Heves Megyei Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-04 / 207. szám

AZ ÚJ T VALLJUK BE, nem min­den községi vezető örül a pá­lyázati rendszernek. Az ed­digi kényelmesebb volt. A község megkapta a tanítóját, tetszettek neki a körülmé­nyek, vagy nem, elfoglalta a helyét, és tanított. Valahogy kialakította a sorsát, ha nem, akkor továbbállt egy év múlva, vagy küszködött né­hány évig, és csak azután ad­ta fel. Volt, aki ilyenkor le­gyintett, „majd jön másik, az is kihúzza egy darabig, mit csináljunk vele — vagy meg­szokik, vagy megszökik.” Aki még ma is így gondol­kodik, annak a községe taní­tó nélkül marad. Persze, nem minden köz­ségben lehet könnyen előte­remteni pedagóguslakást. A lakosok összefogása, a már ott élő pedagógusok segítsége szükséges, és a tanácsi, a tsz- vezetők akarata. Az a felis­merés, hogy a falu szellemi gyarapítását segíti elő a jól képzett, új tanító. Nem mind­egy tehát, jön-e, vagy elkerüli a falut, ottragad-e, vagy to­vábbáll. A lakás mégsem minden. A régi pedagógusok jóindulatú támogatása átsegítheti ne­hézségein a kezdőt. Még ott is, ahol egyik napról a má­sikra nem alakultak ki a legkedvezőbb körülmények. Tudnak segíteni az otthon megteremtésében, a község j lakosaival is könnyebben j megismertetik őket. Át kell segíteniük a kezdőt a tani- j tási munka buktatóin is. Nem nézhetik kárörvendve bi­zonytalanságát, zavarát, bot­lásait. Ugyanakkor az sem mind­egy. hogyan érkezik a fiatal pedagógus a faluba. Fölé­nyes, mindent egyszerre meg­valósítani akaró szándék­kal-e, minden addigit lebe­csülő, fitymáló kézlegyintés­sel, vagy azzal a tudattal, hogy ő, bármilyen okos és felkészült, mégis csak kezdő, járatlan az életben. Tehát szerényen, jóindulattal köze­ledik-e azokhoz, akik önzet­lenül segíteni akarják, vagy gőgösen elzárkózik. HA A KÖZSÉG vezetőiben, a régi pedagógusokban meg­van az őszinte segítő szán­dék, az újakban pedig az il­lő szerénység és beilleszkedé­si készség — nem lesz túl ne­héz a kezdet. A. F. Két hét a bányászok „Mekkájában” Emlék a nyaralásról MEGKEZDŐDÖTT az is­. kólái év. Üj tanítók, tanító­nők érkeztek falvainkba, ‘ községeinkbe. Nemrég még a főiskola falai között tanul­tak, mostantól tanítanak. Életük fordulópontja, ál­maik megvalósulása ugyan- | akkor a munkás hétközna- pok kezdete is az első taní- | tási nap. 4 Sokán közülük fészekrakó- íi.ként is érkeztek a faluba — I párosával. — Otthont kaptak, i lassan berendezkednek, meg- I honosodnak, megismerik, 4 megszeretik a falut, j Az első lépés mindig ne- ghéz. Nemcsak az új körülmé- jnyek, de az önálló, felelősség- Iteljes munka is szokatlan. „Kern mindegy tehát, hogyan fogadják a bennszülöttek az újonnan érkezőt. -Nem mind­egy, hogyan áll községe új ta­nítója mellé a tanácselnök, ^segítségére siet-e a tsz veze­tősége. S különösen döntő — milyen szívélyesek, megér­tők a kezdővel szemben a ré- ^gi pedagógusok. £, Az idén a pályázati rend­szer merőben új helyzetet te- víemtett. A kezdő pedagógu­sok válogathattak a munka­helyek között. Érthető, hogy azt a falut választották, ame­lyik igyekezett kielégíteni legalább minimális igényei­ket. Ezek között legfontosabb volt a lakás, ahol nyugodtan hihet, berendezkedhet, csalá­dot alapíthat a tanár, a ta­nító. Sok község vezetője megértette, hogy érdemes ál­dozni pedagóguslakás vásár­lására, építésére. Nem mindegy ugyanis, hogy a falusi gye­rekek a városi körülmények­hez hasonlóan szakosított ok­tatást . kapnak-e és így ver­senyben maradnak-e a közép­iskolai, egyetemi felvételnél. Nem lehet mindegy az sem, hogy nyugodt, pihent, türel­mes pedagógus foglalkozik-e a gyerekekkel,, olyan, aki megtalálta a számítását, sza­bad idejében otthonát ren­dezgetheti, emberi kürölmé- nyek között él, és nem vágyik el a faluból. Vagy pedig al­bérlőként kénytelen élni, rit­kán háborítatlanul, s állan­dóan az ideiglenesség gon­dolatával. Ilyen helyzetben nem csoda, ha a tanító nem tud nyugodtan összpontosíta­ni, nincs türelme a „nehe­zebb” gyerekekhez. Elvágyik a községből, idejét, energiá­ja egy részét leköti a jobb hely keresése. De addig is amíg a helyén van, nyugta­lan, kedvetlen, félerővel dol­gozik. A NAPTAR SZERINT ugyan még tart a nyár, de a szeszé­lyesen változó, gyakran hű­vösbe forduló idő, meg a szí­nesedő lombok az ősz köze­ledtét jelzik. A nyárra inkább visszagondolunk, sok kedves élményét — regényes túrák, hangos kirándulások, perzse­lő napozások, hűsítő strando­lások, kellemes séták, derűs esték ízét — jobbára csak emlékeink között őrizzük. Melyik a legkedvesebb ... ? Középkorú munkásasszonyt kérdezünk, Ocskó Józsefné meddőválogatót, a Mátraalji Szénbányák szállító-, szolgál­tató- és anyagellátó üzemé­ben. — Bennem leginkább a bükkszéki két hét maradt meg, legszívesebben az „új” bányászüdülőben eltöltött napokról beszélek. Mert hát őszintén megvallva én még ilyen helyen sohasem Pihen­tem ... Egyszer ugyan már kaptam máshová, a vállalat hajdúszoboszlói szállójába is szakszervezeti beutalót, de emez valahogy jobban tet­szett. Mert tetszik tudni, a bükkszéki üdülő igazi, eme­letes, modern épület s olyan módosán, kényelmesen van berendezve, hogy először Városnézés az egri sétabuszon. (Foto: Kiss Béla) majdnem azt hittem, hogy el­tévedtem ... Szóval, ide szólt most a jegyem, mivelhogy korábban kértem is: ha va­lamikor megint rászolgálok a beutalóra s válogathatok, újra csak gyógyvíz mellé ad­ják, a reumám miatt. — Jó ellátást kaptunk itt, az étteremben válogathat­tunk s egész sor finomsággal megismerkedtünk. Nekem például újdonság volt a rán­tott karfiol. Először csak néz­tem, aztán nagy óvatosan be­lecsíptem, s hogy ízlett, egy­kettőre „betermeltem”... Különben mindennap íüröd- tem az üdülő „házi” meden­céjében, néha lejártam a presszóba egy-egy kávé mel­lé beszélgetni, máskor meg a tv-t néztem vagy rádióztam a társalgóban és sokat nevet­tem a kultúrfelelős ötletein, játékain. Képzelje: az ismer­kedési esten még táncoltam is! Elbolondítottak engemet is, pedig legutoljára a lányom lakodalmán ugráltam ... Szó­val, nagyon jól éreztem ma­gamat ! — Jólesett ez a kéthetes kikapcsolódás, pihenés, na­gyon rám fért már ... Tet­szik tudni, én azelőtt mindig csak dolgoztam odahaza a* apci iskolát fűtöttem szezon­ban, meg a kézbesítőnek se­gítettem, később meg ide jöt­tem a tröszthöz s azóta is itt iparkodom az osztályozó- ban, hogy legyen egy kis pénz a borítékban hónapról hónapra. Kilenc éve magam­ra maradtam, nagy gondot okozott a lányom felnevelé­se. Csak azóta jut időm a pi­henésre, amióta férjhez ad­tam ... — Jutalom volt ez az üdü­lés, a jutalomnak meg nyil­ván, mindig örül az ember. Én különben kaptam már pénzjutalmat is, kiváló dol­gozó kitüntetést is s úgy ér­zem, hogy a havi fizetésem­ben is benne van a megbe­csülés, mindennapi munkám elismerése REGÉNYES TÜRÄK. han­gos kirándulások, perzselő napozások, hűsítő strandólá- sok, kellemes séták, derűs es­ték íze maradt a nyárból. S Ocskó Józsefnéban még va­lami: a munkahelyi megbe­csülés újabb megnyilvánulá­sának, a társadalom gondos­kodásának nagyszerű, boldo­gító érzése. Számára ez a legkedvesebb. Gy. Gy. A technikakedvelők első országos kiállítása — Lehet otthon repülőgé­pet készíteni? — Igen. — Rádiót? — Azt is. — Fiajót? — Ugyancsak... Mindezt természetesen ki­csiben, de működő, használ­ható modellben, műszakilag teljesen megbízható szerke­zetekből összeállítva. A mind szélesebb körben terjedő barkácsolás e napok­ban fontos állomásához ér­kezik: a Városligetben, a Budapesti Nemzetközi Vásár területén, a Műszaki Könyv­kiadó pavilonjában megren­dezik a barkácsolók sereg­szemléjét — „Technikaked­velők Első Országos Kiállí­tása” címmel. Bodrogi Sándor kémregénye — Ez az ételkülonlegesség teszi a férfiakat — a lány, amikor enni — Éppen erre van szüksé­gem — mondta kesergően Schirmbaum. — Asszonyra nem nézhetek és ilyesmivel etetsz?! — Ma nálad maradok — mondta Lisbeth — és' leszedte az edényeket. — De ón ennék még valami sósat is. Sonkát tett az asztalra. — Fordított nap ez a mai — vélte Schirmbaum. — Előbb esszük a desszertet, az­tán a húst. — Tévedsz — suttogta a lány — a te desszerted most következik... Kora reggel ébredtek, a fiú felkelt. Lisbeth reggelit ké­szített azután egy papírla­pon hosszú listát tett Schirm­©68. szeptember U szerda baum elé. — Holnap reggel az üzlet­ben lesz ez az árú. Te is légy ott legkésőbb tízre, és na­gyon vigyázz, hogy amikor szállítanak, ne csapjon be senki. Kétezer-hétszáz dollárt fizetsz. A háromszáz, ami ná­lad marad, tartalék arra az esetre, ha menekülnöd kelle­ne. Most rideg volt a lány, nyo­ma sem volt tegnapi bájossá­gának. Amikor kinyitotta a pénztárcáját, apró pisztoly vált láthatóvá. — A parancsnokság üzeni, asszonyt nem alkalmazhatsz. Három hónapig nőismerősöd nem lehet. Ne feledd, ez fon­tos. Sem alkalmi ismeretsé­get, sem hosszan tartó kap­csolatot nem kezdeményez­hetsz. Az üzletet reggel ki­lenctől este hatig tartod nyit­va. Hosszú műszakok lesznek, de jól élsz, megérdemled. Férfiasán nyújtotta búcsú­ra a kezét... Másnap az emberek az árút meghozták, a kísérőnek Schirmbaum fizetett, azután bezárta a boltot és a lista al­ján látható utasítás szerint a munkaközvetítőbe ment. Há­rom segédet vett fel, csupa idős embert olyanokat, akik már megették kenyerük ja­vát. Azonnal visszatért az üz­letbe, nyitott, és elfoglalta helyét a kassza pénztárgépe mögött. Néhány napig semmiféle esemény nem történt. Már- már azt hitte, minden komp­likáció nélkül sikerült beil­leszkednie az új életbe. Meg­érkeztek az első igazi ügyfe­lek és a tépett sarkú bankók gazdát cseréltek. Már két hete a kereskedők nyugodt és kiegyensúlyozott életét élte, amikor váratlanul és minden előzmény nélkül a tömegszálláson megismert gyanakvó férfi lépett az üz­letbe. Rövidujjú inget viselt és jól lehetett látni karján a dachaui tábor tetoválását. — Jól megszedted magad — könyökölt oda a pénztár pultjára. — A feleségem amerikai rokonai küldtek egy kis pénzt, mondta kapásból Schirmbaum. — Szóval feleséged is van. — Üzleted is van, és kövér vagy, mint egy disznó. — Te viszont nagyon rossz bőrben vagy — felelte Schirmbaum. — Este eljöhet­nél hozzánk egy kis erőt adó vácsorára. — Csakhogy eszedbe jutot­tam — nevetett az idegen. — Zárásra itt leszek. — Fél hétig vagyok az üz­letben, tovább nem tudok várni. — Itt leszek! — mondta a fogoly. Sapkájához bökött és lassú léptekkel elhagyta az üzletet. Schirmbaum egy darabig az ajtóban maradt. Azután a közeli telefonfülkébe ment és elővette a cédulát, amelyen a leltár és az utasítások sze­repeltek. Egy telefonszám is volt a papíron. Tárcsázott. Férfihang jelentkezett a vonal túlsó végén. — Itt Minkicz. Valaki utá­nam jött és bajt keverhet. Dachaui száma van. — Ezek a foglyok olyan betegesek — hallatszott a vo­nal túlsó végéről — jó lenne ha kezeltetné az illetőt! Biztos nagyon sovány, és a lélek is csak hálni jár belé. Katt. Schirmbaum fütyörészve ment vissza az üzletébe. Már háromnegyed hatkor elküldte segédeit. Éppen hat óra volt, amikor a gyanakvó idegen az üzletbe lépett. — Akkor hazasétálunk — mondta a volt SS. Gondosan bezárt és cigaret­tával kínálta társát. Lassan sétáltak a romos császárvá­rosban, a Duna felé. — Messze laksz! — szólt a francia. — Messze. Majdnem az an­gyaloknál. Már a vízparton jártak, ott, ahol a békeidőkben a hor­gásztanyák sorakoztak egy­más mellett. Most csupa ki­égett, romos ház. — Lakni aztán végleg nem a milliomosok negyedébe mentél — mondta a francia. — Csak te hitted rólam, hogy milliomos * vagyok. Most átkelünk a túl­só partra, és ott az a kis ház, az az enyém. — Melyik? Hármat is lá­tok. —‘ Az a szél­ső, ott, jobbról. A fogoly előbbre ment. Ebben a pilla­natban Schirm­baum kezében eldördült a pisztoly. A francia teste a Dunába hullott. Schirmbaum visszakanyaro­dott a város felé. Felnézett az első házra, elolvasta a fa­lon látható táb­lát: „Nobelstrasse”. Telefon- fülkéhez lépett és tárcsázta azt a „délelőtti” számot. — A Nobelstrassen nincs feltámadás — mondta — és helyére akasztotta a kagylót. ______ (Folytatjuk) A Műszaki Könyvkiadó fa- és üvegcsarnoka eddig is rendszeresen, minden évben propagálta a technika újdon­ságait, terjesztette a változó műszaki világ szenzációs do­kumentumait a magyar mér­nökök, technikusok körében. E napokban azonban nem­csak a szakemberekhez — az ipari, a gyári termelés mű­szaki vezetőihez —, hanem azokhoz is szól, akik otthon, a konyhában, a pincében, vagy a kertben „fabrikál­nak”, szabad idejükben rá­diót készítenek, vagy festik a lakást, ültetik a fát. Mit láthatunk majd a bar­kácsolók kiállításán a Mű­szaki Könyvkiadó pavilonjá­ban? Mindenekelőtt működő mo­dellek sokaságát. Rádiókat, hajótípusokat, repülőmodel- lek változatait. Ügyes felsze­relést a barkácsolás meg­könnyítésére. Az OKISZ pél­dául kiállítja mindazokat a szerszámokat, célszerű eszkö­zöket, amelyek nélkül ma már elképzelhetetlen egy komplett barkácsműhely. Á KISZ és az Úttörő Szövetség is kiállítja díjnyertes modell­jeit, a mini hajóktól a virág- állványokig, az otthon elké­szíthető gyertyatartókig. A Műszaki Könyvkiadó pa­vilonjában négy belkereske­delmi vállalat — a Keravill, a Háztartási és Illatszerbolt, a Vas- és Edénybolt, vala­mint a Belkereskedelmi Köl­csönző portékáival kelti fel az ifjú és idős barkácsolók érdeklődését. Figyelmet érde­mel az Ezermester és Úttörő Bolt gazdag programja. A Belkereskedelmi Kölcsönző például bemutatja, hogyan lehet otthon parkettát csi­szolni, falat festeni, megta­nítja a látogatót a multimax szakszerű használatára. Az Agrotröszt is szerepel a Mű­szaki Könyvkiadó barkácsoló közönsége előtt — növényvé­dő szereivel: mit mire kell használni, ehhez adnak szak­szerű tanácsot Bőséges választékot kínál­nak könyvekből, újságokból, folyóiratokból. Megtalálható például a „t 68” ebből az al­kalomból kiadott száma, amely többek között bemu­tatja a világ legérdekesebb barkácsszerszámait, a ház körüli kertészkedést, a leg­újabb mini traktorokat, a modellkészítés ezernyi forté­lyát. A könyvek közül az egyik a barkácsolás kisgépeit, a másik a polyésztereket is­merteti. A „Technika” szep­tember 2-i száma is ott lesz a polcon, benne a barkácso­lás célfelszereléseinek részlé- tes leírásával, s a világ nagjr barkácsolóinak portréival.

Next

/
Thumbnails
Contents