Heves Megyei Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-04 / 207. szám

AZ ÚJ T

VALLJUK BE, nem minden községi vezető örül a pályázati rendszernek. Az eddigi kényelmesebb volt. A község megkapta a tanítóját, tetszettek neki a körülmények, vagy nem, elfoglalta a helyét, és tanított. Valahogy kialakította a sorsát, ha nem, akkor továbbállt egy év múlva, vagy küszködött néhány évig, és csak azután adta fel. Volt, aki ilyenkor legyintett, „majd jön másik, az is kihúzza egy darabig, mit csináljunk vele — vagy megszokik, vagy megszökik.”

Aki még ma is így gondolkodik, annak a községe tanító nélkül marad.

Persze, nem minden községben lehet könnyen előteremteni pedagóguslakást. A lakosok összefogása, a már ott élő pedagógusok segítsége szükséges, és a tanácsi, a tsz- vezetők akarata. Az a felismerés, hogy a falu szellemi gyarapítását segíti elő a jól képzett, új tanító. Nem mindegy tehát, jön-e, vagy elkerüli a falut, ottragad-e, vagy továbbáll.

A lakás mégsem minden. A régi pedagógusok jóindulatú támogatása átsegítheti nehézségein a kezdőt. Még ott is, ahol egyik napról a másikra nem alakultak ki a legkedvezőbb körülmények. Tudnak segíteni az otthon megteremtésében, a község j lakosaival is könnyebben j megismertetik őket. Át kell segíteniük a kezdőt a tani- j tási munka buktatóin is. Nem nézhetik kárörvendve bizonytalanságát, zavarát, botlásait.

Ugyanakkor az sem mindegy. hogyan érkezik a fiatal pedagógus a faluba. Fölényes, mindent egyszerre megvalósítani akaró szándékkal-e, minden addigit lebecsülő, fitymáló kézlegyintéssel, vagy azzal a tudattal, hogy ő, bármilyen okos és felkészült, mégis csak kezdő, járatlan az életben. Tehát szerényen, jóindulattal közeledik-e azokhoz, akik önzetlenül segíteni akarják, vagy gőgösen elzárkózik.

HA A KÖZSÉG vezetőiben, a régi pedagógusokban megvan az őszinte segítő szándék, az újakban pedig az illő szerénység és beilleszkedési készség — nem lesz túl nehéz a kezdet. A. F.

Két hét a bányászok „Mekkájában”

Emlék a nyaralásról

MEGKEZDŐDÖTT az is. kólái év. Üj tanítók, tanítónők érkeztek falvainkba, ‘ községeinkbe. Nemrég még a főiskola falai között tanultak, mostantól tanítanak.

Életük fordulópontja, álmaik megvalósulása ugyan- | akkor a munkás hétközna- pok kezdete is az első taní- | tási nap.

4 Sokán közülük fészekrakó- íi.ként is érkeztek a faluba — I párosával. — Otthont kaptak, i lassan berendezkednek, meg- I honosodnak, megismerik, 4 megszeretik a falut, j Az első lépés mindig ne- ghéz. Nemcsak az új körülmé- jnyek, de az önálló, felelősség- Iteljes munka is szokatlan. „Kern mindegy tehát, hogyan fogadják a bennszülöttek az újonnan érkezőt. -Nem mindegy, hogyan áll községe új tanítója mellé a tanácselnök, ^segítségére siet-e a tsz vezetősége. S különösen döntő — milyen szívélyesek, megértők a kezdővel szemben a ré- ^gi pedagógusok.

£, Az idén a pályázati rendszer merőben új helyzetet te- víemtett. A kezdő pedagógusok válogathattak a munkahelyek között. Érthető, hogy azt a falut választották, amelyik igyekezett kielégíteni legalább minimális igényeiket. Ezek között legfontosabb volt a lakás, ahol nyugodtan hihet, berendezkedhet, családot alapíthat a tanár, a tanító. Sok község vezetője megértette, hogy érdemes áldozni pedagóguslakás vásárlására, építésére. Nem mindegy ugyanis, hogy a falusi gyerekek a városi körülményekhez hasonlóan szakosított oktatást . kapnak-e és így versenyben maradnak-e a középiskolai, egyetemi felvételnél. Nem lehet mindegy az sem, hogy nyugodt, pihent, türelmes pedagógus foglalkozik-e a gyerekekkel,, olyan, aki megtalálta a számítását, szabad idejében otthonát rendezgetheti, emberi kürölmé- nyek között él, és nem vágyik el a faluból. Vagy pedig albérlőként kénytelen élni, ritkán háborítatlanul, s állandóan az ideiglenesség gondolatával. Ilyen helyzetben nem csoda, ha a tanító nem tud nyugodtan összpontosítani, nincs türelme a „nehezebb” gyerekekhez. Elvágyik a községből, idejét, energiája egy részét leköti a jobb hely keresése. De addig is amíg a helyén van, nyugtalan, kedvetlen, félerővel dolgozik.

A NAPTAR SZERINT ugyan még tart a nyár, de a szeszélyesen változó, gyakran hűvösbe forduló idő, meg a színesedő lombok az ősz közeledtét jelzik. A nyárra inkább visszagondolunk, sok kedves élményét — regényes túrák, hangos kirándulások, perzselő napozások, hűsítő strandolások, kellemes séták, derűs esték ízét — jobbára csak emlékeink között őrizzük.

Melyik a legkedvesebb ... ?

Középkorú munkásasszonyt kérdezünk, Ocskó Józsefné meddőválogatót, a Mátraalji Szénbányák szállító-, szolgáltató- és anyagellátó üzemében.

— Bennem leginkább a bükkszéki két hét maradt meg, legszívesebben az „új” bányászüdülőben eltöltött napokról beszélek. Mert hát őszintén megvallva én még ilyen helyen sohasem Pihentem ... Egyszer ugyan már kaptam máshová, a vállalat hajdúszoboszlói szállójába is szakszervezeti beutalót, de emez valahogy jobban tetszett. Mert tetszik tudni, a bükkszéki üdülő igazi, emeletes, modern épület s olyan módosán, kényelmesen van berendezve, hogy először

Városnézés az egri sétabuszon.

(Foto: Kiss Béla)

majdnem azt hittem, hogy eltévedtem ... Szóval, ide szólt most a jegyem, mivelhogy korábban kértem is: ha valamikor megint rászolgálok a beutalóra s válogathatok, újra csak gyógyvíz mellé adják, a reumám miatt.

— Jó ellátást kaptunk itt, az étteremben válogathattunk s egész sor finomsággal megismerkedtünk. Nekem például újdonság volt a rántott karfiol. Először csak néztem, aztán nagy óvatosan belecsíptem, s hogy ízlett, egykettőre „betermeltem”... Különben mindennap íüröd- tem az üdülő „házi” medencéjében, néha lejártam a presszóba egy-egy kávé mellé beszélgetni, máskor meg a tv-t néztem vagy rádióztam a társalgóban és sokat nevettem a kultúrfelelős ötletein, játékain. Képzelje: az ismerkedési esten még táncoltam is! Elbolondítottak engemet is, pedig legutoljára a lányom lakodalmán ugráltam ... Szóval, nagyon jól éreztem magamat !

— Jólesett ez a kéthetes kikapcsolódás, pihenés, nagyon rám fért már ... Tetszik tudni, én azelőtt mindig

csak dolgoztam odahaza a* apci iskolát fűtöttem szezonban, meg a kézbesítőnek segítettem, később meg ide jöttem a tröszthöz s azóta is itt iparkodom az osztályozó- ban, hogy legyen egy kis pénz a borítékban hónapról hónapra. Kilenc éve magamra maradtam, nagy gondot okozott a lányom felnevelése. Csak azóta jut időm a pihenésre, amióta férjhez adtam ...

— Jutalom volt ez az üdülés, a jutalomnak meg nyilván, mindig örül az ember. Én különben kaptam már pénzjutalmat is, kiváló dolgozó kitüntetést is s úgy érzem, hogy a havi fizetésemben is benne van a megbecsülés, mindennapi munkám elismerése

REGÉNYES TÜRÄK. hangos kirándulások, perzselő napozások, hűsítő strandólá- sok, kellemes séták, derűs esték íze maradt a nyárból. S Ocskó Józsefnéban még valami: a munkahelyi megbecsülés újabb megnyilvánulásának, a társadalom gondoskodásának nagyszerű, boldogító érzése. Számára ez a legkedvesebb. Gy. Gy.

A technikakedvelők első országos kiállítása

— Lehet otthon repülőgépet készíteni?

— Igen.

— Rádiót?

— Azt is.

— Fiajót?

— Ugyancsak...

Mindezt természetesen kicsiben, de működő, használható modellben, műszakilag teljesen megbízható szerkezetekből összeállítva.

A mind szélesebb körben terjedő barkácsolás e napokban fontos állomásához érkezik: a Városligetben, a Budapesti Nemzetközi Vásár területén, a Műszaki Könyvkiadó pavilonjában megrendezik a barkácsolók seregszemléjét — „Technikakedvelők Első Országos Kiállítása” címmel.

Bodrogi Sándor kémregénye

— Ez az ételkülonlegesség teszi a férfiakat —

a lány, amikor enni

— Éppen erre van szükségem — mondta kesergően Schirmbaum. — Asszonyra nem nézhetek és ilyesmivel etetsz?!

— Ma nálad maradok — mondta Lisbeth — és' leszedte az edényeket. — De ón ennék még valami sósat is.

Sonkát tett az asztalra.

— Fordított nap ez a mai — vélte Schirmbaum. — Előbb esszük a desszertet, aztán a húst.

— Tévedsz — suttogta a lány — a te desszerted most következik...

Kora reggel ébredtek, a fiú felkelt. Lisbeth reggelit készített azután egy papírlapon hosszú listát tett Schirm©68. szeptember U szerda

baum elé.

— Holnap reggel az üzletben lesz ez az árú. Te is légy ott legkésőbb tízre, és nagyon vigyázz, hogy amikor szállítanak, ne csapjon be senki. Kétezer-hétszáz dollárt fizetsz. A háromszáz, ami nálad marad, tartalék arra az esetre, ha menekülnöd kellene.

Most rideg volt a lány, nyoma sem volt tegnapi bájosságának. Amikor kinyitotta a pénztárcáját, apró pisztoly vált láthatóvá.

— A parancsnokság üzeni, asszonyt nem alkalmazhatsz. Három hónapig nőismerősöd nem lehet. Ne feledd, ez fontos. Sem alkalmi ismeretséget, sem hosszan tartó kapcsolatot nem kezdeményezhetsz. Az üzletet reggel kilenctől este hatig tartod nyitva. Hosszú műszakok lesznek, de jól élsz, megérdemled.

Férfiasán nyújtotta búcsúra a kezét...

Másnap az emberek az árút meghozták, a kísérőnek Schirmbaum fizetett, azután bezárta a boltot és a lista alján látható utasítás szerint a munkaközvetítőbe ment. Három segédet vett fel, csupa idős embert olyanokat, akik már megették kenyerük javát. Azonnal visszatért az üzletbe, nyitott, és elfoglalta helyét a kassza pénztárgépe mögött.

Néhány napig semmiféle esemény nem történt. Már- már azt hitte, minden komplikáció nélkül sikerült beilleszkednie az új életbe. Megérkeztek az első igazi ügyfelek és a tépett sarkú bankók gazdát cseréltek.

Már két hete a kereskedők nyugodt és kiegyensúlyozott életét élte, amikor váratlanul és minden előzmény nélkül a tömegszálláson megismert gyanakvó férfi lépett az üzletbe. Rövidujjú inget viselt és jól lehetett látni karján a dachaui tábor tetoválását.

— Jól megszedted magad

— könyökölt oda a pénztár pultjára.

— A feleségem amerikai rokonai küldtek egy kis pénzt, mondta kapásból Schirmbaum.

— Szóval feleséged is van.

— Üzleted is van, és kövér vagy, mint egy disznó.

— Te viszont nagyon rossz bőrben vagy — felelte Schirmbaum. — Este eljöhetnél hozzánk egy kis erőt adó vácsorára.

— Csakhogy eszedbe jutottam — nevetett az idegen. — Zárásra itt leszek.

— Fél hétig vagyok az üzletben, tovább nem tudok várni.

— Itt leszek! — mondta a fogoly. Sapkájához bökött és lassú léptekkel elhagyta az üzletet.

Schirmbaum egy darabig az ajtóban maradt. Azután a közeli telefonfülkébe ment

és elővette a cédulát, amelyen a leltár és az utasítások szerepeltek. Egy telefonszám is volt a papíron.

Tárcsázott.

Férfihang jelentkezett a vonal túlsó végén.

— Itt Minkicz. Valaki utánam jött és bajt keverhet. Dachaui száma van.

— Ezek a foglyok olyan betegesek — hallatszott a vonal túlsó végéről — jó lenne ha kezeltetné az illetőt! Biztos nagyon sovány, és a lélek is csak hálni jár belé.

Katt.

Schirmbaum fütyörészve ment vissza az üzletébe.

Már háromnegyed hatkor elküldte segédeit. Éppen hat óra volt, amikor a gyanakvó idegen az üzletbe lépett.

— Akkor hazasétálunk —

mondta a volt SS.

Gondosan bezárt és cigarettával kínálta társát. Lassan sétáltak a romos császárvárosban, a Duna felé.

— Messze laksz! — szólt a francia.

— Messze. Majdnem az angyaloknál.

Már a vízparton jártak, ott, ahol a békeidőkben a horgásztanyák sorakoztak egymás mellett. Most csupa kiégett, romos ház.

— Lakni aztán végleg nem a milliomosok negyedébe mentél — mondta a francia.

— Csak te hitted rólam, hogy milliomos

* vagyok. Most

átkelünk a túlsó partra, és ott az a kis ház, az az enyém.

— Melyik? Hármat is látok.

—‘ Az a szélső, ott, jobbról.

A fogoly előbbre ment. Ebben a pillanatban Schirmbaum kezében eldördült a pisztoly. A francia teste a Dunába hullott.

Schirmbaum visszakanyarodott a város felé. Felnézett az első házra, elolvasta a falon látható táblát: „Nobelstrasse”. Telefon- fülkéhez lépett és tárcsázta azt a „délelőtti” számot.

— A Nobelstrassen nincs feltámadás — mondta — és helyére akasztotta a kagylót.

______ (Folytatjuk)

A Műszaki Könyvkiadó fa- és üvegcsarnoka eddig is rendszeresen, minden évben propagálta a technika újdonságait, terjesztette a változó műszaki világ szenzációs dokumentumait a magyar mérnökök, technikusok körében. E napokban azonban nemcsak a szakemberekhez — az ipari, a gyári termelés műszaki vezetőihez —, hanem azokhoz is szól, akik otthon, a konyhában, a pincében, vagy a kertben „fabrikálnak”, szabad idejükben rádiót készítenek, vagy festik a lakást, ültetik a fát.

Mit láthatunk majd a barkácsolók kiállításán a Műszaki Könyvkiadó pavilonjában?

Mindenekelőtt működő modellek sokaságát. Rádiókat, hajótípusokat, repülőmodel- lek változatait. Ügyes felszerelést a barkácsolás megkönnyítésére. Az OKISZ például kiállítja mindazokat a szerszámokat, célszerű eszközöket, amelyek nélkül ma már elképzelhetetlen egy komplett barkácsműhely. Á KISZ és az Úttörő Szövetség is kiállítja díjnyertes modelljeit, a mini hajóktól a virág- állványokig, az otthon elkészíthető gyertyatartókig.

A Műszaki Könyvkiadó pavilonjában négy belkereskedelmi vállalat — a Keravill, a Háztartási és Illatszerbolt, a Vas- és Edénybolt, valamint a Belkereskedelmi Kölcsönző portékáival kelti fel az ifjú és idős barkácsolók érdeklődését. Figyelmet érdemel az Ezermester és Úttörő Bolt gazdag programja. A Belkereskedelmi Kölcsönző például bemutatja, hogyan lehet otthon parkettát csiszolni, falat festeni, megtanítja a látogatót a multimax szakszerű használatára. Az Agrotröszt is szerepel a Műszaki Könyvkiadó barkácsoló közönsége előtt — növényvédő szereivel: mit mire kell használni, ehhez adnak szakszerű tanácsot

Bőséges választékot kínálnak könyvekből, újságokból, folyóiratokból. Megtalálható például a „t 68” ebből az alkalomból kiadott száma, amely többek között bemutatja a világ legérdekesebb barkácsszerszámait, a ház körüli kertészkedést, a legújabb mini traktorokat, a modellkészítés ezernyi fortélyát. A könyvek közül az egyik a barkácsolás kisgépeit, a másik a polyésztereket ismerteti. A „Technika” szeptember 2-i száma is ott lesz a polcon, benne a barkácsolás célfelszereléseinek részlé- tes leírásával, s a világ nagjr barkácsolóinak portréival.