Heves Megyei Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-29 / 229. szám

■* • Q t ven Szabó Ervin Emlékezés halálának 50. évfordulójára esztendővel eze­lőtt, 1913. szeptember i Se-árl halt meg Szabó Ervin, : :a magyarországi munkásrnoz- i feálom- kiemelkedő alakja. ' 'Neip fci'hette meg azokat az j «Iso világháború végén ki- í «robbant forradalmakat. ame- , jlyek eljövetelét egész életével ( szenvedélyesen kívánta; 41 | wes korára végzett vele az b amégy ,is törékeny fizikumul 5%'ianöúbn emésztő láz: a fia­ts j korában szerzett tüdőbaj. Korai halálával súlyos vesz­teség érte a magyo'országi forradalmi mozgalmakat, ám'I veknek egyik íegkiemel- Veciúbb szellemi előkészítője voit. t Szabó Ervin bécsi egyetemi évei alatt, emigráns orosz forradalmárok baráti köré­ben vált marxistává. Marx és Engels műveinek «lapos tanulmányozása, a kor legkiválóbb marxista teoreti­kusaival folytatott kiterjedt tudományos levelezése, könyvtárosi munkája, amely lehetővé tette számára, hogy a társadalomtudományok fej­lődésével mindig lépést tud­jon tartani — ez volt Szabó Ervin marxista felkészülésé­nek és elméleti tevékenységé­nek másik, soha ki nem apa­dó forrása. Ez a magyarázata annak is, hogy az alig 25 esz­tendős fiatalember a magyar- ország; szociáldemokrata mozgalomban nagy tekintélyt vívott ki magának s a szocia­lista értelmiségi ifjúság elis­mert szellemi vezetője lett Hirdette, hogy „a munkás­ság öntudatát kifejleszteni, ez a szocialista pártok leg­eredményesebb taktikája”. Ezt szolgálta Marx és Engels műveinek magyar nyelvű vá­logatása, amely két kötetben, 1905-bén és í909-ben, az ő .Szerkesztésében látott napvi- 1 íágot. A kötetek segítségével á '.munkások generációi is­merkedtek meg a marxizmus Ida-'szikusainak munkáival, [evéhez fűződik a fővá­rosi nyilvános könyv­tár megteremtése és modern, a kor színvonalán álló társa­dalomtudományi könyvtárrá való fejlesztése is. A felsza­badulás óta az ő nevét viselő könyvtár, amelynek haláláig volt az igazgatója, központ­ja, gyülekezőhelye volt a for­radalmi szellemű értelmisé­gieknek. 1904—1905 folyamán — egy kisebb baloldali ellenzéki csoport élén — fellépett a szo­ciáldemokrata párt, „reform­ja”, vezetésének forradalmi megújítása érdekében. A kí­sérlet eredménytelen maradt, aminek egyik legfőbb magya­rázata — s ez egyben Szabó Ervin egész életművének leg­főbb fogyatékossága is —, hogy nem volt kapcsolata a tömegekkel, hogy fellépése elszigetelt maradt, nem talált visszhangra és támogatásra a munkásság körében. A reformizmus elleni küz­delemben dolgozta ni — rész­ben francia és olasz hatásra — a politikai küzdelmet elu­tasító szindikalista elméletét, a mely — tévesen — a mun­kásság gazdasági szervezeteit tartja az egyedik; csztályszer- vc-ze leknek. Su&bó Ervin 1910-ben létrehozott egy szin­dikalista propagandacscpor- tot, ez azonban elszigetelt maradt, s hamar fel is bom­lott:, programja nem volt al­kalmas a feudális maradvá­nyok ellen küzdő, a demokra­tikus szabadságjogok meg­szerzéséért hareoüó magyar- országi munkásság megnye­résére. Szabó Ervin ekkor egy időre visszavonult a köz­vetlen politikai cselekvéstől, energiáját fűként a könyvtár- szervezés — a maga nemé­ben szintén, nagyjelentőségű — feladatára ósszpontocatot­ta. Az első világháború kirob­banása állította ismét csata­sorba. 1915 folyamán több ta­nulmányé’ 1 a háború és az imperializmus összefüggéseit, a világháború osztálygyöké- reit tárta fel és elemezte: a proletárforradalom lehetősé­gét és szükségességét bizo­nyította. Az orosz forradalom való­sággal felvillanyozta: meglát­ta, how/ ez új korszakot nyi­tott az emberiség történeté­ben, lehetővé tette a munkás- osztály forradalmát Európa országaiban is. Ismét Lőréje gyűltek egykori tanítványai, követői. Munkástanácsokat szervé/.lek, háborúellenes röplapo'.cat terjesztettéit, amelyek szövegét Szabó Er­vin fogalmazta, vagy nézte át. Kapcsolatokat keresett a nemzetközi forradalmi irány­zatokkal, köztük a szovjet- oroszországi magyar bolsevi- kokical is. Czabó Ervin nem jutott ^ el a lerúmzmuság, de múlhatatlan érdemeket szer­zett azzal, hog'- ébren tartot­ta a forradalma gondolat lángját, — mér halálos bete­gen — maga is aktiv reszese lett a leróni igazságok befo­gadására kész háborúéi lenes forradalmi moagaimakoak. Ezért is tekintjük őt a ma­gyarországi munkásmozga­lom kiemelkedő alakjának. Muesi Ferenc fí TIT-szabadegyetemek: Több mint mzúz előadás Hég mindig van hely az egyes tagozatokon A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Heves mgyei Szervezete ez évben is meg­szervezi. az immár hagyomá­nyos TIT-szabadegyetemeket Az 1968/69-e5 tanévben ti­zenhárom előadássorozatot indítanak. Ezeken a foglalkozásokon az irodalom, filozófia, peda­gógia, közgazdaságtan és * földrajz-tudományok külön­böző ágaival ismerkednek meg a résztvevők, ezenkívül a három város — Eger, Hat­van, Gyöngyös —, szabad- egyetemének tantervi prog­ramiéba a KRESZT-t i* be­iktatták. Egy-egy előadássorozat 3— 10 foglalkozási órából áll majd. Az első egri, hatvani, gyöngyösi, hevesi és füzes­abonyi előadásokra október­ben kerül bot. Az egyes ta­gozatokon még mindig van heiy, amelyekre a TIT szer­vezeteinél lehet jelentkezni. Bemutató q Gárdonyi Géza Színházban Hello, Dolli/! Amerikai mnsieal Csütörtökön este — évad­nyitóként — mutatták be az egri Gárdonyi Géza Színház­ban ezt a amerikai musi­calt, amely Thornton, Wilder Házasságszerző című vigjáté- ka nyomán készült és Jerry Herman zenéjével, Michael Stewart forgatókönyvével jutottéi hozzánk úgy, hogy a darabot Karinthy Ferenc, a zenei betétek versszövegét G. Dénes György fordította. A bemutató háromórás ide­je alatt eszébe jut a nézők­nek egy másik amerikai mu­sical, a My fair lady, és hosz- szasan azon gondolkozik, miért is volt az jobb ennél, miért is van az most. hogy a harsogás és díszletek, a sok­sok ember a színpadon, a jö- vések és menések nem villa- nyozmak fel. Eme gondolat- menet közben rájövünk arra, hogy bosszúságunk oka a két darab alapanyagának a kü­lönbözőségében van. A Pygmalionból száma zó My fair lady mégett Shaw zse­niális nevetése világít, itt meg egy — úgy mondják — sike­res amerikai vigjátékíró együk darabját láthatjuk. New York világváros, sok ember él benne, s olyan sor­sokat formál mérhetetlen ko­hójában, mint ez a Dolly, Molloy, Minnie . vagy Kem­per. Ez eddig rendben lenne. De az már kissé együgyűség, ahogyan eziek a jókedvű, bo­hémnak ja nevezhető embe­rek ezen a színpadon megje­lennek és leélik a maguk szá­mára fontosnak tartott életü­ket. Ez már nemcsak az ame­rikai átlagpolgár hibája, ha­nem az íróé is, aki a valódi belső történéseket, az apróbb- nagyobb konfliktusok okait csak jelzi, de nem írja meg: megmarad az olykor vitatha­tóan szellemes bemondások­nál. Dolly, ez a nagyvilági kocsmák szintjén mozgó, leb­zselő, „korosodó dáma” érti a csíziót, üzletet lát minden­ben és mindenkiben, még magában is. Azok a fogások azonban, amikkel a félmillio- most, Vsndergeldert New Yorkban és a nézőtéren min­ket meg akar szédíteni, gyö- kértelenek és nem vonzanak. Csaknem kiváncsivá tesz ben. Bodrogi Sándor kémregénye 29. i. Schirmbaum eltette a kul­csot. Kiszállt a kocsiból, a zsebébe nyűit. Ott volt ben­ne a pénz, a személyi igazol- vány. A szájából a hátsó zap- foga mögül. elővette azt a kis fiolát,- amelyet az akció kez­deten — a „Páter” parancsa szerint: -— oda erősített. Gö­mbre elszáguldott. Schirmbaum sétált az ut­cán. Onnan figyelte a szálló előtti p>srkolóhely forgal­mát. Külföldiek jöttek és mentek. .