Heves Megyei Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-19 / 220. szám

FjlBÉ»«* Fo »*e régi trógépfe? & y , Irógépmúzenm létesül Egerben Gépír óbajnokok — Akt — iróggéppel... f « " *» ***? **»' í * # *'•* *» *» r4* í* 1 > '* -** »-71 * (»* *»*» *,i, **í. />> í -*í< * -Ü V /Ji ^ , *; ** «» #f ' * ■*»- UK * ***** -* 9 X * *** 4 i1 r *-7 > *'*•* , ** ?/- * # / f f * * * * % '1 , » * £ ÚX * V $> A ~v i * ,? *>. {-A ? „ >. '• . „ STROMFELD AURÉL 1878-1927 írók és az írógépek i „Gondolatom, felesége, . jj Lelkem hitvese. ÍJ Gépírókisasszony”. (Kosztolányi: Gépírókisasszony) 4 i Érdekes, az országban egye- 1 tíülálló kezdeményezés meg­valósításán dolgozik lassan egy éve Egerben, az Alpári Gyula Közgazdasági Szak- középiskola egyik gyors- és gépíró szakos tanárnője. (Ne­vét saját kérésére hallgatjuk el, mert mint mondotta: amíg .a terv valóssággá nem válik, ’addig nem nyilatkozik. Pedig az ötlet, s főleg ami már megvalósult belőle, érdemes­sé lenné őt a nyilvános sze­replésre ...) Kinek is juthatna eszébe, hogy régi, elavult, rozsdáso­dó írógépeket gyűjtsön, ami­kor egyre szaporodnak a mo­dern. praktikus, új gépek? Irodákban, hivatalokban, s a magánhasználatban egyaránt a gyakorlati szempontok do- Jninálnak. Akinek viszont .élethivatása a gépírás tanítá­sa, oktató munkájában gyak­ran vissza is kell pillantania 8 múltba, hogy tanítványai előtt szemléltethesse a géo- frás kialakulását, fejlődését. A szakközépiskola tanár­nőjének ez az oktatási szem­pont adta az alapötletet, s az­tán ebből kerekedett ki egy íágabb gondolatkör: gyűjti mindazt, ami a gépírással szoros kapcsolatban áll. Ed­dig mintegy húsz különböző márkájú, régi írógépet sike­rült gyűjteményébe besze­reznie, s az új — még ma is használt — gépeknek pedig a fényképét rendezgeti, díszí­tett, színes kartonokra. Ami a képek, a kartonok érde­kességét fokozza: a díszíté­sek művésziek, noha — író­géppel készültek. Sőt, — az ember el sem hinné, hogy ilyet is „tud” egy írógép, il­letve egy gépíró szakos ta­nárnő — meghatározott be­tűk és írásjelek szabályos egymás utánjával portré, s mi több: művészi igényű női akt is készíthető! A gyűjteményben iroda­lomtörténeti kuriózumként szerepel egy olyan téma is, 20. Jana a vezető mellé ült, aki azonnal gázt adott és ve- -szett iramban száguldani kezdtek. — Maga sem valami illat­szergyárban volt eddig — is­merte fel a volt SS-legény a „Páter” hangját. — De sebaj, ahová most elvisszük, ott megfürdik, megborotválko­zik, nagyszerű vacsorát kap es lefekszik aludni. — A körözés? — kérdezte Schirmbaum rettegő hangon. — A nehezén már túlva­gyunk. Már vagy nyolcvan fényképét kiadta a rendőr­ség. A rendőrfőnök akár ki- tapétáztathatná velük a dol­gozószobáját. Persze, el kell tűnnie, mert a maga volt tá­borából néhány fogoly élet­ben maradt és ha meglelik, nem adok az életéért egy lyukas garast. — És most hová visznek? ' — Agyba. De ott is egyedül kell aludnia. Bár azt hiszem, — nevetett a Páter — ez idő szerint nem vágyik hálótárs­ra. Jana egy szót sem szolt. < Wmism **6S. szeptember 19., esutojtok amely az „írók és az írógép” címet viseli. írók fényképei, amint írógépükön dolgoznak, s vallomásaik a gépírásról, az írógépről. A képek és a szö­vegrészietek ugyancsak író­géppel díszített kartonokra ragasztva kerülnek majd a kiállítóterembe, a szakközép- iskola gépírótermébe. Az érdekes és értékes öt­let megvalósulását kezdettől fogva támogatja Bakó Fe­renc, egri múzeumigazgató, s a Magyar Gyorsírók és Gép­írók Országos Szövetsége is. Amint a szakközépiskola ta­nárnőjétől megtudtuk: egy hónap múlva szűkebb szak­mai körök számára ünnepé­lyesen megnyitják a múzeu­mot, illetve kiállítást. A meg­nyitó műsora stílszerű lesz: A leendő gépírókisasszo­nyok, a szakközépiskola kul- túrcsoportjának tagjai elő­adják Majakovszkij és Kosz­tolányi Dezső verseit, ame­lyek a „gépírókisasszony”­Ügy tűnt, őt is elnyomta az álom. A kocsi már egy másik külvárosban száguldott és egyre nyugatra tartott. El­maradoztak a vasúti sorom­pók, a vágányok is, amikor végre egy kastelyszerű épü­let előtt torpant meg a ko­csi. A „Páter” ügyes manő­verezéssel a garázsajtó felé irányította a járművet, majd háromszor egymás után fel­villantotta a fényszóróját. A garázsajtó akkor emberi kéz érintése nélkül feltárult és a kocsi után automatikusan bezáródott. A garázsban szálltak ki a kocsiból. A „Páter” ment elöl, középen Schirmbaum tántorgott, a sort Jana zárta be. így halad­tak ajtókon és meredek fo­lyosókon át egyre feljebb, míg végül egy hatalmas hall­ba érkeztek. Vastag szőnyeg nyelte el lépésük zaját. Vil­lanykapcsolóhoz egyikük sem nyúlt. Ahogy haladtak, úgy gyúltak ki a falikarok vil­lanylámpái és ahogy elhagy­tak egy-egy szakaszt, úgy bo­rult mögöttük sötétségbe a folyosó. Ügy látszott, terem­tett lélek sem tartózkodik rajtuk kívül a nagy házban. Schirmbaum nagyon elesett­nek, kiszolgáltatottnak és gyengének érezte magát, el­vesztette tájékozódó képes­hoz, illetve a gépíró elvtárs­nőhöz íródtak, valamint rész­leteket mondanak el néhány író írógéppel, gépírással kap­csolatos vallomásaiból, s hu­moros szöveget állítanak ösz- sze „bakis” (betűelütéses) szövegekből. Az ünnepségre jó előre meghívták ár. Biha­ri Mihályt, az 1919-es tanács­kormány egykori gépíróját is. A kiállítás megnyitására te­hát rövidesen sor kerül, s bi­zonyára 90k érdekes és hasz­nos látnivalóul szolgál majd a szakmai körön kívüliek, a nagyközönség számára is. A megnyitóról készült tudósítá­sunkban már megírhatjuk a tanárnő nevét is, akit ezek­ben a napokban még legin­kább az érdekel: — Vajon hol rozsdásodik néhány használaton kívüli, régi írógép, amely az ő sze­rény gyűjteményéből még hiányzik ségét Rettegett. , Végre, egy ajtó előtt állt meg a kis csoport. A „Páter” kulcsot illesztett a zárba és az ajtót felnyitotta. Ebben a pillanatban valamilyen ör- döngős szerkezetnek enged­ve, a szobában és a belőle nyíló két helyiségben felvil­lantak a fények, kigyúltak a csillárok lámpái és pazar fényárt szórtak a kényelmes bútorokra. Schirmbaum hunyorgó szemmel állt, és amikor ön­magára tekintett, rosszullét környékezte. Ruhája tollal és a tyúkólak jellegzetes mocs­kával volt tele, keze korom­fekete, és térdei még mindig reszkettek a gyengeségtől. Jana a fürdőszobában ma­tatott, csakhamar a kádba zuhogó víz zaja töltötte be a helyiséget. A „Páter” a sa­rokból egy drótfonatú kosa­rat rúgott oda Schirmbaum elé. — Minden ruháját ide dob­ja. Vigyázzon, semmi ne ma­radjon magán, mert a köröző­levélben ez a ruhája szere­pel. Rajta, vetkőzzön! Schirmbaum, akarat nélkü­li bábként, engedelmeskedett. Jana jelent meg az ajtó­ban. — Menj fürdeni — mondta csendesen — és némi sajnál­kozás is rezgeti a hangjában. Sehirmbaum körülnézett, és megindult arra, amerre a „felesége” mutatta. Alighogy eltűnt, a folyosón fehér kabátos pincér tűnt fel, gördülő asztalkán rengeteg ennivalót hozott. Amikor az ajtó becsukódott, a „Páter” egy üvegfiolából néhány csepp folyadékot töltött az egyik csészébe, majd levessel telemerte azt. Jana is a szo­bába érkezett és ekkor figyel­meztette őt arra, hogy melyik lesz Sehirmbaum terítéke. A volt SS-legény hamaro­san végztt a tisztálkodással, egyszerre kínzó éhség gyötör­te, fáradtsága mintha a kád vízében feloldódott volna, tisztának és kipihentnek érezte magát A törülközők Nagy idők nagy fia volt, élete örök példázat, tetteit nem hervasztia el az idő. Az 1919^es vörös forrodalmi had­sereg megszervezése, újszerű taktikájának kidolgozása, stratégiai céljainak megvaló­sítása mindörökre beírta ne­vét nemcsak a magyar forra­dalmi munkásmozgalom tör- témetébe, hanem a dolgozó milliók szabadságáért, testvé­riségéért, emberi méltósá­gáért folyó nemzetközi küz­delmek évkönyveibe is. Már életében a forradalom kato­nájának nevezte őt a magyar proletariátus, és amikor a magyar nép végleg felszaba­dult 1945-ben, megkapta nem­zetétől a legszebb, legmaga­sabb rangot, amit katonaem­ber elérhet: munkásgenerális lett. A Honvédségi Közlöny 1945. szeptember 17-i számá­ban ezt a tényt a következő sorok dokumentálják: „Az Ideiglenes Nemzetgyűlés El­nöksége a miniszterelnök, a honvédelmi miniszter, a hon­véd vezérkar főnöke és a honvédelmi minisztérium po­litikai államtitkárának egy- gyüttes előterjesztésére néhai Stromfeld Aurél volt vezér­kari ezredest, az ezredesi rendfokozatba való visszahe­lyezése mellett 1945. május elsőiével vezérezredessé elő­léptette”. A nagy idők nagy fia, aki egykoron a k.u.k. hadsereg ezredese volt — a munkás­osztálytól kapta meg a tá­bornokok jelvényét, a tölgy­falombot és a szivek háláját. Van abban valami rendkívü­li módon felemelő. ho°y ez a nemzet, felszabadulásának el­ső hónapjaiban, milliós és súly.— gondjai közepette, ro­mokkal, nyomorúsággal, be­tegséggel és ellenforradalmá­rokkal küszködve sem feled­kezett meg dicsőséges előhar- cosáról. Életpályájának íve maga is egyetlen nagy tanulság. Anyagi gondokkal küszködő értelmiségi család fiaként született. Elvégezte a Ludo- vika Akadémiát, a bécsi leg­magasabb katonai iskolát, a Kriegsschulet, vezérkari szá­zados lett. Szorgalma, tudá­sa, kitűnő katonai erényei egyre feljebb vitték és az el­alatt pizsamát is talált, felöl­tötte. A „Páter” és Jana az asz­talnál ülve várták. Mindhár­muk előtt egy csésze erőleves párolgóit. Falatozni kezdtek, Schirm­baum mohón kihörpintette a maga levesét. A többiek még a tojást kanalazták, amikor ő már biztatást sem várva, a borjúfilét tányérjára helyez­te. Nagyon szerette a sárga­répát és a zöldborsót, külö­nösen akkor, ha így gőzben párolták puhára. A „Páter” elmerülten néz­te az izzadásig faló Schirm- baumot. Tudta, már csak percekig tud enni, hiszen ál­mosság vesz majd erőt rajta, olyan kínzó és olyan gyötrő álmosság, hogy talán ahhoz sem lesz ereje, hogy ágyához menjen. Jana is tudta, hogy Schirm­baum most aludni fog, leg­alább holnap estéiig, ez hoz­zátartozik a Sziget módsze­reihez. Teljesen kipihent, és idegileg is akcióképp júst só világháborúban, mint ez­redes. a 26-ik hadtest had­műveleti főnöke lett. Erélyes parancsnok volt. igazságos elöljáró, meglegszívű ember. A világháború szörnyűségei döbbentették rá a militariz- mus gyalázatára. A munkás- osztálv erejétől várta az utol­só győztes háborút, amely meghozza az örök békét az emberiségnek. Károlyi idején ezért vállalta, hogy úi típu­sú tiszteket nevel a magyar köztársaságnak. Már nyug- díiban volt, amikor elérkez­tek a március 21-e utáni vi- harcos napok. Ekkor vállalta a Vörös Hadsereg vezérkari főnöki tisztét, s olyan mun­katársakkal. mint amilyen Landler volt és Pogány — a diadalok egész sorát aratta. Hadászati művészetét még a francia katonai akadémián is tanították később. Ennek lénvece a szakítás a lövész- árok-harccal és az, hogy kis erők mozgékony összpontosí­tásával súlyos csapást mért az ellenségre. A fehérterror perbe fogta. 3 évre elítélte, minden kato­nai érdemétől megfosztotta. Ő Aki gyakran jár a Mátrá­ban, szinte minden aprósá­got számon tart. A legkisebb változást is észreveszi. Először a kellemesebbről szóljunk. Hosszú ideje — legalább másfél éve —, hogy emleget­jük a sástói sétány közvilágí­tásának hiányát. Ott álltak a villanybúrák fénytelenül a tó partján. A reflektorok sem tudták megvilágítani a szi­geteket, tehát „elveszett” az esti hangulat jó része. A vál­tozást csak a közeli múlt hoz­ta meg. A villamos kábelt rendbe hozták, most már is­mét fényt kap esténként a tó­part. Kimondottan szép ez a látvány. Azt is csak örömmel ve­hetjük tudomásul, hogy büfé- jellegű bódét állítottak fel a camping területén, ahol a vasárnapi yendégek is ízletes falatokhoz juthatnak, és nyokon lehet csak az itteni fárasztó vizsgálatokat végre­hajtani. Visszaemlékezett ar­ra, hányszor ült így itt, maga is az éhségtől gyötörve, s a bő­ség asztalkáján válogatva, hogy aztán kábultan vesse magát a tiszta ágy pihenést kínáló takarói közé. Sehirmbaum eltolta maga elől a tányért és azt mondta: — Engem .megmérgeztek. Komolyan mondta és nem csengett féle­lem a hangjá­ban. Jóllakott, és számára most már min­den mindegy volt. Elvesztet­te az erejét, fe­je a mellére csuklott. Érez­te, hogy a „Pá­ter”, mint gyer­meket, a karjá­ra veszi, egy mozdulattal felnyitja az ágyat és a hűs, fehér habok közé ereszti. — Mint egy gyerek — mondta Jana csendesen, és halkan. — Ezzel, drá­gám, ma este még a maga bájai sem bírnának — neve­tett a Páter. Azután felvették kabátju­kat és kiléptek a szobából. Amikor becsukták az ajtót, emberi kéz érintése nélkül a három helyiség minden csillárja kialudt. Csend bo­rult a szobára. Csak az ágy felett egy speciális kamera szegeződött az alvó férfi ar­cára. Fenn, a harmadik emeleten egy szigorú arcú asszony fel­nyitott egy füzetet. A villany­órára nézett és a következő­ket írta le: „0 óra 14 perc. A 17-es el­aludt.”... _____ . (Folytatjuk) masa sohasem kért kefveb met a fehér hatalom mégis kénytelen v:olt büntetése le­járta előtt szabadon engedni. Stromfeld 1923-tól az illegá­lis kommunista párttal tar­tott kapcsolatot. 1924-ben is­mét perbe fogták, de i alhó- napi vizsgálati fogság után — bizonyítékok hiányában — felmentették. 1925-től halá­láig a kommunista párt tagja volt. Az élet nagy igazságait ke­reső Stromfeld páratlan hu­manizmusát egyesítette a tisz­ta hazafisággal. emberszere- tetét a társadalmi haladás harci feladatainak vállalásá­val. Csodálatos életút volt ez, amelynek belső törvénysze­rűségét Marx így fejezte ki: „Az eszmék, amelyek le-győ- zik értelmünket, amelyek meghódítják érzelmünket, amelyekhez értelmük odako­vácsol i a lelkiismeretünket, oly láncok, amelyektől szív­szakadás nélkül nincs menek­vés. oly démonok ezek, ame­lyeket az ember csak úgy győzhet le. ha meghódol ne­kik”. i szobijukat is olthatják itt Igaz, jó lett volna, ha ezt a bódét már az idény elején megtalálhatták volna a ki­rándulók, és azért sem hara­gudnánk egyiken sem, ha en­nek az építménynek esztéti- kusabb, a tájhoz jobban illő külleme lenne. Hozzáfogott a Közúti Üze­mi Vállalat a Gyöngyös— Mátraháza közötti útszakasz felújításához. Hogy erre a munkára milyen múlhatatlan szükség van, csak az tudja, aki végigment az utóbbi hó­napokban gépkocsival a ru- gótörően hullámos szerpenti­neken. A felújítás és korsze­rűsítés mértékét jól sejtetik azok az irtások, földmunkák, amiket már láthatunk. Egye­lőre azonban csak a közleke­dési nehézségek fokozódtak a leszűkített útszakaszok kö­vetkeztében. Fokozottabb óvatosságra van tehát szük­ség — gépjárművezetőknek és gyalogosoknak egyaránt. De „szívesen” vállaljuk ezt a nehézséget, mert az elké­szítendő, korszerűsített útra gondolunk. Beálltam az egyik parkoló­ba egy fél órára. A gépkocsi megőrzéséért két forintot kértek tőlem. Ilyen tételt a kapott 003 574 számú megőr­zőjegy személygépkocsi vo­natkozásában nem tüntet fel. Én sem, de azt hiszem, más sem szereti, ha becsapják. A Mátra, mint az elmon­dottakból is kitűnik, mindig tartogat valami meglepetést. Szerencsére, egyre több jót. (—ár) Tovább bővítik a tarnamérai strandfürdőt 1965-ben építették az első meleg vizű medencét Tarna- mérán. Azóta is minden nyá­ron bővítik és korszerűsítik a 39 Celsius fokos termál­gyógyvizéről híres fürdőt. A strandfürdő területén ezen a nyáron is építkeztek. Közel 200 ezer forintos költséggel, egy 50 köbméteres meleg vi­zű medencét, és 40 férőhe­lyes kabinsort építettek. Gyógyulást keresők, s vi­dám nyári fürdőzők népes tábora kereste föl az idén is Tarnamérát A nyári idény­ben több mint hetvenezer lá­togatója volt a fürdőnek. A meleg vizű forrásból percenkint mintegy 650 liter víz ömlik ki. S hogy ezt a gyógyvizet — az idény befe­jeztével is — hasznosítsák, a község vezetőinek tervei kö­zött szerepel: egy tisztasági fürdő építése. A tisztasági fürdő nyáron és télen is mű­ködne. S ha a tarnamérai ter­málfürdő érdeklődőinek szá­ma szaporodna, a medencék téli üzemeltetéséről is szó le­hetne — mondották az illeté­kesek. Faludi Sándor Bodrogi Sándor kémregénye F. M. Mátrai apróságok

Next

/
Thumbnails
Contents