Heves Megyei Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-20 / 221. szám

Tudós Katyi keresztje Novaj, misztikum nélkül dédunokái« SUlosxkuöban £ ..Régen hallogatom már hírét a novaji asszonynak. Azt beszélik róla, hogy lát­ja az elköltözöttek lelkét s lelát a föld mélyébe, a ko­porsóba”. (Gárdonyi Géza) t Sokat hallottam Gárdonyi Géza elbeszéléséről, a titok­zatos képességű jósasszony­ról. A napokban aztán, az egri vármúzeum könyvtá­rában kezembe került a nyomtatásban nehezen fellel­hető misztikus elbeszélés eredeti kézirata; A szinte fakulatlan, sima fényű lapokról a nagy író alig javjított. szép írású sarai élén olvastam: „A novaji asszony”. „Imi. olvasni nem tud. Lelket csak akkor lát, ha valaki ewégett hozzáme­gyen. Igaz, hogy mondott sok valótlanságot, de mon­dott sok pozitívumokat is; Az asszony nem pénzért dol­gozik ugyan, de nem is tilta­kozik az ellen, ha a látogató ott feleit valamit az aszta­lon,” — olvastam Gárdonyi Géza elbeszélését. Gárdonyi postakocsis nova- ji látogatása után hatvan évvel arra voltam kíváncsi, hogy babonások-e ma a no­vai iák. A naptáron: péntek 13.- A községben összesen 13 külön­böző karú és foglalkozású la­kost állítottunk meg: — Bocsánat. hányadika van ma? Hatan természetes szíves­séggel megmon dták vbgkqj zenharmadika, egy középko­rú asszony a kezén számolta ki, ketten zavarban voltak, mert nem tudták. Négy isko­lából hazatérő tanuló széles mosollyal, kórusban egyszer­re válaszolt: — Péntek. 13» A község szülötte Vitkó- czi Jánosné, aki magyar — tör­ténelem szakon a főiskola negyedik évét végzi, közben otthon tanít, ipl ismeri a köz- ségbelieketi A babona már inkább csak viccként él Novajon. Kisisko­lás korában Luca napján még ő is beleharapott a pi­ros almába, hogy megtudja, hogyan hívják majd a leen­dő férjét; — Megtudta? — Kálmán helyett János lett.. i Kővári Dezső iskolaigaz­gató a falu műveltségi kite- rebélyesedéséről beszél; Örömmel vezet végig a szertárral épülő tantermen. A járási tanács segítségével a száznegyvenezer forintos beruházás elkészülésével egy udvarra kerül a négy osztály, ezzel minden feltétele bizto­sítva lesz a tanrendszerű ok­tatásnak. A Finomszerelvénygyárban dolgozó novaji szülők társa­dalmi munkában kétkaios billenő hintákat készítettek a novaji napközi játszóterén. Iskolájuk udvarán az úttörő­őrsök virágokat gondoznak.­A rózsafák támaszául szol­gáló botokat piros-kék, zöld­fehér színekre festették, ki­fejezve azt is. ki a Vasas, ki a Fradi-drukker... Hiába kerestem a miszti­kumot Novajon, nem talál­tam. A takaros, tv-antennák- kal díszített házak udvarán láttam ugyan több helyen idős asszonyt, aki a konyha küszöbén ült és babot pirgált, mint Gárdonyi idejében, de egy sem jósolt...« A novaji látóasszonynak már csak a legendája él. meg egy róla elnevezett feszület a falu közepén. „Tudós Katyi” keresztje alatt nyoma sincs a baboná­nak, hacsak a tsz-majorban Zsiga Jánosné panaszát nem vesszük annak, amiért pénte­ken, tizenharmadikán nem húzták ki a lottószámait..) Simon Imre Marx ismét — Most vagyok másodszor Moszkvában, de remélem, hogy a közeljövőben ismét eljöhetek, hogy alaposabban megismerjem a Szovjetuniót — mondotta Robert Jean Longuet párizsi ügyvéd & újságíró, Marx dédunokája, Longuet idén áprilisban és májusban járt először a Szovjetunióban, a Kari Marx születésének 150. évforduló­ja alkalmából rendezett ün­nepségeken. — Rendkívül emlékezetes, eseménydús napokat töltöt­tünk itt, — emlékezik Lon­guet; — Marx idősebb lá­nyának. Jennynek az uno­káival, Frederic-kel, Karllal, és Paullal meghívott, tiszte­letbeli vendégként módunk­ban állt meggyőződni arról, hogy a szovjet emberek mi­lyen mélységesen tisztelik dédapánkat és hogyan óvják hagyatékát. Robert Longuet ismét a Szovjetunió vendége. Ezúttal azért érkezett, hogy megis­merkedjék Szovjet-Uzbegisz- tánnal. — Kérésemre a moszkvai Marxizmus—Leninizmus In­tézet és a Marx—Engels Mú­zeum munkatársai szervez­ték meg ezt a kirándulást. Engem ugyanis rendkívül ér­dekel Üzbegisztán, a köztár­saság. amely rövid idő alatt óriási ugrást tett az analfa­betizmustól és a nyomortól a kulturált országig. Régóta foglalkoztatnak a fejlődő or­szágok, nevezetesen Marok­kó problémái, ahol évekig éltem. Harminc éve foglalkozom a marokkói kérdéssel, ennek az arab államnak a fejlődé­sével, amely előtt vélemé­nyem szerint nagy távlatok állnak, — bár a fejlődés irá­nya nem mindig helyes. Azért érdekel Üzbegisztán, amely példaként állhat a fej­lődő arab országok előtt, hi­szen az itt élő népek hagyo­mányai és vallási tradíciói nagymértékben hasonlítanak. Szeretném megtudni, hogyan képezik Üzbegisztánban a fiatal értelmiséget, milyen problémák jelentkeznek a közép- és felsőfokú oktatás­ban a szakszervezeti mozga­lomban.­Longuet ajándékot is ho­zott a moszkvai Marxizmus— Leninizmus Intézetnek újabb dokumentumokat Lenin pá­rizsi tevékenységéről és a jo­gász Leninről; — Apám, mint jómagam, jogász volt. Annak idején gyakran ellátogattak hoz­zánk orosz politikai emig­ránsok. Jól emlékszem X Hazafias Népfront egri járási bizottsága még a nyári hónapokban elkészítette a községi népfrontbizottságok számára az új népművelési évad irányelveit. Ezt meg­előzően községről községre felmérték az igényeket, hogy a népművelési tervek minél jobban tartalmazzák a helyi sajátságokat is. Sztyeklovra. az orosz forra­dalmárra, aki különösen gyakran megfordult nálunk; Lenin maga is két vagy há­rom alkalommal volt apám vendége. Apám hagyatéká­ban megtaláltam Lenin egyik beszédének másolatát, amelyet egy perrel kapcso­latban készített. Apám véle­ménye az volt. ha ő lenne az ügyvéd, ő is így beszélne. Is­meretes, hogy Leninnek na­gyon ke.vés ideje volt ügyvé­di tevékenységre. Az általam megtalált dokumentum vi­lágos, pontos kifejezései ár­ra vallanak, hogy kitűnően ismerte a jogtudományt; Hosszú idgje gyűjtöm már Párizsban a Leninnel kap­csolatos dokumentumokat; Lenin nemcsak kulturáltsá­gával és értelmével ragadott meg, hanem mindenekelőtt egyszerűségével, pedig ezek a tulajdonságok oly ritkán találhatók meg egyszerre egyetlen emberben, Lenin ugyanaz az ember volt a Kremlben lévő dolgozószo­bájában. mint a razivi kuny­hóban! — Sokat utazgattam a kü­lönböző országokban, — mondja befejezésül Robert Longuet. — Voltam Algériá­ban, Tuniszban. Egyiptom­ban. Spanyolországban, Ang­liában, néhány évig az Egye­sült Államokban is éltem. Ritkán találkozik azonban az ember ilyen szívélyes vendégszeretettel, mint itt a Szovjetunióban.- Különösen megragadott, hogy a szovjet emberek milyen féltő gond­dal óviák a múlt kulturális emlékeit. G. Vaszil.jeva A felmérés általános ta­pasztalata, hogy a legtöbb községben a szocialista de­mokrácia érvényesítéséről, valamint az új gazdasági me­chanizmus eddigi tapaszta­latairól, további feladatairól szeretnének előadásokat hall­gatni a népfrontrendezvé- nyeken az egri járás közsé­geinek dolgozói. Mi lesz a hatvani — Igaz, hogy abbahagyták az építkezést? Mi lesz a lakásunkkal? Visszakapjuk a pénzünket? — Harminchat család ezt kér­dezgeti Hatvanban. Többen idegesen szalad­tak a pártbizottságra, a tanácshoz és ezt kérdezték tőlünk is. Vajon jogos az aggodalom? Mi történt a Balassi Bálint utcai KISZ-lakásokkal? Nézzük az előzményeket! Hatvanban 1962—63-ban épült két 4—4 lakásos társas­ház. Igény, sőt pénz is lett volna azóta több is, de a tanács hosszú éveken keresztül nem tudott társasház építésére közművesített te­rületet adni. A KISZ városi bizottsága 1965. évi akcióprogramjában feladatul tűzte ki, hogy a lakást igénylő fiatalok között társas- ház-építést szervezzenek. Mennyi akadályt és bajt kellett leküzdeni, amíg megfelelő te­rület, terv, kivitelező és kölcsön lett. Erről dr. Lukács Lajos, a városi tanács titkára sokat tudna beszélni... A Heves megyei Tanácsi Építőipari és Szerelő Vállalat 1968. május 14-én elkezdte az építkezést. Szállították a homokot és tég­lát, még most is érkezik építési anyag, már alig' férnek tőle. De mostanában egy-két em­ber dolgozik az építkezésen. Pedig az albér­lők és a családnál meghúzódó fiatalok, va­lamint a városi tanács egyre sürgeti az épít­kezést. Nem nőnek az első épület falai, a másodiknak meg csak az alapozásnál tar­tanak. KISZ-lakásokkal? Megkérdeztük Cyetvai Bélát, a tanácsi építőipari vállalat igazgatóját, hogy mi az oka az áldatlan állapotnak és mi a szándé­kuk, mikor adják át a hatvani KlSZ-laká- sokat ? — Még kiviteli terv és OTP-kölcsön sem volt, de mi elkezdtük az építkezést. Nem hagyjuk abba, most is sokkal nagyobb len­dülettel dolgoznánk, ha megkaptuk volna a vasbeton gerendákat. E nélkül a födéme­ket nem lehet beszerelni. A szükséges anya­got sürgetjük, az első szállítmányt október 1-re ígérték. Mindent megteszünk, ezért biz­tosak vagyunk abban, hogy még az idén két épület tető alá kerül és a szerződéses határ­időre, 1963. június 30-ra mind a 36 lakást átadjuk. Az építőipari vállalat igazgatójának ígé­retét feljegyeztük és Hatvanba továbbítjuk. Ehhez hozzáfűzzük, hogy a tanácsi építőipa­ri vállalat az elmúlt évben minden munká­ját határidőre, sőt, építkezéseinek jelentős részét határidő előtt átadta. Remélhetőleg most sem lesz ez másképp. Hiszen kisembe­rek adták össze szinte utolsó forintjukat. Nagy szükség van ezekre a lakásokra, az egész város figyeli a kórház mögötti építke­zés sorsát. Űjabb igénylők jelentkeztek, Hatvanban több társasházat építenének, de előbb a Balassi Bálint utcában határidőre jó munkát várnak, mvms ' r. ú Időben gondoltak a téli estékre... Bodrogi Sándor kémregénye 21. II. A Volksstimme című bécsi lap kiadóhivatalába közvetlenül a záróra előtt egy férfi érkezett A hirde­tésfelvétel pultja elé állt és gyűrűjével megkocogtatta az üvegablakot. A helyiség bel­sejéből egy hölgy