És Schirmbaum agyában egy új terv körvonalai sejlettek fel. Másnap délelőtt testes, vö­rös hajú férfi állt meg a Magyar Nemzet kiadóhivata- fában a púit előtt. Darabka papírt kért, és hirdetést szö- végezett. . . B-lesben, a „Páter” lakásá­ban harsán-/ káromkodás hal­latszott. .Egy titkárkülsejű férfi ugyanis a pesti lap egy példányát helyezte az asztalra. Hm, szeptember 19,. vásárt»»P — Ezek ott Pesten valami nagy marhaságot csináltak — mondta a fiatalember. A hirdetés szövege így hangzott: „Terepjáró Volks­wagen komplett motorblok­kal, de hibásan eladó. „Pes­ti autós” jeligére”. A ..Páter” sietve öltözkö­dött és intézkedett, hogy ,a délelőtti müncheni gépre he­lyet kapjon. Lóhalálában vágtatott a repülőtérre,, mert mihamarább Ebeilingnél kí­vánt lenni. — A Kopasz Oroszlánban várom — mondta a „Páter” a telefonba. Egy kis károm­kodásért Eber ling sem megy a szomszédba. Most sem ta­gadta meg önmagát Lecsap­ta a kagylót és rá sem hede­rítve az előszobájában ülő és kihallgatásra váró beosztott­jaira. a Kopasz Oroszlán fe­lé száguldott. A kis emeleti szeparéban a „Páter” jóízűen falatozott. — Mondja, maga mindig eszik? — kérdezte Ebérlifig, amikor a szobába lépett. — Először dühös voltam, aztán rájöttem, nem az én nyakam van a hurokban — kedélyeskedett a reverendás. — Ha ebben a papi ruhá­ban látom, mindig rosszul érzem magam — iragott Eberling — jobban aíl ma­gának a Gestapo uniformi­sa. — B*a, nem ee®, nem kap mást — kedélyeskedett a „Páter”. — Tudom, ha rám néz, eszébe jutnak a bűnei és rögtön vacog a foga. Eberling nem volt derűi kedvében. Kedvetlenül elza­varta a pincért, csupán egy narancsot, egy üveg vodkát és egy pár kocka jeget kért tőle — Valami baj van Pestem — tért a tárgyra a „Páter”. — Útközben gondolkodtam rajta, mi lehet a probléma. Azt hiszem, három dologra kell felkészülnünk. Az első az, hogy Wocheck eltűnt * szelnünk elől. Ez a kisebb baj. A második az, hogy Woch&cket talán megölték. Bajnak ez sem kicsi, de nem is jóvátehetetlen. A harma­dik és a legveszélyesebb, hogy pesti embereink elszakadtak egymástól. Erre váll a hibás motorra utg'ás abban a hir­detésben. — Én arra gondoltam — mondta; a „Páter” —, hogy talán Schirmbaum irataiul lehet baj. — A gondolkodás soha nem volt a legerősebb oldala . — dühöngött Eberling, — Ha baj van az igazolványával, akkor már nincs szabadlábon. És mit gondol, ha letartóz­tatták Schirmbaumot, akkor néhány óra eltávozást kért, hogy feladhassa ezt a hirde­tést?' Hallgattak. — Mindenekelőtt tudni kellene, hogy- mi a helyzet a pesti csoportunkkal. Most már valóban parancsnokot kell rájuk küldeni, valakit, aki eléggé erős ahhoz, hogy- rendet teremtsen; Ráadásul, olyan személyt, aki szabadon mozoghat, valódi iratokkal rendelkezik, következéskép­pen le sem tartóztathatják. Tud valakit ajánlani? — Akire gondolok, ismeri ia Mtedcnwi eSreánt en*cvs érzelmek és megfontolások nélkül. Kemény, mint a grá­nit és azt hiszem, nincs pa­rancs, amit végre_ ne hajta­na. Ráadásul szép is. — Tudom, kire gondol, Já­rtára, nem? Magának milyen hülye ötletei vannak. — Amilyen feltűnő szép­ség. illegálisan nem ia en­gedném őt bevetni. De, ha törvényesen érkezik oda, tíz­szer annyit ér, mint bármely bibircsókos orrú és hat vasi- kereszttel kitüntetett hírszer­ző. Ráadásul esze is van. Es nem esik ’kétségbe, ha vért kell ’látnia. —- Talán már „győzott” is az a csoda-leány?! — Sokszor győzött, ha nem is úgy, ahogy ön gondol­ja, főnököm. Ésszel győzött. Tetszik érteni? Nem maradt ott vér. nem kerestek ujjle­nyomatokat, és senkit nem kellett felbe© coin! És amire kíváncsiak voltunk — az ölünkbe pottyantotta. Estért bet gondoltem te. — Nem kérdem, hogy vál­lalja-e érte a felelősséget! Tudom, maga senkiért nem felel. Hát jó, Utazzon ez a Jana, vegye át az akció irá­nyításét. :— Ez a Wocheck öregem­ber. Nern játszhatunk vele. Ha nem tudjuk elhozni,.. élve? Eberling töprengett. Meg­hámozott még egy naian-1 csőt, két-három szelet gyű- j mölcsöt egy kis pohár vöd- f kába ejtett, némi porcukrot] szórt rá és egy jégkockát ve­tett a tetejére. Azután az asz­tal mellett álló kis házi telefont maga felé for­dította. Három­jegyű számot közölt a köz­ponttal és kis­vártatva egy titkár jelentet­te, hogy a hí­vott személy kész Eberling- gel telefonon tárgyalni. — Csak azt szeretném megkérdezni, hogy nagyon a szivünkhöz nőtt-e pesti ba­rátunk gyógyu­lása — így Eberling. — Minden beteg gyógyu- \ lása fontos — hangzott a válasz. — De vannak betegségek, amelyek esetében az orvos­tudomány kevésnek bizonyul. Krónikus és gyógyíthatatlan betegségre gondolok, amely például mozgásképtelenség­ben nyilvánul meg. Hiába vannak ott orvosok, ápolók, a beteg csak él, de annyi, mintha halott lenne, jófor­mán megmozdítani sem le­«’Wytert.jak.i nünket, amikor kiszemelt ál» dozatának házassági ajánla­tot tesz, legényfogóul Mi» Dollárt emlegeti, s várjuk is, hogy valami történjék. S bár tudjuk, hogy a pénzből összegyúrt doliár-missek lé­teznek Amerikában, erről közlebbit nem hallunk, ezek világáról csak utalások hang­zanak el anélkül, hogy a szó nemesebb értelmében víg já­tékot kapnánk. Pedig a da­rab — színpadi értelemben — még egészen fiatal, sikere ellenére lehetne olyan izgal­mas, mint egy európai kase- szadarab. Mert sikerre viszik ezt az újdonságot nálunk, nemcsak Pesten, hanem Egerben ia. Lendvai Ferenc Jászai-díjas rendezése nagy becsvágyról árulkodik. Amit a játékmes­ter és a rendezői rutin alkot­ni képes színpadi mozgásban, tömegjelenetekben és ötletek­ben, mind-mind jelen van ez alkalommal. Még akkor i*, amikor a szöveg szerint nem történik semmi. Eck Imre Liszt-díjas a szű­kös színpadi mértekben kis­sé nehézkesen, de jól szer­kesztett koreográfiával fog­lalkoztatja a nagyon előnyö­sen felfrissített tánckart. A zenekar és az ugyancsak megerősített kórus a három tömegjelenetet átfogó számot kitűnően hozza — Herédi Éva vezénylése mellett. Wege- nast Róbert díszletei a szá­zadvég szecesszióját idézik emlékezetünkbe, azt a stílust, amely jellegtelenségével olyannyira illik elvhez az il- lúziótlarrul száraz darabhoz. A színészek sorsa egy kicsit mindig a darabtól függ. Itt a szerepek nem nyitottak széles lehetőségeket sem prózában, sem zenében az egyébként jó szándékú és lel­kiismeretes együttesnek. Koós Olga úgyis, mint já­tékmester és úgyis, mint a da­rab címszereplője, mozgás­sal és tánccal igyekszik pó­tolni azt, ami a darabból és a zenéből kimaradt. NéTnethy Ferenc Jászai-dí­jas, érdemes művész gazdag egyénisége most is az egy ­séges figura, a nevetséges félmilliomos megteremtésére tör, s játékával sokat „hoz­záír” a darabhoz. Blaha Márta a kalaposnó szerepében kellemes jelenség­ként tűnik fel. Orgánuma, ze­nei intelligenciája nyeresége ennek a bemutatónak még akkor is, ha a darab harsá­nyabb zenei részei idegenek is egyéniségének. Új és ro­konszenves színészi arc mu­tatkozik be a mas a mód sze­repében: Jablonkai Mária. Péva Ibolyával együtt a ta- vasziasan rakoncátlan jóked­vet játsszák. Makay Sándor és Varga Gyula — a színház régi erős­ségei — sablonfigurákat ala­kítanak, s amennyire lehet, kerülik az olcsó hatásokat. Kisebb szerepekben látjuk még Kautzky Ervint, Gyar- mathy Ferencet, Balogh Er­zsit, Pálffy Györgyöt, Sz. Csiszár Nándort, Bánó Pált, Sárközi Sándort és Szabadó# Ambrust. Farkas András

Next

/
Thumbnails
Contents