Heves Megyei Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-08 / 211. szám

Tudományos fnhnsala: kandidátus Minden nap új életekért... I SÁRKÖZT ANDOg;"] VITÁINK Dr. Bukovinszky Lász­ló, az egri megyei kórház nőgyógyászati osztályá­nak vezető főorvosa — a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottságának egyhangú döntése alap­ján — elnyerte az „Or­vostudományok kandidá­tusa” akadémiai tudomá­nyos fokozatot. Gyógyszerszag és fehérség. Fehérek a falak, a bútorok. Mielőtt a szobájába belépek, a csönd is steril. A beszélge­tést ő kezdi, félórányi ideje van erre a riportra, elnézést kér, ha ezt is meg kell majd kurtítania. Sok a beteg, vizs­gál, vizitel, konzíliumra vár­ják, szüléshez szólítják. Nem­rég jelentették: erős vérzés indult meg egy várandós nő­nél. Utasítást adott az osz­tályos orvosoknak, ha csak egy mód van rá, meg kell menteni mind a két életet. Értelmiségi arc, szemüveg­gel. Negyvenöt éves. Szülész és nőgyógyász. A szegedi egyetemi évek után az ottani klinikán kezdi a gyakorlati gyógyítást. 1948-ban elnyeri az Akadémia ösztöndíját; patkánykísérleteket folytat, azt kutatja, hogyan „viselke­dik” az élő szervezet a külön­böző környezeti hatásokra. Szaklapokban publikált tudo­mányos dolgozataira korán felfigyelnek. A fiatal gyakor­ló-gyógyító és kísérletező or­vost. mindenekelőtt az izgat­ja: mit lehet tenni, hogy élet­revaló gyerekek szülessenek. Ezek mellett tevékenysége ki­terjed nővédelmi és család- tervezési kérdések vizsgála­tára is. Tizenhárom éve él Eger­ben. Egy éve vezeti a nőgyó­gyászati osztályt. Mindenna­pi munkája mellett készült az akadémiai tudományos foko­zat megszerzésére. Kétszáz oldalnyi értekezését a fiatal nőle házasság előtti nemi életének nővédelmi problé­máiról írta. Kerek kilenc éven át gyűjtötte össze anya­gát. Az értekezés nyilvános vi­táján. a Tudományos Minő­sítő Bizottság előtt, egyik op­ponense így vélekedett mun­kájáról: — A disszertáció tudomá­nyos és gyakorlati szempont­ból egyaránt fontos, aktuális kérdést tárgyal. Értékes anyagából lényeges és meg­alapozott következtetéseket von le. Legfontosabb megál­lapítása: „A 14—20 éves nők házasság előtti nemi életének gyakorlatával számolni kell’'. Erre vonatkozóan sejtések és becslések korábban is voltak, de a számszerű adatoknak és a jelenségnek, valamint be­folyásoló tényezőinek egzakt bemutatásával disszertáns feltétlenül értékes újat ad. Érdeme: azt bizonyítja: itt olyan jelenséggel állunk szemben, mellyel számolni kell, mellyel kapcsolatban az álszemérmes hallgatás épp­oly keveset ér, sőt káros, mint a hipokrita kiátkozás. 1958-ban kezdte dr. Buko­vinszky László a tudományos vizsgálódást. Kutatta és ta­nulmányozta azokat a körül­ményeket, amelyek a szexuá­lis aktivitást serkentik a fia­tal nők körében, s egyidejű­leg arra törekedett, hogy a házrsság előtti nemi élet kö­vetkezményeivel összefüggés­ben a szexus-személyiség fejlődésére és kialakulására kedvezőtlenül ható tényező­ket is . feltárja. Fontos célok vezették: rámutatni a társa­dalmi, erkölcsi nevelés hiá­nyosságaira. s javaslatot ten­ni a preventív nővédelmi munkára, a szexuális felvilá- ' gosítás és nevelés módszer­tanára. A vizsgálatot négy csoport­ban végezte. Interjúalanyai | azok a 14—20 éves hajado- ’ nők voltak, akik az egri me­gvet kórház nőgyógyászati osztályán terhessésmegszakí- tás műtétér. estek át. 173 fia­tal nőtől — az alapvizsgálat kontrolljaként — a művi ve­11*68. szeptember 8.. vasárnap télés után egy, másfél év el­teltével újra „interjút" kért. Adatokat szerzett természete­sen a fiatal nők szüleitől is. — Milyen fontos megálla­pítások szűrhetők le a vizs­gálat anyagából? — Mindenekelőtt az, hogy a fiatalok nem ismerik a kö­vetkezményeket, s emiatt fe­lelőtlenek. Az aktív nemi életet élő nők közül többen értesültek már 12 éves koruk előtt a szexuális kérdések­ről. Az alapvizsgálat szerep­lőinek több mint 60 százalé­ka avatatlan személyektől szerzett információt. Ezek az értesülések pontatlanok vol­tak, s később nem nyújtottak felvértezettséget a nem kí­vánt következmény megelő­zésére. A vizsgálat anyagá­ban a hivatott személyektől nyert információk mutatója aiacsony, és különösen ala­csony a szülőktől kapott fel­világosítás mértéke. — Azt mondhatom: a szü­lők (anyák) a szex-témában tanácstalanok, tájékozatla­nok, sőt érdektelenek. Min­den mással jobban foglalkoz­nak: hajszolják gyermekü­ket, hogy jobban tanuljon, hogy egyetemre kerüljön. So­kat áldoznak gyermekük egészségi és testi jólétére is, de amikor a szexuális neve- lésre kerülne a sor, úgy tű­nik, képtelenek arra, hogy szülői felelősségüket átérez­zék. Egyértelműen nem ta­gadják a felelősséget, de nem érzik. — Az iskolától, a pedagó­gusoktól várják a segítséget. — Így igaz, de ez nem he­lyes. Mert mi a helyzet a va­lóságban: a szülő a tanítóra, a tanító pedig a szülőre néz. S amit ők álszemérmesség­ből, vagy tájékozatlanságuk­ból következően elmulaszta­nak, azt pótolják az avatatlan informátorok, a barátok, ba­rátnők. a partnerek. A fia­tal nők szexuális nevelése a pedagógusoktól, az iskolától, mint alapfokú fórumtól nem várható. A megfelelő alapot csak a szülők adhatják, első­sorban rajtuk múlik, hogyan indulhatnak a fiatalok ezen az úton. _— Említette, hogy a vizs­gálatban szereplő szülők nagyfokú tájékozatlanságot árultak el. — Elsősorban az anyák azok, akiknek saját szexuá­lis kultúrájuk alacsony szin­tű. Például a fogamzásgátlás kérdéseivel kapcsolatos ér­dektelenségük, tájékozatlan­ságuk saját életükre is jel­lemző. A védekezésre nem fordítanak kellő gondot, nem is nagyon ismerik ezeket a módszereket, s a nem kívánt következmény elhárítását egyedül a művi vetélésben látják. Az abortusz nem a védekezés módszere, csupán kényszermegoldá s — Mit javasol az orvos? — Elsősorban a szülőknek kell szexuális kultúrával r*. «­delkezniük, csak ennek tala­ján remélhető változás, javu­lás. Meg kell oldani tehát a szülők, s főként a fiatal há­zasok szervezett, intézményes oktatását. Tanácsadási lehe­tőséget kell teremteni. Nővé­delmi tanácsadó állomást kell életre hívni, ahol a nevelési munkát orvos végezze. — Obiigát kérdés: további tervei a tudományos fokozat megszerzése után? — Közös vizsgálatot foly­tatok a Központi Statisztikai Hivatallal. Téma: a cigány nők termékenysége. És ké­szülök Párizsba. A WHp, a Világegészségügyi Szervezet ösztöndíjasaként a franciaor­szági nővédelmi tevékenysé­get tanulmányozom majd. Kopogtatnak irodája ajta­ján. Elnézést kér, siet. Kis­vártatva visszajön. Boldog felszabadultsággal lélegzik. Annál a várandós asszonynál az erős vérzést megállították. Megmentettek két életet. Ez a nap legnagyobb pillanata. Pataky Dezső ®PPen négy esztendővel ez­előtt állapítottuk meg eze­ken a hasábokon, hogy aki fi­gyelemmel kíséri közéletün­ket. sokfajta vitával találkoz- hatik. Napilapokban, folyó­iratokban, rádióban, külön­böző találkozókon és össze­jöveteleken harcos, szenve­délyes eszmecseréknek lehe­tünk tanúi, részvevői. Vitá­zunk a termelés technológiá­járól és esztétikai kérdések­ről. a házasságról és a fiata­lok neveléséről, az erkölcsi követelményekről és a mo­dern ember életrendjéről. Talán a bizonytalanság, az in­gatagság, a tétovázás kifeje­zői ezek a különböző nézete­ket hordozó viták? Köldök­néző öncélúság. vagy semer­re mutató szófecsérlés jellem­zi őket? Akadnak, ilyenek is, de többségükben társadalmi fej­lődésünk fontos sajátosságát tükrözik. Azt, hogy az élet valamennyi területén a mun­ka és az építés egészséges lég­köre uralkodik. Ennek az at­moszférának vetületei. és im­már szerves tartozékai a bá­tor hangvételű, őszinte, nyilt viták, amelyek a termelés, a tudományos munka, a politi­kai és ideológiai élet. szocia­lista fejlődésünk egyik-má­sik tisztázandó problémáját érintik. Hacsak a közelmúltra gon­dolunk, tapasztalataink és él­ményeink erősítik ezt a meg­állapítást. A gazdaságirányí­tás reformja sokrétű viták­ban, szakavatott tanácskozá­sokon. gondok és gondolatok őszinte megfogalmazásában kristályosodott ki. Pártéletünk fontos eseményei a vezető­ségválasztó taggyűlések és a pártgrtekezletek gazdag s termékeny vitafórumoknak bizonyultak. Valahány hatá­rozat amely gazdasági és művelődési előrehaladásunk sikereit és problémáit össze­gezi. széles körben ver hul­lámokat, és kelt értékes ref­lexiókat. A viták megélén­külése arról is vall. hogy az eszmei harc, a visszahúzó és fékező nézetek elleni küzde­lem módszere a meggyőzés, a nyugodt, türelmes felvilá­gosító szó. Sok esztendő ta­nulságaival kell-e bizonyíta­nunk, hogy szocialista építő­munkánk világos távlatainak rendszeres magyarázása, problémáink őszinte feltárá­sa. az emberekkel folytatott meghitt beszélgetések nélkül nem tarthatnának ott, ahol ma tartunk. A kor harcos, igazságos, győzelmes eszméit nem ke­zelhetjük iskolásán, olyasfé­le leckének amit kívülről meg kell tanulnunk, és akkor az­után mindennemű szükség­letet automatikusan kielégí­tenek. Nem hiszekegy ez az elmélet. nem valamiféle „credo quia absurdum”, ha­nem valóban az, aminek Marx. Engels. Lenin hirdet­te: vezérfonal a cselekvéshez. Itt kell megragadnunk vi­táink értelmét, elütő voná­sát korábbi évszázadokétól, amelyekben szintúgy pezs- dültek eszmecserék, hisz a a görög Szókratész is szenve­délyesen vitázott az athéni piacon, az Agorán; félemetes vitákban csaptak össze, s hal­tak meg értelmetlenül a közép­korban. és olvashatunk tiszte­letet parancsoló, nagy hord­Heves megye szakmunkás- képző iskoláiban az új tan­évben 2750 diák kezdte meg a tanulást és a munkát. Több­nyire fiúkat de a tervezett­nél jóval több leánytanulót is felvettek (összesen 673-at) ebben az évben. A szakmun­kásképző intézetekben augusz­tus közepén zárult a felvétel, de az aránytalan jelentkezés és a részben kevés pályázó miatt nem töltöttek be min­den férőhelyet. Még mindig van hely az általános iskolát végzettek és az érettségizet­tek számára. Az idei tapasztalat szerint sokan jelentkeztek kereske­delmi, vendéglátóipari, koz­metikus és fodrásztanulónak. A tanító szeretné a gyer­mekeknek a kísértés fogalmát megmagyarázni. Ez azonban semmiképp sem akar sikerül­ni. Végül is az osztály egyik legértelmesebb tanulójához fordul: erejű vitákról, amelyek hoe» zájárultak a tudomány egyik» másik ágának felvirágoztatái» sához, olyan igazságokhoz, ta­lálmányokhoz. felfedezések« hez, amelyeknek a gyógyul­ni. fejlődni és tudni akard emberek látták hasznát. A mi vitáinknak közös ál­lásfoglaláshoz. döntéshez, elhatározáshoz, cselekvéshez kell vezetniük. Olyan tettek­hez. alkotásokhoz, amelyek a szocialista építést és a szo­cialista gondolkodást szol­gálják. Meg kell óvni. vitáin­kat a teoretikus jellegtől, a gondolati játékoktól, a sza­vakból szerzett bűvészmutat­ványoktól, az öncélúságtól: Igazi értelmüket, ha úgy tet­szik, szépségüket az adja, hogy igazítják a valóságot, formálják az életet. De csak­is akkor feszül ilyen erő dis­putáinkban. ha a közösen ki­kovácsolt véleményt a közös tettek együttesen élvezett gyümölccsé érlelik. mari. építőipari szakmákra. Ezért a Munkaügyi Minisz­térium pótfelvételre adott le­hetőséget a vasipari, bánya­ipari. építőipari és a vegy­ipari szakmák megtanulására jelentkező fiataloknak. Szeptember 15-ig lehet je­lentkezni az egri, gyöngyösi, hatvani és a selypi iparitanuló intézetek igazgatóinál. Eger­ben forgácsoló, villanyszere­lő, kőműves s érettségizett la­katos. elektroműszerész, mo­torszerelő, Gyöngyösön: vil­lanyszerelő és kőműves. Hat­vanban: lakatos és kőműves, míg Selypen kovács, lakatos és hegesztő szakmák tanulói­ra van szükség. „Mondd csak. Karcsi, még soliasem estél abba a kísér­tésbe. hogy késsel pénzt ka­parjál ki nővéred takarék­perselye nyílásán?” „Nem, — feleli Károly, és elmosolyodik —, az ötlet na­gyon jó, tanító bácsi!” ★ A tanítónő meg akarja ma­gyarázni a gyermekeknek a különbséget a pompázó rózsa és a szerény ibolya között. „Gyerekek! Az utcán láttok egy gyönyörűen öltözött, szép asszonyt, aki büszkén megy és senkinek sem köszön. Ez a büszke rózsa. Mögötte meg ott megy egy parányi lény, lehorgasztott fejjel...” „Tanító néni, tanító néni? — kiált a kis Péter —, tudom ki az! Az a férje!“ ★ „Az én Ervinem igazán cso­dálatos. Nagy fekete szemét az anyjától, csodálatos vörös sportkocsiját pedig az apjá­tól örökölte.” ★ Sanyi magyarázza: Laci ügyes fiú. Képzeld csak, mindössze 9 éves. és már egy gebines fia.” ★ Egy skót fiúcska édesanyja aggodalmasan mondja a szomszédasszonynak: Adjon nekem tanácsot, nem tudom, mit csináljak, a fiam lenyelt egy pénzdarabot. — És veszélyben van a gyerek? — Nincs veszélyben, mert a férjem szerencsére nincs itthon. ★ Az ötéves Editet kérdezi nagynénje. — Mi a különbség egy ka­lapács és egy halacska kö­zött? — Nagyon egyszerű: be kell tenni mind a kettőt t vízbe, az, amelyik úszni íoe az a bal. Palavessző £ gy nagy vaspántokkal kovácsolt láda legalján, a padláson akadtam rá az én régi palatáblámra. Keretét már