sietett az ügyfélhez, aki egy legépelt apróhirdetést nyújtott be a kezelőasztalra. A tisztviselő­nő megszámlálta a szavakat, közölte a hirdetés árát. — Ha expressz adom fel, mennyibe kerül? — kérdezte az ügyfél. — A kétszeresébe — mond­ta a hölgy —, de abban az esetben már a holnapi lapban megjelenik. Az ügyfél még néhány schillinget dobott az asztalra, azután eltávozott. A tisztviselőnő egy kis tar­tályba helyezte a papírlapot, a tartályt a csőpostába tette és halk szisszenéssel jelezte a gép, hogy a küldeményt a szedőterembe továbbította. A nyomda vezetője kiemelte a 4 1I WÜJM *R8. szeptember á0„ péntek papírt, az egyik szedő le­szedte a szöveget, a mettőr beemelte az oldalba, később az öntő formát öntött róla, a gépmester beemelte a rotá­ciósba és amikor a dudaszó a gépindulás elérkezett pil­lanatát jelezte, sok tízezer lapban már ott volt a né­hány perccel ezelőtt feladott apróhirdetés. A lapot postázták, útnak indították az osztrák főváros utcáira, és a külföldi nagy­városok felé. Másnap reggel az egyik bu­dapesti standon is kitették a legfrissebb bélcsi napilapot. A rikkancs széles mosollyal üdvözölt egy elegáns urat, aki néhány magyar lappal együtt egy Volksstimmét is vásárolt. Ez az úr sarkon tűiig sé­tált és egy ott várakozó 1300- as Volkswagenbe ült. Szép lassan és óvatosan vezetve az egyik kórházhoz hajtott. Ko­csiját az épület előtt az ut­cán hagyta, udvariasan viszo­nozta a portás köszönését, majd a második emeletre, a sebészetre ment. Ekkorra már kigombolta kabátját, újság­jait az asztalára dobta. Fe­hér kórházi öltözéket vett magára. Azután a falhoz lé­pett és szemügyre vette a táblát, megállapította) hogy délután kettőig nincs operá­cióiá. Üjságolvasásba kezdett. A bécsi lapot utoljára hagyta és csak felületesen futotta át a főcímeket. Azután az apró- hirdetési oldalra lapozott, át­nézte a közleményeket, fel­ült. Az egyik híradás különö­sen megragadta figyelmét. „Német modell! Vendégek lakáson történő fogadására felkészülten várja látogató­ját. Lakásán teljes komfort, alkalmi műterem, teljes diszkréció. Kalandmentesen! Panzer strasse 13.” Ez' a hir­detés az orvosra váratlan ha­tást gyakorolt. Mindenekelőtt bezárta a pihenőszoba ajtaját és az asztalát az ablaktól a szoba belsejébe vonszolta. Úgy helyezkedett el, hogy a szemközti épületszárnyból senki ne láthasson be hozzá. Ekkor jegyzetkönyvet vett elő és ott ütötte fel, ahol ez a két szó volt olvasható: „né­met modell”. Alatta egy tele­fonszám állt. Bonyolult számításokba kezdett. Tíz-tizenöt perc múl­va már pontosan tudta, mi­lyen feladat vár rá. Érkezni fog valaki, aki parancsot hoz magával és közvetített utasí­tást vonakodás nélkül teljesí­tenie kell. A hirdetés alján látható lakáscím azt jelenti, hogy nemcsak engedelmes­kednie kell, de feladatai kö­zé tartozik az érkező személy elhelyezése, magyarországi legalizálása is. Dr. Gömöry —, mert ő volt az újságárus udvarias ven­dége — gzután visszarendez­te irodáját, kinyitotta az aj­tót és a házi telefonon az osz­tályvezető nővért hívta. — Sajnos hőemelkedésem van — közölte — nem vehe­tek részt a viziten. Az igaz­gató urnái beteget jelentek, kérem, a lakásomon senki ne keressen, szeretnék meggyó­gyulni. Gömöri doktor néhány perc múlva hazaérkezett. Minde­nekelőtt a háziasszonyát: házvezetőnőjét kellett eltá- volítania. Ezt könnyen meg­oldotta, a balatoni vikend- házába küldte néhány napra, takarítson, festessen, hozza rendbe a kertet. Amikor a lakása végre csendes volt, a pincébe ment, ahonnan — az ócska kacatok alól — két pisztolyt szedett elő. A fegyvereket szétszedte és kitisztogatta. A hirdetésből azt is meg­állapította, hogy öt napon belül megérkezik a várt sze­mély. öt nap..! Gömöry—Gem- ner azt hitte, róla egészen megfeledkeztek. Nem csak hitte, — remélte is. Szászor megbánta már, hogy elrejtő­zésére a Gömöry-féle megol­dást vette igénybe. Attól nem félt hogy lelepleződik, hiszen időben gondoskodott arról, hogy a _ Csík megyei orvos Pesten áö hozzátartozói mind egy szálig elpusztuljanak. Igen ám, de ily módon öt gyilkosság terheli még akkor is, ha az áldozatok közül csak egyet lőtt le ő maga, saját ke­zűleg. Régebben sokszor fon­tolgatta, nem kellene-e a magyar elhárító szerveknél jelentkeznie, de mindannyi­szor meghátrált. Úgy gondol­ta, hogy a bűnüldöző szervek a félmegoldással — azzal, hogy ő SS-katona volt és Gömöry neve alatt bujkál — nem elégednek meg. Nyomoz­ni kezdenek és akkor sok mindenre fény derülhet, a Pripet-mocsarak vidékén végrehajtott partizánvadá­szatokra is, a Gömöry-féle család likvidá­lására és sem­mi nem menti meg őt a kötél­től. Ráadásul ese­ménytelen esz­tendők követték egymást, az ODESSZA 1945-ben ugyan jelentkezett ná­la, de azóta sem zaklatta. Voltaképpen a bécsi lapot is csak megszo­kásból vásárol­ta meg, hiszen az elmúlt évek alatt mindösz- sze két üzenet érkezett a szá­mára, de egyik sem volt fon­tos. Annál váratlanabb ez a mostani. Parancsnok érkezik és parancsot hoz. Gömöry—Gemner a heve- rőjén feküdt és egyik ciga­rettát szívta a másik után. A harmadik napon inni kezdett, mert víziók gyötörték... ——­____ícoiptatj-skí E két jelentős belpolitikai téma mellett több helyen me­rült fel ebben az évben is, hogy a népfrontakadémiák keretében tartsanak előadá­sokat, rendezzenek vitákat a szocialista hazafiságról és a proletár internacionalizmus­ról. A népfront egri járási bi­zottsága messzemenően fi­gyelembe vette a felmérés ta­pasztalatait a járási irányel­vek kidolgozásakor. Ugyan­akkor igyekeztek kulturális rendezvényeiket összehangol­ni más társadalmi és tömeg- szervezejek programjaival is, hogy elkerüljék a párhuza­mosságokat. Közelednek a hosszú őszi- téli esték, kezdődik a nép­művelés új szezonja. A Ha­zafias Népfront egri járási bizottsága időben gondolt er­re: szinte a járás minden községében elkészült az új évad programja. Magyar képzőművészek alkotásai külföldön Ä Kulturális Kapcsolatod Intézetében a napokban állí­tották össze a „menetrendet”, amelynek alapján festőink, grafikusaink, iparművészeink legjobb alkotásai külföldön bemutatkoznak. A szolnoki Damjanich Múzeumban meg­rendezett francia festészeti kiállítás viszonzásaként ok­tóber 12-én a montreuil-i vá­rosi galériában öt alföldi fes­tőművész 65 alkotását mutat­ják be. Október 1-én a Belgrádi Iparművészeti Múzeumban nyílik a magyar ötvösművé­szetet bemutató retrospektív tárlat, amely a honfoglalás­tól a XIX. századig vonultat­ja fel ötvösművészetünk re­mekeit. ÍM.TH'

Next

/
Thumbnails
Contents