Heves Megyei Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-08 / 211. szám
Á parféiét alaptörvénye a demokratikus centralizmus Mindnyájan a piacról éiüiik A párt életét belső törvények szabályozzák, amelyek meghatározott rendszert képeznek szervezeteik felépítésében, gyakorlati tevékenységében. Ezek jelentőségükben, tartósságukban meglehetősen különböznek egymástól. A pártkongresszusok feladata, hogy a pártélet törvényeit rendszeresen felülvizsgálja; megerősítse azokat, amelyeknek helyességét, szükségességét a gyakorlat igazolta, korrigálja, vagy hatályon kívül helyezze azokat, amelyeken az élet túlhaladott. Van azonban a pártéletnek alaptörvénye is: a demokratikus centralizmus. Alaptörvény ez kettős értelemben. Egyrészt állandó érvényű szabálya a pártnak, mert mellőzni sohasem szabad. Az állandóság azonban nem mozdulatlanság. A demokratikus centralizmus is állandóan fejlődik, erősödik. Másrészt alaptörvény, mert meghatározó szerepet játszik a párt egész tevékenységében, mindennapos gyakorlatában. A demokratikus centralizmus maradéktalan érvényesítése jelenti a legfőbb szervezeti biztosítékot arra, hogy a párt és a munkásosztály eszmei, politikai célkitűzései nem maradnak kívánságok, óhajok. Mindehhez tegyük hozzá: e fontos alaptörvény szerves tartozéka, hogy a párt politikájának, feladatainak széles körű megvitatásánál jelentkező véleményeltérés esetén a kisebbség köteles magát alávetni a többség határozatának. Vagyis a vitát, a kérdések érdemi megtárgyalását —, amelyben az adott pártfórum minden tagja teljes joggal részt vehet — határozatnak kell követnie. Ez — a pártfegyelem révén — minden kommunistára egyaránt kötelező. A pártdemokrácia a bírálat és önbírálat kifejlesztését is jelenti; ez teszi lehetővé a párt számára a munkában észlelt hibák, rendellenességek feltárását, az alsó szervektől, a tagság^ tói jövő kezdeményezések figyelembevételét. A demokratikus centralizmus egyébként nemcsak a párt belső életének, hanem a szocialista államnak is jelentős alapelve, amelyet az állami irányítás széles körében érvényesíteni kell. Mi a helyzet jelenleg a párt alaptörvényével? A IX. kongresszus óta eltelt csaknem két év bebizonyította, hogy pártunk életében a Központi Bizottságtól az alapszervezetekig következetesen érvényesül a demokratikus centralizmus. Ennek bizonyítéka elsősorban az, hogy a IX. kongresszuson elfogadott határozatok végrehajtása gazdasági és politikai életünkben mindenütt következetesen és eredményesen folyik. Az utóbbi hónapokban különösen sokat beszéltünk a gazdaságirányítás reformjának előkészítéséről, illetve ennék zökkenőmentes bevezetéséről. Arról azonban már kevesebb szó esett, hogy ez a nagy jelentőségű — mondhatni történelmi — esemény milyen kapcsolatban volt a demokratikus centralizmus érvényesülésével. A gazdaságirányítás reformjának bevezetését, mint ismeretes, a Központi Bizottság kezdeményezte. A kommunisták azonban minden munkahelyen, minden alapszervezetben nemcsak elfogadták, illetve aktívan állást foglaltak mellette, hanem mindenütt tevékenyen részt vettek a reform alapgondolatainak ismertetésében, a bevezetésével összefüggő gyakorlati feladatok végrehajtásában. A tagadhatatlan eredmények és pozitív vonások azonban nem tehetnek önelégültté bennünket ezen a téren sem. Negatív jelenségek is vannak, amelyeket észre kell venni és amelyeknek tanul- j ságait fel kell használni a de- I mokratikus centralizmus to- j vábbi erősítésében. A helyzetet vizsgálva, vál- , fczatlanul az egyik legfonto- k»bb probléma, hogy még mindig sok helyütt neru értik helyesen a centralizmus fogalmát. Bizonyos értelemben egyoldalúan kezelik, leszűkítik csak a központi, illetve a felsőbb szervek döntéseire. Gyakran találkozunk olyan nézettel, hogy a helyi pártszervezet álláspontját már nem sorolják a centralizmus fogalomkörébe, még akkor sem, ha az legközvetlenebbül is valamelyik központi határozat végrehajtását szolgálja. Ez a szemlélet az egyik forrása annak az eléggé elterjedt gyakorlatnak, hogy a különböző állami és gazdasági szervek képviselői az alapszervezet vezetőségének vagy taggyűlésének állásfoglalását nem tekintik figyelemreméltónak; a párt véleményének csakis a pártbizottságok, vagy még inkább a felsőbb szervek álláspontját tartják. Ez a kérdésnek azonban csak az égjük oldala. Ahhoz, hogy az alapszervezetek valóban nagy tekintélyű, tárgyalóképes partnerré váljanak mindenütt, szükség van arra is, hogy az alapszervezetek élén felkészült, tapasztalt, a párt politikáját jól képviselő vezetők álljanak. A most sorra kerülő vezetőségválasztások tehát minden bizonnyal erősítik a párton belül mind a demokráciát, mind a centralizmust is. A demokráciát úgy, hogy a vezetők kiválasztásánál maradéktalanul érvényesül a párttagság akarata. A centralizmust pedig azzal, hogy a kommunista kollektíva, az alapszervezet felruházza a vezetőket a hatalommal, a döntés pártszerű jogával. így a vezetőség állásfoglalásában a párttagság megtalálja saját véleményének kifejezését. A centralizmus értelmezésében találkozni olyan nézettel is, amely a központi irányítást lényegében azonosítja a bürokráciával, illetve többé-kevésbé annak táptalajaként kezelik. Itt tulajdonképpen összekeverik a központi irányítást a túlzott központosítással. A helyesen értelmezett és megvalósított centralizmus nem erősíti a bürokráciát, hanem éppen fordítva: hatékony eszköze a bürokrácia elleni harcnak. Számtalan példa van arra, a központi bizottsági határozatok, pártvezetőségi állásfoglalások, taggyűlési döntések egész sora vált a bürokrácia felszámolásának segítőjévé. A centralizmus erősítésének feladata összhangban van a demokrácia állandó szélesítésének követelményével. Sőt a pártdemokrácia fejlesztése részben központi útmutatások, kezdeményezések alapján történik. A feladatok között első helyen kell említeni a rendszeres elvi, elvtársi, pártszerű vitákat. Ahol a párttagság hallgat, ahol nem vesz részt az álláspontok formálásában, ahol tudásával, tapasztalatával nem gazdagítja a tanácskozást, nem segíti a döntések megalapozottságát, ott baj van a pártdemokráciával. Következtetésként minden pártszervezet elemi kötelessége, hogy ösztönözze a párttagságot: nyilvánítson véleményt a fontosabb politikai, gazdasági és más kérdésekben. Erről az utóbbi évtizedben, különösen a IX. párt- kongresszuson nagyon sok szó esett. A párton belüli vitát természetesen nem elegendő a felszólalók számán mérni, hanem azt is célszerű megvizsgálni, hogy a felszólalók mit mondtak, érdemben állást foglaltak-e, felszólalásukkal előbbre vitték-e a napirendé., levő ügyet. A formális pártélet egyes helyeken nem a tagság hibája. A magvas felszólalásoknak, a színvonalas állásfoglalásoknak a feltételét a pártszervezetek vezetőségeinek, illetve a felsőbb pártszerveknek is meg kell teremteniük. Ha úgy tetszik, a vitát elő kell készíteniük. Nem „forgatókönyvre”, nem szerepkiosztásra, hanem a tárgyalt kérdésről adott információra van szükség. Tehát előzetesen meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy a párttagok a tények alapos ismeretének birtokában fejthessék ki véleményüket és alakítsák ki álláspontjukat. Nem új jelenségek ezek. Hosszú ideje folyik ellenük a harc, sőt van is némi javulás. Mégsem szabad velük megbékülni annál inkább, mert változnak a körülmények, amelyek között dolgozunk, éspedig olyan értelemben, hogy az egyes területek vezetőinek nagyobb az önállósága, szélesebb a hatásköre, s ez helyes és szükségszerű. Mindamellett ez a demokratikus folyamat is felidézhet antidemokratikus veszélyeket, amelyeknek nem utolsósorban a helyi pártellenőrzés