Heves Megyei Népújság, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-16 / 192. szám

Szegény jó Billy 4000 előadás -180000 hallgató Eredményekről és tervekről nyilatkozik juhász Tamás, a TIT megyei titkára Lassan véget ér az „uborkaszezon” az ismeretterjesz­tésben, közeledik szeptember: kezdődik az új évad. Ter­mészetesen a nyári hónapok rendezvény-csendje nem je­lentette azt, hogy a Tudományos Ismeretterjesztő Társu­lat függetlenített népművelői unatkoznak. Ilyenkor, nyá­ron kerül sor a lezárult évad eredményeinek, tapasztala­tainak elemzésére, összegezésére. Ennek alapján határoz­hatók meg az új évad legfontosabb tennivalói. Ezekről, illetve az elmúlt évad eredményeiről nyilatkozik Juhász Tamás, a TIT Heves megyei szervezetének titkára. Oj műfajban jelentkezett Abody Béla, a jó humorú, a nevetésre mindig nevetéssel válaszoló író. Alig negyven­perces, mindenképpen egy- felvonásos komédiát írt ar­ról. hogyan szövetkeztek vol­na annak idején a XVI. és XVII. század fordulóján Shakespeare ellen az irigyek, a szakmabeliek, a színház mindennapi gyakorlatában, pletykáiban nagy jártasság­gal rendelkezők, akik nem tudtak megbirkózni a Globe színház közönségsikerévei és azzal a ténnyel, hogy ezt az általános sikert az angol ki­rály is nyomatékossá tette. Vaskos tréfálkozás, szövet­kezés folyik az egyik londo­ni kocsmában, ahol többen kimondják: meg kell ölni ezt a szakmai mihaszna, mégis tömegeket vonzó Shakes- peare-t, mert másképp nekik befellegzett. A kor stílusában és természetességében kínál­A nagy zeneköltő útját már pályája kezdetén hatásosan egyengette a magyar Zmeskál Miklós (1759—1833), a bécsi magyar udvari kamara tit­kára, zeneszerző és kiváló violincsellista. Kettőjük ba­rátsága halálukig tartott. Beethovennak több mint 150 Zmeskálhoz írt levele maradt fenn. Zmeskálnak ajánlotta Bee­thoven f-moll kvartettjét is. Az 1780-as években egyéb­ként maga Zmeskál is írt 14 — Magyarországon máig elő nem adott — vonósnégyest; ezeknek kotáit a bécsi Zene­barátok Társaság őrzi. Zmeskál volt az, aki a Brunszvik családnak, a leá­nyok zongoratanítójául 1799­A fesztiválon részt vett 142 nemzet küldöttei közül a nyu­gatnémet delegáció volt az egyik legnagyobb, ha éppen nem a legnagyobb létszámú csoport. Gondosan, alaposan, német precizséggel válogatták össze a társaságot. Szép számmal volt közöttük orosz, román, lengyel, bolgár és ter­mészetesen „ötvenhatos” ma­gyar is. Senki se higgye, hogy a Németországban élő nemze­tiségek békés, egyenrangú harmóniáját kívánták e fajtá­ra meglehetősen tarka kül­döttséggel szimbolizálni. Egé­szen más célok, tervek vezet­ték a nyugatnémet VIT-dele- gáció „szövetségi kapitányát”, amikor összeállította a kül­döttséget, amelybe tulajdon­képpen nem is könnyű volt bekerülni. Sőt egyáltalán nem, hiszen a „pályázóknak” nagyon is sok irányú felada­toknak kellett eleget tenniük. Ugyanis a delegációba a nem született, „eredeti” nyugatné­meteken kívül csak olyan lengyel, magyar, bolgár, cseh fiatalok kerülhettek be, akik legalább két nyelven tudták felolvasni a magukkal hozott kommunistaellenes röpcédu­lákat és vállalkoztak minda­zon cselekmények elköveté­sére, végrehajtására, amelyek MM. augusztus 16„ péntek Abody Béla rádiójátéka ja is a megoldást a bevett foglalkozását fennen hangoz­tató bérgyilkos. Még olcsón is adná a garantáltan biztos megoldást, a pénz is előgu­rul innen-onnan, de hát az „összeesküvők” gyávák, is­merik magukat és egymást, így azután nem tudnak mit kezdeni a tervvel és a csak szavakban kicsattanó elszánt­sággal. Abody Béla vaskos kiszó­lásai megett nem nehéz ész­revenni a szándékot: ürügyül keresi a pillanatot arra a XVI. és XVII. században és éppen Londonban, Shakes­peare személyénél, hogy a mai pesti irodalmi élet bo­zontos fenegyerekeit tolja a görbe tükör elé. A személyes megsértődések nagy nyilat­kozatainak füstje olykor tűz­vésznek látszik a hazai presz- szókban is. Ez a játék elsősorban bő­vérű humorával szórakoztat ben Beethovent ajánlotta; ez a kapcsolat mélyült el Brunszvik Teréz, az „un­sterbliche Geliebte” s Beetho­ven között, kölcsönös és re­ménytelen szerelemmé. Az Erdődyeket s főként Brunszvikékat Beethoven többször meglátogatta. Az Erdődyek Bars megyei kasté­lyában éppúgy megfordult, mint Marton vásáron, Brunsz- vikéknál. De megfordult Brunszvikéknak budavári há­zában is. Zenetörténeti ünnepünk az 1800. év, amikor is Beethoven a Várszínházban emlékezetes hangversenyét tartotta. Ek­kor vagy az Erdődyek, vagy a Brunszvikok budai palotá­jának szállóvendége volt. a röpcédulák szórásával kez­dődtek, s ahogyan ők fogal­mazták, „a kommunista fia­talok meggyőzésével” végződ­tek volna. Terveik végrehaj­tásához vastag pénztárcát kaptak, sőt egyiknek-másik- nak olyan jól sikerült az „alapozása”, hogy a fesztivál intéző bizottsága, s a bolgár hatóságok jobbnak látták, ha otthon, Nyugat-Németor- szágban televízión keresztül lesznek vendégei Bulgáriá­nak, a találkozónak. A nagy létszámú csoport éjjel-nappal járta a várost, így nem volt nehéz többször is találkozni velük. A „szerencséből” ne- kém is kijutott. A fesztivál harmadik nap­ján, gondolom, a kabátom hajtókájára kitűzött Hungá­ria feliratú jelvényből felis­merve, Szófia központi áru­házának harmadik emeletén egy markáns képű, hosszú pajszú fiatalember szólított meg magyarul... — Na végre, egy magyar, — nyújtotta felém a kézét, s mintha régi ismerőse lennék, mellém szegődött. Dicsérte a fesztivált, Szófiát és többször is hangoztatta, hogy milyen jó érzés is az, ha külföldön földijével találkozik az em­ber. Kijöttünk az áruházból, udvariasan megkérdezte, hogy nem zavar-e társasága és van-e időm egy kis sétára, beszélgetésre. Meg sem várta válaszomat, elmondotta, hogy ő nem Magyarországból jött, hanem Nyugat-Németország-; és azzal, hogy a jellemeket néhány húzással mintázza. S hogy a rádió mennyire komo­lyan vette ezt a komédiázást, a rendezést Marton Frigyesre bízta A hangok — Latino- vits Zoltán, Kállai Ferenc, Agárdi Gábor, Csákányi László, Pécsi Sándor, Pécsi Ildikó és Csomós Mari — maradéktalanul hozták a „buli” hangulatát a kocsmá­ból, ahol a művészek akkor is összeülhettek és elhangoz­hattak „effajta nyájas be­szélgetések”. (farkas) ból, ahová 1956-ban Szombat­helyről disszidált. S többször is megismételte, hogy ennek ellenére azért ma is Magyar- országot tartja hazájának, és csak a kalandozó természete vitte ki Nyugatra. Meg itthon nem vették fel a műszaki egyetemre, pedig az egyete­men, ahol most tanul, sokkal nehezebb volt a felvételi és az oktatása is lényegesen ma­gasabb színvonalú mint Ma­gyarországon. Kérdeztem a nevét, érdeklődtem itthon élő szüleiről, de — „tudod, nem érdemes felkavarni az érzése­ket” — egyik kérdésemre sem adott választ. — Ha már találkoztunk — — Hogyan összegezhe­tők röviden az elmúlt évad eredményei? — A TIT munkája — hí­ven a hagyományokhoz — el­sősorban az előadásos isme­retterjesztésen alapszik. Az utóbbi években azonban sok új ismeretterjesztési formát honosítottunk meg. Ezek kö­vette át ismét a szót — sze­retnélek meghívni téged, s a többi magyart is a ma esti rendezvényünkre. Tudod, el­határoztuk, hogy ma este a Szófia Parkban az összes nyugatnémet küldöttség rész­vételével tiltakozni fogunk a neonácizmus ellen. Remé­lem, valamennyien eljöttök. Ott aztán majd kibeszélget­jük magunkat. Mondd meg a többieknek is, hogy várunk mindenkit... A kezembe nyomott egy magyar nyelvű meghívót, amelyen valóban az állt, hogy a nyugatnémet delegáció itt és itt, ekkor és ekkor tilta­kozó találkozót rendez a neo­nácizmus ellen. És a találko­zóra valamennyi békeszerető fiatalt elvárnak. Pajszos „barátom” még a 3-as villamosról is utánam kiáltott, hogy elmenjünk, s bizonyára örömmel nyugtáz­ta „sikerét”, hogy estére a Szófia Parkba csábította a magyarokat, így majd nálunk nélkül kerül megrendezésre az igazi neonácizmus elleni nagygyűlés a stadionban, és ha a cseh, a lengyel kollegái is olyan sikerrel dolgoztak mint ő, akkor kudarcba is fullad a stadionba tervezett nagygyűlés. zött a legfontosabbak a kis közösségi foglalkozások alap­formái : a viták, ankétok, szakkörök és a klubok. To­vábbá igen hasznosnak és eredményesnek nevezhetők a különféle előadássorozatok, tanfolyamok és akadémiák is. Rendezvényeinken közel négyezer előadás hangzott el, amelyeket több mint 180 Nem tudom hányadik pa­ciense voltam, hogy már hány társamat próbált a Szófia Parkba csábítani, de az biz­tos, hogy azon a kedd estén üresen ásítozott a Szófia Park, és zsúfolásig megtelt a stadion, ahol a szónokok, a nemzetközi békemozgalom vezetői, veteránjai, a kon­centrációs táborokat megjárt emberek, különböző nemzetek ifjúságának vezetői elevení­tették fel megrázó, drámai szavakkal a történelmet, tet­tek hitet a béke mellett, s ítélték halálra a fasizmust. Valamennyi szónoktól hallot­tam: A fasizmus éled Nyu- gat-Németországban! A fasiz­mus háború! A fasizmus vér! A fasizmust ki kell irtani! A szónokok hangját percekig elnyomta a sok ezer szájból álló kórus: Béke! Béke! Ne legyen többé háború! Nem engedjük, nem engedjük! So­ha többé fasizmust! Soha többé fasizmust! — hangzott oroszul, franciául, lengyelül, spanolul, angolul, magyarul és ki tudja még, hány nyel­ven. Szavalókórusok alakul­tak, villámként csaptak össze a békét éltető, a háborút, a fasizmust elítélő szavak, mondatok. Az emelvénytől jobbra eső szektorban, ahol a nyugatné­metek ültek, egyetlen szó sem hangzott el, egyetlen kéz sem integetett. Némán hallgattak, majd tüntetve, valamennyien felálltak és megindultak a ki­járat irányába. Még nem ér­ték el a kaput, még vala­mennyien ott mentek előt­tünk, amikor a keletnémet fiatalok fáklyákat csavartak a hatnyelvű nyugatnémet röpcédulákból és meggyújtot­ták. Én is elővettem a „föl- dimtől” kapott Szófia Parkba szóló meghívómat és meg­gyújtottam... Koós József Követke» • TALÄLKO <5 TYFFESKO VÁVAL Éi l.EO.,«JVVA’ ezer érdeklődő hallgatott vé­gig. Rendszeresen és a klubta­gok megelégedésére működ­tek klubjaink: a nyugdíjas pedagógusok, a nők, az óvó­nők, a pedagógusnők, a ter­mészetbarátok klubja, vala­mint a tavaly alakult köz­gazdászok klubja is beváltot­ta a hozzá fűzött reménye­ket. Eredményes munka folyt a csillagászati, az akvarista szakkörben és a kis matema­tikusok baráti körében is, nyelvtanfolyamainkon pedig 16 tagozaton több mint 300 hallgató tanult — Szabad- egyetemeinken pedig közéi 300 beiratkozott hallgató mű­velődött. Az egyes előadáso­kat azonban gyakran belépő­díjak mellett is sokan láto­gatták. Ezt főleg a tavaly in­dított „Végig Európa partvi­dékén” című földraizi sza­badegyetemi előadásainkon tapasztaltuk, amelyek Égőd­ben mindig telt ház előtt hangzottak el. Nagy érdeklő­dés kísérte Hevesen és Eger­ben a mezőgazdasági. Petőfi- bányán és a Hatvani Cukor­gyárban nedig a közgazdasá­gi szabadegyetem előadásait Ezek mellett — bár kisebb létszámú hallgatóság előtt — igen intenzív viták folytak az irodalmi és az esztétikai sza- badeayetem előadásni után. Ezekben a témakörökben í<*y célszerűbbnek látszik a jövő­ben a még nagyobb differen­ciálás. s az akadémiai forma helyett a klub. Hasznosnak nevezhető az Idegenforgalmi szabndeeve- tem is. amelvben elsősorban egri ide*»envezp<-nV vettek részt, s felújították ismere­teiket. — Az előadássorozatok kö­zül kiemelkedik a március­ban megrendezett természet- tudományos hét, amelyet Egerben tartottak neves tu­dósok részvételével. Ugyan­akkor, bár szerény külsősé­gek között, de tartalmas programmal működtek a me­gye üzemeiben a munkás- akadémiák: ötven munkás- akadémián közel hat száz előadás hangzott el. Ezeken kívül 32 országjá­ró kirándulást is szerveztünk, amelyeken előadóink idegen- vezetőkként ismertették meg a kirándulások résztvevőivel egy-egy táj természeti, tör­ténelmi, idegenforgalmi ne­vezetességeit. — Milyen terveik van­nak az új évadra? — Terveinket az előző évad tapasztalatai, az aktuális politikai és gazdasági felada­tok alapján készítjük. Meg­tartjuk a régi, bevált formá­kat, de valamennyi előadást igyekszünk a jövőben még jobban szemléltetni, a komp­lexitást még tovább fokozni. — Egyébként az új évad­ban — a kedvező egri tapasz­talatok alapján — Gyöngyö­sön és Hatvanban is meghir­detjük a földrajzi szabad- egyetemet. Újdonság lesz, s ugyancsak megyénk mindhá­rom városában beindítjuk a KRESZ-akadémiát. — Szeretnénk felújítani a több évvel ezelőtt jól műkö­dő pedagógiai szabadegyete­met szülők részére, továbbá, ha a KISZ támogatja, létre­hozzuk a fiatal értelmiségiek klubját is, melynek gondola­ta az idén megrendezett if­júsági kulturális fórum me­gyei tanácskozásain merült fel. Tervezünk a szocialista bri­gádvezetők részére is szabad- egyetemet. Ennek a temati­káján is vita folyik jelenleg. — A társadalomtudományi ismereteken kívül az új év­adban is nagy jelentőséget tulajdonítunk a természettu­dományos műveltség gyara­pításának. Rendezünk külön­féle heteket, melyeknek a középpontjában egy-egy ter­mészettudományi folyóirat sokakat érdeklő cikke, vitája áll. Meglevő. hagyományos nyelvtanfolyamaink mellett ebben az évben indítjuk be először az audióvizuális ta­gozatot orosz, angol és német nyelvekből — hallottuk Ju­hász Tamástól, a. TTT megyei (faluéi) Velünk kiáltották ők is a stadionban: Ne legyen többé háborút A If/fsrnm/ifríft/fn A kazamaták mélyén, bár hűvös az idő, a felvevőgép Hll^/lllllllllllltl'll mégis forró pillanatokat rögzít a celluloidszalagra. Az Egri csillagok izgalmas jeleneteit forgatják, azt a részt, amikor Miklós deák és Cecey Épa igyekszik bejutni a körülzárt várba. Az egri vár kazamatáit ezúttal a budai vár folyosó- rendszere helyettesíti. Képünkön Szécsényi Ferenc operatőr, Orsi Béla fővilágosító és Várkonyi Zoltán, a fűm rendezője. (Inkey Tibor felvétele) Munkatársaink külföldön Lángok a lelátókon Beethoven Budán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents