Heves Megyei Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-08 / 211. szám
BUKAREST: Nicolae Ceausescu, a Roman Kommunista Párt főtitkára, az államtanács elnöke pénteken fogadta a Romániában tartózkodó Drew Pearson amerikai újságírót. A megbeszélésen jelen volt Mircea Malita külügyminiszter-helyettes is. LONDON: Adolf Hitler gondosan megőrzött minden hozzá intézett levelet, akkor is, ha azokból nem éppen bámulat vagy elragadtatás csendült ki. Egy New Yorkból keltezett üdvözlőlap így szól: „Utolsó karácsonyodra”. Egy másikat szamáríei ékesít és Jugoszláviában adták fel, így hangzik: „A világ valamennyi szamarának nevében: Heil Hitler!” A párizsi központi postahivatalban feladott „Hitler kancellár úrnak” szóló lap a következőket tartalmazza: „Ez az utolsó születésnapod, te vadállat. A leszámolás közeleg”. KAIRÓ: A kairói Akhbar el Yom című hetilap közölte, hogy Izrael a júniusi háború óta nagy mennyiségű fegyvert, _ többek között 100 korszerű' tankot, egy tengeralattjárót és 12 torpedóhajót kapott. A lap hozzátette, hogy az izraeli hadsereg és légierő is rövidesen kap új fegyverszállítmányokat. BELGRAD: Tito, jugoszláv államfő meghívására szeptember 30- tól október 5-ig hivatalos látogatást tesz Jugoszláviában Franz Jonas, osztrák köztársasági elnök. Jonas, Tito tavalyi, ausztriai látogatását viszonozza, LISSZABON: Pénteken este sürgős műtétet hajtottak végre Salazar, portugál miniszterelnökön, miután a 79 éves kormányfő elesett nyári rezidenciájában. A hivatalos közlemény szerint a sebészeit egy vérömlenyt tartalmazó daganatot távolítottak el Salazar testéből. Minthogy a közlemény szerint idegsebészek is részt vettek az operáción, feltehető, hogy a vérömleny Salazar fején volt. Legfrissebb sporljelentésiink FTC—Bp. Honvéd 1:0 (0:0) Az NB I. osztályú labdarúgó-bajnokság 22. fordulójából szombaton délután játszották le 45 ezer néző előtt a Népstadionban a Ferencváros—Bp. Honvéd rangadót Az első félidőben gól nem esett. A második félidő végén Varga góljával megszerezte a vezetést a Ferencváros csapata: 1:0 arányban győzött a Bp. Honvéd ellen. Zajtalan fegyver Oleg Anyicskin, a TASZSZ tudósítója jelenti New Yorkból: Évről évre fokozódik a vegyi- és baktériumfegyverek gyártása az Egyesült Államokban. Seymour Hersh nemrég könyvet jelentetett meg „A vegyi és baktériumháború” címmel, amelyben arról ír, hogy a Pentagon stratégái ennek a „zajtalan fegyvernek” megfelelő körülmények között nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, mint a nukleárisnak. Ian Smith miniszterelnök Rhodesiái Front pártja rendkívüli kongresszust tartott, hogy megvitassa a kétlépcsős alkotmánytervezetet. A kongresszus pénteken este heves vita után minimális többséggel 217:206 szavazatarányban elfogadta a miniszterelnök által szorgalmazott alkotmánytervezetet. A szélső- jobboldal képviselői, akik élesen támadták a színeseknek juttatott minimális engedményeket, a szavazás után erkölcsi győztesnek érezték magukat és Rhodesiái Nemzeti Párt néven önálló pártot alapítottak. Az alkotmánytervezet szerint most ötéves átmeneti időszak következik, amelynek idején a fehér és színes bőrű lakosság az eddigi törvények-1 nek megfelelően választja képviselőit a parlamentbe, öt év múlva három különálló kamarát hoznak létre a helyi Az ilyen fegyverek előállítására irányuló költségvetés százmillió dollárról 300 millió dollárra nőtt 1961—1964. között. 1964 óta az erre vonatkozó adatok titkosak. A „Time” című folyóirat arról ír, hogy az USA titkos intézeteiben olyan vegyianyag előállításán dolgoznak, amely az emberben hallucinációkat kelt és teljesein tehetetlenné teszi. Ez az új fegyver a hírhedt LSD narkotikum fel- használásával készül. (MTI) ügyek intézésére, kettőt az afrikai lakosság, egyet a fehér telepesek számára. Az év végére érkezik el a naptevékenység mostani maximuma; az előjelek szerint azonban nem egészen úgy, ahogyan a tudósok előre kiszámították. A naptevékenység erősségét az úgynevezett napfoltszámmal szokás jelezni, amelyben egyszeresen szerepel az egyes napfoltok száma és tízszeresen a napfoltcsoportoké. A napfoltszámok a naptevékenység alakulásához igazodva a maximum felé közeledő időszakban viszonylag egyenletesen szoktak növekedni, majd a csúcs elérése után ugyancsak egyenletesen csökkennek. Kegyelmet kap Subandrio? Suharto elnöknek azt javasolták, hogy utasítsa el dr. Subandrio egykori külügyminiszter kegyelmi kérelmét. Subandriót, mint ismeretes, halálra ítélték az 1965-ös puccsban való részvételért. Subekti professzor, a legfelső bíróság elnöke tudósítóknak kijelentette, hogy az elnök elé terjesztette dr. Su- badrio és 25 más kommunistabarát személy kegyelmi kérelmét, azzal a javaslattal, hogy azokat az elnök utasítsa el. A legutóbbi maximum idején, 1957—58-ban a napfoltszám havi átlagban több hónapon át meghaladta a kétszázat, de olykor egy-egy napra a 250-et is megközelítette. Viszont alig volt nap, amikor legalább a százat nem érte volna el. Jogosnak látszott a feltevés, hogy most közpes erősségű lesz a naptevékenység a maximum idején. Ezzel szemben ma már biztosra vehető, hogy a napfoltszám decemberben is alig haladja majd meg a 110-et. Dél-Rhodesiában szakadár párt alakult Nem úgy alakul a naptevékenység, ahogyan várták A külpolitika híreiben szerepelnek i mint hatalmi eszköz II sajtó Napoleon, a franciák császára ellen 1814-ben négy nagyhatalom szövetkezett. A császárnak ez idő tájt számoltak be arról, hogy egy újonnan megalakult és gyorsan népszerűvé vált német újság, a Rheinischer Merkur hevesen támadja őt és a franciák ellen mozgósítja a német népet Napoleon keserűen jegyezte meg: Ez a lap társa a négy nagyhatalomnak, ez az ötödik nagyhatalom. Azóta szokták emlegetni, hogy a „sajtó nagyhatalom”. Ez a „nagyhatalom” azonban korántsem magától való, öncélú valami. A modem sajtó kifejlődésekor az uralkodó osztályok gyorsan felismerték, milyen jelentős eszköz kerül az újságokkal (később a rádióval, napjainkban pedig a televízióval) a kezükbe, hatalmuk fenntartására. A burzsoá demokráciákban, persze, sokszor szónokolnak a sajtó állítólagos szabadságáról, a valóság azonban az, hogy a tőkésországokban politikai, adminisztratív és gazdasági beavatkozással nagyon is szoros, merev korlátok közé szorítják ezt a „szabadságot”, és szilárd hatalmi eszközként használják fel a sajtót: az újságokat, a rádiókat, a televíziót. Minden nagy tőkés pártnak van saját sajtója, a kapitalista országokban a kormány szigorú ellenőrzése és irányítása alatt áll a rádió és a televízió. E szabály alól csak kevés kivétel van, ami lényegében nem is mond ellent e törvényszerűségnek, amely a kapitalista rend sajátja. Ha Franciaországban a gaulle-is- táknak nincs is nagy példányszámú napilapjuk, a rádiót és a televíziót annál következetesebben használják fel propagandájukban. (Emlékezetes, hogy milyen nagyarányú tisztogatást hajtottak végre a május—júniusi válság után ,a párizsi rádióban és televízióban.) Nem jelent kivételt, hogy Amerikában „független” magántársaságok kezében vannak a rádió- és televízióállomások: állítólagos szabadságuk csak arra terjed ki, hogy árnyalati különbséget tegyenek a köztársasági vagy a demokrata párt javára, amelyek közül pedig — tudjuk — az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. Lehet-e sajtószabadságnak nevezni az olyan állapotot, amely az Amerikai Kommunista Párt elől kíméletlenül elzárja a lehetőséget, hogy hallathassa hangját a nagy amerikai lapokban, rádiókban, televíziókban. Sok tőkésországban elkobozzák, betiltják, üldözik a kommunista párt sajtóját. A nemzetközi osztályharc mai állása mellett megengedhették-e a szocialista országok népei, kormányai maguknak azt a „luxust”, hogy megtűrjék a szocialista rend elleni támadásokat a sajtóban, megengedjék a szocialista országok közössége elleni uszítást a rádióban, a televízióban? A csehszlovákiai események intő példával szolgálnak, hogyan csúszhatik ki a sajtó, mint hatalmi eszköz, a szocialista állam kezéből, és mekkora károkat tud ezzel okozni az ország határain belül és kívül. A vélemény- nyilvánítás szabadságának ürügyén odáig mentek el egyes csehszlovák tollforga- tók, hogy a Szovjetunóival való szövetség és a Varsói Szerződés ellen lázították, hogy meggyalázzák Julius Fucik, a mártír író emlékét és így tovább. A csehszlovákiai néphatalom megerősödése, megszilárdulása együtt kellett, hogy járjon a sajtónak, mint hatalmi eszköznek a kézhezvételével. K. S. As aktuális Fucik Egyetlen könyve lett világhírű: A halál árnyékában. A német fasiszta börtönben írta, ismerve a ve- tzélyt, de megőrizve az emberi méltóságát, kommunista hitét. Ez a könyv: a magyarul is kiadott: „Üzenet íz élőknek”. Igen, Julius Fucik hős volt — nemcsak halálában, hanem életében is. Magyar szemtanúk, kor- ársai, a csehszlovákiai magyar haladó fiatalok, a sarlósok, Nógrádi Sándor is emlékeznek okos bátorságára, amellyel helytállt a hú- tzas-harmincas években a pártért, a polgári demokrácia bonyolult viszonyai között. Emlékezünk arra a megrendítő cikkére, melyben Sallai Imrét és Fürst Sándort gyászolta el. Emlékezünk fénylő optimizmusára, amely leginkább talán az Optimista elbeszélés című tárcájából világlik ki, melyben München fenyegetésében, személyes veszélyeztetettségét is érezve, tudva — megrajzolta a jövő társadalmának egy napját. Julius Fűtikról sokat és sokan írtak. Neve egy kissé a közhelyek közé került, életművének teljességét különböző szólamok takarták el. Csehszlovákiában utcákat, parkokat, művelődési házakat neveztek el róla, kötelező olvasmánnyá tették, egyik mondata — „Szerettelek benneteket, emberek, legyetek éberek!” — az egész világot bejárta. De ebben az igaz szándékkal telített ünneplésben elsikkadt a lényeg: Fucik szenvedélyes küzdelme a valóságos demokráciáért, a polgári demokrácia, a polgári Csehszlovákia ellenmondásai, hazugságai, népelnyomó törekvései ellen. Fucik publicista, kritikus, irodalomtörténész volt, aki tudatosan készült kora ifjúságától erre a feladatra. A klasszikusok beható tanulmányozása, alapos történeti ismeretei, marxista felkészültsége, óriási műveltsége egyaránt alkalmassá tették erre a feladatra. Nem véletlen, hogy amikor 1928-ban Masaryk kormánya betiltotta a kommunista párt összes folyóiratait, akkor a legnagyobb tekintélyű cseh polgári irodalomtörténész és kritikus, F. X. Saida Julius Fűtiknak és a pártnak adta it folyóiratát, a Tvorbát. Ettől az időtől kezdve Fucik szerkesztette ezt a rangos hetilapot, egyidejűleg dolgozott a Rudé Právo szerkesztőségében, többször látogatást tett a Szovjetunióban, s élményeiről, riportokban számolt be. Munkásságának ebben az időben középponti gondolata: a szellem érvényesülése elképzelhetetlen a polgári köztársaság körülményei, látszat-demokráciája közepette, hisz az igazság kimondásának nehézségei — mutat rá egy cikkében Fucik — lefegyverzi még a polgári társadalmat is kiszolgáltatja Csehszlovákiát a fasizmusnak. Az amnesztiát vártam című 1938-as glösszárában megírja, hogy a polgárság által büszkén meghirdetett sajtószabadságban a szélsőjobb minden akadály nélkül felléphet, míg a Szovjetunió valóságos jellemzését, a kommunisták szavát, üldözik. Julius Fucik életműve aktuális alkotás ma is, halálának 25. évfordulóján. Aktuális és élő alkotás, mert kommunista megoldást hirdetett korunk alapvető kérdéseiben, mert emberi helyt, állásra serkentett a legnehezebb történelmi próbákon. E. F. P. Húszéves a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Még javában folytak a második világháború harcai, amikor a szövetségesek a Jaltában tartott történelmi konferencián úgy döntöttek: a japánok leverését követően — átmenetileg és ideiglenesen — Korea északi felét szovjet, déli felét pedig amerikai csapatok szálljak meg, azzal a feladattal, hogy rövid idő után demokratikusan megválasztott egységes kormány vegye át az egész ország irányítását. Kiderült azonban, hogy az amerikaiak nem szándékoznak betartani a nemzetközi megállapodást. A demokratikus átalakulás szerveit, a népi bizottságokat az általuk megszállt országrészben feloszlatták, sok tagját börtönbe vetették és fokozatosan előkészítették az ország tartós kettészakítását. 1948 tavaszán a déli országrészben választási cirkuszt rendeztek — a választópolgároknak mindössze 30 százaléka volt hajlandó az urnákhoz járulni — létrehoztak egy lakáj-kormányt, és „önálló köztársaságot” kiáltottak ki. Válaszképpen Korea északi részében nemzetgyűlési választásokat határoztak el. Az így megalakult új hatalmi szerv 1948. szeptember 9-én, ma 20 esztendeje megalakította a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot. Híven a jaltai egyezményhez, a szovjet csapatok röviddel ezután elhagyták Koreát. Délen azonban az amerikaiak katonai támaszpontok építésébe kezdtek és 1950 nyarán háborút indítottak az NDK ellen. Mérhetetlen szenvedés, pusztulás és halál jelezte útjukat. Több mint egymillió embert megöltek, városok tucatjait, falvak százait változtatták romhalmazzá. A KNDK népe azonban hősiesen megvédte a ráerőszakolt, barbár háborúban hazája függetlenségét, nénim zeti becsületét, és nagyszerű erőfeszítéssel építette fel az új országot az üszkös romokon. A szép, modem nagyvárosok, a bőhozamú szövetkezeti mezőgazdaság, a 20 év előttinek többszörösét termelő korszerű, szocialista nagyipar, a koreai nép szorgalmán és tehetségén kívül azt a példamutató internacionalista segítséget is dicséri, amelyet a testvéri szocialista országok — köztük hazánk is — a koreai testvémépnek nyújtottak. A KNDK népének nemzeti ünnepe, az évforduló napja azonban nemcsak az örömé. Emlékeztet az akkori történelmi körülményekre, az ország kettészakitá- sára, valamint Koreának amerikai gyarmattá lett déli felére. A dél-koreai babrezsim az amerikai imperialisták zsandárává szegődött. Már nemcsak a KNDK ellen jelent állandóan fokozó-, dó háborús fenyegetést, hanem a szabadságáért küzdő más népek számára is Ke- let-Ázsiában. Világszerte ismert, hogy Dél-Vietnam- ban több mint 50 ezer főnyi dél-koreai hadsereg harcol a szabadságharcosok ellen vérlázító kegyetlenséggel, és a bábkormány nemrég íci- nyilv ámította szándékát újabb 50 ezer zsoldos küldésére Dél-Vietnamba. E tények ismeretében különösen indokolt az a következetesség, amellyel a haladó világ, mindenekelőtt a szocialista országok, köztük a Magyar Népköztársaság is, mindig és mindenütt felemeli tiltakozó szavát Korea déli felének amerikai megszállása ellen. Megalakulásának huszadik évfordulóján a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság népének további sikereket kívánunk a szocializmus építésében, hazája felvirágoztatásában és egyesítésében. /• f. A bolgár nép ünnepe A hegyekben, a Duna és a Marica völgyében tevékenykedő és a fasiszta megszállókra le-lecsapő partizán- osztagok, a felszabadító szovjet hadsereggel együtt egyetlen hatalmas áradatban tisztították meg Bulgáriát a gyűlölt elnyomóktól és 1944. szeptember 9-én új lapot nyitottak a szabadságért oly sokat áldozott ország történelmében. Akkor, huszonnégy esztendővel ezelőtt nyílt meg a testvéri bolgár nép előtt az új élet útja — s élni tudtak a szabadság adta lehetőségekkel. Az 1944. szeptember 9-e előtti Bulgária kontinensünk egyik legelmaradottabb országa volt. külpolitikai tekintetben pedig néhány imperialista hatalom, főként Németország függvénye és félgyarmata.. Ebből a helyzetből a szocializmus mutatott gyors kiutat, s a nép támogatta vezetőit, Georgi Dimitro- vot, a bolgár kommunistákat. Közel két és fél évtized múltán készítve mérleget a nagy tervek megvalósításáról, csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk a bolgár nép sikereiről. Nehéz- és könnyűiparukban olyan ágazatokat létesítettek, amelyek a múltban nem léteztek: gépgyártást, vegyipart, érctermelést és sorolhatnánk tovább. Ezúttal csak az energiaforrások hasznosításáról ejtsünk szót: az 1939. évi 266 millió kilowattórával szemben 1965-ben Bulgária 10 285 milliárd kilowattóra energiát állított elő, s ez két év múlva megkétszereződik, 1980-ban pedig már 50 milliárd kilowattóra lesz. A villamosítás adatai önmagukban is szemléltetik azt a gyors fejlődést, amely az elmúlt huszonnégy esztendő során átformálta Bulgária arculatát. Erről a magyar turisták tíz- és százezrei saját szemükkel is meggyőződhettek. Kapcsolataink évről évre szélesednek az élet minden területén. Együttműködünk a Varsói Szerződésben és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében meghatározott közös feladatok valóra váltásában, s ipari-technikai együttműködésünket jól jelképezik a közös bolgár —magyar vállalatok, mint az üzemen belüli szállítás fejlesztésére létrehozott Intranszmas. Ehhez a gyümölcsöző együttműködéshez felemelkedésünk közös forrása, a Szovjetunió felszabadító ereje teremtett alapot, s népeink féltőn ápolják közös barátságunkat. Kis és nagy kérdésekben, a nemzetközi munkás- mozgalom előtt álló feladatok és az Európa biztonságát fenyegető bonni veszély elhárításában éppen úgy együttműködünk, mint a népeink felemelkedését célzó tervek valóra váltásában. Szeptember 9-e nemcsak a bolgár nép ünnepe, hanem a mi baráti érzéseink kifejezésének napja is a testvég Bolgár Népköztársaság iráűü.
