Heves Megyei Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-04 / 207. szám
Á férfiuralom ellenszere Nemrég egy szövetkezeti asszony mondta el napirendjét: „Hajnali négykor kelek, mert a legnagyobb fiam hatra jár munkába. Reggelit kell főznöm, becsomagolni a tízóraiját. Aztán felköltöm a kisebbeket, akiket iskolába készítek fel. Az uram szintén munkába megy, neki ruhát, inget kell adni és reggelit. Mikor mindannyian elmentek, gyorsan bekapok valamit, aztán vállamra veszem a kapát és elindulok a határba. Van amikor félóra az út. Mire oda érek, a többiek már veszekednek, hogy megint késtem s helyettem dolgoztak. Délben hazaszaladok ebédet főzni és este hatkor teszem le a kapát. Akkorra már az egész család otthon van, vacsora kell, a jószágok is éhesek, aztán jön a mosás, takarítás s majdnem mindig „az éjfél vet ágyba”. Azért mondta el mindezt, hogy érzékeltesse: különösen nyáron mennyire el van foglalva minden perce s mégsem becsülik fáradozását. Ugyanis elég, a legapróbb hiba, a "férj, a család kiszolgálásában elkövetett csöppnyi „vétek” és már ő a falu szégyene, hogy nem tudja rendben tartani a családot s rendesen elvégezni a munkát a közösben. E beszélgetés előtt ugyanis néhány nappal az asszony férje megjelent a határban s jó néhány pofonnal verte haza, mert nem tetszett neki valami az otthoni munkában. Neki... a bányából hazajövő embernek. S az asszony szó nélkül hagyta ott a brigádot, ment haza, hogy elkerülje a további botrányt és helyre hozza a „hibát”, amelyet otthon vétett. Ám legközelebb már azt panaszolhatta szomszédainak, hogy az ura megint ráemelte a kezét, hogy miért ül otthon, miért nincs kapálni a többiekkel? Hiszen kell a pénz a házhoz... Az asszony brigád sok más példát említett — ahogy ők mondták — a férfiuralomra, felpanaszolva, hogy asszony náluk legfeljebb munkacsapatvezető lehet s a közgyűlésen is leintik őket azzal, hogy „asszonybeszéd, nem beszéd”. Kérdezték mit lehetne tenni, hogy jobban becsüljék sokszor 14—16 órás munkájukat? Nekik is, az elnöknek is — aki ugyan az asszonyok pártján áll, de még eddig nem tudott megbirkózni a férfiuralom előítéletével — azt tanácsoltam fordítsanak a beosztásokon. Hallottam ugyanis, hogy az egri járás egyik községében, ahol szintén nagy mellénnyel jártak a szövetkezetben dolgozó férfiak s minden összejövetelen, beszélgetésen azt hánytorgatták a vezetők szemére, hogy megszégyenítik őket, valóban sikerült jó leckét kapniok. A megszégyenítést ők ugyanis akként értelmezték, hogy igazságtalan a munka utáni kereset, mert az asszonyok sokszor többet kapnak, mint ők. Az elnöknek jó igazságérzete lehetett, mert egyszer megunva a sok férfipanaszt valóban megfordította a munkaelosztást, az asszonyok ültek a kocsikra, mentek a jószágok mellé, a férfiaknak pedig kapát nyomtak a kezébe. Nagy volt a gyom a kertészetben, unalmas, fárasztó munka és az emberek egymás után vágták földhöz a kapát, miután látták, hogy legfeljebb fél munkaegységet kereshetnek napszálltáig. A legközelebbi vezetőségi ülésen — ahol természetesen szintén férfiak ültek többségében — megtörtént a „csoda” egyetlen vétót sem emeltek az asszonyok „magas” munkaegysége miatt. A lecke, úgy látszik, nagyon tanulságos volt, bár sajnos nagyon kevés helyen adnak fel hasónlót, az asszonyi munkát lebecsülő szövetkezeti férfiaknak. Hát még, ha az említett esetben a kapálás után még a házi munkát is él kellett volna az igazi kóstoló, asszonyaik munkájából. A férfiuralom hívei bizonyára nagyon sokszor elbuknának hasonló vizsgákon. De azért nem ártana még több belőle. Ki tudja, hátha a pótvizsgán már javítani tudnának saját munkájuk értékeléséből az asszonyok megbecsüléséből. Kovács Endre Az emeletráépítéshez nagyobb állami támogatást adnak Az építésügyi és városfejlesztési miniszter, valamint a pénzügyminiszter, az Országos Tervhivatal elnökével egyetértésben, módosította az emeletráépítésről és a tetőbeépítésről hat évvel ezelőtt kiadott rendeletet. Ezzel kapcsolatosan felkerestük Varga Józsefet, az OTP egri fiókjának igazgatóját és a rendelet gyakorlati jelentőségéről érdeklődtünk. — Az új rendelkezés az építkezőknek, a lakóknak előnyös, mert a korábbinál kedvezőbb pénzügyi feltételeket teremt, kevesebb saját pénzzel is hozzá lehet kezdeni az emeletráépítéshez, korábban ugyanis a lakások bérlőit terhelő költségeknek csak 60 százalékát tehette ki a vissza nem téríthető állami támogatás. Eddig ez az ösz- szeg egyszobás lakás esetében nem haladhatta meg az 55 ezer, két- vagy több szobás lakásnál pedig a 60 ezer forintot. Most a visszatérítés nélküli állami támogatás arányát 70 százalékra emelték. Ennek megfelelően az új rendelkezés szerint az egy- és a másfél szobás lakásnál 73 ezer, a két- vagy több szobás lakás építésénél 88 ezer forintot is elérhet az állami támogatás. — Több lehet az OTP-kölcsön is? — Igen. Nagyobb lehet az állami támogatáson felüli költségekhez nyújtott hosszú lejáratú kölcsön is. A takarékpénztár a kijelölt bérlő részére — az őt terhelő költségek állami támogatásán felüli részének legfeljebb 75 százaléka erejéig — hosszú lejáratú kölcsönt engedélyezhet. Az OTP-kölcsön összege lakásonként az 55 ezer forintot nem haladhatja meg. A kölcsön visszatérítésének feltételei változatlanok. Az építkezőknek rendkívül előnyös, hogy a kölcsönt évi kétszázalékos kamat mellett 15 éven belül kell visszafizetni. Az OTP egri fiókjának igazgatója elmondta, hogy főleg Egerben és Gyöngyösön számítanak további emelet- és tetőbeépítésre. A kedvező pénzügyi feltételek az állami lakásokra vonatkoznak, de a lakók, az építkezők érdekeit szolgálják. Az új rendelet a Magyar Közlöny augusztus 29-i számában jelent meg, a kihirdetés napján lépett életbe. Intézkedéseit azonban a korábban megkezdett és még el nem számolt emeletráépítési és tetőbeépítési munkáknál is figyelembe kell venni. Vízvezeték-hátirat épül Szibalraon Szihalom kútjai rossz minőségű vizet adnak. Régi gond ez a községben. Négy évvel ezelőtt azonban örömhírként terjedt el: 350 méter mélyért végre sikerült jó ivó- vízré tálálrti. — Az öröm azért volt nagy, mért ez az égy kút meggy 5zi az egész falut jó ivóvíz: el. Pércéftként, szabad kifolyi ssal l3Ó liter a vízhozama, szivattyúval pedig eléri a ‘ ÓÓ litért — móiidtá Albert 7 ibor, a községi tanács vb-titj ára. A fi .rás sem kevés pénzbe került s önmagában még sem oldott!. még a vízellátási gondó . Éppen ezért tervek készül ;ek egy — az egész falura k itérjedő — vízvezeték- hálózat megépítésére. A községi t inács úgy határozott, hogy 1 osszú évekig a község- fejles? tési alap jelentős hányadé a vízvezeték építésére for lítják. Ezenkívül a lakosság társadalmi munkát is vállalt. — A tervek, a vállalások egy ré sze már megvalósult. Feláll] tottuk a hidroglóbust, s hárc m kilométeres hosszúságba! géppel kiásattuk a vezetés számára a másfél méter mély árkot. Eredetileg az ár ikásást minden család vállall a a saját portája előtt, de kéiőbb úgy döntött mindenki, hogy inkább gépet fogad ju: ik, s a költségeket fizetik. 1 j y is történt. Az árok-, illetv^ csatornaásó gép nacsiskoió ember rögtön tudFEKETE ISTVÁN: jassr Jő ember ***Fju3r Vannak kiváncsi olvasók, akik megnézik a könyv vagy elbeszélés végét, hogy jól végződik-e. Ezeket az érzékeny lelkeket megnyugtatom, ez az írás jól végződik és elárulom egyúttal, hogy a címben jelzett „jó ember” — én vagyok. Elég későn jutottam hozzá, mert eddig mindenféle más címeket viseltem, amelyekről szerénységből csak keveset írok. Valamikor például jó atyám, ha megérkezett valahon- nét, azt kérdezte: — Itthon van az a „lókötő"? Egyik drága, öreg tanárom pedig valamely helytelen cselekedetem után azt mondta: — István, címeres akasztófavirág voltál és az is maradsz! — Ebben a megállapításban csak a címeradományozásnak örültem, mert addig nem volt címerem és ezt nagyon nélkülöztem. Ezek a régi címek is tetszettek nekem, de nem annyira, mint ez az új, amelyet ismeretlen atyától kaptam, aki kerítésünk mellett ment kisfiával és ablakomra mutatott: — hatod, kisfiam, itt jó ember lakik. Olyan meggyőződéssel mondta, hogy elhittem s azóta érzem is, hogy jó ember vagyok. A jóemberséghez fészekodúk kellenek, madáretetők az ablakba, napraforgómag (tökmag is jó), faggyú vagy szalonna (nem sózott) és mindezek megszerzésére bátorság és akarat. Az utóbbiak fontosak! Az ismeretlen jó atya azért mutatott ablakomra, mert etetőimre úgy szálldostak a cinkék, rigók, csuszkák (népszerű nyelven: kurtakalapács...), mint kaptárba a méhek s az éjszaka elveszett kalóriájukat akarták sürgősen pótolni. Jó embernek lenni, bár felemelő érzés — nem mindig könnyű. Alázatosság is kell hozzá. Egyik barátom — akitől napraforgómagot szoktam kunyerálni — például azt mondta, hogy nem csodálkozna, ha legközelebbi látogatáskor napraforgós pozsonyi kiflivel kínálnák meg. Szóval meggyanúsított, hogy nem a madarak eszik meg az olajos magvakat, hanem kedves családom és vendégeink. A sértést alázatosan lenyeltem és nyugodtan hivatkoztam madaraink nagy létszámára, mert körülbelül száz ilyen kis kosztosom van. De még a nagymérvű napraforgómag-fogyasztás mellett is vannak zökkenők. Olykor úgy felemelkedik a fogyasztás, hogy egy szép este váratlanul elfogy az ennivaló és reggel már nem tudok etetni. Most jön a bátorság mert erre is szükség lehet. A jóemberjelölt fi- reg-forog ágyában, aztán zajtalanul felkel és kioson a kamrába, melyet spájznak nevezünk. Kioson és vacog a foga, mert a kamrában hidegebb van, mint kint és ö nem kelthet gyanút komolyabb öltözkődéssel. A kamra polcán egy tálban kockára vágott nyers szalonna van előkészítve másnapi olvasztásra. A kockákból hősünk tíz—tizenöt darabkát papírra kotor és a tál készletét megfelelően rendezi, hogy a hiány fel ne tűnjék ... aztán akkorát tüsszent, hogy a befőttek hólyagpapírja majdnem beszakad. De reggel aztán nagy az öröm, s az etetőkön olyan dobolás, kopácso_ lás kezdődik, hogy alig tudom megírni jó emberségem egyszerű történetét. Nem baj! A kis kék-sárga kabátkák alatt telik a begy, virul az élet és nekem is részem lesz a kiáltásban, amikor a kis cinkék azt kiáltják, hogy — Pipitér, pipitér! — üdvözölve azt a kis virágot, melynek tudományosan százszorszép a neve, de a cinkék ezt még nem tudják. Minden elképzelhető helyen meghúzódnak, ahová nehezebben oson be a nyest és valami kóborló menyét. Bevallom azt is, hogy a madárkák leleményessége több ízben erősen próbára tette büszkeségem is, mert egyesek a teraszon kitömött túzok ponta ötszáz métert halad előre, összesen 12 kilométeres lesz a hálózat. Ebben az évben is több mint másfél millió forirttot költöttünk a vízvezeték építéséré. Terveink szerint — a már megépült 3 kilométeres szakaszon — ez év végére elkészülnek a vízcsapok. Háromszáz méterenként szereltünk fel csapokat, de máris sokan bejelentették, hogy saját költségükre a lakásukba, az udvarra is szeretnék beköttetni a vízvezetéket. A kéréseknek sorra eleget teszünk, s viszonylag kedvező anyagi feltételek mellett összkomfortossá varázsolhatják a lakásukat községünk igényesebb lakói — hallottuk a vb-titkártól. A Heves megyei Vízművek dolgozói építik. Látogatásunk idején Baranyi István, Forgács János és Tassy János a már lefektetett 300 méteres vezetékhálózat nyomáspróbáját végezték. — Három atmoszféra lesz Albert Tibor, vb-titkár beszélget. a vízmű építőivel az üzemi nyomás, mi hat atmoszférával végezzük a próbákat. — A tapasztalat? — Eddig semmi hiba. Kibír ez az eternitcső száz évet is — mondták a vízmű dolgozói. Szihalmon a község apraja és nagyja örül az épülő vízvezetéknek. Napról napra figyelemmel kísérik és ahol csak lehet, elősegítik a munkálatokat. (falud!) Jártam ban-keltem ben AZT HISZEM, mindenki úgy v m vele. ha más vidékre ke« ül. összehasonlítást is végez. Megfogalmazza magában. milyen különbséget ta- paszta l az idegen táj és az otthor i környezet között. Ha nem i; precíz ez a fogalmazás. d s többször elhangzik legalá >b egy óhaj formájában: : nilyen jó volna, ha ez otthor is így volna! Ilye i szándékkal említenék r éhány apróságot, ha úgy t »iszik: tapasztalatcsere okábó. Dun lújvárosban láttam egy kis c< dulát az ottani papír- üzlet nrakatában a következő sz iveggel: A kirakatot terve? e és rendezte X. Y. Hiúsá iból kerül oda a cédula? L hét. hogy ebből is. De arra i lkalmas, hogy a kívánfarka alatt helyezkedtek el, megfelelő fészket csinálva a pompás madár tollai között. A benne rejlő molytenyészetet azonban nem bántották. Csodálatos trófeám ezáltal kissé eltorzult, vadászbarátaim azonban még így is megcsodálják a hajdan tizenhét kilós madarat és a másik falon elhelyezett zord vadmacs- kakandúrt, amely — érthetetlen! — szintén évről évre kopottabb lett. Mi van ezzel a macskával? ... Egyszer aztán megtudtam. Csendesen üldögéltem a teraszon, és gyönyörködtem a két kis cinegében. Izgatottan tanácskoztak egy darabig, s mintha a kis „asszony” azt mondta volna a ,.férj”-nek: — Eredj csak nyugodtan, ez nem bánt, ez jó ember..! — Szabad? — cip- pantott a „férj” és felrepülve a gyilkos szemű kandúrra, pamacsokban tépte ki szőrét és vitte fészeknek. Kicsit elszomorodtam, de nevettem is: — A legszebb két trófeámat teszik tönkre ... — és áldozatosan, de emelt fővel hagytam sorsára a két gyönyörű vadászzsákmányt, amelyeket — egy jó ember nem hazudik — nem én lőttem. Lakóelődöm hagyta itt nekem s a molyoknak hassa, ki a .felelős” azért a kirakatért. Mi lenne, ha nálunk is bevezetnék ezt a módszert? Elnézést kérünk, leltározunk. A pécsi üzlet bejáratában ezt a szöveget olvashattam. Jól esett még egyszer elolvasnii Ízlelgetem a szöveget: elnézést kérünk.;. ! Ilyen is van? Alapjában véve csak egy apró gesztus. A tényen mit sem változtat az udvarias formula De azt hiszem. a megtorpanó vásárló ott, a bejárat előtt még sem kezd el morogni magában, ha olvasni kezdi: Elnézést kérünk...! Mennyivel másabb így. Ebben az üzletben a vevő is kénytelen lesz udvarias lenni. ha betér ide. Ne mondhassák rá az eladók, hogy ő nem képes lépést tartani velük a kulturáltságban. Milyen kevés kell néha a í.békés egymás mellett éléshez”: CEGLÉDEN Sokolt vásároltam. Véletlenül éppen a Keravill előtt álltunk meg pihenni: Nem akartam hinni a szememnek: Sokol...! És nem csak eay, hanem több is sorakozott a polcon ebből a nagvon keresett rádióból. Miért? Talán Cegléd kivételes helyzetben van? És egyáltalán! Mennyi üzlet, micsoda kulturált kereskedelmi és vendéglátó egységek még olyan távoli vidékeken is. mint a Duna—Tisza közti terület Baja és Szeged között. Az üzletekben árubőség és választék. Olyan cipők és ruhák, amiket Gyöngyösön, de a megye egyéb helységeiben sem lehet látni. A legdivatosabb holmik. Mintha a főváros a szomszédban volna és nem kétszáz kilométerre. Mintha Gyöngyös jóval messzebb esne a fővárostól. Csárdák. Vagy régi. tomá- cos épületek, vagy modernek. vasbeton pillérekkel, de délután négykor is bő választék. figyelmes kiszolgálás. Pedig vendég is van bőven. Eszembe jutott a Mátra és a Bükk vidéke. Nem mertem összehasonlítani ezekkel az isten háta mögötti helyekkel. amiknek idegenforgalma mesze elmarad a hevesi tájakhoz viszonyítva. Hol van ezekhez kénest a Sástó?!;:. Mégis, miből élnek meg ezek a csárdák? Az átutazókból, a környező városokból kiruccanó, halászlére, tú- rőscsuszára és más jellegzetes ételre vágyó vendégekből. Mert jönnek szívesen, hiszen tudják jól: mit és milyen környezetben kaphatnak. Pofon egyszerű az egész — mondom magamnak —. garantáltan jó étel. rendezett környezet = vendéglátás; Azért persze senki sem tolong a Benevárba. hogy csalódottan kelljen onnan kifordulnia. AZ UTÓBBI hetekben bétám a fél országot; Ezért merem állítani, hogy Magyarország az ásatások és a kivilágítatlan kerékpárok országa. Az ásatásoké: mindenütt utat építenek, vagy csatornáznak. Ég még mi panaszkodunk. hogy rosszak az útijaink? Soha ilyen arányú útépítés. mint most! Igaz. a hevesi tájakat már az autó kerekei is észreveszik: vitus- táncba kezdenek a megyehatárt jelző tábla után. A Mátrát már említeni sem merem. No. majd a 3-as út. Ez csakugyan, szénen épül. Egyedül a Duna-kanyar- ban, a csendesebb bal parton éreztem úgy magam, mintha Heves megyei utakon járnék* Pedig nagyon keveset mentem az egy számjegyű útvonalakon. Kivilágítatlan kerékpárok! ha három halad egymás után sorban, akkor csak az első kerékpárnak ég a lámpája. De hátsó világítása annak sincs. Rengeteg tíz éven aluli gyerek a kerékpárokon. Hintázva tapossák a pedált, a nyeregből nem ér le a lábuk. Szeretnek nyílként kivágódni a főutcára, mintha élveznék az autó fékjeinek a csikorgását. Különösen Vá- mosgyörk környékén dívik ez a ..vállalják a veszélyt’’ című játék. Mondják, nemcsak a kerékpárok tulajdonosai a hibásak. A drága pénzen vásárolt dinamók rövid idő alatt felmondják a szolgálatot. Havonta mégsem lehet új dinamót vásárolni! Ez igaz. És mi lesz ennek a következménye? Még valamit. Tessék mondani: hová tűnt el hazánk lakosságának tó része aa utóbbi hetekben hónapokban? Micsoda bábeli nyelvzavar volt ebben az országban! JÖVÖRE ÉN IS külföldre megyek, nehogy az ismerőseim sajnálkozzanak felettem. G. Molnár Ferenc Nwmfa3 1968. szeptember i, szeidfe j
