Heves Megyei Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-06 / 209. szám

Mi lesz a szőlővel? Uj sikerek Ecséden JVem csak markasi gond veszteségűk legalább két fo­ELÉGGÉ NYOMOTT a hangulat Markozon, de nem csak a Mátravölgye Tsz tag­ságának körében, hanem a szövetkezet vezetői között is. Ott a kérdés előttük: mi lesz a szőlővel? Összesen 460 hold termése vér a szedésre. Ebből cseme­ge szőlő majdnem ötven szá­zalék. Átlagosan 25 mázsát számolnak holdanként. Ex­portra szántak 45 vagonnal, de a háztájiból is kikerülne majdnem ugyanennyi. Tekin­télyes mennyiségről van hát szó. Ennek az értékesítése azonban ma még bizonytalan; Talán nem szerződtek le? Dehogynem. Széles János, a tsz elnöke elmondta, hogy az fmsz naponta másfél-két va­gon szőlőt vesz át tőlük, de ennek a kétszeresét is tudnák adni. Kilónként hét forintot számítanak a szőlőért, ha azonban legalább ennyiért nem tudják értékesíteni a csemege szőlőjüket, a közös gazdaság jövedelme kedve­zőtlenül fog alakulni; Szerencsére a saszla a tő­kén tovább megmarad, mint a több: fajta, tehát nem kell még kényszerből leszedni. Vi­szont a nedves időjárás miatt ki van téve a rothadásnak, ez a veszély tehát a szedést sür­getné. Mi történik akkor, ka az export csatornái bedugulnak? Kézenfekvő a megoldás: vagy foldolcózzák bornak, vagy a belföldi piacokon értékesítik. Igen ám. de ha bor lesz a saszlából. éppen olyan bevé- tél-kiesést okoz. mintha a napi piaci árat kapják meg érte. Ahogy számolgatták, a A learatott gabona már ré­gen a magtárakban van, vagy éppen a malmokban őrlik —, de Sarudon még mindig egyik legfőbb téma az idei búzater­més. —Az időjárás nekünk sem kedvezett — mondja Harasz­ti Ferenc — a Tiszamente Termelőszövetkezet főköny­velője — az aszály nálunk is éreztette hatását. Ennek el­lenére rekordtermést takarí­tott be a közös gazdaság. Holdanként átlagosan 16 má­zsa búzánk termett s ilyen eredményre még a legidő­sebb emberek sem emlékez­nek a faluban. Nem is emlé­kezhetnek, hiszen sem a fa­lu, sem a szövetkezet törté­netében nem volt példa ilyen jó búzatermésre. — Mi a titka a jó ered­ménynek? — Több tényező is közre­játszott. Elsősorban talán azt említeném meg, hogy tavaly ősszel a talaj munkákat, a vetést időben elvégeztük s a földek megmunkálása kitűnő­nek bizonyult. A talaj meg­kapta a szükséges műtrágya­mennyiséget is. A legdöntőbb azonban az volt, hogy a kö­zel 1700 holdnyi búzaterület 70 százalékába Bezosztája ke­rült. — Régebben is vetettek Be- zosztáját? — Vetettünk, de nem ilyen arányban. Az elmúlt évek ta­pasztalatai azonban bebizo­nyították, hogy érdemes ez­zel a búzafajtával foglalkoz­Országszerte nagy készülő­dés előzi meg a pénteken nyí­ló Budapesti őszi Vásárt. A kiállítók, eladók számos új, keresett, praktikus cikkel akarnak bemutatkozni vagy éppenséggel tovább öregbíte­ni hírnevüket. Mint értesültünk, impozáns pavilonban mutatja be ter­mékeit — sok más cég mél­yített — a BUBIV, ismertebb í,lévén, a Budapesti Bútoripa­ri Vállalat is, amelynek egri jpáregysége ugyancsak kéit­rint lenne kilónként, teljes összegben legalább másfél­millió forint. Ennek hatása a munkaegység mértékében is megmutatkozna: 15—20 fo­rinttal jutna kevesebb egy munkaegységre az év végén. A tét tehát nagy. van ok a nyugtalanságra. EZZEL A FESZÜLT hely­zettel kapcsolatban megfor­málódik bennünk néhány kérdőjel. Az egyik: országo­san nálunk az egy főre jutó szőlőfogyasztás jóval alacso­nyabb, mint gondolnánk. Ebből következik, hogy a ha­zai piac nem tud elegendő szőlőt felvenni. Telített. Igaz, a szőlő ára is elés magas. Tehát: drágán termeljük ezt a fontos gyümölcsöt Hogy miért olyan drága a termelé­si költsége és hogyan lehet­ne azt csökkenteni, erre a választ a szakembereknek kell megkeresniük. De meg kell keresni, mert az idei év is bizonyítja, hogy az eddigi termelési árakon sürgősen változtatnunk kell. A másik: évek óta folyik már a vitg. és a tervezgetés a Mátra alján arról, hogy szö­vetkezet-közi vállalkozásban építeni kellene egy szőlőlé palackozó üzemet. A szénsa­vas szőlőlé megoldhatná az értékesítés nehézségeit, még­hozzá úgy, hogy üzletnek sem lenne ez rossz a társult szövetkezetek részére. Az ötleten túl mégsem ju­tottak él a Mátra környéké­nek szőlős szövetkezetei. Ta­lán pénzügyi nehézségek miatt? Egyáltalán nem. Szubjektív gátlótényezők áll­ni. Kiválóan terem, volt olyan táblánk, ahol 28 má­zsás átlagtermést adott. De nemcsak a jó földeken, a gyengébb minőségű táblákon is meghozza azt, amit elvár tőle az ember. — A rekordtermés anya­giakban mit jelentett a kö­zösnek? — A jó termés következté­ben 1,7 millió forintos több­letbevételhez jutottunk. A rekord tehát -nemcsak erköl­csi, hanem anyagi sikert is hozott. Ez azért is jó, mert a gazdák látják, hogy érde­mes a gabonatermesztéssel foglalkozni. Ezt igazolják az önköltségszámítások is, a mi szövetkezetünkben minden mázsa búza mintegy 130 fo­rint tiszta hasznot hoz. Más növényfajták nem nagyon érik el ezt a szintet. — A jövő tervei? — Nincsenek különleges terveink. A Bezosztája ará­nya a jövőben is hasonló lesz, bár lehet, hogy valamivel még növekszik. A legfonto­sabb tanulság azonban az volt a számunkra, hogy az őszi talaj munkákat a lehető leggondosabban kell elvégez­ni, mert ez még az aszály kártevéseit is erősen csök­kenti. Éppen ezért az idén is jól felkészülünk s igyekszünk minden táblát jó minőségben, időben megmunkálni. Jelen­leg 43 erőgépünk van, ez a gépállomány lehetővé teszi a gyors és jó munkát. A beta­karítással sincs baj nálunk, viselteti magát a vásáron. Az egriek ez alkalommal tizenegy új asztaltípust visz­nek közönség elé — garnitú­ra-tartozékokat, dohányzókat és megnagyobbítható étkező­ket — közöttük olyanokat, amelyeknek a tervei is a gyárban készültek. Különö­sen érdekesek ez utóbbiakból a bőrbetétes asztalok, ame­lyek lapján — mintegy térí­tőként akalmazták a középütt rádolgozott, ízléses bevona­tot, | iák útját a vállalkozásnak. Az érdekelt szövetkezetek vezetői húzódoznak tőle. mert attól tartanak — ha nem is mondják ezt így meg —, hogy nem éppen az ő te­rületükön, nem az ő irá­nyításuk alatt foe működni a közös tulajdonú üzem. Po­zíció féltés? Mondjuk ki: er­ről van szó. Akármennyire szomorú is ez. Talán a mostani helyzet ki­mozdítja a holtpontról ezt a kérdést, és végre a realitá­sok rákényszerítik az érde­kelt tsz-ek vezetőit az érdem­ben tárgyalások megkezdésé­re. Az export lebonyolítása tehát kétséges. De tegyük mindjárt hozzá: a következő években is kialakulhat bár­mikor értékesítési nehézség, hiszen a szőlőterületeink egyre nagyobbak lesznek, a néhány évvel ezelőtti jelen­tősebb telepítések termése pedig már most vagy a kö­vetkező években jelentkezik, és a csemege szőlőt bornak feldolgozni...-!? AZ ADOTT HELYZET te­hát sürgetően előírja a lehe­tő legjobb megoldások meg­találását, de ezeknek az alap­ja csak a mostani termelési költségek csökkentése lehet. Persze, ezt könnyű így kije- jelenteni sokkal nehezebb. A mostani értékesítési nehéz­ségeken könnyíteni, illetve a nehézségket megszüntetni — ez pillanatnyilag a legfőbb teendő. Ehhez viszont csak az országos szervek támoga­tásával lehet hozzáfogni. (g. molnár) tizenegy saját kombájnunk van. A jövőben mindeneset­re azt szeretnénk elérni, hogy az átlagtermés még tovább növekedjen. Szövetkezetünk egyik fő profilja a gabonater­mesztés, érthető, hogy még nagyobb bevételt várunk a jövőben. Sarudon az elmúlt eszten­dőkben soha nem sikerült még 16 mázsás átlagtermést búzából elérni. Most az aszály ellenére is „megtört a jég”. A vezetők, a szövetkezeti gaz­dák egyaránt remélik, hogy jövőre már újabb rekordot ünnepelhetnek. K. L. A meglepődés a falunál kezdődik. Mindegy, hogy Ecséd, vágj' Rózseszentmár- ton felől közeledünk a kül­fejtéshez, teljesen új nyom­vonalon vezet az országút. Hová lett a régi? Mire körül­néznek, azt tapasztaljuk, hogy az autó a korábbi bánya he­lyén robog. Kicsit távolabb nagy gödör, több százezer tonna szén helye, némán tá­tong. A régi országúinak már helyét is csak itt-ott lehet látni, az utolsó darabokat nyelik a kotrógépek. Ecséd- től északra, a régi bányától nyugatra új külfejtést nyitot­tak. Ludányi István vezető ak­nász dolgozott az ecsédi régi és az új bányában is. Emlé­kezete szerint a nyugati szén­mező felett 1967. tavaszán kezdték leszedni a földet. — Éppen idejében, mert ott már túl sok volt a meddő — mu­tat karjával kelet felé. Tíz kotró egy bányában — Minden gépet, az egész szalagrendszert át kellett te­lepíteni. Nagy munka volt, ugyancsak iparkodni kellett a lefedési és a szenelő rész­legnek is. Segített a petőíi- bányai gépüzem, ők is építet­tek vagy három gépet és új szalagrendszert. Az MT 3-as nagy gép csak a tavasszal állt be. Ezt a németek szerelték és késtek egy kicsit. Most tíz kotró dolgozik az új külfej­tésen. Egy műszakban hétezer köbméter meddőt takarítunk le. Pedig csak két nagy tel­jesítményű gépünk van, a többi kisebb gép. De ezek itt megfelelnek, jobban lehet forgatni, — magyarázta Lu­dányi István. Az aknásziroda ablaka a bányára nyílik, az meg a sza­bad égre. Nap süti, éjszaka csillagok és főleg reflektorok világítják be az ecsédi kül­fejtést. Az aknászirodából jól lehet látni a meddőt ta­karító és a szenelő gépeket, a suranó szalagokat. Éjjel­nappal működik a diszpécser- szolgálat. Telefonon, URH-rá- dión állandó kapcsolatot tar­tanak a távolabbi munkahe- yekkel is. — A gépeken a kotrómes­ter parancsol, a szalagrend­szeren a brigádvezető. A gép­mesterek és a négy brigád munkáját, a lefedési üzemnél most 130 ember, az aknász irányítja. De minden műszak­ban a munkahelyen tartózko­dik a vezető aknász és a bá­nyamester is. Összetartozunk, mint egy nagy család — mondta Ludányi István. A vízre haragszanak Krizsán Ferenc, a szenelés harmadvezető aknásza, mun­ka közben arcán viseli beosz­tásának jelét. Nevetve törül- g'eti homlokról és arcáról a szénport. Csak kis szünet után válaszol kérdésünkre. — Gép és ember is van elegendő. No, nem éppen sok, csak amennyi szükséges. A gazdaságosság azt diktálja, hogy takarékoskodjunk az élő és a holt munkával. — A szenelő részleg nem csalogatja el az embereket a lefedési üzemtől? — Azt nem tesszük. Leg­feljebb néha a nyomunkba érünk, egy kicsit megszorít­juk a lefedést. A létszámtele­pítést különben is a bánya­mester végzi. Persze mind­kettőnket megkérdez. Néha vitázunk is, de egy a célunk, egységesnek kell lenni a tet­teknek is. — Vasárnap bányásznap volt, hétfőn pihenő. Kedden rendben ment a munka? — Jól ünnepeltünk, kedden a második műszakba jöttünk, addig mindenki kipihente magát, jól haladt a termelés. Nem a bor, hanem a víz a mi legnagyobb ellenségünk. Előre tartok tőle, ha ősszel bekö­szönt az esős idő. Akkor könnyen megsüllyednek a ne­héz gépek, a szalagon hama­rább szétszakad a bilincs. — Melyik gép ad legtöbb szenet? — Az MT 2-es. Ez szelektál is, tehát elég tisztán termel, jó szenet ad, ha a telep meg­felelő. De most, a nyitás után, amíg