Heves Megyei Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-21 / 222. szám

Jogok és szerződések — tsz-ek és vállalatok Még ma is gyakran panasz­kodnak a termelőszövetkeze­tek szakemberei és vezetői arról, hogy a gyakorlatban nehezen valósul meg a szövet­kezeti gazdaságok és a külön­féle, velük kapcsolatban ál­ló ipari, és kereskedelmi vál­lalatok egyenjogúsága. Az országgyűlés júliusi üléssza­kán is több képviselő szólt Étről a jelenségről. Példákat, eseteket soroltak és sürget­ték a megoldás keresését. Á gazdaságirányítási re­form egyik alaptétele, hogy egyenlő jogokat és feltétele­ket teremt a különféle jelle­gű vállalatok számára Nyolc hónap elteltével azt állapíthatjuk meg, hogy a reform szellemében alkotott alaptörvények helyesek és minden lehetőséget biztosí­tanak az egyenjogúság, a gazdasági demokratizmus ki­bontakozásához. A szövetkezeti gazdaságok és az ipari, kereskedelmi vál­lalatok kapcsolatát hosszabb- rövidebb időre kötött szerző­dések rögzítik. Sok év óla megrögzött gyakorlat, hogy ezek a szerződések előre el­készített formanyomtatvá­nyok, amelyeket az ipari, vagy kereskedelmi tevé­kenységet folytató vállalatok szakemberei kitöltenek és — nézetük szerint — a tsz-veze­tőknek nincs más dolguk, minthogy ezeket aláírják. HLy módon tehát már eleve egyoldalúsás alakul ki; olyan helyzet amelyben a termelő- szövetkezeitek sok vonatko­zásban „előre gyártott” fel­tételeket kapnak Még in­kább súlyosbítja a helyzetet hogy számos vállalatnak a Szerződéskötésekre vonatko­zó belső utasításai gyakran nem egyeznek az alaptörvé- nyék szellemével. Betű sze­rint ugyan nem sértib meg azokat, hiszen ezek a keret- törvények nem határoznak meg mindent szó szerint, ép­pen azzal a szándékkal, hogy tág lehetőséget adjanak, a mindkét fél számára elő­nyös megállapodásokra. Am sok vállalati vezető úgy vé­li. liogy helyzeti energiájuk révén továbbra is lehetséges érdekeik egyoldalú érvénye­sítése, a gyengébbik rél_ — jelen esetben a termelőszö­vetkezetek —• rovására. Emlegették az országgyűlé­sen a képviselők is azokat a gyakran előforduló eseteket, amikor a hiánycikknek szá­mító nitrogén műtrágyát a Gabonaforgalmi Vállalat kí­nált a termelőszövetkezetek­nek azzal a feltétellel, ha bizonyos mennyiségű kuko­rica értékesítésére szerződést kötnek. Ilyen adminisztratív nyomásra emlékeztető meg­állapodás szorgalmazásakor figyelmen kívül hagyták, hogy ez sérti nemcsak a ter­melőszövetkezetek, hanem az egész mezőgazdasági terme­lés érdekeit. Több jellemző példája van a monopolhelyzet — gyak­ran már-már erőszakos — kihasználásának. Mezőgazda- sági terméket felvásárló és feldolgozó vállalatok egyiké- nek-másikánák irányítói így gondolkodnak: „ezt a tevé­kenységet mi egyedül végez­zük az országban, a szövet­kezet máshoz úgy sem tud fordulni, tehát hiába berzen­kedik, végül mégiscsak ve­lünk köt megállapodást”. Szűklátókörű és gazdaságilag rendkívül káros gondolkodás- mód ez, amely élőbb vagy utóbb a vállalatra is vissza­üt. Szerencsére a reform első nyolc hónapjának tapasztala­taiból sorolhatunk olyan pél­dákat is, amikor nemcsak a szövetkezeti gazdaságok, ha­nem egyes vállalatok is eredményes erőfeszítéseket tettek az egyenjogúság gya­korlatának megteremtéséért. Több vállalat szerződési ajánlatait nem a sablonos iformanyomtatványokon te­szi meg, hanem érdemi gaz­dasági tárgyalásokon, az érintett partnerekkel közö­sen keresik a kölcsönös elő­nyöket és ennek alapján rög­zítik a szerződéseket. A konzervipar, a tejfeldolgozó üzemek és a különféle élel­miszer kiskereskedelmi vál­lalatok tevékenységében több jele mutatkozik annak, hogy felismerték: az egyenjogú gazdasági kapcsolatok, az ér­dekek kölcsönös tisztelete mindkét fél számára hasz­nosak és sok még a kihasz­nálatlan lehetőség a jó együttműködés fejlesztésé­ben. Természetesen a kapcsola­tok javításában nemcsak a vállalatokra, hanem a ter­melőszövetkezetekre is so k tennivaló hárul. Még nem általános, hogy a termelőszö­vetkezetek kellő mozgékony­sággal és hozzáértéssel intéz­nék üzleti ügyeiket. Teljesen nyilvánvaló, hogy a szövet­kezeti vezetők egy. számukra előnytelen szerződési aján­latra nem válaszolhatnak csali egyszerű tiltakozással. Ennél sokkal célravezetőbb, ha ők is kidolgozzák kellő mérlegeléssel ajánlataikat és megalapozott kalkulációk alaDián tárgyalnak. A kapcsolatok helyes mó­dozatainak kialakításában nagy szerepük van a tesr- melőiszövetkezeték területi szövetségeinek. Egy-egy ilyen szövetség 50—70 szövetkeze­ti gazdaságot képvisel. Átte­kintésük és elemzési lehető­ségük jó biztosíték arra, hogy megfelelően képvisel­jék a hozzájuk tartozó szö­vetkezetek érdekeit. Ennek felismerése vezeti a Ter­melőszövetkezetek Országos Tanácsát, amikor napirendre tűzi a szövetkezeti gazdasá­gok és más vállalatok kap­csolatának vizsgálatát. Jelen­leg több tsz területi szövet­ség vizsgálja ezt a kérdést A termelőszövetkezetek az eddigi tanulságok alapján azt várják a Termelőszövetkeze­tek Országos Tanácsától és az illetékes kormányzati szer­vektől, hogy helyes intézke­déseik erősítik a vállalatok gazdasági egyenjogúságának gyakorlatát H. ti. Tornyok között Apcról, Zagyvaszántóról jelentik: Jól halad az őszi munkákra való felkészülés A Zagyva menti közös gaz­daságok alaposan kihasznál­ták a nyár végi kedvező idő­járást az őszi munkákra való felkészülésre. Gépparkuk tel­jes kapacitással a talajelőké­szítést és az őszi mélyszántást végezte. Az apci Béke Ter­melőszövetkezetben 700 hold földet szántottak be, s húsz holdon vetettek őszi takar­mánykeveréket. 130 holdon a napokban kezdik meg az őszi árpa vetését. A nemesített vetőmag már megérkezett. Hamarosan megkezdik a cu­korrépa ásását is. A paradi­csom és paprika az idén ter­ven felüli termést hozott. A zagyvaszántói Aranyka­lász Termelőszövetkezetben több mint 200 holdon előké­szítették a talajt vetés alá és el is vetették az ősszi árpát. 100 holdon készen van a mélyszántás. Az állatállo­mány téli takarmányának biztosítására 1200 köbméter silót készítettek a 120 holdon másodvetésként termelt nap­raforgóból. 300 holdról a háztáji kukorica szárát is be- silózták. A jövő évi jó termés biztosítására kiszórtak 13 va­gon műtrágyát és eddig mintegy 300 vagon is­tállótrágyát is kiszállí­tottak a földre. 45 holdon lu­cernát vetettek. A cukorrépa felszedését géppel kezdik meg a jövő héten, 150 mázsás át­lagtermést várnak. Eger, magasból. Az óvá­ros ... Darázsfészekké zsu­gorodnak a barokk udvarok: az öreg házak gyáván, tehe­tetlenül támasztják egymás­hoz a hátukat; a tetők egy­másba futnak, a tolongó bar­na síkok az égtől őrzik, tilt­ják, ami a kék tisztaságra vágyik. Az ablakok fuldokol­va tolakodnak egymás fölé, a boltívek asztmásán lihegnek; az egész régi városrész megrendült konglomerát. Ha arcod dél­nek fordítod, • új látvány fo­gad. Égnek ugró épületek, háztömbök, toronyházak; betonból és fényből