Heves Megyei Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-08 / 211. szám
Most már bevallom, akkor nagyon dühös voltam. Nem a tea miatt, istenem, az a reggeli meleg lötty, amúgyis inkább csak arra lett volna jó, hogy elaltassa szervezetem és lelkem éberségét: nem üres -gyomorra gyújtok rá megint. Azoikra voltam dühös, akik miatt kora reggel nem fértem be egy csomag teáért, mert ők tízkilószámra sót, lisztet, gyufát, meg nem tudom én, mi mindent vásároltak. Most már bevallom, minden cifraságot előszedtem a magyar nyelv árnyalt szókincséből, hogy mérgemet levezetvén, jellemezni tudjam azokat, akikben — mondtam — annyi a bizalom, mint amennyi aszályos időben a hajnali harmat, akik sóban fognak járni és nem cipőben, mert az arra félretett pénzzel sózták el bizalmukat ízetlen bizalmatlanságra. Mondom, nem a tea miatt: az csak ürügy volt. Akkor. Azcita megittam már jó néhány hideg, vagy erős, langyos, vagy forró teát, aranyló színűt vagy zavarost, mint a novemberi bor — és szégyellem magam. A dühömért. A meg nem értésért. Azért a fededékenységért, amelyért nemcsak pszichológiából, de történelemből, vagy még pontosabban történeti pszichológiából megbuktathatnának. Mert ugyan sokat tanultam, de úgy látszik, hogy én majd mindent elfeledtem. Elfeledtem azt, hogy apáim nemzedéke két világháborút ért meg és egy ellenforradalmat, hogy az én nemzedéken csak „békés” negyedszázad alatt is mindig lehetett találni helyet a kereső újnak, amely a térSí. Tea nélkül képen mutathatta, hol dúl embert pusztító háború. Hogy családok hulltak szét és találtak egymásra, hogy újból széthullva soha ne találkozzanak ... És elfeledtem mindezekkel együtt, vagy hogy inkább mindezektől függetlenül azt, miszerint egy jó évtizednyi anyagi gyarapodása az országnak és népének még nem törvényszerűen jelenti az egy évtizednyi gondolkodásbeli gyarapodást is. Valami ősi ösztön működik ilyenkor, valami furcsa és megnevezhetetlen fiziológiai kényszer, amely annál erősebb, minél gyengébb a lélek, s annál önmagát riasztóbb, minél közelebb érzi e kényszer szülőjét: egy meghökkentő változást. Nem tagadom, valóban úgy érzem, hogy ez a vásárlási, ez a gyűjtési sokk valahol a szívek, lelkek, gondolatok mélyén a torz bizalmatlanság talajában gyökeredzett. Elgondolkodtató és tanulságokkal levonandó sokk volt ez, amely szinte tükörképet, ha nagyon is torzító, ha féktelenül is, felnagyítói de tükörképet adott népünk egyes rétegeinek szellemi állapotáról. ;.. mert nemcsak templomos falusi öregasszonyok rohantak sublótból előkotort forintokkal sóért, de városi inteltóktuetek, nagyüzemi munkások is lakodalmi mennyiségű lisztért törték magukat az üzletek előtt; mert nemcsak ötgyermekes anyák riadtak meg a már megriadtságtól bevásárolt szomszéd készleteitől, hanem gyermektelen házaspárok, özvegyasz- szonyok is. Igaz, más dolog hallani valamiről, amely valahol, nagyon messze történt, vagy történik, s megint más, ha a szomszédság majdnem tragédiája kopog a küszöbön. Mégis úgy érzem, hogy töprengenünk kell, fontolgatni, a reális tényeket összevetni az irreálisakkal, — s még több bizalmat nevelni az emberekbe, még több bizalomra okot adni a dolgozó ember számára. Mint ahogy az is elgondolkodtató, — ugye, hogy nem üres fikció, visz- szatérő pártnapi frázis a fellazítás! —, hogyan sikerült, ha csak rövid néhány napra is, ha végtére is viszonylag szűkebb réteget érintően is megriasztani a tegnapelőtt még nyugodt, s ma már a tegnapot maga előtt is szégyellő „vadvásárlókat”? Majdnem azt írtam, hogy gazdasági életünk kiállta a próbát. Mert ez és így nem lenne igaz. Gazdasági életünk gyakorlatilag fittyet hányt ennek a próbának, s mint minden nem örvendetes dologban, ebben is az és annyi volt az örvendetes; hogy a bi- zalmatlankodók meggyőződhettek gazdasági rendünk magabiztos erejében. S persze, hogy ez is bizalmat ad. Ám, nem túlságosan csak az anyagi javak bőségében mérjük mi az utóbbi időben társadalmi rendünk erejét és biztonságát? Igaz, egy eszme annyit ér, amennyivel többet ad vagy egyáltalán ad kenyeret, lakást is, meg emberséget. Mintha egy kicsit elfeledtük volna ezeken a pártnapi agitációkon az emberséget, az eszmét, mintha csak köretként használtuk volna a feltálalt hús mellé, amit aki szeret megeszi, aki nem, az otthagyja... Mintha...» Azt hiszem, Anatole France mondta — nem politikai értelemben idézem én most, inkább pszichológiailag —, hogy a tömeg butább, mint a tömegben a legbutább. És volt ilyen legbutább nem is egy, nem is kettő... Irgalmas szamaritánusok ne legyünk, s ne szakadjon meg szívünk, ha e legbutábbakkal szemben tehetetlenek vagyunk. Csak azt ne feledjük, hogy nem vagyunk tehetetlenek, ha arról van szó, hogy ők legyenek-e, vagy sem a hangadók ... Mondom, akkor tea nélkül maradtam. Ma már: eb, aki bánja. És, mint ahogy akkor is tudtam már, úgy ma még jobban tudom, hogy nem is azért voltam én dühös: sajnáltam a becsapottakat és morogtam magamra, hogy hagytam becsapatni őket. És ezt sokáig el nem felejtem. Nincs sógorság;, komaság . . . A hatvani járás termelő- szövetkezeteiben — mint ahogy máshol is előfordult — sok esetben adódott rokoni kapcsolat a vezetők között. Hozzájárult ehhez az is, hogy egy-egy faluban szinte majd mindenki közeli vagy távoli rokonságban élt, s még inkább erős volt ez a családi, rokoni kötelék a földművesek között. Különösen az első években sok gondot okozott a rokoni kapcsolatokból eredő részrehajlás, a hibák elnézése vagy jogtalan anyagi előnyök juttatása. De sok vitát kavart, sok elégedetlenséget szült, amikor egy- egy fegyelmi ügynél a megkívánt tárgyilagosságot nem lehetett elvárni a vezetőktől rokoni kapcsolataik miatt. Később egyre kevesebb ilyen problémával kellett szembenézni a hatvani járás termelőszövetkezeteiben. S miután érvényt szereztek annak a törvénynek, amely a szövetkezeti vezetők között lévő „összeférhetetlenségi helyzeteket” iktatta ki, teljessé vált a kedvező változás. A nemrég tartott ellenőrzések során ugyanis azt állapíthatták meg a tanácsi vezetők, hogy a hatvani járás termelőszövetkezeteinek vezetői „nem állnak egymással rokoni vagy házastársi kapcsolatban, összeférhetetlenség megállapítására nem került sor”. A hatvani járás közös gazdaságaiban tehát nem dominál a sógorság, koma- tói... de vajon így van-e ez már mindenütt? K. F,. Kis Zsigáék „második aratása” Szerencsétlensége! okozott a leszakadt pótkocsi Szombaton délelőtt Budapesten, a Bem-rakparton tömegszerencsétlenséget okozott az I. ÉPFU tulajdonát képező tehergépkocsi, amelynek pótkocsija leszakadt, és a Dunába esett. Az elszabadult pótkocsi a rakparton halálra gázolta Pohárnok Dánielné, 20 éves adminisztrátort, s további három személyt magával sodort a Dunába. A tűzoltók holtan emelték ki a folyóból Kabacsevies Gvörgyné 38 éves adminisztrátort, dr. Bogyinkó Gézáné 39 éves műszaki szerkesztőt, és Bodás Jánosné 30 éves műszaki ügyintézőt a Szobi utcai kórházba szállították. A rendőrség i baleset ügyében a műszaki tzakértők bevonásával folytatja a vizsgálatot. Á Hevesi Járási Tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályán érdeklődünk: megkezdték-e már a vetést a közös gazdaságokban? — Embereink most vannak kint a községekben, délutánra már tudnánk hírt adni, de addig is talán felhívjuk Kiss Zsigáékat, hátha már ők vetnek — kínálják fel a segítséget. Máris kapcsolják Alat- ka-pusztát. — Halló! Kiss elvtárs? Azt szeretnénk megtudni, meg- kezdtétek-e már a vetést? — Hogy? Hogy mondod? Hogy lassacskán már arattok? Ne bolondozz..; Komolyan kérdezzük, az újságíró elvtársak szeretnének fényképet készíteni. A vonal túlsó végén, úgy látszik, megerősítették az első hallásra hihetetlennek tűnő hírt, így tehát nem volt más hátra, gyorsan kimentünk a hevesi Kossuth Tsz Alatka-pusztai központjába, „aratást látni” szeptember elején. Kiss Zsigmond elnököt a . vetőmag-termeltetők foglalták éppen le, így Szűcs Gyula főkönyvelő vállalkozott arra, hogy elkalauzol bennünket arra a nevezetes árpatáblára, ahol már „közeledik az aratás ideje”. A második aratásé..! Jó negyedórás autózás után érkeztünk a helyszínre, bár négyen álltunk meg a tábla szélén, egy szó sem hangzott. A látvány olyan furcsa volt. olyan szokatlan. Az időnként feltámadó szél kötésig érő ősziárpakalászokat borzolt, a fáradó szeptemberi nap alatt kétoldalt messze hullámzott, ringott a méregzöld ár- i|Í| pateneer. — Ahogy nézem .;; imitt- amott már „virágzik” — hajol le a kalászokat vizsgál- gatva Szűcs Gyula s arasz- szal méri, milyen magas az őszi ároa szára. — ötven .. s hatvan centi — 1 állapította meg s hozzáteszi: V-, j;i4 azt hiszem, ez * máris nagyobb, mint amit előtte arattunk; — Erről a tábláról tehát már arattak egyszer? — Igen, júliusban betakarítottuk az őszi árpát, aztán gyorsan felszántottuk a tarlót. —- Akik hallottak erről a második árpatermésről, rögtön azt mondták: biztos csak az elhullaitott mag kelt ki. —Szó sincs róla. Szabály- szerű vetés volt. legfeljebb kevesebb mag kellett mert valóban beszámítottuk a per- gést is— Kinek az ötlete volt ez a másodszori vetés, hiszen általában napraforgót, kukoricát, takarmánykáposztát tesznek ilyenkor a földbe, de őszi árpáról még nemigen hallottunk? — Ami az ötletet illeti — válaszol a főkönyvelő —valószínű az elnöké és a főmezőgazdászé volt. De itt nálunk bárkinek támad jó gondolata, hasznosítják. — És mi a magyarázata, hogy az őszi árpa. amelynek tudvalevőleg hosszú a te- nvészideje. ilyen rövid idő alatt, ekkorára megnőtt? — Ügy látszik, a jó ötletet a szerencse is kísérte, mert jó esőt kapott az elvetett mag, — Beérik-e ez a második vetésű őszi árpa? — Amint látja . . imitt- amott már maidnem szőkül, de nem is akarunk itt igazából másodszor is aratni. Takarmánynak szántuk ezt a második termést, hiszen a tavasz nagyon mostoha volt. — Nem lenne érdemes legalább kis területen meghagyni az árpát kísérletképpen, hogy tényleg beérik-e másodszor is? — Lehetséges.:. Viszek is belőle mutatóba az elnöknek, meg látogatóinknak. hadd lássák, milyen sokat fejlődött néhány nap alatt. — Kísérleteztek már máskor is az őszi árpa kétszeri „aratásával”? — Még nem. S úgy hallottam. a környékben se igen próbálkoztak. Talán majd most .•. i ezután megjön a kedv, a bátorság a kétszeri aratáshoz. Míg visszafelé kanyargunk, döcögünk a homokos, víztó- csás dűlőutakon. arról beszélgetünk. hogy lassacskán a mi földjeinken is valósággá válik az évenkénti kétszeres termés, a kétszer „aratás”, miként a sokat irigyelt déli világrészeken. A hevesi Kossuthban is száz holdakkal mérik az idén a másodvetéseket és szinte valamennyi jól sikerült, a kukoricától kezdve a napraforgóig. Nem is beszélve az őszi árpáról, amely ugyan még csak kísérlet.. de nagyon biztató. Lehet, hogy nem mindenütt válik be Kiss Zsigáék ötlete, és nem minden esztendőben. De megéri a figyelmet s nem árt eltenni a többi ötlet közé. s alkalomadtán elővenni, mint most is ebben a takarmány- szűk esztendőben. Amikor elköszöntünk az Alatka-pusztaiaktól, nem is nagyon bántuk, hogy bár a vetés miatt jöttünk hozzájuk, egy árva fia vetősépet sem láttunk. Helyette ... majdnem a második idei aratást örökíthettünk meg Kiss Zsigáék - nál. Kovács Endre át weélílé Realizál...(!?) Az utóbbi időben szinte ijesztő mértékben vállal nyelvi szerepet mindennapi nyelv- használatunkban is a realizál szó. A franciáknál a realiser, a németeknél a realisieren ugyancsak divatos szavakMi a szóra nem idegen volta miatt haragszunk, s azt sem mondjuk, hogy bizonyos helyzetekben egyáltalán nincs szükségünk reá, hanem azért hibáztatjuk szinte járványszerű terjedését, mert igen sok magyar kifejezést, szót szorít ki nyelvhasználatunkból. A következő példákban nyelvi szerepet vállaló realizál hangsort is ki lehetett volna iktatni, ha a legmegfelelőbb jelentésváltozások közül válogatnak: „A vállalat éves tervét realizálta”. -r- „Nem realizálódott az elgondolásuk.” — „A kívánság nem realizálható”. — „A történet azután úgy realizálódott.” — „A vers is realizálja a költő sorsát.” stb., stb. Olykor egészen humoros nyelvi formálást eredményez a kérdéses szó felesleges használata. Csak két példát ennek bizonyítására: „A nagy akarás gólokban nem realizálódott". — „A megvalósítás realizálásába hiba csúszott." Az utóbbi mondat felesleges szószaporításával azt is példázza, hogy sokan nem is ismerik a szó jelentéstartalmát. A realizál, realizálódik szó helyett a következő jó magyar megfelelőkben válogathatunk: megvalósít, végrehajt, valóra vált, teljesít, megtesz, illetőleg beteljesedik, sikerül, sikerrel jár, foganatja van, jól üt be, jól vág be stb., stb. A gondolkodás renyhesége, restsége, vagy éppen tunyasága miatt egyesek ezt a válogatási lehetőséget kikerülik, és a „mindenre jó” realizál, realizálódik szót használják, még akkor is, amikor nagyon jól tudják, hogy a beszélő társ, a hallgató, az olvasó bizonytalanságban marad. A pontos, a világos fogalmazás és közlés érdekében szorítsuk tehát vissza a realizál használatát, s kapassuk erőre azokat a magyar szavakat, kifejezéseket, melyek nem juthatnak nyelvi szerephez a rostára tett idegen szó miatt. Dr. Bakos József, a nyelvtudományok kandidátusa Újra műsoron a: Falak Egerben újra műsorra tűzte a moziüzmei vállalat Kovács András díjnyertes magyar filmjét, a Falak-at. Ezúttal a filmet a szakszervezeti székház nagytermében ideiglenesen játszó mozi mutatja be, szeptember 9-től 11-ig. Amikor én még kis srá voltam ...amikor én még kis srác voltam, ordítottam, toporzékoltam, hogy a dagadt bácsit hagyja másra a Sára, s engem vigyen a padlásra... Nem vitt. Mert akkor én még kis srác voltam. Ma én nem vinném a Sárit, még a pincébe se. ...amikor én még kis srác voltam, akkor még én boldog voltam, mert nem voltam nős, csak szerelmes, most viszont nős vagyok és miután az vagyok, még azt se merem mondani, hogy nem vagyok szerelmes, mert nős vagyok, s azt se, hogy szerelmes vagyok. mert hiszen lehet szerelmes egy nős ember, hogy a felesége meg ne tudja?! ...amikor én még kis srác voltam és a rádióhoz nyúltam, olyan pofont kaptam az apámtól, hogy azt hittem, a fizikai szertárban tanulmányozom az elektromos szikrák kisülését... ...amikor én még kis srác voltam, azok a kis srácok jártak úgy, mint a mai kis srácok, akik reggel ötkor már nem lehettek kis srácok, mert örültek, ha újságot mehettek árulni, vagy tejet kihordani. Azok a kis srácok most megőrülnének a boldogságtól, hogy pénz híján nyíratlan hajuk, ma irtó klassz toll, hogy vedlettnek is ócska nadrágjuk voltaképpen a jobb galerik elegáns öltözéke... ...amikor én még kis srác voltam, hit- és erkölcstant is tanultunk, állítólag ezért is csapták ki a harmadik gi- miből a Fej esik Babsit. Nem hitte el a szeplőtelen fogantatást. Es a szeplős lányokat, amikor én még kis srác voltam, nem szerették. Ma ugyebár a szeplőtlen a gyanús. Svájci gyógyszergyárakkal tart titkos kapcsolatot. ...amikor én még kis srác voltam, nem volt űrhajó és Trabant, meg nem volt trolibusz, Lehel hűtőszekrény és lakáskiutalás, mert akinek volt pénze, az csak beköltözött egy éppen üresen álló lakásba. Ha nem volt pénze, beköltözött egy üresen álló kalyibába. Az utóbbiak lényegesen többen voltak. amikor én még kis srác volam. Ja! S amikor én még kis srác voltam, nem volt hobby és hippi, nem volt magnó és sztriptíz és nem volt televízió, meg táncdalfesztivál. S ha az utóbbira gondolok, akkor megfájdul a szívem, milyen boldog is voltam én még akkf'* amikor kis srác ve tam. (egri)
