Heves Megyei Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-14 / 216. szám
A pártdemokrácia érvényesülésének néhány tapasztalata megyénk pártalapszervezeteiben • _ • Otven ember helyett Nem messzire a hevesi vasútállomástól asszonyok népes csapata hajlong az állami gazdaság népaföldjén. Mozdulataikat szinte kottázni lehetne annyira ismerős, megszokott: lehajolnak a répáért, kézbe veszik, lefejelik, kis halmokba dobálják. Aztán jön a vontató felrakják s kezdődik minden elölről. Az őszi nap hamar előcsalja a verejkocsira rak, minden menetben. — Naponta hány holdról takarítja be a cukorrépát? — A gyári garancia szerint négy hold betakarítására képes, most egyelőre a két és fél—három holdnál tartunk. — Ez mennyi ember kézi munkájával egyelő? — Körülbelül ötvenem tudszélén rögtön be is silőssull a leveleket, répafejeket. — Mennyi takarmányt kapnak így egy holdról? — ö tven-nyolcvan mázsát. — Nehéznek látszanak ezek a gépek, nem nyomják agyon a talajt? — A lánctalpasok majd rendbe hozzák! Különben ia A z e témával foglalkozást időszerűvé teszi, hogy a szervezeti szabályzat értelmében rövidesen lejárt a két évvel ezelőtt választott alapszervezeti vezetőségek mandátuma. A vezetőségválasztásokra való felkészülés jó lehetőséget biztosít arra, hogy elemezzük és a beszámolókban értékeljük, hogyan is szereztünk érvényt a pártélet lenini normáinak, hogyan érvényesül a demokratikus centralizmus, a párton belüli demokrácia. A pártélet lenini szabályainak betartása szoros összefüggésben van a párt vezető szerepének érvényesülésével, amely a szocialista építés objektív szükségessége. A demokratikus centralizmus, a párt szervezeti felépítésének és mindennapi tartalmi tevékenységének elve, munkánk alapját képezi. Ez az elv harmonikusan összekapcsolja a vezetés centralizmusát a párt belső életének széles körű demokratizmusával, a párttagságra kötelező fegyelmet a kommunisták öntevékenységével, a szabad, alkotó vitát a határozatok kötelező érvényével és következetes végrehajtásával. Nyugodt lelkiismerettel számolhatunk be a vezetőségválasztó taggyűléseken a párttagságnak arról, hogy pártéletünkben általában érvényesülnek a lenini elvek, hogy a IX. kongresszus határozatainak végrehajtása során a pártélet demokratizmusa alkalmazását és fejlesztését meghatározó feladatok megvalósulása — kevés kivételtől eltekintve — érvényesül alapszervezeteinkben. E megállapítás mellett néhány elv érvényesülését részletesebben is szükséges elemezni. Nagyon fontosnak tartjuk a választott pártszervek szerepének, jelentőségének és tekintélyének fokozásában, feladataik helyes értelmezésében és ezen keresztül a vezetés kollektivitásának biztosításában elért fejlődést Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy pártalapszervezeteink többségének vezetősége, mint kollektív testület jól végzi munkáját A jelentős kérdések a pártvezetőség, a taggyűlés elé kerülnek, e szervek döntési és javaslattevő jogukat helyesen gyakorolják. Alapszervezeteinknél mindinkább gyakorlattá válik, hogy a titkár tájékoztatja a taggyűlést a hozott határozatok végrehajtásáról. Az egyenjogúság és az egyszemélyi felelősség helyes irányban fejlődik, főleg ott ahol a ve" zetőség tagjai kellő informáltsággal rendelkeznek ahhoz, hogy részfeladataik ellátása mellett az összmunkában és hatékonyan részt vegyenek. A kollektivitással, as egyenjogúsággal a határozatok meghozataláig nincs is komolyabb problémánk, de a végrehajtásnál, ahol már az egyszemélyi felelősség érvényesül, a terhek egyenlő megosztásánál már annál több nehézség merül fel. Így van ez pl. az egri, gyöngyösi, hevesi járás, Eger város néhány alapszervezeténél. Minden járásban, városban található néhány alapszervezet, ahol a hozott határozatok végrehajtásáért a vezetőségi ülés, a taggyűlés a titkárt teszi felelőssé. Ebből adódik az a gyakorlat sok helyen, hogy az egyes reszortosok felelőtlensége következtében nagyrészt a titkárra hárul e feladatok megvalósítása is. Akad emellett néhány olyan párttitkár is, aki bizalmatlanságból a rosszul értelmezett személyi felelősség következtében mindent maga akar intézni. Ez viszont olyan vélemény kialakítását segíti elő a vezetőség tagjainál, hogy ők nem egyenrangúak és ezek az elvtársak fokozatosan passzívakká válnak. Megyénk pártalapszerveze- teinek tevékenységében az egészségesen fejlődő pártdemokrácia kihatott a pártélet rendszerességére és folyamatosságára. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a vezetőségi üléseket, taggyűléseket féléves munkaterveik alapján rendszeresen megtartják. A taggyűlések általában nem formálisak, betöltik az alapszervezet „legfelsőbb fóruma” Szerepét, ahol napirendre tűzik és megvitatják a legfontosabb politikai, gazdasági, kulturális élet helyi kérdéseit és a tagság részvételével a vita alapján kollektíván határozzák meg a feladatokat. A taggyűlések légköre — néhány kivételével — nyílt, őszinte és a vita színvonala kedvezően alakul. Ami a vitában való részvételt illeti, az helyenként, témánként és a napirend jellegétől függően változó. Természetesen a vita aktivitása függ a taggyűlések szervezeti, tartalmi előkészítésétől, a pártcsoportok munkájának színvonalától és nem utolsósorban a beszámolók tartalmától is. A komoly fejlődés mellett több tényező akadályozza a párttagságot abban, hogy megfelelően éljen jogaival, részt vegyen a helyi politika kialakításában a szervezeti életben. Ilyen tényezők: a gyöngyösi, füzesabonyi járás, Gyöngyös város néhány alapszervezeténél tapasztalható, hogy a vezetőség szervezetileg, tartalmilag nem készíti el időben a taggyűlést. Nem közük a napirendeket és főleg annak tartalmát, lényegét, amit a pártcsoportokon keresztül tartalmasán lehetne megoldani. Azonban e helyeken azt tapasztaljuk, hogy a pártcsoport-értekezletek is rendszertelenek, vagy elmaradnak. Ezek mellett nem ritka jelenség hogy egyes elvtársak nem tartják kötelességüknek a taggyűlésen való megjelenést — gyakran vezetőknél is előfordul — másrészt sokan casszívan nem segítik elő a vezetőség, az alapszervezet munkáját. 11 indezek a hiányosságok ■** kihatnak az adott alapszervezet párttagságának kritikai szellemére, a pártfe- gyelem lazulására is. Tapasztalataink mégis azt mutatják. hogy párttagéi aink többsége él e jogával, bátran és nyíltan mond véleményt, felveti az előrehaladást gátló tényezőket, sokszor még személyi vonatkozásban is. Ezt nyugodtan meg is tehetik, mivel a birálat elfojtásával vagy megtorlásával nem. vagy nagyon ritkán találkozunk. Ez is többnyire burkolt formában jelentkezik — mint a hatvani járásban —, ami ellen pártszerveink mindenkor keményen fellépnek. Az is igaz, hogy egyes párttagok a bírálatot összetévesztik az intrikával, a személyeskedéssel. Ami a kritika másik oldalát, az Önkritikát illeti, az tapasztalható, hogy e téren is van előrehaladás. feilődés. Azonban a felvetett hibák elismerése, a kijavításukra való törekvés elmarad a kritikai szellem fejlődésétől. Egyes elvtársak az önkritika helytelen értelmezése következtében az önkritikát ki- magyarázkodással helyettesítik; Ami a pártfegyelmit illeti, tapasztalható, hogy párttagságunk túlnyomó többsége a társadalmi élet minden területén példamutatóan tevékenykedik a határozatok vég-; rehajtásáért. a párt politikai irányvonalának érvényre juttatásáért és a' szocialista erkölcs normái szerint él. A j pártfegyelem erősödésének alapiát a párt politikájának helvessége, annak megfelelő jó helyi alkalmazása és a párt által kitűzött célok, eszközök. módszerek fejlődése képezte. Hozzájárult ehhez a pártfegyelmi munka tervszerűsége. amely végletektől mentesen, a pártélet normáit figyelembe véve valósult meg. Ennek eredményeként a párt vezető szerepe hatékonyan érvényesül. E mellett olyan negatív jelenségek is tapasztalhatók. amelyek károsan befolyásolják a fegyelem erősítését. Néhány jellemző probléma például: az eszmeipolitikai nevelőmunka gyengesége miatt a tudatosan vállalt pártfegyelem színvonala néhány alapszervezetnél nem kielégítő; hogy szinte mindenütt akad párttag, akinek nincs pártmegbizatása. ha van, nem hajtja végre, vagy éppen nem kérik számon tőle. Az is komoly gondot okoz. hogy alapsz.erveze- teink pem elemeznek kellően olyan káros jelenségeket, mint például erkölcstelen magánélet és a korrupciós tevékenységért felelősségre vont párttagok számának növekedése, vagy jogtalan anyagi előnyök szerzése. De emellett a pártfegyelem erősítésére kevésbé használják fel a jó munkát végzők erkölcsi elismerését, a dicséretet, a jutalmazást. összegezve: tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a IX. kongresszus óta eltelt időszak alatt megyénk pártszervei és alapszervezetei komoly és felelősségteljes munkát végeztek és a meglévő hiányosságok mellett is nagy erőfeszítéseket tettek a pártélet lenini normái következetes érvényesítése. a pártdemokrácia kiszélesítése és továbbfejlesztése követelményeinek. Hz előttünk álló vezető- ** ségválasztás is alkalmas arra. hogy éljenek párttagjaink a pártdemokrácia adta lehetőségekkel. Erre lehetőséget ad a jelölő bizottságok tevékenysége, melynek 6orán kikérik a párttagok véleményét. a párt csoportértekezletek, ahol számot adnak a pártmegbizatás teljesítéséről. Továbbá a taggyűlésen szóban és titkos szavazás során számtalan lehetőség nyílik a párton belüli demokrácia alkalmazására, a vezetőség és a tagság véleményének kifejezésére, egyeztetésére. Fehér István a megyei pártbizottság osztályvezetője Sorban állok a közhivatal lépcsőházában, a felvonó ajtaja előtt. Már félórája várok, de még nem kerültem sorra, vagy amikor éppen én lettem volna a soros, hoztak egy behe- mót nagy ládát, egy íróasztalt, jöttek az ablaktisztítók a létrával, s én mindig lemaradtam. De, most.... az ár- gyélusát... most már én következem. A legközelebbi menettel, ha akármi lesz is, feljutok! Csak addig kitartsak! Szilárdan megvetem a lábam a fedezékemben, tompán és kö- zönyesen tűröm a mögöttem álló szoronga- tásait.. J* Most már semmi sem számít. Eljutottam ide. a paradicsom kapujához, türelmem és szilárdságom jutalmaként. Minden rossznak vége szakad egyszer. A lift már vissza is ért, s az előttem állók közül, hárman be is lépnek, én lennék a negyedik, amikor egy irodaköpenyes molett no bukkan fel valahonnan. A litta» nő kezeteket, földes kezükkel időnként homlokukhoz nyúlnak, letörlik az izzadságot, aztán újból jön a répa órákig, napákig, hónapokig. Talán 50 méterre tőlük furcsa alakú gépét húz a fürge traktor. Ez is répatáblá- bam dolgozik, de úgy látszik szaporábban, mint a népes asszonycsapat. Ugyanis míg tőlük szinte lehetetlen kivárni míg egyet fordul a vontató, a gép mellől gyors egymásutánban viszik a fejelt, tisztított cukorrépát, az átvevőhelyek felé, a pótkocsis traktorok. Itt nagyon kevés az ember, egy a traktoron, egy a gépen, néhányan pedig ott „böngésznek” utána s az elhagyott répákat dobálják fel a pótkocsira. Annál több a nézőközönség, akik a gazdaságból, a járástól, a szomszédos táblákról jöttek nézni a behemót gépet s velük együtt kérdezgetjük Urbán Mihály brigádvezetőt a répaszedő gép tudományáról. ★ — Milyen gyártmányú a gép? — Ezt a kombájnt az NDK- ból kaptuk ... kísérletre. — Régóta dolgoznak vele? — Tavaly kaptuk, de akkor az idény közepén érkezett. Valójában most jön az igazi próba. — Mit tud ez a gép? — Három sor cukorrépát fejel, felszed, tisztít, és pótnak ennyi répát kiszedni, fejelni, elszállítani. — A kezelőszemélyzet? — Elenyészően kevés, a hagyományos répaszedéshez képest. Most még valamivel többen dolgoznak a gép után, mert apró a répa. De ha utána állítják a gépet, akkor két ember is elegendő. — A szállítókon kívül... — Igen, de nekik is köny- nyebb a dolguk, mert nem a földről kell fölrakni a terményt, csak a pótkocsin igazgatják a répát. — Mostoha időjárás mellett is tudják használni ezt a kombájnt? — Az az igazság, hogy ez a gép is szereti a jó időt. Sáros talajon kicsit „bevakolja” a répát, de még mindig emberségesebb vele a munka, mintha a hideg, őszi sárban, esőben asszonyok százai szednék a répát. Mert... volt már olyaji idő, hogy még decemberben is tartott a „répaszüret”. — De miért jár a kombájn előtt az a másik kisebb gép? — Az fejeli a répát. A kombájn* is képes erre, de az szétszórja a földön a leveleket. Így minden megmarad takarmánynak s ott a tábla mint mondtam ez még csak kísérlet — válaszolgat rendű* letlenüi a brigádvezető. ★ Ez még csak kísérlet... A Hevesi Állami Gazdaságban úgy tudják, talán egyedül náluk dolgozik ilyen kombájn a megyében s országszerte sem több a répaszedők száma a tucatnál. Náluk... ha az idő is kedvez, a 200 hold cukorrépa felét ez az egyszem gép takarítja be a sok száz munkás helyett. Naponta 50 ember munkáját verejtékét „takarítja meg” ez a kombájn s az apróbb hibák kijavítása után úgy látszik a mi földjeinken is jól beválik miként már szépen elterjedt az NDK-ban. Most még mutatóban dolgozik a hevesi határban ez a hasznos gép. Előfutáraként a többinek, hiszen a döntés már megszületett arról, hogy a sok munkáskezet, nagy fáradtságot, sok «verejtéket igénylő őszi betakarítási mun* kákát gépesíteni kell. Azért nézik sokan a Hevesi Állami Gazdaság K—7-es tábláján dolgozó répaszedő gépet mintegy sürgetve a többiek érkezését, hogy kevesebben görnyedjenek a répa-, burgonya-, kukoricaföldeken szerte a megyében, hogy a földművelők az őszi munka gépesítésével megszabaduljanak — miként az aratásnál — a derékfájdi- tó, haladatlan, nehéz munkától. Kovács Endre DCebelbeli vei megálljt parancsol nekem, s a molett hölgyet betessékeli a járművébe. — Hohó .. 1 — kiáltom — én vagyok a soros.. Fagyos hangon jő a válasz: — A kartársnő ’ kebelbeli ... Végigmérem a bájdús hölgyet: — Azt én is látom ... De mi közöm van ahhoz? Éppen eleget vártam. A liftes keményebb hangot üt meg: — Nem érti? A kartársnő kebelbeli... Es akkor — máig sem értem hogyan — egyszerre azon kapom magam, hogy beszélek. Szónokolok, lángoló filippikát tartok, úgy érzem magam, mintha isten kezembe adta volna a tárogatót, tüzes szóvirágok hagyják el ajkam, a nem kebelbeliek nevében dörgö átkokat szórok, imigyen: — Mi az, hogy kebelbeli? Van írásbeli, szóbeli, lábbeli, bábeli, belbeli? Maga azt hiszi, hogy nekem nincs keblem? Mi több, nemidült lúdtalpam és reumám ... De itt elvi kérdésről van szó... Maga azt hiszi, hogy. csak ö a. kebelbeli? Nagyon téved, kedves liftkezelő hölgyem __ Mi it t mindannyian kebelbeliek vagyunk, én is, ez az úr is mögöttem., az a nénike is hátúi, kivétel nélkül mindenki. Hogy tetszik ezt képzelni: a kebelbelieknek mindent, a kebelteleneknek egy nagy semmit? Jó, hogy mindjárt nem szögeznek ki a kapura egy táblát: Ez a hivatal csak a kebelbeliek ügyeivel foglalkozik, idegennek coki! Hát nem. asszonyom! E szavakkal félretoltam a meghökkent liftes nénit és beszálltam a felvonóba. A kívülrekedtek között az elismerés moraja futott végig. — Milyen bátor ember! ... — mondta egy néni. A szomszédja a fülébe súgta: — Mibe fogadjunk, hogy kebelbeli?! Novobáczky Sándot de kebelbéli, nincs! De csak keblem van, édes ha vótna is, akkor én asszonyom — mindjob- Lalán nem vagyok ke- ban érzem — lábam is,
