Heves Megyei Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-19 / 220. szám
Prototípus lesz az új egri tejüzem Napfogyatkozás — I Elkészültek az új egri tejüzem tervei. A korszerű létesítményt a Sas útra telepítik. A tejüzem jelenéről és jövőjéről Sebestyén Jánossal, az egri üzem vezetőjével beszélgettünk. — Milyen céllal épül tejüzem Egerben? — A Sas úti üzem két célt is szolgál. Egyik: a lakosság tejtermék szükségletének teljes mértékű biztosítása és a választék növelése, valamint a most működő üzem zsúfoltságának megszüntetése. — Mi tette sürgőssé az építést? — Több ok sürgeti az új üzem létrehozását. Ezek közül talán a legfontosabb a most működő üzem épületé. nek elavultsága és a lakosság számának növekedése, amiből következik a nagyobb mennyiségi és minőségi igény. Az egyre növekvő megrendeléseket később csak korszerűen felszerelt és a higiéniai követelményeknek megfelelő gépekkel tudjuk biztosítani. — Melyik vállalat lesz a kivitelező, és mennyi a beruházási összeg? — Tudomásunk szerint a Nehézipari Építő Vállalat végzi az építési munkákat. Az építési költség közel 00 millió forint. — Jelenleg milyen termékek kerülnek ki az üzemből? — Naponta átlagosan 20— 25 ezer liter tejet dolgozunk fel. Ebből készítünk „kannás tejet”, tejfölt, túrót, kakaót, citromos joghurtot, ízesített vajkrémet, körözöttet és „csecsemőtejet”. — Miben változik a termelés az új'üzemben? — Egy biztos, teljesen más körülmények között dolgozunk, s jóval nagyobb meny- nyiségben. Naponta 50 000 liter tejet dolgozunk feL Az új üzem profilja a palackozás lesz, ugyanis 1971-re felépül egy másik üzem Miskolcon, amely nagy mennyiségű vajat és egyéb termékeket készít. Az ott készült termékekből bőven jut Heves megyébe is. — A Sas úti üzem naponta 15 000 liter „kannás tejet”, és 19 000 liter „palackozott tejet”, ezer liter tejfölt, 1000 kilogramm túrót szállít az üzletekbe és 600 liter palackozott „iskolatejet” küld a tanintézetekbe. A tervezésnél figyelembe vették a régebbi tapasztalatokat és ezek fel- használásával készültek el a tervdokumentációk. De ilyen típusú üzem még nincs az országban és reméljük, hogy beválik a prototípus. Az üzemvezető elmondta, hogy az új egri tejüzem építését a terv szerint november 15-én kezdik, 1971 tavaszán pedig elkészül, és tejet, tejterméket szállít az új üzem. P. S. az égbolt vasárnap délelőtti programja Vasárnap délelőttre érdekes látnivalóról gondoskodik számunkra az égbolt. Háromnegyed 11 és 1 óra között részleges napfogyatkozás lesz Budapestről nézve a Hold pontosan 10 óra 43 perc és 9 másodperckor érkezik el — természetesen csak látszólag — a napkorong északkeleti széléhez, s egyre nagyobb darabot „harap ki belőle” délnyugat felé haladtában. A napfogyatkozás maximuma 11 óra 50 perc és 2 másodperckor érkezik el, amikor is a Nap felületének már 46,3 százaléka lesz sötét. Azután a Hold kezd ismét kiúszni a Nap elől és 12 óra 55 perc 9 másodperckor teljesen lecsúszik a napkorong délnyugati peremén. Az egész folyamat a különböző földrajzi pontokról természetesen különböző időpontokban lesz látható, bár az eltérés hazánk különböző helyein mindössze néhány perces. ‘ Gyártmányukkal gyártanak fl Bervában megkezdték a MECMBN léghengerek sorozatszerelését (Simon Imre tudósítónk jelenti.0 Tízéves svéd magyar államközi szerződés biztosítja az egri Finomszereivénygyár számára a MECM AN léghengerek gyártását. A „O” széria gyártása után az egri gyár először pótalkatrészeket szállított a megadott határidőre a svéd cég megrendelőinek. A napokban különböző lökethosszú léghengerek sorozat szerelését kezdték a Finomszerelvénygyár dolgozói. Az év utolsó negyedében még 6250 pneumatikus gyártmányt kell szállítani a külföldi partnereknek: Januártól a külföldi és hazai megrendelések kielégítésére a MECMAN-csarnokká átalakított 17-es üzemben történik a gyártás. A műhelyben jelenleg még a kifutó orvosi fecskendő utolsó tételeit gyártják, de a tmk- munkások már hozzákezdtek a műhely átalakításához. A vállalat hagyományos termékeit felváltó új termék mű- velerijégzéseit már elsajátították a dolgozók. A bervai gyárban saját terméküket, a pneumatikái elemeket alkalmazták több művelet végzésénél. Üzemel már a szereidébe telepített polírozó célgép, ugyancsak a gyár termékeivel. MECMÁN-ele- mékkel működik a MEC- MAN-dugattyúrúd hátlapmarása. Rétfalvi Lászlóné. a vállalat fennállása óta 15 éve -dolgozik a gyárban. A MEC- MAN-gyártmányok szereléséhez nyert beosztást és derűsen mondja: — Mindenütt MECMAN- elem. Ha otthon nem tudok aludni, gondolatban MEC- MAN-elemekkel szerelem fel az ágyamat, hogy álomba ringasson ... Bajzáth Lajos szereldei csoportvezető rendkívül szereti az úi gyártmányt Ha gyártás közben bármilyen váratlan akadály mutatkozik, rendszerint nyomban megtalálja a legcélszerűbb megoldást. Iskolapad... munkapad Ne legyen méltatlan a búcsúzás Ezrekre tehető azok száma megyénkben, akik nem tudtak szakmájuk, vagy betegségük, koruk miatt teljes jogú tagjai lenni a termelőszövetkezetnek. Évekig úgy szerepeltek ők a közös gazdaságok nyilvántartásában, mint pártoló tagok. Közülük sok nyugdíjas, alkalmazott, munkás rendszeresen segített a sürgető mezőgazdasági munkák elvégzésében, a szakemberek a tervek kidolgozásában vagy egy-egy melléküzemág megalapozásában, mások a gépek, építőanyagok megszerzésében. Egyszóval: ahol tudtak könnyítettek a kezdeti nehézségeken, gondokon. Nem utolsósorban segítettek azzal, hogy mezőgazda- sági munkaeszközeiket s földjüket közös használatba adták s ezzel is hozzájárultak a szövetkezeti vagyon gyarapításához, a nagyüzemi gazdálkodás kialakításához. Az új tsz törvény értelmében megszűnik a pártoló tagság „intézménye”. A volt pártoló tagokat a termelő- szövetkezetekben megkérdezték: akarnak-e teljes jogú tagok lenni? Közülük sokan igennel válaszoltak erre a kérdésre s csak a hatvani járásban 124-en kapták meg a közgyűlés jóváhagyását a szövetkezetbe való felvételre a 756 pártoló tagból. Máshol is kezd rendeződni ez a kérdés, Kere- esenden s több más községken már tisztázták a pártoló tagság ügyét. Különösen azokon a helyeken ment ez könnyen, ahol csak négyen- öten voltak érdekelve, de Füzesabonyban — mint- ahogy azt már megírtuk — sokkal komolyabb gondot jelent e kérdés végső rendezése, hiszen több száz embert foglalkoztat a pártoló tagok jövője. Az idén ugyan biztosították számukra a földhasználatot, a háztájit, de 1969. január 1-vel már eldőlnek a földjogi kérdések, hogy a volt pártoló tagok mennyi földet tarthatnak meg a következő években, vagy a közös gazdaság birtokába jutnak az általuk bevitt földek. A jogszabályok addigra pontosan rögzítik miként kerül mindez végrehajtásra, ám ettől függetlenül igazságtalan nagyon káros lenne egyszerű jogi kérdésként kezelni a volt pártoló tagok ügyét. Említettük érdemeiket, hogy mennyit segítettek több mint egy évtizeden át, — ha nem is mindannyian. Ezért fokozott gonddal, tapintattal, figyelmességgel, érdemeik figyelembevételével kellene rendezni ügyüket, hiszen a pártoló tagság megszűnéséhez nem az ő magatartásuk szolgáltatta az okot az idő járt el e fölött az „intézmény” fölött. Ne legyen tehát méltatlan búcsúztatásuk a szövetkezeteknél. K. E. Mindkettőt elfoglalták ezekben a napokban a Mátravidé- lci Fémművek ipari tanulói. Az idén 46-an kezdtek — köztük hat érettségizett fiatal —, hogy elsajátítsák a szerszám-, géplakatos szakmát, jó esztergályosok, köszörűsök lehessenek. A legjobb szakmunkásokból válogatták ki a mestereket, akik a szakma fortélyait ismertetik meg velük, hiszen Török Sándor, Bíró László, Kotroczó László hosszú évek óta nagy szakmai elismerést vívott ki magának a gyárban. A gyár szakmunkás-utánpótlását a közel 120 ipari tanuló sem tudja biztosítani. Ezért a Liszkóban jelentős anyagi áldozattal új tanműhely épül, ahol olyan körülmények között dolgozhatnak, tanulhatnak a szakmunkás-jelöltek, amely minden bizonnyal egyre több társuknak ad kedvet a vasas szakmához. (Foto: Csertő István) 250 ezer forint üzembővítésre Bevezették a 44 órás munkahetet a hatvani gombüzemben (Tudósítónktól.) Két esztendővel ezelőtt kezdte meg működését Hatvanban a Fővárosi Műanyag- ipari Vállalat 3. sz. üzeme. A hatvani „gembgyár”-ban negyvenhat asszony kezdte meg a gombok válogatását, ma már több mint 100 nő dolgozik itt. s nem csupán válogatást végzik, hanem különböző gépek felszerelése után megkezdték a helyszínen a divatgombok gyártását, s exportra történő csomagolását is. 1967-ben az üzem termelési értéke alig haladta meg az ötmilliót, ez az ösz- szeg egy esztendő alatt a kétszeresére növekedett. Több millió darab, különböző nagyságú és színű gombot küldtek a Szovjetunióba. Vietnamba és Albániába. Az asszonyok általában elégedettek a keresettel, havonta átlagosan 1300—1400 forintot keresnek. A sok hatvani nőnek munkát adó üzemi fejlesztéséhez a városi tanács is hozzájárul. 240 ezer forintot költenek az üzem bővítésére ebben az évben. Az üzembő- vítéssél egy időben oldják meg a dolgozók szociális ellátását, öltözőket, fürdőt létesítenek. A iobb munkakörülmények biztosítását szolgálta a közelmúltban felsz^’-elt porelszívó berendezés, és a központi fűtés bevezetése. 1969-re rr az Eia Kinézek az ablakon. Esik az eső. — A fene egye meg, hát nem esik az eső megint!? — morgolódom dühösen, mintha személyes sértésnek venném, hogy esik az eső. Nézem a kövezetét, mint válik egyre fényesebbé, sötéten fénylővé, mintha zsírral kenték volna be az érthetetlenül megfeketedett járdát, az úttestet. Nem vad zápor veri az utcát, amelyet legalább nézni lehet és csodálni. Nem. Vacak permet nyáladzik az égből, mintha degenerált felhők roskadtak volna a házak peremére. Az előbb még olvastam, hanyatt vetve magam a heverőn, négyszemközti, intim barátságban a könyvvel. Nem is tudom, miért kászálódtam fel. Cigarettáért? Vagy megkerülni, mint valami világjáró, az asztalt? És most itt állok az ablaknál, kint esik az eső, az iménti csendes intimitás ásító unalommá vált. Mert kint esik az eső. Ki érti ezt? Nem akarok menni sehová. Olvasni akarok. Itthon. Nincs szántóföldem, kerti veteményem. Könyvem van, amit itthon, a falak között olvasni akartam. És mert most kint esik az eső, bent csendesen és makacsul mar- dosni kezd az unalom és a méreg. Miért? Soha életemben nem voltam a természet gyermeke. Még a fattya sem, jószerint. Aszfalton, városon nőtt penészvirág voltam és nyilván maradok is, akinek az orrát úgy elfertőzte a gyárak füstje, a motorok benzin- és olajbűze, hogy lassan már a kvargli és a rózsa között sem tudna szagló szerv év el különbséget tenni. Esik az eső. A fenébe is, hadd essék. Miért zavarjon az engem, bent a szobában, a szobában, amely bent van a városban, amikor ráadásul még ki sem akarok menni, miért zavarjon engem, hogy esik az eső?! Miért? Sarkon fordulok, faképnél hagyom, mint valami részvétlen idegen az ablakot, mögötte kint a nyáladzó esőt, a feketére zsírosodott aszfalttal, az ernyős, csoszogo embereket: olvassunk tovább! Elhelyezkedem nagy kényelmesen, felemelem a könyvet és sorjázni kezdek a betűk rendjén. Vajon esik-e még? Biztos. És, ha nem? Maradj csak nyugton — parancsolgatom magamra a fekvést, az olvasási és szinte beleerőltetem tekintetem és gondolataim a sorok, a szavak közé, mint valami fogaskereket. Erőltetem, de nem megy. Az istennek sem megy. Most esik. vagy nem esik? Megnézzem? Nem nézem. Természetes, hogy megnézem. Ott állok megint az ablak mögött és nézem az utcát, amelyre meg- megcsendesedve bo- riíl a vízzé vált /eíhök fekete köpenye. Állok és nézem az embereket, gúnárként az eget lesem, s a következő pillanatban elönt valami csendes, lágy és langyos közömbösség. Ki tudja, melyik sejtem melyik kromoszómájában rakja keresztbe most a lábait a ribonukleinsav, fújja a tüzet a barlang előtt, bámulja a pergő esőcseppeket a fák, a bokrok lombjain, néz és nem gondol semmire. A mam- muttal meg lehet küzdeni. A tűzzel is. A barlangi medvével is. A szomszéd törzs- zsel is. De a permetező eső kitartó szívósságával nem lehet megbírni. Bölcs nyugalommal ül és vár. Amíg az eső megunja. Más választása nincs. Neki! — nyugtatom meg magam és mostani ribonukleinsavaimat és megelégedetten visszasüppedek a heverő és a könyv karjai közé. Esik az eső? Hadd essék! megoldódik a tervek sssrint a telephely egészség«» műhelyekkel való bővítése is. 1968. július 1-tői az üzem áttér a 44 órás munkahétre, így a dolgozók minden második szombatja szabad. As üzem további fejlesztéséről; új termékek előállításáról most folynak a tárgyalások a városi tanács és a vállalat vezetői között. A bővítés újabb munkaerő felvételére teremt lehetőséget. Ellenőrizni — de hogyan ? Az elmúlt években is, de különösen most, az új gazdaságirányítási rendszerben erőteljesen megnövekedett a termelőszövetkezetek önállósága. A közös gazdaságok vezetői önállóan terveznek, gazdálkodnak, saját maguk választják ki k számukra legmegfelelőbb értékesítési lehetőségeket, A kötöttségek nélküli gazdálkodás rengeteg pozitív lehetőséget rejt magábáú, ugyanakkor megnöveli a vezetők felelősségét is. A nagyobb önállóság, ft megnövekedett feladatok, közepette egyre inkább szükséges a termelőszövetkezetekben az ellenőrzés. Erre hivatottak többek kö zött a szövetkezeti ellenőrző bizottságok. Sajnos, általános tapasztalat, hogy ezek a bizottságok igen gyakran „nem találják meg helyüket” a szövetkezet életében, ellenőrzéseik formálisak, nem mindig megbízhatóak. Nem tudnak átfogó képet alkotni a gazdálkodást ót, sokszor a szakértelem hiánya miatt elsiklanak a Hibák felett. A közelmúltban a Dél- Heves megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövet ? sége mintákat dolgozott ki a közös gazdaságokban működő bizottságok számára, amely ismerteti a bizottságok feladatait, jogait és hatáskörét, valamint a szövetkezetek életében betöltendő szerepüket. Az Eger —Gyöngyös vidéki Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége pedig a közeljövőben tanfolyamokat akar szervezni az ellenőrző bizottságok tagjai részére. Ezenkívül valamilyen belső ellenőrzési módszer kidolgozásával is foglalkoznak. Ezeket a kezdeményezései két csak üdvözölni lehet, mert egyik legfontosabb — ugyanakkor eddig kevésbé gyakorolt — feladat az elf lenőrzés. Pedig a hibák, az esetleges visszaélések feltárására, a szövetkezeti tulajdon védelmére egyre nagyobb szükség van. (kaposi) Gyur&5 Géza 11968. szeptember 19., csOttrt*