raj- . zolt ívek, vo­nalak meg­fontolt rend­je. Hallatla­nul tiszta rit­mus ez. A há­zak. parkok zöldjét léleg­zik. Nézd: ott távol az eme­lődaru karja belenyúl a táj színeibe. A „távol” itt van a Had­nagy utcai la­kótelepen. A városne­gyed „régi” sávházal mö­gött frissen emelt épüle­tek. A P/3-as homlokzatára most kezdik színeket. Odább alacsony ba­rakkszerű épület — az Iro­daház. Falán jókora tábla: Heres megyei All. Építőipari Vallalat, építésvezető: Mé­száros Imre. Nehéz rátalálni, akárkitől kérdezem, mind azt hallom- épp az imént járt itt. A P/3- as épületnél szerencsém van. Látták bemenni a legszélső lepcsohazba. A harmadik emeleten érem utói. Azontúl tapodtat se mozdulok mellő­le, nehogy újba nyoma vesz­ban1 32 építkezés forgatagá­Visszafelé, az első és a má­sodik emelet között: — Nem szeretek az Irodá­Í2?*,U ,^zt nem nekem ta­lálták ki. Járom a munkahe­lyeket, s akármi probléma van, azt magam is látom, azonnal intézkedni tudok. ?rgyszer> naég debreceni diákévei során kirándulni jött ebbe a városba. Tetszet­tek neki a régi, ódon utcák a történelmi időket látott mű­emlék házak. Azt is észrevet­te, milyen kevés a korszerű, modern épület. Arra gondolt: epítene ő itt új házakat, olya­nokat, amelyek jól megfér­nek az öreg város házai mel­lett. És technikusi oklevéllel' a kezében eljött építeni. Épí­tett előbb Petőfibányán, Fü­zesabonyban, Klementinán. Mikor a katonaságot is ki­szolgálta, utána mindjárt ki­nevezték építésvezetőnek. Huszonkét éves korában. Két épület híján az ő irányításá­val készült el a Gólya utcai Mészáros Imre: „Ezt. a mesterséget nem elég megtanulni. Ebbe a munkába bele kell sze­retni .. (Foto: Kiss Béla) .felhordani” a Remény Húsz deka kenyerei vettem," tízóraimhoz. Jókora darab, finom, ropogós serclit. Fog­tam a bicskám, hogy szeletekre vágjam. De a kés félúton megállt, kemény tárgyba ütkö­Humor kapásból tött. Még nem tudtam, mi történt, de azonnal szidtam a sütőipart, lá­tatlanból Aztán gondolkodni kezdtem: miért is át­húzódom? Hiszen vég­ső soron jól jártam, wert nem rozsdás száj- tmrmonika volt a ke­nyérben, hanem egy egészséges kétforintos. Tehát: a húsz deka ke­nyér 60 fillérbe került, viszont visszakaptam 2 forintot, így egy vas nélkül megúsztam a kenyérvásárlást, sót még egy-negyvenhez is jutottam, amiért haj­landó voltam megven­ni a ropogós serclit. Az mindenesetre ér­dekelt volna, hogyan került a kétforintos a kenyérbe. A gabona betakarításától a kész kenyérig ugyanis min­den munkafázist gépe­sítettünk már. A kom- bájnos, a molnár, eset­leg a sütőipari dolgozó ejtette bele valahogy? Nem tudtam rájönni... Persze, az ügy szem­pontjából ez lényegte­len. Holnap kétkilós vek­nit vásárolok. Hátha szerencsém lesz. Na­gyon szeretnék egy Trabantot. ra kérek ágyat — s mondja máris a beteg diagnózisát... A vizsgálóban a pá­ciens ül, szemben az orvossal. — Ez már a második eset — jegyzi meg az Azzal a ko­Esély A rendelőintézetből az asszisztensnő telefo­nál a kórházba: — Egy beteg számá­orvos. — A múltkor egy csomag gombostűt nyelt le, most pedig ziherefsztút. A páciens hallgat. Nyoma sincs a megil- lelődöttségnek. — Mi jöhet ezután? — kérdezi az orvos. A páciens nem felel, csak széttárja kezeit és változatlanul közömbö­sen néz maga elé. Az orvos fogytán türelmé­vel, a maga módján, dühös lesz: — Nézze, látom, hogy a jövő évi „Ki mit tud?”-ra treníroz. De. ilyen apróságokkal... Próbálkozzék inkább hajócsavarral, esetleg bejuthat zépdöntöbe. Nem bírom idegekkel A dohányzás ártal­mainak vaskos iro­dalma van, amely nap­ról napra gyarapszik, akárcsak a dohányosok tábora. Régebben ol­vastam egy cigaretta­ellenes írásban, hogy minden cigaretta egy perccel megrövidíti az ember életét. Globális számvetés szerint, az eddig elszívott cigaret­ták alapján én bizo­nyosan kétszáztizenhá­rom évet, öt hónapot, három hetet és négy napot élhettem volna. Legutóbb a dohány­zás és a gégerák téma­köréből megtudtam, hogy fehér egereken végzett kísérletek so­rán miként derült ki a nikotin fokozatosan mérgező hatása. E tu­dósítás alapján azon­ban képtelen voltam jövendő sorsomról reá­lis képet alkotni. Ugyanis a kísérleteket fehér egereken végez­ték, engem viszont a közelmúltban „ürgé­nek” tituláltak a bu­szon, mert ráléptem egy szintén állóhelyet váltott utazótársam lá­bára. Az említett antlniko- tinos írás beszámol ar­ról, hogy a dohányos először csak ideges lesz, aztán folyamato­san ... A lényeg: tra­gikus vég. Itt van előttem a cikk. Olyan, mint Jack London „Sárga sátán”- ja. Az felér egy alko­holelvonó kúrával, ez pedig egy nikotinelvo­nó val. Csak olvasom, olva­som. Rövidebb élet,! tüdő- és gégeártalom, tragédia. Nem bírom idegekkel. Rá kell gyújtanom! Vincze György lakótelep, felépíttetett tucat­nyi társasházat, régi épüle­tekre emeltetett új emelete­ket. És felépített a Hadnagy utcában egy teljesen új vá­rost, 1100 lakással, iskolákkal óvodával, bölcsődével, áru­házzal és étteremmel. Ennyi az élettörténete. Középmagas, fekete férfi. Mindössze harmincéves, s jelentős múltja van. A. múlt: városnyi új lakó­telepek. Háztömbök, torony­házak; betonból és fényből rajzolt ívek, vonalak meg­fontolt rendje. Hallatlanul tiszta ritmusban. Tizenkét éve építész. Mi­kor nyolc esztendeje a Had­nagy utcai építkezés vezető­jévé kinevezték, csak pará­nyi földhányás jelezte a gyé- kénypalánkok mögött, hogy elkezdődött valami. Cipcjma- rasztaló sárban figyeltem, borongós novemberi napon, hogyan ássák a fundamentu­mot. Kerestem az építésve­zetőt, és sovány, szinte ka­masznak látszó gyereket mu­tattak. Csodálkoztam és hi­tetlenkedtem. Jóízűen és szív­ből nevetünk most ezen mind a ketten. Többszörösen kitüntetett vezető. Kiváló dolgozói ok­levelek és jelvények birtoko­sa. Idén a szakma legmaga­sabb kitüntetését is megkap­ta: Az építőipar kiváló dol­gozója”. — A jó építésvezető mi­lyen ember? — Nem irodakukac, sze­reti a munkáját és a munká­sait, s minden idejét közöttük tölti. Ha kell, a föld alól te elő tudja teremteni az anya­got, eligazodik a tervrajzo­kon, és idejében kiadja a munkásoknak a rendelkezé­seket. Nem kell, hogy külön­leges adottságú legyen. Nem tud, mondjuk, jobb házat építeni, mint amilyet meg­terveztek. — A tervezőkkel mindig egyetértesz? — Nem mondhatnám. A tervező sokszor olyan dolgot is megszab, amihez mi, gya­korlati emberek jobban ér­tünk. Például kiköti, hogy a darupályát hogyan építsük. — Más szakmai dolgok? — Nem értettem egyet a tervezőkkel például abban, hogy a toronyházak homlok­zatát kőporos homlokzatva­kolással rendelték elkészíte­ni. Megmondtam, hogy a va­kolat mind lepotyog majd. Es így is történt, már több tornyon látni, hogy a vako­lat lemállott. — Mit ajánlottál? — Folyami homokos ce­mentvakolatot ajánlottam, szintén kőporos dörzsöléssel, műanyagfestéssel. Erre nem volt elég pénz ... Az építésvezető szinte min­dennel rendelkezik, ami ele­gendő a derűs élethez. Van szép családja, ötéves kislá­nya, vezető gondjait megér­tő felesége, kellemes otthona a Hadnagy utcai lakótelep egyik szövetkezeti házában, s olyan munkásai, akikkel együtt kezdte vezetői pályá­ját, akiknek nem kell sokat magyarázni, mit és hogyan építsenek. A munka reggel hétkor kezdődik. Alig virrad, ő már ébren van, s legtöbbször el­sőként érkezik a munkahely­re. Gyakran fél hét, hét óra körül vetődik haza. Eszi a vacsorát és falja az újságo­kat. Rengeteg újságot járat. Lefekvés előtt kislányával mókázik, megnézi a tv-hír- adót, mert a többi műsor gyakran olyan, hogy nem pa­zarolja rá az idejét sem. In­kább szakkönyveit forgatja. Éjszakánként gyakran olyan városról álmodik, ahol min­den házat ő és az emberei építettek. — Van még itt építeni való? — Még egy esztendeig ma­radunk a Hadnagy utcában. Aztán következik egy tiszta­sági fürdő, üzlet- és társas­ház az Egészségház utca sar­kán, s a legnagyobb: a Cent­rum Áruház. Egyelőre eny- nyit tudok. Obiigát kérdés: ha újra választani kellene? — Csak ezt a mesterséget. Ezt a mesterséget, tudod, nem elég megtanulni. Ebbe a munkába bele kell szeretni. Utána az ember már nem tud mást csinálni... Visszafelé toronyházak kö­zött vezet az út. Az egyik torony legtetején, az erké­lyen lány áll, álmodozva Né­zi a messzi hegyek ormát. Hajában napfény csokrozó- dik. Két melle rezgő, feszülő ij. Vajon tudja-e, mennyi szép álom, gond és nyers szó kérgesült tenyér és sajgó izom emelte ide, s milyen mélyről... Pataky Dezső Tócsa Hatvan közepén Az OTP hatvani fiókja előtt álltunk. A farmotoros pesti busz befordult a tér felé. Hirtelen puffanást, csikorgó ütődéit hal­lottunk. A jármű oldalán egy nő sírt, egy férfi káromkodott. Idegesen kapkodtam fejemet, mert nem tudtam mire vélni a dolgot. Ismerősöm unottan le­gyintett. — A régi és az új úttest talál­kozásánál leért a kipufogd. Több mint 30 centiméteres szintkülönbség van, összegyűlik az esővíz, az autóbusz megint összefröcskölte a járókelőket — hangzott tárgyilagosan. Melyik vállalat, miért dolgo­zik így? Erre a helyszínen nem kaptam feleletet. De egyre töb­ben gyűltek körénk és dühös megjegyzéseket tettek az útépí­tőkre, hogy milyen felelőtlenül dolgoznak és a tanácsra, hogy miért tűri ezt. Hatvani Györ­gyöt, a városi tanács elnökét nem találtam otthon. Felvilágo­sításért dr. Lukács Lajoshoz, a vb titkárához fordultam. — A buszmegállótól a 30-as fő­útvonalhoz vezető bekötő útsza­kaszon a betonútépítő Vállalat emberei dolgoztak. Ügy tudom, hogy még nem fejezték be a munkát, még egy réteget teríte­nek az új útra. De kérdezzük meg az építés vezetik Cseng a telefon és a vonal túlsó felén Nagy Sándor építés­vezető jelentkezik. — A parkon keresztül még nem fejeztük be az útépítést. Amint megülepedik az alap, még egy betonréteget teszünk az útra és akkor eltüntetjük a szintkülönbséget, vele együtt a bukkanOt. A város átkelő sza­kaszán a 3-as műút korszerűsí­tése és a csatornázás jövőre Is folytatódik. Sajnos, ez bonyo­lult és nagy munka. A lakossá­got, a gépjárművezetőkét óva­tosságra és türelemre kérjük. Szó esett még arról, hogy — ideiglenesen is — nem lehetett volna jobban megoldani a leg­forgalmasabb tér közlekedését? Talán mégis akadna bastnos öt­let és javaslat. Hiszen a hatva­niak szeretik városukat és jog­gal bosszontja őket a hideg zu­hannyal kombinált huppanó. F. t. 1968. szeptember 21., szómba!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents