Heves Megyei Népújság, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-02 / 180. szám
Sok százezer forintos kockázat - a megye jobb zöldségellátásáért Akár terem, akár nem, fixet a MÉK — Másodvetésű káposzta és zöldborsó — Késői primőrök — V isszaélnek-e a szövetkezetek az előlegezett bizalommal? A kíméletlen időjárás erősen megcsappan tóttá azokat a reményeket, amelyekre tavasszal a szerződéseket alapozták a termelőszövetkezetek, a zöldség- és gyümölcs- felvásárló szervek, vállalatok. Ezért most az ellátás megjavítására gyors intézkedéseket hoztak. A Szövetkezetek Heves megyei Értékesítő Központja (MÉK) azzal is igyekezett hozzájárulni a megye ellátásának javításához, hogy az úgynevezett kockázati alapját a szövetkezetek rendelkezésére bocsátotta. Sok százezer forintról van szó. Olyan százezrekről, amelyek nem biztos, hogy megtérülnek..; Olyan százezrekről, amelyet mégis kockáztatnak a MÉK-nél, hogy az aszálykárok ellenére is legyen a piacon káposzta, zöldborsó, fokhagyma, paradicsom, paprika a késő nyári, sőt a kora őszi időszakban ts. Emlékezetes a háziasszonyok számára, hogy az elmúlt évben milyen óriási árat kellett fizetniük a fokhagymáért. Olyan árat, amely arra ösztönözte a szövetkezeteket, hogy még a vetőmagot is a piacra dobják. Mit jelentett ez? Az egész megyében nem volt vetőmag, s ami ezzel egyértelmű: a piacok idei ellátása katasztrofálisan rossznak ígérkezett. Mondhatni azt is: semmi biztosíték nem volt arra, hogy a megye ellátásához szükséges fokhagymát meg tudják termelni, vagy beszerezni. Ebben a helyzetben a MÉK a megye idei fokhagyma-ellátására több mint másfél százezer forintot „dobott be" kockázati alapjából. Magas áron megvette a vetőmagot, szerződést kötött az erki, za- ránki, tarnabodi közös gazdaságokkal, hogy a megye ellátásához szükséges fokhagymát termeljék meg és ne vigyék máshová ezt a kelendő árut. Nagy volt a kockázat az aszály miatt és nagy a kísértés az említett termelőszövetkezeteknél, hogy Budapesten, vagy a szomszéd megyékben értékesítsék az egyébként leszerződött árujukat, hiszen még a kötbért is játszva ki tudnák fizetni a szerződésszegés miatt, mert az idén is szokatlanul magas a fokhagyma ára. Nem lenne tehát „sportszerű”, ha ilyen körülmények között a közös gazdaságok cserbenhagynák a megye lakosságát, és a nagy áldozattal, kockázattal megtermelt fokhagymát máshol értékesítenék. Az erőfeszítés, a kockázat ugyanis azért történt, hogy az egri, gyöngyösi, hatvani s a me- gj^e községeinek piacain a háziasszonyok tisztességes áron, megfelelő mennyiségben juthassanak ehhez a fontos áruhoz. A fokhagyma-termesztés csak egyik részét „vitte el” a kockázati alapnak, amelyet az idén a MÉK arra szánt, hogy javítsa a megye zöldségellátását. A legnagyobb ösz- szeget — körülbelül 600 ezer forintot — most arra adják, hogy a termelőszövetkezeteket másod- vetésre ösztönözzék a káposztánál, uborkánál ■ más zöldségféléknél. Út less, de utca — nem Valószínűleg Ismét olyan dologgal dicsekedhet majd Gyöngyös, amivel az országnak egyetlen városa sem. Épül a 3-as út átmenő szakasza a Róbert Károly utcában. Ennek nagyon örülnek mindazok, akik az itteni modern házakban találtak otthonra. Ugyanis eddig a nagyon reprezentáns személyről, a város alapítójáról elnevezett „utcában” nem volt út. Csak a természet adta füves terepen lehetett közlekedni járművekkel, ha éppen nem ért tengelyig a sár. És ezentúl? Ne ringassa magát senki csalóka ábrándokban. Utca nem lesz. Csak út. A 3-as számú, amelyen megállni csak a le- és felszállás idejére lehet, illetve a le- és felrakodás perceire. Ettől még nem dől össze a világ, mondhatja bárki Csakugyan nem dől össze, csak annyi a további nehézség, hogy az út szélétől még jó tíz méterre állnak a házak. Az úttól a házakig továbbra is megmarad a sár, a füves mezőség. Tessék jókedvűen megközelíteni ilyen körülmények között a lakóépületet. Vagy: becipelni a kocsi szenet. Esetleg: a fekvő beteget a mentőautóig. Utóvégre megszokhatták már az itt lakók ezeket a körülményeket az eltelt közel tíz esztendő alatt. Azt mondják, az ilyet nem lehet megszokni? Illetve azt kérdezik: miért nem építi ki végre csakugyan utcává a városi tanács ezt a két házsor közötti parlagot? Ezt kérdeztük meg Kozik Páltól, a városi tanács építé- tési és közlekedési osztályának vezetőjétől. A válasz nagyon röviden és félreérthetetlenül így hangzott: „Mert nincs rá pénzünk!” Mennyi kellene? Közel ötmillió forint a kiszolgáló út, a közvilágítás és a járda megépítéséhez. De nincs. Egy fillér se. Eszünkbe jut, amikor a terveket megkapták a 3-as számú út megépítésére, híjért nem hívták fel a KPM iCigyelmét arra, hogy a Róbeit JUri megközelíthetetlenek lesznek? Miért csak a Kassai utca részére ragaszkodtak a kiszolgáló úthoz? Ez utolsó kérdésre könnyű a felelet. Mert a Kassai utcában a 3-as út kiemelkedik majd a környezet szintjéből. Létrát pedig mégsem lehet támasztani az út széléhez, hogy annak segítségével menjenek fel az útra, illetve jöjjenek le róla. Ilyen akrobatamutatványokat a Róbert Károly utcaiaknak mégsem kell végezniük. Nekik tehát egyszerű a dolguk. Járnak sárban, ha tudnak. Ügy gondoljuk, ilyen különös útépítés még sehol sem volt az országban, mint Gyöngyösön. Mindenesetre csodálkozhatnak majd az átutazók is. De meddig mérgelődjenek még az itt lakók? Kell még lagalább tíz év? Miért nem lehetett az utca megépítésére már időben gondoskodni a pénzről? Vajon min múlott ez? (-ár) Eddig 50 holdnyi területre adtak ingyen vetőmagot, hogy megkíséreljék fejes káposztából a második „aratást”. Uborkánál viszont 400 hóid másodvetésre szerződtek. A feltétel? Amennyiben a közös gazdaságok vállalják a megfelelő talajelőkészítést, a háromszoros öntözést, a kétszeres növényápolást, úgy MÉK minden hold szerződött terület után — akár terem rajta uborka, akár nem — hatezer forintot fizet ki a termelőszövetkezeteknek Ahhoz, hogy a megye ellátása biztosítva legyen, még ennek a második aratásnak á megszervezése is kevés. A Tárná és a Tisza mentén nagy lehetőségek vannak még a zöldborsó második vetésére, „aratására” — amelyből eddig csak száz holdat szerződtek a termelő- szövetkezetek; Hasonlóképpen növelhetik bevételeiket a közös gazdaságok és pótolhatják az aszály okozta károkat azzal is, ha a hajtatóházakban rátérnek a késői primőrök termelésére, A kockázatot ez esetben is vállalja a MÉK. A közös megegyezés alapján mindkét fél számára előnyös szerződések születhetnek, s nem utolsósorban javulhat a megye zöldségellátása paprikából, paradicsomból, káposztából, karfiolból és salátából. Az idő sürget. A szerződés- kötést ajánló szakemberek ezekben a napokban felkeresik a zöldségtermelő gazdaságokat, hogy az ésszerű, közös kockázatvállalás mellett nekivágjanak a második vetésnek és a remélhető második „aratásnak”. Jó lenne, ha komolyan mérlegelnék ezeket az indítékokat a szövetkezeteknél, s az előlegezett bizalommal, az előnyös feltételekkel élve hasznosítanák a másodvetésre alkalmas területeket — a megye jobb ellátására. Kovács Endre Az ércremények valósággá válnak Aki Recsktől Mátraszent- lmréíg és onnan Gyöngyös- orosziig járja a Mátrát sok helyen találkozhat érckutatókkal, fúrótornyokkal és aknamélyítésekkel. öreg már a recski bánya, és az utóbbi időben sok mindent beszéltek a gyöngyösorosziról is. Vd- jon gazdaságos a termelés és a régi bányáknak lesz-e utánpótlása?1 Ezekkel a kérdésekkel kerestem fel az ef- múlt napokban Kun Bélát, az Országos Érc- és Ásványbányák Mátrai Müveinek főmérnökét. — Az első fél évben mi volt a legfőbb feladatuk? — Az oroszi bányában elvékonyodott a telér. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy az érchez sok meddőt robbantanak hozzá. A műszaki vezetés azt kérte a bányászoktól, hogy a lehető legtisztábban termeljék az ércet. Nem akartuk, hogy felesleges mennyiséggel terheljük az ércelőkészítőt és eredmény nélkül növeljük a feldolgozás költségeit. Persze, a kérést ösztönző bérezéssel toldottuk meg. A bányászok teljesítményűk szerint kapják a bért és a tisztán termelés szerint prémiumot fizetünk, vagy túl sok meddő felküldése esetén levonunk a bérekből. A műszaki intézkedés és az ösztönző bérezés eredményes volt, nem éppen rózsás geológiai adottságok között is kielégítő volt az oroszi bánya termelés», valamelyest nőtt a termelékenység. Állandó j^ond: a fúrókalapács — Hogyan növelték a termelékenységet? — A különböző geológiai adottságok miatt körülményes az egyes időszakok összehasonlítása, de az tény, hogy a második negyedévben az el-l sőhöz képest 2,71 méterről 2,94 méterre javult az egy műszakra és egy főre eső fejtési teljesítmény. Az emberek igyekezetén kívül ezt leginkább a korszerű szovjet fúrókalapácsoknak köszönhetjük. Ogy látszik, hogy ez beválik. Kísérleteket végzünk lengyel és osztrák fúrókkal is, korábban magyar gyártmányt használtunk. Sok problémát és időveszteséget okozott, hogy az elmúlt fél év során nem mindig volt megfelelő fúrónk. Pedig a fejtési teljesítményeket toR szovjet tervezők átadták a magyar atomerőmű műszaki tervdokumentációit A magyar—szovjet államközi egye*••.lénynek megfelelően, a szovjet Villamosener- gia-ipari Tervező Iroda határidőre elkészítette és átadta a Magyar Erőműberuházási Vállalatnak az első magyar atomerőmű műszaki tervdokumentációit. Mint ismeretes, az atomerőmű Pakson épül fel 1975-re és 800 megawatt villamos energiát termel. A 12 kötetből álló dokumentációsorozat az erőmű technológiai, építészeti és organizációs terveit tartalmazza. E dokumentációk szövegét most magyarra fordítják és a terveket beépítik a már készülő beruházási javaslatba. A beruházási javaslat a szoros értelemben vett atomerőmű tervein kívül a kapcsolódó létesítmények, tehát az út, vasút, a víz-, gáz- és csatornavezetékek, továbbá egyéb kommunális beruházások terveit is magában foglalja. A beruházási javaslat az év végére készül el, s utána az illetékes szakmai fórumokon vitára bocsátják. vább kell javítani. Ezt követeli tőlünk a gazdaságosság, a bánya jövője. — Mit tesznek a termelékenység növelésére? — Főleg a közvetlen üzemszervezést kell javítani. Nem mindig ott és annyi anyag és szerszám van, amennyire szükség van. Egyszer várakoznak rá az emberek, máskor meg mozogni is nehezen tudnak a feleslegtől. Az se jó. ha egymás elől dugdossák az anyagot, mert amikor keresik, nem mindig találják. A mozgó jutalék — Hogyan értékesítik az ércet? — Termékeink jelentős részét exportáljuk. A külföldi értékesítést a Metalimpex végzi, bizományosként és újabban mozgó jutalékért. Minél kedvezőbb üzletet köt a külkereskedelmi vállalat, annál nagyobb százalékú jutalmat kap. Ez a mozgó jutalékrendszer bevált, együtt sírunk és nevetünk üzletfelünkkel. Exportunkban jelentős helyet foglal el a cink-, réz- éw ólomszinpor. Szállítunk a Német Demokratikus Köztársaságba, Lengyelországi- Nyugat-Németországba és Belgiumba. A lengyelekkel a viszonosság alapján kereskedünk, ők fémeket, főleg horganyt adnak. — Mit igazolnak a kutatások? — Mátraszentimrén az aknából kutató vágatokat hajtunk, egy aknász helyi irányításával 30 emberünk dolgozik ott. A mátrai kutatás eredményessége tekintetében nem mi vagyunk az illetékesek, de annyit mondhatok, hogy ércreményeink valóra válnak. Áj vevőt keresnek — Mi történt Istenmezején? — Legnagyobb bentonitve- vőink a csehszlovákok, ök saját területükön találtak ben- tonitot. Nekünk új vevőt kell keresnünk. Amíg ez sikerül és újból el tudjuk adni a bányászott teljes bentonitmenv- nyiséget addig csökkenteni kellett a termelést. Mintegy 20 dolgozó feleslegessé vált Istenmezején. De senki sem maradt munka nélkül, más vállalatoknál sikerült az embereket elhelyezni. — Hogyan alakul a gazdaságosság? — Színesfémekben nem vagyunk gazdag ország. Akkor is'termelnünk kell, ha jelenleg nem gazdaságos. Államunk téríti a veszteséget, az idén is megkapjuk a dotációt, a termelt fémmennyisóggel arányosan. De ha a tervezettnél kevesebb lesz a veszteségünk, akkor az idén is fizethetünk részesedést dolgozóinknak. Ezért továbbra is fontos feladat marad a tisztán termelés és az ésszerű üzemszervezés. Az istenmezeji átmeneti termeléskorlátozás ellenére is a vállalat gazdasági helyzete kiegyensúlyozott. Látjuk és vállaljuk a további feladatokat. A részleteket augusztus 8-án műszaki tanácskozáson vitatjuk meg és késedelem nélkül hozzákezdünk a második fél év sikeres teljesítéséhez, majd ezt követően az újabb ércvagyon bányászatához, dúsításához. F. L. A növényvédő szerek szabálytalan használatának áldozatai Mezőgazdasági üzemeink jelenleg hétmillió katasztrá- lis holdon használnak hazai és külföldi növényvédő szereket: mintegy 10 ezer mező- gazdasági munkás dolgozik velük. Noha a külkereskedelem és a hazai ipar által gyártott vegyi anyagok csomagolásán jól és pontosan olvasható a használati utasítás, mégis az idén eddig több mint kétszáz dolgozó kapott heveny mérgezést, s többségük súlyos állapotban került kórházba. Heten meghaltak a gondatlanság következtében. Az Egészségügyi Minisztériumban dr. Jancsó Pál, állami közegészségügyi járványügyi felügyelő ezzel kapcsolatban így tájékoztatott bennünket: — Esztendők óta a legnagyobb figyelmet szenteljük a növényvédő szerek használatának. Az emberre veszedelmes növényvédő szerek használatáról pontos utasításokat dolgoztunk ki és azokat eljuttattuk a megyei KÖJÁL- oknak, a járási közegészség- ügyi járványügyi felügyeleOnd, 7áss és Huba oly utca lakóépületei így ♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦•♦•♦•♦•♦•♦♦♦•♦•♦•♦•♦♦♦•♦•♦•♦•♦•♦•♦•♦•♦•♦•♦•♦•♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦Ja *•* sem... Kimentem hat öreg ökörrel s hazajöttem ezekkel, ni — ci- rógatta végig a szeme a hat kis izmos ökröt, amelyek szapora po- roszkálással ragadták tova a kalandozó Tass vezért és az ő masszív szekerét. — Hűha! — nézegettem irigyen Ond vezér lovát, s a lovon feszítő vezért, amint elkocogott előttem... — Hé! Ond! Honnan ez a. pompás ló? De jól megy egyeseknek! — kiáltottam utána. Ond, a vezér behúzta a lóféket, aztán rükverc- ben visszafarolt... — Hogy ez a kis mé- necske honnan való? ... Nem nagy dolog. Az Etelközben lakik egy nagybácsim, eléggé jól menő ku- miszerjesztö üzeme van __ ö küldte... Ne m párduc, nem jaguár, de itt és nekem megteszi — mondta megelégedetten és meg- paskolva a ló szügyét, elvágtatott. Érdekes — mormogtam magamban — akárhányszor, megkér^ deztem On ától, hogy vannak-e rokonai Etelközben, mindig felháborodottan tiltakozott, mondván, hogy ha lenne sem tartana olyan rokonnal kapcsolatot, aki rútul cserbenhagyva a magyarokat, nem volt hajlandó bejönni a vereckei hágón. Amint ezen töprengtem, Tass vezért láttam jönni egy gyönyörű hatökrös szekéren. Négy hatalmas kerék, masszív felépítmény, izmos, de mégis kis igényű ökrök, megáll az ész, honnan telik egyeseknek ilyen hatökrös szekérre. — Mit csodálkozol? Kalandozni voltam, onnan jövök haza — mondta Tass vezér, és kedvtelve gusztálta végig a hatökrös szekeret, — És a gyepükön átengedték ezt a hatökrös szekeret? — kércak, ajándékba kapott bronz sarkantyú miatt. — Te fehér ló! — jegyezte meg tömören Tass vezér. — Ezzel mentem ki, hát természetes, hogy ezzel jödeztem naivul, mert a legutóbb, amikor éppen a gyepiielvén jöttem keresztül, egészen ideges lettem egy mz vök haza ... Azt igazán nem tudhatják a gyepűn, hogy ugyanaz a hat ökör van-e a kocsim e14 fogva, vagy Amikor Hubát láttam egy pompás kancával, már semmin sem csodálkoztam. Biztosan ural-altáji unokahúga ajándéka, aki nem sokkal a bejövetel után ment ki, hogy felkutassa a még ottmaradt vezéri maradékokat. Talált magának egy nem is maradékot és az Altájon végzett szorgos munkája eredményeképpen igazán nem okoz neki gondot, hogy Hubát egy altáji kancával lepje meg. Ilyen az élet. Nekem még egy kösöntyűre való etelközi ismerősöm sincs. (egri) teknek, a mezőgazdaság illetékes szerveinek. Ezekben összefoglaltuk azokat a tudnivalókat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a mezőgazdasági munkások a vegyszerekkel szervezeti bántalom nélkül tudjanak dolgozni. Ennek ellenére mind több a heveny mérgezés; ezek többnyire súlyos szervi károsodással járnak és — sajnos — nemegyszer halálosak. Mindennek elsősorban a könnyelműség és a felelőtlenség az oka. A jelenleg használatos növényvédő szereket minden károsodás nélkül alkalmazhatják; a nagy hatású Parathion, a Wotafox, a Tinox, a Malattiort és Phas- din és más foszforsavészter tartalmú anyagokkal kellő elővigyázatosság mellett kitűnően lehet a mezőgazdaságban dolgozni, ha a porozó és permetező munkások használják a védőruhákat és a vegyszerek belélegzését gátló maszkokat. Sajnos, az Agrotröszt által forgalmazott vegyszereket gyakran avatatlan kezek bontják fel, használják, sőt a vegyszerek eljutnak — szabálytalanul — a háztáji gazdaságokba is, ahol aztán különösen gyakori a mérgezés. Heveny mérgezés nemcsak belégzéssel, hanem a bőrön keresztül is történhet. Vannak, akik ittasan dolgoznak a vegyszerekkel, s elhanyagollak a biztonságos kezelés előírásait. Italos állapotban a mérgezés hatása még hatvá- nyozottabb, ezért a gazdaságokban munkába állás .’lőtt ellenőrizni kellene a dolgozókat; ez — sajnos — csak elvétve történik meg. A fogyasztók, a gyümölcsöt, zöldárut vásárlók is legyenek körültekintőbbek. Ugyanis bizonyos növényvédő szerek csak egy hétig, de vannak olyanok is, amelyek hosszabb ideig mérgezők lehetnek. Ezért mindig alaposan meg kell mosni — lehetőleg folyó vízben — a zöldséget, gyümölcsöt s akk.ir nem történhet ve°'vszeres fertőzés. Zs. h. Mánüi 3 1968. augusztus 2» péntek