a kevert, zöld katlant át nem vészeljük, addig a kellemetlenség bosszúságot is szül. — Arra gondol, hogy a múltkorábban az MT 3-as gépre ráomlott a rézsű? Igen. Olyan kevert itt a föld, hogy ha a rézsű meg­csúszik, nehezen áll meg és a bajt nem lehet előre látni. Egerben három hónappal ezelőtt az Egri Ingatlankeze­lő Vállalat megkzedte a gáz­fűtés beszerelését az állami lakásokba. A fűtőtestek — el­térően az eddigiektől — az Ingatlankezelő Vállalat tu­lajdonában maradnak, vagy­is azokat nem kell a lakók­nak megvásárolniuk. — Ebben az évben több De már ezen is túl vagyunk, a lemaradást iparkodunk be­hozni és ezután még óvato­sabbak leszünk. Mikovcsák István diszpé­cser elmondta, hogy a bá­nyaüzem vezetősége új tech­nológiát dolgozott ki. Ügyel­nek az utasítások pontos be­tartására. Biztonsági árkot is húztak és ez megbízható vé­delmet jelent. Biztató eredmények Kálomista Imre. az ecsédi külfejtés vezetője sem hall­gatja el a nehézségeket. Vé­leménye szerint azonban az új bánya első éve is biztató eredményeket ígér. Az elő- tervet megvalósítják, az éves eredménytervet teljesítik. Sokszor több szenet tudnának termelni, de Ecséden a Mát- ravidéki Hőerőmű igényeihez kell igazbdni. Csak annyi lig­nitet szállíthatnak, amennyi­re az erőműnek éppen szük­sége van. — Hogyan segítenek magu­kon az ecsédiek? — Csatornakotrásokat, só- derbánya-nyitásokat válla­lunk. Szenet csak az erőműnek tudunk eladni, de gépeink­kel, szakembereinkkel bér­munkát és különféle szolgál­tatásokat végzünk vízgazdál­kodási társulatoknak, állami gazdaságoknak és termelőszö­vetkezeteknek. Kezdeménye­zésünkre és a mi gépeinkkel Heves megyében vagy 20 víz­tároló létesült. Mi a vízszint alól is ki tudjuk termelni a sódert, azt eladja a tsz és ön­tözhetnek is. Ebben az évben 25—30 mil­lió forintot tesz ki az ecsédiek nem bányászati jellegű ter­melése. A hagyományos, mélyművelés mellett elkép­zelhetetlen lenne, hogy egy év alatt új bányát nyissanak, az erőművet ellássák és a megyén jóval túl terjedő melléktevékenységet folytas­sanak. A technika, a tudás és akarat új csodákra képes. Dr. Fazekas László mint egymillió forintot köl­tünk a gázfűtés beszerelésére Egerben — tájékoztatott Sze- niczey László, az Egri Ingat­lankezelő Vállalat főkönyve­lője. — A Gólya, a Hadnagy és az Egészségház utcában végezzük el az idén a gáz­fűtés beszerelését, jövőre pe­dig a Lenin és a Széchenyi utca kerül sorra. Terveink szerint 1972-re valamennyi állami lakásba beszereljük a gázfűtést, ahol eddig is volt gázvezeték. — Eddig az állami lakások­ban díjtalanul csak a kony­hába és a fürdőszobába ve­zették be a gázt, illetve csak ezekbe a helyiségekbe adtak tűzhelyet és boylert. Azon­ban sokan — saját költségük­re — a többi heyiségbe is be­szereltették a fűtést. Vissza­fizetik-e az így felmerült költségeket? — kérdeztük. — Minden olyan gázszerel­vénynek visszatérítjük a költ­ségét, amelyet a lakók sze­reltettek be korábban. A leg­fontosabb az, hogy a felme­rült költségekről hivatalos számlák legyenek, mert csak azok alapján tudjuk megál­lapítani a visszatérítendő ösz- szeget. — Hogyan történik a visz- szafizetés? — Az OTP fizeti vissza á gázszerelvények árát és a be­szerelés költségeit, az évi 10 százalékos elhasználódási díj nagy és az Egészségház utcai levonása után. — Mikor kapják meg a többi utcák lakói ezt a visz- szatérítést? — Ugyanabban az időszak­ban, amikor a fűtés-szerelést végezzük. Tehát az idén az említett három utca, jövőre a Lenin és a Széchenyi utca érintett lakói, s a többiek pe­dig 1970—71—72-ben. (f. s.) íirnmm3 1D68. szeptember tfniiir Ficzere takarékoskodik Ficzere a pultot tá­masztja. Ami merő szemléletbeli téve­dés. Mert a pult tá­masztja Ficzerét. A pult és Ficzere már régi ismerősök, sok féldecivel és fröccsel pecsételték meg ezt az ismeretséget, a pe­csétek nyomai a pul­ton is láthatóak, de még inkább Ficzere zakóján. Kabátján. Ujjas vállonhordozó- ján. Szóval, azon az izén, amit inge felett visel és aminek olyan zsebe is van. Ficzerét tehát támasztja a pult, amit egy ilyen többszörösen, ezersze­resen, pontosabban ezerkétszáz-tizenöt- szörösen megpecsé­telt barátság után igazán természetes­nek lehet venni. Mert Ficzere szá­mol. Féldeciket és fo­rintokat. Ficzere nem csapos, nem blokkos, Ficzere népi ellenőr­nek is csak annyiban népi, hogyha már na­gyon részeg, akkor népdalokat gajdol, s annyiban ellenőr, hogy mindig megné­zi, vonalig öntötték-e a féldecijét. Ami jár, az jár. A féldeci jár. Ficzere nem jár, ha­ntul va§y támafüko­dik, vagy tántorog, de mindkét esetben ta­karékoskodik. És ezen az égvilágon semmi csodálkozni való nincs. Ficzere taka­rékos alkoholista, aki egyrészt megnézi, mi­re adja ki forintjait, például kenyérre, tej­re tízszer is meggon­dolja, míg egyszer sem adja ki; másrészt kitűnő fejszámoló, aki zsebből tudja, hogy hol mibe kerül egy féldeci. — ... mert, apus- kőm — fogja meg a pultot, hogy az fel ne lökje őt — a fifika és a takarékosság a lé­nyeg. Tudod, apus- kám, hogy én csak két év alatt mennyit takarékoskodtam ösz- sze? Fogalmad sincs, apuskám. Hát ide fi­gyelj! Egy fél pálinka első osztályú helyen 16 froncsi, zenével 18- at is megkérnek... Na ugye ... Itt, apus­kám, egy ötösért meg­kapom ... öt fron- csiért bedöntöm itt azt a féldecit, kényel­mesen állva, amit ne­kem 18-ért adnának, nyomorgva egy szé­ken ... Világos? Bólintok, hogy tö­kéletesen világos■ Am j ennél világosabb, az még csak éretlen tör­köly lehet. — Namármost... Megiszik ugye az em­ber néhány féldecit. Azért termelik azt a drága pálinkát, hogy megigya a dolgozó ... Ha nem inná meg a dolgozó, csődbe jutna pálinkagyár, a ke­reskedelem, meg ez az italbolt is... El­küldenek itt a csa­post, ott a pálinkafő­ző mestert... iste­nem, mennyi éhező, síró gyerek szidna en­gem ... Nem beszél­ve arról, hogy az ál­lamnak is hasznot ho­zok. Iszom, fogy a pálinka, több pénz jut az állam kasszájá­ba, apuskám ... Le­het új pálinkagyára­kat építeni, apus­kám ... Nem igaz? Lenyűgözött okfej­tésével. Természete­sen igazat adtam ne­ki. — Ez, apuskám, a pálinka, hogy úgy mondjam neked, köz­életi vonatkozása... De számold ki, én számolom, strigulá­zom, öregem, hogy két év alatt, vagy egy év alatt... nem, mégis kettő... de lehet, hogy egy,,. Mindegy. Szóval, hogy egy egy­ségnyi idő alatt meg­ittam ezerkétszázti- zenöt féldecit... Egyenkint egy ötö­sért, és nem tizen­nyolcért, apuskám... Tizenhárom forint tiszta haszon félde­cinként ... Így taka­rékoskodik Ficzere! Tudod, apuskám, mennyi pénz az? Ki­számoltattam a gye­rekkel, jófejű gyerek, még csak nyolcadikos, de két nap alatt ki­számolta, hogy majd IS ezer forintot spó­roltam én meg azzal, hogy itt iszom, s nem másutt... — Nagyszerű, gra­tulálok — mondtam őszinte lelkesedéssel, hogy igy lehet spórol­ni, ha valaki a félde­ci pálinkát ilyen ta­karékosságra nevelő és ösztönző helyen gurgulázza le. — És ezzel az iga­zán szép és jelentős összeggel mit csinált? — kérdeztem Ficze­rét, hogy újabb ötlet­hez jussak. — Hogy mit? Meg. ittam. Már megbo­csáss, apuskám, meg­takarított pénzemmel igazán a?t tehetek, amit akarok... Ilyen búzatermésre az öregek ssm emlékeznek Sarud! beszélgetés a Bezosztájáról Egri asztalok — a Budapesti Őszi Vásáron Missscsf Ívelik Egerben a grözffütötestek arat

Next

/
Thumbnails
Contents