Heves Megyei Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-29 / 229. szám
Ax én véleményem, a te véleményed: a mi véleményünk — közvélemény. Látszatra egyszerű, szinte gyermekjátéknak beillő képlet ez, amelyre gyakran és nem ok nélkül és gyakran, de minden ok nélkül szoktunk hivatkozni. Általában azonban igaz, hogy az egyes emberek közös véleménye egy adott társadalmi, politikai, gazdasági, avagy csak egyszerűen egy kisebb közösség lokális dolgában, valóban a közvéleményt jelenti. Történt már azonban olyan csoda és minden bizonnyal történik is, hogy valami fura hatás következtében az én és a te véleményed egészen más, mint a „mi” véleményünk, sőt az is előfordul, hogy a mi véleményünk is egészen más lett, mire közvélemény lett belőle. Ilyen esetek rendszerint akkor fordulnak elő. ha egyesek nem élni, hanem visszaélni akarnak a közvélemény fogalmával és politikai, etikai tartalmával, avagy akkor, ha ismét egyesek nem tekintik az én. a te, vagy a mi véleményünket a köz véleményének. Mert furcsa dolog ez a közvélemény. Élni lehet vele, visszaélni lehet veié, szembeszegülni lehet vele és van eset, amikor formálni, kell, alakítani a köz véleményét, hogy a közösség véleményeként annak hasznára is váljék. Valóban, minden vezetőnek, kisebb, vagy nagyobb beosztásban, éberen kell figyelemmel kísérnie dolgozó társai, beosztottjai véleményét, álláspontjait. Felbecsülhetetlen haszonnal jár a döntések meg! ozatalában, hogy előzőleg másokat, sokakat hallgatA közvélemény tak meg, hogy összegezni lehetett nem kevés emberi és gyakorlati tapasztalatot. ezáltal nemcsak hasznos és célszerű lesz a döntés, de megvalósítása már eleve biztosított is: hiszen a közvélemény éppen ilyen döntést várt el. Ilyenkor akár egy üzem. akár egy szövetkezet, vagy országrész vezetői megelégedett megabiztossággal hivatkozhatnak a közvéleményre. amely erői és bizalmat adott számukra, egyben újabb feladatokat is e közvélemény helyes és őt szolgáló tennivalóinak ineghatározásá- ban. - ' Előfordul — előfordult —, hogy esy-egy döntést meghozó vezető egyszerűen rátukmélja saját, egyéni véleményét a közre, maga álláspontját kiáltja ki a közösség álláspontjának, s nem mulasztja el unos- untaian hangoztatni, hogy a közvélemény szerint... a közvélemény álláspontja... a dolgozó nép döntése.1’Áz effajta „demokratikus” bűvészkedés azonban ma már egy falusi vándorcirkusz színvonalán is megkapják a maguk füttyadagját, ma már éppen a közvélemény nem tűri el, hogy egyesek visszaéljenek a köz véleményével. De hát akkor a közvéleménynek mindig és mindenkor igaza van? A közösség álláspontja kisebb, vagy nagyobb kérdésekben mindenkor maga a megtestesült csalhatatlan- ság, s aki ennek ellene szegül, az minden esetben a köz véleményét, pontosabban a közösséget becsüli le? Nem ritka eset, hogy a közvéleményt takarónak használják, ám most még csak nem is erről van szó. Sokkal inkább arról, hogy egy vezetőnek van-e joga, sőt van-e kötelességérzete szembeszegülni a közvéleménnyel egy adott kérdésben, ha látja és tudja, és bizonyos benne, hogy ez a vélemény nem helyes, ennek az álláspontnak a megvalósítása éppen a köznek okozná később a legnagyobb kárt. Lehetne, hogyne lehetne ilyen esetben is fejet hajtani a közvélemény akarata előtt és utólag széttárt karral szabadkozni: én megmondtam. de ti akartátok, 'hsak ennek semmi köze a becsülethez, a Köz Igazi szolgálatához, a közvélemény szerepének helyes megítéléséhez. Kell erő és bátorság, — de kell! — ahhoz, hogy valaki szembeszegüljön a közvélemény akaratával, mert egyáltalán nem biztos, hoev az emberek kisebb, vaey nagyobb közössége megfelelően tájékozott-e. s éppen emiatt, megfelelően ítélni tudó-e saját masa érdekéről. Nem kell sok idő ahhoz, hogy az ilyen, látszatra a dolgozók véleményével szembehelyezkedő intézkedés éppen hasznuknál fogva végül is közvéleménnyé váljék. Nem könnyű dolog ez, nyilvánvaló. Nem bátorságra van itt szükség csak, hanem tudásra, a téma, a feladat mély elemzésére és megértésére, egyszóval szakmai és politikai biztonságra. Talán ez az oka, hogy az effajta népszerűtlennek tűnő feladatot nem szívesen vállalják azok, akiknek néha bizony az üzemen, vagy éppen a termelőszövetkezeten belül beosztásuknál, hivatásuknál fogva dönteniük, s az adott esetben a közvélemény ellenére kellene dönteniük. A misztifikációk sohasem vezettek semmire. A jelszavak, jelmondatok üres frázisokká válnak, ha csak szajkózzák őket. Egy jottányit sem jutunk tovább, ha a közvélemény fogalmát ugyan agyunkba véssük, de értelmetlenül és oktalanul használjuk. Kétségtelen, az én, a te, a mi véleményünk az a közvélemény, de hol a garancia arra, hogy az én, vagy a mi véleményünk mindig és mindenkor hasznos, fogy távlatokban is érvényes? Általában az! Általában. De vannak esetek, amikor a közvéleményre való hivatkozás gyáva elárulása a köz véleményének, a közösség érdekeinek. És a gyáva árulót sohasem szerette a közv-s-mény. Nagy tervek, furcsa akadályok Megyénk két jelentős útfelújításáról A számokat legfeljebb csak azért érdemes felsorolni, hogy meghökkenjünk. Valóban ennyit költünk a megyénket átszelő 3-as út felújítására? És a Gyöngyöstől a mátraházi elágazásig húzódó útszakasz korszerűsítése is ilyen sokba kerül? Igen, hatalmas anyagi áldozatot hozunk azért, hogy a megnövgkedett és az egyre növekvő . közúti • alkalmassá tegyük -legfontosabb útjainkat. Ebben a törekvésünkben viszont nagyon furcsa, nehezen érthető akadályok is felbukkannak. Ezzel a témával foglalkozott a Gyöngyösi Városi Tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülése is. Mi van a 3-as ú(on? Akik mostanában végigmentek a 3-as úton a fővárostól legalább Kerecsendig, láthatták azt a hatalmas munkát, ami itt folyik. Hatvan és Gyöngyös között már „öröm” végigautózni. Épül a hatvani felüljáró és a gyöngyösi aluljáró, sőt a Gyöngyöst követő útszakaszon is megkezdték a korszerűsítést. Csak arra a hat kilométeres szakaszra, ami Gyöngyöshöz tartozik, több mint ötvenmilliót költünk. Hatalmas mennyiségű földet kellett megmozgatni ahhoz, hogy két szintben keresztezze egymást a vasút és a közút, hogy a meredek Szurdok-part enyhébb kapaszkodóvá váljék. Jelenleg a Kassai utcában, az aluljáróhoz vezető szakaszon látható a legnagyobb szabású munka. Méterekkel süllyesztették le az út szintjét, ettől is mélyebbre kell elhelyezni a vízvezetéket és a csatornákat. És a 24-es úton? Csak a Gyöngyös utáni részeken kezdték meg a munkát. A Mátrába vezető 24-es út korszerűsítése már elodázhatatlanná vált. Egyelőre azonban csak a nehézségek fokozódtak itt. Egyik tilalmi tábla a másikat éri. Ezeket a táblákat az >tt folyó útkorszerűsítés miatt kellett kitenni, hogy óvatosságra intsék a gépkocsik vezetőit. A legnagyobb földmunkát a pipishegyi elágazás körzetében végzik. Átvágják a korábbi kettős kanyart. Közvetlenül Mátrafüred fölött már hozzáfogtak a fák kivágásához. Körvonalaiban már ki- feóntakozik itt is mindaz a nagyarányú földmunka, amire szükség van az enyhébb ívelésű új útszakaszok kiépítéséhez. Szélesíteni is kell az utat a hegyekben is, ez pedig rengeteg nehézség leküzdésével jár együtt A gondok egy rcsze Az útépítők szeretnék tartani, a határidőket, ■dsr ez nem ftf olyan • könnyű.' Ott van például a trafó ügye. • A '3-as' üt korszerűsítéséhez feltétlenül szükség lenne egy lemezvázas trafó beépítésére. De nincs olyan vállalat, amely ennék a trafónak az elkészítését biztosítani tudná. A terv szerint a trafót már augusztus közepén be kellett volna építeni. Még most sincs azonban sehol. Semmivel sem jobb a helyzet a 24-es útnál sem. Itt a város közepén levő útkereszteződés, az úgynevezett" Para- puk-sarok szanálása okozza a legnagyobb gondot. Ezen a sarkon található egy nagy forgalmú fűszerüzlet. A Környék ellátása.. szempontjából az üzlet pótolhatatlan. De egyáltalán! Miért zárja be a boltját a élelmiszer kiskereskedelmi vállalat? Ha pedig a Pampuk-sarok szanálása nem történik meg időben, nemcsak az útkereszteződés, hanem a hozzá csatlakozó útszakaszok felújítását sem lehet elvégezni, mert a villamos- és postakábel, a vízvezeték és a csatorna- hálózat áttelepítése megakadályozza azt. Ezek még függőben lévő kérdések. De jelentős kérdések. Kire tartozik? A felújítási tervek készítése előtt minden érdekelt szervvel kapcsolatba léptek a KPM illetékesei: igyekeztek összehangolni a közművek fejlesztési elképzeléseit, nehogy az új út elkészülése után kelljen a burkolatot felbontani akár a postai vagy a villamos kábelek kicserélése miatt. Ennek a kooperálná szán dóknak a hatékonyságát azonban még ma sem lehet teljesnek mondani. Furcsa dolog, hogy a várost átszelő szakaszon nem lesz közvilágítás a 3-as út mentén. Egyszerűen nincs, aki ehhez pénzt biztosítana. Elképzelhető, hogy közvilágítás nélkül üzembe lehet majd helyezni az új utat? De a Róbert Károly utcában az új útról a házakat sem lehet majd megközelíteni. Nem lesz bekötő út és nem lesz járda. Tudunk olyan rendeletekről, amelyek ezeket a ma még nyitott kérdéseket egyértelműen megválaszolják: megjelölik az illetékes állami szerveket. Már emiatt is érthetetlennek tartjuk, .hogy a megyei, tanács-érintett, szakigazgatási szervei nemcsak á mostani gyöngyösi tanáós vb-én, de a korábbi kooperációs tárgyalásokon sem képviseltették magukat. Vajon miért? Az biztos, hogy KPM közúti szerveit „nem izgatja’, mi lesz a Pampuk-sarokkal, mi lesz a Róbert Károly utcával, a közvilágítással, a kiszolgáló utakkal. Illetve: hiába izgatja, nem tehetnek semmit, mert ez nem az „ő asztaluk”. A nyitott kérdések végleges lezárásához a megyei tanács segítségére van szükség. G. Molnár Ferenc Csányon bizakodnak A esánviak meglehetősen szerencsésen .„átvészelték” az, idén egyébként sok bosszúságot okozott időjárást. lieg-. alábbis erre engednek következtetni Képes Istvánnak, a helyi Búzialcalász Tsz elnökének napokban elmorídott szavai, amelyekből bizonyos elégedettség csengett. A közös gazdaságban búzából teljesítették a tervet, az őszi árpájuk -átlagosan 2,5" mázsával, .többet fizetett holdanként mintsem várták, ddhányföld- ísikrői. 20 vagönnyl téimest várnak, s ha á szezon hosz- szúra nyúlik, nem jön közbe valamilyen akadály, talán a paradicsomból is meglesz az elképzelt bevétel, hiszen 250 —300 mázsás tábláik is vannak ... Ami pedig külön - is meglepő: ebben a szövetkezetben valószínű, hogy nem okoz gondot a takarmányhiány sem, mivel a velük kapcsolatban álló gyártól kaptak elegendő mennyiségű sörtörkölyt, négyszer kaszálták a lucernát s éppen az utolsó vágás többet adott mint az első három együttvéve. Ügy, hogy már szóba került az esetleges segítség- adás is: valószínűleg eladásra küldhetnek valamelyik „szegényebb” tsz-nek is. Borsóból, lencséből mutatkozott nagyobb kiesés eddig, de ezt az uborkából, a másodvetésekből — mo meg a baromfitenyészetből, libából, pulykából, naposcsibéből pótolni tudják. Aztán természetesen a, szarvasmarha,. a sertés és a juh is hoz még ■valamit ' a „konyhára”: az esztendő befejeztével remélhetően megint csak lesz mit osztani a tagságnak. Bizonyos derűlátással végzik hát most Csányon az őszi munkákat, amelyek ugyan még egy befejezetlen év hátralévő feladait jelentik — de már a következő esztendő sikereinek csíráit is rejtik. 2400 holdas terület ad elfoglaltságot a szövetkezeti tagságnak, ösztönöz nap nap után lelkiismeretes, felelősségteljes igyekezetre. Gy. Gy. „Gyalogsétán eszközölt yárosnézés...(?!) A címben idézett közlés nyomdafestéket is kapott a következő teljes mondat részeként: „Ami kimaradt a mikrobusz bemutatásából, azt egy gyalogsétán eszközöljék ki maguknak.” A hivataloskodó, mesterkélt, szószátyár nyelvi forma felesleges használatára nyújt szomorú példát az idézett nyelvi képlet. Hogy mennyire színtelenné és feleslegesen fontoskodóvá, hivataloskodóvá válik a legegyszerűbb közlés is, bizonyítják azok a nyelvhasználati formák, amelyeket legutóbb gyűjthettünk össze bizonyos természetes helyzetekben színesen, kifejezően beszélő emberek nyelvéből. A legjellemzőbbek a következők: „A héten eszközölt munka (?) eredményes volt.” — „A panaszok eszközlése (?) csak hétfőn történik.” — „A befizetés itt eszközölhető!” (?) — „írásban eszközölte?) panaszát megkaptuk.” — „Nagy hatást eszközölt (?) felszólalásából az is kitűnt.” stb„ stb. . \ A fegyelmezetlen fogalmazásra nyújtanak példát az idézett mondatok. Ha a beszélők, felszólalók a terpeszkedő s meglehetősen személytelen közlést eredményező eszközöl ige helyén az alábbi szavakkal, kifejezésekkel élnek, közlésük világosabbá, kifejezőbbé válik: teljesít, benyújt, befizet, közöl, nagy hatású stb. Jól helyettesítik az eszközöl igét még a következő szavak: eljár, sorát ejti, szerét ejti. Kár, hogy az utóbbi két nyelvi forma oly ritkán jelentkezik mai nyelvhasználatunkban. Nagyon sokan tudatosan elszemélytelenítik mondanivalójukat. A rostára tett eszközöl ige is sokszor ludas abban, hogy személytelenné válik az állítás, az információ. A nyelvi gazdaságosság, az életszerűbb stílus, és a tömör nyelvi formálás érdekében is kerülnünk kell a rostára tett eszközöl igét. Dr. Bakos József a nyelvtudományok kandidátusa jWWWVW»dWW. — A házassági hirdetésben ez állt: „Kimondottan házias, pedáns, fiatalnak mondott özvegyasszony, reprezentatív megjelenéssel és műveltséggel férjhez menne hozzá illő:..” Miután rendkívül szeretem a kimondott tan házias és pedáns fiatal özvegyeket, különösen, ha műveltek, reprezentatívak, a hirdetés olvasta utáni pillanatban már loholtam is a Kikerics utcába, annak is a harmadik emeletére, ott is a nyolcas számú ajtó elé, hogy becsöngetvén, szembetalálhassam magam szívem esetlegesen majdani meghódítójával, akivel hátralevő és még nem kevésnek reményelhető éveimet pedánsan, háziasán, fiatalosan, ám művelten és reprezentatív módon élhetem majd le. Szerényen megnyomtam a csengő gombját, ami akkor sem szólt, amikor sikerült az ujjaimat eltávolítani róla. Ahogy néztem, rozsdásodás ellen — micsoda pedantéria — baracklekvár-dzsemmel kenhették be. Nem sokkal később, mind elszántabb és férfiasabb kopogtatásom nyomán, megnyílt az ajtó és egy első világFiatalnak mondott özvegy asszony háborúban csúnyasága és a kevés épkézláb férfiember hiánya miatt meghervadt agg- szűz nyitott ajtót, hunyorgó szemekkel, akitől halkan megkérdeztem, itt lakik-e Pecs- megi Vilma, azaz özvegy Strublákné. — Mit tetszik mondani? — kérdezte e női matuzsálem és hosszú ruhájában egyet lépett előre, s máris az ölemben volt. — Tíz éve mindig megbotlok, de mindig elfelejtem levágni az alját — mondta karjaim között kacér mosollyal, hogy úgy éreztem magam, mintha egy májzsugorban hervadozó éti csiga kacagott volna rám végső halálhörgésében. — De mit tetszett mondani? — ismételte meg, miután kibontakoztam karjaiból. Kétségtelen, kissé nagyot hall a kedves nénike. — Pecsmegi Vilmát keresem, itt lakik? — Itt — virult fel boldogan az idős hölgy. Én vagyok! — tette hpzzá pironkodva, hogy a hóna alatt eddig észrevétlenül rejtőző fél zsíros kenyér a nadrágomra hullt. — Éppen estebédeztem — magyarázta precíz és reprezentatív műveltségarra a helyre, ahol az imént álltam. — Most ment férjhez egy idős barátnőm ... nyolcvan éves volt. Az, nem mondom, már kor ... gel a fél zsíros -kenyér sorsát, miközben én tá- tott szájjal és jeges rémülettel néztem ezt a jelenséget, aki... — Hogy ön lenne .. a fiatalnak mondott. .. ■ — Igen. Miért, talán nem■ tart annak, kérem? — nézett merően De én még hetven se vagyok. Mindig is mondta. ő mondta, hogy de fiatal vagy, Vilmám, de fiatal, téged még boldoggá tehet egy férfi... — Már megbocsásson, kedves hirdető fél... Tisztelem azon korát, de az ön kori- • ban, s ebben az ancúg- ban aligha lehet joggal feladni hirdetést a reprezentatív megjelenés és a f iatalosság jelmondatával — hátráltam, mert vértelen ajkaival mind közelebb hajolt, hogy jobban lássa, honnan jön a hang. Vilmácska, e zsenge és művelt, reprezentatív egyéniség, egy pillanatig némán bámult rám, aztán rikácsoló hangon tört ki: — Miért? Mit akar maga piszkos és csám- pás öreg huligán. Mi kéne magának. Nekem nem kéne maga, ilyen ocsmány külsővel. Te- anyajószentmária. dehogy is engednék egy ilyen férfit az ágyamba... — hallottam még, amint beszél hozzám az ajtajában, de én már a kapunál voltam. Letöröltem a hideg verítéket a homlokomról, s megnyugodva ballagtam tovább derék agglegénységem nem is olyan sivár otthona felé. Mert mi lenne, ha ez a két lábon járó múmia várna otthon mindennap — fejezte be rövid történetét Burbulya, hogy miért nem hisz többé a házassági hirdetéseknek és miért maradt agglegény. Megértettem, (egri