állhatja útjukat. AMIKOR A GAZDASÁGIRÁNYÍTÁSI reformot meghirdették, az egyszerű emberek nem könnyen igazodtak el a bonyolult gazdasági kérdések között. Ez év elején a lakosság döntő többsége már bízott a párt és a kormány célkitűzéseinek helyességében. De a megváltozott körülmények között hogyan visel- kedk majd a piac, miként alakulnak az árak, vajon nem lesz-e infláció? — kérdezték többen. Bizonyos mértékű aggódásra és fenntartásra számítottunk, hiszen sok ember gondolkodásában a piaci versennyel, a nyereséggel és a változó árakkal szemben — valamelyest érthető — ellenszenv uralkodik. Amikor a kapitalista és a szocialista piac közötti különbséget az emberek már kezdték érteni, az óvatosak még mindig azt mondták, hogy majd meglátjuk... mindnyájan a piacról élünk. Most, mit mutatnak a tények, mit igazolnak az eddigi tapasztalatok? A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az ipari termelői árak színvonala lényegesen nem változott. Júniusban a termelői árak csupán két ezrelékkel haladták meg az 1968. januári szintet. Az ipar értékesítési árszintje az első fél év végén megegyezik a januárival. Mi tette ezt lehetővé? EBBEN AZ ÉVBEN AZ IPARI termelés 6—7 százalékos, a mezőgazdasági termelés 3—4 százalékos és ennek megfelelően a nemzeti jövedelem mintegy 5—6 százalékos növekedését tűztük ki célul. Mindnyájunk közös feladata, hogy az idei népgazdaság tervet teljesítsük és ezzel a harmadik ötéves tervben meghatározott gazdaságpolitikai célokat elérjük. Másrészt 1968-ban alapvető érdekünk, hogy a gazdaságirányítási rendszert bevezessük, a népgazdaságot tovább fejlesszük. Megyénk ipari termelésének növekedése az első fél évben az országos átlagtól elmaradt, tehát az év végéig akad még javítanivaló. Viszont az ipari vállalatok az országosan tervezett 7,3 százalékos nyereségnövekedéssel szemben nyolc százalékkal, megyénkben ennél jóval nagyobb mértékben növelték az eredményt A terv azt tűzte ki célul, hogy gazdasági fejlődésünk kiegyensúlyozott a fogyasztási és a beruházási cikkek piaca szilárd legyen, tovább növekedjék a gazdasági munka hatékonysága és a termelés jobban alkalmazkodjék a bélés a külföldi szükségletekhez. Ezeket a főbb célkitűzéseket elértük, illetve megközelítésükre jó úton haladunk. Mit ígért az idei terv nekünk, fogyasztóknak? Azt, hogy a jövedelmek emelkedésével összefüggésben többet vásárolhatunk. (Körülbelül 7 százalékkal nő a kiskereskedelmi forgalom.) Június végéig a megyénkben 6,6 százalékkal, országosan 7 százalékkal nőtt. Az idei költségvetés vitájából, a párt és a kormány vezetőinek nyilatkozatából kitűnt, egész pénzügyi politikánk központi célkitűzése, hogy népgazdaságunk kiegyensúlyozottan fejlődjék. Egyrészt az eddiginél gyorsabb, másrészt biztonságosabb fejlődést akarunk megvalósítani. A pénz vásárlóerejének, a forint stabilitásának megőrzése mindnyájunk érdeke. Mégis hozzá kellett nyúlni az árakhoz. Az új mechanizmus megkövetelte, hogy az árarányok figyelembe vegyék a termelési költségeket, a piac, a kereslet és a kínálat viszonyait. De a mi árreformunk figyelembe vette és szolgálta az életszínvonal politikai elhatározásait. Ügy változtatták a fogyasztói árakat, hogy összességében biztosítható a lakosság és ezen belül a munkások, a bérből és fizetésből élők, valamint a parasztság egy-egy keresőre eső reálbérének tervezett növekedése. ELEINTE NEHEZEN SZOKTUK MEG, hogy vannak szabad-, maximált és hatósági árak. De az alapvető közszükségleti cikkek árát továbbra is az állam szabályozza. Ahogy ígérték, csökkent az alapvető élelmiszerek: a vaj, a cukor, a sajtfélék, valamint a mosószerek, a rádió, a hűtőszekrény és a televízió ára. Emelkedett a bútor, néhány vas-műszaki cikk, a vendéglői és az élvezeti cikkek ára. Viszont az állam toAz egri TECHNOLUX Ktsz „Reklámdekor” részlege — egy idő óta már csak a megyei telefonkönyvben s néhány rászedett megrendelő kellemetlen emlékei között szerepel. A szövetkezeti egységet ugyanis a közelmúltban — a vezetőség egyhangú határozata alapján — feloszlatták, mert hogy úgymond, inkább csak ártott az új cégjelzés alatt új utakat, piacokat és eredményeket kereső ktsz hírnevének... Nagyvonalúan vezetett s dolgozó műhely, lezser üzleti tárgyalások, „téves” számlázások sorozatának búcsúztatója a meglehetős tömörséggel fogalmazott jegyzőkönyv, amelyet az élőbeszéd tesz teljesebbé: A szép reményekkel indított részleg a tavalyi első év felének deficitjét december végéig csak üggyel- bajjal s máig is vitatható „manőverekkel ’’pótolta és a jóindulatú figyelmeztetésekből még az idén sem akarta levonni a tanulságot. Emberei tovább folytatták merész vállalkozásaikat, miszerint olykor „ex has” kalkuláltak, részszállításoknál követelték a végszámla kifizetését, késtek a határidőkkel, némely munka elvégzéséért a megengedettnél több pénzt kértek. S ennek következtében többször a megengedettnél jóval több jutalékot vágtak zsebre. Mondhatni, „kissé” elszaladt velük a ló, már-már semmi sem fékezte őket. Ügy tűnt, mintha a nagy száguldásban némiképpen megfeledkeztek volna arról, hogy a ktsz nem fedőnév, hanem hivatalos munkaadójuk, amellyel szemben mindenkor kötelezettségeik vannak. Több más mellett — t szövetkezeti becsület megőrzése, öregbítése. Reklamáció vábbra is hozzájárul (dotálja) több élelmiszer, a tűzelőszer, a gj'ermekruházati cikkek árához. Kétségtelen, a burgonya, káposzta, zöldpaprika, borsó, uborka ára az idén drágább lett. Nem az új mechanizmus, nem a szabad piaci ár okozta ezt, hanem a rendkívül aszályos időjárás. Az állam hiába próbálta volna hatóságilag megszabni a zöldség és a gyümölcs árát, azzal nem több, inkább kevesebb lett volna a piacon, az árak nem lefelé, hanem felfelé futottak volna. A vásárló nyomban észre- vszi és szóvá is teszi az áremelkedést. Az árcsökkenést természetesnek tartja és arról jóval kevesebb szó esik. Melyik háziasszony tudná reálisan megállapítani az összes ármozgások több hónapos egyenlegét? A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a kiskereskedelmi árak az idén 1,2 százalékkal alacsonyabbak mint tavaly. A munkások és az alkalmazottak az elmúlt évhez képest az idén egy százalékkal olcsóbban vásárolhatták a szükséges élelmiszereket. NEMCSAK AZ IDŐJÁRÁS okozott rendkívüli nehézségeket, hanem a politikai helyzet éleződése, a csehszlovák események alakulása is. Sok helyen valósággal megrohanták az üzleteket, több hónapos készleteket vásároltak sóból, lisztből, különböző élelmiszerekből. A kereskedelem, az ország árutartalékai állták a próbát. Ha elő is fordult átmeneti fennakadás, azt inkább szállítási, utánpótlási nehézség okozta. Sokan már szívesen visszavinnék a fél mázsa sót és ezek az emberek is elismerik, hogy azokban a zavaros napokban sem emelték az árakat. Akadnak bosz- szantó hiánycikkek, de a rend helyreállt. Az új árrendszer első fél évi tapasztalatai általában megfelelnek a várakozásnak. ért — s fogyni kezdett a ktsz türelme. Az idei első negyedévben már az utolsó figyelmeztetést adták a részleg dolgozóinak, ám ez is falra hányt borsó maradt. Végül is a műhelyt feloszlatták s munkatársait — kettő kivételével — elbocsátották. Ügy vallják most a szövetkezetben, hogy az erkölcsi veszteségen kívül különösebb anyagi károsodás nem érte a TECHNOLUX Ktsz-t, időközben rendezték a pénzügyi kérdéseket, csupán egy 4 ezer forint körüli kötbért kell — éppen a közeli napokban — fizetni a dekorációs részleg dolgozóinak bűne miatt. Ám remélik, hogy mielőbb ez is megtérül. A szövetkezetben azonban az erkölcsi veszteséget jobban fájlalják — így valószínű, hogy okultak az esetből. S mert nem mondtak le végérvényesen a reklámdekorációval foglalkozó üzemágról, új emberekből rövidesen újjászervezik azt, a válogatásnál bizonyára alaposabbak lesznek mint korábban és az ellenőrzést is komolyabban veszik az eddiginél: Egymillió-kétszázezer forintos tervvel dolgozott az idén a részleg hét embere. Az új műhelytől — gondolható — legalább ennyit, vagy még többet várnak, mivel szolgáltatásaira megfelelő igény mutatkozik. Hasznára lehet hát a szövetkezetnek. Ám ugyanekkor ne feledjék: a megrendelő sem károsodjék. .! (gyóni) Mimim 3 V. I. Magyar munkások a Huszonöt évvel ezelőtt, 1943 nyárutóján feszültté vált a helyzet Horthy-Magyorszá- gon. A lakosság értesült a németek sztálingrádi vereségéről, a nép haladó, demokratikus rétegei, mindenekelőtt a munkás- osztály, fokozták ellenállásukat a háborús intézkedésekkel szemben. A megyék és járások vezetői már megkapták a titkos utasítást, hogy készítsék el és terjesszék fel a honvédelmi miniszterhez a megbízhatatlan munkások névjegyzékét, mert — úgymond — állambiztonsági okokból internáló táborba, vagy büntető századokkal a harctérre küldik őket Az ország minden részében kisebb-nagyobb megmozdulások kezdődtek, béremelésért, a munkaidő csökkentésért, a kötelező vasárnapi munka eltörléséért, jobb ellátásért és a katonai parancsnokok önkénye ellen. Csongrád és több más megye kötelező terménybe szolgáltatással sanyargatott parasztsága nyíltan kimutatta elégedetlenségét. A jegyre kapható napi kenyérfejadagot az egész országban húsz dekára csökkentették, lisztből vagy száraztésztából két kiló járt havonta egy személynek. Az iparvidékeiben olyan kevés volt a tej, hogy a csecsemőknek és a betegeknek sem jutott. A gazdasági viszonyok és a fasiszta rablóháború frontjain elszenvedett vereségek hatására 1943 szept. elején a csepeli gyár néhány üzeme beszüntette a termelést. Ez volt a háborús évek legnagyobb arányú sztrájkmegmozdulása Magyarországon. Leállt a martin, a csőgyár, a durvahengermű mintegy ötezer munkása. A hatóságok katonákat vezényeltek a gyárba, a sztrájkot elfojtották, részvevőit leterrorizálták, vezetőikkel szemben kemény megtorlást alkalmaztak. fasizmus ellen A mecsekszabolcsi, a várpalotai, az ajka- csingervölgyi és a berentei bánya, a bonyhádi zománc- és cipőgyár, a diósgyőri vases acélárugyár munkássága már hónapokkal előbb küldöttségekkel és beadványokkal tiltakozott a legfontosabb létszükségleti cikkek árának 40—60 százalékos emelkedése és a hétről hétre nehezedő élet- körülmények miatt. Az igazgatóságok, a katonai parancsnokok csendőri karhatalom kirendelését kérték „a tüntető megnyilvánulások gyökerében való elfojtására”. A csepeli munkások sztrájkjának kíméletlen elfojtása és a karhatalom nyomása sem tudta megfélemlíteni a diósgyőri munkásokat. Az üzemben illegális kommunista csoport működött, tagjainak nagy befolyásuk volt a szakszervezetben tömörült munkásságra. A kommunisták kezdeményezésére szeptember 9-én kifejezetten politikai jellegű sztrájk robbant ki Diósgyőrött, több mint kétezer munkás részvételével. Követelték, hogy vessenek véget a szovjetellenes háborúnak, kössön a kormány különbékét, tegyen intézkedéseket az ország függetlenségének biztosítására. Jóllehet, az akkori körülmények között a munkások bátor akciójának nem lehetett elhatározó jelentősége az ország belpolitikájára, a csepeli, a diósgyőri és a többi megmozdulás félreérthetetlenül figyelmeztette a népellenes Kállay-kormányt a forradalmi proletariátus és a békeerők növekedésére. De j Horthy ellenforradalmi rendszere minden- I nél jobban félt a néptől, x>akon teljesítette 1 Hitler kívánságait, s intézkedéseivel siettette, hogy az ország egyre mélyebbre süllyedjen a háborús katasztrófába. ¥. F. I Dr. Fazekas László ftem ilyen reklámot akartak reklamációt 1968. szeptember 8„ vasárnap