megdézsmál­ta a szú, de a táblán a piros vonalak még jól látszottak. A tábla mellől előkerült egy ócska palavesszödarab is, aztán a zsinegre akasz­tott spongya. Ezt a palatáblát harminchat esztendővel ezelőtt vásárolta édesanyám a kövesdi vásá­ron. Akkor kaptam új háti táskát is, mert a vászontarisznya már nem volt divat. Úgyszólván varázslat alá kerültem kedves emlékeim láttán. Csak ültem a láda szélén és hunyott szemmel gombolygattam visszafelé az idők fonalát. Újra gyermeknek éreztem ma­gam. Első osztályos gyereknek. Anyám szok­nyájába kapaszkodva, sírva léptem át az is­kola küszöbét. — Ne sírj, fiacskám — vígasztalt öreg ta­nítóm, akinek csontja sincs talán, aztán szem­mel megmért magának és körülbelülre beül­tetett a negyedik padba. Első héten csak ismerkedtünk az iskolával, felállni, leülni, köszönni tanultunk, aztán elő­került a palavessző. És a képzelet szárnyaival visszaröppenve a múltba, újra kézbe vettem a régi írószerszámot. Egy sor dőlt vonal, egy sor egyenes, egy sor karika. Majd a legelső betűk. Egy karika, mellette egy vonal: ÓL. Aztán következett a másik könnyen írható új szó: Lili. Igen, a ma negyvenévesek, még palatáblára, palavesszővel tanultak mag írni. Félóra is beletelt, míg előkerültem a pad­lásról. Kezemben a palatábla és a palavesz- szö. Feleségem, amikor meglátott, csodálko­zott, a fiam nevetett, nekem pedig kevés hí­ján kicsordult a könny a szememből... Új Ikaros A felhőket az utolsó cseppig kisöpörte az n égről a Bükk felöl fújó szél. A levegő tiszta volt és áttetsző, szinte közelinek tűntek a néhány kilométerről bámészkodó hegyek. Délutánra hajlott az idő, amikor észrevet­tem az égbolton egy parányi fekete pontot. Eleinte mozdulatlanul állni látszott, majd meghimbálta a szél és méltóságteljesen tovább úszott. — Sárkány — állapítottam meg, és mivel ráértem, elsétáltam, hogy megkeressem a zsi­neg másik végét, a sárkány boldog tulajdono­sát. Róttam az utcákat és közben a kék ég­bolt alatt lebegő papírsárkány mozgását fi­gyeltem. A dombtetőn egy zöld csipkebokor mellett pillantottam meg a tízéves Petit. Fél szemé­vel hunyorogva kémlelte az égen úszó sár­kányt és arca valamilyen különös gyönyörű­ségben úszott. Régi latin olvasmányom jutott eszembe Ikarosról, Daedalus fiáról, aki atyjá­val együtt a krétai labyrinthusból mesterséges szárnyakon elrepült, majd miután a nap he­ve felolvasztotta a szárnyakat, a tengerbe zuhant. A gyerek biztos kézzel tartotta a zsineget és elszántan kormányozta a sárkányt. — Mi leszel, ha megnősz? Rám nézett és szinte gondolkodás nélkül válaszolt. — Lökös pilóta ... A város fölött lebegő papírsárkány elkez­dett lefelé landolni. Úgy és olyan ütemben, ahogyan a feszülő zsineg parancsolta. Mire földet ért, már legalább tízen ünnepelték az új Ikarost, aki saját készítésű sárkányával több száz méter magasra repült. Legalábbis gondolatban, a képzelet mesebeli szárnyain .. A gyerekek a vállukon vitték a sárkányt, és boldog tulajdonosát hazafelé. Csütörtök \ délután volt, de Petinek ez marad minden bi- 1 zonnyal életének egyik legszebb ünnepnap - jd.fi, •—■ szi — Pótfelvétel a szakmunkásképző iskolákba de kevesen a vas- és fém­Qyevmekszái

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents