Heves Megyei Népújság, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-16 / 192. szám

• • Ötéves tervünk félidejében Július 1-től harmadik öt­éves tervünk második félideji feladatainak végrehajtásán munkálkodunk. Nem teljesen ismeretlen az előttünk álló újabb két és fél esztendős időszak, hiszen még soha ilyen távlata nem volt a na­pi munkának. A vállalatok­nál már az 1969. évi progra­mok összeállításán dolgoznak és latolgatják az 1970-es ki­látásokat, lehetőségeket. Mi­vel jobban látjuk a jövőt, ha értjük, ismerjük a múltat, ezért hasznos a megtett két és fél év vázlatos áttekintése, a harmadik ötéves terv fél­ideji mérlegének elkészíté­se. A legátfogóbb mutató, a nemzeti jövedelem alakulá­sát vizsgálva különösen a ta­valyi 8 százalékos növekedés­sel lehetünk elégedettek. A fogyasztásra és felhalmozás­ra, új nemzeti értékek előál­lításában az utóbbi esztendők rekorderedményét értük el 1967-ben. Az első, az 1966 év, az előző esztendők átlagos fejlődését tükrözte: a nemze­ti jövedelem 5 százalékkal nőtt. Az 1968 első fél évének gazdasági eredményei megfe­lelnek a várakozásnak. Az ipari termelés 6 százalékkal emelkedett. A mezőgazdaság terméskilátásairól ma még kevés bizonyosat állíthatunk. Tény az, hogy az aszály elle­nére megtermett, betakarítás­ra és felvásárlásra került az ország kenyere, nem szoru­lunk tehát behozatalra. íme, mire használtuk a két és fél év nemzeti jövedelmét. Beruházásokra 1966-ban 47 milliárd forintot, 1967-ben 56 milliárdot fordítottunk. A be­ruházások az idén tovább nö­vekednek; az építőipar ter­melése mintegy 12 százalék­kal nőtt az első fél évben, a tavalyi hasonló időszakhoz képest Kedvező jelenség: ke­vesebb építkezést kezdtünk meg, az átadott építmények száma pedig valamelyest nőtt 1968 első felében. A harmadik ötéves tervünk első felében mintegy 200 ezer­rel nőtt az iparban, az épí­tőiparban, a kereskedelemben és a közlekedésben foglalkoz­tatottak száma. Az élet az új mechanizmus első félévi gya­korlata rácáfolt a munkanél­küliséggel kapcsolatos jósla­tokra. Nem a munkaképes dolgozók foglalkoztatása, ha­nem a munkaerő iránti telje­síthetetlenül nagy igény okoz szinte mindenütt gondot. Egyelőre még a gazdasági szabályozás eszközeivel sem sikerült a vállalatokat az ész­szerű és takarékos létszám- gazdálkodásra serkenteni. Ily módon a munka termelé­kenysége nem növekedett a kívánt ütemben. A lakosság jövedelme a ter­vezettnél gyorsabban nőtt, az elmúlt két és fél esztendő so­rán. Így a havi átlagbérek az iparban 128, az építőiparban 216, a közlekedésben 123, a kereskedelemben 180 forint­tal növekedtek 1966—1967- ben, az azt megelőző időszak­hoz képest. Az idei első fél­évi munkabérbevételek 4,5 százalékkal nőttek a tavalyi hasonló időszakhoz viszonyít­va. A lakosság kiskereskedel­mi vásárlásai gyorsan gyara­podnak, tavaly már megha­ladták a- évi 100 milliárd fo­rintot. A két és fél esztendő alatt félreérthetetlenül javult az iparcikk- és az élelmiszer- ellátás. Az idei szárazság miatt azonban jogos a pa­nasz a zöldség- és gyümölcs­ellátásra. E termékcsoportban az árszínvonal is lényegesen magasabb a tavalyinál. A zöldség- és gyümölcsdrágaság jórészt felemésztette vagy fel­emészti a központi intézkedé­sek révén elért év eleji, mint­egy másfél százalékos árszín­vonal-csökkenést. Az év vé­géig a terveknek megfelelően összesen 1—2 százalékos ár­színvonal-növekedéssel szá­molhatunk. (Az évközi bér­emelések természetesen így is lehetővé teszik nemcsak az áremelkedések ellensúlyozá­sát, hanem az életszínvonal további emelését is.) Nem kell hozzá közgazdász­nak lenni, bárki kellő tár­gyilagossággal megállapíthat­ja, hogyan gyarapodott csa­ládja, szűkebb pátriája és az ország anyagi és szellemi ja­vakban két és fél év alatt. Üj üzemek, iskolák, rendelők, la­kóházak, kiképzett új szak­emberek jelzik a fejlődést, s egyben azt, hogy az előttünk álló két és fél esztendő fel­adatai szilárd alapokra épül­hetnek. Eredményeink nem megnyugvásra bátoríta­nak — köteleznek. Az élet, a fejlődés természetes menet­iránya: a holnap igényeihez hasonlóan a jövő követelmé­nyeinek szintje is magasabb. A feladatok és a lehetőségek egyaránt nagyok. Az eléren­dő célokat a harmadik öt­éves terv, a módszereket, az eszközöket, a gazdaságirányí­tás félesztendős reformja fog­lalja egységbe. A harmadik ötéves terv második felét a reform mind erőteljesebb ki­bontakozása jellemzi majd. így joggal várhatjuk az 1970- ig előirányzott műszaki-gaz­dasági célkitűzések eddiginél is hatékonyabb megvalósulá­sát Vagyis azt, hogy a terme­lés összetétele és színvonala méginkább alkalmazkodik hazai adottságainkhoz és a piaci igényekhez. A július 1-én megkezdett újabb két és fél esztendős munkaprogram szerves foly­tatása a harmadik ötéves terv első felének. Azt várjuk — és joggal várjuk — az 1970-ig terjedő időszaktól, hogy nép­gazdaságunk fejlődési üteme tovább gyorsul, s egyben a felfokozott gazdasági folya­matok ritmusa is kiegyenlí­tettebbé válik. Más szavak­kal: arra számítunk, hogy a gazdasági növekedés eddigi negatív kísérő jelenségei mérséklődnek, illetve fokoza­tosan megszűnnek. Egyebek közt például a nagyobb ter­meléssel arányosan, nem nö­vekszik majd, hanem csök­ken dollártartozásunk a fej­lett tőkés országokban, ide­haza viszont mind a beruhá­zási, mind a fogyasztási ja­vak piacán, mind pedig a munkaerő-gazdálkodásban kiegyensúlyozottabbá, bizton­ságosabbá válik a helyzet. (K. J.) Olvasztárok Koreában Hevesi dinnyések a Somló alján A Somló alján, nem messze a szélső szőlősoroktól, ezen a vidéken újdonságnak számí­tó növénykultúrát honosítot­tak meg. A somlószőlősi tsz hevesi dinnyéseket szerződte­tett kertészete irányítására és kezelésére. Dinnyések — csak így ne­vezik a hevesi vándorkerté­szeket, akik minden észtén­Asszonysorsok napirenden Daleset ért egy asszonyt A szemtanúk még ma sem tudnak megrendülés nélkül beszélni róla. Egyetlen pillanat alatt történt. Az asszony behajolt a gép alá, a for­gó orsó elkapta a kendőjét a haját, és való­sággal megskalpolta. Mentők vitték a kór­házba s hosszú hónapokba telik, mire haza­mehet a családjához^ Aznap este öt gyerek hiába várta haza az édesanyját A legnagyobb közöttük tizenhét esztendős, a legkisebb négyéves. Ekkora csa­ládot a legjobb akarattal sem tud ellátni egyedül, egy férfi. Erre gondoltak a nőbizott­ság tagjai, mikor felkeresték másnap az apát, megkérdezni, mire lenne szüksége? Végül is az édesanyával együtt úgy döntöttek, hogy a négy kisebbet gyermekotthonban próbálják elhelyezni az édesanya felépüléséig. Jártak a tanácsnál, felkeresték a gyámügyet, a gyer­mekotthon igazgatóját, hogy megnyugtatóan rendeződjön a család sorsa, amíg az édes­anya gyógyultan visszatérhet hozzájuk. Szerencsére ilyen tragikus esetekben rit­kán kell segítséget nyújtani az egri Finom- szerelvénygyár nőbizottságának. De segíteni- valójuk bőven van. Kisebb-nagyobb asszony­gondok minden üzemben akadnak. Az üzemi aktívákon keresztül sok panasz eljut a . tit­kárnőhöz. Szadai Jánosnéhoz, s ő a nőbizott­ság többi tagjával együtt a lehetőséghez ké­pest segít is. Ha üzemen belül van valami, azt viszony­lag könnyebb elintézni, az üzemi élet írott és íratlan szabályai segítségére vannak a nőbi­zottságnak. Dp vannak olyan dolgok, ahol már nem lehet üzemi rendszabályokra hivat­kozni, ahol az emberség diktálja, hogy segí­teni kell. _ A 31-es üzemben a munkatársnők figyel­ték fel arra, hogy az egvik fiatalasszony sok­szor jön be kisírt szemekkel dolgozni. Valla- tóra fogták, és hosszabb biztatásra megnyílt a szive. Iszik a férje, és olyankor nem nézi. mit csinál, hová üt. Pedig amúgy józanul, rendes ember volna. Az asszonyok részvéttel hallgatták, aki türelemre intette, mondván, hogy asszonynak sem jobb, de volt. aki úgy dolta, ilyen esetekben mégiscsak bele volt, más gon­kell szólni. Ám a férj nem a Finomszerelvénygyár dolgozója. A nőbizottság titkára felkereste a másik vállalat szakszervezeti vezetőit és kér­te, beszéljenek a férjjel. Azóta ismét vidáman jár-kel az üzemben a fiatalasszony. Rendbe jött a dolguk. Ez még könnyebb eset volt, de akadtak nehe­zebbek is. Volt már a nőbizottság alkohol­elvonó kúrára rábeszélő testület és pótolták a válóperes bírót első feladatában, a békítés- ben. Odafigyelnek az asszonyok ügyeire. Per­sze, sok dolog még így is rejtve marad előt­tük. hiszen sokfelől iárnak ide dolgozni és nem minden asszony panasza jut el a rábí­zó ttságig arról, hogy az üzemben oly szelíd férfiak milyen zsarnokká válnak otthon. Szívesen segítenek a családokon, s jó vol­na. ha minden kirívó esetről tudomásuk le­hetne. Az iskolákban például minden évben felmérik, hány veszélyeztetett gyermek van. De a felmérés eredménye csak a legritkább esetben jut el az üzem főbizottságai“oz; A nőbizottság munkájának az asszonyok személyes ügyeivel való törődés csak egy része. Ezekről a dolgozókról nem készülnek je­lentések és a félévi összesítőkben nem szere­pel ilyen adat, hogy például „megrendszabá- lyoztunk néhány, a pohár fenekére sokszor néző apukát”, vagy „kibékítettünk válni aka­ró házasfeleket”. Ezekről legfeljebb csak egy­más közt esik szó. amikor a megbeszélések végén megkérdezik: mond, X-éknél rendbe jött a dolog? Y-né törődik a gyerekekkel? S ha a válasz igen. nyugodtan sóhajtanak fel, s leveszik az ügyet napirendről. (deák) RuwncráMg Amióta táncdalfesz­tivál létezik, minden évben írok róla, illetve írunk róla, mert a iáncdalfesztiválról minden tollforgató egyénnek írnia kell. A tudósítónak tudósítást. a kritikusnak kritikát, a humoristának szatí­rát. íratlan törvény ez! Az idén azonban el­határoztam, hogy sza­botálom a nemes ügyet. Áramtalanítottam a tv-készülékemet, (igen, ez a helyes kifejezés!) kicsapattam a biztosí­tékot, hogy a kísértés ne sodorhasson meg­gondolatlan cselekedet­re. Így sikerült rende­sen aludnom, másnap normális vérnyomással és pulzusszámmal, fris­sen ébrednem. Sőt, ka­cagtam, amikor vasár­nap délelőtt két szom­szédom a lépcsőházban hajba kapott azon, hogy Pogácsa Leának, vagy Kraplicsák Angé­lával volí-e jobb hangja, szebb ruhája. Mint a szomszédok perbeszédéből kivilág­lott: Pogácsa pizsamá­ban nyelte le a mikro­font, s anélkül, hogy ádámcsutkáján elvál­tozást lehetett volna észlelni. Viszont Ange- lácska derékig érő há­lóingben szökdécselt és csupán imitálta az éneklést, mert — mint lakótársam beavatot­ton közölte — a leány­zó kétszersültet vacso­rázott, aminek követ­keztében bájosan csuk­lóit. Ennyit tudtam meg a táncdalfesztiválról. Saj­nos, többet nem. Igen, sajnos! Ugyanis a „Ke­fekötő’’ című lap szer­kesztőségében, ahol dolgozom, hétfőn elém tettek húsz képet azzal. hogy készítsek hozzá­juk aláírásokat és nép­szerű ismertetőt. A húsz kép egy-egy tánc- dalénekest ábrázolt, név nélkül. (Mintha ez is a versenyszabályhoz tartozna). Mit csinál­jak? Mondom a fő­szerkesztőmnek: elné­zést, de egyik sem Edi­son vagy Mária Teré­zia, azokat felismer­ném. A főnököm azon­ban kijelentette, hogy öt ez nem érdekli. Lapzártáig intézzem el a képaláírásokat, mert az olvasóközönség zabálni fogja az újsá­got, ha benne lesz Kraplicsák és tizenki­lenc társa. Végül is, nem volt mit tennem, elmentem az Országos Nyilván­tartóba és hosszas k&z resgélés után sikerült azonosítani a húsz egyént. Megtudtam ne­vüket, iskolai végzett­ségüket, életkorukat stb. A képekről azután már — kicsit jobban odafigyelve — megál­lapíthattam, hogy me­lyik fiú, melyik lány. Azt pedig játszi kön­nyedséggel agnoszkál- tam, hogy közülük kik elvált szülők gyerme­kei: azok, akik le­nyelték a mikrofont, vagy nyakukra csavar­ták a mikrofonkábelt. Meg is értem lelki vál­ságukat ... A bumeráng célba ért. Akarva, akaratla­nul megint csak írnom kellett a tánc'dalfesz- tiválról. A szombat esti prog­ramom már biztosítva van. Nem áramtalaní- tom tv-készülékemet. _ S, Sfc dőben egy fél évre elhagyják szűkebb hazájukat. Azon a vidéken, a nagy hírű dinnye hazájában, Csányon és a mel­lette levő Ecséd és Hort köz­ségekben, úgy mondják: már az anyatejjel szívják maguk­ba a csecsemők a dinnyeter­mesztés és a kertészkedés tu­dományát. Februárban kezdték A Somlón, a nagy hírű bo­rok termőföldjén, csak elvét­ve akad szakember, aki fog­lalkozik e jól jövedelmező kertészkedéssel, ezért öröm­mel fogadták a hevesi diny- nyéseket. Három család már tavaly is itt dolgozott. Három lakószoba méretű kunyhót építettek a kertészet végében, az akácsor árnyékában. Itt laknak kora tavasztól nyár végéig. Kovács István és a veje, Novák Imre, családjával együtt az idén már február­ban beköltözött a Somló alji kunyhókba. —• Hamar kellett jönni, mert a melegágyakat és a pa­lántákat időben elő akartuk készíteni — mondta a két család rangidős feje, Kovács Imre, a kormánykitüntetéses ecsédi kertész. Sétára mentünk a 20 hol­das kertészetben. — Tavaly 30 holdunk volt — mondta — és 320 000 fo­rint volt a bruttó termelési értékünk. Az idén keveseb­ben jöttünk; a vöm, a felesé­gem és a lányom dolgozunk: húsz holdat vállaltunk. Lépkedünk a dinnyeindák között Szakértelemmel ko­pogtatja az érésben levő gö­rögdinnyéket. Közben beszélgetünk. — Ha nem jött volna ez az aszály, megmutattuk volna, mit tudunk. Az idén többet akartunk, bár ha jól megnéz­zük, a mostani termés igy is kielégítő. Két kapálta felér egy esőrei Valóban meglepő a lát­vány, különösen akkor, ha visszagondolunk az esőtlen nyárra, a tikkasztó meleg na­pokra. — Hogyan tudták ellensú­lyozni az aszályt? — Azt tartja a kertész: két kapálás felér egy jó esővel. Hát ezt csináltuk, mert mit tehettünk volna mást... Meg­kötöttük a talajban a mara­dék nedvességet. A dinnyeföld mellett terje­delmes paradicsomtábla: ros­kadozó terméssel sütkérezik az augusztusi napfényben. Fürtökben érik a termés. Jó hevesi fajta. A szakemberek kedvence. Itt is hálásan fize­tett a mostoha nyár ellenére. — Három kiló termést le akarok szedni bokronként — mondja büszkén a főkertész, — Mire emlékszik vissza legszívesebben, ha számba veszi múlt évi munkáját? — Nevetni fog: egy tő pap­rikára — mondja mosolyog­va —, amelyről 72 szemet szürelteltem le. Jövffre is visszatérnek Leszedünk 2—3 görögdiny- nyét Felvágjuk a kunyhó tö­vében. Vékony papírhéjú, igazi csányi dinnye. Fehér házi kenyér is kerül hozzá. Itt sütik a kunyhó mellett, a kemencében. önellátók a dinnyések, nem kell a piac­ra, meg a boltba menni. A család meghitt hangula­tát érzem a természet gond­talan környezetében. A vő azonban elnézést kér, nem maradhat velünk, jön az autó és szedni kell. Alighogy elmegy az asszo­nyokkal, máris ládával meg­rakott teherautó közeleg a homokos dülőúton. — Ajkára viszik a termést Úgy hírlik, az iparváros pia­cán örülnek a somlószőlősi árunak. Szeptemberig még küldjük a dinnyét, más pia­cokon értékesítjük a paradi­csomot, a paprikát és az uborkát. — Ügy látom — vetem köz­be —, jól megépítették a kunyhókat. Akár egy évtize­det is kibír. — Itt lakunk... — mondja a dinnyés. — Aztán jövöre is eljövünk még. Sz. J. Egyszerűsítették a propán-bután gáz igénylésének rendjét Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt szakemberei szerint lehetőség van arra, hogy még ebben az évben be­kapcsolják a propán-bután gázfogyasztásba az egymil- liomodik háztartást. Lassúnak és elavultnak bi­zonyult a palackos gáz igény­lésének rendje, ezért a tröszt új rendelkezést bocsátott ki, amely szerint annak, aki pro­pán-bután gázt kíván a jövő­ben használni, gázszolgáltató vállalatoktól, vagy a vasbol­tokból igénylő lapot kell kér­nie és azt pontosan kitöltve postára kell adnia. Az év vé­gétől a teljes ügyintézést 45 nap alatt lebonyolítják, amennyiben a gáz használa­tának nincsenek műszaki, biztonsági akadályai. Felol­dották a propán-bután gáz­vásárlás kötöttségeit is. A felhasználó a üres palack cseréje mellett bárhol meg­vásárolhatja a gázt. Ilmmiß3 1968. augusztus 16., péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents