az amerikai katonai akciók, közöttük a vietnami háború költségeinek fedezésére a folyó pénzügyi évre. A törvényjavaslatot még a szenátusnak is jóvá kell hagynia. A „reménység pápáját” hirdették leszállni Bogota repülőterén, aki jön, hogy felemelje azt a kontinenst, ahol tízmilliók élnek hihetetlen nyomorban. Nagy szenzáció volt: az első pápa, aki utazást tesz a „legkatolikusabb” jelzővel felruházott, de még- inkább a forradalmi jelzőre rászolgáló Latin-Ameriká- ban. Az eseményt nagy várakozás előzte meg. A latin-amerikai katolicizmus, akár csak az egyházi hierarchia, nem egységes. A múlt években a paraguayi és nicaraguai diktatúrákban épp úgy, mint Chilében, van egy határozott törekvés: az egyházat a szegény, elnyomott, egyszerű latin-amerikaiakkal azonosítani. Ehhez sokan használták fel igazolásul a II. vatikáni zsinat anyagait, „A népek haladásáról” kiadott encikli- kát. A CELAM a latin-amerikai püspökök szervezete is egyre inkább arra ösztökélte az ellenszegülő hierarchiát, nézzen szembe a földrész szociális problémáival. Azok között a munkaokmányok között, amelyeket a püspöki kar ülésére készítettek elő, szerepel egy elemzés e bajokról, és okait keresve, úgy érvel, hogy az oligarchia és a külföldi (főleg amerikai) vállalatok alakították ki az erőszak légkörét. Megállapítja, „Melyik oldalon áll ?” A pápa latin-amerikai útjáról 7 rNWÜSSU J szeptember li, szombat az alternatíva többé nem a status quo és a változás között van, hanem az erőszakos és békés változás között. Ami pedig az egyházat illeti, mindeddig „nem adott kielégítő képet a szociális dolgokkal való foglalkozásról; rém adott elég szolidaritást, sem támogatást azoknak, akik merészen teljesítették küldetésüket az igazságtalanságok feltárásában és elítélésében.” (A római kúriai hivatalnokok megpróbálták ennek az okmánynak megjelenését megakadályozni, de sikertelenül.) A fiatal radikális papok és laikusok A népek haladásáról szóló enciklikára hivatkozva, a „forradalom teológiáját” hirdették, s egyesek a világot, a társadalom mozgását marxista kategóriában szemlélik, szövetséget keresnek a forradalmárokkal. Közülük szinte népi hőssé vált a kolumbiai hegyekben meggyilkolt Camilo Torres partizán pap, aki így írt: „Miért vitatkozzunk mi, katolikusok a kommunistákkal (akikkel a legsúlyosabb nézeteltérésünk a lélek halandóságának vagy halhatatlanságának kérdésében van), ahelyett, hogy megegyeznénk az éhség által okozott halandóságban.” A klérus harmadik része viszont olyan kategóriában gondolkodik, amely a tridenti zsinat óta (1545) elavult. Ezek és híveik azt akarják, hogy a pápa „sürgősen foganatosítson intézkedéseket, amelyek teljesen eltiltják a haladó egyházi emberek és laikusok tevékenységét, amely a kommunizmust segíti”. Ismét tűz alá vették A népek haladásáról szóló encik- likát. A bogotai El Tiempo című lap így ír: „Micsoda ez a ’strukturális, reform’, amiről az egyház reformerei olyan sokat fecsegnek? Az úgy alakítja át a társadalmat, hogy mindannyian szegények leszünk?” A Wall Street Journal azzal vádolja az enciklikát, hogy az ismét „felmelegítette a marxizmust”. Mindhárom irányzat azt várta, hogy a pápa látogatásától támaszt nyer. VI. Pál útján megkísérelte a katolicizmust a reformmal azonosítani, de valahogy úgy, hogy ne utasítsa el a radikálisokat, de ne idegenítse el a konzervatívokat sem, akikhez az egyházat sok szál fűzi. Megpróbálta megállítani az egyházban a polarizálódása folyamatot. A pápa a forradalom ellen imádkozott, és elítélte az erőszakot. Tulajdonképpen visz- szalépett a két évvel ezelőtti pozíciójából is, amikor azt vallotta enciklikájában, éppen Latin-Amerikára gondolva: a forradalmi erőszak megengedhető a hosszabb tartó népelnyomó diktatúrák különleges esetében. Sok baloldali katolikus ezt elfogadta, a forradalom erkölcsi igazolásának tekintette. De most nyilvánvalóvá vált, hogy a pápa zarándokúba része a Vatikán kon- zervatívjai azon törekvésének, hogy megakadályozzák a latin-amerikai püspököket, nehogy valami radikális szociális programot szentesítsenek. Ez az elkésett látogatás aligha old meg valamit. A bajok felsorolása ugyan azok elismerését jelenti, de aligha képzelhető, hogy a kormányok, a vagyont birtokló elnyomók lelkét meglágyítja a pápa felhívása és elfogadják azt a változást, amely privilégiumaik elvesztésével jár. Ami a haladókat illeti, már a költséges és pompázatos látogatás ellen is tiltakoztak. „Az egyház valódi akarata, hogy segítse az elnyomottak felszabadulását, nem egy eucharisztikus kongresszus nagyszerűségében nyilvánul meg... Az egyháznak nem szabad szolgálnia a botrányos osztálytagozódást... A chilei egyháznak nem szabad megengednie, hogy a nemzetközi finánctőkétől függjön” — írták a pápához intézett követelésükben a chilei kated- rálist elfoglaló katolikus papok és laikusok. A klérus progresszív szárnya nyíltan támogatja, sőt részt is vesz most folyó diák- tüntetéseken és tiltakozásokon szerte a kontinensen. Ezért „kommunistesággal” vádolnak egyeseket, és több fiatal papot be is börtönöztek. Ez a megtorlás azonban nem tántorítja el őket eddigi munkájuktól. Asuncionban egy illegális gyűlésen felszólaló pap a következőket mondotta: „Az egyháznak különbséget kell tennie elnyomó és elnyomott között. Az erőszak az elnyomóktól indul ki mindig, és az elnyomók a tömegek nyomorának okozói. Erre az erőszakra válaszolnak a tömegek erőszakkal, és ez nem lehet bűn.” Magában Kolumbiában is fiatal papok mezőgazdasági és munkás szövetkezeteket alapítottak, lakónegyedeket építettek, munkaközösségeket szerveztek, s ez utóbbiakban a papok éppúgy dolgoznak, mint a munkások. Együttműködnek a fiatal papok baloldali szervezetekkel, és amikor felépítették az El Minuto de Diós (Isten perce) lakónegyedet, főutcáját Marx Károlyról nevezték el. A polarizáció tovább tart, a küzdelem élesedik. A vallásosan gondolkozó radikális papok és laikusok a nagy kérdést így fogalmazták meg: „Melyik oldalon áll ebben a küzdelemben az Isten?” A haladók erre minden kétség nélkül válaszolják: a szegények oldalán. És ezzel elhárítják és elutasítják a curia bonyolult, dogmákon alapuló mesterkedéseit. , _____:_________ m. DJ AKARTA (AFP): Az indonéz hatóságok több magas rangú tisztviselőit tartóztattak le Közép-Jáván. Azzal vádolják őket, hogy részt vettek a tartomány kormányzója ellen elkövetett sikertelen merénylet szervezésében. ★ SALISBURY (Reuter): A rhodesiai legfelső bíróság tagjai elismerték a sza- kadár Smith-rezsim törvényességét és elutasították az angol kabinet illetékességét. Mint ismeretes az angol kabinet közbelépett 32. terror- cselekedetek vádjával halálra ítélt afrikai érdekében. A bíróság elutasította az elítéltek kegyelmi kérvényét. PHENJAN (MTI): Coj Jen Gen, a Koreai Munkapárt Politikai Bizottságának elnökségi tagia. a köznonti bizottság titkára, a Legfelső Népi Gyűlés Elnökségének elnöke pénteken fogadta kormányküldöttségünket, amely dr. Ajtai Miklósnak. az MSZMP politikai bizottsága póttagjának, a Mi- niszertanács elnökhelyettesének a vezetésével a KNDK kikiáltásénak huszadik évfordulója alkalmával tartózkodik Koreában. ★ PÁRIZS (MTI): A párizsi magyar nagykövetség csütörtök este fogadást adott Havas Károly kereskedelmi tanácsos távozása és Farkas Mihály újonnan kinevezett kereskedelmi la* nácsos hivatalba lépése alkal» mábóL
